Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
Cat & és a kandúr
24th Október 2017, 23:58
írta: Damien Tecuaneztli
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 James Bryant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
James Bryant

avatar

. :

Posztok :
5
Kor :
44
Foglalkozás :
rendőrnyomozó
. :


Tárgy neve: James Bryant ; Elküldve: 24th Szeptember 2017, 17:41





James Bryant


Jim, „Acélkutya”

Detroit, USA

1973 Január 8.

44

vérfarkas

rendőrnyomozó

Jessie Pavelka



ÁTVÁLTOZÁS: veleszületett

RANG: ?

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: Egy korábban kapott lövés után még úgy teszek, mintha nem épültem volna fel teljesen, emiatt kissé bicegek a bal lábamra, valójában azonban már rég tökéletesen egészséges vagyok, de kénytelen vagyok végigcsinálni a rám kiszabott fizikoterápiát, és pszichológiai vizsgálatokat.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: nálam mindenki azonos elbírálás alá esik, ez fajtól független. Nem vagyok egy gyűlölködő típus, bárki, avagy bármi lehetsz, az számít, amit teszel

HOBBI: a kocsim (egy 2003-as Dodge Ram), a jófajta whisky, a futás, és bírom a country-t (bocs)

VÁGYAK, ÁLMOK: Leginkább? Becsülettel élni, a saját lelkiismeretem szerint. Ezen felül elsősorban szeretném a világot jobb és biztonságosabb hellyé tenni. Minden megelőzött szörnyűség egy lépés a cél felé, minden halál, minden felesleges szenvedés újabb kudarc.

FÉLELMEK: félek, hogy hibázok, hogy nem tudom megvédeni azokat, akiknek szükségük van rám, ezen felül valami rejtélyes oknál fogva tartok a forró vasalóktól (ha vasalt ingben látsz, biztos barátnőm van).

ERŐSSÉGEK: becsületes vagyok, egyenes, és remek megfigyelő, legyen szó apró részletekről, vagy mások viselkedéséről. Nekem nehéz meggyőzően hazudni, és ha valamit a fejembe veszek, nem nyugszom, míg el nem érem.

GYENGESÉGEK: védelmező típus vagyok, a becsületességem, és velem született lovagiasságom miatt könnyű beugratni veszélyes, vagy éppen őrült helyzetekbe. Talán túlságosan is hiszek az emberekben, és a nem emberekben is…

SZÜLŐK: Isabelle Bryant (69), Frederick Bryant (88), viszonylagos rendszerességgel beszélünk telefonon, nem különösebben örültek neki, hogy a fiuk otthagyja a falkát, de tudomásul vették a döntésemet.


TESTVÉREK: Anastasie Bryant (39), a viszonyunkban van némi távolságtartás, bár ha kell mindig számíthatunk egymásra

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: A Detroiti falka volt a családom, ám még így sem kötődöm hozzájuk mélyen, sosem értettem egyet az Alfa elveivel. A volt kollégáimat sokkal jobban szeretem, bár nem valószínű, hogy még fogjuk tartani a kapcsolatot.


ELŐTÖRTÉNET/SZJ PÉLDA: Érzem, hogy lassan nem tudom nyitva tartani a szemem, így megpöckölöm az irányjelző kapcsolóját, mire az ismerős, ütemes kattogás azonnal beindul. Mozdítok a kormányom, leveszem a lábam a gázról, és az autó kisorol a lehajtóra. A benzinkút parkolójában leállítom a motort, lassan hajtogatom ki magam a volán mögül. Halálosan fáradt vagyok, napok óta nem aludtam, és most nem segít a közel 16 óra vezetésből még előttem álló kilenc gondolata. Kinyújtóztatom a hátamat, nagyjából olyan érzés, mintha egy vascsővel alaposan összevertek volna, és utána próbálnék kiegyenesedni.
Noha hatása nem lesz, mégis minden vágyam egy kávé. Fekete, mint az éjszaka, és erős, mint a méreg. A bal lábamra enyhén bicegve besétálok a shopba – túl sok energia még erre is figyelni -, és a meglehetősen unott képet vágó lánytól kérek egy tripla eszpresszót. Vállat von, és beüzemeli a kávéfőzőt. Csak futólag mér végig, szemmel láthatóan nem nyűgőzi le a három napos borostám, sem az alváshiányról árulkodó sötét karikák. Az egyetlen, ami megfogja a figyelmét az a szemem, egy pillanatra megakad a tekintete, de szinte rögtön észre is veszi magát, és ajakbiggyesztve temetkezik a kávéfőzésbe. Nem lep meg, az esetek többségében nyíltan megbámulnak. Közelről lehetetlen nem észrevenni a felemás színű szemeimet. Az egyik szürke, a másik kék, így a különbség messziről nem látványos.  - Egy darabig simán korcs voltam miatta, később egyszerűen nem vettek róla tudomást, mikor kiderült, hogy semmiféle fizikai hátrányt, vagy hiányosságot nem jelent. Egyszer – még zsenge ifjúkoromban – megpróbáltam kontaktlencsével eltakarni, de két nap után feladtam, annyit rontott a látásomon. -
Mivel a lány a munkájába temetkezik én is csendben hallgatom a kávéfőzéssel együtt járó apró neszeket és igyekszem nem elaludni.
Az előttem koppanó csésze ránt vissza a valóságba, a lány egy pillanatra felfelé húzza a szája sarkát – mosolynak nem nevezném a gesztust-,
- Egészségére!
és ezzel magamra is hagy a gőzölgő kávéval.
Csak annyit várok, hogy ihatóra hűljön, aztán néhány korttyal eltüntetem. Keserű, fekete, és forró, éppen ahogy szerettem volna. A csésze mellett borravalót is hagyok, utána kilépek a shopból. Nem érzem, hogy felébredtem volna, vagy bármi frissességet öntött volna belém a koffein.
Kétszer körbebicegem a parkolót, megmozgatom minden porcikámat, aztán feladom a próbálkozást, ma már nem jutok sehová, legfeljebb egy árokba az út mentén, ha nem alszom.
Az autó csomagteréből előrángatom a bőrdzsekim és egy pokrócot, aztán bekúszom a hátsó ülésre, magamra zárom a verdát, a dzsekimet a fejem alá gyűröm, magamra húzom a pokrócot, és nagyjából mire elhelyezkedem, már alszom is.

A sikátor sötét, bár néhány ablakból kiszűrődik a lámpafény, és az egyetlen pislákoló utcai lámpa fényével összemosódva furcsa derengésbe vonják az összefirkált házfalakat, a horpadt szemetes konténereket, a repedezett járdát, és a sikátor közepén fekvő gyereklányt. A vére fekete csíkokat, foltokat fest az aszfaltra, szőke haja sötét- ragacsos tincsekben tapad az arcára, a nyakára, és ahogy óvatosan a tarkója alá csúsztatom a kezem, a vértől súlyosan akad az ujjaim közé. Még van pulzusa, de éppen csak. Riadt tekintete már homályos, az ajkai meg-megmozdulnak, mondani akar valamit, görcsösen kapaszkodik a kabátom ujjába, de véres ujjaiban már alig van erő.
A farkas bennem feszült, ideges, minden idegszálamat parázsként égeti a nyugtalansága, de most nyugalomra kell intenem magunkat és az áldozattal foglalkozni.
A nyaksebéből ütemesen, egyre lassulva lüktet elő a vér, megpróbálom leszorítani, amennyire tudom, de bármilyen elkeseredetten akarok is segíteni, biztos vagyok benne, hogy már késő.
Hívtam erősítést, úton is vannak, de ösztönösen körbenézek, számíthatok-e valahonnan segítségre. Több ablakban is látok sötét körvonalakat, de ahogy arra nézek meglebbennek a függönyök, a villanyok kialszanak. Elkeseredésemben ordítani tudnék.
A karomban haldokló lány még alig lehet tizenhat éves, és meg sem próbált neki segíteni senki. Végignézték, és még a telefont sem emelték fel… Pedig ideérhettem volna.  
Közelebb hajolok, de még foszlányokat sem sikerül kimondania.
A fülem már szinte súrolja a száját, annyira próbálom megérteni mit szeretne, de a nesz ami megüti a fülemet nem tőle származik. Mögöttünk mozdult valami a sikátorban. Felkapom a fejem, de másképp nem mozdulok, eszemben sincsen elengedni a lányt, pedig érzem minden porcikámban, hogy nem segítség érkezik. A farkas bennem vadul borzolja a hátán a szőrt, fenyegetően vicsorog valahol mélyen. Egyébként is késő lenne. Ahogy hátrafordulok még látom a torkolattüzet, és a rezzenetlen csendben, mint az ágyúlövés dörren el a pisztoly.
A fájdalom tüzesen robban a jobb combomba – rosszul céloz az orvlövész, de ezt úgy fest ő is tudja, mert a következő pillanatban újabb lövés mennydörög bele a sikátor némaságába, és érzem, ahogy ez a golyó a lapockámon megcsúszva a hónaljamnál akad meg a törzsem jobb oldalán. A fájdalom kegyetlen, a találat ereje előre lök, elengedem a lányt, nagyjából sikerül magam megtartani a teste fölött az alkaromra támaszkodva, de nem sokáig, a halk nevetés mögöttem alig hallatszik ki a könnyed lépések zajából, ahogy sétál felénk, aki az imént rám lőtt. Közvetlenül mellettem áll meg, de mire felé fordítom a fejem már csak a vasalt csizmáját látom, ami az arcom felé száguld. A rúgás pokoli erős, nem emberi, az orrcsontom hátborzongató recsegéssel törik darabokra. Mielőtt elvesztem az eszméletem még hallom a közeledő rendőrautók éles szirénáit…


Szokás szerint verejtékben úszva ébredek, a pokróc úgy körém csavarodott, hogy szinte megkötözve érzem magam, az adrenalin robog az ereimben, a vérnyomásom ki akarja szakítani a dobhártyámat.
Iszonyú önfegyelem kell hozzá, hogy lassan bogozzam ki magam a takaróból. Mikor sikerül türelmetlenül lököm ki az autó ajtaját, kiszállok, és a homlokomat a hűvös kasztninak döntöm.
Ez a szarság azóta kísért a rosszabb éjszakákon, mióta megtörtént. Pláne, hogy a szemétládát azóta sem találtuk meg, a lány pedig meghalt. A francba is, csak egy kislány volt, fiatal és ártatlan, mégis halálra kínozták. Rohadjanak meg az ilyen szörnyetegek! Hirtelen felindulásból ököllel rácsapok az autóra, de rögtön rádöbbenek mit csinálok, így inkább káromkodok egy cifrát, és bedobom magam a vezetőülésbe. A pihenésnek úgyis lőttek, ha akarnék sem tudnék visszaaludni.
Elfordítom a slusszkulcsot, felmordul a motor, életre kel a rádió, a lámpák sárga fénnyel festik meg a parkolót. A gázra lépek, megindul a járgány, a forgalom gyér, nyomhatom neki, feltekerem a hangerőt is, és igyekszem az előttem álló feladatokra koncentrálni vezetés közben, például, hogy jelenkeznem kell a New Orleans-i Alfánál, és a helyi rendőrfőnöknél.


Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: James Bryant ; Elküldve: 27th Szeptember 2017, 21:45


Elfogadva!
Kedves James!
Nagyon tetszik a karakterlapod! Remélem sikerül a gyilkos nyomára bukkanni. Az alfa pedig mindig szívesen várja az új jelentkezőket a falkába Wink Habár eléggé szeszélyes tud lenni és óvatosan közelednék! Wink
Jó játékot!

Csatlakozz a Facebook  csoportunkhoz is!

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
James Bryant
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» James Jeffrey Cooper (kapott karakter)
» Aiden & Alicia
» Thomas James "T.J." Hammond ~15%

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vérfarkasok-
Ugrás: