Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Burn it ! - Diana &Andy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
25
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 6th Július 2017, 23:49


Az életrekelt, életbe visszatért, életembe visszatért férjem jelenléte megváltoztatta a világomat. Csúfondáros ilyesmit kijelenteni, vagyis inkább nyálasan szerelmes, de szebben ragyog a nap, melegebb az eső, kedvesebbnek tűnik az élet is. Tudom milyen érzés az, ha szerelmes vagyok, ráadásképp vakon és visszavonhatatlanul. Így van ez most is. Üres voltam nélküle, kínzóan üres. Most pedig? Enyém, minden ízében, porcikájában. Gondolatában nem hiszem, mert még előttünk áll valami. Egy feladat, egy akadály. Tinédzser módra lopva, titkon találkozom vele. Halkan osonok be és osonok ki, hogy az utca népének úgy tűnhessen, hogy egyébként otthon élek és mi sem változott. Ha tudná bármelyik hárpia szomszédom, hogy az a jóképű férfi nem lehet vágyuk tárgya, mert az én nevem ég billogként a lelkén, valószínűleg nem mosolyognának ilyen kedélyesen. De Andy ilyen, erről nem tehet. Vonzza a nőket, meg a tekintetüket. A gyerek dolgot bölcsen kerülöm, mert meghoztam a döntést, hogy a ránk váró változásokhoz nem épp alkalmas egy terhesség. Még nem. Testileg, szellemileg készen állok rá, de nincs itt az ideje. Szokták mondani, hogy gyereknek sosincs, ahogy költözésnek, munkahelyváltásnak, új kapcsolatnak és úgy általában semminek, ami azzal jár, hogy változást hozzon az életben. Lassú víz, partot mos. Azonban, ma éjjel nem azért lopakodom, mert légyottra készülök. Életünk másik, állatiasabb felén meguntam a taktikázást, a tervezgetést amiből legtöbbször gyerek módjára ki vagyok hagyva. Nem bízik eléggé a vérmérsékletemben ahhoz, hogy mindenbe beavasson. Ehhez képest felüdülés volt a kispályásokkal kapcsolatban lenni, mert nem tudtak nekem hazudni. Andy igen, ha akar. Könnyedén kijátssza bizonyos érzékelőimet, szóval ösztönösen feltételezem rögtön a legrosszabbat. Kifejezetten meg van jelenleg is tiltva, hogy különösebben érintkezzek a falka vezetői részlegével. Amit ígértem azonban megtettem. Megkerestem a gyenge láncszemeket, a palotaforradalmak visszatértek. Régi jó szokásokat miért is engednék el? És tudom, hogy valószínűleg örök harag lesz a jutalmam, de minimum egy óriási lebaszás, de ha nem mozdulunk ki az állóvízből, semmi nem fog történni. Feleségeként nem csak azt tartom a feladatomnak, hogy őszexiségének minden kényelme és kielégülése meglegyen, hanem azt is, hogy néha láthatatlan kézként a helyes út felé tereljem. Akkor is ha emiatt megharagszik. Ha utálni fog. Ha megbüntet. Kénytelen vagyok lépni. Bocs szivi!
Voltaképpen fáj is a szívem a terv miatt, szeretem ezt a helyet. Az alfa lányának tulajdonában van, de ő az a királynő aki az én utamban áll. A sakktáblán mindig a királynő feladata védeni a királyt, ő kapja a legnagyobb mozgásteret is. Véletlen lenne? Nem hiszem. Bár láttam ostoba nőket uralkodói pozíciókban, akik sem ésszel, sem vehemenciával nem rendelkeztek az uralkodáshoz, magamról tudom, hogy védem a királyomat. Akkor is, ha nem tetszik neki. De jelenleg mivel ő léphet egyet-egyet, előttem tengernyi mező van nyitva. A hely mára bezárt. A ribanc annyira egoista, annyira tisztában van saját magával, hogy úgy véli, neki nincs mitől, kitől félnie. És valóban nem is lenne. Benyitok a személyzeti ajtón, egyenesen az irodához sétálok, arcomon kedélyes mosollyal. Kloroform a barátom. A semmiről beszélgetek a drága ifjú hölggyel - sic! - betartva azt a látszatot, hogy minden rendben van. Szerinte ragyogok újabban, persze mert szeretek, szeretnek. Ráadásképp pont az a személy, akinek kell. És végre igazi a szex is, nem csak tessék-lássék mímelés. Adott némi energiát, erőt, magabiztosságot, bár az egóm sosem a föld alá volt rejtve. Gyengeség árad belőle. Hiába egy alfa lánya, ha nincs meg az ereje. És hiába vagyok én pedig nyugalomra intve, ha bajom van a parancsfogadással. Kénytelen vagyok kiütni, kor előny, na meg volt aki kitanítson - ezúton is ölellek életem -. Körbejáratom a helyen a tekintetem és kimegyek az első kannáért. Végiglocsolom az iroda padlóján, a bútorokon, asztalon és így tovább, kifelé. Gyufát gyújtok, a benzin hamar lángra kap, másodpercek alatt már nyaldosni is kezdik a fából készült berendezést. Eltakarom a számat, az orromat és az irodában is eldobom a gyufát. Egy másik Diana talán megpróbálná kimenteni azt a csajt, de ha már így alakult, hogy ostoba módon itt maradt, akkor nem fogom a saját életemet kockáztatni olyanért, aki úgyis meghalna hamarosan. Elfutok, tisztes távolból, enyhe köhögéssel figyelem a lángok játékát. Már hallani a szirénákat, valakik biztos kihívták a tűzoltókat. Nem én voltam. Egy rossz mesében Andy bizonyára most kilépne valahonnan és közölné amit közölnie kell, de legutolsó információim szerint lefoglalta magát ma valamivel. Megvárom míg a farkasok is érkezni kezdenek, hogy mintegy derült égből villámként én is segíthessek. Lelkemben azonban szintén örömtűz ég. Remélem semmilyen ostoba vizsgálattal nem akarnak arra a következtetésre jutni, hogy csupán baleset volt, netán valami bizarr öngyilkosság, lázadás apa ellen eképpen. De tennem kell valamit, nem? Egyébként nem. Haza kellene mennem, kimosni magamból a füst szagát, nehogy valaki, akinek nem kellene, megérezze.
Milyen kár is, hogy valamit ott felejtettem, kérdéses, vajon megtalálják-e? Ha igen, talán nem kellene hazamennem, a végén még magam is hasonló jutalomban fogok részesülni. Andynek azért küldök egy sms-t, hogy ne ma támadjon kedves sétára indulni a városba és a házamhoz se látogasson el. Én az erdőbe megyek, a táskámban lapul váltás ruha, a mostanit pedig nem ártana mondjuk, megsemmisíteni. Inkább a farkas ösztöneire hagyatkozom, míg a fák között rohanok, a vízcsobogás reményében. Körülnézek, kémlelem a sötétet, hallok-e neszt, vagy lépteket. Ledobálom magamról a ruhát és meggyújtom a folyó mellett. Nem akaródzik a hideg víz, egyébként is mocskos, de más választás nem lévén, addig jó nekem, míg nem füstszagúan lepnek meg azok, akiket egyébként kiiktatni kell. Belegázolok számban a kis flakon tusfürdővel, tessék, íme a szükségmegoldás. Még a hajam is megmosom, bár ezek után egy óriási kádra vágyom. A vizet taposva azért ráébredek, hogy nem akarok itt meghalni, szóval kiúszom a partra is, hogy gyorsan felöltözzek. Megcsörren a telefonom, a hideg is kiráz a vágyott adrenalintól.
- Éjszakai fürdőzöm. Mégis mi történt? - csilingel bele a hangom az éterbe, majdnem teljesen szenvtelenül.
Az erdő azonban nekem is zenél és tisztában vagyok vele ki jár erre. Még ha az illata nem is, az energiája mindenképpen elárulja. És vajon mióta tudja, hogy itt vagyok? Fontosabb kérdésként, ő mióta van itt? Végighallgatom a telefonban a híreket a felgyújtott kocsmáról, a halálról és biztosítom az illetőt, hogy megjelenek, ahogy azt kell.
- Kérdezzem, hogy mióta figyelsz? - teszem fel a kérdést Andynek, a hajamból pedig próbálom kifacsarni a vizet.
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
77
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 9th Július 2017, 23:34



Diana


Áll a víz. Nyugalom van. Még. Aztán majd egyszer csak minden felrobban. De még egyenlőre szépen szipkázom el az embereket a falkából. Minél többen állnak át önszántukból, annál könnyebb dolgom lesz majd ha lenyomom a másik alfát. Nem kell majd attól tartanom, hogy pár tiszteletlen kölyök, vagy éppen olyanok akik valamilyen oknál fogva már nem hisznek Gaiában majd hátba támadnak. Vagy engem vagy az enyéimet. Minél többen vagyunk mi annál könnyebben kiküszöbölhető a dolog. Persze az alfa már lehet, hogy sejti, hogy van valami gond, lehet, hogy tudja is, hogy valaki hamarosan ki fogja hívni. De nem baj, úgy sem mer lépni amíg nem biztos és nem tudja, hogy az ellensége hol rejtőzik, totál óvatlan. Számomra szinte elképzelhetetlen, hogy egy másik farkas heteket töltsön az én körzetemben anélkül, hogy én erre rájönnék. Na mindegy, lehet, hogy csak túl ügyes vagyok... vagy ő ennyire szétszórt. Akárhogy is, nem vagyunk még elegen ahhoz, hogy biztonságban érezzem az embereimet egy esetleges falkaátvétel során. És igen itt főleg arról van szó, hogy a nőmet ne tudják ellenem felhasználni, hogy neki ne essen semmiképpen sem bántódása.
- Andrzej...- Hatra pillantok a vállam felett az éppen aktuális papírmunkát egy pillanatra abbahagyva. Totálisan elnyomtam magamban a falka zümmögését, mint egy monoton alapzaj úgy lüktetett bennem, egy zsibongó és megnyugtató hullámként. Most azonban ahogyan felpillantva megláttam az egyik farkasom kissé aggodalmas arcát a morajlás felerősödött, és úgy tűnt mindenki egy dologra koncentrál.-Azt hiszem ezt látnod kell...-Alapból nem biztos, hogy foglalkoznék a dologgal, de a falka egyöntetű meglepettsége és koncentrációja arra sarkall, hogy habozás nélkül könnyedén szökkenjek fel a gurulós székből és öles léptekkel meginduljak a kijárat felé, gondolkodás nélkül a nagy nappali felé véve az irányt, ahol általában a csapat nagyja tartózkodni szokott. A hírhozó alázatosan mögöttem kullog, nagy helyesen hiszen tudja, hogy a rossz hír hozója jár mindig rosszul, ez a törtélemben már párszor bebizonyosodott.
Lesietek a lépcsőn, és megállok a kanapé mögött ahol a falka nagyja ücsörgött, érzem ahogyan egy emberként tartják vissza a lélegzetüket, ugyan nem néznek hátra de várják a reakciómat ők már tudják amit én nem...
- Adjatok rá hangot.- Fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, amikor egy riporter nőt kapcsolnak valami helyszínről.
- Ismét itt vagyunk Kelet New Orleansban, ahol felgyulladt egy kocsma, mely egy helyi család tulajdonában áll. A tűzoltók mindent megtesznek, hogy minél hamarabb megfékezzék a tüzet, még mielőtt az átterjedne a fákra és a mocsár egyéb területeire. Eddig információink szerint feltételezhetjük, hogy gyújtogatás történt. A következő percekben megpróbálunk megkérdezni egy-két járókelőt vagy éppen tulajdonost ha megérkeznek arról, hogy mit gondol az üggyel kapcsolatban. Valamint várjuk az illetékes szervek nyilatkozatát. A szót átadom újra a stúdiónak. Köszönöm a figyelmet!- Észre sem veszem, hogy ökölbe szorul a kezem egészen addig míg tompa körmeim véres nyomot nem hagynak a tenyeremben.
Körbe futtatom a tekintetemet az embereken feltérképezve, hogy ki az aki hiányzik, és ki az akiről nem tudom pontosan, hogy hol van. Elvileg mindenkiről tudom. Persze ez nem azt jelenti, hogy ott vannak ahol én gondolom... pontosabban egy farkasnál nem ezt jelenti...
Megfordulok és magamra kopom a bőrdzsekimet az ajtónál.
- Mindenki itt marad, senki nem mehet el. Aki nincs itthon azt hívjátok haza.- Mondom menet közben szárazon az ajtót határozottan csapva be magam után, hangsúlyt adva ezzel még egyszer annak, hogy senki sem megy sehová.
Tudom hol merre keressem, mindig... érzem a zsigereimben, persze ha nagyon messze lenne több száz kilométerre akkor nehezebb lenne a dolgom, de akkor is egymásra találnánk, én vonzom őt ő meg engem. Ilyen ez... és nem hiszem, hogy most nem akarná, hogy találkozzunk. Ha már megcsinálta a balhét, márpedig biztos, hogy ő volt, akkor vállalni fogja a következményeit. De miért van olyan érzésem, hogy amikor megtalálom éppen marha büszke lesz magára? Minden egyes lépéssel nő a dühöm, ahogyan egyre több minden jut eszembe, hogy mennyivel nehezebb lesz most a dolgom. Csak azért mert ő már unatkozott, igen, unta ezt a helyzetet. Lehet, hogy már terhes... ki tudja? És mit csinál? Elmegy, hogy felgyújtson egy kocsmát... komolyan, ilyenkor kedvem támadna bezárni egy szobába, direkt próbálja belőlem ezt kiprovokálni. Belépek az erdőbe, de nem változom át, nyugodt léptekkel haladok a célom felé, melynek hamarosan az illatát is megérzem, belekúszik az orromba...
Távolról már látom, ahogyan meztelenül kisétál a tóból, legszívesebben rászólnék, hogy ne öltözzön fel, hogy így tökéletes lesz, aztán meggondolom magamat, rájövök, hogy nagy valószínűséggel utána más is kicsúszna a számon. Hallom a rövid telefonbeszélgetést és tudom, hogy érzi a közeledésemet. Nem is nagyon próbálom eltitkolni előle, hogy érkezem, lüktet bennem az elfojtott düh, ahogyan kilépek a fák közül. Nem látszik az arcomon semmi, csak éppen az energiám fullasztóan öleli körbe az övét, legszívesebben már most elküldeném a p*csába, de anélkül is pontosan tisztában van vele, hogy dühös vagyok... nagyon dühös.
- Most érkeztem.- Válaszolom a belőlem áradó lüktető energiához képest kifejezetten könnyedén. Elé érve megállok s megfogom az állát, a helyén tartom a fejét miközben orrhegyemet a nyakához simítva beleszimatolok a bőrébe, egészen a füle tövéig.
- Javaslom fürödj meg még egyszer, még mindig érezni rajtad a füst szagot.- Bár a szóhasználat kérésként hat a hangsúly nem erre enged következtetni, hátra lépek a karjaimat össze fonva a mellkasom előtt, várva, hogy megtörténjen a "javaslatomra" az újra mosdás.



Vissza az elejére Go down
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
25
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 8th Október 2017, 10:15


Vannak dolgok amiket meg kell tenni. Vannak dolgok amikért tenni kell, hogy kimozduljanak a holttérből, a semmiből. Mert muszáj. Sajnos képtelen vagyok lekövetni a klasszikus feleségmodellt, hogy mindent csak a férjem jóváhagyásával teszek. Sosem voltam rá képes, talán azért mert maga a férjem sem azt a példát mutatta ismeretségünk kezdetén, hogy olyan marha szófogadó jellem lenne. Akkoriban képes lettem volna hozzámenni a nekem kijelöltnek, mert nem lett volna más választásom. De Ő, ő szabadságot adott. Elvette tőlem az emberi énemet és adott egy másikat, maga mellett. Különös talán, de sosem kételkedtem abban, hogy amikor rám talált az erdőben és beharapott akkor el fog hagyni. Sosem kételkedtem abban, hogy nem akar a feleségének. Pedig jóvoltából már nem voltam szűz mikor megkaptam a nevét. Tudtam, hogy együtt maradunk, hogy mi ketten összetartozunk. Hogy ő az enyém. Csak nem mértem fel, hogy a kapott szabadság részéről felállít némi korlátot. Nem arról van szó, hogy más férfi kellett. Sosem kellett más. De azt nem állítom, hogy néha nem játszottam rá az érdeklődésre azért, hogy kivívjam a figyelmét. A tényleges figyelmét. És mind tudjuk mi lett belőle. Minél jobban mondta a nemet, annál jobban erőltettem. Ha menni akart, költözni, új falkát magáévá tenni, mentem vele. Sosem beszéltünk gyerekről, nem is lehetett volna. Életem legnehezebb és legfájóbb lépése volt megszökni tőle és felbérelni azt az idiótát. Mint a mellékelt ábra mutatja, nem sikerült. A férjem életben van, bár jelenleg névileg éppen nem a férjem, de ha felhozom leharapja a fejem és emlékezteti a második férjemre.
Tisztelem őt, még ha ez sokszor nem is látszik. Nem csalt meg soha, de a gondolattól is porig égetném a várost. Nem vagyok jól összerakva. Biztos, hogy nem. Szeretem Andyt, mindig is szerettem, csak nem tudtam kezelni az érzéseimet. De ennyi idő nélküle..csoda hát, ha minden áron támogatni akarom? Azt bebetonozni, hogy ő legyen a helyi alfa? De lassú, annyira lassú a folyamat, hogy kénytelen vagyok én tenni valamit. A kérdezéssel nem fárasztottam magam, mert a kedvenc szava a nem. Az én kedvenc mondatom viszont, hogy a tett halála a gondolkodás. Talán hibáztam ma a kivitelezésben. Jó, igen eltúloztam egy icipicit. Nem tudom, a lány életben maradt-e. Nem is érdekel őszintén megmondva. Megéltem azt a kort, amikor mindegy volt egyébként ki vagy, a családod volt a fontos. Az apja az utamban áll, a létezése a jövőm blokádja. A képzeletbeli trón Andyé, mert illik hozzá és mert én is döntöttem ezzel kapcsolatban. Marad, mert itt rendeztem be az életnek nevezett időtöltésemet, mert nélküle csak annak tudom maximum nevezni. A társam és ezen elv alapján a mi hazánk az egész világ, de szükségem van némi állandóságra. Nem vagyok nőnek egyszerű eset, de nő vagyok. És azzal, hogy azt mondta gyereket akar, el is dőlt az egész. Mert nem akarok vándorcirkuszos módjára járkálni a világban, a karomon egy babával. És talán már ő sem ezt vágyja.
Nehéz is ezt úgy rendezni, hogy ne legyek terhes egyelőre. Nekünk nem gyártanak fogamzásgátlókat, gyógyszerészünk pedig nincs. Én is orvos voltam az igaz, de nem állnék neki kotyvasztani valami laborban. Vele kapcsolatban pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy ha termékeny napon szeretkeznénk, rögtön telitalálat lenne. Így erre kénytelen vagyok némi kerülőutat rátenni, bár ezidáig még nem hinném, hogy feltűnt volna neki, hogy mikor vagyok én rettenetesen fáradt, vagy fejfájós, vagy csak odaadó bizonyos frontokon. Ha azt mondanám, húzzon gumit kitörne a világháború. Ismerem ennyire az én lenyűgözően domináns másik felem.
Kimászom a folyóból és öltözködés közben kis híján ledönt a lábamról az energiája. Minek is pap, ha valaki minden titkodról tud, ugye? Előttem ő sem tud rejtve maradni, olyan édes, olyan valóságos az energiája, csak ami máskor izgató és lenyűgöző, most nem épp kedves érzelmekről áradozik. Tudja. Tudja, hogy én csináltam, hát ezért van itt. Nem azért, mert ette a kefét, hogy vajon hol lehetek. Minek is fussunk felesleges köröket, igaz szerelmem? Ringathatnám magam a romantikus vágyálmokba, hogy csak annyira hiányoztam neki az elmúlt órákban, hogy elindult utánam, de gyanítom hallotta mi történt. Haza kellett volna rohannom. Akkor talán..de túl jó a szimata is. Néha kifejezetten nehéz azzal, ha a férjed egy alfa. Előbb verem át az egész FBI-t mint őt. Dühös rám. Mondanám, hogy jaj nekem. Lehet tényleg jaj nekem.
- Netán kedved támadt csatlakozni hozzám? - kérdezem a helyzethez képest erotikusabb színezettel, mert ha már őszintéskedünk, ez nem igazán lenne ellenemre, bár a mai nap pont nem alkalmas ilyesmire. Majd két nap múlva. Igen. De flörtölni azért szabad.
Látszólag azonban neki pont ehhez nincs kedve, az energiája fullasztó folyamként ölel körbe. Melegem van benne, szinte csíp. Haragszik. Kurvára haragszik. Arcom mozdulatlanul tartja, lélegzetvételei csiklandozzák bőrömet. Szívem dobogása felgyorsul és nem azért mert félek, hanem mert a közelemben van és mindig így reagálok rá. Lehunyom a szemeimet, fürdöm az illatában. A jelenlétében. Szavai megerősítik azt, amit már gyanítottam. Teljesen tisztában van vele, hogy én csináltam. Valószínűleg azzal is, hogy miért csináltam. Hátralép, mozdulnék felé, melege felé. A társam felé. Mindig kétélű a kard. Mindig. A javaslata pedig inkább hangzik parancsnak. Felszegem az állam. Legyen hát édes drága alfám, kérésed számomra parancs. Legtöbbször. Talán ha a parton marad meg is tudjuk beszélni. Talányos, engedelmesnek tűnő mosollyal hajolok meg felé.
- Ahogy kívánod kedvesem. - lehelem a végét és felegyenesedve hátat fordítok neki, míg kibújok a ruháimból. Nem fordulok meg, nem nézek hátra, hanem beleereszkedem a víz hidegébe. Befelé sétálok, hogy melleimet is elfedje és még tovább, csak ekkor fordulok meg. - Ha nem vagy elégedett a tisztálkodási szokásaimmal, segíthetnél benne, hogy tökéletes legyen számodra is. - nem kiabálok, tökéletes hallása van még így is. És muszáj, a haragját másba szeretném transzformálni. Mondjuk megértésbe, bár az lehetetlen. A kő sem megy arrébb csak azért mert én azt szeretném. Felfekszem a víz felszínére, hagyva, hogy a hullámok sodorjanak egy kicsit. Felnézek a csillagoktól pettyezett égre.
- Kitalálom szerelmem, dühös vagy. Ha sajnálkozást vársz, azt nem fogod megkapni. - pillantok mégis rá, szívet melegítő látványt nyújt a hold fényében - Valakinek cselekednie kellett és egyikőtök sem volt hajlandó. Megtettem hát a saját módszereim alapján. - mondom őszintén, végtére is nem volt semmiféle háttér motivációm, csak az, hogy haladjon a dolog. Vagyis helyesebb, hogy lendüljön végre mozgásba.
Lábaim leteszem és szembe fordulok vele. Nem menekülök a felelősség elől, tekintetem kihívóvá válik. Falka értelemben hibáztam, igen. A feleségeként azonban nem. Nem érzem hibának. Ez a jövőnk felé mozdít minket. Tudom, hogy helyesen fog cselekedni.
- Ne mondd nekem, hogy büntetést érdemlek azért, mert előre akarom mozdítani ezt az egészet. - fektetem karjaimat a víz felszínére - Itt az idő Andy. - más kérdés, hogy ezt az időpontot jelenleg én határoztam meg, de basszus, mire vár még? Mi az, ami visszatartja? És miért nem beszélünk róla??
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
77
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 8th Október 2017, 22:05



Diana


Mindig sikerül felbosszantani. Választhattam volna magam mellé egy olyan nőt akivel kevesebb a gond, de nyilván az nem lenne az igazi párom. Mert bármennyire is felbassza az idegeimet időnként, nyilván ezért is lehet az, hogy társamként tisztelem. Persze ne essen senki tévhitbe, én vagyok az alfa, de bárhogyan is adok a véleményére. Ha nem adnék, akkor nem maradtam volna New Orleansban, de ő itt akar lenni. Hát jó, akkor megszerzem a város felett az irányítást, pontosabban a város farkasai felett, hogy biztonságban legyen. Ő és persze a gyerek akit szülni fog majd, kap tőlem egy falkát, aminek a lupája lehet.
Nem rejtem el magamat, hagyom, hogy az energiám megelőzzön engem. Hogy a farkasom az övére vicsorogva toppanjon be, akarom, hogy tudja, hogy most eléggé pipák vagyunk, oh igen, mind a ketten rá és a nőstényre...
Energiám körül zárja, fojtogatja, csípi, fullasztja és még csak nem is szándékosan, pusztán rohadtul felcseszte az agyamat.
Megfogom az állát és a nyakába szimatolok, egyszerűen figyelmen kívül hagyva az incselkedő kérdését, nem érdekel. Meglepő módon nem vagyok abban a hangulatban, hogy vevő legyek rá.
Vissza küldöm hát a vízbe hátrébb lépve tőle, a kezeimet magam előtt össze fonva. Figyelem, ahogyan engedelmesen megfordul és ledobja az előbb magára aggatott ruháit, pillantásom végigsiklik karcsú testén, és megállapodik formás popsiján egészen addig míg a két csodás, kerek forma el nem tűnik a víz alatt. Nem vagyok kevésbé dühös egy pillanatra sem feledem, hogy mit tett, de képtelen vagyok nem legeltetni a szemeimet rajta ha meztelen. Legszívesebben megtiltanám, hogy ruhát aggasson magára, csak azzal az lenne a baj, hogy mindenki egész nap kényelmesen pihentethetné a szemeit ezen az éteri testen és attól morcos lennék... lehet nem lenne sokáig falkánk... legalábbis a férfi állomány hamar megtizedelődne. De most nincs itt senki csak ő meg én, úgyhogy kedvemre élvezhetem a látványt, még ha ennek külső jelét nem is adom. Ha csak a dühöm ellenére kidudorodó nadrág nem az.
- Szerintem boldogulni fogsz egyedül is. Úgy is mostanában szeretsz önállóskodni.- Jegyzem meg ridegen még mindig ugyan annak az elzárkózó testtartásban, mint eddig. Felfekszik a vízre, mire formás keblei felszínre kerülne, pillanatra bennem ragad a levegő, legszívesebben beleharapnék, a nyelvemmel körbe futtatnám a hidegtől kidudorodó és megkeményedő bimbókat...
- Ne lubickolj hanem mosakodj!- Morranok dühösen, mert jobban eltereli a figyelmemet a játszadozása, mint gondoltam volna, pluszban eléggé bosszant a nyugodt pancsolása. Eléggé pipa vagyok és ő ezzel tisztában van, még is úgy viselkedik, mint egy elégedett óvodás.
Kedvesem...szerelmem... na úgy tűnik a hízelgő szavakból, hogy kezd leesni a tantusz. Itt még valaki rosszul is járhat, de az nem én leszek.
- Nem azért érdemelsz büntetést mert előre akarod mozdítani a dolgokat.- Csóválom meg a fejemet hideg szemekkel méregetve életem szerelmét. Nem egy kicsit sem úgy, mint egy szerelmes férfi, hanem mint egy alfa a falka egy olyan tagjára aki kihágást követett el.
- Hanem azért mert úgy gondolod, hogy az engedélyem nélkül,
anélkül, hogy tájékoztatnál felgyújtasz egy kocsmát. Meg sem próbálsz meggyőzni arról, hogy már unod az állóvizet, hanem egyszerűen felül írod a döntésemet. Szó nélkül. Figyelem kívül hagyod a terveimet. Elfelejted, hogy ki az alfa ebben a falkában.
- A hangom megtévesztően nyugodt és hideg, ahogyan lenézek rá.
- Mondtam már, ne lubickolj, mássz ki onnan.- Megvárom, hogy megtegye, vagy, hogy ellenkezzen. Kíváncsi vagyok, hogy hol vannak a határai, hogy hol fogja úgy érezni, hogy túl sokat parancsolgatok. Vagy felfogja, hogy mi is zajlik itt és megpróbál valahogy kiengesztelni.
- Nem azt várom a nejemtől, a lupámtól, hogy a falka előtt megkérdőjelezze a döntéseimet, a hatalmamat. Mert ha te megteszed akkor miért ne tenné meg más is? Elvileg támogatnod kéne, nem megnehezíteni a dolgomat. Azzal, hogy a kérdésem nélkül megtetted ezt azoknak a biztonságát sodortad veszélybe akik még csak tervezték, hogy átpártolnak...És sokkal több embert kell majd erővel lenyomnom vagy elküldenem, mint egyébként kellett volna. És ha biztonságban akarlak tudni,
akkor nagy falkára van szükség. Lehet, hogy az alfát legyőznöm, de nem is itt volt a hangsúly.
- Ha kijön végre a vízből felé lépek ezzel rábírva arra, hogy megálljon. És ha megteszi ellépek mellette, de egészen közel maradva úgy járva körbe, ahogyan a ragadozó a zsákmányát. Ujjaim végigsiklanak egy pillanatra a derekán, meztelen bőréről letörölve egy cseppet.
- Mihez is kezdjek most veled?- Teszem fel a költői kérdést, megtévesztő nyugalommal, halkan mormogva, miközben tovább sétálok, végül egészen közel megállok előtte. Ujjaim végig siklanak az oldalán, fel gyönyörű mellein, végül tenyerem felsiklik a torkára, hüvelykujjammal megtámasztom az állát.
- Mi legyen veled?- Teszem fel újra kicsit másképpen a kérdést. Ujjaim leheletnyire megszorulnak a hattyúnyakon. -Ugye nem gondolod, hogy a "magyarázatod" elég ahhoz, hogy ezt egyszerűen megúszd?- Lenne ötletem, hogy büntessem meg, hogy az mindenki számára nyilvánvaló legyen, de hát, mint már mondtam, általában érdekel a véleménye...általában...


Vissza az elejére Go down
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
25
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 9th Október 2017, 03:34


Igen, talán igaza van. Jó, biztosan igaza van azért, mert dühös. Saját szakállamra cselekedtem az egésszel kapcsolatban, de ha egyszer tele vagyok tervekkel, vágyakkal és olyan jövőképpel, mely stabilitást igényelne és mindezt nem érzem úgy, hogy megvalósulni készülne. Visszatért, felbolydult az életem, noha ennek, mármint annak, hogy életben van imádom minden egyes tudati pillanatát valamiért mégis úgy érzem megtorpantunk és ez dühít, elkeserít, megtölt tettrekész vágyálmokkal, hogy valamit tegyek. Bombát dobnék az alfa házára ha lehetne, ha nem hágnám át vele imádott férjem tekintélyelvű hatalomátvételét. Mindezt persze önző fészekrakó érdekből. Itt akarok maradni, ezt egy percig sem titkoltam előle, nem is volt rá szükség, hiszen figyelt. Vagy figyeltetett, mikor melyik a jobb szó rá. Ezen tényezőt persze még mindig emésztgetem. Már régen elfogadtam, hogy úgy lett társam, valódi társam, hogy nem születtem farkasnak. Talán ha nem harap be, most más töltené be ezt a pozíciót. Nem tudom, vajon mennyire volt ez az egész sorsszerű és mennyire nem. Mi ketten mások vagyunk születésünk okán. Ő soha nem volt ember én annak születtem és noha régebben vagyok farkas, mint amennyi időt halandóként leéltem, némely kérdésben hajlamos vagyok másképp gondolkodni mint ő.
Családot akarok, vele. Egy gyereket, vagy ötöt nem számít. Egy falkát ahol nem kell árulóktól tartani, egy helyet ahonnan nem kell elmenni. Igen, jogosan dühös, ezt elismerem. Mélyen elismerem, de nekem is van egy igazam, egy beállítódásom, amit nem ártana figyelembe vennie a tisztelt bíróságnak, mielőtt kötél általi halálra ítélnek! Energiája is erről árulkodik. Úgy ömlik rám mint a forró víz a zuhanyból. És elküld megfürdeni. Megint. Nem reagál rám, sem a válaszomra. Kétségbeejtő, hisz sosem mond nekem nemet. Sosem utasított el..eddig. Bár ma én is kénytelen lennék elutasítani őt, nyilvánvaló okokból de..na! Mégis! Ennyire nem csináltam rosszat!
Engedelmesen vetkőzöm le és sétálok bele a vízbe. Nem pillantok hátra, de érzem a tekintetét. Birtokló, simogató. Komolyan kezdtem megijedni, hogy még ruha nélkül sem tudom kibillenteni. Bár lehet, hogy ez még ettől igaz, a lelkem azonban mégis megnyugszik. Válaszától már nem annyira.
- Ha nem hát nem, én felajánlottam. De legközelebb már nem fogom. - biggyesztem le ajkaimat, hisz sajnálom, bár percig sem hittem, hogy be fog szaladni ide utánam, átölel és megbeszéljük. Megjelenése ezt a lehetőséget valahogy teljességgel kizárttá tette. Hangja is hidegen koppan, farkasom is emeli a fejét fülét hegyezve, nem kell a kihívás, nem nem. Most nem. Felfekszem a vízre, hogy addig is kihasználjam az időmet, de az igazságon kívül nem tudom mit tálalhatnék neki. Bár nálam általában inkább a hogyannal vannak problémák. És még ezért is leszid! Rápillantok, most már ezért is dühös? Őszintén nem érzem úgy, hogy megint mosakodnom kellene és ha már visszazavart a hidegvízbe, akkor a legkevesebb, hogy hagyja, hogy kiélvezzek belőle valamennyit.
Lábaim lerakva szemébe nézek, de ijesztően hideg a tekintete. Általában perzselő a dühe, a vágya, a jó kedve. Andy nem szokott hideg lenni. Szentségit, csak egy kocsma volt. Lehetett volna baleset is. Ki tudná meg, hogy én voltam? Valószínűleg mondjuk egyértelmű, hogy az alfa kötni fogja valami máshoz a dolgot. A pasi nem hisz a véletlenekben. Tiszta sor, mert én sem hiszek ilyesmiben.
- Nem mondhatod, hogy nem hoztam szóba! - csattanok fel, bár talán nem kellene - Hányszor beszéltünk jövőről, a gyerekről, meg ilyen-olyan tervekről. Nem írtam felül a döntésed, ugyanis nem volt döntésed. Hacsak nem a "várunk a megfelelő időpontig" jelentené a döntést. - remek, dühös vagyok. Vagyis kezdek az lenni. Elengedem a fülem mellett az utasítást, helyette összefonom a karjaimat melleim alatt, hát legyen. Ha farkasszemet kell néznünk a téma kapcsán, hát megtesszük. Nem ő fog végül is megfagyni, hanem én. Bár ennyit bevállalok. Inkább a hideg, mint a nem is tudom micsoda.
- Miért kell mindent a tekintélyed elleni támadásnak venned? Miért akarnék ellened tenni bármit amikor te vagy az Alfám, a párom? - szándékosan hagyom ki a férjemet a felsorolásból, igen ezért meg én húzom a számat - Miért, mi változott volna ha te kérsz meg rá? Akkor nem hasonló lenne a felállás netán? Anyagi veszteség az anyagi veszteség. Én bízom benned és az erődben. Mindig is bíztam benned. - megindulok kifelé, jóformán észre sem veszem, hogy hideg van, egészen más köt le mint a fizikai érzések - Andy én biztonságban vagyok, mert mellettem vagy. Miért kellene ehhez nagy létszám? - nézek rá némileg értetlenül.
Kisétálok a vízből de őszintén nem tudom mire számítsak. Kérdő tekintettel figyelem őt, a mozgását. Bocsánatát kellene netán kérnem? Vagy esküt tennem, hogy többé nem fordul elő? Az boldoggá tenné vajon? Vagy legalább lenyugtatná? A gond azonban az, ha magamba nézek egyáltalán nem sajnálom. Mert bízom benne, hogy még így is meg fogja oldani. Megígértem, hogy segíteni fogok neki és teszem is. Akkor is, ha ennek nem örül a flancos egója. Ujjai érintése csupán futólagos, mégis olyan jól esik melege, akkor is ha ilyen rövid csupán az érzés. Nyuszinak vagy őzikének kellene most éreznem magam a csúnya farkas előtt, de nem vagyok egy könnyen meghunyászkodó alkat. Eddig sem voltam. Valószínűleg eztán sem leszek. A kérdése pedig oly nagyon költői, hogy nem tudok rá mit felelni hirtelen. Mihez, mihez. Kezdetnek hagyja, hogy felöltözzek utána menjünk végre haza. Bennszakad a levegőm, olyan gyengéd, olyan hirtelen. Ujjai torkomra fonódnak, megemelt állal nézek fel rá.
- Meg akarsz büntetni? - keresem tekintetét és noha érzem az erősödő nyomást, most nagyon is lényegi részletekről van itt szó. Megbüntet? Komolyan? - Őszintén szólva de, reméltem valami ilyesmit. Hogy meg tudjuk beszélni- fonom hideg ujjaimat alkarjára - De nem szégyellem Andy azt amit tettem és nem fogok hazudni. - komolyodik meg a hangom - Vállalom a felelősséget. És ha szükséges, akkor a másik falka elé is odaállok. Mert bízom benned. Bízom az erődben, a lényedben és tudom, hogy el fogod érni amit akarsz. Ha meg kívánsz büntetni azért, mert hiszek benned, büntess. - tárom szét karjaimat - Én a jövőnkre gondoltam. És arra, hogy néha minden férfinak kell egy kis hátsó löket, hogy a tettek mezejére tudjon lépni. Talán tévedtem. - nézek félre, mert a tévedésemben nem vagyok biztos, ha már itt tartunk cseppet sem, de nem fogok a saját fejemre büntetést megfogalmazni, ha egyszer nem érzem magam bűnösnek. Igaz, megkerültem. Nem szóltam és rosszat csináltam, de a cél szentesíti az eszközt nem?
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
77
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 7th November 2017, 18:44


[
Diana


Imádott nejem megint kitett magáért és sikerült jól felkúrnia az agyamat és ehhez nem kellett más, mint egy kis gyújtogatás. Talán már várandós, és azzal szórakozik, hogy tüzet gyújtogat. Ez az egyik, a másik meg, hogy nem egészen így terveztem ezt a falka átvételt, nem úgy ahogyan neki köszönhetően most alakult. Vagy alakulni fog, persze ami van abból főzünk, de ez még nem azt jelenti, hogy repesnem kéne az örömtől az újabb önállóskodása miatt.
Nem válaszolok dacos megjegyzésére, ugyanis éppen azon vagyok, hogy ne hagyjam magamat befolyása alá kerülni. Imádom meztelen testének látványát, ahogyan formás domborulatai, csípője mozgására hol jobbra hol pedig balra ringanak. Felfekszik a vízre, elölről is megmutatva magát, ha ez a nő nem lenne, akkor ki kéne találni... pontosan tudja, hogyan terelje el egy hím figyelmét mindenről. Nem hagyom magam, összefonom a karjaimat a mellkasom előtt és ridegen oda vakkantok neki, hogy igyekezzen már.
Tájékoztatom mi is a bajom, mire felcsattan... ideges vagyok, úgyhogy a farkas bennem azonnal mély mordulással válaszol, nem most ő nem emelheti fel a hangját. Most csak én kiabálhatok mert ő vétkezett, én betartottam amit ígértem... nem zártam be, megmaradt a szabadsága, azt is megengedtem, hogy segítsen a falka átvételben, megbeszéltük hogyan, és a vége még is az, hogy hirtelen kitalál valamit és megcsinálja. Mint amikor elment... igen pont úgy...
- Az volt a döntésem, hogy mindenki marad a seggén, amíg mindent elrendezek. ÉS úgy tűnik erre képtelen vagy.- Hangomba a farkas érces morgása vegyül, szemeim kéken villannak, észrevétlenül szívom be mélyen a levegőt és nyomom el magamban az állatot, hogy ne a dühöm vezéreljen vele szemben, annak sosincs jó vége. Összefonja a mellkasa előtt a kezeit, mire mellei kívánatosan kidomborodnak. Magam vagyok a példás önuralom... nem kezdem a csodás halmokat bámulni, és nem kezdek arról sem fantáziálni, hogyan mélyeszteném bele a fogaimat, csak finoman... csak annyira, hogy éppen, hogy fájjon...
- Nem vagy biztonságban.- Acsargok, mert így gondolom. A farkasok ereje az egységben van, egy farkas nem képes elbánni könnyedén egy vámpírral, viszont több, akár játszva is.- Komolyan nem fogod fel? Rengeteg új ember van a falkában, akik átpártoltak hozzánk... és ezek mit látnak? Hogy a Lupám önkényesen, az engedélyem nélkül, gyújtogat és garázdálkodik. És az új alfájuk ezt honnan tudja meg?
A HÍREKBŐL! Kérdés még miért gondolom a tekintélyem elleni támadásnak?
- Morranok, miközben figyelem, ahogyan kimászik, a vízcseppek a testén hol lustán hol szaporán indulnak meg lefelé, olykor lelassítva egy-egy domborulaton. Ha egy futó pillantásnál többre méltatnám meztelenségét akkor nyilván lenne egy apró vízcsepp mely megállt a mellbimbóján arra várva, hogy lenyaljam róla. De éppen csak végig siklik rajta a tekintetem, és már lépek is felé, megkerülve, méregetve... és egy egyszerű kérdéssel bombázva, hiszen érdekel a véleménye. Most igen.
Ujjaim a torkára szorulnak miközben beszél, de persze most sem magyarázkodik, nem kér bocsánatot, egy csepp megbánás sem látszik rajta, egy pillanatra sem hunyászkodik meg. Oh nem, azt mindig az utolsó pillanatra tartogatja, amikor már őrjöngök és képes lennék szétszaggatni, csak akkor, a legvégső esetben. Na de ha el akar jutni oda, hát legyen. Kék íriszeit nézem miközben beszél, és nem tudom engedjek-e a kísértésnek és szorítsak még jobban rá a torkára, hogy már megszólalni se tudjon, mert amit mondd minden csak éppen nem a kérdésemre adott felelet, s mint olyan nincs túlságosan a kedvemre. Szemeim kéken izzanak fel, ajkaim megfeszülnek, de nem szólalok meg, és nem is erősödik a szorításom, stagnál az egész testem, csupán a szemeim villanása tudatja, hogy nem jó irányba halad ez az egész.
Részben van igazság abban amit mondd, az ő szemszögéből legalábbis. Ha kicsit együtt érzőbb ember lennék talán még meg is érteném, és azt mondanám neki, hogy rendben ezeket az érveket el tudom fogadni. De nem vagyok ilyen, értem és talán később azt fogom mondani, hogy rendben van, nem végződött rosszul a dolog, de egyenlőre csak annyit látok ebből az egészből, hogy már megint nem azt csinálta amit mondtam, hogy egy falka nézi, hogy hülyét csinál belőlem, és ezt nem hagyhatom. Hirtelen elengedem, s hajamba beletúrva hátat fordítok neki. Úgy érzem mindjárt szétrobbanok és jobb egy kis távolság mielőtt olyat tennék amit magam is megbánok.
-Azt mondtad bízol bennem, és még is az ítéletem felé kerekedtél, mert nem hittél abban amit csináltam vagy csinálok. Nem hittél bennem és abban, hogy a saját módszereim elégnek fognak bizonyulni ahhoz, hogy megtörténjen minden amit ígértem... Én betartom az ígéreteimet, azt is, hogy soha többé nem foglak bezárni, és te vissza élsz ezzel, úgyhogy találd ki mit érdemelsz a falka előtt azért mert ellenem szegültél. És most menj inkább innen mielőtt olyat teszek amit nem akarok. - Mondom neki összeszorított fogakkal, és a farkastól eltorzult hangon, a kezeim ökölbe szorulnak a vissza fojtott dühtől. Ki akar herélni, azt gondolja, hogy ha mézes mázos köntösbe bújtatja az egészet, ha úgy csinál, mintha ezt csak értem tennék akkor az rendben van. Csak, hogy én nem az a férfi vagyok akit meg kell védeni, nem azaz ember akinek "lökésre" van szüksége, aki helyett a nője oldja meg a dolgokat. Nem a farkamat vertem várva a sült halat, hanem építettem... ezt az egészet, a biztos átvételt, egy olyat amire nem figyelnem fel feltétlenül se a vadászok se a vámpírok. Csak amíg megerősödik nem akartam nagy hírverést, mert veszélyes ennyi vámpírral körülvéve. Nem félek, és nem azért nem hívtam ki az alfát, hanem csak beakartam biztosítani magunkat minden oldalról. És az egy dolog, hogy keresztbe vágta a terveimet, de még belém is rúgott... Azt mondja bízik, és még sem úgy cselekszik, nem hisz abban amit adni tudok neki, azt gondolja, hogy közbe kell avatkoznia, hogy megkapja amire vágyik. Megrándulok a gondolatra mert dühös vagyok rá ezért és persze magamra, hiszen ez azt jelenti, hogy kudarcot vallottam már rögtön az elején, pedig még bele sem vágtunk igazán.


Vissza az elejére Go down
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
25
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 7th November 2017, 20:17


Nem szeretem ha dühös rám. Több okból sem. Egyrészt ha dühös, nem feltétlenül szereti meghallani a saját érvrendszereimet. Mert ugye rögtön a legrosszabbat kell látni. Igen, elismerem, hogy hirtelen felindulásból cselekedtem. Azt is elismerem, hogy nem így kellett volna. Viszont ismer. Nem szeretem a tehetetlenséget. Őt akarom kizárólagosként a városba és senki mást. Megőrülök ettől a kettősségtől. Hogy azon gondolkozzak mikor jön el az a pillanat, amikor a másik oldal fog hasonlóan gondolkodni netán mint én. És ebből kifolyólag mi fogunk rosszabbul járni. Ezt nem akarom. Nagyon nem akarom. És ez nem arról szól, hogy ő az alfa vagy sem. Arról szól, hogy nekem sem teljesen kuss a nevem. Ő a vezető, de én vagyok a párja. És nem az emberi párja. A Lupája vagyok..nekem is vannak feladataim..én is léphetek ha szükségesnek érzem. Persze vele egyeztetnem kellene, de ismerem. Rögtön nemet mondott volna. Mert félt, mindig félt. És szeretem ezért, mert tényleg olyan férfi, akiről a legtöbb nő csak álmodhat, de nekem persze mindig valahogy úgy kell lépnem, hogy az neki nem tetszik. És a jelek szerint nem akar kiengesztelődni. Nem akarja azt sem hagyni, hogy eltérítsem egy kicsit. Hogy megnyugtassam. Hogy elmondjam mi járt a fejemben. Az én lenyűgözően makacs férjem nem akarja hagyni. Óhogyaza...
- Ez nem igaz. - vágok vissza élből - Eddig nem mondhatod, hogy bármiben ellenszegültem volna, ellentmondtam volna. Vártam mert azt parancsoltad. - a gondolat többi részét lenyelem, mert az eddig eléggé érezhetően egy határvonal volt. De értsen meg, ha gyereket akar, az így, ebben a formájában lehetetlen. Nem fogok terhesen otthon ülni, míg ő megküzd azzal az idiótával. Nem és nem! Inkább nem fekszünk le akkor. Inkább lesz önmegtartóztatás magas szinten. Vagy lép. Most és gyorsan.
- De igen. - kontrázok - Biztonságban vagyok, mert sose hagynád, hogy bajom essen. Nem szoktam nélküled sehová elmenni. Nincs rá szükségem. - fejtem ki neki, nehogy sikerüljön ezt is félreértenie. Hát annyira új, hogy bízom benne? Meg tudom magam védeni, vagyok elég idős hozzá már, de igen is szükségem van rá. Vele vagyok egész és ha a fél várost fel kell ahhoz égetnem, hogy valami történjen, akkor megteszem. Mert ilyen vagyok. Oda kellene ragasztania egy székhez, hogy letörje a tettrekész oldalamat. Mindig is ilyen voltam. Ismer. Jobban, mint bárki ezen a földön. Jobban, mint a testvérem. Az életem az övével együtt élő, lélegző. Felsóhajtok. Nehéz menet lesz édes!
- Bárkinek megindoklom bármikor, hogy miért tettem. Nem futok el a felelősség elől. Lupa vagyok, nem egy kölyök. - szegem fel az államat, azért az ő önérzete ide, az enyém oda..de lássunk túl ezen a farokméregetős kérdésen. Amikor felgyújtottam azt a kócerájt, a jövőre gondoltam. A kettőnkére és a többiekére. Nem hatalmi körökre és elvekre.
Kiparancsol a vízből, nem csatlakozik be, ahogy talán alap esetben tenné. Ez megzavar, összekavar. Ne már, hogy ennyire haragszik. Nem csináltam annyira rosszat. Csak..azt akarom, hogy mozduljunk előre...hogy történjen meg aminek meg kell, hogy én is megnyugodhassak..hogy anya lehessek. Kurva sokat vártam rá. Rettenetesen sokat. De érzem, majdnem ösztönösen érzem ha kell valami. Most is éreztem. Napok óta járattam már az agyamat, hogy mit kellene tenni. Persze ő, nem akar hallani semmiről. Nyilván. Körbejár, de nem játszom meg, hogy szégyellem magam. Nem szégyellem. Vállalom a felelősséget, ezt komolyan mondtam. Torkomra fonódó ujjaiból szikrázik felém, belém feszültsége. Igen, dühös. Haragszik rám. Valahol jogosan, valahol meg kurvára próbálhatna megértővé avanzsálni. Miért kell, hogy azzal végződjön ez az egész, hogy hazudok? Hogy meghunyászkodom amikor nem akarok? Komolyan, meg tudjuk oldani. Hiszem, hogy valamikor meg fogja érteni az indokaimat. Egy pillanatra elfog az aggodalom, hogy talán kisodródik oda, ahová nem kellene, de ellép. Ellép és hátat fordít nekem. Érzem a dühét. Sűrű, sötét auraként lengi körbe. Szavai fájnak. Igen, szarul is esnek.
És elküld.
Elküld?
El.
Ez fáj. Most akkor legyek szépen szófogadó felesége és menjek el? Miért? Találjam ki a büntetésem, nagyszerű. Mindketten tudjuk, hogy nem fogom. Ha azt akarja, hogy álljak eléjük, akkor megteszem. Ha meg akar büntetni, elfogadom, bár nem értek vele egyet. A jelek szerint azonban, nekem itt már nem sok felszólalni valóm lesz, a T. Bíróság ezt már eldöntötte. Kurvaélet. Elfordulok és öles léptekkel sétálok a ruháimhoz, hogy magamra ráncigáljam őket, ami vizesen inkább kihívás mintsem egy gyors eljárás. A farmerem felrángatása közben őszintén próbálom visszanyelni minden szavamat. Mindet. Nem megy.
- Te jöttél ide és én menjek el. Jellemző. - remek, dühös vagyok..én is dühös vagyok, mert ilyen, mert ezt látja..igazságtalan!! Felhúzom a cipzáramat és kifacsarom a hajamból a vizet, már megint nagyon szép vagyok, de sebaj. - Tudod, el kellene gondolkodnod azon, hogy minek tartasz engem. Ha csak a nődnek, akkor fossz meg a rangomtól és zárd vele rövidre a továbbiakat. - mondom irtózatosan komolyra vett hangon, szintén háttal állva neki, bíbelődve a zoknimmal és a cipővel, hogy lekössem magam és ne kezdjek sírni mint valami buta liba. Egy könnycsepp azért kiszökik, kézfejemmel törlöm le. - Ha a Lupádnak is és valóban annak, akkor talán próbálhatnád látni az én szemszögemet is. És nem örökösen a rosszat keresned abban, amit teszek. Vagy tenni próbálok. - egyenesedek fel, véve egy mély, reszketeg levegőt. Nekem is nehéz. Viszont hülye égisz és csillagzat alatt születtem. Azonban készen állok eleget tenni a kérésének. És az nem arra fog vonatkozni, hogy ámenezzek a bezárásra ha éppen olyan lesz a helyzet. Meg nem buggyantam.
- Elmegyek, ahogy kéred és majd holnap elétek állok. Addig van időd gondolkodni a dolgon és a többieknek is. Ha nem ítéltek megfelelőnek, úgy elfogadom büntetésként, hogy nem én vagyok - fújom ki a levegőt - nem leszek többé Lupa. - elnézek a folyó irányába, bár farkasként nem szokásom egyébként sehol eltévedni, pláne egy erdőben nem, de ma éjjel mindketten tudjuk, hogy nem fogok hazamenni. Majd holnap. És majd akkor meghallgatom a döntést. - Szia.
Nem akarom, nem akarok elmenni, nem akarom, hogy haragudjon rám, de nem fogom megjátszani neki a dolgot. Hogy sajnálom, amikor nem. Igen, most úgy tűnik belehajszolom valamibe, viszont ezt úgyis meg akarta tenni. Mármint úgyis megküzdött volna az alfával. Akkor most nem mindegy? Nem hittem, hogy ez ennyire nagyon..komolyra fordul..de nem tudok mit tenni, már nem. Nem akarok megfordulni sem, nem akarom látni, így is kibaszott nehéz mozgásra bírnom az izmaimat. Futni kezdek. El tőle, el ettől az egésztől. El attól, hogy nehéz ez a rohadt helyzet. Kiszaladnak a könnyeim, már szabad. Már igen. Kifutom magamból a lelket és...bemegyek a városba, hogy holnap némileg emelkedettebben álljak a falka és az alfa elé is.
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
77
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 7th November 2017, 21:31



Diana


Nem hiszem el ezt a nőt! Hogy lehet valaki ugyan olyan makacs mint én? Na és hogy lehet valaki ennyire meggondolatlan, más az ő helyében nem viselkedne ennyire tenyérbemászóan. Nem, más próbálna a kedvemben járni, próbálna valahogy megoldást keresni, hogy megbékítsem, de ő csak dobálja a fát a tűzre... de előtte még jól belemártogatja olajba, hogy biztosan jól égjen.
- Nem! Nem vártál bassza meg! Felgyújtottál egy kocsmát!- A hidegség egy pillanatra eltűnik a szemeimből, ahogyan a hangom emelté válik, csak fel tud teljesen húzni. Nem elég, hogy kérdés nélkül gyújtogat a város határában, de még itt is... a szavaival.Ilyenkor legszívesebben széttépném, de azt utána nagyon megbánná, fő az önuralom. És persze okos nő, jól tudja forgatni a szavakat, egyik szavával felcseszi úgy az agyam, hogy azt érzem mindjárt szétrobbanok, aztán a másik szavával meg pont az ellenkezője. Fújtatva túrok a hajamba, ahogyan próbálom lenyugtatni magamat, kellemes lenne beleringatni magamat abba, hogy hagyom, hogy lenyugtasson. De nem tud, mert azt hiszem egy-egy szónál annál többet kellene hízelegnie, mert akkor sosem tudok neki ellenállni. De így ez veszett fejsze nyele.
- Igen? És mivel fogod megindokolni? Azzal, hogy nem győztél várni rám? Hogy nem bíztál bennem és abban, hogy történni fog valami? Hogy felül bíráltad az ítélőképességemet a helyzetet illetően?  Hogy gondoltad kell az alfádnak egy löket? Vagy még is mivel? Rendben! Tedd, és el is búcsúzhatsz a falkától abban a pillanatban.- Nem véletlenül használom a rangomat és nem pedig a viszonyunkat a vitában. Elvégre ez nem arról szól, hogy a párom, ez arról szól, hogy alá ásta a tekintélyemet. És ha annak oda, akkor bizony nem leszek képes összetartani egy falkát. Hát nem érti, nem látja, hogyan fest ez kívülről? Mert bizony ebben az esetben ez is számít, rohadt sokat, hogy egy alfa meg a párja milyen viszonyban vannak egymással. Minden befolyásolja a falkát és ezt ő is pontosan tudja.
Felidegesít, nem bírok vele, ha nem távolodok el, akkor ha alakot nem is váltanék, lehet meggondolatlanságra ragadtatnám magamat. Ezért hagyom ott és mondom amit mondok. De persze most sem azt teszi amit kellene... miért is hittem? Miért gondoltam, hogy ez észhez téríti? Hogy felfogja mennyire pipa vagyok. Nem... ő rádobja a tűzre még a kanna maradékát.
Hallgatom, nem szólok csak forr bennem egyre jobban és jobban az indulat. És ahogyan elhagyja a száját az a bizonyos mondat, elpattan minden önuralmam ami eddig vissza tartott attól, hogy igazán erőszakossá váljak...
Utána vetem magam és elkapom mielőtt még túl messze futna, lendületből csattanunk mind a ketten egy fának, ahogyan annak tolom. Hallom, hogy megreccsen az erőtől a törzs, de nem foglalkozom vele, a fa továbbra is szilárdan áll a helyén. Remegek a dühtől ahogyan beleszimatolok a nyakába a haja alatt oda dörgölve a szagom, majd egyszer egyszerűen megpördítem, neki nyomom a fának, a nyakába morgok mielőtt fogaim a nyaka és a válla találkozásába mélyednének, vére a számba folyik, a felsője egy reccsenéssel megadja magát. Vagy ez a hang vagy a vérének íze térít annyira észhez, hogy ne érjen és törjön csontot a harapásom. Hirtelen ellököm magam a fának támaszkodva tőle.
- A picsába már!- Morranok, éppen, hogy csak egy pár lépést fújtatva, hogy mielőtt felocsúdna testem ismét a fának szegezze. Nyelvem gyengéden siklik végig a seben elállítva a vérzést, mély seb, farkas harapás, biztosan nem fog könnyen begyógyulni. Ajkaim a harapásról a nyakára siklanak a fültövénél állapodok meg, miközben két tenyerem a csípőjén pihen.
- Nem akarok más Lupát. Ne mondj ilyet többet.- A nyomaték kedvéért és mert a gondolat ismét felnyomja bennem a pumpát a fülcimpájába mélyesztem a fogaimat, viszont annyi önuralmam már van, hogy ne sértsem fel a bőrt. Újra végig nyalom a sebét morranva, mert haragszom magamra, hogy képtelen voltam uralkodni a dühömön és még mindig rá, és a seb erre persze könnyedén emlékeztet.
- Miért vagy ilyen kicseszett makacs?- Öklöm a fába csapódik mellette, aztán az előbbi hirtelen mozdulattal ellentétben, gyengéden markolok a derekára és fordítom magam felé. Kisimítok egy tincset az arcából.
- Ne értsd félre még mindig kurvára haragszom, de ezt most nem bírom megállni.- Ajkamat az övére tapasztom, a gondolat, hogy máshol akarja tölteni az estét kiborít. Nem lehet máshol, nem lehet távol egy egész éjszaka tőlem,a  falkától, a biztonságtól. Most meg aztán főleg nem. Mindenkinek meghagytam, hogy nem hagyhatja el a házat míg vissza nem érek, most már meg kell tenni a kihívást. Valószínűleg holnap vagy ma hajlandó is lesz az alfa kiállni ellenem. Szóval jobb ha nem csavarog a társaság ő meg főleg nem.
Nem csókolom gyengéden, benne van minden dühöm, csalódottságom és az összes aggodalmam, hiszen amikor láttam a hírekben mi történt felmerült bennem, hogy mi van ha baja esett, és csak akkor könnyebbültem meg részben mikor megláttam pancsolni, jókedvűen a vízben. Fogaim az ajkába marnak felsértve a bőrt hogy aztán nyelvemmel lenyalva gyógyítgassam a sebet melyet én okoztam. Mindig így szokott lenni. Ujjaim végig siklanak az oldalán követve fel, majd le a testének vonalát.
- Nem tudom mit csináljak, hogy megértsd ez az egész hol hibádzik. Bele vontalak az ügybe, hagytam, hogy belefolyj bár nem akartam, mert úgy éreztem nem leszel biztonságban. És még ezt is kevésnek érzed?  Nem tudom mit akarsz még...hogy ne érezd azt, hogy kérdés nélkül cselekedned kell...  - Mormogom az ajkaira, elfojtott dühvel a hangomban miközben az állát fogom, megnyalom sebesült ajkát. Farkasokhoz illő mozdulat, ösztönös, amikor az állat nyalogatja a sérült társát, még akkor is ha azt a sérülést ő okozta.


Vissza az elejére Go down
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
25
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 8th November 2017, 00:33


Persze, nem vártam. Dehogynem vártam. Már mennyi idő eltelt mióta visszajött és megbeszéltük kettőnk dolgát. Más kérdés, hogy éppen törvényesen valakinek az özvegye vagyok és nem az ő felesége, de Andy-t az ilyen formaságok nem izgatják. Nem vettem még vissza a nevét, hisz nincs rá voltaképpeni jogalapom. Én csak..azt akarom, hogy ő legyen ebben a városban az alfa. Lehetőleg minél gyorsabban. És..a türelmemnek vannak határai..telhetetlen vagyok, elismerem. Egy fasz is olykor, mint most, mert nem kérdeztem, nem szóltam csak cselekedtem az alapján, amit a szívem diktált.
- Nem rögtön tettem. - le nem tagadom, ahogy abba sem kívánok nagyon belemenni, hogy igazság szerint nem vártam olyan nagyon sokat és semmi előjele nem is volt annak, amit tenni készültem. Tudta, hogy bejárok oda, mert a papírforma szerint még vannak kötődéseim azzal a falkával. Ezért lesz talán evidens, hogy én voltam. Én tettem. Ők árulónak fognak bélyegezni, Andy pedig szintén haragszik. Így cselekedjek jót, mi?
- Az igazsággal. Hogy attól tartottam, ha én nem lépek, akkor ők fognak előbb. Az átpártolt tagok ismerik az alfát. A megmaradtjai közül sem mindenki hisz a fairplay dolgokban. És igen, nem szóltam neked, mert nem engedted volna. Mert nem ilyen vagy. Hadüzenetnek szántam, a kihívást ezzel nem tudja elkerülni. Kivéve persze ha elmenekül a városból. Nem ellened volt bassza meg, érted! Értünk, mindnyájunkért. - akkor is ha szarul kiviteleztem, bár ezt megtartom magamnak, mert a jelek szerint így van. De mégis, hogy avathattam volna be? Felhívom, hogy szia szerelmem, később érek haza, mert felgyújtok egy kocsmát? Nem egész tíz perc alatt előttem állt volna, hogy mi a faszt szeretnék én? És elkezdődött volna egy hasonló vita, csak akkor még feltételes módú cselekedettel kapcsolatban.
Haragja mégis elér. Azt hittem talán kis játszadozással majd ez oldódik. Hogy nem utasít el, mégis megtette. Azt akarom, hogy értse, nem őt akartam bántani. Vagy megalázni. Ellenkezőleg. Őt akarom és egészen, mindennél jobban és nyíltan az egész világ előtt. De így nem lehet. Nem amíg az elmémben más alfa kering, más segítőkkel akik talán rosszabbat is tennének mint amit én csináltam. Elküldése és maga a büntetés ténye pedig fáj. Rettenetesen. Ezért mondom azt, amit. Ezért vállalnám a tényleges büntetést: a rangfosztást. Elfogadom, ha nem tart alkalmasnak. Ha csak a nőjeként akar maga mellett tudni. Nem, kurvára nem fogok örülni neki, de nem lenne más választásom. Vezetőként vétójoga van és kizárólagos döntési joga is egyben. Felöltözve immár, eleget teszek a kérésének, hogy elmenjek. Nekem is kell felkészülési idő arra, hogy ne omoljak össze ha esetleg olyan döntés fog születni, amit nem akarok hallani sem. Nem hogy átélni. Testem és izmaim nehezen, de mozdulnak. Megindulok előre, de az eltérítés ágyúgolyóként csapódik belém. A levegő bennszakad a tüdőmbe, háttal csapódok a fának, nyögöm az erejét. Szívem gyorsan ver, érzem a dühét, a parttalant. Talán túllőttem a célon. Talán nem kellett volna ezt mondanom neki. Megjelöl a szagával, mintha biztosítaná újból a világot, hogy az övé vagyok, hogy hozzá tartozom. Magamhoz akarom őt ölelni, de megfordít. Az izomba mélyedő fogak nyomán fellángol a harapás helye, nyújtott kiáltás hagyja el ajkaimat. Ez nem a szexi fajta harapás, nem a jelölő. Most fájdalmat okoz és ösztönösen menekülnék, de nem akarok a szájában hagyni semmit. Tenyereim a fa törzsére markolnak, orromba a vérem fémes illata kúszik. Megremeg a karom. Túl pontosra sikerült az a harapás. Futnom kellene. Most van távolság. Csak ne fájna. Kábultan próbálom feldolgozni az eseménysort, testem megfeszül mikor újra magam mögött érzem. Megrezzenek, össze akarom húzni magam. Nyíltan nem acsaroghatok. És ezt valahol meg is érdemeltem. Lelkiekben felkészülök a fájdalomra. Ha még nem végzett. - Ne! - Sóhajtva szisszenek fel mikor nyelve a sebhez ér. Nem bántó, hanem nyugtató. Segítő. Tenyerei melegét csípőmön érzem, ő meg érezheti a remegésem. Mert kurvára fáj a harapás helye, de annál makacsabb vagyok, minthogy nyöszörögni kezdjek. Előtte. Vagy bárki más előtt ha már itt tartunk. És képtelen vagyok neki dőlni, elengedni magam. Megnyugodni. Hangja közelről érkezik, lehelete csiklandozza a fülem.
- Ennél nagyobb.. - sóhajtom megakadó lélegzettel, igen fáj - büntetést nem tudok.. - újabb levegő - mondani. - sziszegem, fogai fülcimpámba mélyednek, melybe máskor keverne erotikát is, én pedig nekidőlve dörgölném magam hozzá, vállaira hajtott fejjel, de nem most. Előre hajtom a fejem, nyugtatja a sebet, morgása bennem rezonál tovább, farkasom pedig felel rá. Megsérültünk, fájunk. Bántott és büntetett minket. Ökle mellettem csapódik a fába, a hangot közelről, nagyon közelről hallom. Makacs..nem vagyok makacs...de ő küldött el, mi a faszt kellett volna csinálnom?
- Azt..mondtad menjek - mormogom lehajtott fejjel - tettem amit..kértél. - muszáj voltam, mert ha megállok előtte és másképp reagálok, most nem csak nekem fájna valamim. Hanem neki is az biztos. Mi az, hogy elküld?? Mintha nem tudná, hogy hogyan viszonyulok ehhez..meg az ilyesmihez. Vagy talán pont ezt akarta elkerülni? Maga felé fordít és felnézek rá. Annyira szeretem, hogy elmondani nem tudom. Fasznak csodálkozik, hogy ilyenekre is képes vagyok. Egyébként rosszabbra is képes lennék érte. Sokkal rosszabbra is.
- Mi? - kérdezem, de elakad a kérdés a csókjában. Szomjazóként csókolom vissza. Mennyivel jobb amikor ilyenekre használja a szexi száját, minthogy lebasszon! A teljesen működőképes karom csípőjére fonom, közelebb húzva magamhoz. Dühös és követelőző én meg a rabja vagyok. Az örök rabja. Harapása váratlanul ér, felszisszenek a fájdalmától. Nyelvem véremet kóstolja. Aljasság! Mennyire végtelenül.. - Naa.. - jelzek, jelzés. Tenyerem végigszalad derekán, nadrágjába csúsztatom, hogy fenekére simíthassam. A pasi az enyém, tehát jogom van letapizni. Akkor főleg, ha ilyeneket csinál. Lesütöm tekintetem míg hallgatom.
- Bocsáss meg. - nézek fel rá végül - Nem ellened akartam, valójában teljesen hirtelen felindulás volt. Én csak...azt akarom, hogy te legyél az alfa. Az egyetlen itt. Veled akarok jönni-menni, a világ előtt. Mint..régen. - vagyis mielőtt megpróbáltam megöletni - Akarom a gyereket. Téged és a falkát. De nem ásnám alá a tekintélyed. Nem ezért volt. Kérlek, hidd el. - szavaim őszinték, ezt érezheti is. Úgyis tudja mikor hazudok.
Gyógyító, nyugtató mozdulatai jót tesznek. Nem tudom, hogyan kellene kiengesztelnem. Fel fog dagadni a szám, ez biztos, de ennyit bőven megér. Csak ne így nézzen rám. Ne a dühét lássam. - Most előre hoztam, igaz? - célzok arra, hogy küzdelmüket nem lehet sokkal tovább húzni. Egyszeriben rájövök, hogy megint karnyújtásra kerülök ahhoz, hogy elveszítsem. Ellököm a kezét és magamhoz ölelem. Rohadt érzés. És ezt nem tudja milyen, hisz nem nekem kell küzdenem átvételért. Nem neki kell ezt a tudatot megemészteni, hanem nekem. És kurva nehéz.
- Ne merészelj meghalni hallod? - hajolok a nyakához, beszívva illatát - Az enyém vagy, és vissza kell jönnöd hozzám! - súgom és ajkaimat nyakára tapasztva megharapom. Megjelölöm. Azt akarom, hogy mindenki lássa. Mindenki. - És ott akarok lenni. Megígérted. - csókolok rá a fognyomomra. Nem fájdalmat akartam okozni. Vagyis a minimálisnál nagyobbat nem. - Nem vagyok jó feleséged, talán nem is tudok az lenni. - nézek újra szemeibe - De szeress. Most és mindig. És kurvára éld túl. - mormogom és megcsókolom, amivel magamnak csinálok kellemetlen fájdalmat. - Ígérem, hogy jól fogok viselkedni. De nélkülem ne csináld.
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
77
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 14th November 2017, 17:30



Diana


Szisszenve hagyja el ajkaimat a levegő, elégedetlenségemben természetesen. Hiszen az nem éppen mentség, hogy nem rögtön tette, hogy nem azonnal szegült ellenem. Hát nagyszerű, de akkor is megtette. Annak idején amikor meg akart öletni majd elszökött, azt sem rögtön tette. Akkor innentől kezdve azon kell gondolkoznom, hogy vajon mi zajlik benne és mi lesz majd egyszer a következő lépése amikor egyszer csak kitalál valamit?
- Te ezt mondod, én viszont azt látom, hogy nem bíztál bennem. Mindent a kezemben tartottam, minden pont úgy zajlott, ahogyan én akartam.Nem tudtak rólunk, erről te magad biztosítottál és a hátuk mögött szépen magam mellé állítottam a falka nagy részét. Pont ahogyan azt akartam és nem gondoltam arra, hogy pont téged kell ellenőrizgesselek ahhoz, hogy biztos lehessek abban senki sem húzza keresztbe a terveimet.- Ez nem pontos, de jelenleg nem érdekel. Hiszen nem egészen húzta keresztül a terveimet, csupán felgyorsította a dolgokat, amivel lehet veszítünk néhány tagot, amivel most komolyan veszélybe sodródott a falka. Mindegy, most már mert így is úgy is ki kell állnom az alfával az elkövetkezendő napokban. És minél hamarabb, hogy nehogy hátba szúrhassanak minket.
A veszekedés megállíthatatlanul indul meg a lejtőn, már nem vissza fordítható, remélem, hogy elmegy, megjegyzés nélkül, mielőtt szétpattannak az idegeim. De természetesen nem, még rá tesz egy lapáttal, még azt a maradék önuralmamat is felőrli. És robbanok, utána vetve magamat egy fának taszítva a törékenynek látszó testet, mely valamikor az is volt. De immáron nem olyan könnyen sebezhető, és számomra még is féltenivaló... még is én teszek benne kárt. Vérének íze egy pillanatra észhez térít, vagy talán fájdalmas üvöltése, a fa újabb reccsenése a tenyere alatt. Ellököm magamat tőle egy pillanatra, hogy szívjak egy kis friss levegőt, hogy lenyugodjak. De nem igazán sikerül, habár felfogom, hogy életem nőjének pont most okoztam fájdalmat, na nem mintha ez nem lenne a kapcsolatunk része, mintha ez nem történt volna meg máskor...
Hiába szisszen egy nemet, végignyalom a sebet, amolyan nyugtatólag, a farkas a sérült társát. Farkasom kevésbé agresszíven simul az övéhez, mint eddig. Na nem mondanám, hogy megbékéltünk, de a sérülés látványa a miénken érzékenyen érint minket, akkor is ha mi okoztuk. Remeg a tenyerem alatt, érzem, hogy fájdalmai vannak, de nem ad egy hangot se ki. Komolyan büszke vagyok rá ilyenkor és elönt a melegség, nem véletlenül változtattam át. Habár akkoriban még nem volt ilyen kemény, de mellettem élt több évtizedet, azt hiszem nem is volt más választása, mint megkeményedni.
Hüvelykujjam gyengéden járja be a maga félhold alakú útját a csípőjén. Ismét megnyalom a sebet, hogy aztán az öklömet a fába verve tudassam vele a dühömet ismét. Nem akarom már bántani...nagyon.
- Na igen, de nem azt kértem, hogy előtte még szúrj oda valamit.- Forgatom meg a szemeimet, hogy aztán megcsókoljam. Végre, mert ha ennyire közel van akkor nagyon nehezemre esik megállni, érzem, ahogyan ép karjával magához húz, elégedett morgás hagyja el az ajkaimat. És elégedetlen nyögésére, csak annyival reagálok, hogy gyorsan megnyalom a friss sebet az ajkain. Fenekembe markol, én meg válaszként a csípőmet az övének nyomom, s férfiasságom már ennyitől is azonnal megkeményedik. Képes lennék mindentől függetlenül most azonnal magamévá tenni. Megszakítom a csókot, hogy mondjak pár szót még, mire bocsánatkéréssel válaszol. Végre. Na nem mondom, hogy nem lepett meg ezzel, és a fenébe is, miért nem tudta így kezdeni? Hiszen tudhatná már, hogyha ilyen akkor képtelen vagyok haragudni rá, ellenállni neki. Nem, neki el kell menni a végletekig ahhoz, hogy aztán visszakozzon csak...
- Igen.- Válaszolom neki egyszerűen, szinte már hanyagul.Két kezem közé veszem az arcát, és megcsókolom, egyik kezem lesiklik a nyakán és a derekán, megemelem... ah franc, meg akarom dugni, most!
Míg beszél ajkaim ép oldalán anyakára siklanak, végigcsókolom a füléig, majd vissza át a vállán. Imádom az illatán érezni a sajátomat. Megharap, mire csak elvigyorodom, gyorsan felnézve a nyakából, csókot lehelve fájó ajkára.
- Már megint követelőzöl. - Mormogom szórakozottan a nyakába, és fogaim közé csippentem a bőrét, farkasom az övéhez dörgöli a pofáját, energiám intenzíven öleli körbe az övét, sisteregve intenzíven. Na igen, akarom őt, és a gyereket. És milyen szuper, hogy a kettő együtt működik!



Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Burn it ! - Diana &Andy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: egy cseppnyi múlt-
Ugrás: