Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
9th Október 2017, 03:34
írta: Diana V. Strzechowski
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belső udvar
8th Október 2017, 21:29
írta: James Bryant
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Uszoda
28th Szeptember 2017, 23:19
írta: Christopher Gordon
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
Cat & és a kandúr
27th Szeptember 2017, 22:32
írta: Catherine Williams
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
Bárpult
30th Augusztus 2017, 01:34
írta: Adele Vien
A Kandúr "barlangja"
21st Augusztus 2017, 19:42
írta: Damien Tecuaneztli
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Burn it ! - Diana &Andy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
23
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 6th Július 2017, 23:49


Az életrekelt, életbe visszatért, életembe visszatért férjem jelenléte megváltoztatta a világomat. Csúfondáros ilyesmit kijelenteni, vagyis inkább nyálasan szerelmes, de szebben ragyog a nap, melegebb az eső, kedvesebbnek tűnik az élet is. Tudom milyen érzés az, ha szerelmes vagyok, ráadásképp vakon és visszavonhatatlanul. Így van ez most is. Üres voltam nélküle, kínzóan üres. Most pedig? Enyém, minden ízében, porcikájában. Gondolatában nem hiszem, mert még előttünk áll valami. Egy feladat, egy akadály. Tinédzser módra lopva, titkon találkozom vele. Halkan osonok be és osonok ki, hogy az utca népének úgy tűnhessen, hogy egyébként otthon élek és mi sem változott. Ha tudná bármelyik hárpia szomszédom, hogy az a jóképű férfi nem lehet vágyuk tárgya, mert az én nevem ég billogként a lelkén, valószínűleg nem mosolyognának ilyen kedélyesen. De Andy ilyen, erről nem tehet. Vonzza a nőket, meg a tekintetüket. A gyerek dolgot bölcsen kerülöm, mert meghoztam a döntést, hogy a ránk váró változásokhoz nem épp alkalmas egy terhesség. Még nem. Testileg, szellemileg készen állok rá, de nincs itt az ideje. Szokták mondani, hogy gyereknek sosincs, ahogy költözésnek, munkahelyváltásnak, új kapcsolatnak és úgy általában semminek, ami azzal jár, hogy változást hozzon az életben. Lassú víz, partot mos. Azonban, ma éjjel nem azért lopakodom, mert légyottra készülök. Életünk másik, állatiasabb felén meguntam a taktikázást, a tervezgetést amiből legtöbbször gyerek módjára ki vagyok hagyva. Nem bízik eléggé a vérmérsékletemben ahhoz, hogy mindenbe beavasson. Ehhez képest felüdülés volt a kispályásokkal kapcsolatban lenni, mert nem tudtak nekem hazudni. Andy igen, ha akar. Könnyedén kijátssza bizonyos érzékelőimet, szóval ösztönösen feltételezem rögtön a legrosszabbat. Kifejezetten meg van jelenleg is tiltva, hogy különösebben érintkezzek a falka vezetői részlegével. Amit ígértem azonban megtettem. Megkerestem a gyenge láncszemeket, a palotaforradalmak visszatértek. Régi jó szokásokat miért is engednék el? És tudom, hogy valószínűleg örök harag lesz a jutalmam, de minimum egy óriási lebaszás, de ha nem mozdulunk ki az állóvízből, semmi nem fog történni. Feleségeként nem csak azt tartom a feladatomnak, hogy őszexiségének minden kényelme és kielégülése meglegyen, hanem azt is, hogy néha láthatatlan kézként a helyes út felé tereljem. Akkor is ha emiatt megharagszik. Ha utálni fog. Ha megbüntet. Kénytelen vagyok lépni. Bocs szivi!
Voltaképpen fáj is a szívem a terv miatt, szeretem ezt a helyet. Az alfa lányának tulajdonában van, de ő az a királynő aki az én utamban áll. A sakktáblán mindig a királynő feladata védeni a királyt, ő kapja a legnagyobb mozgásteret is. Véletlen lenne? Nem hiszem. Bár láttam ostoba nőket uralkodói pozíciókban, akik sem ésszel, sem vehemenciával nem rendelkeztek az uralkodáshoz, magamról tudom, hogy védem a királyomat. Akkor is, ha nem tetszik neki. De jelenleg mivel ő léphet egyet-egyet, előttem tengernyi mező van nyitva. A hely mára bezárt. A ribanc annyira egoista, annyira tisztában van saját magával, hogy úgy véli, neki nincs mitől, kitől félnie. És valóban nem is lenne. Benyitok a személyzeti ajtón, egyenesen az irodához sétálok, arcomon kedélyes mosollyal. Kloroform a barátom. A semmiről beszélgetek a drága ifjú hölggyel - sic! - betartva azt a látszatot, hogy minden rendben van. Szerinte ragyogok újabban, persze mert szeretek, szeretnek. Ráadásképp pont az a személy, akinek kell. És végre igazi a szex is, nem csak tessék-lássék mímelés. Adott némi energiát, erőt, magabiztosságot, bár az egóm sosem a föld alá volt rejtve. Gyengeség árad belőle. Hiába egy alfa lánya, ha nincs meg az ereje. És hiába vagyok én pedig nyugalomra intve, ha bajom van a parancsfogadással. Kénytelen vagyok kiütni, kor előny, na meg volt aki kitanítson - ezúton is ölellek életem -. Körbejáratom a helyen a tekintetem és kimegyek az első kannáért. Végiglocsolom az iroda padlóján, a bútorokon, asztalon és így tovább, kifelé. Gyufát gyújtok, a benzin hamar lángra kap, másodpercek alatt már nyaldosni is kezdik a fából készült berendezést. Eltakarom a számat, az orromat és az irodában is eldobom a gyufát. Egy másik Diana talán megpróbálná kimenteni azt a csajt, de ha már így alakult, hogy ostoba módon itt maradt, akkor nem fogom a saját életemet kockáztatni olyanért, aki úgyis meghalna hamarosan. Elfutok, tisztes távolból, enyhe köhögéssel figyelem a lángok játékát. Már hallani a szirénákat, valakik biztos kihívták a tűzoltókat. Nem én voltam. Egy rossz mesében Andy bizonyára most kilépne valahonnan és közölné amit közölnie kell, de legutolsó információim szerint lefoglalta magát ma valamivel. Megvárom míg a farkasok is érkezni kezdenek, hogy mintegy derült égből villámként én is segíthessek. Lelkemben azonban szintén örömtűz ég. Remélem semmilyen ostoba vizsgálattal nem akarnak arra a következtetésre jutni, hogy csupán baleset volt, netán valami bizarr öngyilkosság, lázadás apa ellen eképpen. De tennem kell valamit, nem? Egyébként nem. Haza kellene mennem, kimosni magamból a füst szagát, nehogy valaki, akinek nem kellene, megérezze.
Milyen kár is, hogy valamit ott felejtettem, kérdéses, vajon megtalálják-e? Ha igen, talán nem kellene hazamennem, a végén még magam is hasonló jutalomban fogok részesülni. Andynek azért küldök egy sms-t, hogy ne ma támadjon kedves sétára indulni a városba és a házamhoz se látogasson el. Én az erdőbe megyek, a táskámban lapul váltás ruha, a mostanit pedig nem ártana mondjuk, megsemmisíteni. Inkább a farkas ösztöneire hagyatkozom, míg a fák között rohanok, a vízcsobogás reményében. Körülnézek, kémlelem a sötétet, hallok-e neszt, vagy lépteket. Ledobálom magamról a ruhát és meggyújtom a folyó mellett. Nem akaródzik a hideg víz, egyébként is mocskos, de más választás nem lévén, addig jó nekem, míg nem füstszagúan lepnek meg azok, akiket egyébként kiiktatni kell. Belegázolok számban a kis flakon tusfürdővel, tessék, íme a szükségmegoldás. Még a hajam is megmosom, bár ezek után egy óriási kádra vágyom. A vizet taposva azért ráébredek, hogy nem akarok itt meghalni, szóval kiúszom a partra is, hogy gyorsan felöltözzek. Megcsörren a telefonom, a hideg is kiráz a vágyott adrenalintól.
- Éjszakai fürdőzöm. Mégis mi történt? - csilingel bele a hangom az éterbe, majdnem teljesen szenvtelenül.
Az erdő azonban nekem is zenél és tisztában vagyok vele ki jár erre. Még ha az illata nem is, az energiája mindenképpen elárulja. És vajon mióta tudja, hogy itt vagyok? Fontosabb kérdésként, ő mióta van itt? Végighallgatom a telefonban a híreket a felgyújtott kocsmáról, a halálról és biztosítom az illetőt, hogy megjelenek, ahogy azt kell.
- Kérdezzem, hogy mióta figyelsz? - teszem fel a kérdést Andynek, a hajamból pedig próbálom kifacsarni a vizet.
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
73
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 9th Július 2017, 23:34



Diana


Áll a víz. Nyugalom van. Még. Aztán majd egyszer csak minden felrobban. De még egyenlőre szépen szipkázom el az embereket a falkából. Minél többen állnak át önszántukból, annál könnyebb dolgom lesz majd ha lenyomom a másik alfát. Nem kell majd attól tartanom, hogy pár tiszteletlen kölyök, vagy éppen olyanok akik valamilyen oknál fogva már nem hisznek Gaiában majd hátba támadnak. Vagy engem vagy az enyéimet. Minél többen vagyunk mi annál könnyebben kiküszöbölhető a dolog. Persze az alfa már lehet, hogy sejti, hogy van valami gond, lehet, hogy tudja is, hogy valaki hamarosan ki fogja hívni. De nem baj, úgy sem mer lépni amíg nem biztos és nem tudja, hogy az ellensége hol rejtőzik, totál óvatlan. Számomra szinte elképzelhetetlen, hogy egy másik farkas heteket töltsön az én körzetemben anélkül, hogy én erre rájönnék. Na mindegy, lehet, hogy csak túl ügyes vagyok... vagy ő ennyire szétszórt. Akárhogy is, nem vagyunk még elegen ahhoz, hogy biztonságban érezzem az embereimet egy esetleges falkaátvétel során. És igen itt főleg arról van szó, hogy a nőmet ne tudják ellenem felhasználni, hogy neki ne essen semmiképpen sem bántódása.
- Andrzej...- Hatra pillantok a vállam felett az éppen aktuális papírmunkát egy pillanatra abbahagyva. Totálisan elnyomtam magamban a falka zümmögését, mint egy monoton alapzaj úgy lüktetett bennem, egy zsibongó és megnyugtató hullámként. Most azonban ahogyan felpillantva megláttam az egyik farkasom kissé aggodalmas arcát a morajlás felerősödött, és úgy tűnt mindenki egy dologra koncentrál.-Azt hiszem ezt látnod kell...-Alapból nem biztos, hogy foglalkoznék a dologgal, de a falka egyöntetű meglepettsége és koncentrációja arra sarkall, hogy habozás nélkül könnyedén szökkenjek fel a gurulós székből és öles léptekkel meginduljak a kijárat felé, gondolkodás nélkül a nagy nappali felé véve az irányt, ahol általában a csapat nagyja tartózkodni szokott. A hírhozó alázatosan mögöttem kullog, nagy helyesen hiszen tudja, hogy a rossz hír hozója jár mindig rosszul, ez a törtélemben már párszor bebizonyosodott.
Lesietek a lépcsőn, és megállok a kanapé mögött ahol a falka nagyja ücsörgött, érzem ahogyan egy emberként tartják vissza a lélegzetüket, ugyan nem néznek hátra de várják a reakciómat ők már tudják amit én nem...
- Adjatok rá hangot.- Fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt, amikor egy riporter nőt kapcsolnak valami helyszínről.
- Ismét itt vagyunk Kelet New Orleansban, ahol felgyulladt egy kocsma, mely egy helyi család tulajdonában áll. A tűzoltók mindent megtesznek, hogy minél hamarabb megfékezzék a tüzet, még mielőtt az átterjedne a fákra és a mocsár egyéb területeire. Eddig információink szerint feltételezhetjük, hogy gyújtogatás történt. A következő percekben megpróbálunk megkérdezni egy-két járókelőt vagy éppen tulajdonost ha megérkeznek arról, hogy mit gondol az üggyel kapcsolatban. Valamint várjuk az illetékes szervek nyilatkozatát. A szót átadom újra a stúdiónak. Köszönöm a figyelmet!- Észre sem veszem, hogy ökölbe szorul a kezem egészen addig míg tompa körmeim véres nyomot nem hagynak a tenyeremben.
Körbe futtatom a tekintetemet az embereken feltérképezve, hogy ki az aki hiányzik, és ki az akiről nem tudom pontosan, hogy hol van. Elvileg mindenkiről tudom. Persze ez nem azt jelenti, hogy ott vannak ahol én gondolom... pontosabban egy farkasnál nem ezt jelenti...
Megfordulok és magamra kopom a bőrdzsekimet az ajtónál.
- Mindenki itt marad, senki nem mehet el. Aki nincs itthon azt hívjátok haza.- Mondom menet közben szárazon az ajtót határozottan csapva be magam után, hangsúlyt adva ezzel még egyszer annak, hogy senki sem megy sehová.
Tudom hol merre keressem, mindig... érzem a zsigereimben, persze ha nagyon messze lenne több száz kilométerre akkor nehezebb lenne a dolgom, de akkor is egymásra találnánk, én vonzom őt ő meg engem. Ilyen ez... és nem hiszem, hogy most nem akarná, hogy találkozzunk. Ha már megcsinálta a balhét, márpedig biztos, hogy ő volt, akkor vállalni fogja a következményeit. De miért van olyan érzésem, hogy amikor megtalálom éppen marha büszke lesz magára? Minden egyes lépéssel nő a dühöm, ahogyan egyre több minden jut eszembe, hogy mennyivel nehezebb lesz most a dolgom. Csak azért mert ő már unatkozott, igen, unta ezt a helyzetet. Lehet, hogy már terhes... ki tudja? És mit csinál? Elmegy, hogy felgyújtson egy kocsmát... komolyan, ilyenkor kedvem támadna bezárni egy szobába, direkt próbálja belőlem ezt kiprovokálni. Belépek az erdőbe, de nem változom át, nyugodt léptekkel haladok a célom felé, melynek hamarosan az illatát is megérzem, belekúszik az orromba...
Távolról már látom, ahogyan meztelenül kisétál a tóból, legszívesebben rászólnék, hogy ne öltözzön fel, hogy így tökéletes lesz, aztán meggondolom magamat, rájövök, hogy nagy valószínűséggel utána más is kicsúszna a számon. Hallom a rövid telefonbeszélgetést és tudom, hogy érzi a közeledésemet. Nem is nagyon próbálom eltitkolni előle, hogy érkezem, lüktet bennem az elfojtott düh, ahogyan kilépek a fák közül. Nem látszik az arcomon semmi, csak éppen az energiám fullasztóan öleli körbe az övét, legszívesebben már most elküldeném a p*csába, de anélkül is pontosan tisztában van vele, hogy dühös vagyok... nagyon dühös.
- Most érkeztem.- Válaszolom a belőlem áradó lüktető energiához képest kifejezetten könnyedén. Elé érve megállok s megfogom az állát, a helyén tartom a fejét miközben orrhegyemet a nyakához simítva beleszimatolok a bőrébe, egészen a füle tövéig.
- Javaslom fürödj meg még egyszer, még mindig érezni rajtad a füst szagot.- Bár a szóhasználat kérésként hat a hangsúly nem erre enged következtetni, hátra lépek a karjaimat össze fonva a mellkasom előtt, várva, hogy megtörténjen a "javaslatomra" az újra mosdás.



Vissza az elejére Go down
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
23
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 8th Október 2017, 10:15


Vannak dolgok amiket meg kell tenni. Vannak dolgok amikért tenni kell, hogy kimozduljanak a holttérből, a semmiből. Mert muszáj. Sajnos képtelen vagyok lekövetni a klasszikus feleségmodellt, hogy mindent csak a férjem jóváhagyásával teszek. Sosem voltam rá képes, talán azért mert maga a férjem sem azt a példát mutatta ismeretségünk kezdetén, hogy olyan marha szófogadó jellem lenne. Akkoriban képes lettem volna hozzámenni a nekem kijelöltnek, mert nem lett volna más választásom. De Ő, ő szabadságot adott. Elvette tőlem az emberi énemet és adott egy másikat, maga mellett. Különös talán, de sosem kételkedtem abban, hogy amikor rám talált az erdőben és beharapott akkor el fog hagyni. Sosem kételkedtem abban, hogy nem akar a feleségének. Pedig jóvoltából már nem voltam szűz mikor megkaptam a nevét. Tudtam, hogy együtt maradunk, hogy mi ketten összetartozunk. Hogy ő az enyém. Csak nem mértem fel, hogy a kapott szabadság részéről felállít némi korlátot. Nem arról van szó, hogy más férfi kellett. Sosem kellett más. De azt nem állítom, hogy néha nem játszottam rá az érdeklődésre azért, hogy kivívjam a figyelmét. A tényleges figyelmét. És mind tudjuk mi lett belőle. Minél jobban mondta a nemet, annál jobban erőltettem. Ha menni akart, költözni, új falkát magáévá tenni, mentem vele. Sosem beszéltünk gyerekről, nem is lehetett volna. Életem legnehezebb és legfájóbb lépése volt megszökni tőle és felbérelni azt az idiótát. Mint a mellékelt ábra mutatja, nem sikerült. A férjem életben van, bár jelenleg névileg éppen nem a férjem, de ha felhozom leharapja a fejem és emlékezteti a második férjemre.
Tisztelem őt, még ha ez sokszor nem is látszik. Nem csalt meg soha, de a gondolattól is porig égetném a várost. Nem vagyok jól összerakva. Biztos, hogy nem. Szeretem Andyt, mindig is szerettem, csak nem tudtam kezelni az érzéseimet. De ennyi idő nélküle..csoda hát, ha minden áron támogatni akarom? Azt bebetonozni, hogy ő legyen a helyi alfa? De lassú, annyira lassú a folyamat, hogy kénytelen vagyok én tenni valamit. A kérdezéssel nem fárasztottam magam, mert a kedvenc szava a nem. Az én kedvenc mondatom viszont, hogy a tett halála a gondolkodás. Talán hibáztam ma a kivitelezésben. Jó, igen eltúloztam egy icipicit. Nem tudom, a lány életben maradt-e. Nem is érdekel őszintén megmondva. Megéltem azt a kort, amikor mindegy volt egyébként ki vagy, a családod volt a fontos. Az apja az utamban áll, a létezése a jövőm blokádja. A képzeletbeli trón Andyé, mert illik hozzá és mert én is döntöttem ezzel kapcsolatban. Marad, mert itt rendeztem be az életnek nevezett időtöltésemet, mert nélküle csak annak tudom maximum nevezni. A társam és ezen elv alapján a mi hazánk az egész világ, de szükségem van némi állandóságra. Nem vagyok nőnek egyszerű eset, de nő vagyok. És azzal, hogy azt mondta gyereket akar, el is dőlt az egész. Mert nem akarok vándorcirkuszos módjára járkálni a világban, a karomon egy babával. És talán már ő sem ezt vágyja.
Nehéz is ezt úgy rendezni, hogy ne legyek terhes egyelőre. Nekünk nem gyártanak fogamzásgátlókat, gyógyszerészünk pedig nincs. Én is orvos voltam az igaz, de nem állnék neki kotyvasztani valami laborban. Vele kapcsolatban pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy ha termékeny napon szeretkeznénk, rögtön telitalálat lenne. Így erre kénytelen vagyok némi kerülőutat rátenni, bár ezidáig még nem hinném, hogy feltűnt volna neki, hogy mikor vagyok én rettenetesen fáradt, vagy fejfájós, vagy csak odaadó bizonyos frontokon. Ha azt mondanám, húzzon gumit kitörne a világháború. Ismerem ennyire az én lenyűgözően domináns másik felem.
Kimászom a folyóból és öltözködés közben kis híján ledönt a lábamról az energiája. Minek is pap, ha valaki minden titkodról tud, ugye? Előttem ő sem tud rejtve maradni, olyan édes, olyan valóságos az energiája, csak ami máskor izgató és lenyűgöző, most nem épp kedves érzelmekről áradozik. Tudja. Tudja, hogy én csináltam, hát ezért van itt. Nem azért, mert ette a kefét, hogy vajon hol lehetek. Minek is fussunk felesleges köröket, igaz szerelmem? Ringathatnám magam a romantikus vágyálmokba, hogy csak annyira hiányoztam neki az elmúlt órákban, hogy elindult utánam, de gyanítom hallotta mi történt. Haza kellett volna rohannom. Akkor talán..de túl jó a szimata is. Néha kifejezetten nehéz azzal, ha a férjed egy alfa. Előbb verem át az egész FBI-t mint őt. Dühös rám. Mondanám, hogy jaj nekem. Lehet tényleg jaj nekem.
- Netán kedved támadt csatlakozni hozzám? - kérdezem a helyzethez képest erotikusabb színezettel, mert ha már őszintéskedünk, ez nem igazán lenne ellenemre, bár a mai nap pont nem alkalmas ilyesmire. Majd két nap múlva. Igen. De flörtölni azért szabad.
Látszólag azonban neki pont ehhez nincs kedve, az energiája fullasztó folyamként ölel körbe. Melegem van benne, szinte csíp. Haragszik. Kurvára haragszik. Arcom mozdulatlanul tartja, lélegzetvételei csiklandozzák bőrömet. Szívem dobogása felgyorsul és nem azért mert félek, hanem mert a közelemben van és mindig így reagálok rá. Lehunyom a szemeimet, fürdöm az illatában. A jelenlétében. Szavai megerősítik azt, amit már gyanítottam. Teljesen tisztában van vele, hogy én csináltam. Valószínűleg azzal is, hogy miért csináltam. Hátralép, mozdulnék felé, melege felé. A társam felé. Mindig kétélű a kard. Mindig. A javaslata pedig inkább hangzik parancsnak. Felszegem az állam. Legyen hát édes drága alfám, kérésed számomra parancs. Legtöbbször. Talán ha a parton marad meg is tudjuk beszélni. Talányos, engedelmesnek tűnő mosollyal hajolok meg felé.
- Ahogy kívánod kedvesem. - lehelem a végét és felegyenesedve hátat fordítok neki, míg kibújok a ruháimból. Nem fordulok meg, nem nézek hátra, hanem beleereszkedem a víz hidegébe. Befelé sétálok, hogy melleimet is elfedje és még tovább, csak ekkor fordulok meg. - Ha nem vagy elégedett a tisztálkodási szokásaimmal, segíthetnél benne, hogy tökéletes legyen számodra is. - nem kiabálok, tökéletes hallása van még így is. És muszáj, a haragját másba szeretném transzformálni. Mondjuk megértésbe, bár az lehetetlen. A kő sem megy arrébb csak azért mert én azt szeretném. Felfekszem a víz felszínére, hagyva, hogy a hullámok sodorjanak egy kicsit. Felnézek a csillagoktól pettyezett égre.
- Kitalálom szerelmem, dühös vagy. Ha sajnálkozást vársz, azt nem fogod megkapni. - pillantok mégis rá, szívet melegítő látványt nyújt a hold fényében - Valakinek cselekednie kellett és egyikőtök sem volt hajlandó. Megtettem hát a saját módszereim alapján. - mondom őszintén, végtére is nem volt semmiféle háttér motivációm, csak az, hogy haladjon a dolog. Vagyis helyesebb, hogy lendüljön végre mozgásba.
Lábaim leteszem és szembe fordulok vele. Nem menekülök a felelősség elől, tekintetem kihívóvá válik. Falka értelemben hibáztam, igen. A feleségeként azonban nem. Nem érzem hibának. Ez a jövőnk felé mozdít minket. Tudom, hogy helyesen fog cselekedni.
- Ne mondd nekem, hogy büntetést érdemlek azért, mert előre akarom mozdítani ezt az egészet. - fektetem karjaimat a víz felszínére - Itt az idő Andy. - más kérdés, hogy ezt az időpontot jelenleg én határoztam meg, de basszus, mire vár még? Mi az, ami visszatartja? És miért nem beszélünk róla??
Vissza az elejére Go down
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
73
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 8th Október 2017, 22:05



Diana


Mindig sikerül felbosszantani. Választhattam volna magam mellé egy olyan nőt akivel kevesebb a gond, de nyilván az nem lenne az igazi párom. Mert bármennyire is felbassza az idegeimet időnként, nyilván ezért is lehet az, hogy társamként tisztelem. Persze ne essen senki tévhitbe, én vagyok az alfa, de bárhogyan is adok a véleményére. Ha nem adnék, akkor nem maradtam volna New Orleansban, de ő itt akar lenni. Hát jó, akkor megszerzem a város felett az irányítást, pontosabban a város farkasai felett, hogy biztonságban legyen. Ő és persze a gyerek akit szülni fog majd, kap tőlem egy falkát, aminek a lupája lehet.
Nem rejtem el magamat, hagyom, hogy az energiám megelőzzön engem. Hogy a farkasom az övére vicsorogva toppanjon be, akarom, hogy tudja, hogy most eléggé pipák vagyunk, oh igen, mind a ketten rá és a nőstényre...
Energiám körül zárja, fojtogatja, csípi, fullasztja és még csak nem is szándékosan, pusztán rohadtul felcseszte az agyamat.
Megfogom az állát és a nyakába szimatolok, egyszerűen figyelmen kívül hagyva az incselkedő kérdését, nem érdekel. Meglepő módon nem vagyok abban a hangulatban, hogy vevő legyek rá.
Vissza küldöm hát a vízbe hátrébb lépve tőle, a kezeimet magam előtt össze fonva. Figyelem, ahogyan engedelmesen megfordul és ledobja az előbb magára aggatott ruháit, pillantásom végigsiklik karcsú testén, és megállapodik formás popsiján egészen addig míg a két csodás, kerek forma el nem tűnik a víz alatt. Nem vagyok kevésbé dühös egy pillanatra sem feledem, hogy mit tett, de képtelen vagyok nem legeltetni a szemeimet rajta ha meztelen. Legszívesebben megtiltanám, hogy ruhát aggasson magára, csak azzal az lenne a baj, hogy mindenki egész nap kényelmesen pihentethetné a szemeit ezen az éteri testen és attól morcos lennék... lehet nem lenne sokáig falkánk... legalábbis a férfi állomány hamar megtizedelődne. De most nincs itt senki csak ő meg én, úgyhogy kedvemre élvezhetem a látványt, még ha ennek külső jelét nem is adom. Ha csak a dühöm ellenére kidudorodó nadrág nem az.
- Szerintem boldogulni fogsz egyedül is. Úgy is mostanában szeretsz önállóskodni.- Jegyzem meg ridegen még mindig ugyan annak az elzárkózó testtartásban, mint eddig. Felfekszik a vízre, mire formás keblei felszínre kerülne, pillanatra bennem ragad a levegő, legszívesebben beleharapnék, a nyelvemmel körbe futtatnám a hidegtől kidudorodó és megkeményedő bimbókat...
- Ne lubickolj hanem mosakodj!- Morranok dühösen, mert jobban eltereli a figyelmemet a játszadozása, mint gondoltam volna, pluszban eléggé bosszant a nyugodt pancsolása. Eléggé pipa vagyok és ő ezzel tisztában van, még is úgy viselkedik, mint egy elégedett óvodás.
Kedvesem...szerelmem... na úgy tűnik a hízelgő szavakból, hogy kezd leesni a tantusz. Itt még valaki rosszul is járhat, de az nem én leszek.
- Nem azért érdemelsz büntetést mert előre akarod mozdítani a dolgokat.- Csóválom meg a fejemet hideg szemekkel méregetve életem szerelmét. Nem egy kicsit sem úgy, mint egy szerelmes férfi, hanem mint egy alfa a falka egy olyan tagjára aki kihágást követett el.
- Hanem azért mert úgy gondolod, hogy az engedélyem nélkül,
anélkül, hogy tájékoztatnál felgyújtasz egy kocsmát. Meg sem próbálsz meggyőzni arról, hogy már unod az állóvizet, hanem egyszerűen felül írod a döntésemet. Szó nélkül. Figyelem kívül hagyod a terveimet. Elfelejted, hogy ki az alfa ebben a falkában.
- A hangom megtévesztően nyugodt és hideg, ahogyan lenézek rá.
- Mondtam már, ne lubickolj, mássz ki onnan.- Megvárom, hogy megtegye, vagy, hogy ellenkezzen. Kíváncsi vagyok, hogy hol vannak a határai, hogy hol fogja úgy érezni, hogy túl sokat parancsolgatok. Vagy felfogja, hogy mi is zajlik itt és megpróbál valahogy kiengesztelni.
- Nem azt várom a nejemtől, a lupámtól, hogy a falka előtt megkérdőjelezze a döntéseimet, a hatalmamat. Mert ha te megteszed akkor miért ne tenné meg más is? Elvileg támogatnod kéne, nem megnehezíteni a dolgomat. Azzal, hogy a kérdésem nélkül megtetted ezt azoknak a biztonságát sodortad veszélybe akik még csak tervezték, hogy átpártolnak...És sokkal több embert kell majd erővel lenyomnom vagy elküldenem, mint egyébként kellett volna. És ha biztonságban akarlak tudni,
akkor nagy falkára van szükség. Lehet, hogy az alfát legyőznöm, de nem is itt volt a hangsúly.
- Ha kijön végre a vízből felé lépek ezzel rábírva arra, hogy megálljon. És ha megteszi ellépek mellette, de egészen közel maradva úgy járva körbe, ahogyan a ragadozó a zsákmányát. Ujjaim végigsiklanak egy pillanatra a derekán, meztelen bőréről letörölve egy cseppet.
- Mihez is kezdjek most veled?- Teszem fel a költői kérdést, megtévesztő nyugalommal, halkan mormogva, miközben tovább sétálok, végül egészen közel megállok előtte. Ujjaim végig siklanak az oldalán, fel gyönyörű mellein, végül tenyerem felsiklik a torkára, hüvelykujjammal megtámasztom az állát.
- Mi legyen veled?- Teszem fel újra kicsit másképpen a kérdést. Ujjaim leheletnyire megszorulnak a hattyúnyakon. -Ugye nem gondolod, hogy a "magyarázatod" elég ahhoz, hogy ezt egyszerűen megúszd?- Lenne ötletem, hogy büntessem meg, hogy az mindenki számára nyilvánvaló legyen, de hát, mint már mondtam, általában érdekel a véleménye...általában...


Vissza az elejére Go down
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
23
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Re: Burn it ! - Diana &Andy ; Elküldve: 9th Október 2017, 03:34


Igen, talán igaza van. Jó, biztosan igaza van azért, mert dühös. Saját szakállamra cselekedtem az egésszel kapcsolatban, de ha egyszer tele vagyok tervekkel, vágyakkal és olyan jövőképpel, mely stabilitást igényelne és mindezt nem érzem úgy, hogy megvalósulni készülne. Visszatért, felbolydult az életem, noha ennek, mármint annak, hogy életben van imádom minden egyes tudati pillanatát valamiért mégis úgy érzem megtorpantunk és ez dühít, elkeserít, megtölt tettrekész vágyálmokkal, hogy valamit tegyek. Bombát dobnék az alfa házára ha lehetne, ha nem hágnám át vele imádott férjem tekintélyelvű hatalomátvételét. Mindezt persze önző fészekrakó érdekből. Itt akarok maradni, ezt egy percig sem titkoltam előle, nem is volt rá szükség, hiszen figyelt. Vagy figyeltetett, mikor melyik a jobb szó rá. Ezen tényezőt persze még mindig emésztgetem. Már régen elfogadtam, hogy úgy lett társam, valódi társam, hogy nem születtem farkasnak. Talán ha nem harap be, most más töltené be ezt a pozíciót. Nem tudom, vajon mennyire volt ez az egész sorsszerű és mennyire nem. Mi ketten mások vagyunk születésünk okán. Ő soha nem volt ember én annak születtem és noha régebben vagyok farkas, mint amennyi időt halandóként leéltem, némely kérdésben hajlamos vagyok másképp gondolkodni mint ő.
Családot akarok, vele. Egy gyereket, vagy ötöt nem számít. Egy falkát ahol nem kell árulóktól tartani, egy helyet ahonnan nem kell elmenni. Igen, jogosan dühös, ezt elismerem. Mélyen elismerem, de nekem is van egy igazam, egy beállítódásom, amit nem ártana figyelembe vennie a tisztelt bíróságnak, mielőtt kötél általi halálra ítélnek! Energiája is erről árulkodik. Úgy ömlik rám mint a forró víz a zuhanyból. És elküld megfürdeni. Megint. Nem reagál rám, sem a válaszomra. Kétségbeejtő, hisz sosem mond nekem nemet. Sosem utasított el..eddig. Bár ma én is kénytelen lennék elutasítani őt, nyilvánvaló okokból de..na! Mégis! Ennyire nem csináltam rosszat!
Engedelmesen vetkőzöm le és sétálok bele a vízbe. Nem pillantok hátra, de érzem a tekintetét. Birtokló, simogató. Komolyan kezdtem megijedni, hogy még ruha nélkül sem tudom kibillenteni. Bár lehet, hogy ez még ettől igaz, a lelkem azonban mégis megnyugszik. Válaszától már nem annyira.
- Ha nem hát nem, én felajánlottam. De legközelebb már nem fogom. - biggyesztem le ajkaimat, hisz sajnálom, bár percig sem hittem, hogy be fog szaladni ide utánam, átölel és megbeszéljük. Megjelenése ezt a lehetőséget valahogy teljességgel kizárttá tette. Hangja is hidegen koppan, farkasom is emeli a fejét fülét hegyezve, nem kell a kihívás, nem nem. Most nem. Felfekszem a vízre, hogy addig is kihasználjam az időmet, de az igazságon kívül nem tudom mit tálalhatnék neki. Bár nálam általában inkább a hogyannal vannak problémák. És még ezért is leszid! Rápillantok, most már ezért is dühös? Őszintén nem érzem úgy, hogy megint mosakodnom kellene és ha már visszazavart a hidegvízbe, akkor a legkevesebb, hogy hagyja, hogy kiélvezzek belőle valamennyit.
Lábaim lerakva szemébe nézek, de ijesztően hideg a tekintete. Általában perzselő a dühe, a vágya, a jó kedve. Andy nem szokott hideg lenni. Szentségit, csak egy kocsma volt. Lehetett volna baleset is. Ki tudná meg, hogy én voltam? Valószínűleg mondjuk egyértelmű, hogy az alfa kötni fogja valami máshoz a dolgot. A pasi nem hisz a véletlenekben. Tiszta sor, mert én sem hiszek ilyesmiben.
- Nem mondhatod, hogy nem hoztam szóba! - csattanok fel, bár talán nem kellene - Hányszor beszéltünk jövőről, a gyerekről, meg ilyen-olyan tervekről. Nem írtam felül a döntésed, ugyanis nem volt döntésed. Hacsak nem a "várunk a megfelelő időpontig" jelentené a döntést. - remek, dühös vagyok. Vagyis kezdek az lenni. Elengedem a fülem mellett az utasítást, helyette összefonom a karjaimat melleim alatt, hát legyen. Ha farkasszemet kell néznünk a téma kapcsán, hát megtesszük. Nem ő fog végül is megfagyni, hanem én. Bár ennyit bevállalok. Inkább a hideg, mint a nem is tudom micsoda.
- Miért kell mindent a tekintélyed elleni támadásnak venned? Miért akarnék ellened tenni bármit amikor te vagy az Alfám, a párom? - szándékosan hagyom ki a férjemet a felsorolásból, igen ezért meg én húzom a számat - Miért, mi változott volna ha te kérsz meg rá? Akkor nem hasonló lenne a felállás netán? Anyagi veszteség az anyagi veszteség. Én bízom benned és az erődben. Mindig is bíztam benned. - megindulok kifelé, jóformán észre sem veszem, hogy hideg van, egészen más köt le mint a fizikai érzések - Andy én biztonságban vagyok, mert mellettem vagy. Miért kellene ehhez nagy létszám? - nézek rá némileg értetlenül.
Kisétálok a vízből de őszintén nem tudom mire számítsak. Kérdő tekintettel figyelem őt, a mozgását. Bocsánatát kellene netán kérnem? Vagy esküt tennem, hogy többé nem fordul elő? Az boldoggá tenné vajon? Vagy legalább lenyugtatná? A gond azonban az, ha magamba nézek egyáltalán nem sajnálom. Mert bízom benne, hogy még így is meg fogja oldani. Megígértem, hogy segíteni fogok neki és teszem is. Akkor is, ha ennek nem örül a flancos egója. Ujjai érintése csupán futólagos, mégis olyan jól esik melege, akkor is ha ilyen rövid csupán az érzés. Nyuszinak vagy őzikének kellene most éreznem magam a csúnya farkas előtt, de nem vagyok egy könnyen meghunyászkodó alkat. Eddig sem voltam. Valószínűleg eztán sem leszek. A kérdése pedig oly nagyon költői, hogy nem tudok rá mit felelni hirtelen. Mihez, mihez. Kezdetnek hagyja, hogy felöltözzek utána menjünk végre haza. Bennszakad a levegőm, olyan gyengéd, olyan hirtelen. Ujjai torkomra fonódnak, megemelt állal nézek fel rá.
- Meg akarsz büntetni? - keresem tekintetét és noha érzem az erősödő nyomást, most nagyon is lényegi részletekről van itt szó. Megbüntet? Komolyan? - Őszintén szólva de, reméltem valami ilyesmit. Hogy meg tudjuk beszélni- fonom hideg ujjaimat alkarjára - De nem szégyellem Andy azt amit tettem és nem fogok hazudni. - komolyodik meg a hangom - Vállalom a felelősséget. És ha szükséges, akkor a másik falka elé is odaállok. Mert bízom benned. Bízom az erődben, a lényedben és tudom, hogy el fogod érni amit akarsz. Ha meg kívánsz büntetni azért, mert hiszek benned, büntess. - tárom szét karjaimat - Én a jövőnkre gondoltam. És arra, hogy néha minden férfinak kell egy kis hátsó löket, hogy a tettek mezejére tudjon lépni. Talán tévedtem. - nézek félre, mert a tévedésemben nem vagyok biztos, ha már itt tartunk cseppet sem, de nem fogok a saját fejemre büntetést megfogalmazni, ha egyszer nem érzem magam bűnösnek. Igaz, megkerültem. Nem szóltam és rosszat csináltam, de a cél szentesíti az eszközt nem?
Vissza az elejére Go down
 
Burn it ! - Diana &Andy
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: egy cseppnyi múlt-
Ugrás: