Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Christopher Gordon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Christopher Gordon ; Elküldve: 22nd Június 2017, 23:53





Christopher Gordon


Chris

Portsmouth, Anglia

1910. Július 7.

106 éves

Vérfarkas

Kidobó, testőr

Chris Evans



ÁTVÁLTOZÁS: A régi életemre, alig, de arra a pokoli időszakra színtisztán emlékszem, mintha csak tegnap történt volna. A huszonkettedik születésnapom megünneplése után részegen támolyogtam haza. A hadtestbéli barátokkal ünnepeltünk, ők menet közben leszakadtak, egyedül botorkáltam haza, amikor az egyik sötétebb utcarészről morgást hallottam. Akkor úgy hittem egy kifejezetten nagyra nőtt kóborkutyával van dolgom, mint utólag kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna. A fekete dög fenyegetően vicsorogva közelített felém, először próbáltam kiabálni és legyezni a kezemmel, hogy elijesszem, ha kutya lett volna talán be is jön… Aztán rám vetette magát, én próbálva leküzdeni a részegség ködét a nálam levő sétapálcával próbáltam távoltartani a csattogó fogakat magamtól, mindhiába. A kezemen és a vállamon is megmart a dög mielőtt sikerült a szemébe állítanom a pálca végét, szinte ordított a fájdalomtól, mancsával még szép csíkokat rajzolt a mellkasomra ahogy lecsúszott rólam. Ekkorra az adrenalin előhozta belőlem az állatot. A bottal pofánvertem aztán föléugrottam és megpróbáltam eltörni a nyakát, de mit tudhattam én hogy nem kutyával van dolgom… Megharapta az állkapcsom, szerencsére alig érte el különben ízekre zúzta volna. A fájdalomtól elengedtem, kicsúszott a kezeimből, lihegve próbálta helyreszedni a megnyomorgatott torkát. Pár pillanat alatt összeszedte magát és újra támadni készült de a hangzavar felkeltette a környékbeliek figyelmét, sorra gyúltak fel a lámpák a lakásokban, szobákban, így a bestia megfutamodni kényszerült, főleg miután valaki rálőtt… Ezekre már csak ködösen emlékszek, rövid idő alatt nagyon sok vért vesztettem és elájultam. Másnap egy kórházban keltem fel, összevarrták a sérüléseimet, és meglepőnek találták, hogy megmaradtam, elvileg a vállharapásom elég mélyre sikerült. A lelkemre kötötték hogy igyak sok vizet és egy pohár bort naponta, én pedig be is tartottam, talán kicsit többet is mert a fájdalom elviselhetetlen volt... Még jó hogy a bal kezem cincálta meg, felmentést kellett kapnom a szolgálataim alól pár hétre amíg teljesen rendbejön a kezem. Legalábbis azt hittem, pár hét lesz. Alig egy hetet tölthettem még emberként mikor az égre kúszott az első telihold, egy lány fűzögetése közben lettem rosszul, ha nem vagyok elég gyors, talán előtte váltok alakot, és helyben meg is ölöm. Kirohantam a szórakozóhely mögötti fás területre hogy kidobjam a rókát. Mindenem remegett, összecsuklottam, aztán megkezdődött az átváltozás. Próbáltam küzdeni ellene, éreztem hogy ez olyasmi amit nem jó ha mások megtudnak, fogcsikorgatva, nyüszítve a fájdalomtól igyekeztem minél messzebb vonszolni magam az emberekkel teli épülettől. Már csak alig a fényeket láttam mikor az önuralmam feladta a szolgálatot, az átváltozás olyan hirtelen zúdult a nyakamba ahogy csak lehet, szinte bosszút állt amiért próbáltam ellenállni. Nem ordítottam, nem, nem akartam hogy bárki keressen, inkább a saját karomba haraptam és oda üvöltöttem bele a fájdalmam, addig haraptam míg meg nem éreztem a saját vérem fémes ízét a számban. A végén már nem emberi hang tört elő a torkomból hanem egy állat agonizálása. Az átváltozás befejeztével már tudtam hogy mi vagyok. Nem voltam ura a testemnek, legalábbis nem egészen, a bennem lévő farkas szűkölve feltápászkodott, és a levegőbe szagolt. A szórakozóhely felé fordult, és el is indult, én pedig minden maradék erőmet bevetettem hogy elirányítsam onnan. Ahogy egyre közelebb ért úgy lettem egyre kétségbeesettebb, míg végül sikerült valahogy fölékerekednem, csak addig amíg botladozva kirohantam a városból. Nyúl, szarvas, róka, pocok, akármit csak embert ne! Legalább megértette mit akarok. Kicsit... Olyan volt mintha tisztelné az erőm vagy nem is tudom. Ez persze nem azt jelentette hogy szót fogadott. Hiába az erős önuralmam amit belém neveltek, attól még lobbanékony a természetem. Vérfarkassá válás után ez csak rosszabb lett.
RANG: Ulfhednar

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: Egészséges

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: A vámpírokon és a vérjaguárokon kívül a többi faj létezését csak sejti. A macskákkal alapvetően nem lenne baja, mindig is a vérfarkasokhoz hasonlónak vette őket, de a vámpírokat (már csak személyes okokból is) többnyire – ha nem is éppen utálja – rettentően megveti, és emiatt a nyomukban loholó vérjaguárokat is. Igaz, maga is többször bevallotta már, hogy valószínűleg a segge mentése érdekében ő is így tett volna, bár az ki van zárva, hogy bárkinek is a fűtött, bundás vértasakja legyen. Ha valaki a vérét venné, akkor azt erőszakkal, vagy sehogy.

HOBBI: küzdősportok, lövészet, illetve nagyon szépen rajzol és fest de ezt kevesen tudják róla.

VÁGYAK, ÁLMOK: Nem az a vágyakozó típus, inkább a mának él, a vágyai általában a szükségletekig terjednek. Néha elgondolkozik azon milyen lehetne híres művésszé válni, talán ez az ő nagy álma, hátrahagyni az erőszakot egy békés életért… De ez nagyon távoli álom, mert Chris vérében van az erőszak, és mint tudjuk, senki nem futhat el a saját sötét oldala elől.

FÉLELMEK: Hogy emberölő gyilkos lesz. Egyszer már kóstolt embervért és ezzel együtt emberhúst, és ha nincs az a végtelen önuralma, mostanra már halott lenne. Egyébként iszonyatosan undorodik a hernyóktól szóval… Bármilyen rémálom ami hernyót tartalmaz: ráesik egy, a kajájában lesz egy, saaatöbbi.

ERŐSSÉGEK: Önuralom, egyértelműen Chris rettentően fegyelmezett és katonás jellem, körüllengi egy nagyon erőteljes aura ami teljes mértékig megfelelővé teszi a testőrszakmára, nem szívesen köt bele akárki. Több évtizedes tökéletesítés áll emögött. Emellett nagyon jó a különféle küzdősportokban, ennyi év alatt sikerült a különféle változatokat igen magas szintre vinnie, és a lőfegyverekkel is jól bánik. Vérfarkassá válása óta a haragját képes jobban összpontosítani, fel tudja használni arra hogy a farkasát egy adott célpont(ok) ellen hergelje, ami harcokban és vadászatnál nagyon jól jön.

GYENGESÉGEK: Rettentően forrófejű tud lenni, és bár ezt nem mutatja ki, belül fortyog akár egy vulkán. Mióta vérfarkas, vannak dühkezelési problémái, a végtelen önuralma is véges ugyebár. Alapból indulatos természetű, próbált ezen felülkerekedni, sikerült az önuralmát fejlesztenie, de a farkasa aaannyira imád harcolni… Plusz emellett néha hajlamos túlbecsülni magát, bocsájtkozott már olyan harcba amiből vesztesen került ki. Imádja a vérengzést és az erőszakot, és egy kis verekedéssel bármikor az orránál lehet vezetni, nem bír kimaradni egy jófajta balhéból. A haragösszpontosítás hatékony dolog nála, de kétélű penge, sokszor harcikutya módjára csőlátást kap és addig nem tágít amíg a célpontot cafatokra nem szedte, arról nem is beszélve hogy nem érdemes ilyenkor közé és a leendő hulla közé keveredni…

SZÜLŐK: James Gordon és Elisabeth Gordon, mostanra mindketten meghaltak, utoljára 29 évesen látta őket amikor elköltözött Londonból. Akkor voltak 59 és 51 évesek.
TESTVÉREK: Egy öccse volt aki születés után meghalt. Peter lett volna a neve. Még ő is csak kisgyerek volt mikor ez történt így nem nagyon vannak róla emlékei.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: Talán a bajtársai a hadtestnél, őket hosszú lenne felsorolni, aztán a másik csapata a kommandónál, szintén hosszú lista. Az első katonatársai mostanra halottak, a kommandós társaival pedig megszüntetett minden kapcsolatot, eljátszotta a halálát hogy ne fogjanak gyanút amiért nem öregszik normálisan.

HÁZIÁLLAT: Három kutya; Egy fehér szuka mudi –  Ariana -; Egy baba fekete szuka mudi – Liana ; Egy kan svéd Jamthund -
Jarl


ELŐTÖRTÉNET/SZJ PÉLDA: Mindig odavoltam az állatokért. Szerettem a macskákat de a szívem mindig a kutyákhoz húzott, bár ebben szerintem a családom kutyacentrikussága győzött meg végül. Sok kutyánk volt, kopók és farkaskutyák, nem mind pedigrés, voltak keverékek is. Imádtam velük játszani, mindnek megvolt a maga személyisége, mást szeretett, másképp játszott. Viszont miután farkassá váltam minden más lett. A legtöbb kutya félni kezdett tőlem, kerültek, és szinte azonnal meghunyászkodtak előttem. Eleinte a saját kutyáink nem akartak megismerni, állandóan ugattak és morogtak, bár látszott rajtuk, hogy össze vannak zavarodva. Más lett a szagom, nem tehettek róla. Innentől kezdve kutatni kezdtem olyan kutyák, kutyafajták után akik elég intelligensek hozzá hogy észrevegyék és megértsék a különbségeket. Próbálkoztam uszkárokkal, belga, német és ausztrál juhászkutyákkal, dobermanokkal… A corgi jó fajta volt, de túl kicsi ahhoz hogy velem tartson, a collie pedig nem elég széleskörű.. Végül két ritka fajtában találtam meg amit kerestem: A magyar mudiban, és a svéd jamthundban. Utóbbi nem annyira intelligens mint a mudi, de erős és kitartó, szívesen bocsájtkozik játékos verekedésekbe, míg a mudi gyors, fürge, agilis és nagyon találékony, jó velük edzeni.
Az újdonsült kutyafalkámmal utaztam át végül először New Yorkba, mindegyikük kapott katonai kiképzést, betanultam a folyamatot miközben magam is újra katonai pályára álltam. Hamar halmozni kezdtem a sikereket, a kommandó egyik tagja lettem, majd osztagvezető. Sajnos lépnem kellett, nehogy gyanút keltsek a kinézetemmel, pedig az ott töltött időm az egyik legjobb volt egész idáig. Találkoztam más farkasokkal de nem közösködtem velük, nem választottam falkát, azt az énem egyedül szolgáltam ki. Alkalmi kapcsolatokat szedtem össze, egyéjszakás kalandokat, semmi többet. Tudtam hogy nem tudnék párt találni magamnak, senkit sem akartam olyanná tenni mint amilyen én vagyok. Nem teremthetek egy vérengző szörnyet, márpedig ha nem sikerül megfékeznem, az lesz a vége. A kudarctól tartva inkább korlátoztam magam.
A sok év alatt rengeteg pénzt halmoztam össze, nem esett nehezemre pótolni a kutyáimat minden alkalommal mikor az előző generáció megöregedett mellettem. Nem bírtam volna nélkülük tovább élni. Vidéki házat vettem nagy udvarral amihez közel volt erdő és tavak, hogy futhassunk. Tényleg letelepedtem, és minden olyan idillinek tűnt, de az idő nem áll meg, hanem továbbrepül, és amint ez kezdett látszani a társaimon, el kellett tűnnöm az életükből, a saját érdekemben. Az autómat lehajtottam egy hídról, kiugrottam belőle mielőtt zuhanni kezdett volna. A tragédiát úgy jegyezték fel hogy a holttestet sosem találták meg.
Ezek után gondolkoztam el azon, milyen is lett volna ha a fajtámmal tartok, ahogy kellett volna. Nem kevés kutatómunka után jutott el hozzám a hír, hogy New Orleansban megtalálhatom amit keresek. Felpakoltam mindent ami szükséges volt, és útnak indultam. Sosem hittem volna hogy igazuk lesz. Az ottaniak befogadtak, bár az akkori helyzet nem volt éppen rózsás, inkább igyekeztem meghúzni magam és nem kivenni a részem a viszályokból és harcokból. Aztán új alfánk lett, aki viszont igencsak fáradtnak és nyúzottnak tűnt, nem csoda hogy hamarosan újabb trónkövetelő jött a környékre, aki érkezése után már szinte teljesen szétzilálta a falkát. Nagyon sokan átálltak hozzá, elhagyták Rafaelt, amit meg tudtam érteni.
Én is így tettem. Behódoltam az új alfámnak és lupájának, hűséget fogadtam neki, amit az előző alfákkal nem tettem meg. Új kor virradt, és végre úgy érzem, élhetek ahogy szeretnék, nem kell menekülnöm a farkasom elől, az idő elől… Számos új farkasunk is lett, köztük egy szülésznő akit maga Andrzej harapott be. Felkértek hogy mentoráljam, de nem tartottam magam elég jónak a feladatra így visszautasítottam a kérést. Hogy segíthetnék valakinek amikor nekem is vannak démonaim? Utólag úgy éreztem, hibáztam, el kellett volna vállalnom a feladatot, amolyan csoportterápiaként.


Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Christopher Gordon ; Elküldve: 5th Július 2017, 19:27


Elfogadva!

Tetszett a karaktered személyisége. Azonban a rangot kérlek gondold át és írd át, mert a falkatag mint olyan sajnos nem rang, javaslom, hogy Ulfhednar legyél Smile (Addig nem teszem át az ET-d, hogy tudd módosítani).
Az alfa úgy se fogja hagyni, hogy csak úgy lemondj a bébiszitter pozícióról, úgyhogy készülj fel, kénytelen leszel pártfogásodba venni a kis doktort, legalább egy időre Very Happy
JÓ JÁTÉKOT! ^^


Csatlakozz a Facebook  csoportunkhoz is!

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Re: Christopher Gordon ; Elküldve: 5th Július 2017, 21:54


Rang módosítva :3
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Christopher Gordon ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Christopher Gordon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Evangelin Gordon
» Tess Gordon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: karakteralkotás :: készülõ karakterlapok-
Ugrás: