Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Egy lakás második emeletén - friss, éhes vámpír-kezdeményekkel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
24
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Egy lakás második emeletén - friss, éhes vámpír-kezdeményekkel ; Elküldve: 15th Március 2017, 21:53





Mira & Kai
What the hell?

Fájdalmasan nyögött egyet, mikor megemelte a fejét. Minden tagja fájt, ami érthető is volt. Összeverték, ámbár meglepődött, hogy nem egy koporsóban, vagy hasonló csinos kis vámpírdobozban találja magát, ámbár borzalmasan sötét volt, és kellett egy jó három perc, mire megszokta szeme a fényviszonyokat. Fegyvere, egy pisztoly, vagysi kettő, már nem volt nála, miért is lett volna nála?
Hátára fordult, és ekkor érezte a bilincseket a kezén. Remek, egyre jobb helyzetbe került, de tényleg, azonban mást nem érzett, csak, hogy borzalmasan fáradt, és mindene fájt, ahogy felült, hamar érezte, hogy azért keserves levegőt vennie, mert elrepedt, ha éppen nem tört egy bordája, legalábbis ezt tapogatta ki önmagán. Tovább tapogatózva állt fel, és bukott majdnem orra megint, mikor a fal mentén sikeresen megtalálta az ajtót is, ami természetesen miért lett volna nyitva?
- Oké, valami kell – sóhajtott egyet feszülten. – Mielőtt még visszajönnek és nekiállnak vacsorázni – rázta ki a hideg is. Ámbár, valóban nem értette, miért hagyták itt, úgy hogy el sem fogyasztották, csak néhány harapás jegyezte, hogy ízlelgették. Akkor fáradtsága is érthető volt…  Egy csapat fiatal vámpír, aki örömmel kapdosgat el embereket az utcákon. Miért hagyták ki? Pont azért mert vadász? Vagy van egy nagyobb vezető?
Érdekes kérdések, és kíváncsi lett volna a válaszra, de volt ennél nagyobb baja is, már pedig, hogy minél hamarabb kijusson. Még jó, hogy hajtű van a hajában. Ügyetlenül kezdett el vele babrálni, mikor levarázsolta a feje tetejéről. A zárral rendesen meggyűlt a baja, azt hitte már, hogy a végén tényleg ott fog rohadni, míg bő 20 perc után kattanás törte meg a csöndet, melyben csak saját magát hallotta, majd az ajtó nyílt is. A bilinccsel útközben kezdett el babrálni. Hosszú folyosók, nagy szobák – valami fényűző lakásán vonult át. Mire az ajtóhoz ért, addigra szabadak voltak csuklói. De csalfa vak remény, hogy nem védi senki sem. Két véres szájú rontott rá, és amit használni tudott ellenük, azok könyvek, gyertyatartók és hasonló lakásbeli luxuscikkek voltak, esélytelen, hogy csak úgy megöljön velük egy vámpírt, hiszen a lefejés az lehetetlenség, max a szíven szúrás, de ahhoz nagy erő kellett, hogy ilyen tompa tárgyak átmenjenek rajtuk.
Nem engedhette meg magának, hogy az egyik mögé kerüljön, úgyhogy a sarkokat használta ki, ahol csak az egyik tudott támadni, azonban ezek még képtelenek voltak kordában tartani magukat és képességeiket, így a nagy erő hamar szertefoszlott Mira szemében.
Mikor hirtelen változott valami, és a két vámpír megállt, MIra kihasználta a helyzetet még ha értetlenül is konstatálta, de gyorsan távolságot növel, de a szoba ajtaján egy ismerős alak sétált be.
- Ez mindent megmagyaráz… - nézett Kairól a két vérszopóra, ahogy a karjuk megdermedt. Telekinézissel elkapta őket…
- Mégis – vett egy mély levegőt, miközben szapora légzését próbálta nyugtatni, hiszen bőven belemelegedett a harcba már. – Mit keresel itt? – kúszott szeme az ajtóra, majd vissza a férfira, valószínűleg ha már megállította a két lényt, akkor azt nem véletlenül tette meg. Ekkora véletlen nem lehet… Kaiból a báli ismeretség miatt pedig főként nem nézte ki, bár minden bizonnyal nem érte jött, ezzel is tisztában volt, csak megállította azt a kettőt, hogy majd elintézze a saját dolgát.. – Köszönöm – nézett bele az ördögi vigyorba, és a hideg is kirázta tőle. Nem a félelem miatt, hanem mert teljesen kiszámíthatatlannak tartotta Kait, aki mindig minden helyzetből általában jól jön ki.


- - megjegyzés: music || 621|| szólj, ha nem jó
Vissza az elejére Go down
Malachai King
prominens varázsló

avatar

. :


☠️ Csak a rossz színész memorizálja a szövegét.
A jó színész játék közben maga írja. ☠️