Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
21st Március 2018, 22:35
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 12th Március 2017, 14:45



Mss. Romanov









Amikor megláttam a meghívót nem tudtam el menjek rá vagy se? Nem láttam sok értelmét amíg meg nem láttam hol is tartják a bált. A birtok igen csak felkeltette az érdeklődésemet, talán ezzel még egy lépést közelebb tehetek a célom felé. Legtöbbször az ügyeimet a zsoldosaimra bízom, ám azt hiszem ez ügyben kénytelen leszek magam cselekedni, így hát magamra is öltöttem egy oda illő ruhát. Gondolom itt meg fog jelenni New Orleans krémje is, szóval nem öltözködhetek úgy mint egy ágról szakadt keresztes lovag. Nem adok sokat a kinézetre, legtöbbször csak régi ruháimba vagyok, vissza emlékezve régen milyen bálok voltak, azok az emlékek egy kis kedvet adtak a dologhoz. Ideje lenne egy kicsit megmutatnom magam, mert ezt az évszázadot eléggé elzárva töltöttem. Nem sokan ismerik a nevem, a régi vámpírokat leszámítva, lehet most ez elég önzően hangzik de ügyelnem kell arra hogy a hírnevemen ne essen csorba. Sokan félik a nevem Caius a rettenhetetlen hát igen amit életemben elértem az mind vassal meg vér által tettem. A számomra elő állított kocsi már készen is állt, egy sötétített ablakú Porsche volt az, ezzel fogok menni a bálra. Nem viszek magammal, most egyetlen zsoldost sem nem hiszem támadásra számíthatok, de ha igen akkor azt amúgy is meg tudom oldani én magam is. Indulás előtt azonban jól esne némi reggeli is, beléptem az egyik szobába ott volt a két lány akiből táplálkozni szoktam. Nina és Rebeca fontos számomra a táplálkozás és annak a minősége is. Nem vagyok hajlandó olcsó tasakos emberi mocskot inni, ha már meg tudom válogatni mit iszok akkor miért is nem? Amint végeztem a táplálkozással rögtön be is siettem a kocsihoz, mint aki csak munkába menet gyorsan bekapta a reggelit. Testemen feszült az öltöny, régi darab ez is persze jól megy a mai divathoz. Szándékosan nem választottam magamnak fekete öltönyt az olyan lehangoló. Ahogyan megérkezek a helyszínre, kiszállok a kocsiból majd a bejárathoz sietek. Még időben vagyok, mindig pontosan szoktam érkezni, a pontosság nagy erény. Kíváncsi vagyok kik lesznek jelen a bálon, remélem nem csak unalmas halandók amelyek csak azért jönnek, hogy gazdagságukat fitogtassák, szánalmas hulladékok.
-Kérem a meghívóját- szólt is a lány aki felém nézett, morcos tekintettem volt mint általában, ritka kincs nálam a mosoly azért még sokat kell tenni. Szó nélkül oda is nyújtom számára, mivel személyre szabott meghívót kaptam, ezért gyanítom más vámpírok is jelen lesznek az eseményen. Ahogyan le ellenőrizte a halandó lány a nevem, felnézett rám majd megszólalt.
-Üdvözöljük a Bálon- haladtam is tovább, de mielőtt bementem volna udvariasság kedvért oda böktem-Köszönöm- azzal már be is értem az előtérbe. Hát igen nem minden napi hely ez a birtok azt meg kell hagyni. Régi, kellemes emlékeket ébreszt bennem a stílus, a régi szép idők. Kevés ember vagy éppen vámpír él aki személyesen is ismerek olyan, akit barátomnak tudnék nevezni.. sosem voltam az emberek szíve csücske. Azért belépvén tekintetemmel körbe nézek ismerős arcot látok-e a helységben. Idáig semmi, azért remélem még a tanácsból valaki elérkezik, mert szeretném tudni mit terveznek a kikötői dologgal, mert most már értem hová tűnt el az a tizenöt vámpír aki a nemzetségem tagja és semmi hírt nem kaptam róluk. Amíg át nem küldtek nekem pár fényképet. Most már tudom sem a vadászok nem felelnek érte sem pedig a vérfarkasok, szóval egyetlen egy választás maradt kizárásos alapon még pedig van olyan, aki saját fajtáját írtja és ez nagy bűn az én szememben. A boszorkányokat eleve kizártam az túl véres, hogy ők tegyék. De az is lehetséges, hogy amit az a férfi vadász mondott igaz és valóban az a bizonyos család vadászik a vámpírokra. Egyelőre megállok a lépcső sor közepénél ahogyan szét ágazik két fele és a szoba kialakítására vetem figyelmem, és gyönyörködöm benne.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 13th Március 2017, 21:04


Nem rég érdekes meghívót kaptunk, ő feltétlenül utána akart ennek nézni, de az élet megint közbe szólt. Dimitrinek sajnos valami közbe jött, így engem küldött maga helyett. Kérte, hogy legyek rendes kis lány, de hát kérni kell ezt tőlem? Mikor ezt a kérdést hangosan is feltettem anyám csak mosolygott.
Mivel utólag derült ki a dolog, hogy én megyek, így feltúrtam a szekrényemet és kerestem valami göncöt. A megjelenésnek voltak szabályai. Szabályok, amiket utálok, és imádok áthágni. De nézzük csak. Először ott kezdődött a gondom, hogy a kedvenc fegyvereimet nem tudtam, hogy eldugni. A táska egyszerű lett volna, így lettem a nehéz tüzérségről, viszont… Ó igen, meg is van, legalább is a ruha, a táska, minden egyéb már csak a hajam van. Hmm, egy ideig nem bírtam vele mit kezdeni, aztán édesanyám egy mozdulattal megoldotta, és egy hajtűvel. A tükörből látva mit művelt, és mivel csak elmosolyodtam. Rá mindig számíthatok.
Végül meg lettek az utolsó simítások, magamhoz vettem a meghívott, kocsiba ültem, és útnak indultam. A bírtok hatalmas, ahová megérkeztem, ahogy az épület sem mainak tűnik. Kiszállt a kocsiból, amit szépen leparkoltam én magam, mert ki nem adom a kicsikémet a kezeim közül. A bejáratnál bemutattam a meghívómat. Szerencsére nem akadékoskodtak, úgy hogy le is adhattam a kabátomat, majd a kis táskámba kapaszkodva mély levegőt vettem és elindultam befelé. De rögtön a az előtérben a lépcső tetején megtorpantam, és ha tudnék morogni, akkor most megtenném. Először úgy gondoltam, hogy elhúzok mellette. De kár lett volna kihagyni a lehetőséget, hogy húzzam az agyát, és most én okozzam neki meglepetést. Így oda is léptem.
- Nem akarsz elhúzni innen a fenébe, oda ahonnan jöttél, a pokolba?- szegeztem neki a kérdést, de azért igyekeztem a hangerőmet úgy kontrollálni, hogy csak ő hallja.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 13th Március 2017, 23:14



Mss. Romanov





Ahogyan az előtérben gyönyörködtem és gondolatim zuhatagában álltam ott hirtelen egy női hang ami mind ezt megszakítja. Ismerős volt, és nem is olyan régről ami azt illeti. Ahogyan szembe fordulok vele, már rá jöttem ki lehet az. Hmm még mindig érzem a tőrömről a vér ízét, ahogyan maradt egy két vér csepp a tőrön lenyaltam, kár lett volna veszendőbe hagyni. Finom volt! Talán még az éjszaka szerezhetek egy kicsit belőle, ezzel a tervel álltam elő. Persze indulatos volt, de szabályozta magát eme társaség kedvéért. Sosem értettem ebben az embereket, én ha most valakin revánsot szeretnék venni, akkor az itt levő tömegben senki nem tudna megállítani engem.
-Én is örvendek önnek Mss. Romanov- persze tudtam a nevét, mikor elrabolták a fénykép alapján tudták a zsoldosaim azonosítani. Az emberek el sem hinnék mennyi információt ki adnak magukról az állam felé, és azokkal milyen gyorsan vissza lehet élni, ejnye.
-Nem jártam még a Pokolba de szeretne velem tartani? - mondtam neki, majd kiterjesztettem fény hatalmam két lépés távolságba, a közelünkben senki nem volt aki ezt észlelhette volna, és a fél méteren kívül helyezkedő személyek semmit nem észlelnek a dologból, hiszen ez csak a fény illúziója ahogyan az elmémmel megtöröm azt. Ez is hasonló alapon működik mint a napon járás, ott a napnak a fény sugarait töröm meg ezzel buborékot alkotva magam körül, és ennek köszönhetően nem égek el ott. Mirára az egész úgy hatot, mint egy déli báb, a látomásában sötét volt körülötte minden lángolt. Égő emberi testek voltak körülötte, a vér pattogzott, gyerek és női sikolyok csak úgy hangzottak a fülében mint egy Mozart szimfónia, a terem közepén én ültem egy vörös széken ujjammal pedig közeledésre hívtam őt. Testén egy óriási lyuk tátong mintha csak valaki kitépte volna a szívét. Ez a látomás nem tartott számára tovább mint egy perc.
-Te is így képzeled el a poklot?- kétségtelen hatalmam fitogtattam, nem szoktam elrejteni képességeimet, sőt mielőtt bárki kezet emelne rám tudatában legyen annak, hogy mi vár rád.. és alaposan tudja megfontolni azt. Nem egyszer volt már olyan alkalom amikor ezt a képességem használva valaki a saját édes anyját szúrta le vagy éppen feleségét abban a reményben engem támad meg. Ez sokkal inkább leleményesebb, mint a hipnózis de ezt csak az én nemzetségem tagjai képesek használni és azokból senki oly nem erősen mint ahogyan én. Figyelemmel követem a nő arcát majd megszólalok rideg vas tekintetemmel.
-Ugyan csak nem hittem, hogy megöltelek és már is pokolra jutottál? Nem megy olyan gyorsan a halálra mindig rá kell szenvedni- mondtam neki, csupán azért mutattam meg ezt a képet számára, hogy megijesszem, tudja hol van neki a helye és nem egy hétköznapi vámpírral áll szemben. Szeretem ha félnek tőlem az emberek, és mindig is volt egy különleges képességem, hamar megérzem mitől is fél az a bizonyos személy, kiszagolom.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 17th Március 2017, 08:27


Egyáltalán nem tetszett, hogy itt volt ez a fazon. És ez csak azt jelentheti, hogy talán a teremben nem ő az egyetlen vámpír. Ennek pedig végképp nem örültem. Most már értem, hogy miért ilyen váratlan, ismeretlen, és furcsa volt ez a meghívás. Talán neki is köze van hozzá?
- Én kevésbé Önnek - húztam el a számat , mert hát, ami igaz az igaz. Nem komálom, nem örülök, és végképp nem tetszik, ahogy felém fordul. Egy pillanatra se emelem rá a tekintetemet, csak a mellkas szuggerálom, amibe szívesen beleállítanám a kedvenc ezüst törőmet.
- Akar a fene magával tartani. Egy helyre kísérném csak el magát, a vesztőhelyre - közöltem vele a száraz tényeket, mert mást amúgy sem érdekel. Nem értem azokat az embereket, akik pártolják őket. Mi a jó ezekben a járkáló hullákban? Hidegek, undorítóak. Semmi jót se lehet rájuk mondani.
Hirtelen változott meg körülöttem minden. Mintha egy burokba kerültem volna, ez pedig egyáltalán nem volt ínyemre. Meglepődve néztem magam előtt magasodó mellkasára, majd óvatosan körbe néztem. Tudtam, hogy hol vagyok, de akkor még is ezt hogy csinálja. Viszont amint megjelentek előttem a képek... A hideg is kirázott. Tudatába voltam annak, hogy nem babonázott meg, hiszen nem néztem rá, de még is mintha valóság lett volna. A tűztől sosem féltem, csak néztem ,ahogy most is táncolnak körülöttem a lángok. ha igaziak lennének a tömeg már sikoltozna. A kérdés csak az, hogy meghallanám e őket, vagy valamit még is művelt velem.
A vér sem zavart, a sikolyok sem, viszont a következő látványtól, már megborzongtam, és egy részem azt súgta, hogy fuss. Láttam magam, és félelem fogott el, de még jobban az, hogy láttam engem hívogat ez a dög. Ki kell szabadulnom, vagy ha nem is éreznem kell, hogy a valóság nem ez, és ezt hogy lehet elérni? Hogy lehet egy rossz álomból felébredni? Csípjen meg valaki. De itt nincs senki sem, így csak az maradt meg, hogy kockáztatok, és fájdalmat okozok magamnak. Kezemmel a másikat kerestem, hogy megtaláljam rajta a gyűrűmet, amin van egy apró kiálló rész, és erősen koncentrálnom kellett arra, amit tenni akartam, nem pedig a felmerülő érzéseimre, amik a látványtól egyre hányingerkeltőbbek voltak, és félelmetesek.
- Rohadj meg - sziszegtem, majd rámarkoltam a végre kezemben lévő gyűrűre, aminek a helyes része a tenyerembe vájt, és nem érdekelt, hogy kiserken e a vérem vagy sem. Ha kiserken, akkor talán megzavarom a vér illatával.
Az éles fájdalom kitisztította az elmémet, a képek még ott voltak, de a félelmem tova szált , amikor tudatába kerültem, annak, hogy még élek, és kezemet a tűzbe emeltem. Nem égetett.
- Takarodj a fejemből - még mindig nem kiabáltam, pedig szívem szerint megtettem volna.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 17th Március 2017, 18:22



Mss. Romanov







Sokan arra gondolnak amikor én valakit kínzok azt testileg teszem, persze van amikor igen mert abban jóval nagyobb örömömet lelem, de legtöbb esetben ez sokkal jobban bevált módszer. Először az áldozat mindig össze van zavarodva, majd később elkezd félni mi van ha ez valóban igazi.. és nem csak egy hipnózis. Hát igen érdekes dolog egy elme fogságában lenni oly sok információt meg lehet tudni másodpercek töredéke alatt. Még egy kicsit fokozom és elengedem a nőt, nem kockázatatom meg azt, hogy itt sírva fakadjon vagy fejvesztve meneküljön innen. Igazából ha elkezdene rohanni és kilépne ebből a fél métere körből már ki kerülne a ható távolságomból amit kiterjesztettem körénk. Viszont ha csak ketten lennénk akkor nem lenne számára menekvés, mert az egész szobát tudnám uralni, így most meg kell elégednem egy kis bemutatóval azt hiszem. Amikor felém szól nem örvend annak, hogy engem lát azt biztosra is vettem.
-Pedig már azt hittem mélyre ható benyomást tudtam gyakorolni rád a múltkori találkozásunk fényében- válaszoltam neki, arcomon ridegség volt és haláli nyugodtság. Csak néha pislogtam egy kettőt jelezvén, hogy halandó vagyok az emberek számára. Vesztőhely, de rég hallottam ezt az időt múlt kifejezést sok emléket idéz fel számomra, a szám szélén talán egy halvány mosoly is megjelenik. Nem tart soká talán csak egy tized másodpercig, majd rögtön vissza is tér arcomra a rettenhetetlen arc kifejezés, szúrós tekintet amely szinte a lélekig hatol, és a rideg hangvétel.
-Igen, még is mivel tudnál nekem ártani ha jelenleg azt sem tudod biztosan itt állok előtted vagy a szoba másik felében vagyok? Vagy éppen a hátad mögött... éhezvén a nyaki ütő eredre..- válaszoltam neki, igen csak jó kis megnyitó buli lenne ha sikerülne, ha lecsapolnám itt a szép néző közönség előtt majd képtelen lenne a gróf és csatlósai mindenkit hipnotizálni vagy leöldösni mindenkit. Én személy szerint az utóbbira szavaznék, de ez most nem lényeg nem fogom bántani fizikailag egyelőre a nőt, viszont ha továbbra is megmarad ez a kis lázadó, dacos hangnem nem biztos garantálni fogom a testi épségét. Tovább folytatom az illúziómat, annak érdekében, hogy ne fusson el, a talpa alól gyökerek törnek ki, amelyek szinte derékig behálózzák a nő testét, ezzel ott tartva őt a látomásban.
-Szerintem beszélgetnél kicsit tisztelet teljesebb módon, hiszen a múltkor sem vettem el életed, pedig ha akartam volna megtehettem, mint ahogyan most is egyetlen mozdulatommal kitéphetném a szíved és megmutathatnám neked milyen szép is az.- mondtam neki, próbáltam győzködni abban, hogy nem kell velem ilyen hangnemet meg ütnie ha nem muszáj. Nekem személy szerint nem ellenségeim a vadászok amíg nem próbálkoznak rám vadászni, ők a természetben a szükséges rossz ami fent tartja az egyensúlyt. Majd el hangzik menjek a fejéből, hát sajnos nem látok bele de ezt neki nem kell tudni, jelenleg az én képzeletem fogságában van, nem pedig az ő képzeletét használom. Én csak próbálom kitalálni, mit gondolhat mitől félhet, mitől undorodik.
-Tévedés! Te vagy az én fejemben „drága”-válaszoltam neki, majd egy pillanat alatt össze törtem az egész illúziót ismét a bálon találja magát. Mint ahogyan itt volt, talán egy kissé leverte a verejték az egész okozta stressztől vagy a félelemtől talán amit ott a szíve legmélyén érzett.
-Máskor tessék meggondolni ha újra elküldesz valahová, lehet ismét magammal rángatlak, és elhiheted a képzeletemnek szinte semmi nem tud határt szabni- mondtam neki felvilágosítva arról, hogy a beszéd képessége után alakul a beszélgetésünk is. Talán vágyom arra tovább kínozhassam ezt a szép hölgyet. Kiderül, mi lesz a fojtatása.
-És a kísérője? Az merre van? Talán a vadásszal jött?- kérdeztem tőle, mert szinte biztosra veszem nem egyedül jött, nem hiszem egy ilyen szép hölgyet bárki elengedne egyedül bálozni. Bár ki tudja, furcsa teremtések ezek a vadászok főleg az érzelmi világuk. Ha bár ugyan olyan halandók, mint az emberek semmivel nem többek de még is külön fogalomként lehet őket említeni. Az a tény hogy tudnak rólunk meg más természet feletti lényekről az különlegessé teszi őket, képesek felvenni is a harcot. Persze egyetlen egy vadásznak semmi esélye sem lenne ellenem, de egy jól kidolgozott terv után már lehetséges. Sokszor okoztam meglepetéseket életem során, ezért rá jöttem nem szabad őket lebecsülni.

Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 19th Március 2017, 20:11


Megköszörültem a torkomat, amikor abba hagyta a műsorát. Épp elég volt belőle, viszont a kezem még mindig sajgott, így a táskámból elő vettem egy kendőt, amit a tenyeremre tekertem.
- Elég volt a magából fakadó benyomásokból - kicsit végre lenyugodtam. Tudtam, hogy hol vagyok, és vége volt annak az akárminek is. Nem tudom, hogy csinálta, mert az biztos, hogy nem néztem a szemébe.
- Sajnos itt semmivel, de egyszer visszafizetem neked ezeket a dolgokat, amiket velem tettél, és ezt veheted ígéretnek is –szívem szerint fújtam volna rá , most mint valami macska, mert igen is zavart, hogy semmivel se tudok neki visszavágni csak szavallak. Tisztába voltal most már ténylegesen azzal, hogy nem egy egyszerű vámpír, ahogy ezt már gyanítottam. De valahogy ilyen erőkre se számítottam tőle. Mondanám, hogy csupa meglepetés a fickó, de az ő meglepetéseire nem vagyok vevő.
- Igazad van, nekem szép szívem van, nem úgy mint a tiéd – bájosan rámosolyogtam, hagy egye a fene.
- Hogy mondod? – néztem rá a mellkasára csodálkozva, amikor közölte én vagyok az ő fejébe. De ezt még is ,hogy ? A fene vinné el azokat a könyveket, oktatásokat, amiket kaptam, mert ez a fickó lassan felül írja az összeset.
- Ezt hogy a fenébe csináltad? – továbbra is a mellkasát fixíroztam, pedig jobb szerettem volna látni az arcát.
- Nem tartozik rád- válaszoltam neki, amikor a kísérőmről kezdett kérdezősködni,így hát témaváltásra tértem át.
- És, hogy halad a kis nyomozásod, ami miatt majd nem kicsináltál? – kérdeztem kíváncsian tőle. Valahogy szóra kellene bírnom, hátha elárulna nekem dolgokat, még akkor is, ha több kérdőjel születik tőle a fejembe.
- Hogy van az, hogy vámpírok akarnak vámpírokat ölni? Már ennyire gyűlölitek egymást? – jött az újabb kíváncsi kérdésem.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 20th Március 2017, 00:31



Mss. Romanov







Elő vette a kendőjét és megtörülte a kezét, ez nagyon nagy hiba volt részéről amikor megvágta kezét, mert ha egy olyan vámpír közelében tette volna aki nem tud uralkodni a vér szomján akkor most biztosan halálos veszélyben lenne, mert az ilyen vámpír nem képes leállni. Ha vér forráshoz jut akkor az csontra szívja az áldozatát. Voltak idők amikor én is ilyen voltam, de mostanra már megtanultam kontrollálni a dolgot, inkább eszem két halandóból mint megöljem őket. Nem szív jóságból teszem ezt az egészet, csak nem szeretnék otthon hulla hegyeket alkotni, amikor azt megtehetem okosan is.
-Miért talán nem élvezte? Egy ilyen látomás kevesek számára akad, a filmek nem ilyen valóságosak nemde?-kérdeztem tőle, arcom nyugodt volt érzelem mentem, inkább csak megfontoltság látszott rajta. Én szeretek mindent alaposan át gondolni amit csinálok, ha valami rám ragadt az sok év során az a ravaszság, nem hiába tartja a közmondás a vén róka a legravaszabb. Fiatal koromban persze nem voltam ilyen, indulatos és agresszív voltam.
-Nem értem a felháborodását- fontam a fel a szemöldökömet- ön még él és egészséges nemde? Semmi különösebb baja nem eset a halványuló karcoláson kívül a nyakán akkor meg miért lázad? - ezt azért már halkabban mondtam, társaságban vagyunk nem szeretném ha valaki fel szedne valami, és annak híre kelne. Így is elég rossz a hírnevem mármint ha a vendégszeretetről van szó, legalább az ünnep rontó is ne sorakozzon fel mögöttem. Mondatára nem válaszoltam, nem tudtam semmit sem hozzá fűzni, csak próbál vissza vágni gyerekes válaszokkal, csak egy lassú pillantást tettem feléje. Mind aki szemet huny vétke felett.
-Nem muszáj a mellkasomat nézned én nem vagyok képes befolyásolni az elmét- ez persze egy alaposan nagy hazugság volt, csak nem szeretem csinálni, az én képességeimhez képest az elme befolyásolása egy gyermekded csel. Amit már közönséges vámpírok is tudnak, túlságosan is megszokott és hétköznapi dolog, ennél többre tartom magam, de ha a céljaim eléréséhez szükség volna arra, akkor bevetném. Nálam a büszkeség sosem áll a célom érdekében.
-Írjon le egy ön által elképzel helyet és részletesen írja le nekem, és megmutatom.- válaszoltam neki, élvezem a jelenlegi helyzetem. Megvetnének mert halandó előtt felfedem a képességem, még is mit tudna tenni? Nincsen olyan lény a földön ami el tudna egyedül intézni, szerintem nincsen amitől félnek így az óvatoskodnom sem kell. Közel harcba biztosan nem győz le egyetlen halandó, sem természet feletti. Kérdésén felkaptam a fejem, ám azonban egy igen érdekes ötlet jutott eszembe, akkor azért nem öltem meg őket mert gondoltam még hasznukat is vehetem. De most rájöttem hogyan tudnám a hasznukat venni. A szememben felcsillanást lehetett érzékelni, de egyetlen arc izmom sem rándult meg.
-Még messze volt a halála, szerencsére a barátja időben döntött, különben lehet szenvedtet volna némi agykárosodást, de túlélte és ez a lényeg fátylat rá nem?- néztem rá majd folytattam – hát eddig túl sokat nem tudtam meg csak kizárni tudtam lényeket akik felelhetnek, de én is arra jutottam amire ön.. és kérem halkan beszéljen társaságban vagyunk ön sem szeretné egy tömeg hisztériát, mert annak vér fürdő lenne a vége- kissé elszakadtam a témától, de szükségesnek éreztem ennek kijelentését majd folytattam- nem tetszik a dolog az hogy valaki elárulta a saját népét, mindig is volt olyan hogy vámpír vámpírt öl, de az már katasztrófa ha vadásznak is rájuk és ezt nem engedhetem meg.- tartottam egy kis szünetet majd ismét folytattam a mondandómat- ön szerint ha két gazdag magamhoz hasonló lény háborúzni kezd, először kiket küld a harcba? Hát nem saját fajtáját abban biztos lehet, halandók végzik a piszkos munkát. Ez önöknek vadászoknak sem jó hogy halandó embereket kell ölniük. Kétség ne essék engem hidegen hagynak az emberi életek, én csak próbálok minden vissza állítani a régi kerék vágásba, ahogyan a természet rendje ezt megköveteli.- mondtam hozzá állásomat a dolgokhoz, emlékszem amiket mondott a vadász Hecaté szövetséget ajánlott a vadászoknak megtagadták... én ezt a hibát nem követem el. Nem akarok én szövetséget csak annyit hogy a jelenlegi helyzetben lássunk túl önnön kicsinyességünkön és koncentráljunk a dolgok megoldására.
-Na és Mss. Romanov milyennek találja eme bált?-tettem föl egy kis eltérő kérdést a témában, nem akartam egy ilyen egy hangú beszélgetést, talán még rá jönne mennyire is izgat a dolog. Sosem jó ha tudják mit szeretek, mire vágyok mert azt kihasználják vagy felhasználják ellenem. Ezzel a kis mellé kérdezéssel próbálom leplezni a céljaimat.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 23rd Március 2017, 21:11


Hogy élveztem e? Ezt most komolyan kérdezi? Menjen már a fenébe, de tényleg. Ennél szórakoztatóbb már nem is lehetne ez az este.
- De , nagyon – válaszoltam nem kicsit észrevehetően, hogy marhára nem így gondolom. Kikészít ez a pasas teljesen. Nem elég ,hogy sorra rakja lefelé azoknak a köveit, amik azt jelentik, hogy gyerekcipőben járunk még is csak vámpírok terén. Vagy nem is tudom. Valami nem teljesen van rendben ezzel a pasival, és ha tippelnem kellene, akkor a válaszom az lenne, hogy ez egy nyomorult őskövület.
- Ez nem lázadás, csak nem bírom elviselni magát a közelben, vagy fogalmazok inkább úgy, hogy az élők között, már ha egyáltalán lehet így nevezni a maga állapotát – most azt hiszi, hogy majd örülök neki? Jó, hogy nem vár üdvrivalgást.
- Én meg hülye nem vagyok, hogy rád nézzek- nem emeltem fel a tekintetemet, azért ennyire buta, és naiv nem vagyok. Én még nem láttam olyan vámpírt, aki nem tud elmét befolyásolni, és kétlem, hogy ő ez alól kivétel lenne.
Az, hogy megkért írjak le neki egy helyet, és megmutatja, nem kicsit lepett meg. Viszont először vonakodtam, végül jobb ötletem támadt.
- Jobbat tudok, mutassa meg hol született- mondtam neki, és kíváncsian vártam, hogy vajon teljesíti e a dolgot, ha már ennyire ajánlkozik.
- Maga szerint én nem tudom? Pontosan tisztába vagyok vele, de nem tudom magát elviselni a közelembe, és főleg nem nyugodtan csacsogni. Fátylat rá? – kérdeztem negédesen. Ez van, ne várja el, hogy normálisan beszéljek vele, azok után, amit csinált. Lehet, hogy ő felejt, de én soha sem.
- Nekem nem okoz gondot, ha egymást öldöklik az emberek helyett – szélesen elmosolyodtam, mert ezzel csak nekünk könnyítik meg a dolgokat. Viszont arra már magam is eljutottam, hogy ha ez folytatódik, akkor előbb utóbb emberek is bele fognak keveredni. Bár őt ez nem érdekli.
- Az a vadász, amelyik ezt megteszi többé nem állhat meg előttünk. Mi se szeretjük az ilyen dolgokat, erről biztosíthatom- ezért is örültem annak, hogy Rey nem paktált le velük, mert akkor most nem kis bál állna, és nem ilyen, mint amilyenen most vagyunk.
- Remélem kellően tanulságosnak – kicsit odébb léptem, mert mellettem nem fértek el, de még így is gondosan ügyeltem arra, hogy ne nézzek a másik szemébe.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 23rd Március 2017, 23:11



Mss. Romanov







Dühös és ingerült, ez várható volt azt hiszem viszont nem kétlem ez nagyban össze is függ a természetével. Szerintem mindenkivel ilyen, lehet az alap természete, ez a fajta viselkedés. Vadászoknál nem ritka, annyira benne vannak már a sok harcban, hogy a bogarak a fejükre mennek... hát igen lehetséges a nő is túl sokat kapott már eme harcból és ezért is nem képes higgadtan viselkedni a jelenlétemben. Cinikus válaszára nem reagáltam semmit se, nem volt amit mondhattam volna a számára. Viszont a következő mondata ismét egy fenyegetésnek hangzott, szerintem ennek a beszélgetésnek nem lesz jó vége, nem szeretném meggondolni a múltkori döntésemet, amit a lőtéren hoztam meg. Egy erős kis nyomás a szívére, és az meg is áll és ki gyanakodna bármire is, szívroham megtörténik az ő korában is nem lehetetlen dolog.
-Már régen nem vagyok élő- mondtam neki röviden, hangomból most is csak a síri higgadtság volt kivehető, érzelemnek és melegségnek semmi nyoma. Nem vette be a dolgot, pedig reménykedtem benne, ezzel lenyugtathatom egy kicsit, de ha nem hát nem. Próbálkozhatnék azzal is hogy megfenyegetem ha még egy rossz szót is ki ejt az ajkain akkor a teremben mindenkit megölök, ám nem akarok balhét szóval inkább ezt nem teszem. Nem venné ki jól magát a társaim előtt ha most vérfürdőt rendezek, bár a Mississippi mosott el már több vért, is mint ami a teremben lenne.
-Hát ahogyan gondolod- mondtam neki röviden, ellenséges velem bár erre is számítottam, viszont a kelletnél még inkább az, remélem nem valami bocsánat kérésre vár. Az igazán szánalmas lenne tőle ha azt hinné egy vámpír bocsánatot kér tőle, de ennyire még egy halandó sem lehet hülye. Érdekesen hangzott az amit mondott, hol születtem? Olaszországban de pontos helyet nem tudok mivel nem emlékszel még arra sem, hogy kik voltak a szüleim, mármint halandó ként nem hogy a helyre ahol világra jöttem.
-Ez nem fog menni, nem emlékszem hol születtem az emberi életemből mindent elfeledtettem magammal, gondolkozzon valami máson- mondtam neki, egyetlen olyan dolgot tudott mondani amit nem tudok megmutatni neki azt hiszem. Persze ki találhattam volna egy helyet, Olaszországban ám azonban nem volt kedvem egy ilyen játékba bele menni, mindig is szerettem igazat szólni. Az én szavamnak van értékem, és még inkább súlya, mint ahogyan üresen sem szoktam fenyegetőzni soha, ha valakit megfenyegetek az jobb ha keres magának olyan helyet ahol nem találhatom meg soha.
-Szerintem ez csak akarat kérdése Mss Romanov, ha akarnál tudna nyugodt lenni, és akkor tudna normálisan csacsogni ahogyan mondtad- vágtam vissza, én sem természetemből fakadóan vagyok ilyen nyugodt, csak éppenséggel vissza fogom magam, ha szabadjára engednék az igazi természetem akkor itt vér folyna, sokak vére.
-Lehet most még nem érdekel téged, de el jön majd az az idő amikor érdekelni fog, és akkor nem tudsz majd olyan hangosan imádkozni Istenedhez, hogy meghallja könyörgésed, mert hülye voltál és nem tettél semmit amikor kellett volna- kicsit gorombább voltam vele szemben, de azt hiszem meg kell találnunk a közös hangszínt egymást között, ha a szép és okos beszéd nem válik be akkor váltani fogok. Egyelőre még megpróbálkozom a goromba beszéddel, viszont ha ez sem akkor muszáj lesz erőszakot alkalmaznom és annak nem fog örülni ez a szép teremtés.
-Tanúságos? Mármint a képességeimre gondolsz? Elhiheted még feléd sem láttad amire képes vagyok, majd egy szép nap megtudhatod talán ha elég ügyes leszel hozzá, de sajnos ha tudnád az összes képességem vagyis látnád akkor nem hiszem sokáig tartana az életed.- válaszoltam őszintén, én csak akkor használom az összes képességem amikor harcba bonyolódok, viszont ha én harcolok akkor nincsen könyörület, a könyörületet meghagyom a gyáváknak és a vaj szívűeknek. Közben odább állt egy csöppet, hogy a vendégek haladhassanak a lépcsőn, eltávolodott tőlem.
-Nocsak ennyire félsz? Menekülsz?- kérdeztem tőle, a hangnem még mindig higgadt és hűvös volt de a jelentéséből kitűnt a gúny amit neki szántam.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 29th Március 2017, 09:29


De hulla sem igazán gondoltam magamba. Pedig az lehetne, csak egy kicsit meg kellene rövidíteni egy fejjel. Már is szebben mutatna. De ezeket a gondolatok most meg hagyom magamnak. SE a hely, se az idő nem alkalmas arra, hogy balhézzunk, pedig legszívesebben megtenném. De egyedül vagyok, és így esélyem sincs ellene, sajnos ezt már többszörösen bizonyította, hogy a fene enné meg.
Válaszán kissé meglepődtem. Semmire sem emlékszik, és akkor most légy okos.
- Nos, akkor mi a legelső emléke? – néztem rá kíváncsian, és reméltem a legjobbakat. Vagy legalább is azt, hogy sikerül valamit is kiderítenem róla.
- Nem szeretek a maga fajtával csacsogni, valahogy nem tartom normális dolognak – ha az ember hullákkal beszélget, de ezt már csak gondolatba tettem hozzá, így a mondatom után kapott egy kisebb mosolyt a mellkasa.
- Nézze , pontosan tudom, hogy mi lenen az ára, ha a vámpír egymásnak esnének. Temérdek embernek esne baja, és olyannak is, akiknek magukhoz semmi közük nincs. És ne gondolja azt, hogy már nem nyomozunk mi is az ügyben, vagy nem mozgolódunk a múltkori kis támadása miatt. Ha azt gondolja, hogy tétlenül ülünk, akkor téved, csak mi nem verjük nagy dobra a dolgokat, vagy azt, hogy épp mit akarunk kideríteni, megtenni – kiakaszt ez a fazon ,de tényleg. ÉS amúgy se értem őt miért izgatja ez az egész. Talán valami fejes lenne vámpír körbe?
- Nem menekülök, csak udvarias vagyok – miután elmentek a vendégek visszaléptem oda, ahol előbb is voltam.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 30th Március 2017, 20:23



Mss. Romanov







Kérdésén igen csak meglepődök legeslegbenső emlékem, nos ha igazán ezt akarja látni akkor megkaphatja, van egy különös pillanat az életemben, amire a legjobban emlékszem olyan világosan mint semmi másra.
-De nem hinném tetszeni fog amit látni fogsz- mondtam neki, majd kiterjesztettem hatalmam körünk, és elrepítettem képzeletben Gallia vidékére. Ez volt az a pillanat amikor igazán önmagam voltam, a faluba voltunk amit a légiómmal megtámadta. Éjszaka volt a házak lángokban álltak, az emberek sikítozása töltötte be a helyet, a római katonák legyilkoltak nőt gyereket nem számított csak az hogy halott legyen mind. Mira azt fogja látni amint belépek egy házba, ott egy nő és egy gyerek van. Látja ahogyan kitépem a tíz éves gyereket a nő kezéből majd feltépem az ütő erét, és szárazra szívom a fiút közben a nő öklével a hátam püfölte de ezt mintha észre sem vettem volna. Nem csak a ruha ami rajtam volt hanem képességeimnek hála, bár a római páncél ütéseket eléggé jól felfogta. Majd amikor végeztem a fiú testével akkor eldobtam, mint egy üveget ami már ki ürült és semmire szükségem nincsen, ekkorra már a nő a szoba sarkába zokogott, talán eszét is vesztette a látványtól. Befogta a fülét, nem akarta már a gyereke sikítását hallani, most ő következett, a nyakától fogva fölemeltem, és szorosan neki nyomtam a falnak, másik kezemmel elkaptam a karját, akkora már azzal tartottam a nőt, és bele haraptam a nő vénájába, a soktól amit kapott úgy spriccelt a vér mintha egy ki apadhatatlan szökő kút lett volna. Majd ahogyan ezt végig nézettem vele, rögtön el is tüntettem az egészet.
-Miért ne lenne normális dolog? Én is pont ugyan úgy élek mint te csak egy kicsit más képen- válaszoltam neki, ez is egy élet forma, mint az övé csak annyi különbséggel, hogy én nem öregszem és van egy két olyan tulajdonságom amivel ő nem rendelkezik.
-Ezt örömmel hallom, hogy valamit próbálnak tenni ennek érdekében, de mielőtt bele fognának jobb lenne ha elmesélne neked mindent, mielőtt még nagyobb bajt okoznának mint ami jelenleg van, sok minden forog ezen.- mondtam neki hűvösen, nem értenek mindent ami a vámpír társadalomban folyik, szerintem felét sem tudják annak ami én vagyok például. Ha most azt mondanám neki a napon tudok járni kiröhögne, éppen ez ami megvéd minket a titok ami körülöttünk lappang, vannak dolgok amiket sosem fognak megérteni. Közelebb lépett hozzám, majd ahogyan közelebb lépett hozzám én is közelítettem felé , jobban mondva a nyaka irányába had lássuk mennyire fél, ha elkapja akkor be bizonyítja azt hogy valóban fél tőlem. Amúgy meg nem fogok a nyakába harapni, ennyi ember előtt szerintem ha egy kicsit gondolkozni fog akkor rá jön az egész csak egy próba számára. Egészen a bőrét érintem meg ajkaimmal, ha nem kapja el akkor egy puszit is lehelek rá.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 2nd Április 2017, 13:39


Kíváncsi vagyok, hogy mennyire ostoba. Ha megmutatja nekem az emléket, akkor legalább már tudjuk, hogy mennyi idős. Azzal pedig újabb pont lesz, ami után kutathatunk. Egy újabb kapcsolódási pont, jobb bemérés azokhoz az információkhoz, amik már a birtokunkba van.
- Ezt eddig is sejtettem – válaszoltam neki, majd vártam milyen képeket fog elém tárni. Semmi jóra nem számítottam, hiszen egy vámpírról van szó. A kis butus meg tényleg megmutatja nekem. Néztem a képet magam előtt, a lejátszódó eseményt, majd inkább félre fordítottam a fejemet, és a körülötte lévő dolgokat figyeltem. Nem érdekel, ha ezzel azt gondolja, hogy gyáva, félős nyuszi vagyok, aki nem bírja az elé táruló látványt. A szívem összeszorult, ahogy a torkom is, de fontosabb dologra összpontosítottam. Arra, hogy mit látok azon kívül még, ami mutat. Nem az esemény volt a fontos, hanem a hely, és a kor. És a rohadt életbe…Ez a dög több ezer éves. A hideg kirázott, és csak sziszegve morogtam a fogaim között, és dühösen összehúztam a szemöldökömet.
A kis megjegyzését most elengedtem a fülem mellett, mert az idegrendszeremet pakoltam össze, amikre azért hatással voltak a képek.
- Miért gondolja, hogy megosztok önnel bármit is? Meséljen inkább ön – úgy is úgy szereti hallani a hangját, tettem hozzá gondolatba. Aztán teljesen ledermedtem, ahogy közelebb lépett. Nem mozdultam, feszülten néztem a mellkasát, éreztem, ahogy a szívem felpörög az adrenalintól. Nem tetszett, ahogy közelít, de nem fogok meghátrálni. Egyedül az tart most biztonságba, hogy jönnek, mennek körülöttünk a mit se tudó emberek, és itt nem fogja magát leleplezni. Így álltam és vártam, majd kirázott a hideg, ahogy a puszit nyomott a nyakamra.
Kezemet a mellkasának nyomta, és így igyekeztem visszatolni a fennálló helyzetből.
- Hagyjon engem békén, nem vagyok a játékszere – ripakodtam rá kicsit hangosan, hogy mások is odafigyeljenek egy pillanatra, mintha csak zaklatna, ami igaz is.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 2nd Április 2017, 17:41



Mss. Romanov







Mutathattam volna valami mást is neki, de minek nem az volt a célom, hogy lenyűgözzem őt, bár azért erősen meg kellett volna erőltetnem a gondolataimat, hogy olyan helyet találjak ahol nincsen halál. A történelemben az utamat mindig is a halál lengette körül, de melyik vámpírét nem? Enyémet kicsit jobban, mivel én élvezem is az ölést és a vérrontást, ott vagyok jelen ahol a vér legjobban folyik, patakzik. Válaszára csak egy gonosz vigyort villantottam fel, nem szóltam semmit sem a képek majd magukért fognak beszélni. El fordította a fejét, milyen nemes... nem akarja látni ahogyan a végükre jutnak, nem értem miért már több ezer éve hallottak szóval, még a csontjuk sincsen meg nem hogy az emlékük rajtam kívül senkinek.
-Ugyan nincsen amiért elfordítanod a fejed ez már nagyon régen volt, régen meghaltak- mondtam neki, élveztem a helyzetet ahogy meg tudtam rémíteni őt. A következő tettem aztán már végképp pontot tett a mondat végére. Akkor már nem kapdosta a fejét hagyta, hogy egy puszit leheljek a nyakára. Ezt nem értem amikor az ártatlanok voltak ott akkor félre fordította a fejét, most meg amikor róla volt szó hagyta volna, hogy megharapjam.
-Mit szeretnél tudni rólam? Csak bátran kérdezz- mondtam neki ekkor az ujjamon levő gyűrűre néztem és támadt egy igen csak klassz ötletem, remélem rá fog kérdezni arra milyen képességeim vannak még akkor aztán alaposan félre tudom vezetni őt. De csak szépen lassan, azt hiszi nem tűnik fel számomra ez a sok kérdezősködés vagy érdeklődés irányomba? De hogy is nem csak nem érdekel olyan lényeges titkot amúgy sem fogok elkotyogni neki, és azt már ők vadászok is tudták, hogy vannak nagyon idős vámpírok. Ezzel még semmi újat nem tudott meg, csak most a fogalomhoz társult is egy arc, akitől jelenleg retteg. A szíve dobogása amely egyre inkább gyorsul jelzi annak jelét, hogy teljesen le dermedt itt ellőttem, tudja tehetetlen lenne velem szemben bármit is csinálnék. Ha az lenne a célom meg is tenném nem is érdekelne az itt levő embererek gyakran gyulladnak fel épületek, főleg ilyen régi épületek amelyek könnyen zárlatosak lehetnek a régi vezetékektől.
-De hogy is nem vagy, csak még nem vagy tudatában annak, de majd egy nagyon rá döbbensz arra hogy az vagy... elárul a tested téged, félsz rettegsz tőlem- mondtam neki egy gonosz vigyorral az arcomon. Tudtam így van hiába is tagadja le ezt, még nem tudom hogyan vehetném hasznát de tetszik ez a halandó nekem. Volt bátorsága elém állni, és hagyni megpusziljam a nyakát tudatában annak hogy mi vagyok, bár retteg de nem tett ellene semmit. Nemes lélek.
-Na de mára el tehetnénk az ellenségeskedést? Nem azért vagyunk itt egymás fejét vegyük- mondtam neki, egy mosollyal a szám szélén, elég volt ennyi egyelőre nem akarom azt hogy el rohanjon csak szépen lassan, nekem annyi időm van mint a tenger. Bár igazából valóban könnyebb dolgom lenne ha agykontrollt alkalmaznék rajta, de sok módja van, hogy a hatalmamba kerítsem. Akár el is rabolhatnám és egy hónapon keresztül minden egyes áldott nap belé marnék, később már ő jönne vissza hogy ismét megharapjam őt. Ez is egy eshetőség de nem szeretném ezt a csúnya de ellenben élvezetes megoldást használni, remélem az épp eszére tudok hatni, hanem akkor valami különleges megoldást kell alkalmazzak, de én nem riadok vissza semmitől bármiről is legyen szó,
-Na szóval számíthatok a későbbiekben a segítségedre? Hidd el nagy dolgot jelenthet ha melletted áll egy három ezer éves vámpír- közöltem, vele amikor próbált el tolni magától még a fülébe suttogtam majd egy lépést odébb álltam, had kapjon egy kis levegőt egy kicsit tudjon úrrá lenni a testén. Még nem reszket a félelemtől de ez talán már csak idő kérdése lehet.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 5th Április 2017, 20:48


Nem igazán szeretném tudni, hogy most mit gondolhat, hogy félre fordítottam a fejemet. Meg volt rá a magam oka, ő meg készségesen megmutatta, amit tudni akartam. Mondhat nekem akármit, de még mindig a saját szememnek hiszek leginkább.
Magamban csak mosolyogtam azon, amit mond, és továbbra se felé fordítottam a tekintetemet, vagy arra, hogy pontosan mit mutat. A helyet, az időt igyekeztem felfogni, és amikor sikerült , hát…Mondjuk úgy finoman, hogy nem voltam boldog. A tudat, hogy mennyire idős is ő megrémisztett. Nem találkoztam még olyannal, mint ő.
- Kezdjük akkor azzal, hogy miért vagy ennyire nyitott? – szegeztem neki a kérdést, mert eléggé zavart a dolog. Ennyire nyílt vámpírral nem találkoztam még, és főleg nem olyannal, aki megadja a kérdéseimre a választ vele, vagy a fajtájával kapcsolatba.
- A test mindig mindenkit elárul, de ettől a valódi érzéseket soha nem fogod megtudni. Lehet, hogy sok mindent meg tudsz állapítani, de az igazságokat soha nem fogod látni- tőlem aztán vigyoroghat, mondhatja, hogy a testem elárul. Nem egyszer tette már, szóval nem újdonság számomra, de meg tanultam kezelni. Olykor így sikerül, olykor úgy. Ember vagyok, és ő ezt soha nem fogja megtapasztalni.
- De nem is barátkozni- húztam a számat egy félmosolyra.
A háromezren elkerekedett a szemem. Számoltam már egy ideje magamba, de így könnyebb volt, és nem volt ínyemre a tudat, hogy pontosan mennyi is. Dimnek erről mesélnem kell, és beszélnünk is, hogy mi a fenét lehetne vele kezdeni túl nagy veszteségek nélkül.
- Attól függ, hogy miben akarod a segítségemet kérni- kérdeztem a dologra mégis csak, mert akármibe nem megyek bele. De abba szívesen belemennék, hogy megszabadítsam ettől az élő halott stílustól, amit magára aggatott valamikor.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 6th Április 2017, 20:50



Mss. Romanov







Test tartásom még mindig egyenes és amiről messziről látszik, hogy ennek a férfinek semmi humor érzéke nincsen, de amúgy valóban nincsen nem is volt soha. Én az örömömet mindig mások szenvedésében látom, nem pedig azokat szórakoztatni. Talán már nem is tudnék megváltozni ha akarnék sem, olyan régen vagyok ilyen hogy ez már nem változhat, mélyen bele égett a tudatomban. Kérdésén elmosolyodom, miért kellene nekem vissza fognom magam?
-Mert nem jelentesz semmi veszélyt rám, sem te sem pedig a vádász családod, és remélem ezzel meggyőzhetlek, hogy ne az apróságokkal foglalkozzatok hanem figyelmetek vonjátok inkább erre az ügyre- tártam fel neki a célom, és az okát amiért ilyen kitárulkozó vagyok vele szemben. De máskor sem vagyok titkolózó típus, mármint ami rólam szól, fajtámat sosem adtak ki senkinek sem, bár azt hiszem volt egy két eset de azok a személyek tudták birtokolni a teljes bizalmam, és ez oly kevés halandó vagy természet feletti lény tudta magáénak mondani.
-Érzések? Azok manipulálhatók és kiszámíthatók... tudom mit érzel gyűlöletet irántam, és rengeteg félelmet mert rá jöttél arra hogy milyen idős vagyok, és ha sejtésem nem csal akkor még nem találkoztál ilyen idős vámpírral és most rettegsz tőlem, vajon még mire vagyok képes- mondtam neki egy kis monológot ismerem már annyira az emberi természetet, hogy nehezen tudnának nekem meglepetést okozni, ha le is tagadja tudja titkon így van. Mosolyra húztam a szám sarkát.
-Miért is ne? Ha kölcsönösen hasznosok vagyunk egymás számára akkor mi akadálya lenne?-kérdeztem tőle, de alig ha hinném egy ilyen típus mint amilyen Mira hajlana egy vámpír barátra, sajnos túlságosan is vak ahhoz, hogy meglássa a jó esélyeket amivel élhetne.
-Hát jelenleg konkrét ötletem nem lenne, de szerintem az elkövetkezőkben lesz majd ha végig viszem amit elterveztem- mondtam neki, persze akármit is mond jelenleg ha igen ha nemet, akkor amúgy is tudom, hogy a legelső adandó alkalommal hátba szúrna amint teheti, nem ringatom magam hazugságokba. De ha egyszer is hasznát vehetem a nőnek akkor az már jó lenne számomra.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 18th Április 2017, 21:12


Szemem sarkából láttam, hogy mosolyog, csak nem értem, hogy mire fel. Lehet, hogy jól szórakozik rajtam? Megeshet, sőt . Helyzeti előnyben van akármelyik oldalról nézem meg ezt az egész helyzetet, akármelyik időponttól is vizsgálom magamban meg. Több a hátrányom, mint az előnyöm több szempontból is.
- Azért nem neveznélek apróságnak – most én mosolyodtam el, ezt azért még megérdemelte. És attól eltekintve, hogy azt mondja nem tudunk neki ártani, valami módja biztosan van. És ha majd elég információval rendelkezünk, akkor…akkor talán lesz lehetőségünk arra, hogy ezt a kis apróságot, ahogy magát nevezte jelenleg kezelni tudjuk.
Nevetni támadt kedvem attól, amit mondott.
- Egyáltalán nem rettegek tőled, a kiszámíthatatlanság, és az ismeretlen az, ami arra ösztönöz, hogy tartsak tőled, és igyekezzek rendbe tartani a mondókámat, amit neked szánok. Igaz, hozzád hasonlóval tényleg nem találkoztam még, de ez nem jelenti azt, hogy húúú most összecsináltam magamat. Lehet, ha máshol lennénk könnyedén elintéznél, sőt biztos vagyok benne, de itt nem fogsz egy ujjal sem hozzám nyúlni, és amíg társalgunk addig is megismerlek, amit ismerek attól nem félek, sőt , amit ismerek azt megtudom ölni - most minek kerteljek? Felesleges. Ő is nyílt lapokkal játszik aránylag.
- Én miért lennék hasznos számodra? – kérdeztem kíváncsian. Talán egy újabb információ morzsát sikerül begyűjtenem. A sok kicsi sokra megy szokták mondani. Igazság szerint nem szívesen segédkeznék neki semmiben sem, max egy öngyilkosságban, bár vámpírról még nem hallottam, aki ilyet tett volna. Remélem, hamarosan kiböki , hogy mit akar, mert szeretnék tovább indulni. Érdekel ez a hely, és hogy rajta kívül vannak e még itt vajon vámpírok, vagy egyéb lények. Komolyan az ilyen esetekbe ölni tudnék egy olyan képességért, ami segít felismerni a természetfelettit, még azzal is megelégednék, ha lúdbőrözne a hátam.
Vissza az elejére Go down
Caius
vámpír tanácstag

avatar

. :

Posztok :
45
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Egy magán hadsereg tulajdonosa
. :


Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 19th Április 2017, 20:35



Mss. Romanov







Tetszik nekem az amikor valaki próbál kicsit is szembe szállni velem, ha bár még nem tudja azt hogy soha nem lenne esélye engem legyőzni, egyetlen dologban sem. Viszont meghagyom őt a saját hitében. Első mondatával csak egy mosollyal válaszolok. Nem találtam semmit amit mondhattam volna rá, szóval inkább csak hallgattam. Nem szeretném kizökkenteni őt a saját kis, világából ahol még azt hiszi egy vadásznak vagy akár többnek bármi esélye lehet egy olyan vámpírral szemben, mint amilyen én vagyok.
-Te most komolyan azt hiszed zavarna engem, ha most az itt levő összes halandót meg kellene ölnöm mert szemtanú maradna? Elhiheted közel sem, jönnének az embereim és szépen feltakarítanák az egészet majd a hullákat a Mississippi fenekére dobnák- válaszoltam neki, azt hiszem egy kicsi bemutatót kellene tartanom számára, annak érdekében hogy meglássa ki is vagyok valójában. Bár most csak egy enyhével fogok indítani amivel igazán ki tudom hozni a sodrából.
-Ugyan az érintésemtől össze rezzen a tested és azt állítod, hogy nem félsz?- kezemet elindítottam felé, pontosabba a nyaka fele, meg a jobb füle irányába valahová kettő közé, majd ha állja a próbát és nem ellenkezik hirtelen egy csókot nyomok az ajkaira. Csak azért is mert, lássa előttem nincsen olyan ami nem lehetséges,
-Nos azt hiszem valami ilyesmivel is megelégednék jelen pillanatban, vagy akár valami többel is ha kitennél magadért- válaszoltam neki ezzel egyben a kérdésére is. Mivel a kezem a fején volt és nekem mivel hatalmasabb erőm van a halandóknál nem tud kitérni a csókom elől. Persze csak az ajkaira leheltem csókot, mert biztos voltam benne ha kicsit többet is merészelek akkor belém harap. Amilyen harcias természetnek ismertem meg eddig hát még meg sem lepődtem volna a dolgon.
-Nos tetszett? Vagy kérsz egyéb olyan dolgot amivel bebizonyíthatnám bármit megtehetek amit akarok?- mondtam neki első gondolatra biztosan egy pofonnal díjazná a cselekedetem, de ha egy kicsit gondolkodik, akkor nem volna sok értelme, meg csak ő jönne ki rosszul a dologból. Mert egy pofon igen csak nagy szenzációval járna, és oda veszne neki a drága hírneve mások előtt, hogy látták egy vámpírral csókot váltani, ha nem tesz semmit fel sem tűnik senkinek sem szerintem.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve: 25th Április 2017, 20:48


Ezt most tényleg komolyan gondolja? Meredten nézem a mellkasát, és igyekeztem felfogni, amit mond. Ennyire hülye azért tényleg nem lehet? A terem tele van fontos személyekkel, akiknek az eltűnése nagy port kavarna, és eltusolás ide, vagy oda nagy lenne a hangverés.
- Meggondolatlan cselekedet lenne – jegyeztem meg neki végül még is. Figyelmeztetni, fenyegetni felesleges, de talán ,ha abba a hulla fejbe szorult valami még is, akkor saját maga se gondolhatja komolyan, amit mond. Egy ekkora mészárlást nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni képességek ide, vagy oda.
- Összerezzenek , mert nem bírom ha a magad fajta taperol. Lehet, hogy a félsz bennem van, de már mondtam, csak addig, amíg ki nem ismerem az ismeretlen – nem értem ezt a pasit, komolyan, de elmehetne már melegebb éghajlatra, ahol a nap is kisüti a szemét. Látom a mozdulatot és nem igazán értem. most mi a fenét akar?
Teljesen ledermedtem, nem tudtam mozdulni, amikor az ajka az enyémhez ért. Végül csak sikerült megmozdulnom, és tolni magamtól elfelé. Forrni kezdett bennem a düh, hogy mit meg merészel, kezem ökölbe szorult, és igyekeztem úrrá lenni az érzelmeimen mielőtt én lennék az első, aki kabarét csinál ezen az esélyen.
Van az a pillanat, amikor már nincs kedve az embernek uralkodnia magán, nincs kedve magyarázkodni, magyarázni, hogy mit miért érez. Ilyenkor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit megértessek, és vele meg aztán főleg nem. Ha magától nem jön rá, akkor sajnálom. Butám, mint azt gondoltam, és akkor könnyű préda lesz, mert lehet akármekkora is a szája, ha nem forognak a fogaskerekek odabenn rendesen, akkor igen is levadászható, és akkora bárkivel, amit most mondott, és tett, hát nem sok észre vall.
A fülembe kuszó zene megnyugtat, de a józan ész, a frusztráció, még is arra ösztönöz, hogy végre a kezem lendüljön, és pofon vágjam, ha tudom.
- Nem tudom mit akartál ezzel bizonyítani, vagy mit nem, de ne gyere még egyszer a közelembe – nem érdekelt, hogy ki látta, vagy ki figyelt fel ránk, vagy hogy jelenetet rendezek. Ez járt neki.
- További szép estét – azzal sarkon fordultam, és ott hagytam, nem kívántam vele tovább cseverészni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Caius And Mss. Romanov 18:30-19:20 ELŐTÉR
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül :: Szomszédságok :: Phantomhive birtok :: A bál-
Ugrás: