Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Mira & Kollin - Soha nem így gondoltam volna...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Mira & Kollin - Soha nem így gondoltam volna... ; Elküldve: 12th Március 2017, 11:42



Mira & Kollin
Is it seriously?


Már egy ideje jöttek a hírek, hogy eltűnések vannak, persze, vadászokat küldtek ki, hogy elintézzék a dolgokat, de sok mindenre nem jutottak. Csak annyit tudtak, hogy új vámpírok csaptak le az emberekre, és mindenkire, akit találtak…
Mira aznapra kikönyörögte, hogy hadd mehessen ki, és nézhessen utána a dolgoknak, úgy sem volt jobb dolga, mielőtt még elsüllyed saját érzelmi mocsarában. Beth-szel, barátnőjével mentek ki, mivel nem szabadott a szabályok szerint egyedül menni. Bár Mirát hidegen hagyták a szabályok, ő saját feje után ment, talán most is ez volt a baj, ki tudja… abba a zónába értek, ahol a támadások voltak. Végjárták az utcákat, kerestek nyomokat, de mintha semmi sem történt volna. Végül kettéváltak, hátha úgy gyorsabb lesz, most először örült Mira, hogy egyedül van, saját gondolatai szerint nyomozhatott, kereshetett, miközben kezében most íj helyett egy kard volt. Melyiket is szerette jobban? Igazság szerint a pusztakezest, így a kard közelebb állt a szívéhez, meg abban jobb volt. Szerette a közelharcokat, ahol levezetheti a napi feszültségeit, ahol minden erejét beleadhatja egy-egy ütésbe, az kibillentette keserű napjaiból, mikor az egyetem nem volt megoldás a számára…
Már be is esteledett, ami rossz előjel volt mindig, ilyenkor a természetfelettiek sokkal magabiztosabban mozogtak, és erősebbek voltak, mint nappal. Vissza kellett volna menni, de most már mindegy volt… ha előtűnnek, akkor legalább végezhet is velük.
Neszt hallott meg oldalról, és odakapta a fejét, nem kellett sokat gondolkodnia, hogy tudja végzetes hibát követett el megint azzal, hogy egyedül maradt, mikor egy véresszájú, kócos hajú, alig 16 éves lány került elé. Fiatal vámpír, aki nem bírta visszafogni az éhségét, nem ez az első eset. Kardját felemelte, de addigra mögötte is valaki kilépett, majd még két ember, és körbezárták.
~ Hát ez… öhm remek. ~ próbált gondolkodni, majd az első, aki közeledett felé, arra ugrott el, támadta meg azonnal. Öngyilkossági kísérletnek tűnhetett egy külső vadász szemszögéből, miközben csak szűkíteni akarta a teret maga körül, no persze nem addig, míg a bőrére haraphatnak. Még jó hogy nagyban fel volt öltözve, dzsekijén ott fénylett a Sánchez címer, amit maga varrt bele.
~Bezzeg ilyenkor senki sincs a környéken. ~
Azonban a vámpírok nem a leglogikusabb döntés szerint harcoltak. Nem támadtak, csak védekeztek, egészen addig, míg súlyos ütést mérhettek a lány halántékára, aki megingott, látása elhomályosult, egészen addig míg elesett és elvesztette az eszméletét. Ahelyett, hogy azonnal felfalták volna, vagy valami, inkább felkapták, hogy elvigyék.



notes: 522 || szólj, ha valami nem stimmel
• •
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Mira & Kollin - Soha nem így gondoltam volna... ; Elküldve: 28th Március 2017, 20:51



so dangerous


we hunt shadow together
Vadászként viszonylag hamar értesülök az újdonságokról, így számomra egyáltalán nem jelentett semmit, amikor meghallottam, hogy kitört valamiféle vámpírinvázió. A múlt héten történt eset miatt mondhatni azért sejtettem a dolgot, mert hát nem normális dolog, hogy random élvezkedőkbe botlok bele, és mondhatni nem is tetszett a dolog, ezért a lányt elhoztam még mielőtt az a faszkalap vérszopó kinyírta volna. Annak ellenére is, hogy hihetetlenül gusztustalannak találtam a fiatal, mégis legendásan gyönyörű nőt. Nem értem miért mocskolta be magát valami ilyesmivel, és akármennyire fájni fog neki, nem hátrálok meg egészen addig, amíg el nem kapom és karóra nem tudom tűzni a fejét. Úgy gondolom, hogy ha anno a tulajdon apámmal meg tudtam tenni ezt, akkor egy idegen vámpír egyáltalán nem jelentene problémát. Éppen ezért is indulok útnak, hiszen most esélyem van arra, hogy elkaphassam. Bár ezek a barmok gondolom most nem magányosan fognak vadászni, hanem arra hajtanak majd, hogy csordában rendezzenek valami ocsmány lakomát. Na hát nekem éppen az a dolgom, hogy mindezt meggátoljam, szóval gondoltam meggátolom a dorbézolást. Erre amúgy is fel lettem szólítva, szóval semmi különös nincsen abban, hogy menni fogok, csak sietnem kéne, mert a végén még nem marad nekem egy sem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem vonz a vadászattal járó izgalom, hogy ilyenkor nem járja át a testemet teljesen az adrenalin, hogy nem okoz örömöt, amikor egy-egy áldozatommal végezhetek. Mindezt a közjóért teszem, mert amúgy az én szememet nem szúrják a jó szörnyszülött kislányok vagy kisfiúk, csak azok, akik tényleg nagyon rosszak. Reméltem, hogy összefutok majd azzal a vámpírral is, aki a legújabb áldozatomként szemeltem ki, és most tényleg azt érzem, hogy erre nagy esély van, hiszen invázióról kaptunk jelentést.
Nem is szarakodtam tovább, felkaptam néhány dobókést, ami egészen könnyen használható, egy kardot, amit sikerült elérhető helyre tenni, de mindezeket csak a legvégsőbb esetekben használnám, ha nincs más választásom. Emelletaz imádott íjamat természetesen nem hagytam ki, amúgy is azt tudom a legkönnyebben kezelni. Mivel fogalmam sem volt arról, hogy a társam amúgy merre van, óvatosan indultam meg a susnyás felé, hogy keressek magamnak valakit, akit biztosan leszedhetek. Úgy gondoltam, hogy talán a campelés lenne most a tökéletes módszer, szóval fogtam magam, és felmásztam egy fára, ahol türelmesen vártam, hátha érkezik valaki. Alig tíz perc telt el, amikor egy vadász csaj jelent meg, én pedig érdeklődve figyeltem őt. A vörös haja elég feltűnő volt, meg a holdfény is szépen csillogott rajta, de ezt leszámítva ha jól vettem észre, talpig feketébe volt öltözve, mint ahogy azt illik. Tanulmányoztam a fehér bőrét, a hattyúnyakának íves vonulatát, és talán túlságosan is elidőzött a mogyóbarna tekintetem rajta, ugyanis szinte fel sem tűnt, amikor néhány vámpír fogta magát, és rátámadott. Idegesen nyúltam az oldalamra erősített tegez után, hogy végre valahára csinálhassak is valamit, aztán egyesével szedtem le a vámpírokat, még mielőtt nagyobb kárt tehettek volna a lányban. Fogalmam sem volt arról, hogy most mitévő legyek ezzel a bolond lánnyal, aki elterelő hadművelet helyett, egyedül, ennyi vámpírral próbált szembeszállni. Amikor úgy láttam, hogy tiszta a levegő, egyetlen puha puffanást adó hang kíséretében értem földet kecsesen, akár egy párduc az éjszakában. Odasiettem hozzá, és a felsőmből egy csíkot leszakítottam, amit a fejére kötöttem, hogy elállítsam a vérzést. Már így is biztosan követni fonak minket szag alapján, szóval azt hiszem ideje lenne valami menedéket keresni, ahol leápolhatom a csajt. Felkaptam a karjaimba, és az erdő sűrűjébe vetettem magam remélve, hogy majd valami elmossa a vérének szagát. Ezzel most magamat is jól veszélybe sodortam, mert gyakorlatilag egyedül maradtam egy sérülttel. Egy ideig cipeltem, aztán ismét kerestem magamnak egy fát, mert úgy ítéltem meg, hogy az lesz számunkra a legbiztonságosabb hely egyelőre. Nem volt egyszerű feladat felmászni vele, és nem is különösebben érdekelt, hogy ha odakoppant a feje a fa kérgéhez, csak másztam, hogy a tökéletes menedékemből tudjak majd célozni a vérivókra. Közben persze figyeltem a lányra is, és amikor magához tért, így szóltam neki:
- Örülök, hogy nem haltál meg, ha már idáig felhoztalak – bólintottam felé, és az amúgy bájos vonásait figyeltem, meg a szemét, ahogyan megcsillan rajta holdfény – Viszont még jobban örülnék neki, ha legközelebb valami elterelő hadműveletet igyekeznél előadni, nem pedig egyedül szembeszállni egy csordával. Az az egyetlen szerencséd, hogy jókor voltam jó helyen, és amúgy mesterlövész vagyok.
Mindez igaz volt, szóval nem szándékoztam tovább fényezni magam, az ráér majd akkor is, ha élve megúsztuk ezt a kis kalandot.
- Melyik családhoz tartozol? Nem rémlik, hogy Silveréknél láttalak volna és az is biztos, hogy nem tőlem tanultál – edző vagyok, és elég jó arcmemóriával rendelkezem, éppen ezért kapom el könnyedén azokat, akiket kipécézek magamnak – De azért mondhatnám, hogy örvendek, vagy valami, de a jelen helyzetben ez akkor lenne igaz, ha nem egy falkányi vámpír üldözne minket. Amúgy Kollin vagyok.
A hangom nyers és hűvös volt, mindennek ellenére azért tisztában voltam vele, hogy illene valamit villantanom neki – és itt most nem a mellbimbómra gondolok – magamból, mert hát mégis csak meg kéne próbálnunk nem meghalni, vagy mi.


To: Mira ||  Words: 810 || Notes: remélem jó lesz. Razz || ruha

girlwhowaited @ (​shine)(cttw)
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Mira & Kollin - Soha nem így gondoltam volna... ; Elküldve: 30th Március 2017, 20:05





Mira & Kollin
It is Seriously?

A tudatlanság olyan állapot, amitlegtöbbször átkoznak, per pillanat Mira is, hiszen ki a jó fene akar egy harc kellős közepén elájulni. Az emberi test ritka gyenge, bármennyire is próbált magánál maradni, az ütés akkora volt, hogy agya felmondta a szolgálatot. Tetves vámpírok! A legtöbb természetfeletti fajjal meg tudott küzdeni, de a vámpírok voltak azok, akik ha nem éppen az éhségtől kaszabolnak, vagy a frissességtől, akkor esélytelen, hogy megküzdjön közelharcban velük. Már pedig Mirának az volt az elsődleges erőssége, persze, gyerekkora óta készült vadásznak, így minden fegyverben járatos volt, de leginkább saját ökleit szerette használni… ami valljuk be, vámpíroknál nem előny, pedig hozott magával fegyvert, de nem bizonyult elégnek egy csoport ellen.
Utolsó emléke, ahogy egy vámpír még behajol a látóterébe… Kellemetlen, de arra számított, hogy többet nem a saját világában fog felébredni, amire igazság szerint minden nap fel volt készülve, a vadászat már csak ilyen, nem lehet megjósolni, hogy melyik az utolsó pillanat. lehet ma, lehet holnap, de egy hét múlva is…
Hasogatott a feje, és időbe telt, mire tudott fókuszlni bármire is, mikor magára tért. A környezetváltozás, főképp a magaslat elsőre feltűnt neki, mivel egy ágon ücsörgött, azonnal elkezdett tapogatózni fegyverei után, hogy az istenbe került ide? Valami mást várt, mondjuk túlvilágot, de nem a valóságot, és nem egy kiibaszott fát…
Majd tekintete a vele szemben üő ismeretlenre tévedt – markáns arc, sötét íriszek, fekete, dús haj. Alkatát is felmérte, a széles vállak, szálkás alkat jelezte hovatartozását, amit az íj is megerősített, egy vadásszal került össze, de kivel is?
Csak utána jutottak el hozzá is a hangok, és fogta fel az értelmüket. Tehát valaki megmentette, újabb tartozás? Mira kimondottan utált tartozni, de egy vadásznak jobb, mint valami természetfelettinek… Ezt is felírta az emlékezetébe,mielőtt még elfelejti.
- Köszönöm – mondta nagyon szűkszavúan, miközben továbbra is Kollint figyelte, majd szeme elidőzött az égen, is hogy vajon mennyit lehetet ájult állapotban. Kellemetlen, és kínos… nem szerette ha saját magának beszámíthatatlan, másnak legyen, de magának…
- Persze, legközelebb pont egy taktikán fogok gondolkodni egy csapat vérszívó ellen – jegyezte meg szarkasztikusan. Gúnyolódása nem veszett el, vagyis az ütés nem volt annyira nagy, hogy meghibbant volna, ez is jó pont, legalábbis magának.
Majd újra visszatért a kérdéshez, hogy kivel is ül szemben, mert biztosan nem látta még sehol sem a vadászt… De mikor kiejtette a Silver család nevét, keserűség töltötte el. Pont egy Silver? Hát ez remek! Hát, ez kibaszott remek! Pont egy Silvernek lett adósa… nem, amúgy nem utálta őket, csak családon belüli ellentétek voltak, amit ő is tovább vitt, igaz, nem szép, hogy rögtön ítélkezik, így gyorsan rendezte vonásait, és nagyon is pártatlanul próbált hozzáállni Kollinhoz.
- Nem, nem Silver, ezt jól sejted – vonta fel a szemöldökét. Tanár? Hiszen alig lehetett nála idősebb… bár most már mindenki lehetne tanár körülbelül, hiszen ahogy csappannak meg a vadászok számai, úgy esik egyre lejjebb a színvonal. Na, ez csúnya volt, és teljesen komolyan nem gondolta, de feszélyezve érezte magát máris, hogy ezzel is lehúzta magát a gyerekszintre, aminek nagyon szeretik nézni.
- Sánchez familia – jegyezte meg szórakozottan. – És Gwen, általában így hívnak – mosolyodott. Ironikus volt a helyzet, és egyre inkább mulatatta. Megdörzsölte a homlokát, ahol érezte a kötést is, mire csak fintorgott egyet.  – Az a falka vámpírból hányat szedtél le? El kell kapnunk egyet – felelte, mivel neki tervei voltak a friss szipolyokkal. Bár, ebbe már Kollint nem akarta beavatni, ahogy senki mást sem igazán, ez az ő küldetése volt, fejest akart ugrani a természetfölöttiek világába, hogy átlássa a szövevényes rendszert, ami kezdt kialakulni, a múltkori bálon látta, hogy valami fog történni, valami igen is, és itt az ideje, hogy a vadászok is belépjenek az egyre nagyobb káoszba, egy ideje csak külső szemlélők vagyunk, ami régen jelentett vadászatot, az már napjainkban nem nagyon…


- - megjegyzés: 734|| megfelel :3 || music -
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Mira & Kollin - Soha nem így gondoltam volna... ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Mira & Kollin - Soha nem így gondoltam volna...
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Viccesnek szánt dolgok (viccek, vicces chat idézetek, vicces képek)
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Mira&Timur - Avagy egy jól sikerült tanvadászat végállomása
» Ilyen még soha nem volt
» Mira&Isi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: privát részleg-
Ugrás: