Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Alasar & Cat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Catherine Williams
vértigris kölyök

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
24
Lakhely :
Aranykalicka
Foglalkozás :
Tanuló
. :
"A lelkek nagyon is hasonlítanak a madarakra; érzékeny lények és csak kalitkába zárva maradnak meg ott, ahol kínozzák őket."


Tárgy neve: Alasar & Cat ; Elküldve: 11th Március 2017, 23:44


A pszichopatának


A rémálmok az ember tudatába kérlelhetetlenül férkőznek be. És bármi előidézheti őket, egy pokoli nap, vagy éppen túl sok étel lefekvés előtt, egy nem jól megválasztott film és már kész is az éjszakai horror. Nekem nagyon jó a fantáziám, szinte minden este álmodok és minden reggel emlékszem az álmaimra. Ennek meg van a maga jó és rossz oldala is. Ma, ahogyan megnyalom kiszáradó ajkaimat, és próbálok a tudatomra ébredni nem vagyok hálás azokért a rémképekért melyek az agyamba villannak... És mindenem sajog, mint egy kiadós edzés másnapján, amikor beüt az izomláz.
Ébrenlét és valóság között lebegve igyekszem elhessegetni a maradék sötét ködöt, karmok, fájdalom, csíkok és agyarak... zölden villanó szempár.
Hirtelen ülök fel az ágyba, mint akibe áram csapott, mert olyan valóságosnak tűnik a hófehér csíkos bundás vadmacska.
És még így is kell jó pár pillanat míg felfogom, hogy az ágy melyben fekszem, nem az enyém, hogy a szoba mely körülvesz még véletlenül sem az amiben minden nap álomra hajtom a fejemet.
Nem vagyok otthon, és ahogyan ez tudatosul bennem, azonnal kitisztul az agyam és ráébredek, hogy meztelen vagyok. Úgy kapom magam elé a takarót, mintha valaki látna. Pedig senki sincsen itt rajtam kívül.
Rosszabbnál rosszabb gondolatok ütik fel bennem a fejüket, hogy még is mi történhetett velem tegnap este, hogyan kerülhettem ide, és még is miért nem emlékszem semmire? Az utolsó ami meg van azaz, hogy megyek hazafelé az utcán, és az éles fájdalom ami a végtagjaimba hasít.
És ennyi... semmi több, mint akinél elvágták a szalagot. Talán leütöttek volna?
Magam köré tekerem  a lepedőt, és nem törődve a végtagjaimba belesajduló enyhe fájdalommal azonnal az ajtóhoz sietek. Nem is tudom, hogy mit gondolok, amikor megpróbálom kinyitni. Mit tennék ha nyitva lenne? Hiszen esteledik... nem biztos, hogy jobban járnék az utcán (ki tudja hol) egy szál lepedőben mászkálva, mint itt bent. És még is valamiért egyetlen gondolatom az a kijutás.
Azonnal az ablakokhoz sietek, és a terasz ajtóhoz, megpróbálom kinyitni őket, de mindegyik zárva van, és ahogyan közelebb lépek, míves, vékony és oly annyira finoman beleillő rácsot pillantok meg az üvegnyílászárók előtt, hogy csak akkor veszem észre amikor közelebb megyek és végre a rángatáson kívül is tudok másra gondolni.
Nem,nem,nem, nem... érzem, ahogyan elkezd felszökni a pulzusom, hogy elakad a lélegzetem. Hogy valami ismeretlen érzés kezd benne formálódni... talán ilyen érzés ha az embernek pánikrohama van? Leülök az ágyra és szomjasan kortyolom a levegőt, miközben nézek ki a terasz ajtón. Nem is tudom, hogy mi lenne a jobb ha megpillantanék valakit vagy ha nem. Valami gyűlik bennem, növekszik, mocorog és kitörni készülve feszül a bőrömnek. Az ismeretlen érzés csak még jobban megrémiszt pedig így is éppen eléggé rettegek már. A bezártság fullasztó érzése rám telepedik.
Felnyögök mikor éles fájdalom hasít a koponyámba... lehet, hogy tegnap leütött valaki, vagy az is lehet, hogy begyógyszereztek az egyetemen. És elraboltak és most itt vagyok egy idegen házában, egy szál lepedőben. Tenyereim közé veszem a fejemet, mintha az enyhíthetné a lüktető nyomást a koponyámban. Veszek egy mély lélegzetet, majd még egyet, küzdve, hogy ne kapkodjam a levegőt, hanem szépen egyenletesen próbáljam meg beszívni és kifújni, a pulzusomat igyekszem normális állapotba visszaszorítani. Hogy a pánikon kívül más is eszembe jusson, hogy menjen a gondolkozás, hogy ki tudjak innen jutni még mielőtt az aki elrabolt úgy dönt, hogy vissza tér...



Szoba
Vissza az elejére Go down
 
Alasar & Cat
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: privát részleg-
Ugrás: