Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
17th Január 2018, 14:56
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
17th Január 2018, 14:20
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér ; Elküldve: 11th Március 2017, 20:12






Sebastian + Hecaté

Még a bál előtt…
Az éj beköszönte után nem sokkal ébredt fel. Nagyot nyújtózkodott az ágyban. A plafonra emelte jég kék íriszeit és máris az járt a fejében, milyen hosszú és fárasztó is lesz a ma éjszaka. Kimászott a meleg dunyhából, majd hálóköntösben a szoba másik végébe sétált, széttárta a kétszárnyú ruhásszekrény ajtaját. Hosszasan nézegette, míg kopogást nem hallott. Behívta az odakint ácsorgó fiatal nőt. Legkedvesebb barátnéja volt az egy hatalmas dobozzal a kezében, mellyel kimondottan nehéz volt egyensúlyozni. A vámpírnő érdeklődve csukta be a szekrényt és lépett az ágyához, ahová a szépen csomagolt ajándékot tette a birtok szolgálója.
- A Gróf úr küldi Önnek, Kisasszony. – tolta feljebb szemüvegét, majd odaengedte a szőke szépséget, hogy kifűzze a masnit és elsőként pillanthassa meg mi van benne. Ajkai elnyíltak abban a pillanatban, hogy meglátta a ruhát.
- Azt hiszem, ez a báli ruhám lesz. – jegyezte meg kedvesen és egy mosoly keretében odaengedte a szolgálót is, aki már nem bírt önnön kíváncsiságával.
- Vhaaa! Kisasszony, ez gyönyörű! – fakadt ki belőle. Hecaté mindig is kedves, csendes nőnek mutatta magát a birtok szolgálói szemében, így most is barátságosan pillantott le a halandóra.
- Én is úgy gondolom. Megtennéd, hogy engedsz nekem egy fürdővizet? Szeretnék felfrissülni a bál előtt. – a fiatal nő határozottan bólintott, majd úgy elsuhant, mintha sose járt volna a szobában. Az Éj Gyermeke, aki még csak most nyitotta ki szemeit, éhes volt. Vissza kellett fognia magát a színjátékhoz, ami egy kissé kimerítette. Nagyot sóhajtott a lány távozása után. Úgy érezte, hogy kiszáradt és minden mozzanat megerőltető. Lehuppant az alvóalkalmatosság szélére, megkapaszkodott annak lábában és elmerült gondolataiban. Azon morfondírozott, hogy végig tudja-e csinálni ezt az egészet. Mennyit kellene innia ahhoz, hogy kibírja mindazt, ami szükséges. Valamint, ott lesz az a sok vendég. Vajon, milyen kapcsolatokat fog kialakítani velük? Lesz-e egyáltalán olyan, akivel beszélgetni fog? Kivel fog táncolni!!! Illetlenség lenne, ha ő menne oda valakihez, ám erősen kételkedik abban, hogy lesz bárki is, aki nem fog tartani tőle. Nem, nem a vámpírtól, hanem a híres modelltől. Elvégre, egy elérhetetlen szépség, aki azzal keresi a kenyerét, hogy hagyja magát szép ruhákban, különböző helyeken lefotózni. Ráadásul, a Gróffal érkezett a városba, melyről rögtön írt is egy sztárpletykát a helyi újság. Gyorsan elhessegette a fejében kavargó foszlányokat, amiket újabbak váltottak fel. Most jutott csak eszébe, hogy a birtok szolgálóinak sokkal nehezebb a feladata. Ők emberek, akik minden bizonnyal egész nap azon ügyeskedtek, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen. Ráadásul, a sok fárasztó munka után helyt kell állniuk az eseményen is és utána, el kell takarítsák a vendégsereglet nyomait. Már a gondolat is leszívta minden maradék erejét.

۵ Lilium ۵ 429 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Sebastian Michaelis
vámpír nemzettségfõ

avatar

. :

Posztok :
54
Lakhely :
† Phantomhive manor †
Foglalkozás :
† not your business †
. :


Tárgy neve: Re: Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér ; Elküldve: 11th Március 2017, 21:19



To Hecaté


Are you ready?



Múlt éjjel mindent gondosan előkészítettem. Leírtam az alkalmazottaknak, hogy milyen teendőket kell ellássanak a nap folyamán. Beszereztem a főzéshez szükséges összes alapanyagot, hogy friss áruból dolgozhassanak a konyhában. Mindent alaposan megterveztem számukra, leírtam a vendég listát, az étkészletet az asztalra készítettem a gyertyákkal és minden egyéb kiegészítővel együtt. A lehető legaprólékosabban megterveztem mindent, hogy semmiféle baj ne üthesse fel a fejét, ám amikor felébredtem már dörömböltek az ajtómon. Kellemetlenül ért, ám gyorsan kivasaltam a ruhámat, miután kiszóltam; egy pillanat. Felöltöztem, rendbe szedtem magam és ajtót nyitottam.
- Sebastian! Sebastian! – keservesen nyögték, az után, hogy beestek az ajtón – Vészhelyzet van, Sebastian!
Fenyegetőn pillantottam le rájuk.
- Mi történt? – kérdeztem meg komolyan. Valahogy, sejtettem, hogy nem lesznek képesek megoldani a dolgokat nélkülem. Mindig ez van.
- Izé… A mosoda úszik! Minden tiszta hab! Nincs terítőnk az asztalra és… eltörtem a tányérokat. – felelte a szobalány, aki vizesen és szappan okozta habtól volt csatakos, valamint az egyik kezét be is kötötte. Bizonyára elvágta, amikor a törött edényeket próbálta összeszedni.
- Én… odaégettem a főételt. – vallotta be a szakács. Tekintetem a kertészre emeltem, aki a tarkóját kezdte törölgetni.
- Tönkretettem a virágokat… - hangja kissé zavart volt. Egyik kezem a homlokomra téve sóhajtottam. Nagy levegőt véve adtam ki nekik az új feladataikat, és miután távoztak felfrissítettem magam némi vérrel. A szokásosnál is többre volt szükségem, hogy emberi külsőm visszaszerzése mellett a lehető legjobb formámat tudjam hozni ma este. Elvégre, ha nem lennék képes mindarra, amire, hogy is szolgálhatnék a Phantomhive birtokon?
Vámpírsebességgel feltakarítottam a mosodában, kimostam a ruhákat, terítőket, huzatokat és kiteregettem. Rendbe tettem a konyhát, újra előkészítettem az ételeket, betettem őket a sütőbe, majd kimentem az üvegházba. Feltakarítottam a kertészünk után is, majd szereztem új virágokat a bálra. Gondosan, eltérés nélkül megterítettem az étkezőben és elővettem a régi, ám annál divatosabb tányérokat, evőeszközöket. S miután mindennel végeztem kivasaltam a Fiatal úr ruháját. Elkészítettem reggelijét, amely nem volt más, mint éltető vörös folyadék és felmentem a szobájába. Felkeltettem, segítettem felöltözni neki, majd egy tálcán gondosan elkészítettem Hecaté gyermekem ébresztőjét is.
Kopogtattam a szoba ajtaján. Türelmesen vártam, hogy behívjon. Becsuktam magam mögött az ajtót, letettem a tálcát az asztalra és töltöttem egy csészével a kedvenc vértípusából. Mellé léptem és átnyújtottam neki.
- Csak a vacsoráig kell kibírnod. Ott újra ehetsz. – mondtam halkan, látva letört arcát – Hosszú éjszakánk lesz, de helyt kell állnunk. Nem okozhatunk csalódást a Fiatal úrnak. – tettem hozzá és töltöttem még egy csészével.
- Szeretnéd, ha segítenék? – pillantottam a dobozban pihenő ruhára.




|| 人形の館 || 408 || note ||
▲▼

Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér ; Elküldve: 12th Március 2017, 21:43






Sebastian + Hecaté

Elgyengülve ül az ágyon. Éhesen bámul maga elé, miközben elméjébe lassan kúsznak újabb és újabb gondolatok. Mindebből egy kopogás rázza fel. Halkan szól: szabad. Egy ismerős alak lép be, tálcával a kezében, melynek oly’ csábító illata van, hogy képes lenne álmodni tőle. Tekintetével követte a magas, vékony férfi mozgását. Kezeivel az ágy szélébe kapaszkodott, egészen addig, amíg át nem nyújtották számára az életet jelentő vörös folyadékot. Ritka esték egyike, hogy amikor felébred Sebastian vagy épp a reggeli nincs már a szobában. Így, nem tudta visszafogni mohóságát. Egyből lehúzta a csészényi mennyiséget, mire automatikusan kapta a következőt. Elméje lassan kitisztult. Érezte, minden egyes nagy korttyal erőteljesebb lesz. Már majdnem meglepődött azon, a kancsó teljes tartalmát neki szánták. Ez sokkal több volt annál, mint amivel általában egész éjszakákat kell kihúzzon. Különösen úgy, hogy vannak napok, amikor egy különös vadásszal hozza össze a sors, aki még rá is tesz egy lapáttal a benne dúló érzelmekre. Még most sem tudja igazán, hova tegye Jackson-t. Még csak meg sem fordult a fejében, hogy eme bálon találkozhat vele. Ezért, nem is gondolt arra, mit tehetne egy olyan helyzetben.
- Igen, tudom. – felelte a férfi szavaira. Kezdett visszatérni a szín arcába. Noha, sosem volt valami élettel teli bőrszíne. Mindig is fehér, hibátlan, puha, selymes külsővel rendelkezett, melynek hosszú, szőke haja igazi éke volt, akárcsak jég kék íriszei.
- Nem csupán a Grófnak, de neked sem. – pillantott fel mesterére, majd a kérdés hallatán a ruhára emelte tekintetét – Azt hiszem, mindenkinek van elég dolga. De, melletted biztos lehetek a tökéletes munkában. Köszönöm, Sebastian! – amikor vele beszélt, hangja mindig lágy volt és kedves. Legalábbis, a személyes percek idején. Mások előtt, igyekezett a látszathoz igazítani stílusát még a komornyikkal szemben is. Miután megitta a kancsó teljes tartalmát, visszatért a szobalány, aki jelezte, elkészült a fürdővize. Biccentett, majd türelmet kérve elment felfrissíteni magát. Alaposan megmosakodott, hogy illatos legyen. Hajat mosott, majd megszárítkozva egy szál törölközőben tért vissza a hálószobájába. Ott azt is levetette magáról, hogy próbababa módjára hagyja magát felöltöztetni. Még az alsónemű kiválasztását is a férfira bízta. Minden egyes apró kelléket, parfümöt, sminket, minden egyebet a legapróbb dologtól a legjelentősebbig.
A tükör előtt állva barátkozott saját vonásaival, amikor kopogtattak. A hangból következtetni lehetett arra, ezt nem emberi kéz segítségével csinálták. Kiszólt: szabad. Phantomhive gróf nyitott be. Üdvözlésképp küldött felé egy halvány mosolyt.
- Sebastion! Már gyülekeznek az előtérben a vendégek! – kezdett bele az intő szavakba, majd megpillantotta a nála jóval idősebb vámpírnőt. Ajkai enyhén elnyíltak. Beletelt néhány másodpercbe, mire összeszedte magát – Gyönyörű vagy. – jegyezte meg s közelebb ment hozzájuk – Megtisztelne vele, ha Ön lenne a párom ma este. – nyújtotta kezét a nő felé. Hecaté illedelmesen fordult a Fiatal úr felé és elfogadta az ajánlatot.
- Részemről a megtiszteltetés. – karolt bele a nála nem sokkal magasabb ifjúba. Menet közben hátra pillantott Sebastian-ra és ajkaival egy szót formált, noha egyetlen hang sem hagyta el torkát: köszönöm. Kapcsolatát a Gróffal nem lehet megnevezni, megtapintani. Minden volt benne. Szolga és mester, barát, tulajdon, kedves ismerős, pártfogolt… még sorolni lehetne azokat a jelzőket, amik illenének rájuk, csakhogy, sosem tudnánk meg az igazat róluk.
A végtelen lépcsők kusza hálóján indultak el lefelé, majd valamivel feljebb álltak meg, hogy szemügyre vehessék a tömeget. Hárman díszelegtek ott, mint a birtok, a ház nagyurai és nője. Persze, Hecaté és az ifjú gróf között semmilyen kapcsolat nem volt, amitől egy párnak lehetett volna nevezni őket. Mégis, külsős szemek számára és az újságban leközöltek alapján a többi ember már rég megkezdte a pletykálkodást. De, ezzel tulajdonképpen nem is lenne semmi gond. Hecaté a húszas évei legelején jár, a házigazda is 19 esztendős, ráadásul angol arisztokrata. Emígy, semmi akadálya annak, hogy viszonyuk legyen, pláne, hogy a szépséges nő világhírű modell.
- Ugye, nekem nem kell ott lennem a megbeszélésen? – kérdezte a Grófot, akit még csak most engedett el, miután megérkeztek kilátóhelyükre.

۵ Lilium ۵ 628 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Sebastian Michaelis
vámpír nemzettségfõ

avatar

. :

Posztok :
54
Lakhely :
† Phantomhive manor †
Foglalkozás :
† not your business †
. :


Tárgy neve: Re: Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér ; Elküldve: 15th Március 2017, 18:36



To Hecaté


Are you ready?



Újra és újra feltöltöttem a csészét. Gondosan ügyeltem rá, hogy Hecaté az utolsó cseppig megigya az összes vért, amit neki hoztam. Vissza kellett nyerje az erejét, és nem tudni, mikor lesz szüksége halhatatlan képességeire. De, elsősorban önnön vérszomját kell tudja visszafogni a sok halandó előtt, akik egytől egyig fontos személyek a városban, a nagy világban. Mindemellett, a Fiatal úr kedvéért sem szabad elrontani ezt az estét. Bármennyire is végtelenül unalmasnak tartja az efféle rendezvényeket, fontos számára is, akárcsak nekünk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen. Ha a terveink miatt nem is, a hírneve kedvéért muszáj helyt állnunk. Nem eshet csorba a Phantomhive néven.
Amikor rám pillantott gyönyörű gyermekem, az első a családban, egy halvány mosolyt küldtem felé. Szavai jól estek. Még mindig arra törekszik, hogy nekem megfeleljen. Annyi év után is, képes önnön boldogsága elé helyezni, holott már réges-rég elengedtem a kezét. Már nem fogom olyan vasszigorral, mint annak idején. Ugyan, vannak dolgok, amiket most is elvárok tőle, de ez nem jelenti azt, hogy ne élhetné a saját életét. Elmehetett volna, bármikor. Önzőmód hobbijának, céljainak élhetne, de nem teszi. Itt van velünk és igyekszik mindent elkövetni a támogatásunkért. Azt hiszem… talán… ő reá vagyok a legbüszkébb. Hiába akadt számtalan olyan alkalom, amikor bajba került és nekem kellett megmentenem, mégis naggyá lett. Ugyan, még számára is akad épp elég tanulnivaló, hajlandó vagyok elengedni őt.
A köszönömre biccentek felé, majd elkezdtem a tálcán behozott csészét és kancsót elrendezni, amikor a szobalány belép az ajtón és tájékoztatja az erős, bátor istennőt a fürdővize elkészültéről. Amíg ő felfrissítette magát, addig én visszavittem a tálcán hozottakat a konyhába. Elrendeztem egy-két apróságot, leellenőriztem a többieket, hogy ezúttal tényleg gördülékenyen halad-e munka, aztán visszatértem az ifjú hölgy hálószobájába. Előkészítettem az összes ruhaneműt és kelléket, amit ma este viselnie kell. Épp végeztem az előkészületekkel, amikor visszatért. Nem lenne illendő egy szobában tartózkodnom vele, miként mezítelen testét látnom se. Komornyiként nem, de mint mestere, a férfi, aki többször látta őt a legrosszabb napokon is, fedetlenül is, ez az egész szituáció meg sem rezzent. Egyszerre voltam jelen mindkét énemmel. Gondosan felöltöztettem, megigazítottam rajta a legapróbb eltéréseket is. Felvittem tökéletes bőrére a sminket, mellyel kiemeltem egyébként is magával ragadó szépségét, végül haját is kifésültem, megigazítottam, hogy méltó éke legyen egész lénye a ma esti bálnak.
Percekkel később, némán, ott álltam mögötte. Figyeltem vonásait a tükrön keresztül. Az arcát, nyakát, vállát és a kerek, egész képet. Büszkén, elégedetten álltam szorosan közelében, míg fehér, szövetkesztyűvel fedett kezemet felkarjára nem helyezve közelebb hajoltam füléhez.
- Bájos vagy. Ne aggódj a ma este miatt. Mindenről gondoskodni fogok. – súgtam egészen közel hallójáratához, bele a hajába. Egy lágy csókot nyomtam kulcscsontjára, majd elengedve őt felegyenesedtem. Ezt követően kopogtatott és lépett be Gazdám a helyiségbe. A jelenet megmosolyogtatott, ám ezt már nem mutattam ki. Ideje volt visszatérnem eredeti, komoly vonásaimhoz. Csendesen, mozdulatlanul követtem íriszeimmel az eseményeket, a szóváltást, majd figyeltem távozását a fiatal párnak. Ahogy Hecaté ajkaira pillantottam, ki nem mondott szavára bíztató mosolyt küldtem felé. Nincs mit köszönnie.
Eloltottam a fényeket, bezártam az ajtót, majd követtem gyermekeimet a folyosókon és lépcsőkön át az előtérbe. Egy fokkal feljebb álltam, mint ők. Sötét íriszeimmel a vendégek seregét pásztáztam, míg a Gróf és kísérője váltottak pár szót egymással.
- Nem. – egyszerű és lényegre törő választ adott az őt karoló nőnek.




|| Small wild flower || 541 || JÁTÉK VÉGE! Köszönöm, Hecaté! ||
▲▼

Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Sebby + Hecaté - 17:13 és 18:22 - Előtér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül :: Szomszédságok :: Phantomhive birtok :: A bál-
Ugrás: