Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Irodában várakozván

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Irodában várakozván ; Elküldve: 10th Március 2017, 22:20



Mira & Miryana
Szép kezdet


Köhögött, prüszkölt mérgében, mikor benyomták a rendőrautóba, pedig ő aztán semmit sem csinált!
- Biztos úr, bizonyíthatom, hogy… - kezdett bele, de mikor a férfi ránézett, inkább csöndben maradt.
~ Hát jó ~ gondolta magában. Nem volt fényes kedvében, hogy beviszik  csak azért mert megölt egy állatot. Társa, Beth azonnal le is lépett, így csak őt kapták el, és ezt normálisan nem lehetett megmagyarázni egy tucat nyílvesszővel tegezében és egy íjjal. Valószínűleg már így is hülyének nézték…
- Kérem, értse meg – kezdett bele újra, de süket fülekre talált. Valószínűleg jegyzőkönyvbe veszik, és bírságot kap, mert végül is csak egy „rókát” gyilkolt meg, de nem akart ilyenért a rendszerbe kerülni,  vicc az egész…  
Fészkelődött egész út közben, ideges volt, hogy mi is vár rá, és miket fognak még neki mondani, csak azért mert nem értik meg a helyzetet. Kínos és kellemetlen, hogy rajtakapták, ennél óvatosabb szokott lenni, aznap nem sikerült.
- Jöjjön, Ms. Sánchez – szólt az egész úton mellette ülő tiszt, aki már ki is rángatta az autóból. Együttesen vonultak be, nehogy véletlenül még mást is megtámadjon… Ciccegett hangosan kihúzott háttal.
- Hölgyem, itt üljön le – és lenyomták egy székbe azonnal. Felhúzott szemöldökkel nézett körbe a sürgölődő-forgolódó társaságon, végigmérte az embereket, az egyenruhákat, keresett valami ismerőset, mint vadász, de ez mind az emberi élethez tartozott.  Kifújta a levegőt, és türelmesen várt, mintha annyi ideje lenne, legalábbis nyugodtnak akart kinézni, hátha az segíti a helyzetét, de kitudja…
Az a férfi jelent meg, aki elkapta, mellette egy barna hajú nővel, és egyenesen felé tartottak.
~Két személyes bíróság, remek… ~ Merev tekintettel nézett fel, de arcára egy mosolyt erőltetett, mikor elé értek. Hogy fog ebből kimászni… Azt még maga sem tudta, de valahogy muszáj lesz megúsznia. Valami sztorit ki kell találnia.
- Kérem, higgyenek… - futott neki újra, miközben gondolkodott, hogy hogyan is adja elő a gyilkosságot, hogy ne nézzék elmebetegnek. Normális úgy sem lesz a szemükbe ezek után, de nem kéne rontania a helyzetét.


notes: -
• •
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 11th Március 2017, 17:32


Mint egy rendes ember, ma én is munkába mentem. Kezdetnek megálltam és vettem egy adat fánkot a fiúknak, hogy kedveskedjem. Mindig rakok ki a pultra, és ők tudják, hogy bátran vehetnek jövet menet, és kapnak mellé pár jó szót, és egy csini mosolyt. Ennyi jár nekik, hiszen óvnak, és védelmeznek, ami nem minden napi feladat. Én már csak tudom. Én is ezt teszem, bár nem úgy, mint ők, és nem velük.
Haj, mit is tennék, ha egyszer elkapnának, amint épp péppé verek valakit. Hiszen itt azt hiszek rólam, hogy én egy kedves, átlagos lány vagyok, akit meg kell védeni. Volt már olyan, aki szívesen jelentkezett volna, hogy tanít nekem pár önvédelmi fogást, meg megtanít lőni. Nem tudom mit szólnának, amikor alul maradnának velem szembe. Mert, így lenne. Amióta az eszemet tudom ütök, vágok, verekedem, fegyverek között mozgok, és nálam jóval erősebbekkel küzdöm és edzem.
Szokásos kis kosztüm, ami azért mutat is valamit, meg nem is. Beérve elfoglaltam a helyemet, csacsogtam kicsit itt, csacsogtam kicsit ott, és közbe figyeltem, jegyzetelte, és ha valami furcsát láttam, már továbbítottam is a megfelelő illetékes felé.

Elég unalmasan telt a napom, már kezdtem azt számolgatni, hogy végre mikor mehetek haza és vetkőzhetek ki önön magamból, mert akármennyire is szeretem a két oldalamat, olykor az egyikből mindig sok lesz. De most valami váratlan történt, ami azért nem mindennapi dolog. Nézelődtem, és egyszer csak egy ismerős arcot pillantottam meg, akit az egyik járőr kísért befelé. Először nem ugrott be honnan, aztán viszont elég gyorsan bevillant, amikor meghallottam a nevet, amit a járőr leadott.
~A francba .~ - gondoltam magamba, és már nyúltam is az átkozott telefonért, hogy jelezzem, gond van, küldjék az illetékest, hogy kihúzzák a bajtársunkat a bajból. Amint ez meg volt, már tipegtem is a járőr után.
- Tod..Tod- kiabáltam utána, és elég gyorsan be is értem.
- Mit követett el az a lány? – néztem rá kíváncsian.
- Miért érdekel ez téged ennyire? – nézet rám kicsit gyanúsan, de gyorsan előkaptam a nem mindennapi mosolyomat.
- Az a helyzet, hogy ismerem, a családunk egyik barátja – ecseteltem, majd a végén felsóhajtottam, hogy mennyire is csalódott vagyok , hogy itt látom. Válaszul gyorsan meg is kaptam, hogy gyilkosság miatt hozták be. Így rögtön kiderült, hogy nagyobb a baj, mint sejtettem, és akkor most legyek okos, és próbáljam kihúzni a csávából, de Tod csak együtt érzően megveregette a vállamat, majd ment leadni a papírokat, meg jelentést tenni. Én meg telefon gyorsan újra előkap, elhadarom bele az ötletemet, és futok újra emberünk után.
- Tod, az nem lehet, ismerem, egy légynek se tudna ártani. Szerintem csak félre értésről van szó – próbálkoztam.
- Íjjal, és nyíllal?Nem hiszem – mondta, majd megint mosoly, és hízelgés.
- Léci, hagy beszéljek vele, kérlek, én nem tudom elhinni róla. Cserébe jövök neked eggyel, meg hátha nekem mond valamit, hiszen ismer, és tudod mennyit tudunk fecsegni, mi nők. Kérlek szépen- szép nagy cica szemekkel ránéztem, hogy megessen a szíve, és így lett.
- Csak 10 percet kapsz, amíg kitöltöm a papírokat. Rendben? – nézett rám, én pedig hevesen bólogattam, így szépen el is kísért az irodába, ahová leültette a gyanúsítottját, majd miután megbizonyosodott, hogy a bilincs rendben van, magunkra hagyott.
- Nincs sok időnk, 10 perc és vissza fog jönni. Ha megkérdezi mi történt, akkor mond azt, hogy versenyre készültél , edzettél, és te se érted mi történt. És próbálj sokkos ,zavart állapotot mutatni, hamarosan itt a segítség és kivisznek, de addig húznunk kell az időt, és a lehető legkisebbre büntetésre visszavezetni, vagy épp megúszni a z egészet- hadartam a dolgokat a lánynak minden féle bemutatkozás , vagy egyéb nélkül. ÉS nagyon remélem, hogy gyorsan leesik neki a tantusz. 10 perc nem sok idő.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 11th Március 2017, 21:34



Mira & Miryana
Szép kezdet


Idegesen ült a helyén, hiszen még időm sem volt senkinek sem telefonálni, valaki mindig szemmel tartotta… Kellemetlen, vagy sem, de ez így eléggé vicces volt, hogy aztán a végén még tényleg komoly baj lesz ebből, pedig csak az embereket védi meg, vagy legalábbis ez a fedősztori. Mirát nem annyira az érdekelte, hogy az embereket védje, természetesen a vérébe volt kódolva, ahogy annyiszor elmondták neki, hogy úgy ragadt rá, mint a kosz, de elsősorban a természetfelettiek miatt tette azt, amit. Lett vadász, hogy a szüleit megbosszulja. EZ hajtotta, ezért volt képes mindennap felkelni, menekülni az őt követő depresszió, rémálom, és egyéb mély gondolatok elől. E határozta meg mindennapjait, most pedig… most pedig, khm.
Körbe-körbe nézelődött, míg a nőre nézett. Ismerős volt, de a fene sem tudta, hogy hol és mikor találkozott már vele, már pedig nem egy étteremben, vagy szupermárketben, az is biztos volt. Azonban a legkisebb gondja ez volt, hogy  kiderítse ki is az illető, lefoglalta az ügy, hogy valahogy megússza szárazon az egészet.
Majd felkapta a fejét arra, amit mondott a nő, és amikor végig mondta, és megtalálta a vadász kapcsot, akkor derengett neki, hogy kivel is áll szemben.
- Ohhh – mondta csak egyszerűen, nem tudta, hogy van olyan vadász, aki az emberi munkáját rendőrként tenné meg. Nem elég a vadászat? Még mellé rendőrség?
- De csak egy állat volt – mormogta, de közben már bólintott is. Igyekezett arcának vonásait rendezni. Nem volt a legjobb a színészi játékokban, de ha az kell, hogy megússza ezt a helyzetet, hát egy próbát megér!
Tartását is megváltoztatta, kissé meggörnyedt, ahogy szája lefelé görbült, tekintetét továbbra is ide-oda kapkodta. – Nem tudom…. – hebegte, hogy kipróbálja, mennyire is jön át a színjáték, úgy tűnt, hogy egész jól. – Nem énn… megfelel? – vonta fel a szemöldökét, miközben tovább próbálgatta a helyzetet.  – Nem direkt volt, nem tudtam, hogy járőröznek éppen arra, és inkább elintéztem, minthogy rájuk ugorjon… de oké, csak egy versenyre készültem, persze…



notes: -
• •
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 16th Március 2017, 20:43


Gyorsan kellett cselekednünk, és a kezdő lépéseket meg is tettem. A telefont gyorsan elintéztem, és mentem is utána érdeklődni, hogy mi történt, mert sosem jó, ha egy vadászt behoznak. Ráadásul itt meg elég furcsa dologról van szó. Nem is igazán értem. Talán csak a nyomozó veri nagy dobra az egészet, mert ahogy a jelentést megnéztem, egy állatról volt szó. Talán a környezetvédő oldala túlságosan élénk neki? Jó kérdés, bár azt is szeretném tudni, hogy miért lett az a róka lelőve.
- Szerintem az ügyvéd, aki jön , simán elintézi rendőri túl kapás miatt, és max , ha védett volt azaz állat, akkor kapsz egy pénzbírságot, és le lesz tudva. De a túl kapás miatt lehet még azt is megúszod. De miért lőtted le azt a szerencsétlen állatot? – néztem rá kíváncsian, mert azért szerettem volna megérteni a dolgot, és még volt egy kis időnk, lévén kinézve az irodából valaki feltartja a nyomozót.
- Jó lesz ez, fejben dolgozz még rajta, egyelőre van még időnk- tudattam Gwennel is a dolgot, hogy nyertünk még egy kis időt, bár nem tudom, hogy mennyit.
- Tehát egy íjász versenyre készültél, és valami gallyra ment, célt tévesztettél, vagy azaz állat ugrott eléd, vagy valami hasonló. Talán kicsit össze vissza is mondhatod, hatásosabb lesz – minél jobban pontatlanul adja elő a dolgot, annál jobb. Mert, ha kerek perec elmeséli, hogy lőtte le, akkor egyértelmű, hogy a volt a célja. Így meg van esélyünk, de még mindig ott van a rendőri túlkapás lehetősége is.
- Egyedül voltál ott? – jött a következő kérdésem, mert hanem, akkor a többiek a másik személyt is behozhatják tanúnak, persze felkészítve ugyan azzal a mesével, amit ő ad elő. Én magam is telefonon kaptam az infot, hogy módjuk ezt, szóval majd csak haladunk előre. Viszont közben a nyomozó végzett, és már jött is befelé, de szerencsére Gwennek még volt ideje válaszolni nekem.
- Letelt a 10 perc Mira – fordult felém.
- Nézd, én megértem, hogy furcsa ez az egész, de néz rá. Teljesen meg van zavarodva, és nem érti mi történik körülötte. Csak egy íjászversenyre készült. Azt se tudja, hogy került oda az a róka.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 17th Március 2017, 20:20



Mira & Miryana
Szép kezdet


Érdekes volt az eset, annyi biztos, és Gwennek volt miért aggódnia… Nehezet sóhajtott, ahogy az előtte álló tortúrára nézett, mert oké, hogy megússza egy pénzbírsággal, de odáig el is kell jutnia, az pedig eléggé… nos, nem lesz könnyű, főképp tőle nem, aki oly nehezen küzd meg saját érzelmeivel… Miryanára nézett, hátha tőle remélhet bármit is, de megnyugodott, hogy próbál segíteni a nő.
- Összetévesztettem – morogta kellemetlenül, nehéz volt beismernie, hogy egy vérrókát üldözött, de a végén egy szimpla róka lett az áldozat… Kínos, nagyon kínos, hogy ennyire elragadtatta magát.
- Igen, teljesen egyedül, senki sem jött velem – vallotta be, tudta, hogy ezért még kapni fog, hiszen vadász szabály volt, hogy egyedül az ég adta világon sehova sem mehetne, csak őt nem érdekelték a szabályok, azt csinált, amit akart, és már Rey sem tudta nagyon kordában tartani…
- Oké, akkor még kicsit gyakorlok rajta – masszírozta meg arcát, hogy izmai lazuljanak, minél jobban szerepében díszelegjen, hiszen most ez volt a legfontosabb, hogy ezt megúszhassa börtön vagy bármi nélkül, bár elvileg nem védett állatot ölt meg, vagy legalábbis így látta, mikor az áldozat nem alakult rá, és hirtelen a rendőrség termett ott. Csak bólintott Miryanának, hogy nem kell aggódnia, ő a szerepében marad, és zavaros tekintettel hebegett-habogott össze-vissza. Elvesztette előző magabiztosságát, és beadta a gyenge, erőtlen nőt, aki teljesen pánikol, épp hogy nem játszott meg egy egész hisztériát, valószínűleg, az már túlzás lett volna. Így maradt az ártatlan, félrelőtt lány szerepében, míg az ügyvéd meg nem érkezik, bízott Miryanában is, hogy addig is bevédi…



notes: -
• •
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 19th Március 2017, 13:30


Nem kicsit lepődtem meg a válaszán. Összetévesztette. Meglepődésemnek nyilván jele is van. A szám ugyan nem marad tátva, de azért a szemem kikerekedik.
Hogy lehet összetéveszteni egy vérállatot, egy sima állattal, ha megy utána, követi?
Egy vadász általában tudja, hogy milyen jelekre figyeljen. Mennyi idős is ő? Erőteljesen próbálok gondolkozni ezen, de nem igen megy, csak saccra. „0-25 között lehet, és kétlem, hogy a másik család úgy terepre engedné, hogy nincs kiképezve rendesen. Most vagy még is csak erről lehet szó, vagy a leányzó maga útjára lépett.
- Te megkergültél? – húztam össze a szemöldökömet.
- Mióta megyünk egyedül? Mióta is vadászol te? – kicsit ráripakodtam, mert többszörös hibát vétett. Nem lehet ennyire együgyű. Oké, hogy én néha egyedül mászkálok, de akkor se kedek magán akcióba, csak megfigyelek. Ő meg lépett, és elszalasztotta a célpontot, akinek ezek után bottal üthetjük a nyomát. Arról nem is beszélve, hogy milyen kis hírnévre fog szert tenni ez a leányzó. Mert az tuti, hogy ki fogják röhögni.
Már épp osztottam volna neki le a többi lapot, amikor megérkezett a nyomozó.
Magyarázott ott nekem valami határvonalakról, meg szabályokról , de nem igazán értettem őket. Eléggé zöldes benyomást keltet.
- Én tényleg nem akarok veled vitatkozni, de ha ezért lecsukatod, te fogod megütni a bokádat – mondtam neki miközben félre húztam, mint aki azt akarja, hogy Gwen ne halljon semmit se.
- Csak idő kérdése, hogy ideérjen az ügyvédje, és téged kapjanak elő túlkapás miatt – tovább győzködtem a nyomozót, de nem igazán hatottam meg, viszont a pultnál vitatkozó ügyvédnek látszódó emberke már igen. Hol rám nézett, hol a kint lévőre.
- Most az egyszer elengedem, de ha még egyszer ilyenen kapom, akkor megy a rács mögé. Megértette?- ripakodott rá most Gwenre.
- Hidd el, hogy meg, és is beszélni fogok vele. Megyek, lenyugtatom az ügyvédet, és aztán itt vagyok – kacsintottam Gwenre, majd szaladtam is kifelé az emberünkhöz. Közöltem vele, hogy minden rendben, elmehet, elengedik Gwent, tőlem meg majd megkapja a magáét abban biztos lehet. És én magam fogom haza szállítani a birtokukra, ahol Reyhez is lesz egy-két keresetlen szavam. Amint kint végeztem visszamentem az irodába Gwenhez, majd becsuktam az ajtót.
- Ezt most megúsztad, de csak ezt, a beszélgetésünket nem. Még is mi a fenét képzeltél magadról? Hogy ha te egyedül levadászol egy vérrókát, akkor majd kapsz valami díjat? A fenéket, és hogy ez ne legyen elég garantálom, hogy Rey kis padra fog ültetni, amíg be nem nő a fejed lágya. Nem elég, hogy elszalajtottad a célpontot, amiről ő maga is tud, és lemerem fogadni, hogy erről az egész incidensről, és ott röhögött, amikor a rendőr elkapott. Szerinted milyen hírt fog terjeszteni rólunk? Egy kis lány vagy, aki nem tud semmit sem, úgy hogy otthon a helyed, hogy tanulj, és képezd magadat- nem igen vettem levegőt miközben leosztottam neki. Dühös voltam e ? Igen csak, és jogosan is.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 19th Március 2017, 20:34



Mira & Miryana
Szép kezdet


Tisztában volt azzal, hogy hatalmasat vétett, de mikor le akarta lőni, és a vérróka fifikásan egy véletlenül arra járó rókát is berántott a játékba, akkor nem csak ő lepődött meg. Nem kellett mondani, hogy slamasztikában van, tökéletesen tudta magától is…
- Nem, nem kergültem meg – jelentette ki határozottan, és farkasszemet nézett a nővel, mintha nem lenne emberi dolog tévedni. – Megnézném, hogy a helyzetben hogy sikerült volna neked. Egy hajszálon múlt, de pont az állat mögé ugrott, addigra meg már lőttem – jegyezte meg még mellékesen, majd hallgatta a kérdést, amire természetesen nem válaszolt. Nem látta értelmét, úgyis túl kell esnie ezen a tortúrán, lesz, ami lesz. Csak sóhajtva hátradőlt, miközben arc izmait addig igazgatta, hogy továbbra is ártatlannak tűnjön, nem volt egy egyszerű feladat, az is biztos…
- Igen – fúlt el a hangja, de továbbra is ártatlan szemekkel nézett a férfire. – Többet ígérem, nem fordul elő – bólintott bűnbánóan, miközben a párosra nézett nem éppen nagy örömmel. Valóban ennyire hülye lenne, ahogy ezek most így néznek rá?
Már készen is volt, hogy induljon, és a lehető leghamarabb lépjen le, mmielőtt megússza Miryanát, de az addigra már be is csukta az ajtót. Nem ez volt az eset, amikor valakivel szembe került, és kapta nyakba a levest, így máris behúzta nyakát, és felkészült az őt érő vádakra, és hasonlókra. Amikkel szíve mélyén egyet is értett, de máshol pedig… senki sem tudja, ő hogy érzi magát, milyen mikor álmatlanul fekszel, és azon gondolkodsz, hogy miért pont te élted túl, mikor akarsz nyitni mások felé, de a Sors is úgy hozza, hogy  képtelen vagy. Saját démonok, melyek nem hagynak nyugodni…
- Még valami? – nyúlt az íjjához, teljesen lepattantak róla a szavak. Lehet akármekkora böntetése, nem elég ahhoz hogy sokáig egyhelyben maradjon. Rey kispadra ültetheti, de mivel alapvetően kevés vadász van, főképp Sánchez, így az sem fog sokáig tartani. – Először is, nem nem merült fel bennem semmilyen díj – kezdett bele lassan, mert valamit fel kell mutatnia. – Bocsánatot kérek, valóban nem volt okos döntés, bár … - elharapta a mondatot. Miryanában nem talált magának szövetségest, így nem a nő lesz az, akinek elárulja, vagy legalábbis nem most, hhogy nem most először ment ki, és voltak ennél rosszabb esetei is. – Mert ha terjeszt, akkor mi lesz? Azzal csak nekünk segít, hiszen beszámíthatónak fog találni minket vagy legalábbis engem… Hidd el, nem direkt volt, de ha Reyen múlna, én soha többet ki sem tehetném a lábamat a rancsról. Tisztelem, felnézek rá, hiszen tetőt ad fölém, tanított, mikor már nem volt senkim sem, de most már felnőttem. Bármennyit mesélnék, ezt úgy sem értenéd meg. De bocsánat, igazad van, megyek vissza edzeni, és többet nem fog ilyen előfordulni – húzta ki magát, szemében vészjósló elhatározás ült – még jobbnak lenni… nem mintha rossz vadász lett volna, csak nem csapatjátékos. De megmutatni, hogy jobb annál, ami ma történt…


notes: -
• •
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 26th Március 2017, 15:35


Csak a szememet forgattam, amikor azt mondta, hogy nem kergült meg. A fenéket nem. Nm követi a szabályokat, és már is hibát vétett.
- Nekem úgy sikerült volna, hogy nem egyedül akciózom, és akkor nincs hiba – szögeztem le neki a dolgot még egyszer , és direkt.
- Az pedig nem mentség arra , hogy vétettél, hogy az állat elugrott. Ha előre gondolkodtál volna, akkor magadtól rá jössz arra, hogy direkt ment arra a vérróka. Nyilván jobban ismeri a környéket, mint te, és pontosan tudja ,hogy hol élnek az állatok, és milyenek. Magadnak is előre látónak kell lenned , akár milyen helyzet is adódik – nem igazán értem, mit pattog egyedül. Ezzel csak bajt kavart, amiből szerencsésen kihúztuk most.
- Még valami? – kaptam el előle az íjat, és emeltem fel a hangomat is, hogy érezze én nem veszem félvállról a dolgokat, mint ő. Épp csak a vállát nem rángatja, hogy nem érdekli miket beszélek neki.
- Bár?- néztem rá kérdőn. Kezdett felhúzni , hogy ennyire buta, és hülyén viselkedik. Jelenleg szimplán megúszta a dolgot , de mi van akkor ,ha elkapja a vérrókát, és az ott hal meg? Akkor, most gyilkosság lett volna a vád, amiből aztán ki nem húztuk volna. Mehetne a rácsok mögé, hogy csíkos pizsamát hordjon.
- Te tényleg kis lány vagy, aki nem gondolkodik. Se előre, se vissza, se a következményekre. Ha terjeszt joggal gondolhatják azt, hogy a vadászok vonala meggyengült és kedvükre parádézhatnak. A parádéknak pedig általában következményük van – újra csak a szememet forgattam meg, és cseppet sem mozdultam el az ajtóból, kezemben az íjával.
- Tudod az előző kis még valami kijelentésed után simán azt gondolom, hogy te most a hülyét járatod velem ,hogy ilyen gyorsan vállrángatásból engedelmes lettél. Így arra tudok csak gondolni, hogy azt mondod, amit hallani akarok, csak engedjelek utadra. De azt lesheted- elővettem a telefonomat, és Reyt tárcsáztam.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 26th Március 2017, 20:27



Mira & Miryana
Szép kezdet


Mira már rég megtanulta a leckét, hogy őt sose fogják komolyan venni. Azzal, hogy látták a felnövését, örökkké gyereknek, fiatalnak bélyegzik. Lehet ő 22 éves, attól még idióta kicsinek látják. Ez ellen volt idő mikor próbált tenni, és most is akart valamit, de sikeresen megint mellé nyúlt. Be kellett volna fognia a kurva száját, de csak nem bírta… Fenébe… És most hallgathatta a felnőtt észosztást, hogy persze, ők annyira kivállóak, ők mindent jobban tudnak, és stb… hozzá kellett volna szoknia…
Az íjra nézett, amit Miryana elvett, na azért fájt a lelke, hiszen saját speciálja, amit maga fejlesztett ki, ha még  azt is elveszik tőle, így aztán semmi drasztikusat nem tett. Magában hússzor elmondott egy mantrát, mielőtt még valami olyat tesz, amit nem akar, bár őszintén szólva, eszébe jutott, hogy az ablakon keresztül lelép, és vissza sem néz… De egyelőre várjuk ki a végét. Tehát, próbálta forró fejét lenyugtatni, mielőtt még kiakadna. Most a legkevésbé sem kéne elveszíteni a racionalitását.
Úgyhogy nyugodtan visszaült a helyére, és csöndben hallgatta a nőszemélyt. Nem érezte ellenségesnek Miryanát, megértette bőven, hpgy a nő mit vár el tőle. Hiszen ő a vadászokat képviselte, de Gwen nem… Gwen csak saját magát, ez talán a hiányzó neveltetés adta, vagy a mély depressziótól való hátrálás, ki tudja…
~ Milyen következmények? ~ vonta fel a szemöldöké. ~  Mégis milyen következmények lennének, mikor a rancsokon bújkálunk, nem lépünk semmit, csak néha egy-egy vérállatot levadászunk? Amik régen voltunk, azok nem a mostani énjein, a vadász szótól senki sem retteg már. Nem is tudjuk, hogy mi zajlik a természetfölöttiek között, vagy ha igen is, az csakis a szigorú körök tudhatják… Oh, ha tudnád, hogy már két erős vámpírhoz és egy varázslóhoz is kulcs lehetek, ha adsz időt… ~ De ezt csak magában jegyezte meg, nem akarta hergelni a nőt, és az csak magára vetne még rosszabb fényt.
- Nem, nem nézlek hülyének – jegyezte  meg lesütött szemekkel. Tényleg nem azért tette, de ezt is feleslegesen magyarázná, per pillanat ő a hülye, akinek szenvednie kell a következményekkel…
A telefonra nézet és fogat csikorgatott. Tudta, jól tudta, hogy ki lesz a vonal másik végén, és mit fog kapni… Feszülten kifújta a levegőt, és felkészült, hogy milyen fejmosást fog kapni. – Nem kell felhívni Reyt… - jegyezte meg halkan…


notes: -
• •
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 29th Március 2017, 10:03


Láttam, ahogy küzd magában, magával, főleg miután elvettem a fegyverét. De meg kell értenie, hogy mi is itt a gond, és hogy ennél nagyobb slamasztikába is kerülhetett volna. És ,ha ezt nem tudja felfogni, akkor nem tudom , hogy van e helye a vadászok között.
Tudom, én is voltam fiatal, és meggondolatlan, de beláttam a hibáimat. Ért elég veszteség ,hogy tudjam a szabályok azért vannak, hogy megvédjenek minket. Lehet, hogy talán túl kemény voltam vele az imént, de azért egy – egy fejmosás olykor nem árthat, hogy benőjön az ember feje lágya.
Látom rajta, hogy az enyém nem igen hatotta meg. Ezzel magam is így lennék, ha egy ismeretlentől kapnék, így inkább olyanhoz fordulok, akire talán hallgatni fog.
- Rendben nem nézel –ennek örültem, láttam rajta, hogy komolyan gondolja azt, amit mond. Így nem is szívózok vele tovább, lesz aki megtegye helyettem. Elő is kaptam a telefonomat, mert azért még se kis dologról van szó. Reynek, mint családfőnek tudnia kell róla. Így fel is hívtam, nagy vonalakba vázoltam neki, hogy mi történt. Azt kérte, hogy ne engedjem el Gwen innen sehová sem, majd leraktuk a telefont.
- Érted fog jönni, szóval helyezd magad kényelembe – mondtam Gwennek, majd az ajtó felé indultam.
- Nézd tudom,hogy nem szándékosan keveredtél bajba, vagy egyéb, de meg kell értened, hogy a szabályok azért vannak ,hogy megvédjenek minket. Nem egy vadász került bajba, mert azt hitte egyedül képes rá. Ez általánosságban életekbe került, de nem mindegy, hogy egy ártatlan hal meg , egy közülünk való vagy épp az ellenfelünk- egy pillanatra elhallgattam, mert azért még bennem is elég erősen él a veszteség érzése.
- Amint REy itt van érted, ide kísérem, de addig ne moccanj sehová sem az irodából, mert még is csak a rendőrségen vagy, és a nyomozó még szimán rád húzhatja a vizes lepedőt, főleg ,ha megszöknél innen,mert rajtunk kívül más nem hallotta, hogy miben egyeztünk meg, viszont nekem dolgoznom kell . Rendben? – kérdőn pillantottam rá , majd amikor meggyőződtem róla, hogy nem fog sehová sem menni, mentem dolgomra, de azért az egyik kint ülő rendőrnek szóltam, hogy azonnal szóljon, ha a kis hölgy elhagyná az irodát. A recepcióhoz visszaérve elraktam az íjat, majd ha kifelé menet jövünk visszaadom neki.

Rey nem is tudom mennyi idő után érkezett meg,de túl sokat nem kellett várni rá.
- Szia – köszöntem neki a pult mögül, majd kiraktam a mindjárt jövök táblát, és kimásztam onnan.
- Gyere elviszlek hozzá, az egyik irodába van, és ne légy vele túl szigorú, tőlem már kapott egy adag fejmosást – mondtam neki, majd elindultam vele.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 30th Március 2017, 10:12


Miryana & Gwen
Amikor Miryana felhívott és elmondta mit csinált Gwen, dühös lettem. Azonnal abbahagytam minden teendőmet, felpattantam a motorra és egyből ide jöttem a rendőrőrse, hozzájuk. Bár tudom miről van szó, mégis Gwen szájából akarom hallani, ezért is csörtetek be a pulthoz, leveszem a napszemüvegem és köszöntöm Mirát.
- Szia!
Megvártam amíg kikecmereg onnan, aztán besoroltam melléje. Baljára érve átkarolom és egy apró puszit adok az arcára. El tudom képzelni mit kapott tőle, ettől függetlenül én sem leszek kíméletes. Elindulunk, úgyhogy megyek vele, előre engedem a kihallgatónál, így én lépek be utoljára. Halkan becsukom magam mögött az ajtót, majd két lépés múlva megállok. Keresztbe font karokkal meredek Gwenre.
- Mi történt?
Remélem nem kezd bele egy kitalált fantázia történetbe, és hogy nem fog hazudni, hanem szép kerek mondatokban nagyjából ugyanazt visszahallom tőle, amit Miryana elmondott. Persze utána majd belekérdezek, amolyan fejmosás gyanánt, addig is eltöprengek azon milyen büntetést lehetne a kisasszonyra kiszabni, amit komolyan is vesz és ami kellően helyrerázza az agyát.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 30th Március 2017, 20:19





to Miryana, Rey
Szép kezdet

Pattanásig feszült, mint egy gitár húrja. Ez a borzalmas este nem csaphat át rosszabba… bár inkább csuknák le, minthogy hallgassa őket, majd bólogasson, mint egy jól nevelt kutyakölyök, ennyire nem nézhetik gyereknek?! 22 éves!
Felvonta a szemöldökét az újabb okfejtésre. Tisztában volt a halál fogalmával, és igazság szerint kezdte elfogadni. Nem valószínű, hogy hosszú életű lesz, mint vadász, akkor meg nem mindegy, hogy melyik az utolsó pillanata? Ma, holnap, holnapután? Teljesen fel volt készülve arra, hogy egyszer a magányos vadászatokon vadászból áldozat lesz, pont ezért szeretett menni, a kockázat édes lüktetése, mely kitöltötte, és elvette a gondolatait, csak a harc, csak a kutatás…
- Igen, nem megyek sehová – válaszolta gépiesen, és amint csukódott az ajtó, azonnal fel is pattant. Valójában, nagyon is le akart lépni, és az ablakokhoz ment, az ajtón öngyilkosság lenne kimenni, de az ablak… lenézett, hogy mekkora a magasság. Biztos ki akar ugrani? Mert valljuk be, ha arra jön be Rey, hogy eltűnt, és majd utólag kerül valamikor elő… Hajajjj, érezte, hogy azzal még rosszabbul állna. Most még megúszhatja szépen, de akkor, akkor véget mondhat a vadászatnak egy időre, az is biztos.
Visszaült a helyére, és kényelmesen elhelyezkedett, hogy már pedig nem lesz ideges azért, ami következni fog. Ő csinálta, vállalja, és nyugodtan elfogadja a következményeket…
Felnézett Reyre, és a mögötte lévő Mirára, mikor megjelentek a szobában. Szája sarka rándult egyet a követelőző tekintettől. Jajj, ne már, hogy úgy nézzenek rá, mint egy idiótára… És amikor az ajtó becsukódott, mint egy komplett kihallgatás… Mély levegőt vett frusztráltan, és kereste tekintetével az íját, amiről azt hitte, hogy Miryana visszahozza majd…
A kérdésre legszívesebben vállat vont volna, de azonnal tudta, hogy az lenne a legrosszabb stratégia, nem játszhatja el újra, mint az előbb.
- Hát – kezdett bele lassan. – Nem sok minden – fejezte is be. Mondhat bármit, így is, úgy is az lesz, amit Rey mond, és amit már eltervezett. – Úgyis tudod – nézte a cipőjét, mintha érdekeset talált volna rajta, de inkább bicskanyitogatónak érezte az egész helyzetet. Igazság szerint, nem azzal volt baj, hogy egy állatot talált el, ezzel ő is tisztában volt, hanem mert egyedül lógott el, és nem ez az első alkalom, de arról rey nem tud, és amiről nem tud, az nem is fáj. ..


- - megjegyzés: 482|| -
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 31st Március 2017, 19:19


Miryana & Gwen
- Nem sok minden...hm..
Bosszús vagyok, de most még is magamra erőltetem a szokásos síri nyugalmamat, elismétlem a szavait és közben Miryana-val összenézek. Fogalmam sincs mit kellene mondanom erre, számomra ez azt jelenti hogy fel sem fogta a tettének súlyát, hogy nem érdekli a környezete, a megmaradt családtagjai aggódása, és tesz magasról a családfő vagy épp a vadásztársai elvárásaira. Ennyi erővel lehetne szabadúszó is, persze ennek nem örülnék, mert akkor tényleg ott végzi az egyik szűkös sikátorban egy éjszakán és vele ellentétben én még foglalkozom vele, noha nem úgy, mint a szülei tették annak idején, hiszen őket senki sem pótolhatja. A legnagyobb csalódottságot még is a hanyag hozzáállása okozza, ennyire nem érdekli semmi és senki és csak fejest ugrik a vak világba.
- Szívem, ha figyelmen kívül hagynám a tényt, hogy egyedül vágtál neki, akkor is veszélybe sodortad a családot és saját magadat is. Mennyibe került volna még előtte szólnod nekem?
Talán ez az egyetlen kérdés, amit fel kell tennem. Soha semelyik újoncnak, vagy tapasztalatlanabb társunknak nem nézem el ha egyedül vág neki és hasraütés-szerűen intézi a vadászatait. Megvárom a válaszát, aztán ellenkezést nem tűrő és most kioktató hangnemben kérdezem.
- Akarsz még valamit mondani? Nem? Jó!
Igazából most nem biztos hogy lenne türelmem végig hallgatni, ha szeretne magyarázkodni, hamar le is intem. Azt hiszem mivel nagyon akaratos -hiába ha ilyen helyzetekben úgy érzem hülyékkel vagyok körbevéve-, a leszidása, a fejmosás és a további blabla elfelejthető, amúgy sem a stílusom, ahhoz nagyon ki kellene hoznia a sodromból, már-már otromba módon.
- Elkobozom a felszerelésedet és a fegyvereid, eltiltalak a vadászattól két hétig! Addig lesz időd átgondolni mit szeretnél a jövőben elérni és hogy mit kell tenned ezért. Továbbá beosztalak a konyhánkra, mint személyzet, el kell végezned amit a konyhafőnök rád bíz. Nem akarok panaszt hallani rád!
Mással úgyse tudnám büntetni, no meg ezt se akarom nagyon elhúzni, elvégre kellenek a vadászok. Jacksonnak határozatlan idejű eltiltást adtam ki és mind a kettőjüknek elkél az önuralom gyakorlása, az alázattal való viseltetés a feletteseik és mások iránt, valamint a nem kívánatos helyzetek megfelelő kezelése. Az egyik azzal érvelt hogy nem ért el engem, a másik meg tesz rá magasról mindenre. Megcsóválom a fejemet, és elfordulok tőle.
- Hazavinnéd? Cserébe kérj amit akarsz tőlem, de most vissza kell mennem dolgozni!
Miryanahoz fordulok, egyben az ajtó elé lépek, majd egyet fordulva kinyitom és elindulok ki rajta. Tudom hogy Gwen nem kislány, de a büntetése mostantól érvényes, mire kiérek az épületből már a kezemben lesz a telefonom és értesítem az otthoniakat a továbbiakról. Szóval rögtön bele is vetheti magát amint hazaért.


//vehetitek zárónak, avagy ha Mira velem jön és még akar valamiről tárgyalni, vagy Gwen olyasmit üvölt utánam amin el kellene gondolkoznom...akkor még 1 reagot megér Smile
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 2nd Április 2017, 12:56


A puszin , amit kaptam elmosolyodtam, majd hátravezettem Gwenhez. Az irodába érve neki támaszkodtam a magam mögött becsukott ajtónak, onnan figyeltem az eseményeket. Örültem, hogy a kisasszony most szót fogadott, és a fenekén maradt. Nem okozott nagyobb galibát, mint ez eddig. Nem is tudom mi történt volna, ha ma nem dolgozom. Azóta tuti írnák neki a papírjait, és nem egy kényelmes irodába csücsülne, hanem a rácsok mögött, amíg nem értesítik a hozzátartozóit. Valljuk be, hogy nem annyira gyors a rendszer, lehet másnap megtaláltam volna, de akkor már priusszal gazdagabban, így meg most megúszta az egészet.
Mikor Rey rám nézett, én csak felsóhajtottam, és a fejemet csóváltam. Ahelyett, hogy Gwen elmondaná, hogy mi történt csak megelégszik azzal, amit én mondtam el Reynek. Pedig jobban tette volna, ha ő maga is elmondja, mert akkor lehet lágyít Rey szívén. Én már csak tudom, tapasztalatból beszélek, vagy is gondolom jelenleg.
- Ne néz rám – mondtam Reynek.
- Ha nem akar mesélni, arról én nem tehetek – vigyorogtam rá, majd leültem egy székre, mert első meglátásra egy ideig még itt leszünk, bár nem tudom ,hogy Rey menyire gyorsan szokta ezeket a dolgokat megoldani.
Pár dologban ismerős volt az előttem lejátszódó jelent, hiszen Dimitrivel magam is ütköztem párszor. Ő legalább tudja, hogy két hét. Nekem annó nem szabott Dim időkorlátot, csak azt, hogy kispadra ültet és kész. Csak azért, mert túl sok volt mindenfelé a veszély, és kavalkád, pedig én nem hibáztam. Kicsit most sajnálom Gwent , de remélem, hogy ez észhez téríti.
- Persze, haza viszem, az adósságot pedig majd behajtom, a fegyverét pedig majd leszállítom, vagy kifelé menet nyugodtan kérd el a másik recepcióstól, ott van a pult alatt- kacsintottam Reyre, majd hagytam útjára menni.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 2nd Április 2017, 21:10





to Miryana, Rey
Szép kezdet

Nyakbehúzás, felkészülés, és semmiképp sem ártatlan arcot vágni… már ismerte a forgatókönyvet a helyzet esetén, főképp, ahogy Reyre nézett, és nagyokat pislogott csöndben. Lehet, mégis kellett volna mondania valamit? Ehjj… örömmel lett volna gondolatolvasó, hogy tudja, mit is kéne mondania, amire nem kap akkorát, de Rey megjegyzésére tudta, hogy megint mellényúlt, és nem fog örülni az eredménynek, amit kapni fog, semmiképp sem.
- Ha szólok, el sem engedsz – sóhajtott egyet, még hozzátette volna, hogy eddig sem szólt, de azzal már saját magával baszik ki. Elviselte a komoly tekintetet, ahogy ránéztek, sőt, határozottan ellenállt. 22 éves, a saját ura, és ha neki az a legjobb, ha inkább senkit sem rángat bele, senkiért sem kell felelősnek lennie, és senki sem felelős érte, elég csak saját magára figyelnie? – És én sem gondoltam volna, hogy itt a városban bárkivel összefuthatok… vagy legalábbis ezen a környéken – felesleges volt magyarázni, ezt ő is tudta. Mit kellene mondania, hogy számítson bármit is?
Ropogtatta ujjait, hogy kordában tartsa saját forrófejűségét, mielőtt kiakad, és olyan tényekről számoljon be, aminek értelme is lenne, csak azoknak igazságtartalma nagyon is kockázatos.
Elkerekedett a szeme. – Tessék? – nyögte, ahogy végig gondolta. A FEGYVEREIT és FELSZERELÉSÉT?! A saját cuccait, amelyek egy része szüleitől vannak? Mindent?
- Két hét? – pislogott újra, hogy jól hallotta e. 14 nap, 336 óra, 20160 perc…. ami rengeteg idő, annyi alatt legalább 345271239324763229 alkalommal lehetne öngyilkos az unalomtól. 14 teljes nap vadászat, felszerelés, fegyvermentesen? Most viccelnek vele? Ez biztos valami vicc, és mindjárt elkezdenek röhögni. 14nap!??? 14 hosszú nap, amiben benne van 2 hétvége is, és mi lesz az edzésekkel? Azt se tudja mit gondoljon, egyszerűen fel volt háborodva, és máris azon mélázott hogy van bárhol fegyvere, vagy felszerelése, amit nem vehetnek el tőle… sajnos, nem. Nem volt elég előrelátó, hogy erre gondolt volna.
Miryanára nézett, aki semmit sem mondott, csak mint egy kutya engedelmeskedett Reynek, sőt, még élvezte is. Mi a fene? Tuti van köztük valami, hogy így egymásra hangolódtak ebben a dologban… Éles grimasz vonult végig az arcán, és nem is rejtette az érzéseit: döbbenet, harag, felháborodottság, szomorúság egyaránt játszott vonásain.
- Várj – pattant fel, és Miryanára rá sem nézett, hiszen ha saját oldalára is állítaná, nem érne vele semmit, addigra pedig Rey eltűnik. Nem is fog könyörögni igazán a helyzetéért, azt elviseli, még ha hosszú is lesz, de szó nélkül nem hagyja. – Állj meg, Reynardo! – rivallt rá, ahogy utána futott, és érezte, ahogy a harag elönti, ami sosem jelentett jót, de hát, nah, Sánchez genetika… - Gondolom, cseszettül örülsz, hogy kispadra rakhattál végre, nincs ki miatt égjen a Sánchez vadász név, mert hogy ti semmit sem csináltok. Csak néha csoportban elmentek egyet-kettő, talán lelőttök egy vérállatot, aztán jól van, minden rendben. Hazajöttök és örültök, milyen nagy siker volt, miközben  észre sem veszitek, hogy mi folyik körülöttünk. Nem sokára kihal a család, és nem teszünk semmit. Soha, semmikor nem léptünk semmit, akkor sem, mikor a szüleim meghaltak, és  még most sem, mikor éleződik a helyzet a vámpírok között, és ezt végre kihasználhatnánk. Mellesleg, a fegyvereim a szobám szekrényében, és az ágy alatt található – vetette oda. – Köszöntem, kezdhetek mindent elölről – száguldott el mellette. – Hazamegyek egyedül, nem kell fáradoznia Miryanának – szinte füstölgő fejjel vetette magát az utcára, hogy hazamenjen. remélte, hogy semmit sem talál otthon a szobájában, különben valakin fog kardot élezni mérgesen. természetesen, magának köszönhette elsősorban.


- - megjegyzés: 647|| -
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 23rd Április 2017, 10:15


Miryana & Gwen
Talán goromba megnyilvánulás volt, de szükséges, látva Gwen arcát, aki csak félig ha felfogta a tettének következményeit. Nem érzem úgy hogy bármilyen engedményt tennem kellene, ebből legalább tanul, remélhetőleg.
- Komolyan? Odakint?
Meglepődök Mira szavaira, mely szerint a pultnál megtalálom a kisasszony cuccait. Mi a fenéért hozta volna magával mindenét? Gyanakszom, hiszek benne hogy Mirának több esze van annál minthogy falazzon Gwennek, de most már a pult felé tekintek. Lehet csak az éppen nála megtalált fegyverek vannak ott, a többi pedig valahol a birtokon. Ismerem én magunkat jól, ez hasonlóan hosszú lesz majd akárcsak a német fegyverletétel, még oda is fegyvert dugott ahová nem is gondolná az ember. Egészen idáig meg sem állok, csak amikor meghallom Gwen hangját közvetlen a hátam mögül. Erre megállok és megfordulok, támadó és becsmérlő hanglejtésére akaratlanul is felrakom mellmagasságban behajlítva a kezeim, kérdőn pislogva rá, meghunyászkodó tekintettel adózva vádaskodó szavainak.
- Mea culpa Mademoiselle. Majd mindjárt elnézést kérek amiért nem engedem őkelmének, hogy a továbbiakban egyszemélyes hadsereget alakítson, hogy Rambot alakítva vaktában lövöldözzön szegény rókákra, amiért most is az egész rendőrőrs magán nevet. Na?
Nem is tudom így visszahallva hogyan vélekedik erről, jó lenne ha végig gondolná még egyszer. Persze megértem, valahol neki is igaza van, de ezt akkor sem így kell lerendezni.
- Galambom, ezt jól elszúrtad, ideje pálcát törnöd tetteid felett és viselni a következményeit. Ezt jelenti felnőttnek lenni!
Most magamból indultam ki, mert én is rengeteg hülyeséget csináltam a múltban, de azt hiszem ezekből lehet csak igazán tanulni. Emellett szeretném ha az unokahúgom jobb lenne ennél, ha jobb lenne mindegyikünknél, ha belátná a hibáit a mások hibáztatása helyett, ha átgondolná a jövőbeni lépéseit és azok lehetséges következményeit. Mi vadászok csupán emberek vagyunk, könnyen meghalunk és könnyen veszélybe sodorjuk magunkat és vele együtt másokat is, ha pusztán az indulat és a harag vezérel minket. Mélyet sóhajtok, majd most már sokkal halkabban jelentem ki utolsó szavaim, miközben hátat fordítok neki.
- Két hét.
Nincs több mondanivalóm, ezután csendben tovább indulok a pulthoz, elkérem azt a pár fegyvert, amit ott őrizgetnek tőle, és utána kivonulok az épületből, hiszen a birtokon is van még dolgom.

//no, ez már tényleg záró tőlem
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve: 3rd Május 2017, 08:33


Nem kicsit volt ismerős a jelenet, mert Dimitri engem is a kis padra ültetett nem is olyan régen. Én viszont akkor nem kaptam időkorlátot. Egyszerűen megmondta, hogy nem mehetek vadászni, és kész. Vitatkozhattam, morgolódhattam, hatása nem volt. Ráadásul én semmi hibát nem vétettem, úgy mint Gwen, még is le lettem ültetve, ha nem is szó szerint. Szóval teljesen átérzem, amit most érezhet, de ettől még hibázott, és abból tanulnia kell. A mi foglalkozásunkban elég egy hiba ahhoz, hogy katasztrófával végződjön valami.
Valahol Reyt is megértem, de tényleg, és tudom, hogy kell ez a két hét arra, hogy a kis hölgy észbe kapjon. Az a szerencse tényleg ,hogy igazi rókát ölt meg, mert aha a valódit, és az visszaváltozik emberré, akkor most nem itt ülnénk, hanem egy ügyvéd társaságában, akivel próbálnánk kitalálni, hogyan ússzon meg egy emberölést. Én személy szerint csak ezért haragszom rá. Nagyobb bajt kavarhatott volna, mint azt gondolja. Így is van már itt az őrsön egy – két személy, aki olykor furcsán néz rám, hiába mosolygok kedvesen. Főleg akkor, ha valakit ki kell húznom a szarból. Nem szeretném elveszíteni ezt az állást, mert nagy előnyünkre van.
Tekintetem oda - visszacikázik a másik két ember között, hogy mi lesz ennek a vége. És természetesen szívesen haza viszem Gwent, bár nem értem, hogy miért nem Rey viszi. Talán ennyire mérges lenne rá?
Nézem, ahogy vitatkoznak, forrófejű mind a kettő , de ez a helyzet is ismerős. Engem és Dimitrit juttat az eszembe, a mi kis vitáinkat. Lehet nem is olyan sokban különbözik Rey tőle? Mire felocsúdok Gwen kiviharzik miután Rey is távozott. Na remek. Megígértem, hogy haza viszem és így is lesz.
- Gwen ne örülj már meg – kiáltok utána, és már a nyomában is vagyok. Intettem a helyettesemnek, aki azóta beért, hogy majd jövök, de ezt most el kell intéznem. Nem fogom hagyni, hogy ilyen mérgesen, és feldúltan a városnak induljon egyedül, mert a végén még bajba kerül, és akkor nem két hét lesz az a büntetés.
- Nézd, egyáltalán nem fáradtság, és megértem, hogy feldúlt vagy. Hidd el két hét még nem a világ vége. Te legalább kaptál időhatárt, én legutóbb nem, és közel sem két hétig ültem a kis padon, és néztem azt, hogy mások harcolnak helyettem, vagy sérülnek meg - kicsit meséltem neki a saját esetemről, amikor végre az utcán voltunk, és sikerült az útján állnom.
- Ne indulj most neki egyedül a városnak, van egy jobb ötletem. Vihetlek haza is, de máshová is- kacsintottam rá, és megpörgettem a kocsim kulcsát az ujjamon. Akármelyik opciót is választotta elindultunk, mert ha kell erőszakkal ültetem a kocsiba.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Irodában várakozván ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Irodában várakozván
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: belváros és városgerinc :: Rendõrõrs-
Ugrás: