Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Egy elhagyatott utca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 10th Március 2017, 21:55



Mira & Jackson
Először


Már kezdett beesteledni, azonban ő még csak ekkor végzett az egyetemen, vagyis inkább a délutáni szakkörön már. Kissé megpakolva, dudorászva vágott neki az utcáknak, utaknak, hogy hazatérjen a birtokra. Ma még kéne valamennyit edzenie is, noha a napi sport már megvolt, ahogy a Sánchez szabályok szerint állt a vadász szabály, ámbár ma már fáradtnak érezte magát az egészhez. Csak jusson haza már, így is a hét kifárasztotta, bármennyire is ő irányítja az órarendje menetét.
Telefonja csörrent, SMS érkezett, miszerint még legjobb barátnőjéhez be kéne ugrania. Nagy sóhajjal nyugtázta a helyzetet, akkor ma még mindig nem megy haza, hanem irány a belváros.
A villódzó fények, a sok ember idegenül hatott számára, sosem szerette igazán a felhajtást, pláne akkor nem, mikor egyedül járt-kelt a városban. Neki túl sok volt, jobban szerette a csöndet, vagy néhány ember alapmoraját, de most minden zúgott, búgott körülötte, mintha egy rossz zenedobozba esett volna bele.
Már visszafele tartott, kerülte a forgalmas helyeket, nyugtot akart, így a csöndesebb utcákon át bóklászott, mikor pár hajléktalan tért ki elé, pontosabban három, majdnem egyenmagas, nyomorúságos férfi.
Fejét csóválta, nem szerette ha ártatlan embert kellett az útjából félreállítani, már pedig itt az kell, mert ahogy hárman körbevették, biztosan mindent elvettek volna tőle, ha csak egy mitugrász kis fruska lenne. Csakhogy nem tudták, hogy nem volt az, oh, de még mennyire nem! Grimaszolt egyet, egyik keze még le is volt foglalva táskával, így aztán nem tudott nyerő pozícióba jutni a három ellen, ahogy dülöngélt közöttük és a testi érintkezést próbálta kerülni. Sietősebbre vette a figurát, hogy kislisszoljon, de az egyik máris mormogott felé, és megragadta a karját. Áradt belőle a csatornaszag, és keze bőrén is valami ragacs lehetett, ami befogta Mira ruháját azonnal.
- Engedjen el – felelte ellentmondást nem tűrő hangon, de a férfi mintha meg sem értette volna. – Nem mondom még egyszer, higgye, maga húzza a rövidebbet – mormogta újra, hangosabban.
Ekkor azonban ismeretlen alak termett mellette – jóvágású, jól öltözött, aki kirángatta Mirát a hajléktalanok kezéből, és gyorsan el is hagyták a helyszínt. Csak mikor az utca végére értek, akkor nézett rá a nő, és mérte végig tetőtől talpig.
- Elintéztem volna, de azért köszönöm – jegyezte meg kissé éllel, majd egy bájos mosolyba fojtotta a dolgot.





notes: megjegyzés ide
• •
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 10th Március 2017, 22:38



Mira Gwendolin Sánchez






Mostanában sokat dolgozok a felszereléseimen, minél inkább halálosabbak és kiszámíthatatlanabbak legyenek az ellenségeim számára. Sokat tanultam más vadászoktól és legfőképpen azt nekünk halandóknak csak két fegyverünk lehet a természet feletti ellen. Pontosabban a három is de az nem mindig adatig meg, a fegyvereink az éles eszünk, na meg a társaink ha éppen ott vannak. Egyre többet vadászok egyedül, azok után hogy a legjobb cimborám Rey olyan elfoglalt mostanában szinte alig jut ideje egy kis vadászatra, na de akkor majd én helyette is dolgozok. Mivel jobb dolgom nem igazán akadt mára, arra jutottam egy kis éjszakai őrjáratot tartok a városban. Elvettem felszerelésem és magamra öltöttem munka ruhámat, volt egy kis átalakítás a felszerelésemben. Osontam ki a házból, nem akartam senkit sem felébreszteni vagy bárki figyelmét magamra vonni ha bár még most sötétedik csak de azért van egy két emberke aki már álomba zuhant, na meg egyedül nem szabadna vadásznom, de ha nem ismer fel senki akkor bajba sem kerülhetek ezért is csináltam ezt a maszkot magamnak amit a kezemben tartok. Fehér alap és a közepén egy a Sánchez címer amit egyre jobban félnek a természet feletti lények. Kocsimat leparkoltam egy nem forgalmas helyen, ahonnan több menekülő út is van ha arra kerülne a sor, hogy menekülni kelljen. Bár az ritkán fordul elő. Az egyik tetőn voltam a Hold lassan kezdett feljönni és már egy ideje eltűntek a nap utolsó sugarai is, ilyenkor kezdődik a vadász idény. Amiko azok a csúszó mászó vámpírok fel dugják a képüket a világra... kárhozott mind... talán egyet kivéve. Egy sötét sikátort figyeltem ahonnan gyakran lehetett hallani olyan támadásokról amik nagyon gyanúsak voltak számomra. Nem tudtam természet feletti lény keze van a dologban vagy éppen csak egy rabló banda. Jobbnak láttam utána járni a dolgoknak. Ahogyan figyeltem az utcát egy szőkés-vöröses nő sétált be az utcába, messze volt ahhoz lássam ki lehet az. Az utcában pár hajléktalannak látszó fickó volt, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget számukra mivel azok minden utca sarkon ott vannak. Mikor hirtelen láttam körbe állják a nőt, egy dologban biztos voltam ez nem vámpír támadás csak ki akarják rabolni. Egy gondolat suhant át rajtam tovább kellene menni, nem az én dolgon. Nem az én dolgom megvédeni más halandók ellen, bűn lenne olyasvalakit megölni aki nem természet feletti vagy nem azt szolgálja... de végül is az emberek védelmére esküdtem fel... tennem kell valamit. Hallgattam a szívemre szokás szerint, még is milyen férfi lennék ha a sorsára hagynék egy ilyen szép és fiatal nőt ezeknek a markában. Előre hajtottam sisakot, erre tulajdon képen csak azért van szükség a zsaruknak senki ne tudjon személy leírást adni rólam. Hosszú fekete kabátom volt, kevlárral át szőtt anyagól készült, lőfegyvereim után nem nyúltam minek is tettem volna ha már nem akarom bántani őket. Ahogyan közelebb értem elő rántottam a kardomat, a Bestiát. Nem akarok lekaszabolni senkit sem, de ez majd igen csak félelmet gerjeszt. A lány középen volt az egyik fickó megfogta és nem akarta elengedi. A lány előtt álló fickó háta mögé álltam a nagy hévben még észre sem vették azt ott vagyok. Kretének. Majd a nyakához szorítottam a pengét, persze a nem élezett felével de ezeknek fogalmuk sincs arról, csak csatorna patkányok.
-Elengedni őt azonnal- mondtam neki, a maszk mögül a hangom kissé elváltozott volt sokkal durvább és mélyebb, ha bár másképp sem rendelkezem igazán egy szoprán hanggal. Megragadtam a lány kezét majd kiráncigáltam onnan őt. Szerintem a fickók az egész jelenettől annyira meglepődtek, még szólni sem mertek. Ki gondolna egy kardal mászkáló illetőre.. manapság a stukker a divat. Megszólalt az ismeretlen nő. Elmosolyodtam persze ezt a maszk mögül nem vehette ő észre.
-Ha maga mondja akkor el is hiszem, szívesen mondanám máskor is de remélem nem fog ilyen helyzetbe kerülni, ezek a fickók már több személyt is megkéseltek- gondoltam tovább is állok mielőtt kérdezni szeretne a kilétemről, hiszen azért van ott az a maszk, hogy ne tudják ki vagyok. Sokkal inkább ijesztő egy névtelen vadász, mint az akinek arca és neve van. Pedig reménykedtem a harapásokat vágással álcázták, de ezek szerint csak sima rablók. Na nem gond azért még van jó pár sötét utca.
-Meg van mindene? Pénztárca és a szokásos?- kérdeztem tőle mielőtt még el mennénk innen most kellene megnéznie, mert ha már messze leszünk akkor késő lesz. Néztem rá a maszkon levő lyukon keresztül, a lámpa amely az utca sarkon állt, bevilágította az maszkot. Tökéletesen látszott a Sánchezek jelképe a maszkon.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 11th Március 2017, 21:05



Mira & Jackson
Először


- Farsangon vagyunk, vagy mi? - Sok furcsasággal találkozott már, de maszkos, kardos idegennel nem… eddig legalábbis, ha normális ember lett volna, már biztosan futott volna. Egyik elmebeteg kezéről a másikra? Nem éppen a legjobb dolog, de e helyett inkább végig mérte a kardot, majd a ruházatot sorban, minden egyes részletet, nem is rejtette véka alá, hogy éppen bámulja. Tényleg úgy nézett ki, mintha éppen a ComicConról jött volna, vagy valami elvetemült farsangról – előbb jutott eszébe egy gyilkos, mint valami kedves figura, még ha ki is segítette a helyzetből. A kardra újra visszavándorolt a tekintete, miért rohangászna azzal valaki? Felmerült foszlányként, hogy vadásszal van dolga, de el is vetette az ötletet azonnal.
- Khm… annyira nem kell félteni – köhintett egyet zavartalanul. – De azért köszönöm – ismételte újra, hátha az idegen is kissé megenyhül, majd  el kezdte tapogatni zsebeit, majd a táskáját is megnézte – kirámolta belőle tankönyveit, egy kést, ami mindig nála szokott lenni, majd mobilját is leellenőrizte. Úgy tűnt, hogy mindene megvan, legalábbis eddig. – Igen, minden megvan – ingatta a fejét forgatva, míg a sapkáig nem jutott. A címert azonnal felismerte.
- Sánchez? – vonta össze szemöldökét, próbált gondolkodni, hogy mikor látta valaha is a srácot a birtokon, vagy bárhol, ahol Sánchez van. Nem, egyáltalán nem emlékezett, emiatt rossz előérzete támadt. Noha, lehet hogy előtte ott volt, meg mostanában nem sokat van a ranchon, végül is már elfogadott vadász volt, nem tanonc, arra ment, amerre akart. Egy hátulütő volt, hogy egyedül volt, így a ranch volt az otthona 16 éves kora óta... rég volt már...
~ Vajon, honnan van? Lopta? Vagy Sánchez? ~ inkább előbbire tippelt sajnos, vagy éppen nem sajnos, de ahelyett, hogy azonnal kést ragadott volna, pedig aztán már benne volt a mozdulat, de e helyett keze csak teste mellett lógott, inkább nyugton maradt. Felesleges tortúrát nem akart magának idézni, ahol el kezd majd bocsánatokat kérni, arra pedig még van ideje, hogy ha ellenfélbe is botlott, akkor elintézze.
- Honnan szerezted? – bökött azonnal a sapkára vészjóslóan. Eltűnt bájos mosolya az arcáról, tekintete megmerevedett, ahogy figyelte minden egyes mozdulatát. - Mi közöd van a Sánchezekhez? És szedd már le ezt az idióta maszkot, nem áll jól… - vágott egy éles grimaszt. Várta a válaszokat nyugodt tartással, de harcra készen. – Előbb jut eszembe rólad egy gyilkos, már pedig már megöltél volna, ha az lennél, itt vagyunk a belvárosban. Ki vagy? – csak nem hagyta abba a kérdezősködést, makacsul várakozott egy nagy sóhaj kíséretében..




notes: megjegyzés ide
• •
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 12th Március 2017, 12:49



Mira Gwendolin Sánchez






Elmosolyodtam azon amit mondott, még hogy farsang? Cinikus volt a válasza, nem volt félelem benne ez különös volt. A legtöbb ember már össze csinálta volna magát ettől a helyzettől, talán nem az lenne akinek látszik? Nem egy bajba jutott lány aki a segítségemre szorult? Egyelőre nem mutatta jelét annak valami erővel is bírna, ha természet feletti lenne akkor már régen elintézte volna azokat a fickókat, vagy csak simán van egy kis vér a p@cájában.
-Ez nem jelmez, maradjunk annyiban egy fontos kellék- mondtam neki, hangomon lehetett érezni a nevetést, meg volt az egy méter távolság köztünk, szóval nem hiszem bármit is tudna tenni amivel meglephetne. Nem is tudom minek kellett én ebbe bele avatkozzak most meg magyarázkodhatok itt a maszk miatt, meg hogy ki vagyok mert nemsokára szerintem jön is a kérdés. Milyen az ember ha meglát egy maszkos férfit vagy éppen nőt már meg is kérdi ki az, de ha csak fejfedő nélkül mentem volna oda, akkor meg le lenne tojva az ki vagyok és mit csinálok itt. Mikor mondtam nem kell félteni csak szemöldökömet húztam fel a szemöldökömet a maszk mögött. Én nem úgy vettem észre, de nem ismerem nem szállok vele vitába.. jobb lenne tovább állni. Már hátat is fordítottam neki készülve arra el hagyjam a helyszínt nincsen értelme itt maradni, nekem semmi dolgom nincsen a lánnyal inkább csak tovább folytatom a vadászatom hátha most több eredménnyel is járok. Érdemesebb volna vissza térni egy vérfarkas vagy éppen egy vámpír fejével. Amikor is meghallottam a szót a lány ajkai közül, Sánchez. Rögtön meg is fordultam, honnan tudhat erről a lány? Talán ő maga is vadász lenne? Ez az egyetlen értelmezhető magyarázat a dologra, vagy éppen látta a címert egy történelmi könyvben ami a városról szólt... de én inkább az elsőre tippelnék. Volt már olyan eset, hogy vadászatom közben össze futottam egy másik vadásszal gondolva Mss. Romanovra. Majd jött is a következő kérdés, honnan szereztem.. kezd érdekessé válni a dolog. Minden esetre nem fedek fel egyelőre semmi olyat amíg biztosra nem megyek vadásszal van dolgom.
-Az nagyon is lényegtelen honnan szereztem az fontosabb honnan ismered ezt a címert?- kérdeztem tőle komoly hangon. Nem áll szándékomban egyelőre semmit sem felfedni, egy halandó előtt aki nem vadász az számára titok a természet feletti. Ezt a titkot mind végig oly nagyon őriztem, hogy még soha egy halandóval sem osztottam meg, és nem is fogom. Boldogok a tudatlanok, ahogyan tartja a mondás. Következő kérdése, már a személyemet illette, érdekelte ki vagyok viszont a többi amit mondott az már jobban megragadta a figyelmem. Gyilkos? Nem hiszem oly messze áll tőlem a jelző csak olyanokat, akik rá szolgálnak, az a különbség.
-Valóban? Honnan tudod nem vagyok az? Talán csak mert nem szolgáltál rá a halálra azért nem öltelek meg... a nevem? Az lényegtelen. Egy senki.- mondtam neki figyelvén a reakcióját mit fog tenni, viszont nem szeretnék rögtön az első napon le bukni, olyan sokat dolgoztam ezzel a maszkkal, kár lenne érte ha ilyen hamar értéktelenné válna. Lényegében nem is mondtam hazugságot neki.. mert egy senki vagyok egyetlen támaszom a vadász család, más rokonom nincsen .. egyedül vagyok a világban, mint a kuszáljam.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 12th Március 2017, 14:34





Mira & Jackson
Először

Egyre furcsábbnak tűnt az este, annyi szent. Nem tudta hova rakni a férfit, de nagyon nem tetszett neki, hogy Sánchez címerben futkorászik szerte. Ha ellenség, akkor mindent a családra kenhet, ha nem, akkor pedig legalább családtag, itt most a kérdés mindkét oldala érdekes volt. Ki a jó fene volt az, akivel szemben állt.
Úgy érezte, jobb ha ő kezdeményez, mert ebből a pasiból aztán semmit sem lehet kirángatni, de arra viszont kiderülne, hogy melyik oldalon is áll, nem? Vagy legalábbis ő így gondolta.
- Hát jó – felelte egyszerűen, majd dzsekijét kihúzta a táskából, megmutatta felkarját, amire a Sánchez címert varrta még régen, mikor tanonc vadász helyett teljes érvényű vadász lett… már szülei halála után volt, nagyon nehezen viselte, hiszen senki sem volt, akivel megünnepelhették volna a nagy pillanatot. Csendben lett az, aki… visszagondolva elkapta a szomorúság, mivel a címert apja kabátjáról szedte le és varrta át a sajátjára, ezzel is emlékezve rájuk. Az apja… Sóhajba fojtotta a nosztalgikus pillanatot és fókuszált inkább a valóságra, minden figyelmét az ismeretlennek szentelte.
- Csak azért, mert Sánchez vagyok, és nem nézem jó szemmel, hogy egy maszkos idegen a családom címerével futkorászik, úgyhogy egyenlítsd a számlát és mondd el, hogy mi közöd van hozzájuk – tette csípőre a kezét, várva a választ. Nagyon remélte, hogy nem valami potenciális ellenféllel áll szemben, még az hiányzott volna így estére, bár ahhoz túllakott övezetben voltak, ki az a hülye, aki most támadna rá? Hiszen ordít egyet és bárki kijöhet a házakból.
- Ha gyilkos lennél, akkor nem várnál, hanem kihasználtad volna, míg meglepetésként ér a dolog. Vagy akkor nagyon is amatőr gyilkosnak tűnsz, hiszen egy sűrűn lakott utcában támadni? Nem éppen okos döntés, vagy legalábbis én semmiképp sem lépném meg – vágta oda gúnyosan, de már kissé türelmetlenül. kerülgetik csak a forrókását, de minek? Már régen letudhatnák, ha az ismeretlen nem bohóckodna.
Keze ökölbe szorult, készült fel a lehető legtöbb dologra, mielőtt a férfi még meglepné. Harcban főképp közelharcot preferálta, mivel abban volt jó, csak hát női és férfi erő között is volt különbség.


- - megjegyzés: 514 || -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 12th Március 2017, 18:47



Mira Gwendolin Sánchez






Szava hallatán már azt hittem, hogy végre lezárhatom a témát és odébb állhatok, nem igazán volt sok kedvem ott magyarázkodni egy ismeretlen nőnek, aki még talán semmi sem tud arról mi zajlik a világban. Ám még mielőtt ismét hátat fordíthattam volna neki, feltűrte az kabát ujját igazából előre nem tudtam mit akar tenni, majd amikor már tette mellé szavak is társultak és főképp megláttam mi van a karján. Hát ez nagyon meglepett engem, nem lehet igaz van olyan szerencsém hogy pontosan itt futok össze éppen egy Sánchezzel. Na hát ez nagyszerű ha ez vissza jut Rey fülébe akkor nekem biztosan annyi, számíthatok egy jó nagy adag verésre, de persze ha sikerül neki nem adom én olyan könnyen magam, mint ahogyan azt ő gondolná.
-Szóval akkor te is vadász vagy? De ha Sánchez vagy és te is vadász vagy ahogyan gondolom akkor, miért nem láttalak téged sohasem a rancson? És nem vagyok idegen kérdezd meg erről Rey-t éppenséggel a legjobb cimborám szóval a szememben te vagy az idegen nem pedig fordítva.- mondtam neki, kissé dühös is voltam rá amiért azt mondta rám idegen, amikor úgy döntöttem életem a Sánchez családnak szentelem és a vámpírok meg vérfarkasok elleni harcra teszem fel, erre fel ide jön egy kis fruska és ki oktat engem.
-Hogy hívnak?- kérdeztem vissza talán a neve választ adhat mind arra mire kíváncsi voltam, a kardomat eltettem a kabátomba, most már szükség nem hiszem lenne rá. De a lőfegyverek még mindig kéznél vannak ha éppen támadásba lendülne az ismeretlen nő. Következő mondatán elnevettem magam, hangosan nevettem szóval ő is észlelte, hogy mulatságosnak találom a dolgot. Ebben semmi rossz indulat nincsen, csak ahogy el mondta azt nekem.
-Ha vadász vagy akkor tudod egy bizonyos fokon mind gyilkosok vagyunk, csak mi megválogatjuk kit ölünk meg és kit nem. Belváros közepén igen, viszont nem tudod ki vagyok mint ahogyan senki sem, akkor meg miért ne végezném az éjszaka leple alatt a dolgot amire felesküdtem?- kérdeztem vissza, mostanra már hangom nem volt indulatos , pillanatnyi fellángolás volt az egész amiért dühbe jöttem. Egy ismeretlen nő kioktat engem, és elég pimaszul ami azt illeti.
-Lehet rajtad van a Sánchez család címer és lehet, hogy vadász is vagy de vajon emlékszel még arra mit is jelent ez a jelkép? - tettem fel a kérdést számára, nem akarok rossz viszonyban lenni vele, mert nem tudom kivel állok szemben, de valamivel vissza kellett vágnom. Mert ha tudná mit jelent a címer akkor ott élne a rancson a többi vadásszal. Bár azért kíváncsi lennék a cimborám mit gondol jelenleg erről a helyzetről, minden esetre jót nevetne a dolgon. De sosem szólta le ötleteimet, valamiért mindig is látott bennem, valamit amiért mellettem állt és támogatott. Szándékosan nem árultam el a nevem, és szándékosan nem is mutattam az arcom neki. Majd ha érdemesnek tartom rá akkor majd megmutatom, bár a nevére igazán kíváncsi lennék. Ha a Sánchez családhoz tartozik akkor a nevét minimum hallanom kellet.

Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 12th Március 2017, 21:05





Mira & Jackson
Először

Ha a nap nem lett volna még kavarosabb, na jó, annyira nem is volt, de most sikerült annak lennie, aminek nem éppen örült, mert a férfi igazán makacsnak számított, és nagyon ellenségeskedett vele, amire legszívesebben már bemosott volna neki egyet, de csak ropogtatta az ujjait, hogy nyugodjon meg, egyelőre még nincs itt az ideje, és csak a fáradtság miatt pörgi be az egészet.
- Igen, vadász vagyok – értett egyet vele. Vagyis ő is egy vadásszal állt szembe, ennek kimondottan örült. – Vedd le azt a rohadt maszkot, és legalább akkor én hadd nézzem meg, hogy láttalak e, vagy sem! – nézett rá még mindig, mint akit menten megüt.  – Rey? Azért, mert nem a rancson nőttem fel, és ugyan, ott lakom, mióta a szüleim meghaltak, de az egyetem ideje alatt költöztem, hogy ne kelljen annyit utaznom az egyetem miatt. Nem tudom, hogy miért nem futottunk egymásba, de van közöm a rancshoz, kiképzésem egy részét ott kaptam meg, a maradékot szüleimtől. – fonta karba a kezét, mert nem itt akarta ezt megbeszélni, főképp nem ilyen mélységekbe.
- Mira Gwendolin Sánchez, személyit is mutassak, hogy elhidd, vagy mi a fene? – nézett rá kérdőn, ahogy ment fel benne a pumpa, de többször is nyugtatta magát, hogy nem, nem fogja megütni és nem fog vele ordítani, hogy értse már meg a helyzetet. Bár, ha a végén kötél szakad, lehet…
- Na, nem mondod géniusz. Ha most nem említed, valószínűleg sosem tudom ezt meg, hogy gyilkosok vagyunk – forgatott szemet, majd a végén már majdnem nevetni is kezdett. Nem akarta kívülről látni a helyzetet, mert biztos csak két idiótának tűntek. Túl hihetetlen volt az egész.
- Ha vadász vagy, miért egyedül mozogsz? A szabályzatban benne van, hogy nem szabad egyedül küldetéseket csinálni, csak szükséghelyzetben, és tudtommal, nincs szükséghelyzet – nézett rá már kíváncsian, majd teljesen felháborodott. – Nekem ne papolj a címerről, pontosan tudom! – mordult egyet, szinte már állatiasan. Hogy merészel ez a suhanc?! Ő az egyike azoknak, akik legjobban tudják, hogy milyen is vadásznak lenni, mikor a természetfelettiek elpusztítják azokat, akik fontosak… - Valószínűleg sokkal jobban, mint te – villant harag, és mély szomorúság egyaránt a szemében. Rossz helyre tapintott az idegen, és ilyenkor hajlamos volt teljesen bezárkózni. Ha megkérdőjelezték vadászságát… egyike azoknak, akik a leghűségesebbek, oké, pár szabályt nem tart be, de tűzbe tenné a kezét, csak hogy bosszúját beteljesítse, ezért lett vadász!
- Szólj, ha nyugodtan vagy hajlandó folytatni a beszélgetést, vagy találkozunk a rancson. – vágta hozzá kedvtelenül.


- - megjegyzés: 514 || -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 12th Március 2017, 22:30



Mira Gwendolin Sánchez






Az ember azt hinné ha két vadász össze találkozik akkor közösen elfogyasztanak egy piát és elmesélik rettenthetetlen történeteiket, de nem ez a kis fruska csak itt vitatkozik velem. Gondoltam arra is simán lelépek a pics@ba amúgy sem tudja ki vagyok, a hangom alapján sem tud megtalálni mivel a maszk eléggé elváltoztatja azt. Olyan gépies és mély lesz tőle. Végül is be ismerte a tényt, hogy vadász de ez már nem volt titok előttem amikor megláttam a karján a Sáncez címert, de így már jobb ha megerősítést nyert. Vegyem le a maszkot, hogy is ne odébb léptem tőle, most már két méter a távolság köztünk.
-Azt lesheted, ha láttalak volna biztos nem felejtettelek volna el, nem nézel ki hétköznapinak biztos emlékeznék rád, szóval maradjunk annyiban nem találkoztunk. Ha meg akarod tudni ki vagyok, vedd le a maszkot- mondtam neki ezzel egy kis keringőre híva a nőt. Tudtam bele megy, indulatos és meggondolatlan akár csak Rey. Ha fel megy a pumpa akkor Reynel már nem az ész diktál csak az hogy vérre menjen, olyankor úgy képzelem el mint egy pitbullt aki nem hallgat a szóra, nem szabad. Figyelmesen hallgattam, de észnél is voltam ha mozdul akkor ki tudjam védeni a támadását nem fogom adni könnyen a kilétem már csak azért sem mert most már rájöttem kicsoda. Régen mesélte Rey van egy testvére Mira azt hiszem valami ilyesmi lehetett. Szóval hogy már tudom kicsoda eszem ágában sincsen levenni a maszkot, ha rajtam marad akkor nem tud majd beköpni Reynek egyedül vadászom.
-Már értem, ha jól gondolom akkor te a cimborám testvére vagy, szíves elnézésedet kérem, hogy nem tudtam, a nevedet említette de fényképet még sosem láttam rólad, bár abban nem hazudott, hogy szép vagy-mondtam neki szemtelenül. Tulajdon képen nem tartozom neki semmiféle számadással, de azért még egy kicsit el fogok szórakozni vele. Így sokkal izgiseb a dolog, hogy nem tudja kivel áll szemben. Holnap akár elsétálhatunk a nappaliban is egymás mellett ő nem fogja tudni ki vagyok, de az én arcomon gonosz kaján vigyor fog lenni. Kérdésén elröhögöm magam, majd fele szólok, tartva tőle a tisztes távolságot.
-Valóban? Mikor áztatta vérfarkas vagy vámpír vére a kezed? -kérdeztem tőle egy vigyorral az arcomon, mivel egyetemen volt nagyon kétlem ott folytatta volna a vadász karrierjét. Amúgy is a sikátorban sem mutatott semmi olyasmi, amiért tartanom kellene tőle. Hagyta magát olyan helyzetbe kerülni amikor simán leszúrhatják és ez felelőtlenségét jelzi. Most tapintott rá arra a dologra amitől tartottam, sajnos ismeri a szabályokat. Ekkor támadt egy igen csak cinikus de klassz ötletem is.
-Ki mondta egyedül vagyok?- válaszoltam neki egy vigyorral az arcomon, majd elő vettem a kardom- itt van velem a Bestia is- majd egy kaján vigyor ült ki az arcomon. Szerintem most sült hülyének néz engem, Rey is kinevetett amikor elmondtam a kardomnak nevet adtam. De ha ezzel is húzom kicsit, akkor már megéri. Tetszik nekem ez a névtelenség, kimondhatom és szórakozhatok vele anélkül holnap bármi következmény várna rám. Amíg a maszk a fejemen marad, addig biztosan.
-Nos ismerve a történetet,- gondolva arra amit Rey mesélt nekem- elhiszem- ekkor hangom komoly volt, elmesélte Rey mi történt akkor, szóval ezzel nem szabad viccelődni és nem is teszem. Akár hogyan is szomorú a történet és ezt a lány arcáról is le lehetett szűrni. Ebben az egy dologban meghajlok akaratának, és nem szállok vitába vele, viszont következő mondatán azonban elmosolyodom. Én mind végig nyugodt voltam csak egy pillanatra sikerült ki hoznia a sodromból, de ő még most is majd fel robban az idegességtől amiért nem tudja ki vagyok.
-Kettőnk közül te vagy az ideges, de legyen beszéljünk normálisan- mondtam neki, kardomat magam mellé eresztettem le, Bestia csak úgy fénylett a Hold sugaraitól, az ezüst igen csak szépen csillog a Hold fényben.
-Persze azon kívül, hogy ki vagyok az maradjon az én titkom. Más kérdésedre válaszolok... viszont Rey tudja vissza jöttél a városba? Vagy ez olyan meglepi lesz?- kérdeztem tőle, biztosan nekem fog ugrani. Ha egy kicsit is hasonlít Reyre akkor biztosan nekem ugrik alig pár másodperc múlva de én azt felkészülten fogom várni, nem tud meglepni engem.

Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 13th Március 2017, 20:46





Mira & Jackson
Először

Sosem volt jó indulatokban. Néha túlontúl túlszaladt a dolgokban, valóban a forrófejűekhez tartozott és rendkívül makacs volt, képes volt addig felállni bármilyen harcban, míg az eszméletét el nem vesztette, ez is csak egyszer volt… de ilyen részletekbe nem kell vonulni.
Azonnal érezte, hogy a férfi csak szórakozik vele, de nem mondott ellent. Harcot akar, hát legyen! Mira mindig is pusztakézben volt jó, noha a kardokban is kiemelkedett, csak az íjak és lőfegyverek voltak azok, amikben az átlagos szintet ütötte meg. Rengeteg év edzsése, noha ezzel nem ez nem jelenti azt, hogy legjobb lenne, de nem rossz vadász. Amit kell, megtesz, és amíg él.
- Tessék? – vonta fel a szemöldökét meghökkenve. – Rey testvére? Hánynak nézel te engem? 22 vagyok összesen. Az unokahúga vagyok, idióta – forgatott szemet, noha nem sértette a dolog. Legalább szép, vagyis ezen inkább jót röhögött, hogy az ismeretlen ezt mondta neki.
- Hidd el, áztatta már megannyi természetfeletti a kezemet – felelte kimérten, ezzen nemis hazudott, noha vámpírt még nem ölt meg, de farkast igent, és nem volt egy kellemes találkozás, azonban ez nem jelentette azt, hogy ne találkozna újabb példánnyal. – Mert neked igen? Vagy csak éppen a farsangról szalasztottak? – köhintett egyet gúnyosan, miközben mérte fel a lehetőségeit, és a helyszínt, hogy mennyit mozoghat. Sajnos az egész öltözet miatt Jacksont nehezebb volt megítélnie, de anatómiailag minden embernek vannak ugyanott gyengepontjaik, csak át kell törnie a falat, amire támadt is egy jó ötlete, így csak egy mosolyt eresztett meg.
- Bestia? Ne röhögtess – kacagta el magát. – Ennél jobb nevet is találhattál volna ki, de akkor harcolj azzal, hátha megvéd tőlem – sátáni kifejezést öltött magára, ahogy érezte kezdi elönteni az adrenalin a haragtól, ahogy szórakozott vele az idegen, már pedig azon a maszkon szépen nézne ki egy horpadás…
- Kösz hogy elhiszed, igazán érdekfeszítő, és igen, Rey tudja, hogy a városban lakom – nézett rá értetlenül, ahogy kirpogtatta nyakát és levette a táskát válláról. Nem volt nála fegyver, kivétel egy kis kést, de ha kell, elveszi bestiát valahogy, már pedig meg fogja tudni, hogy kivel is áll szemben. – Forró tűzön jársz, idegen – duruzsolta mélyen, ahogy oldalra lépett. – És nagyon titkolod kilétedet, vajon miért? Csak nem egy áruló vadász? Vagy csak elloptad a címert és szereztél pár információt? – erőset rántott a táska pántján, aminek oldala felszakadt, és egy adag könyvet szerzett magának, amiket kézbe fogta célozta meg a férfit, mintha frízbit dobálna, ezzel közeledett hozzá, hogy ütési távolságba kerüljön, már pedig akkor kap egy két öklöst. Elöntötte a düh, koncentrációja az érzelmek ellen eltűnt a fáradtság által, így gyorsan beadta a derekát a harcra. Ha nyer, ha veszít, de fel fog állni!


- - megjegyzés: 530 || -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 13th Március 2017, 22:27



Mira Gwendolin Sánchez






Nos ez alapos pofára esés volt azt hiszem ennyire mellé lőttem volna? Mindig is úgy emlékeztem a testvére... Ajjaj most igen csak hatalmas bolondot csináltam magamból, még szerencse ez a maszk a fejemen van és nem látja mennyire bele is pirosodtam amit mondott. De van egy okos ötletem amivel ki tudnám vágni magam ebből a kellemetlen helyzetből.
-Hát igen... tudom csak próbára kellett tenni valóban az vagy akinek mondod magad- mondtam neki vigyorogva, de igazán erőltetett vigyor volt ez, nem hiszem be fogja venni. Minden esetre egy próbát megért a dolog, gyerekes le reagálás volt. Lehet jobb lett volna ha csak csendben fortyogok a levemben ám, most már mindegy. Jobb lenne odébb állni, mert ha ez a nő valóban le rántja rólam a maszkot akkor lesz itt felsülés.
-Kezed járjon ne a szád, bizonyítsd mit tudsz és az egész amit mondasz nem csak egy nagy szájú csitri hazugságai.- mondtam neki, ettől már biztosan ideges lesz ha eddig nem is volt, most már az. De nem is baj minél idegesebb annál kevésbé lesz veszélyesebb rám nézve, ha indulatból fog cselekedni akkor könnyen kiszámíthatom a lépéseit amit ellenem fog elkövetni. Hogyan is sodródott ez a helyzet ide? A megmentőből lesz most az aki kell védekezzen a megmentettől, igen csak zűrzavaros történet azt meg kell hagyni, de ellenben nagyon szórakoztató.
-Öltem már vámpírt... Rey segített levadászni a szüleim gyilkosát- mondtam neki egy kissé lehangoló hangnemben de azonban nem lankadt a figyelmem. Az érzéseim nem befolyásolhatják a reakció képességem idejét, két méter távolság van köztünk. Erről a távolságról nem tud meglepő támadást indítani felém, szóval egyelőre nem kell feszengenem. Már vártam a cinikus hozzá szólását, nem is lenne Rey rokona ha ezt nem tette volna meg. De nem zavar a dolog, sokszor viccelődött Rey is ezzel a dologgal, már megszoktam és nem is zavar. Nekem tetszik és van egy bizonyos története is amiért, ez lett e neve.
-Nincsen szükségem kardra egy fegyvertelen nő ellen, maximum egy zsebkés férhet el abban a táskában, na meg egy lőfegyver de nem hiszem elértem volna azt a szintet amikor arra lenne szükséged.- mondtam neki vigyorogva majd eltettem a kardot, szeretem a fear küzdelmet ha már a természet feletti lények ellen nem tudok azzal harcolni, mivel ők jóval erősebbek de szerintem egy kislánnyal még el fogok bírni, csupasz kézzel is. A következő mondatára nem reagáltam semmit nem igen volt amit hozzá fűzhettem volna, ám azonban a megjegyzése már annál inkább érdekes volt. Nocsak egy fenyegetés. Akkor már nemsokára kezdődök is a „viadal” ha már fenyegetéssel kezdi.
-Nem érzem még a talpam alatt a forróságot, de ha majd igen akkor jelzem- vágtam rögtön vissza, izgatott voltam, ha bár nem sikerül a mai célom amit beterveztem. Viszont most ha már ilyen kis izgalmas és nevetséges helyzetbe kerültem akkor már ki is használom ezt. Nem volt kétségem az felőle, az akinek mondja magát szóval nem is becsülöm alá. Igaz még fiatal, de ennek ellenére nem becsülöm alá az lehetségesen nagy hiba lenne, ami túlságosan is nagy luxus lenne számomra.
-Erről talán kérdezd meg a nagybátyádat, ha megemlíted a Bestia szót előtte biztos vagyok benne tudni fogja kiről van szó, ennyit a feltevésedről.- mondtam neki, de mielőtt be fejezhettem volna hirtelen felém kezdtek repülni a könyvek. Mi az isten? Néztem a helyzetet ez most valóban könyvel fog engem megdobálni? Két könyv elől sikerült kitérnem, de sajnos a harmadik gyomron talált nem volt ez fájdalmas érzés viszont szerettem volna kitérni az összes elől.
-Nocsak, ez elég gyerekes volt nem gondolod?- néztem rá vigyorogva majd figyeltem mit fog tenni, nem támadok, hülye is lennék ő akarja le venni a maszkot a fejemről. Én legszívesebben kereket oldanék, és azt is fogom tenni amint csak olyan helyzet adódik, hogy szorulna a hurok a nyakam körül. Nem kockázatatom meg a lebukást.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 14th Március 2017, 21:36





Mira & Jackson
Először

Csak kicsit, csak nagyon kicsit volt ideges. Jacksonnak valóban sikerült berántania az indulatok tengerébe, melyek összecsaptak feje fölött, bármennyire is próbált tenni ellene. Genetikailag volt kódolva benne a forrófejűség és makacsság, ami nem hagyta nyugodni.
- Csitri? Ennél jobb szöveget kell benyögnöd, ha csajozni akarsz, mert most tájékoztatlak, hogy nem nyerő – mormogta felindulva, ahogy kerülgette a férfit, mérte fel a pontjait, és máris stratégiai lépések jutottak eszébe, azonban valóban a düh kezdte a gondolatait felégetni, ami ellen nem tett. Ösztön… valahol mindenki csak egy ösztönlény, így benne is ez lépett életbe.
Nem mondott semmit a szüleire, csak fájdalom villant a tekintetében. Ő sosem tudta, hogy kik ölték meg a szüleit, és sosem fogja megtudni, ezért együttesen ítélte el a természetfelettieket, akiknek számát csökkenteni akart, na meg persze, hátha egyszer a gyilkos keze vére folyik majd le ujjain. Várta már azt a pillanatot, biztos volt benne, hogy tapasztalni fogja, és akkor tudni fogja, hogy ő a szülei gyilkosa, senki más…valamikor.
- Miért kérdezném meg Reyt? A nagybátyám, és a Sánchez ház vezetője, de semmi több, nem rendelkezik felettem – mormogta, hogy már pedig ő a saját törvényei szerint él, legyen az bármi is. Mindig is a saját feje után ment, a szabályok nem tudták megkötni.
- Nem, mert telibe találta a harmadik – vigyorodott el, azért mégis csak sikeres volt a könyvtámadás, még ha utána szedheti is fel a könyveket. Nem fájdalmas, de meglepő... áthidalta egy nagy lépéssel a távolságot annyira, hogy meg tudja rúgni. Természetesen, nem az első csapástól várt bármit is, ha az ellenfele valóban vadász volt, akkor fel volt már készülve, azonban, ahogy csökkent a távolság, remélte, hogy megüti. Egy pofon is már jól esett a lelkének, csakhogy utána itt hagyhatja az egész kócerájt, elfelejtse az egészet. Bármennyire is kíváncsi volt, hogy ki is az ellenfele, már annyira nem érdekelte, ellenben egy hatalmas öklöst akart vágni neki, hogy nem akárki, vele így nem lehet beszélni.
Jackson ügyes volt, vagyis legalábbis a kezdetleges, ízlelgetős támadásokat könnyen hárította. Természetesen, ezt nem egy nyílt utcán kellett volna lerendezniük, amikor bármelyik pillanatban kinézhet egy utcabéli a ház ablakán, és egy verekedést pillanthat meg, még a végén rájuk hívják a polgári őrséget is, hogy takarodjanak, azonban ezt MIrát hidegen hagyta. Csak egy ütés legalább, és nyugodtan megy aludni, ha a nevét is megtudja, az csak jobb….


- - megjegyzés: || -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 14th Március 2017, 22:16



Mira Gwendolin Sánchez






Nem tudom most ez a helyzet mind kettőnk számára gyerekes? Számára biztosan, de nekem nem kellene egy kicsit érettebben viselkednem? Mondatán nevettem egy jót, még hogy csajozni? Külsőleg szerintem szépen néz ki, de amennyit mutatott isten adta természetéből hát köszönöm szépen de ki hagynám.
-Nem vagy az esetem, túlságosan is hangos vagy, na meg hogy is mondjam idegesítő- mondtam neki vigyorogva, persze nem akartam megsérteni semmivel se, remélem érteni fogja a csavart benne, nem pedig beduzzogni tőle. A külsejét direkt nem említettem meg, még a fejébe szállna a dicsőség és azt hinné tetszik nekem. Na még az kellene nekem, aztán magyarázkodjak Reynél, így is meg kell hallgatnom egy sort, amikor majd rájön a titokra amit előle titkolok. A mondatát nem egészen értettem, legalábbis tudtam értelmezni amit mondott ám azt már nem, hogy miért van ez. Szóval akkor ő nem tagja a Sánchez vadász családnak, csak a Sánchez családnak. Kezd minden egyre több értelmet nyerni, szóval ezért nem látom őt a közös vadászatokon mert nem tartozik hozzánk?
-Így már világos minden számomra, szóval te akkor egy ilyen kis magányos farkas köjök vagy igaz?- kérdeztem tőle vissza, szándékosan tettem oda a farkas köjköt. Ez már sokkal megnyugtatóbb számomra, mert ha nem sikerül le venni a maszkot rólam. Sosem fogja meg tudni ki voltam... ragyogó! Most felcsillant az a bizonyos fény a szememben, mert eddig arra tudtam gondolni mi lesz ha el jön a rancsra és felismer vagy vissza költözik oda. De ezek szerint esze ágában sincsen.
-Attól amiért össze jött neked, nem leplezi azt a tényt, hogy az!- célozva amit mondtam, rúgott egyet felém, de én tartottam a távolságot. Rá jöttem csak közel akar férkőzni hozzám, semmi kedvem nekem ahhoz, hogy itt megverekedjek vele. Nem látom értelmét, ha gyakorlatozni szeretnék azt nem a nyílt utcán tenném.
-Viszont ha nem tartozol Rey alá akkor téged miért érdekel a kilétem? Nem lényegtelen számodra ha úgy is a te utadat járod?- kérdeztem tőle, miközben hátra léptem egy lépést, ismét megtartva köztünk a távolságot. Nem fogom közel engedni magamhoz mert még a végén pofátlan módon képes lenne bele csimpaszkodni a maszkomba, hogy lerántsa azt. Viszont az arcommal amúgy se menne sokra, azt hiszem.
-Remélem azért annak tudatában vagy, hogy a homlokomra nincsen felírva a nevem..- mondtam neki, ezzel szerintem le lombozva a lelkesedését. Mert nem tud nekem olyat mutatni amivel elárulnám neki a nevemet. Ez maradjon az én titkom, na meg ha sikerül akkor az arcom kiléte is... talán ha nem lenne ilyen nyers a stílusa és szépen kéri levettem volna, de így ebben a stílusban nyomva a dolgokat, nem.
-Miért jó neked egyedül? A vadászok erejét a társai adják nem az önnön ereje- tettem fel a kérdést számára, hiába én egyedül vagyok jelenleg itt de csak olyan megfigyelést végzek és ha nagyon muszáj közbe avatkozom, de eszem ágában sem lenne egy komolyabb ellenfél ellen egyedül szembe menni. Közben egy pillanatra sem veszem le a szemem a lányról, minden mozdulatát lesem mit reagál és hogy én megtegyem a szükséges lépéseket rá. Idő közben észre vettem ír valamit a könyv borítóján amit hangosan is olvastam.
-Szexuális együttlét okozta gyönyörök- majd hangos nevetésben törtem ki, szerintem ezt a könyvet nem kellett volna felém dobálnia, na még ilyen sem történt velem életemben- gondolom tananyag... - majd újra röhögni kezdtem.
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 15th Március 2017, 21:12





Mira & Jackson
Először

Mióta szülei meghaltak, MIra nem lelte meg önmagát, egyszerűn képtelen volt feldolgozni az érzést, hogy nincsenek már mellette a szülei, azok, akikre igazán támaszkodhatott volna. Persze, Sánchez vadász család, de a fenébe, akkor is!
Most is ez az érzelmihullám borította el, nem is igazán Jacksonra haragudott, hanem önmagára, hogy képtelen erős maradni,  és az egész világra. Amit most egy pillanatra hivatkozva kitölthet valakin… Valakin, aki nem szolgált rá, igaz, még ha hergelte is a harag felé, de akkor sem szolgált rá. Az idegen méghozzá egy vadász volt, így kell viselkednie vele? Így kéne viselkedniük? Hiszen méghozzá mindketten a Sánchezekhez tartoznak, hanem is vér szerint, de csoportilag igen.
A kivédett támadásokra hirtelen állt meg. Hirtelen a tudat áttört az érzelmeken és kizökkent. Szégyellte önmagát, hogy ennyire könnyen kibillent.
- Semmi közöd hozzá – felelte ridegen, és mozdulatai merevvé váltak, ahogy szépen elfordult tőle. Gondolatai elvándoroltak. Honnan is tudná,  hogy milyen az ilyen élet? Zsigerileg csapatostul vadásztak, de ő ebből kiszakadt. És egyetemre ment. A kettős életet nehezen vitte, hogy az egyiken ne essen csorba, már pedig ahhoz, hogy ne a mély depresszióba essen, muszáj volt kiélnie fantáziáját, nem pedig csak edzés, vadászat, edzés, vadászat…  Néha a rancs felé nézett, akkor elment velük vadászni, de azon kívül a szabályok szerint egyedül nem mehetett, és nem is nagyon ment. Rey a fejét is venné, ha végérvényesen kiderülnek, hogy egyedül mászkál, hiszen kevés esélye van a mostani tudásával túlélni egy nagyobb harcot, muszáj még edzenie és tanulnia hozzá…
- Fogd be a szádat, pontosan tudom – felelte sziszegve, miközben elkezdte könyveit, és táskáját összeszedni.  – Viszont te miért vagy akkor egyedül? És rejted maszk mögé az arcodat? Büszkének kéne lenned, hogy vadász vagy, méltatlanná válsz Sánchez lenni – pillantott vissza rá érdektelen arccal, de még a harag ott bujkált tekintetében. – Hordhatod a címerünket, de az nem jelenti azt, hogy méltó is vagy rá – vette kézbe az elhagyott dolgait, majd a könyvre pillantott. Majdnem ő is elnevette magát. Beth könyve, ő ilyet nem olvasna, nem volt szüksége rá. Másrészt a fiúkkal nem tudott fix kapcsolatot kialakítani, képtelen volt ragaszkodni szülei halála óta, így valóban csak pár gyors kör ment le, hogy néha előtörő szükségleteit kielégítse. Felvette a könyvet, majd telibe dobta vele az ismeretlent.
- Valószínűleg neked nagyobb hasznod lesz belőle, ahogy elnézem. A rancson majd találkozunk, ha lesz merszed felvállalni önmagadat – fordult el, majd ott hagyta Jacksont, de még a kardot gyorsan megjegyezte, meg az alak körvonalait, hátha egyszer valóban egymásba buknak, mert nem  hitte, hogy Jacksonban annyi tartás és gerinc, hogy levegye azt a nyamvadt maszkot. Végül beleveszett az esti félhomályba, ideje hazamenni.


- - megjegyzés: 526 || -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve: 16th Március 2017, 21:26



Mira Gwendolin Sánchez






Le sem tagadhatnál feldobta a helyzetet Gwen, miért is? A maga sajátos forró vérével, ahogyan reagált a dolgokra. Imádtam a dolgot. Nem akartam őt megbántani egyáltalán nem szolgált erre rá, viszont láttam az esélyét mennyire is fel tudom tüzelni az idegeit ez kihagyhatatlan alkalom volt. Szerettem mindig is másokat szórakoztatni, vagy mérgesíteni, mint ebben az esetben is.
-Érdeklődnöm csak szabad- nyögtem vissza felé, nem gondoltam most el fogja mesélni nekem az élete történetét ám azonban reméltem ad egy kis morzsát ami alapján elindulhatok, ha esetleg kérdezősködnék Reynél. Lényegében van valami amit mond, büszke is vagyok arra ami vagyok, mármint a vadász. De ezt mindenki nem érti meg főleg az emberek nem, mit miért teszünk mi vadászok. Hogyan lehet gyilkossággal jót tenni? Régebben ez nekem is kérdés lett volna ám azonban még nem láttam olyan vámpírt aki egy pszichológus ki gyógyított volna a gyilkos ösztönéből, nem is tanulnak ezek másból, csak a halálból. Ez a végzetük.
-Próbáld befogni, eddig nem sok sikerrel megy a dolog- mosolyodtam el majd folytattam válaszoljak a kérdésére.- mert nem szeretném ha az arcom az újságokban látnám, itt a belvárosban nehéz feltűnés nélkül vadászni, márpedig a legtöbb dög itt van.- mondtam neki érthetően. Elhiszi? Nem tudom viszont ez már csak rajta áll, nem várom el tőle el is higgye ám az én szavaim őszinték voltak, nem szeretek hazudni sohasem sem. Ha valamit nem akarok elmondani azt viszont nem is teszem. Mérges volt, de volt egy pillanat amikor kicsit elgondolkozott, abba hagyta a támadást. Ismét érkezett egy könyv ám azonban ezt már el tudtam kapni gond nélkül, ha az ember felé egy tárgy jön felé könnyen el tudja kapni, de ha már három akkor szerintem képtelenség egy időben mind elkapni. Ugyan azt a könyvet dobta vissza nekem ami olyan viccesen hozta ki a helyzetet. Szívesen vissza szóltam volna neki, de féltem megbántom vele ezért csak elengedtem a fülem mellett. Vajon ki a méltóbb a címere aki előle menekül, vagy az aki a családot szolgálja? Ettől lehet össze tört volna, nekem is van szívem és fejem is. Nem fogom direkt megbántani őt elég lehetett neki, meg kellet birkóznia a szülei halálával még nem teszek rá egy lapáttal, minden viccnek van határa is. A rancson? Érdekes lesz az a találkozás már várom, de mielőtt még odébb állt volna adtam egy segítséget a megtalálásom érdekében. Nem akartam elárulni magam, de ezzel sokat nem mondok el. Ha valóban akarja tudni ki vagyok, muszáj lesz neki ellátogatnia a rancsra, más különben sosem tud úgy a szemembe nézni, hogy arcom lássa.
-Héé kislány, keresd majd Winney-t, de aztán csak óvatosan haza fele, nem biztos akkor is ott leszek- kiáltottam utána torkom szakadtából, talán fel is bőgtem az egész utcát. Ideje lenne tovább állni innen mielőtt valaki rám hívná a rendőrséget. Nézek a könyvre bambán.
-Veled meg mit csináljak?- nem lenne szép dolog ha most bele dobnám a kukába, majd vissza adom ha el jön a rancsra, viszont a borítóját és az első oldalát letéptem. Nem találhatja meg senki nálam ezt a könyvet, ha Rey fülébe jutna milyen könyv van nálam akkor életem végéig ezzel szívatna és azért nem lennék oda. Majd elindultam haza.

Köszöntem a játékot, egy élmény volt!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Egy elhagyatott utca ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Egy elhagyatott utca
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: belváros és városgerinc-
Ugrás: