Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Back in the past - Mira & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
24
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Back in the past - Mira & Sebastian ; Elküldve: 10th Március 2017, 21:30



Mira & Sebastian
Back int he past  


Vörös hajából fésült ki ujjaival egy-egy gubancot, mely az erdőben a sok ágtól és bokortól alakult ki, amin átesett futás közben. Most már végre normalizálta lépteit, de folyamatosan körbelesegetett és alig mert levegőt venni nyugtalanságában. Egyedül volt egy erdővel szemben… elvesztette kísérőjét, ugyanis a Sánchez szabályok szerint nem mehetett ki egyedül, már pedig most rábíztak egy vérrókát – mily megtisztelő feladat. Könnyűnek gondolta, hiszen ez a legkisebb állatfaj, és mindig magányosan járnak kelnek, de kissé elbízta magát. A lény sokkal intelligensebb volt, mint amire számított, és sikeresen szétválasztotta a kétfős csapatot egy-egy tagra. Nem örült, de semmiképp sem gondolta, hogy ez lenne a vég, majd csak újra összetalálkoznak, legkésőbb a birtokon… de addigra szerette volna az állatot, ha lehet ezt mondani rá, letudni.
Recsegtek, ropogtak az ágak, mire még jobban megszorította íját – kifehéredtek ujjai, ahogy a sötétséget pásztázta. A nap a horizontot súrolta, és nem lett volna rossz, még az éjszaka beállta előtt befejezni a feladatot, vagy legalább hazamenni, mert így nagyon is vadászból préda lesz.
- Nyugalom, Mira – suttogta magának jó halkan, hogy nehogy még földbe gyökerezzen a lába, mikor szemben vele egy lény kezdett kirajzolódni. A vérróka, először őt cserkészte be… milyen okos, hogy nőt kereste előbb meg…
Nyelt egy nagyot, miközben kihúzta magát, egy nyílvesszőt helyezett a húrra, húzta ki már majdnem, de a lény nem várta meg. Nekirontott vinnyogva, vicsorogva, ha nem ugrik el előle, akkor már a földön taposná. Nyílvessző kiesett a kezéből, de ez volt a legkisebb baj, annyira közel voltak egymáshoz, hogy bármilyen lőfegyver esélytelennek bizonyult.
Talpra ugrott, az adrenalin szétáradt a vérében, melytől realitása csökkent, és mérgesen rontott neki a fenevadnak, hogy márpedig nem fog veszíteni ellene. Semmiképp sem!
A túlbizakodottság, a haragja a természetfelettiek iránt, vagy az át nem gondolt helyzet, ami kibillentette nyerő pozíciójából? Ki tudja, de nem állt jól a szénája, az állat kimondottan okos volt – kihasználta termetét és gyorsaságát, így Mira csak arrébb evickélt a harapások ellen. A küzdelem nagyon egyelőre sikerült, már pedig az idő pergett visszafelé, a nő nem engedhette meg magának, hogy ráesteledjen, mégis megtörtént. A nap elkúszott aludni, a hold váltotta fel a helyét.
Mordult egyet, mikor elbotlott, és nekiszorult egy fának. Farkasszemet nézett a lénnyel, mely felé tartott, nagy lehetősége volt, hogy maga alá terítse a lányt.
Lehunyta a szemét, miközben keresett valamit a talajon, akár ág, vagy egy nagyobb kő, amit használhat. Érezte, ahogy közelebb jön a lény…
Csak valamit találna már, nem lehet így vége, nem akarta elhinni, hogy az egész napnak ilyen borzalmas befejezése lehetne. Ebből hazamenni... ha hazamegy egyáltalán! Pont ezért nem szabadott volna elhagyni a kísérőjét, mert be kéne tartani azokat a vadász szabályokat... Mira nem a szabályok embere volt, persze, azért nem szegült ellen, de köztudott volt, hogy kissé lázadt, és ahol rést talált a törvények között, azt kihasználta... Voltak nem szép következmények, de igazán most, éles helyzetben értette meg, hogy miért is alakultak meg a szabályok, na nem mintha ettől jobban vigyázna majd magára, vagy hirtelen a minta vadásszá alakulna... nem.
Keze egy ágba botlott, kitapogatta, ujjai közé szorította, és azonnal maga elé emelte védekezőn, de nem történt semmi. A vérróka nem jött neki, így kinyitotta a szemét, hogy mégis mi történt...





notes: kissé gyenge...
• •
Vissza az elejére Go down
Sebastian Michaelis
vámpír nemzettségfõ

avatar

. :

Posztok :
54
Lakhely :
† Phantomhive manor †
Foglalkozás :
† not your business †
. :