Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Kollin Blayze Loney

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Kollin Blayze Loney ; Elküldve: 10th Március 2017, 20:27





Kollin Blayze Loney


meghalsz

Cardiff, Wales

1989. szeptember 14.

27

vadász

edző

Matthew Daddario




RANG: A Silver család keze alá dolgozó, külső körhöz tartozó vadász, aki a fiatalabbak edzésébe is besegít.

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: Mondhatni tökéletes állapotban van a teste, ugyanis hihetetlenül odafigyel arra, hogy ha megsérül, akkor kellő időbe teljen a gyógyulása. Emellett odafigyel az egészségére és az edzésre is, ezért mondhatni a teste tökéletes állapotban van annak ellenére is, hogy amúgy a nagyobb sérüléseket nem mindig tudja elkerülni. Elég finnyás, ezért nem is eszik meg akármit, csak olyan ételeket, amiket a szervezete tökéletesen tud hasznosítani, amiből a lehető legtöbb energiát nyeri ki. Épp ezért is alakult ki rajta egyfajta természetes izomzat, ami a fizikai teherbírását növeli, hiszen ő nem pumpálta magát a gépekkel és szteroidokkal. A bőre alatt található acélos, kőkemény izmok részben a tökéletes erőnlétének a jelei, részben annak, hogy szeret természetesen szexi lenni, ezért nem rontja el műkockákkal a testét. Szóval összességében úgy gondolja, hogy az ő esetében az egészség nagyon fontos, hiszen bármikor szükség lehet a szolgálataira, így még egy megfázást sem engedhet meg magának. Talán részben ez is az oka annak, hogy otthona vitrinében mindig megtalálható némi skót whiskey, a másik ok meg... Talán később még azt is megemlítem.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: Mondhatni egész normálisan bánik mindenkivel, ugyanis vadász létére nem ismeri a faji megkülönböztetés fogalmát: nemes egyszerűséggel mindenkit lekezel, mindenkit kizár a szívéből, mindenkit ellök magától. Na jó, azért van annyi különbség a dolgok között, hogy az emberlányokat csak ingerülten hazaküldi, ha éppen olyanja van, a vámpírokat és más fajokat pedig a kedvenc, rózsás markolatú tőrével a szívükben – szigorúan minimum háromszor megforgatva – engedi csak el, rögös útjukra. Persze ha nincs kedve ennyire közel menni az áldozatához, mert esetleg ocsmánynak találja, vagy hasonlót gondol róla, akkor nem teszi, egyszerűen egy fa tetejéről, Cupido módjára kapja le az ellenfeleit, csak ő éppen nem Ámor nyilait lövöldözi mások felé, hanem éppen olyannal, ami képes elpusztítani a kedves áldozatát. Mindennek ellenére tökéletesre fejlesztette a célzóképességeit, szóval mondhatni beugorhatna a szerelemmel áldó isten helyére. Mindez szerintem tökéletesen leírja a fajokkal való kapcsolatát, viszont arról említést kell tenni, hogy vadásztársai felé tisztelettel adózik, és tökéletes magatartást tanúsítva csak azt üti le, aki tényleg megérdemli.

HOBBI: Sokan durva embernek tartják, és nem is gondolnák, hogy amúgy hatalmas rajongója az irodalomnak, főleg a klasszikus műveket szereti, és ezer meg egy vers van az elméjében elraktározva, amikből bármikor idézve megdobogtatja az emberek szívét. Sokan azt gondolnák róla, hogy nem fog sokáig élni, mert a forrófejűsége, a hirtelensége megöli, de mivel a könyvtárak, a könyvesboltok mind olyan helyek, ahol tökéletesen megtalálja a lelki békéjét. Mondhatni eddigi élete folyamán több ezer könyvet olvasott, és mindezek tanulságára emlékszik. Az olvasás képezi az érzékeny részét, de sokszor nehezen hasznosítja az életben mindazt, amit leszűrt a regényekből, versekből. Emellett imád edzeni és fontosnak is tartja mindezt. Illetve a hálószobájában az ágy melletti éjjeliszekrény őriz néhány papírra vetett verset gyönyörű, elegáns kézírással, de ezeket sosem mutatta meg senkinek, és nem is tervezi, ő csak önmagának ír, meg a fióknak, ami a lelkét tárolja.

VÁGYAK, ÁLMOK: Az állandóság. Egyetlen dolog, amire komolyan vágyik, hogy végre valaki jöjjön, aki ezt jelenti majd számára. Akármennyire érzéketlennek tűnik, azért neki is jól esne, ha felébredhetne valaki mellett, ha valakinek a fényes hajába túrhatna, ha valakinek reggelit készíthetne. Nincsen sok kívánsága, nem akar nagy ember lenni, nem érdekli a hierarchiában való feljebbjutás, csak az, hogy tökéletes társra leljen, egy olyan társra, aki túllát a páncélján, aki meglátja a benne lakozó embert. Aki megpróbálja rávenni arra, hogy ne féljen elrejteni ennek mivoltját, és nyugodtan reptesse szét szívének minden darabját a levegőben. Talán erre Kollin sosem lenne képes, mégis vágyik valakire, aki ezt el tudja majd érni nála. Akinek talán sikerül.

FÉLELMEK: A felszínen úgy tűnik, hogy talán nem fél semmitől, hiszen ő egy vadász, egy hihetetlenül bátor ember, aki képes odaadni az életét azért a nemes célért, hogy másokat védelmezzen. Ez persze mind megvan benne, de nem nevezhető sebezhetőnek, ahogy Akhilleusz, a félisten sem volt az teljesen. És Kollin Blayze Loney egyáltalán nem számít félistennek, az egyetlen dolog ami isteni eredetű lehet benne az a tökéletes szépsége, de semmi más ilyesmiről szó sincs. Na, de a félelmeiről volt szó, nem? Nos, mondhatni az egyetlen dolog, ami igazán megrémiszti az a lelkiismerete és a gondolataival való magára maradás. Sokszor próbálja kiűzni a saját érzelmeit és gondolatait a fejéből, mert úgy érzi nincs szüksége rájuk. Fél önmagában a saját érzéseitől és attól, hogy elfogják pusztítani majd. Éppen ezért képes csak versekben, történetekben, tökéletesen fiktív világban érezni. Mert az egyetlen dolog, amitől fél, az saját maga, a saját belső világa, amiatt nem lát tisztán. Nem tudja, hogy feketeség, vagy napfény uralkodik benne, hogy a lelke mályvaszínű, vagy csak egy szurokra emlékeztető, képlékeny és ragacsos anyag, ami bekebelezi majd a szívét, az eszét, és egy tátongó, üres lyukat hagy rajta. Mindezt fél megtekinteni, nem akarja látni sem a sötétet, sem a pasztell árnyalatot, mert egyikkel sem tudna mit kezdeni. Pontosan ezért a kedvenc színe a szürke.

ERŐSSÉGEK: Egyértelműen minden fizikai erőkifejtés, megnyilvánulás. Tehetséges és szorgalmas, ezért nem veszíti el azt, amit a jó égtől kapott. Egyszerűen csak edz, hogy még jobb legyen, és ez könnyen megy neki. Nem esik nehezére az erőnléte fejlesztése, könnyedén tud mindig jobb eredményeket elérni, amitől lassan annyira jó lesz, mintha a vadászatra teremtetett volna. Emellett még talán megemlíthető a másik oldalából eredő hozzáértése a versek írásához, a történetek kreálásához, amiket nagyjából lélektani orvosságként fog fel, amik összerakják őt egy teljes egésszé. Mondhatni ezek a kis szösszenetek képezik a testének azon képlékeny anyagát, amik ragasztóként funkcionálnak, amik miatt nem esik szét, mint ember. Ha nem lenne meg ez a tehetsége, akkor minden bizonnyal egy vérengző és érzéketlen gyilkos lenne, de az érzékenysége a szépség és a művészet felé mindent megváltoztatott.

GYENGESÉGEK: Érzései kifejezése. Ha valakinek mondani szeretne valamit, azt általában teljesen másképp teszi, mint ahogyan magában gondolja. Persze mindebben van valami szándékosság, mert nem véletlenül küld el másokat melegebb éghajlatra – ennél sokkal rosszabb módon teszi – de sokszor nem azt mondja ki, amit tényleg szeretne. Persze ezeknek a következményeivel sosem számol, hiszen az egoja még így is túl nagy ahhoz, hogy beismerje, ha hibázott. Inkább elkerüli a másikat és egyedül marad, minthogy valakitől bocsánatot kérjen. Ez bizonyítja, hogy képtelen normális emberi kapcsolatokat kialakítani, amik a felszínes együttléteken túlmutatnak.

SZÜLŐK: meghaltak

TESTVÉREK: sosem voltak

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: nincsenek

HÁZIÁLLAT: egy kis szőrös perzsamacska, akit Lucretia-nak hívnak, és mindig közli vele, hogy nem aranyos, de azért serényen simogatja minden nap.

ELŐTÖRTÉNET/SZJ PÉLDA: Furcsa sikolyok után indultam meg az erdőbe, magam mögött hagyva a srácot, akivel amúgy vadászni indultam. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem kifejezetten szokás, hiszen a Silverek minimum kettesével járnak vadászni, de most valahogy szükségszerűnek tűnt a dolog. Nem tudtam elképzelni, hogy mi a fasz folyhat az erdő közepén, hogy mitől volt ennek a nőnek a sikítása vágyakozással és félelemmel teli, és egyáltalán hogy lehetséges az ilyesmi. Őszintén megvallva, talán kissé irigy is voltam a tagra, aki ezt érte el vele, mert én is mindig ilyet akartam hallani attól, aki épp az ágyamban boldogított, de nekem úgy néz ki csak a kielégült sóhajok és a hasonlók jutnak. Na nem mintha az nem lenne bőven elég, de azért biztos izgalmasabb egy olyan nővel a szex, aki fél tőlünk. Ez a gondolatmenet tudatosította bennem azt, hogy ideje teljesen kikapcsolni és átavanzsálni ösztönlénybe, ami majd irányíthat, mert már nekem is elegem van magamból, szóval úgy döntöttem inkább utánajárok ennek a visítós dolognak. Nem mondom, az egész erdő ebbe zeng bele, szóval tuti valami nagy dologról van szó, amiről én semmiképpen sem szeretnék lemaradni. Pontosan ez volt az oka annak, hogy követtem a hangokat, és három bokorral, meg két fával arrébb – a másodiknál szigorúan oda kellett figyelnem arra, hogy balra forduljak – megtaláltam az áldozataimat. Sejthettem volna, hogy éppen valami vámpíros dologról lesz szó, pontosabban inkább arról, hogy függőségnek adta át magát a nő, amit hihetetlenül undorítónak találtam akárcsak azt, ahogyan a skarlát nedű folyt a nyakából. A biztos távolból figyeltem őket, nem mozdulva a helyemről, aztán hangtalanul kezdtem meghódítani a fa csúcsát, ami eddig rejtette a feketébe öltözött testem. Pillanatokon belül meg fogja érezni a szagomat ez az akármi, és akkor majd nézelődhetek ha lerángat innen. Nem akarok vacsora lenni, ilyesminek meg főleg nem lennék szívesen a csemegéje. Szerencsémre az íjamat már felajzottam, így csak annyi dolgom volt, hogy a nyílvesszőt pillanatok alatt illesszem a húrra, és célozzak... De úgy néz ki így sem voltam elég gyors, ugyanis pont elugrott volna a kis rohadék a vesszőm elől. A vállát még így is súrolta és elterült a földön, én pedig egyetlen elegáns ugrással termettem a földön, akár egy tökéletes fekete párduc.
- Ah, anyád mikor tanított meg arra, hogy a nők nyakát illedelmesen kell kiszívni? – tapostam az arcába, aztán nemes egyszerűséggel átgyalogoltam a bordáin, amik picit ropogtak, de úgyis hamar meggyógyul majd, ennyibe nem fog belehalni az tuti. A fiatal nőhöz sétáltam, akinek a bőrén megcsillant a holdfény és egzotikusan ezüstös fénybe vont az egész testét. Nemes egyszerűséggel gyönyörűnek tűnt.
- Neked meg valószínűleg nem tanították meg, hogy a ribancoknak szívják ki a nyakát – vontam fel a szemöldököm, aztán valami oknál fogva felnyaláboltam a földről, és a vállamra dobtam a nőt. Azért azt sem szeretném, ha valakije felkeresne, hogy miattam változott vacsorává, szóval inkább fogom és viszem, az a biztos módja a dolgoknak.

- Mae'n ddrwg gen i, Dad – sajnálom, apa. Az utolsó szavaim, mielőtt egyenesen a szívébe szúrtam volna a konyhakést, ami hússzeletelés miatt volt nálam. Pár évvel ezelőtt néztem végig, ahogyan az anyámat ő saját kezűleg gyilkolta meg, és nem mukkanhattam meg. Azt mondta, hogy a nő már nem az anyám volt, csak egy vérengző fenevad, akiknek a létezése számomra sosem volt titok. Nem mondom, hogy hittem bennük. Inkább csak tudtam, hogy vannak. Sosem arra neveljek, hogy higgyek, ezért mondhatni se istenem, se ördögöm, csak én vagyok, és apa. Mindig annyit engedett meg nekem, hogy benne higgyek, és ez a vágy annyira erős volt bennem, amennyire ő akarta, hogy az legyen. Talán ennek ellenére mégis szeretett, hiszen ő maga hatalmazott fel rá, hogy az életével rendelkezzek. Ennek mondhatni egy picit örültem, hiszen legalább nem kellett attól tartanom, hogy valami oknál fogva majd egyszer engem is eltávolít, hiszen a kezembe adta a létének kulcsát. Nem éreztem semmit, amikor kioltottam az életét, csak elégedettséget. Elkezdődött nála az átváltozás folyamata, így meg kellett tennem azt, amit kért tőlem. Ő volt az első áldozatom, 11 éves koromban. Ezt követően a tengődésem szinte legendásnak tűnt a mocskos utcákon, felnyalábolva a kevés vagyont, ami megmaradt éltem napról napra. Nem mentem vissza a házba, inkább jelentkeztem az egyik vadászcsaládnál, hiszen apa is ezt akarta. Sosem voltunk vadászok, csak a birtokunkban volt néhány feljegyzés, amit elhittünk generációk óta. Ez a tudás elég volt ahhoz, hogy elszánjam magam, és egy másfajta életmódot akarjak majd később, amit meg is kaptam. Egy idő után úgy éreztem, hogy Wales túlságosan kicsi ahhoz, hogy itt maradjak, ezért fogtam magam, és New Orleansba költöztem. Valószínűleg pár év múlva itt hagyom ezt a várost is, ahogy anno a szülőhelyemet, de most még minden rendben van itt. Kivéve mindazt, amivel a mai nap után kellett szembesülnöm.

- Hé maradj már nyugton! – morogtam rá a nőre, miközben a nyakából csöpögő vért próbáltam felitatni – Komolyan, ha már ekkora idióta vagy, akkor legalább azt hagyjad, hogy valaki megmentse az életedet.
Tényleg nem tudom mit gondolt a csaj, mert az ütőerébe mélyedő fognyomok eléggé szétroncsoltál a bőrét és érintették az artériát is egy picit. Sérült valamennyire, ezért a vére az arcomba spriccelt, de ennyit még én is el tudtam látni, szóval nem hinném, hogy komolyabb baja lehet.
- Ha legközelebb hasonlóra vágysz, akkor be kell ugranod hozzám – jelentettem ki, miközben a kötést csináltam neki – Mert ezt nem fogom ingyen elengedni neked.
Itt már egy halvány kis mosoly megjelent az arcomon, bár elég vérszegénynek mutatkozott. Mindegy, ennél többet ne várjon tőlem, miután a saját otthonomba hoztam.
- Arra van a fürdő – intettem a fejemmel az egyik irányba – Arra meg a konyha. Ha kellek, akkor a kanapén megtalálsz úgy két óra múlva. A falra erősített íjhoz léptem, illetve néhány tőrt pakoltam a ruháim alá, ahonnan könnyen előránthatom. – Megkeresem a haverod, mielőtt magához hasonlóvá tesz, és meg kell ölnöm téged. Túl szép vagy ahhoz, hogy csak úgy megtegyem.
Hűvösen biccentettem neki egyet, aztán egyszerűen leléptem nem törődve a nővel. Úgysem tud elmenekülni egy ideig, mert túl sok vért veszített.


Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Kollin Blayze Loney ; Elküldve: 11th Március 2017, 15:01


Elfogadva!

Érdeklődve olvastam a karakterlapodat, hát nagyon tetszik *-* Szuper kis karaktert hoztál ide közénk. Nagyon szerencsés az a lány aki az utadba akadt, és nem csak azért mert megmenekült a haláltól Wink Érdeklődve várom mi lesz veled/veletek a jövőben Very Happy Smile

Csatlakozz a Facebook  csoportunkhoz is!

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
Kollin Blayze Loney
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vadászok-
Ugrás: