Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
Cat & és a kandúr
24th Október 2017, 23:58
írta: Damien Tecuaneztli
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Diana V. Strzechowski

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Diana V. Strzechowski
vérfarkas lupa

avatar

. :

Posztok :
25
Kor :
136
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Blues Soul pub tulaja és mindenese
. :


Tárgy neve: Diana V. Strzechowski ; Elküldve: 18th Február 2017, 23:41





Diana Vladimirovna Strzechowski


Dia

Moszkva

1881. augusztus 18.

136

Vérfarkas

Blues Soul pub tulajdonosa

Katheryn Winnick



ÁTVÁLTOZÁS: A 19. században történt. Apám egy lengyel úrhoz szánt feleségül, s annak módja szerint küldtek el hozzá. Úriember volt, a végletekig, de unalmas. A bálokon melyeket adott, a szavakkal melyeket fülembe suttogott, nem ért el semmit. Felkészültem egy unalmas életre, bár a lelkem lázadozott. Andrzej viszont? Lenyűgöző volt, humoros, hajlíthatatlan és őrjítő. Tekintetem rögtön megtalálta, valahányszor közöttünk járt. Vonzódtam hozzá, elgyengültem a jelenlétében. Egy ilyen éjjelen, mikor fiatal és zsenge érzelmeim szárba szökkentek irányában, megtörtént. Neki adtam magam, mert így akartam. Ott és akkor, nem érdekeltek a következmények. Húsom az övét vágyta, szükségem volt rá.
A vőlegényem persze haragra gerjedt. Borzasztóan megvert és elhordott mindenféle értéktelen szajhának. Az embereivel a közeli erdőben dobtak ki, hogy haljak meg úgy, mint egy varsói cafka. A fájdalom tompult, ahogy a testem hűlt. Elengedtem az életet, zokogtam a halált. Andy viszont megmentett. De nem orvossal. Azzá tett, ami ő is. Farkassá.
Az első..pár alakváltásra nem emlékszem. Kirobbant a farkas a testemből, képtelen voltam irányítani, gondolkodni, jelen lenni. Sokáig nem találtam a kontrollt, pláne Andy jelenlétében. Hamar bebizonyosodott, hogy ő nem segíthet, nem taníthat. Másokkal könnyebb volt, érthetőbb, kézenfekvőbb. Így találtam magamra.

RANG: Lupa

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: Egészséges mint a makk, benne egy fejlődő élettel

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: Csakis akkor foglalkozom mások dolgaival, ha minket érintenek. Egyébként elvem az élni és élni hagyni. De ha arra pályáznak ami vagy aki az enyém, akkor nem figyelmeztetek előre. Ez nem boxmeccs, nincsenek szabályok. Győz a jobbik.

HOBBI: A falka és a pubom. Emellett persze a természetben barangolás.

VÁGYAK, ÁLMOK: Egységes, működő és erős falkát kovácsolni, ami mindenkinek az otthona, a mentsvára lehet. Ahol mindannyian önmagunk lehetünk. Családként.
Hogy kezelni tudjam a gyerekem apját, együtt teljesedhessünk ki, ne egymást tegyük tönkre. A többiekért. És mindannyiunkért.

FÉLELMEK: A múlt árnyaitól, melyek néha felütik a fejüket. A bezártságtól, a gyengeségtől és attól, hogy feleslegessé válok.

ERŐSSÉGEK: Az akaratom sokszor fából vaskarika. Nem szeretek engedni, ösztönösen irányítani szeretnék mindent és mindenkit. Legyen szó emberről, farkasról..akármiről. Mindig én akarom uralni a helyzetet, bár mára már ezen sikerült csiszolnom.
Rendíthetetlen energiával vetem bele magam sokszor a legkisebb megoldandó feladatba is. Semmit sem szeretek félgőzzel csinálni, hanem egészen átadom magam.
Megbízható vagyok. Lupaként ez amolyan kötelesség is, csupán azon kell dolgoznom, hogy ne rémisszem halálra a segítségkérőt.
Mindig megvédem azt, ami az enyém. Kereszteslovagként küzdök értük ha kell, a hazugságot azonban nem tűröm el. A hazugság undorító, émelyítő illatot áraszt. Ha ezt megérzem, többé ne keress.
Nyitott vagyok, mert ekkora családban nem zárkózhatunk el egymás elől. Egy egészséges falkához szükséges, hogy mindenki érezze: együtt vagyunk egészek.

GYENGESÉGEK: A zöld szemű szörnyet jól ismerem és ne állj előttem ha felüti a fejét. Igen a féltékenység az egyik dolog, amivel rögtön zsebre teheted a rosszabbik énemet.
Hirtelen haragú vagyok, de nem haragszom tartósan, nem dédelgetem magamban a dühöt, hanem ott és akkor adom ki, amikor magával ragad. Mint egy tornádó. Ez már emberként is megvolt bennem, így a farkaslét korai időszakában akadtak nehézségeim. Vagy inkább azoknak akik velem voltak?
Andrzej..amolyan kétélű kard, mely úgy illik a testembe ahogyan más soha, de úgy okoz fájdalmat, ahogyan semmi és senki más nem képes. Zsigereimből, lényemből küzdöttem ellene sokáig. Provokáltam, bántottam és ő is bántott. Elhagytam és mégis Lupájává lettem. A legdédelgetettebb vörös posztóm.

SZÜLŐK: Nevük már a feledés homályába veszett. Apám sokat várt tőlem, már ami akkoriban elvárható volt egy lánygyermektől. Tökéletes vagyonnal házasodni, fiúkat szülni. Anyám pedig? A maga módján azt hiszem szeretett engem és a testvéremet is, de szeretete kevés volt apánk erejével, akaratával szemben.

TESTVÉREK: A testvérem Raven. Mit mondhatnék róla? Amennyire én élettelteli vagyok, ő annyira képes hidegnek lenni. Más feladatokat szánt nekünk az élet, kapcsolatunk egy időre teljesen megszűnt létezni. Mint mindenen..dolgozni kell ezen is.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: A bizonyos. Az első. Andrzej. Aki farkassá tett, aki fontos az életemben. A falkavezérem. A gyerekem apja. A legidegesítőbb lény, aki ezt a földet tapossa.

HÁZIÁLLAT: Az exférjek elhaláloztak..


ELŐTÖRTÉNET/SZJ PÉLDA: 20 évvel ezelőtt...

Negyvenedjére fonogatom a hajamat immár. Úgy érzem az utazásom soha nem fog véget érni, soha nem landol a repülő. A rettegés jeges bilincsként szorította bensőmet a reptéren, hogy felbukkan, hogy nem történt meg. Emellett farkasom vonította bennem bánatát, hogy mit tettem, hogy tehettem, hogy fogunk nélküle élni? Hogyan élhetjük túl a létünket az Ő energiája, lénye nélkül? Acélmarokkal kellett csitítanom a fel-felhorgadó energiát. Nem visszafordulni. Nem megbizonyosodni. A bérgyilkos az bérgyilkos. Fizettem és ő elvégezte amit kértem tőle. Azt hittem, megérzem majd Andrzej halálát, hogy belehasad majd szívem és elmém, de csupán az üres feketeség horgasztotta fel a fejét minduntalan, elnyelve a lelkem. A repülőn hosszan és keserűen folyó könnyekkel sirattam meg azt, aki felperzselte a lelkem és az életem, hogy újat adjon helyette. Egy egészen másmilyet.
A könnyek szorgosan, némán folytak míg egyszer csak elfogytak. Meggyőztem magam, hogy nem volt más választásom. Felemésztettük egymást, nem működtünk. Talán ha hagytam volna, ha behódoltam volna neki egyszerűen, akkor nem marta volna savként szét kapcsolatunkat az örökös küzdelem a másik ellen..de képtelen vagyok erre. Nem tudom magam felé engedni. A társa vagyok (voltam?) nem pedig egy szub, akit kedvére ugráltathat és dominálhat ha éppen olyanja van. Ezért provokáltam, ezért hitettem el vele, hogy nem fontos, hogy mással, másokkal inkább lennék, mint vele. Fejem csüggedten hajtom előre. Kihoztam a sodrából, végérvényesen. Bezárt, hogy védjen magától, nehogy még rosszabbá váljon az egész. Egész lényem üvöltött, küzdött ellene, magam ellen. Megszöktem. Elmenekültem előle, magam elől. Mindaz elől amik voltunk és amik lehettünk volna együtt. Abban azonban nem hiszek, hogy a világ nagy. Farkasom hajtotta volna magát hozzá, ahogy az övé őt. Újra kellett volna találkoznunk és képtelen lettem volna nemet mondani. De igent is. Ezért béreltem fel valakit. Mert megtenni se lettem volna képes, csak ha vele együtt a saját életemnek is véget vethetek. És én menekültem. Keményített akarattal az ismeretlenbe igyekszem, ahol nem ismer senki, nincs múltam csakis jövőm. Farkasom pedig fájdalmasan mélyeszti szellemkarmait bensőmbe. Milyen jövő? Nélküle jövő?

15 évvel ezelőtt...

Öt hosszú évig elzártam magam minden komolyabb impulzustól. Nem csatlakoztam be az itteni falkába, képtelen voltam rá. Belül egyre jegesedtem, hidegültem. Egy helyi boszorkányt felkeresve jutottunk arra, hogy ha ennyire bezárkózom, lassú kínhalálra ítélem magamat. Nyitottam hát, lassan és fokozatosan. Emberileg először. A hosszú, magányos évek nehézkessé tették. Gyakran sétáltam egyedül a mocsarakban, remélve mélyen, hogy megérzem az Ő illatát, a jelenlétét. Hogy értem jön és a karjába vesz mint egyszer nagyon régen. Kimondjuk, amire soha nem voltunk képesek, hogy mindketten bocsánatkéréssel tartozunk a másiknak. És megpróbálnánk rendezni. De hiába a magányos séták, hiába a rengeteg új illat, új energia..az övé nincs köztük. Soha nem is lesz. Miattam nem lesz.
Egy férfi, nevezett Victor volt az első, akit beengedtem az életembe. Nem akart többet tőlem, mint amit akkoriban képes voltam adni. A barátom lett, aztán a szeretőm. Testem idegenül simult az övének. Nem volt energia ami körbefonjon, öleljen, hiszen halandó volt. Egy teljesen átlagos emberi lény, akit széttéphettem volna óvatlanul, ha nincs kellő kontrollom. Mégis megerősített. A gyengédség amely tekintetéből áradt, a simogatás mellyel lebontotta a falaimat terápiának bizonyult. De nem tartott sokáig. Nem a kapcsolatom volt, csupán valaki, aki nem küzdött ellenem, hanem behódolt. Megadta a testi szerelmet. Ezért untam meg. Vagyis ezzel próbáltam magyarázni. Az igazság az volt, hogy egyetlen személyt szerettem és az ő halála száradt a lelkemen. Victort azonban sose láttam utána. Talán elköltözött, hisz mindig kergette az álmait.
A távozása ráébresztett, hogy nem bírom egyedül. Farkasom könyörgött az éjszakában teliholdas éjjeleken a földanyának, hogy had találhasson társakra, had simuljon újra egy falka energiájába, ha már én, a gyarló ember magányra ítéltem a párja nélkül. Ekkor és ezért történt, hogy megkerestem a helyi falkát. Mélységes titokként őriztem szívemben a múltam történeteit, de erős voltam és kegyetlen. Biztosítottam az alfát, hogy nem dédelgetek ambíciókat felfelé, de a magányt nem bírom. Akkor gyengeséget mutattam.
Sok munkába került mire elfogadtak és én is elfogadtam őket. Zokogtam az energiájukban, mely ölelt és békét kínált, mégsem tudtam elérni. Hiányzott a részem, rettenetesen és mélyen hiányzott. Ismét a halandók felé fordultam, bár tobzódtam a falka áramában, farkasról mégsem lehetett szó. Nem bírtam volna. Olyan időszak volt, amire nem vagyok túl büszke, de küzdöttem. Küzdenem kellett, mert nem volt más választásom.

10 évvel ezelőtt...a végzetes pontig..

Immár elfogadott domináns nőstényként próbáltam magamban lezárni a régmúltat és előre tekinteni. Tartozni akartam valakihez. De senki sem volt elég erős, senki sem adott nekem elég kihívást. Egészen Travis érkeztéig. Energikus volt, erős és kitartó. Ledarálta a magamra erőltetett higgadtságot az arcátlanságával. Képes volt megnevettetni. Gyorsan döntöttem, mielőtt meggondolhattam volna magam. A felesége lettem. Ennyi év után elengedtem Andrzej nevét és felvettem valaki másét. Bensőm, a farkasom idegenkedve fogadta a nem tökéletest, de bele kellett nyugodnia, mert akarattal kényszerítettem rá. Azt hittem, megleltem a békét. De soha nem nyugodtam meg, soha nem éreztem azt a fesztelen boldogságot amit kellett volna. Éjjelente rettegtem valamitől, amit nem tudtam megfogalmazni. Nem hittem a tartós dolgokban, sem másban. Majd kicsattantam mégis üresen kongtam. Eltűnésekor megingott alattam a talaj, a vár, amit tudtomon kívül de mocsárra építettem. A darabjait visszakaptam, a feje azonban nem került elő.
A gyásznak ezen formája ismeretlen dühöt formált bennem. Ki tette? Miért tette? Megszállottan kutattam, de eredményt nem kaptam. Egészen addig a napig, amíg az aranyló energia belém nem szivárgott. Annyira megbénított az igazság, hogy ki sem tudtam mondani, de a zsigereim, izmaim és bensőm újjáéledt. Feltöltődtem, mint évek óta soha. De értetlen maradtam. Éheztem ezért a szeletért, ezért az érzésért.
Éjjel követtem ezt, előttem fénylett az éjszakában, bár emberi szemnek láthatatlanul. Nevetést hozott felém a szél és lebénultam. Szemeim csak itták be az annyira ismert alakot. Farkasom nyüszített örömében és dühében, hogy nem engedem hozzá. Nem lehet! Az nem lehetett...nem hittem. A nedves fűben felém dobott valamit. Sötétlett, az éjszakát megülte az alvadt vér illata. Le sem kellett pillantanom, már tudtam. És kérdeznem sem kellett. Bosszú. Gyönyörű volt és fenséges, ahogy ott állt a tisztáson. Bármely épeszű nő, férfi, farkas térdre vetette volna magát előtte és kúszott volna elé, hogy elismerje, felette áll. Hogy megtegyen neki bármit, amit kíván.
Energiája nem ölelt, hanem égetett, csípett, ostorként, hogy fájjon. Farkasom rohant felé, rohant a párja felé, hogy vele legyen, hogy egyesüljenek. Ajkaim megnyalva léptem felé. Annyira kiabált utána minden pórusom, hogy szabályosan jártam a fájdalom mezsgyéjét. Nem tudom mikor tépte le a ruhám, vagy én az övét. Nem emlékszem. Arra eszméltem, hogy élvezek alatta, mintha muszáj lenne, mintha nem hagyhatnám abba. Nem érdekelt, hogy a hideg földön vagyunk, hogy ki járhat erre. Nem érdekelt semmi. Kikapcsolt az agyam.
De nem voltak szavak. Semmi, amit kérdezhettem volna, vagy mondhattam volna. Erejét rám kényszerítve fogott le. Én vergődtem a kínban, hogy milyen gyönyörű, milyen hatalmas lett az elmúlt évtizedek alatt és alábecsültem. Az ő bosszúját. A tűszúrás nem fájt igazán, de az, ami vele járt az igen. A bensőmet elöntő mardosó fájdalom görcsbe rántott, üvöltöttem, sírva üvöltöttem. Belső szerveim cseppfolyósan sajogtak, nem tudtam, hogy láva-e ami belém folyt és itt halok kínhalált, vagy gyors lesz, hogy ne realizálódjon minden pillanat. Vergődtem a földön, átkoztam őt, magamat, az életemet, mindent. Nem voltam képes befogadni a halál gondolatát. Küzdöttem, küzdöttünk. Ne így, így ne!
Aztán elnyelt a sötét, a bársonyos, a jótékony.
Hogy ezután mi történt? Az már városi történelem.


Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Diana V. Strzechowski ; Elküldve: 18th Február 2017, 23:59


Elfogadva!
Hűha! Jó kis kezdés meg kell mondjam Very Happy A férjed már nagyon várt Cool De gondolom ezt sejted, hát nem is könnyű ez a farkas szerelem! Very Happy Töltsd még ki majd a profilodat aztán minél hamarabb vesd bele magadat a játékba Smile


Csatlakozz a Facebook  csoportunkhoz is!

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
<
Vissza az elejére Go down
 
Diana V. Strzechowski
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vérfarkasok-
Ugrás: