Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Orvosi szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Orvosi szoba ; Elküldve: 26th Szeptember 2016, 19:33




Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 26th Szeptember 2016, 22:56


Miryana N. Romanov
Az útunk felére emlékszem csupán onnantól hogy beszálltunk a kocsiba, számomra már az is kínos volt. Nem vagyok egy megtermett legény, de szerintem azért így is van súlyom és oly mértékben szédültem, kapaszkodnom kellett Miryana-ba. Útban idefelé szerintem többször is elmondtam nem jó ötlet ide jönni, a társam viszont csak az övéiben bízik, vagy őket ismeri jobban ez igazából lényegtelen. A gond az hogy az esti balhénk után Dimtiri többször is keresett telefonon, mobilon, én persze mindig rácsaptam, ki tudja mennyire zabos és nem-e vág ketté ha meglát engem ott? Vagy netán páros lábbal rúgat kifelé? Ezt szóvá tettem a kocsiban, éreztem én hogy Miryana nagyon meg akar menteni, ami remek, mert én sem akarok kinyuvadni. Kitalálta hogy elrejt. Aha. De az orvosiban hogy? A orvosnak foglalkoznia kell velem, az már tudni fogja hogy ott rontom a levegőt. Nekem sem tetszett ez a megoldás, de egyre rosszabbul voltam. Ráadásul már elindultunk, egyenesen a Romanov birtok felé haladtunk, úgyhogy maradt ez az ingatag lábakon álló terv. Főleg mert többször is elvesztettem az eszméletemet az út során. Amikor megérkeztünk néhány pofonnal sikerült életet lehelnie belém, amire nagy nehezen kikecmeregtünk a járgányból. Innentől az egyik láb a másik után is nehezen ment, szabályosan szédültem, homályos alakokat láttam és minden lépéssel egyre inkább azt éreztem mentem összeesek. Így még egy átmulatott, átvedelt éjszaka után sem szoktam kinézni. A kabátot azt hiszem még a kocsiban hagytam el, bent maradt, de csupa vér volt már ahogy a ruhám is. Ha közben mondott vagy kérdezett is tőlem valamit, arra nem, vagy valami oda nem illő választ adtam, mert egyre inkább kezdtem elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Megérkeztünk az orvosihoz, kinyílt az ajtó, még hallottam amikor azt mondja menjünk be szépen lassan. Én meg azt feleltem, semmi pánik, jól vagyok. Pedig dehogy voltam jól, az is kész csoda hogy tudtam még magamról. Az orvos is magyarázott valamit, azt már abszolút nem értettem, eltámolyogtunk az ágyig. Elengedtem a kezét, mondván egyedül is le tudok ülni arra a nyamvadt ágyra, nem akartam már magam tovább égetni, gondoltam neki is jobb ha nem rajta támaszkodom, meg belé kapaszkodom. Sajnos ez nem jött össze. Amint elengedtem a kezét és léptem egyet, utána ott estem össze mint a vizes zokni az ágy mellett. Talán épp ez a szerencsém, nem ütöttem így meg magam, de ezután se kép se hang.

Órákkal később tértem magamhoz még ott az ágyon, háton fekve, éreztem a karomban egy szúró érzést, a hátam az pokolian fájt, nem tudom hogy ez hozott-e vissza a való világba, vagy egyszerűen csak visszanyertem kicsit az erőmet, de az biztos hogy kinyílt a szemem és megpillantottam a fehér plafont. Majd később Miryana arcát, aki ott mellettem volt az ágynál.
- Ébren vagyok? Álmodom? Kinyiffantam?!
Teszek fel rögtön több kérdést is, hozom a szokásos formámat, de nem vetheti a szememre, éppen hogy magamhoz tértem, még az sem teljesen tiszta hol is vagyok. De aztán ahogy jobban körbenézek, már tudom még mindig az orvosiban. Kaptam infúziót, meg a fene tudja mit, gondolom kiszedték az üvegdarabokat, összefoltoztak, nagy mák hogy ezt nem kellett végig szenvednem. Nehéz a fejem, a gondolataim is nehezen kerülnek elő, ezek olyan drogokat adnak be az embernek amit a patikában nem kapni, ami mellett az én ártatlan jointom eltörpül. A ruhámat valaki leszedte rólam. Villámlásként ér a felismerés.
- Te mindig ilyen rámenős voltál, aranyom?
Igyekszem poénnak felfogni, bár meglehet nem ő szedte le rólam hanem az orvos, egyébként teljesen mindegy nekem. Ahhoz jó téma alap hogy húzzam az agyát. A mellé kiszélesedő vigyorom azonban hamar átcsap egy kisebb rémületbe.
- Meddig kell még itt lennem?!
Nem akarok itt lenni, nem akarok Dimitri-vel találkozni, így nem. Vele még lesz egy bokszmeccsem képletesen szólva és eszemben sincs tovább lúzerkedni itt. Ezért is támaszkodom meg, feltett szándékom felülni.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 9th Október 2016, 12:59


Ugye mondanom sem kell, hogy tövig tapostam a gázt a kocsimban. Valahogy ilyenkor örülök, hogy vannak rendőr ismerősök, mert tutira nem büntetnek meg. A rendőrségi rádióról meg ne is beszéljünk, így sima volt az út haza felé. Legalább is a vezetést tekintve.
Próbáltam a mellettem ülőt szóval biztatni, de most még is inkább a vezetésen volt a lényeg, hogy minél hamarabb haza érjek. Telefonon már értesítettem az ott lévőket, hogy készüljenek, sérültet hozok. Azt valahogy inkább nem közöltem, hogy ki. Talán kicsit tartok Dimitritől, hogy vajon mit fog szólni hozzá, hogy egy másik család fejét vérben ázva hozom haza. Annyi szerencsém azért van, hogy tudta nyomozok valami után. De azért álmodni se mertem volna, hogy ekkora balhéba botlom bele, a következményekről meg ne is beszéljünk.
A doki talán nem ismeri fel, a fiúk most úgy sincsenek otthon. A doki meg amúgy se kérdez semmit sem, így egyelőre rendben leszünk. Aztán valahogy majd csak beadagolom Dimitrinek, hogy itt van. Csak előbb legyen rendben, a többivel majd akkor foglalkozom, amikor kell.
Haza érve a doki már elkészült mindennel, viszont a feladat rám várt előtte, hogy bevigyem, mivel nem szóltam senkinek sem. A doki meg a fülén ülhetett, hogy nem hallotta, hogy megérkezem. Amint a páciensem a doki kezei között volt akkor kapott el az idegesség, most már úgy rendesen. Az adrenalin eddig tolt, de most érzem a hiányát. A dokit hagytam szépen dolgozni, amit kellett a kezébe nyomtam, majd kimentem, hiszen a vérben ázó kocsim az épület előtt áll. Támaszkodtam a kocsinak, néztem a látványt, és nem tetszett.

Szépen beültem, és beálltam vele a garázsba, ugye mondanom sem kell, hogy rögtön lebuktam, amikor a szobám felé osontam? Anya valamiért lent volt és én szépen belefutottam. Elsőre láttam rajta a félelmet, hogy vajon ki sérülhetett meg. Hebegtem habogtam mire sikerült kinyögnöm,hogy nem a mieinkké a vér. Így rögtön az a kérdés is feltevődött, hogy kié. Szépen elmeséltem neki mindent töviről, hegyére, mire azt kaptam, hogy menjek átöltözni, és menjek vissza az orvosiba szépen. Ő majd Dimitrit elrendezi. Tisztelem anyámat, és a tartását, és ezt nem neki kellene végig beszélni a bátyámmal, de most valahogy még is örültem, hogy jobban érzi magát, és elrendezi ő ezt a dolgot, hogy Mister Reynardo Sánchez épp az orvosi szobánkban vérben tocsog.
Első dolgom volt letusolni gyorsan, majd valami száraz, és vérmentes dolgot magamra húzni. Valahogy most jól esett a víz melege is, és a kedvenc pulcsimé is. Amint végeztem visszarohantam, hogy mi a helyzet, bár ha gond lett volna már értesített volna a doki.

A doki rendbe szedte a Reynardot, én meg szépen letettem a seggemet egy székre, és el se fogok innen mozdulni, amíg magához nem tér. Az se érdekel, ha a világ épp romba akar odakint dőlni. Jelenleg egy feladatom van, és az itt fekszik előttem az asztalon eszméletlenül.
Nem tudom, hogy mennyi idő telt el mire magához tért. Kíváncsian pislogtam rá, hogy vajon mennyire is emlékszik, vagy tudja e ki vagyok. Vagy egyéb. Kérdései hallatán elmosolyodtam.
- Ébren vagy, nem álmodsz, és nem nyiffantál ki, még csak az kellett volna nekem. Mennyire emlékszel? – néztem rá kíváncsian továbbra is, de ugyan akkor megkönnyebbülve. Az újabb kérdés hallatán elnevettem magamat.
- Mondjuk úgy, hogy kinyílt a csipám, és ne hívj aranyomnak, és mielőtt megkérdezed, igen itt voltam, amikor a ruhák lekerültek- pimaszul rávigyorodtam, mert ami igaz, az igaz, segítettem a vetkőztetésében. Amiről viszont nem kell tudnia, hogy nem azzal foglalkoztam épp, hogy felmérjem a kicsiny kis testecskéjét, hogy vajon mivel is van megáldva, vagy nincs. Báááár, most, hogy így említi, most már kíváncsi tett. Nem tehetek róla, tényleg nem. Ritkán pasizom, és akkor is általában szükségszerűségből, mert egy pasi se bírná igazán az életvitelemet. Arról meg ne is beszéljünk, hogy esetleg megfülelne valamit arról, hogy mivel foglalkozom. Így mondhatni olykor van, aki könnyűvérűnek tart, de nem érdekel. Volt már egy-két napos pasi, egy éjszakás is, de egy hétnél tovább senkivel se voltam. És persze azért vannak visszatérő kalandok is.
- Jó darabig, egy-két napot biztosan nem mozdulsz innen, orvosi parancs. Aztán majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz talán utána elengedlek, de ha nem, akkor mégy a szobámba házi őrizetbe- csak szimplán közöltem a dolgot, és megvontam a vállamat.
- A bátyám miatt ne izgulj, anyám már tud mindent, és majd ő elrendezi –ezt azért még közlöm vele, hiszen eléggé friss az emlékem arról,hogy mennyire nem akarta ő sem, hogy Dim megtudja itt van. Jó lenne tudni, hogy miért.
- Amúgy mi bajotok van egymással? – kérdeztem is rá a dologra, csak hogy én is tisztábban láthassak azért.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 10th Október 2016, 17:00


Miryana N. Romanov
Miközben nagyon lassan felülök és megtapasztalom mennyire szédülök még -valószínűleg a vérveszteségtől-, mennyire vigyáznom kell minden mozdulatomra, kiderül hogy napokat kéne maradnom. Nemlegesen megrázom a fejem és a kezemmel is mutogatok neki.
- Holnap ki akarok hajózni.
Hú, az Istenit, nem számítottam rá hogy ennyire gyenge leszek és forogni fog velem a szoba. Egyenlőre ülve maradok, és farkas szemet nézek ezzel a gyönyörű pofival itt előttem. Lágy hangjának csacsogása körbe öleli a szívem és az egómat is, teljesen biztos vagyok abban, bejövök neki. Bizony. Úgyhogy amíg azt taglalja mit szabadna nekem még meg mit nem, megjegyzem feleslegesen, addig módszeresen és akaratosan kioperálom magamból az infúzió tűjét. Na hagyjanak békén ezzel is! És így mindjárt szabad lesz az út, már ha fel tudok állni. Nem vagyok biztos benne menni fog-e egyedül.
- Minek szólítsalak? Nem akarlak lelombozni, de általában mindig így beszélek.
Azt már inkább nem kötöm az orrára hogy csak azokkal, akik közel állnak hozzám, vagy akiket megkedvelek, és be kell látnom, igaz ő nem kérte, de sokkal tartozom ám neki. Megmentette az életem. Csak húzogatom a számat a többire, nem örülök neki hogy mindenki tudni fog mindent. Bár igazából ez ellen már nem sokat tehetek, akkor legyen. Néhány percig odaszorítom a vattát a karomhoz, aztán mivel úgy is ragasztó van rajta, inkább leragasztom. Utána a takaróval szórakozom, nincs rajtam ruha, úgyhogy ha csak nem akarja hogy tök mezítelenül sétálgassak vele, hát körbetekerem ezt magamon. A kérdésére pedig megvonom a vállam.
- Ez egy találó kérdés.
Persze pontosan tudom mi a probléma, illetve ebben nekem is jócskán benne van a kezem. Szóval ennyivel amúgy sem tudnám elintézni és amikor összetalálkozik a tekintetünk, hamar beadom a derekam.
- Jól van. Pár nappal ezelőtt bent jártam a kaszinóban, ő rám küldte az őröket, én erre ideges lettem. Levertem az embereit, a többi menekülés közben ránk lőtt, úgyhogy nem volt egy nyugodt éjszaka. Utána állandóan hívott, én meg vagy fel sem vettem, vagy kinyomtam.
Valahol sértő a dolog rám nézve, hiszen nem adtam rá okot neki, semmivel, eddig sosem balhéztam ott, törzsvendég vagyok. Azt is tudom nem egyedüli tulajdonos, valamint aznap este nem is láttuk, szóval nem lehetek biztos benne. De az őrök az ő nevét emlegették ott. Egyértelmű tehát én miért orroltam meg rá. A többit meg nem hiszem magyaráznom kéne, elnézve őt pontosan tudja milyenek vagyunk, mert szerintem én sem különbözök sokban a bátyától. Abból ahogy itt ül sejtem, én lettem a feladata, mármint hogy ne purcanjak ki és hogy szemmel tartson, nem csak azért, mert mondjuk tetszem neki. Szerintem aggódott is értem, láttam az arcán az este. Ezért is szélesedik ki a kaján vigyorom megint, miközben kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Mondd, virágom, köthetünk egy alkut?
Jah, most próbálok meg alkudozni és mintha eleresztettem volna a fülem mellett a többi figyelmeztetését, mármint hogy ha jól viselkedem akkor elenged. Snassz. Abból hogy itt ficergek szerintem már leesett neki, rossz beteg vagyok. De be kell látnom, ő diktál.
- Egy napig jól viselkedem, cserébe ne kelljen itt feküdnöm.
Kérlelőn tekintek rá, mert én komolyan gondoltam hogy holnap ki akarok hajózni, ami azt jelenti hogy holnap el akarok innen menni, akár félholtan, de ez már csak részlet kérdés. Ahhoz hogy ez ne így legyen, el kellene kábítania, bár úgy vélem ő meg nem tenne ilyent. Viszont addig se kelljen ebben a kórházi teremben tengődnöm. Gavalléran a szívemre teszem a bal kezem, mintegy felesküdve.
- Becsszó!
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 17th Október 2016, 18:39


Nekem aztán mutogathat akármit, innen ki nem teszi a lábát addig, amíg rendbe nem jön annyira, hogy mehessen. Vele voltam, amikor megsérült, akárhogy is felelősséggel tartozom érte. Mondanám, hogy a róka és a Kis Herceg esete, de nem. Nem fogja feldobni a talpát csak, mert nem vigyázz magára, és elkap valami fertőzést vagy egyebet, és feldobja a talpát. Nem fogja az a hír járni, hogy Romanovékkal vigyázz, mert téged is eltesznek láb alól.
- A nagy ló….t mégy te innen el, főleg pont hajózni- ki keltem e magamból? Naná, és még szép, hogy ki.
- Ezt most muszáj volt?- csípőre tettem a kezemet, és úgy néztem rá, amikor észrevettem, hogy kivette az infúziót. Komolyan, ha nem lenne megsérülve, most megütném. Ebből a szempontból utálom a pasikat. Náluk rosszabb beteg nem is létezik a világon. Értem én, hogy ők a nagy kemény férfiak, akiknek dolga megvédeni a családjukat, de menjenek a francba, amikor ilyen nyafogós gyereket játszanak.
- Most hívhatom be a dokit, hogy visszarakja, és ne is ellenkezz – morogtam az orrom alatt.
- Nem fogsz lelombozni, de én téged igen – szélesen vigyorogtam rá, és már fel is csaptam a telefont, és a dokit hívtam.
- Igen kivette….igen eszméleténél…..igen, pont olyan – vigyorodtam el- oké rendben, köszi doki még egyszer….még ma küldöm, és még egyszer köszi – azzal letettem a telefont.
- A doki azt üzeni, hogy ha nem ugrálsz, akkor nem foglak megdöfni azzal a vacakkal – nagyon is komolyan mondtam, és néztem rá. De ha szórakozik, isten bizony nem fogja megköszönni azt, hogy ha én rakom vissza azt a tűt a karjába.
Azon viszont jót vigyorogtam, és szemtelenül lestem vajon leesik e az a takaró. Jó kis lány lévén eddig nem láttam semmit sem, viszont nagyon is az ellenkezőjét állítom. És azért valahol mozgatja bennem a szálakat. Nem tehetek róla. Én és a pasizás külön fogalom, de ebbe ne menjünk bele újra. Viszont abba bele mehetnénk,hogy még is mi a fene történt közte, és a bátyám között.
- Gratulálok –csóváltam meg a fejemet, amikor megkaptam a választ.
- Nehezedre eset volna felvenni? Mit műveltél, hogy rád küldte a kaszinóba a fiúkat? – néztem rá kíváncsian. Dimitri nem olyan, aki ok nélkül tesz ilyet. Azt hiszem erről el kell még beszélgetnem a bátyámmal, persze az után,hogy végig hallgattam a szent beszédét. Alig engedett vissza a terepre, és mikor végre mehetek balhéba keveredem, de nem is akármilyenbe. Ha nem kapok újabb eltiltást akkor örülhetek.
- Milyen alkut szeretnél? – néztem rá kíváncsian miután kizökkentett a gondolat menetemből.
- Esetleg , ha nyugton maradsz, talán, de csak talán hajlandó leszek rá– vigyorogtam rá, és karba font kézzel álltam meg előtte.
- Kettő, és talán megoldjuk,hogy ne kelljen végig a betegszobába maradnod- valahol megesett a szívem rajta. Tudom milyen az amikor az ember menne dolgára, de még se tud, ráadásként még le is van kötve, tiltva. Magamhoz hasonlítom e ? Még szép. Igaz én nem voltam megsérülve, még se mehettem ki terepre vadászat céljából.
- Két nap, és felviszlek a házba – onnan aztán végképp nem fog tudni csak úgy lelépni. És ha azt gondolja nem fogom árgus szemekkel figyelni, hát téved. Anya is biztos, hogy rá fog nézni. Talán még valami jó is fog ebből származni, hiszen eltereli anyám gondolatait. Dimitrivel viszont nem tudom mi lesz, hogy fogja fogadni, de anya azt mondta elintézi, én pedig hiszek neki.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 19th Október 2016, 21:21


Miryana N. Romanov
Komoly képet vágok az elhangzott két napra, meg úgy minden másra is, érezhetően aggódik értem, ezért inkább hallgatok. Abban viszont kételkedem hogy bármilyen mértékben le tudna lombozni, mert már is úgy érzem mintha felkértem volna egy táncra és ő hamar felvette volna a ritmust, képletesen szólva. Azok a bizonyos hullámhosszok nagyon jól összehangolódtak. Továbbra sem állok fel, ülve maradok, mert még mindig pokolian szédülök és így tudom, érzem, ha felállok, akkor hamar a földön kötök ki megint egy kis szundira. Igaza van, tény. De ettől még akkor sem maradok két napot, bár ezt mivel látom mennyire aggódik értem, inkább nem kötöm az orrára. Eldöntöttem mocsok leszek vele egy picit, ami eléggé hálátlan lépés tőlem, de holnap ki akarok hajózni Jackson-nal és ha a sírból kellene kimásznom emiatt, azt is megtenném.
- Ó, pedig alig vártam!
Tárom ki a szabad kezem vigyorogva, miután a döfködésről beszél itt nekem. Tetszik ez a huncut játékosság ami megbújik minden egyes megnyilvánulása mögött amit felém intéz, ugyanakkor a helyzetem sokkal komolyabban veszi, mint én magam. A szememmel hunyorítok, vagy épp szélesre nyitom, várom hogy mit lép erre, de aztán rátérünk Dimtiri-re.
- Köszönöm.
Vágom rá rögtön a gratulálok-ra, valószínűleg ezzel lehet a bátyját felhergelni és akkor nekem sikerült. Mert őstehetég vagyok ebben. Nem vagyok büszke rá, nem azért eszetlenkedem itt a köszönöm-mel, hanem mert még mindig benne maradtam a "táncban".
- Hát, most hogy kérdezed, az volt a tervem hogy sztriptízelek egyet a bárban, de a pultnál feltartottak. Féltékeny lenne rám? Vagy ő is be akart szállni?
Ez most mókásabbra sikerült válasz lett, mint szerettem volna. De talán a vigyorgásom mögött kiérezheti, hogy halvány fogalmam sincs mi volt a baja velem, azon kívül hogy személyesen megjelentem a kaszinóban. Ez a kérdés engem is foglalkoztat. Emiatt úgy is beszélnem kell vele, ami késik az nem múlik. Ezután megint vissza kanyarodunk a fránya két naphoz. Úgy érzem elszántan fel akar vinni a házba, ami már önmagában kihívás keringőre.
- Várj!
Teszem fel magam elé a mutatóujjam, igaz elmondta amit el akart mondani. Ha még rám figyel, úgy közelebb invitálom magamhoz.
- Kinek a házába? És pontosítsunk a tekintetben, mire vagy hajlandó?
Hamiskásan vigyorgok rá, ebből már szerintem úgy is tudja mire célozgatok, akár céltáblát is tehetne a fejére. Ami azt illeti én is. Heves lövöldözgetés indult be és szerintem még fog tartani egy kis ideig közöttünk, ha egyikünk se húzza hamar ki magát belőle.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 31st Október 2016, 14:06


Az a szerencséje, hogy a hátsóján ül,mert a végén nekem kellett volna lenyomnom. Azt pedig most nem igen köszönte volna meg a biztos. Ezt a hülyeséget is honnan vette, hajózás. Biztos, hogy nem. És ha kell a saját szobámba fogom bezárni, és 24 órás felügyeletet kap tőlem. Jelenleg az én felelősségem, így másnak sincs ebbe beleszólása, még Dimnek sincs. Velem volt, amikor megsérült, én hoztam ide, és kicsit se érdekelt, és érdekel jelenleg sem, hogy ki mit gondolhat erről,vagy arról, ha bezárom a saját szobámba.
- Ami késik nem múlik, még bármikor beléd döfhetek egy tűt, de az nem lesz kellemes- vigyorodtam el szélesen, majd néztem, hogy most szédül, vagy mi a fene baja van, hogy hol hunyorít, hol nem.
- Na jó, ebből elég, tessék szépen visszadőlni az ágyra – oda léptem hozzá még mielőtt esetleg lezúgna az ágyról fejjel előre.
Férfiak, sose úgy gondolnak a sérülésekre, ahogy azt kellene igazából. Elaprózzák, közbe meg nem kicsi a baj. Aztán meg majd jön a nyafogás, hogy ők milyen betegek. Inkább jöjjön egy vámpír, mint egy beteg pasi. Velük sokkalta nehezebb.
- Ez nem válasz, és valahol még is az- csóváltam a fejemet miközben igyekeztem megtámasztani a nagyságos urat. Azt hiszem ideje lesz a bátyámmal elbeszélgetni, ha ő megtehet dolgokat, akkor én is, de azért jó lenne tudni mindenről. Lehet, hogy kiestem egy kis időre a vadászatból, de azért ennyire csak nem, hogy időközben kialakult volna egy családok közti viszály is. A franc esne bele. Miért érzem úgy, hogy valaminek a kellős közepébe tenyereltem bele?
A kérdésein csak nevettem.
- Aranyom A Romanov birtokon vagy, ez az épület pedig az orvosi ellátónk. A ház fentebb van,é és oda viszlek fel, ha két napig nyugton vagy, bár ha nem akkor is. a többi az már részletkérdés – vigyorogtam új fent.
- Akkor pontosítsunk – mosolyogtam új fent.
- Szóval, ha már képes leszel arra, hogy ne dőlj el, akkor szépen feltámogatlak, és beduglak a szobámba, az ágyamba, hogy ki aludni magadat , és erőt gyűjts. Hogy miért oda? Ott szemmel tudlak tartani, és nem fogsz tudni meglógni addig, amíg én nem akarom, mert ha kell én bizony bezárlak, kikötözlek, megbilincsellek, addig amíg szükség van rá. És ,ha nem viselkedsz isten adja lelkem, hogy ott fogok parádézni előtted meztelenül,hogy szenvedj, mert nem tudsz nyugton maradni 48 órára- direkt ennyire félre érthető az egész, vagy véletlen? Nem is nagyon érdekel, bár azért meg kell hagynom, hogy beindult a fantáziám a mondottaktól függetlenül is. Hol is van az a takar szél?
- És most fekvés – adtam ki neki parancsba, és a paranccsal együtt fordultam magam is, hogy tényleg visszafektessem, és gonosz módon igen is vacakoltam azzal a takaróval hátha feltárja, amire kíváncsi vagyok. Nem tehetek róla, nekem is vannak szükségleteim. És ba…… meg, hogy fejbe megint más hol jár az eszem.
- Szóval áll az alku vagy hozzám már most a bilincseket?
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 1st November 2016, 13:16


Miryana N. Romanov
Úgy látom rajta, neki sincs tudta semmiről amit Dimitri művel, mert alaposan elgondolkodik az előbbi válaszomon. Akkor mindegy is, majd letudjuk mi férfiak, egymás között. Kérnem sem kell hogy közelebb jöjjön, már jóval előtte megteszi, meg akar támasztani, vagy mifene. Akárhol is fog meg ehhez, legyen az a fejem, a vállam, vagy a felkarom, az egyik kezemmel a szívemre helyezem az övét.
- Megtörtént, itt.
Pedig kellemes, de tényleg. Arra azonban nem vágyom hogy valóban, fizikálisan megszúrjon azzal a nyamvadt tűvel, bár tudom úgyse úszom meg, ha más nem, akkor a doktor fogja belém szúrni. Nem tudok jobban belemelegedni a romantikázásba, mert komolyan le akar fektetni. Jó, érthető, de nem akarok. Miért erőltetik a nők mindig ránk azt, amit nem akarunk? Ettől egy kicsit hátrafelé dőlök, de megállok, vagy pedig ő húz visszafelé.
- Azt hiszed nem tudom hol vagyok?
De sértő hogy így kioktat. Amúgy csak részben tudom hol vagyok, mert volt az már 20 éve is amikor itt jártam apámmal. És persze akkor máshogy nézett ki minden. Így az elmondottak alapján, most már tudom. Csak próbálok jó színben feltűnni, de amint rátérünk a vetkőzős témára, azzal már teljesen eltereli az egész gondolat menetet erre. Meg nagyul a szembogaram ezt hallva, már már áhítattal pislogok fel rá.
- Tehát, ha hülye maradok, akkor levetkőzöl? Oké!
Simán benne vagyok, azonnal mozdulok is, megindulok előre. Persze nem sikerül lemásznom az ágyról, még csak lábra sem állni, az egész addig megy, hogy előredőlök és nekiütközik az arcom a pocakjának.
- Jaj, bocsánat!
Dünnyögöm a ruhája árnyékában, ezt tényleg nem így képzeltem el. De olyan kellemes illata van. Ki kéne kerülnöm, már ha megy, megint hátradőlök, ekkor meg jön azzal hogy feküdjek le.
- Ne! Nene!
Most már nem csak szóban utasít, lazán hátranyom, hogy tényleg fekvő helyzetbe kerülök, egy kicsit felsajdul a hátam a mozdulatra, így aztán nem is próbálkozok tovább. Amíg a takarómat igazgatja rajtam, addig előkerül az orvos is, a tű meg ismét a karomban köt ki. Nem ellenkezek, már nincs sok abban a zacsiban, ha lemegy, akkor remélem békén hagynak ezzel. Megméri a vérnyomásom, aztán távozik. Most mi lesz, tényleg itt kell feküdnöm két napot? Nem lehet, nekem dolgom van. Örömmel maradnék vele a házban, akár egy hónapot is, csak nem most. Előre látom mit fogok tőle kapni, ha meglépek holnap. Olyan rossz ez, miért mindig ilyen rosszul jönnek össze a dolgok? Kétségbeesetten meredek a plafonra, ekkor csendül fel a kérdése a bilincseket illetően. Bilincsek? Mikor volt róla szó? Jah igen!
- Áll az alku, szívem. A bilincsekre még visszatérünk.
Nem tehetek róla, de csak perverz gondolatok jutnak az eszembe a bilincsről, olyanok, amiket az ember élvezni szokott. Ebből meg nem akarok kimaradni. Nem tudom mit tervezett pontosan, hogy egész nap itt ül mellettem, de én meg nem akarok teher lenni.
- Nyugodtan csináld a dolgod, itt leszek. Meg leszek. Becsszó!
Ma még tutira itt talál, így megbízhat bennem, de a holnapra komoly bosszúság fogja érni, ahogy engem is, de engem már most, ezért vágtam olyan kétségbeesett képet az előbb. Hiszen az egyik dolog miatt, lemaradok a másikról és ha később megharagszik rám, hát azon se csodálkozzak, ugye? Mindig csak a gondok jönnek.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
28
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve: 25th December 2016, 11:31


Ez a pasi vagy jó színész, vagy tényleg ennyire nincs magánál, és alaposan beütötte a fejét.
- Férfiak- csóváltam meg a fejemet.
- Ha beléd döftem volna az éreznéd aranyom- vigyorogtam rá szemtelenül.  
Épp csak nincs már a halálán, de képes lenne romantikázni, a fityfenét. Majd ha tud ülni a saját seggén, és nem épp ájulni készül, és teljesen épp lesz, akkor talán , de csak talán beszélhetünk róla.
- Nem igazán vagyok biztos benne, hogy tudod – továbbra is vicsorogtam, megérdemel egy kisebb kioktatást. Na meg , amíg elterelem a figyelmét, nem azzal fog foglalkozni, hogy menjen, felkeljen, vagy valami hasonló.
- És mihez is tudnál te kezdeni velem? Nos a válasz egyszerű, hogy válaszoljak a kérdésedre- mondtam neki miközben mocorgott, és tényleg hülyén kezdett viselkedni, mert jelenleg a saját életével is játszik azért valljuk be.
- Semmit se tudnál- vigyorogtam rá miközben szépen lenyomta az ágyra.
- Tessék szépen így maradni, orvosi utasítás, na meg ha vetkőztetni szeretnél, az se úgy meg, hogy nekem dőlsz – elnevettem magamat, mert vicces egy helyzet lenne, ha beindulna a móka, ő meg a lényeg előtt beájulna. Ezt magának is be kell látnia.
- Talán, de csak talán beszélhetünk róla, ha felépültél, de ahhoz szót kell fogadni – kap egy kisebb érzelminek nem nevezhető zsarolást, de valami hasonlót. Még, akkor is ,ha esetlegesen nem váltom be, mert még magam se tudom. Dimmel valamiért összerúgta a port, így valahogy nem épp a legjobb ötlet lenne vele ágyba bújni. Vagy még is ?
Hátrébb is léptem, és hagytam, hogy az orvos tegye a dolgát.
- Ajánlom is- mondtam kissé fenyegető hangon, nekem most amúgy is mennem kell, mert anyával ki kell találnunk, hogy tálaljuk azt, hogy vendég fekszik az orvosiba, és lehet olyan, aki nem szívesen látott.
Mentem is a dolgomra, később még benéztem hozzá, akkor békésen pihengetett, szerencséjére. Viszont az estével nekem dolgom akadt, na meg azért nekem se fog ártani egy kis alvás. Reggel készítettem össze némi harapni valót, viszont nem is tudom miért nem számítottam arra, hogy hűlt helye lesz ennek a sületlen bolondnak.
- Doki!!!- kiáltottam mérgesen, és nem épp olyat kapott, amit kirakhatott az ablakba büszkén. Végül pedig rácsaptam az ajtót, és mentem anyámhoz beszámolni, hogy ha esetleg Dimmel még nem beszélt volna.

/Köszönöm a játékot, várom a folytatást Very Happy /
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Orvosi szoba ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Orvosi szoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» -=Orvosi Ninjutsuk=-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kilencedik kerület :: Szomszédságok :: Romanov birtok-
Ugrás: