Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Derek Mills

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Derek Mills
vérpárduc deus

avatar

. :

Posztok :
3
Kor :
28
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vehicle mechanic; musician
. :




Tárgy neve: Derek Mills ; Elküldve: 3rd Szeptember 2016, 22:01





Derek Mills


Derek

Seattle

1989. 02. 17.

27

vérpárduc

szerelő, zenész

Jack Falahee



ÁTVÁLTOZÁS: így születtem.

RANG: Deus

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: kicsattanok!

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: nem kedvelem a boszorkányokat, és nem értem a jaguárokat, amiért behódoltak a vámpíroknak. De nem kötözködöm senkivel sem, nem támadok, de megvédem magamat, és nem vagyok rest cselekedni, ha úgy hozza a sors.

HOBBI: szeretem a motoromat bütykölni, javítgatni, imádok gitározni, bírom a számítógépes játékokat, gyakran járok el a haverokkal kosárlabdázni, vagy a közeli kocsmába, meccset nézni, egy korsó, hideg sör mellett.

VÁGYAK, ÁLMOK: szeretnék egy saját szervízt, műhelyet, ami az én saját kis birodalmam lenne, vagy egy jammelős, laza kis kocsmát. A jövőmet mindenképpen Scarlettel tervezem, nagyon szeretném, ha az életem része lenne, maradna.

FÉLELMEK: félek, hogy elveszítek olyan embereket, akik fontossá váltak számomra az idő múlásával. Társasági lény lévén félek, hogy egyedül maradok, hogy egyedül halok meg.

ERŐSSÉGEK: könnyen kijövök az emberekkel, és más fajokkal, nem vagyok nehéz eset, hűséges típus vagyok, optimista életszemléletű ember. Meglehetősen jó fizikumnak örvendek, és nem teljesen üresen kong a koponyám sem. Ezermester vagyok: nem csak az autókhoz és a motorokhoz értek, hanem úgy nagyjából-egészéből, mindenhez. Szinte bármit meg tudok javítani.

GYENGESÉGEK: néha túlságosan nagy hitet fektetek a dolgokba, és az emberekbe egyaránt, a túlzott optimizmusom miatt gyakran csalódok. Mindig én vagyok a derűs, biztos támasz, így gyakran elfeledkeznek róla, hogy én is emberből vagyok, nekem is vannak problémáim, így ezekről soha nem esik szó. Volt egy komoly térd sérülésem, pár éve.

SZÜLŐK: Phil és Loren Mills; élnek - Alaszkában élnek, falka nélküli párducok, és köszönik szépen, jól megvannak édes kettesben. Évente pár alkalommal meglátogatjuk őket Kevinnel.

TESTVÉREK: Kevin Mills, az öcsém; 23 éves; él - jelenleg Los Angelesben jár egyetemre, tanárnak készül.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: Scarlet Rock; 23 éves; él - szívem hölgye.
Ava Preston; 27 éves; él - a volt barátnőm. Eléggé sok mindenen mentünk keresztül együtt, míg végül el nem váltak útjaink. Néha szeretné újra kezdeni, de erre nem látok esélyt. Ennek ellenére nem haragszom rá, nem utálom, hiszen hogyan is tehetném? Egyrészt eléggé álszent dolog volna, azok után, hogy valaha szerettem - teljes szívvel, és odaadással -, másfelől pedig, hogy ő a fiam anyja.
Eric Mills; 3 éves; él - az első-, és jelenleg egyetlen fiam. Gyakran látogatom meg, vagy hozom a kastélyba egy-, vagy pár napra. Nagyon szeretem, mindent, és bármit megtennék érte, meghalnék, ha tudnám, hogy ő élhetné tovább az életét.

ELŐTÖRTÉNET/SZJ PÉLDA: 'Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá.
(...)A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.'


Egész nap a mellkasomban éreztem ezt a jóleső bizsergést. Úgy képzelem el azt, hogy tudat alatt egy apró gombot bekapcsolunk, vagy eltekerünk a szívünkben, amikor nagyon várunk valamit. Mint a karácsonyt, vagy, hogy haza térjünk, leheveredhessünk-, sőt, aludjunk a saját ágyunkban. Amikor az ember órákat tölt az esőben, hogy aztán ujjait egy forró csészére fonja az otthon melegében. A szívünk ezekben az esetekben gyorsabban, erősebben dobban. Ilyenkor nem csak élünk, hanem az élet apró csodái, cseppnyi örömei éltetnek. Mert a szív, hiába próbáljuk csitítani, és nyugtatni, tudja csak igazán, hogy mire vágyunk, hogy mit szeretnénk, hogy miért élünk.
És én Őérte élek újabban.
A szívemben a kapcsoló rögtön elfordult, átváltott reggel, amikor felébredtem. Nagy lángon égve, sietősen, nagy sebbel-lobbal elkészültem, és annyira túl akartam lenni ezen a napon, el sem akartam menni dolgozni a műhelybe, de tudom, hogy akkor csak még sokkal-sokkal lassabban telt volna az idő. Egész reggel Scar járt a fejemben: kávézás és cigizés közben, fogmosás közben, amikor a tükörbe néztem, arra gondoltam, hogy vajon, ha ebbe a lezser ingbe, meg ebbe a kopott, fekete farmerbe mennék, az is tetszene-e neki...? A buszon is Ő járt a fejemben, és akkor is, amikor beléptem a műhelybe.
Olaj, fém, füst, veríték és pattogó szikrák éles, erős szaga csapja meg az orromat, már akkor, amikor befordulok a sarkon, a külváros egyik szegényebb negyedében. Itt dolgozom, és valószínűleg itt élnék, ha nem lenne a falka, ha nem lenne a kastély. Sokszor belegondoltam abba, hogy hol lennék most, ha nem találkozom Dantéval, és igazság szerint, mindig is ilyen helyen képzeltem el magamat. Bő, szakadt, túlságosan is nagy, túlméretezett ruhákban, kaffogó, csosszanó cipőkben, kopott, szakadt bőrdzsekiben, olcsó pizzán élve pár napig, dohányt tekerve, cigarettapapírt nyálazva, gondozatlan szakállal és hajjal. Scarlet valószínűleg rám sem nézett volna, ha ilyen lennék, hiszen Ő maga a megtestesült tökély. Így sem értem igazán, hogy mit látott meg bennem, hiszen eleve nem vagyok nagy szám. A mérnöki diplomámat eldobtam azért, hogy azt csináljam, amit szeretek: autókkal, és motorokkal foglalkozok, esténként különféle bárokban és kocsmákban zenélek. De soha nem mondok le arról, hogy egy nap, ha elég tapasztalt leszek, és végre meg merem mutatni egy hozzáértőnek a rajzaimat, autó-, és motortervező leszek – hiszen az idő nem számít, egyelőre van belőle elég.
Ettől függetlenül nem érzem azt, hogy elég jó vagyok Scarhoz. Ő csodálatos, elbűvölő, rendkívül okos és művelt, ugyanakkor vicces és kedves. Nem hiszem, hogy felérek hozzá, hogy akár a kisujjáig is felérnék. Nem. Ennek ellenére megteszek érte mindent, ami kitelik tőlem, ami természet adta erőmből telik, és, bár nem vagyunk túl régóta együtt, kínos, vagy sem, én vele tervezem a jövőmet, vele akarok élni, őt akarom szeretni egész életemben, utolsó szívdobbanásomig, utolsó, elhaló lélegzetvételemig.
Ugyanakkor rettegek tőle, hogy egy nap ennek vége szakad, hogy a nő rájön arra, hogy neki mindez kevés, hogy neki nagy ház kell, zöld pázsittal, fehér kerítéssel, sötétkék zsalugáterekkel, fára erősített nyugággyal, és hatalmas belső terekkel, vagy, ne adja ég, gardróbszobával. Az a helyzet, hogy én nem tudnék így élni, nem passzol hozzám ez az egész... csili-vili felhajtás, ez a kertvárosi, idillikus környezet. Ez az egész nem az én világom.
Félek tőle, hogy egy nap olyan súrlódásokba futunk, olyan összeegyezhetetlen dolgokba botlunk, amiken nem tudunk segíteni, mert mindketten elég makacs emberek vagyunk, eléggé szögletesek, tudjuk, hogy mit akarunk, és nem úszunk az árral, mert azt csak a döglött halak teszik. És mi határozottan nem vagyunk döglött halak.
Mi. Hát nem módfelett érdekes, hogy milyen közel kerülhet két ember egymáshoz? Van ez a pont, amikor két ember többé már nem feltétlenül két, külön világ, amikor ez a két ember elkezd együtt építeni valamit – egy életet, ha nagyban gondolkozunk, és mi lehet értékesebb, szebb, grandiózusabb az életnél? -, és többé már nem csak magukért lesznek felelősek, hanem egymásért is. Én máris úgy érzem, hogy összetörnék, ha Scarlettel történne valami. Ezért kísérem haza mindig, ezért vettem neki paprika sprayt, ezért szereltem be egy riasztót a lakásába, ezért tanítottam meg alap, önvédelmi fogásokra, amivel egy nála nagyobb ellenfelet is a padlóra küldhet, ezért figyelmeztetem mindig, hogy csukja be az ablakokat, ha elmegy otthonról, és, hogy ne hallgasson túl hangosan zenét az utcán. És nyomatékosan megkértem arra is, hogy ne jöjjön a műhelybe. Soha. Ez nem olyan környék, ahol biztonságban lenne, rögtön kiszúrnák a kétes alakok, és annak nagyon nem lenne jó vége. Rémes vége lenne.
Mielőtt a megbeszélt helyre érkeznék, hazamegyek a kastélyba, ahol a falkával élek együtt, hogy lemossam magamról a munkahely-, és a munka bűzét, és átöltözzek. Normális, tiszta, kicsit sem kopott, fekete farmert veszek fel és sötétkék inget, meg fekete bőrkabátot, és bukósisakot húzok a fejemre, hogy az egyetlen közlekedési eszközzel induljak a belvárosba, ami a birtokomban van. A motornak nincs kifejezetten márkája, mert úgy lett összehordva alkatrészekből, amik már senkinek sem kellettek, és, amik úgyis a vastelepen végezték volna, hogy utána újra beolvasszák őket. E helyett azonban, hosszú, és fáradtságos munka során vasparipát építettem belőle, és lelket leheltem belé. Leginkább egy Harley Davidsonra hasonlít, sötétkék tartájjal, és fekete bőrüléssel, szépen kifényezett, és jól karban tartott, ezüstszínű fémekkel.
Meséltem már róla Scarletnek, de még soha nem látta, végképp nem utazott rajta, de ezen ma este változtatni fogunk, úgy érzem.
Egy csokor virágot veszek, de nem rózsát, mert az túlságosan is hatásvadász és csak egy klisé. E helyett tulipánt választok, finom, puha, halványpiros, kissé korall színezetű szirmokkal.
Az étterem felé közeledve megpillantok egy hajléktalant, akinek szét van verve-, fel van duzzadva az arca, és eszembe jut az a lány, a sikátorból, még pár évvel ezelőtt. Azt kívánom, bár tudnám, hogy hogy van, bár találkozhatnék vele, hogy megbizonyosodhassak róla, hogy minden rendben van, vagy, ha mégsem, jobb belátásra-, és észhez térítsem. És azt kívánom, bár többet adhatnék pár dollárnál ennek a férfinek, de fogalmam sincs, hogy milyenek az árak az étteremben, vagy bárban, ahová megyünk, és nem szeretném leégetni magamat, és hagyni Scarnak, hogy kifizesse a vacsoráját.
A szívem hevesen dübörög, a lelkemben élő vadmacska türelmetlenül morran, ahogy nyitom az ajtót, aztán érdekes, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, amikor megpillantom.
Mint a karácsony reggel, mint egy hideg, őszi napon egy csésze, kellemesen forró tea, mint egy kóbor napsugár lágy mosolya, vagy a forróságot enyhítő, éltető eső.
Igazán olyan, mintha hazaértem volna, mintha otthon lennék ott, ahol Scarlet is ott van.


Vissza az elejére Go down
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Re: Derek Mills ; Elküldve: 10th Szeptember 2016, 18:09


Elfogadva!


Ó, micsoda gáláns fiatalember! Razz Nagyon tetszett a karakterlapod, mint mindig. Megvolt benne minden, amire szükség van egy jó karakterhez, és a fogalmazásod is még mindig annyira jó! *.*
Úgyhogy én nem húznám tovább a szót: üdvözlet New Orleansban és üdvözlet a falkában is! Remélem, jól érzed ott majd magad és sok sikert a továbbiakban szíved hölgyével!
Irány a játéktér, Scarlet már nagyon vár!

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
Derek Mills
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vérpárducok-
Ugrás: