Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Terasz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Terasz ; Elküldve: 30th Augusztus 2016, 21:09


*kép később*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Terasz ; Elküldve: 30th Augusztus 2016, 21:13


+18

Elgondolkodok azon, hogy mégis mi ütött az imént belém, hogy képes vagyok elhinni a szavait. Váltig állítja, hogy ő bizony nem mészárolta le a családomat, én meg elhiszem neki. Elég volt csupán égszínkék íriszeibe pillantanom és onnantól kezdve tudtam, hogy hinni fogok neki. Hogy bármit is akarjon nekem mondani, én készségesen el fogom neki azt hinni. De felmerül a kérdés, hogy akkor mégis ki volt az aki megölte a családomat? Az, aki képes volt lemészárolni egy tíz éve gyermeket és a szüleit? Engem is csak véletlenül nem sikerült, mert éppen akkor érkezett meg anyám barátja, aki vadász volt, és nem is akármilyen!Szóval igazából csak a szerencsén múlt, hogy nem haltam meg én is. De inkább meghaltam volna, nagyon rossz volt a szüleim és a tesóm nélkül felnőni. Jó találtam mostohatesókat, de az még sem ugyanaz, a kettő között hatalmas különbség. Egész életemre rányomta a bélyeget ez az egész dolog, próbáltam elfelejteni, normális életet létrehozni magamnak. Már amennyire egy boszorkánytól ez lehetséges lenne. De sajnos nem jött össze, minden éjjel úgy hajtom álomra a fejem, hogy elképzelem hogyan is végeznék anyáék és Chiara gyilkosával, sőt nem vagyok valami rasszista ember semmilyen értelemben, de vámpírokat ki nem állhatom, mióta tudom, hogy egy vámpír volt a gyilkos. Vagyis, eddig úgy hittem, hogy így van. Na jó. Lehet, hogy van egy vámpír ezen a sárgolyón akit nem gyűlölök, vagyis vannak helyzetek amikor képes lennék megölni, máskor meg az övé akarok lenni. Ez mondjuk elég gyakran elő szokott fordulni, pedig eleve azért kerestem fel őt, mert azt hittem, hogy ő a gyilkos. Az ország legjobb detektívének fizettem egy csomó pénzt, pedig csak ezért dolgoztam és, ha azt a rengeteg pénzt másra fordítom, most nem egy patkánylyuk méretű lakást bérelhetnék, hanem valami menőbbet, valami fényűzőbb helyen. De egy percig se gondolkodom el azon, hogy vajon megéri-e ez nekem, mert határozottan így van, mindent megér a bosszú, azt hiszem.
Mielőtt végig gondolhattam volna, egyszerűen fogtam valami fadarabot és elindultam felé, egyáltalán nem tudom, hogy nem merült fel bennem az a gondolat, hogy nem fog sikerülni. Egyszerre arra leszek figyelmes, hogy hozzá préselődik a testem, hogy ajkai nyomán forróság szánt végig rajtam. Gondolkodás nélkül válaszolok neki, nem megyek el, van egy halvány sejtésem, hogy ez az utolsó lehetőség amit megad nekem, mikor távozhatok, még sem élek vele. Én hülye liba.
Keményen viszonzom a csókját, élvezem ahogy bele markol a hajamba, ahogy ujjai közé szorítja sötét fürtjeimet, testemet teljesen neki szorítom, azt hiszem teljesen elvesztettem az eszemet. Ez nem én vagyok, súgja valami agyam eldugott zugában, de Alex simogatása, ajkai érintése teljesen kikapcsol minden ész érvet.
Szeretnék válaszolni neki, de már nincs időm, száját újra az enyémre tapasztja, ujjaim lazán szántanak végig ében színű fürtjein, majd hagyom, hogy a fehérneműmtől is megszabadítson. Felvont szemöldökkel nézem ahogy vissza húzódik, egy szomorú sóhaj szökik ki ajkaim közül csalódottságomat jelezve. De nem tart sokáig, hangos sikkantás szakad fel bennem amikor a hátsómba markolva ráhúz a férfiasságára, közben érzem ahogy nyelve finoman fut végig felduzzadt ajkamon, önkéntelenül is végig nyalok a kiszáradt bőrfelületen. De nem csak a saját nyálam érzem, valami fémes ízzel keveredik, mielőtt gondolkodnék, érzem ahogy lecsúszik, valószínűleg a vére.
Gondolkodás nélkül kulcsolom combjaimat csípője köré, míg egy kezemmel a fürtjeibe kapaszkodom, addig a másikkal a nyakába. Ütemesen kezdek el mozogni rajta, hangosan nyögdécselve, érzem, hogy fogai karcolják a bőröm, de nem foglalkozom vele, teljesen önkívületi állapotba kerülök, nem érdekel semmi sem a világon, csakis ő. De akkor lepődök meg amikor fogai bele marnak az egyik mellembe, a fájdalom végig szánt rajtuk, de sokkal inkább az élvezetet fokozzák, sőt a helyet, hogy elhúzódnék még inkább felkínálom neki őket, pedig érzem ahogy a vért szívja belőlük, egyre hangosabban sóhajtozom, egyre gyorsabban mozgok rajta, benne, egyre inkább az kívánom, hogy ez a perc sose múljon el, majd hirtelen az élvezet mámorában gyengén borulok a vállaira.
Vissza az elejére Go down
Alexander Bones Russel
vámpír szuverén

avatar

. :

Posztok :
11
Kor :
524
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Strici
. :


Tárgy neve: Re: Terasz ; Elküldve: 31st Augusztus 2016, 17:01


Cicuskának


'Néha lehetetlen a másiknak ellenállni...'


+18

Bármennyire is idegesítő tud lenni a kis barna, amikor eldöntöttem, hogy enyém lesz már vége volt. Azt hiszi, hogy ellen tud nekem állni, azt gondolja, hogy van választása. Hogy van hatalma ebben a kapcsolatban, még elhiszi, hogy a modern társadalmi eszméknek megfelelően ugyan olyan joga  van mindenhez és ugyan annyi beleszólása mint nekem. Csak, hogy ez nem így van. Nagyon tetszik, nagyon akarom magamnak, hiszen annyira gyönyörű, de jobb az elején letisztázni a szabályokat és a hatalmi viszonyokat kettőnk között. Mert a végén csak több gondom lenne vele. De szerencsére bele egyezik abba, hogy marad és ezzel el is adta magát az ördögnek. Sajnos most már nincs lehetősége a szabadulásra, nem fogom elengedni, innentől kezdve az enyém. Magamhoz vonom, és vadul megcsókolom, amíg megsebzem a nyelvemet. S csupán pár csepp vért juttatok így az ajkaira, tudván, hogy a vérem hamarosan kifejti a hatását benne. Bódító és izgató, az elmét eltompító drog ez. Gyógyít, amennyiben van seb, kis mennyiségben azonban nem csak erre képes, hanem fokozza a nemi vágyat és ellazítja az embert. Nem véletlenül használják annyian drogként. És nemes egyszerűséggel húzom ágaskodó férfiasságomra, hogy végre benne lehessek, amire azóta vágyok, hogy belépett az ajtón. Azt akarom, hogy meglovagoljon, hogy bebizonyítsa, hogy bizony az enyém, talán azt is, hogy megharcoljon mind kettőnk orgazmusáért így is bocsánatot kérve a mai viselkedéséért hiszen nem viselkedett túl szépen, mit ne mondjak. Közben kebleit szemelem ki megfelelő harapási célul, és fogaim a bőrét szakítják enyhe fájdalmat okozva, aztán a méreg mely minden harapásnál felszabadul a szervezetemből, a bőre alá jut, égető és mámorító érzéssel futva lefelé, lábai között összpontosult zsibbadással. Sok mennyiségben akár kómát is okozhat, de egyetlen harapás éppen csak azt segíti elő, hogy a vámpír áldozata fájdalom helyett az extázistól aléljon el. Képes vagyok elérni, hogy egy áldozat csupán a harapásaimtól elélvezzen... ez is olyan vámpírtulajdonság mely nekünk kedvez a prédával szemben.
Egyre gyorsabban mozog rajtam, és olyan gyorsan élvez el, hogy még szinte jól sem lakom a kebléből szürcsölve édes vérét. Megmarkolom a haját, ahogyan a vállamra omlik, hogy az ajkaimhoz tudjam húzni.
- Még nem végeztem veled. -Morgom az ajkaira, s leemelem magamról, hogy megfordítsam magamnak háttal.
Végigsiklik a tenyerem a hátán, és az oldalán miközben a füléhez hajolok.
- Kapaszkodj erősen.- Súgom a fülébe, hogy utána tompa fogakkal megharapjam a fülcimpáját. Valószínűleg még mindig kábult és tüzes a harapásom illetve a vérem hatásaként, de nem is baj, ha már így felbosszantott kénytelen lesz kiengesztelni, ha máshogyan nem, legalább hamvas testével és kedvesebbik, odaadóbb énjével.
Végigsimítok a hátán mind két kezemmel lefelé, lassan, kiélvezve a domborulatait, ujjaim lesiklanak vékony derekára és a csípőjére, át a lapos hasára, majd kerek fenekére. Belemarkolok a formás hátsóba, majd tenyerem elhagyja azt, és ahogyan élesebben csattan a formás hátsón, kihasználom azt, hogy önkéntelenül is feldomborítja az enyhe fájdalom hatására a fenekét, és belé hatolok, ismét megmártózva a meleg puhaságban.
Keményen mozgok benne, egyik kezem a csípőjét tartja, hogy ne essen előre, míg a másik előre nyúlva lábai között tevékenykedve izgatja.
Egyszer csak ujjaim dús tincsei közé markolnak, és a szabad kezemmel rásegítve húzom fel magamhoz, aztán egyik kezem a fajába markolva tartja helyén míg a másik visszatalál a lábai közé. Ajkaim a füléhez érnek, oda morgom szavaimat.
- Gyerünk bébi, még egyszer hallani akarom az édes sikolyodat, ahogyan megadod magad nekem és elélvezel.- Duruzsolom a fülébe miközben még mindig keményem mozgok benne, ujjaim pedig lábai közt játszanak a csúcs felé sodorva az én kis gyönyörűségemet.

MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Terasz ; Elküldve: 14th Január 2017, 19:10


+18


Nem is értem magam, nem fér a fejembe, hogy miért nem menekültem el akkor amikor még volt esélyem, azt kellett volna tennem. Az eszem azt súgta , és még ebben a pillanatban is ezt teszi. de a szívem és a testem… na az baromira nem ezt teszi, sokkal inkább olvadózik a kezei között. Az árulók! Pedig tudom, hogy nem kellene itt lennem, a bátyám biztosan nem örülne túlzottan, ha megtudná, hogy éppen mit csinálok és kivel! De ha egyszer képtelen vagyok ellenállni neki, megpróbáltam, de nem ment, csak az őrjítően kék íriszeire és arra a sokat tapasztalt kezeire tudtam és tudok gondolni ebben a pillanatban is.
Szenvedélyesen csókolom vissza, először fel sem tűnik, csupán egy leheletnyi fémes ízt érzek a nyálammal elkeveredni ahogy nyelvem vadul végig fut a férfién. A következő amire észbe kapok, hogy ajkaival a melleim felé araszol és mielőtt a zsibbadt agyam egyáltalán feleszmélhetne és tiltakozhatnék, hogy ne máris felsérti bőrömet a szemfogával. De képtelen voltam ezzel foglalkozni, vagy ami azt illeti bármi mással, ugyan is mire észbe kapok máris kéjesen vonaglok a hímtagján, a következő ami eszembe jut, hogy minden porcikám remeg a kielégüléstől. Nagyokat sóhajtva dőlök a vállára, azt hiszem ez hiányzott. De tévedek, ha azt hiszem, hogy a férfi ennyivel beéri, talán így akar büntetni, amiért hátba támadtam, nem is tudom.
Mire vissza csókolhatnék, máris megfordít, háttal magának. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, tenyere alatt megremeg a testem, libabőr kúszik végig a gerincem mentén, de szót fogadva ujjaim erősen kapaszkodnak jakuzzi peremében. A lábam köze még mindig lüktet, zsibbadt az előbbi menettől, még mindig a torkomban dobog a szívem, még mindig akarom őt, ami hihetetlen a számomra. Felsóhajtok ahogy végig simít a hátsómon, majd meglepődök ahogy tenyere csattan a hátsómon, a fájdalomtól önkéntelenül is kidomborítom azt, végül újra magamban érzem férfiasságát. testem egyszerre remeg meg és kezd el tüzelni tőle, hangosan lihegek attól, hogy keményen mozog bennem. Bizony, ha nem kapaszkodom meg jól, fix, hogy bele zuhanok a vízbe, arccal előre.
-Annyira kívánlak,- nyögöm hangosan miközben amennyire tudok én is mozgok segítve az ő extázisát is, egyre hangosabb vagyok, remélem senki nem tartózkodik a házban és senki sem hallja. Végül a nevét kiáltva jutok el a csúcsra. Újból.
Vissza az elejére Go down
Alexander Bones Russel
vámpír szuverén

avatar

. :

Posztok :
11
Kor :
524
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Strici
. :


Tárgy neve: Re: Terasz ; Elküldve: 1st Február 2017, 16:08


Cicuskának


'Néha lehetetlen a másiknak ellenállni...'


+18

Elégedett vagyok és nem csak azért mert egy gyönyörű fenék gömbölyödik előttem, buján, csábosan kidomborítva, hanem azért is mert vissza jött. Feldobtam neki a lehetőséget, hogy elmenjen azzal a feltétellel, hogy többet akkor nem akarom látni, vagy bemászik ide hozzám, de akkor megpróbál normálisan viselkedni. Normálisan... na igen az én elvárásaim alapján normálisan.
Imádom, ahogyan a vonaglik, a libabőröket a karján, melyek gyönyörére utalnak, tetszik ahogyan kapaszkodik igyekezvén fenntartani magát nehogy a vízbe bukjon. És nem segítek neki, most nem, csak keményen mozgok benne, kiélvezvén édes, vágykeltő bugyrait.
Nem gondoltam volna, hogy lesz még nő akiért ennyire oda tudok lenni, pedig igen. Ahogyan ajkaim végig siklanak a gerincének vonalán, ameddig csak tudnak, anélkül, hogy kihúzódnék belőle, rájövök, hogy el tudnám viselni minden nap, minden órájában ezt az állapotot. Legszívesebben az ágyamban tartanám, vagy inkább magam mellett, hogy a nap bármely órájában magamévá tehessem ha megkívánom.
De nyilván ez neki nem tetszene, na nem mintha nem lenne igazgató az ellenkezése egy bizonyos szintig. De lehet akkor meg is unnám, bizonyos keretek között élvezem a kis macska-egér harcot amit játszunk. És élvezem a győzelmeimet is felette, hiszen annyira nem egyszerű lenyomni. Bármennyire is törékeny, hiszen akaratos, de talán nem is ez a baj, hanem, hogy valamilyen oknál fogva fontosabb már most a kis boszi, mint kéne.
Ki tudja meddig tart bennem ez az állapot vele kapcsolatban, de egyenlőre még nagyon imádom.
Ahogyan másodszor is elélvez én is a csúcsra jutok, kihúzódok belőle, az ölembe húzom, és a lábai közét simogatva tisztítom meg kissé mielőtt kivinném a medencéből. Egyenesen az ágyamig, finoman lefektetem és betakarom, ujjaim a vállán és a nyakán cirógatnak végig, miközben azon gondolkozom milyen sokféleképpen tudnám még a magamévá tenni. De halandó még ha boszorkány is, így megvannak a korlátai, hagynom kell pihenni, de abban biztos lehet, hogy nem fogok neki sokáig nyugtot engedni. Annyiszor és olyan sokféleképpen fogom majd megdugni amennyiszer csak lehet. De most hagyom, hogy elnyomja az álom.

//KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!//
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Terasz ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Terasz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tetőterasz

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: belváros és városgerinc :: Szomszédságok :: Russel rezidencia-
Ugrás: