Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
9th Október 2017, 03:34
írta: Diana V. Strzechowski
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belső udvar
8th Október 2017, 21:29
írta: James Bryant
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Uszoda
28th Szeptember 2017, 23:19
írta: Christopher Gordon
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
Cat & és a kandúr
27th Szeptember 2017, 22:32
írta: Catherine Williams
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
Bárpult
30th Augusztus 2017, 01:34
írta: Adele Vien
A Kandúr "barlangja"
21st Augusztus 2017, 19:42
írta: Damien Tecuaneztli
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Privát szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Privát szoba ; Elküldve: 29th Augusztus 2016, 18:10


Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Jóvátétel ; Elküldve: 18th Március 2017, 23:44





Mira & Kai
Jóvátétel fizetés

A lelkiismeret… Átlagos embereknek van, akiket folyamatosan irányít, nem lehet kikapcsolni, azonban el lehet nyomni, de én egyikre sem voltam képes. Folyamatosan ott zakatolt tudatalattimban, néha hangosabban, néha halkabban. nem mindig hatott rám, de most napok óta zavart…
Kai kórházban volt az incidens óta, ami teljesen érthető is,  hiszen konkrétan hiányzott a kezéből és nyakából egy darab. Ennek 3 napja, nekem csak egyet kellett benn lennem – helyreraktak, sérüléseket elláttak, és kaptam vért, na meg persze egrecíroztattak, hogy napi két litert megigyak, hát hogyne! Mi vagyok én, virág, hogy ennyi folyadék kell?
Na mindegy, azóta vissza nem mentem az épületbe, de most éppen odatartottam, hogy Kaira ránézzek, megérdemel ennyit, meg egy köszönömöt biztosan, ha már ennyi mindent tett értem igazán, főképp ilyen állapotban.
Végigandalogtam a fehér folyosókon, és egy nővért is megkérdeztem, ki szerint a férfi kapott külön egy szobát, és még nem ébredt fel azóta, bár elég sok nyugtatót is kapott… De akkor is meglepő, 3 napja nem ébredt fel? Aggodalom fogott el, lehet jobban megsérült int gondoltam?
Az ajtó előtt még megálltam, hogy biztos jól meggondoltam, hogy én bemegyek hozzá, de végül is kopogtattam, majd be is kukkantottam, hogy fenn van e. Akkor még aludt, így csak odaandalogtam az ágy mellé, és figyeltem az arcot, ami oly békésnek tűnt. Nem egy-kettő kötés virított még rajta, de arca már színnel volt teli, és száján máris vigyor jelent meg. Biztos, hogy ennyire kellett zavartatnom miatta magam? Hát nem! Az tuti. Fenn volt, hát persze, hogy fenn volt! És én még azt hittem….
- Hello – somfordáltam be, majd az ágy melletti széket elfoglaltam azonnal. Azért ott cölöpként állni nem fogok. – Csak kíváncsi voltam hogy vagy – kezdtem bele, mielőtt még szóhoz tudott volna jutni. A megjegyzéseit egyelőre feldughatta az atya úristennek, akkor is én beszélek. – De látom, nem a halálodon. Elsősorban, nem tudtam akkor elég nagy köszönetet mondani, úgyhogy köszönöm – bágyadt, kedves mosoly húzodott vörös ajkamon, ahogy ránéztem. – De tényleg – hagytam is ennyiben a dolgot, túl érzelgősbe nem akartam átváltani… Különben a hangulatot, és a rólam alkotott képet is meggyilkolom, nem mintha annyira sokat beszéltem volna valaha is érzelmekről, de azért kicsit talán meghatott, hogy ennyi mindent megtett, ott hagyhatott volna a picsában is, semmi előnye nem volt a helyzetből, így egy kevés tisztelet ébredt bennem. A báli imidzsét viszont örökre összetörte, teljesen más képem alakult ki róla. Kai valahol azért jó ember, csak nagyon próbál nem az lenni…
- Úgyhogy csak azt akartam mondani, hogy köszönöm.


- - megjegyzés|| 507|| esti kezdő Razz
Vissza az elejére Go down
Malachai King
prominens varázsló

avatar

. :


☠️ Csak a rossz színész memorizálja a szövegét.
A jó színész játék közben maga írja. ☠️


Posztok :
37
Kor :
981
Lakhely :
everywhere ☠
Foglalkozás :
actor of the life ☠
. :




Tárgy neve: Re: Privát szoba ; Elküldve: 19th Március 2017, 00:42





too many feelings, kill me, please


A pillanat, amikor túl vagy életed egyik haláltusáján és már-már azon morfondírozol magadban, hogy valami álomba illő helyen ébredsz fel. Minimum ez kellene történjen velem, ha már – szinte az okát se tudom miért – megmentettem azt a drágalátos vadász lányt abból a vámpírfészekből. De, mint azt már korábban is mondtam, csak; kellene! Mindenkinek mást jelent az idilli ébredés és környezet, de legfőképpen nem egyedüllétet és egy kórházi ágyat takar.
Fejfájással térek magamhoz, ahogy lassan megemelem pilláimat. Többször is pislogok, ahogy szemem bántja az éles fény. Körbe fordítom fejemet és kellemetlenül húzom el a számat. Egyedül vagy, Kai, egy nyomorult kórházi szobában. Mit is vártál, pontosan? Hogy virágokkal és egyéb nyalánkságokkal leszel körülvéve és valami csinos kis nővérke épp akkor ellenőrzi az alkarodba dugott csöveket? Nincs nekem senkim… sose volt igazán és már soha nem is lesz. Őszintén szólva, nem is akarok. Elvégre, ki akarna akár egyetlen percet is a közelemben tölteni miután megtudja, hogy élvezettel és hatalmas vigyorral az arcomon öltem meg a saját testvéreimet és ezt azóta se bántam meg, hiába voltak tíz év alattiak. Veszniük kellett! Mégis… Valahol, mélyen magamban, vártam valami mást. Valami… jobbat. Hanyatt fekve fekszem az ágyon. Karjaim testem mellett pihennek. Balomra pillantok. Be van kötve, ahogy a nyakam és a homlokom is. Azt hiszem, pár zúzódáson és bevérzésen kívül nem tört el semmim sem. Bár, egy-két repedt bordában azért annyira nem vagyok biztos. Bah! Unalom… Unatkozooom…. Huh? Valaki kopogott!
Gyorsan lehunytam a szemeimet és úgy csináltam, mint aki alszik még. Tulajdonképpen, nem lett volna rossz. A testem sajgott és a lehető legkevésbé akartam itt lenni. Jobban esett volna, ha kisétálok az ajtón és egy voodoo boszival helyre rakatom magam egy pillanat alatt. Sajnos, nincs belőlük valami sok, pedig, akik a „jó” oldalon állnak, nagyon is ügyesek a gyógyításokban. Asszem, ebből indián sámán lesz. Visszakanyarodva az érkezőhöz, ahogy közelebb lépett orromat megcsapta az a bizonyos illat, amit a bálon és a vámpírfészekben is éreztem egy rövid ideig. Óóó, csak nem a drágalátos Gwendolin az? Nem bírt a lelkiismeretével? Nocsak!
Nem bírtam tovább fapofát vágni, elmosolyodtam, ami persze azonnal feltűnt neki. Köszönésére kinyitottam szemeimet és zöldes árnyalatú íriszeimet rá emeltem. Fejem enyhén felé fordítottam és észre se vettem, de egy őszinte, kedves mosolyt küldtem felé. Fel sem tűnt nekem, hogy nem játszottam meg magam.
- Hali! – köszöntem vissza, mire szavaira egyik szemöldököm felkúszott a homlokom közepéig és olyan arcot vágtam, mint azt gondolja: „Igen? Biztos vagy te ebben? Komolyan? Nem viccelsz? Nem ütötted be a fejed?” Amikor végre egyben is elmondta a dolgot kuncogni kezdtem, hangosan. Elfordítottam a fejem egy pillanatra, majd hitetlenkedve visszanéztem rá.
- Ez most komoly? – kérdeztem választ nem várva. Egy kissé új volt nekem ez a szituáció. Nem, már volt, hogy megköszöntek nekem valamit, de az teljesen más volt. Ennyire nem… érzelmes. Szinte fojtott a kedvesség és ez mérhetetlenül zavart – Lesz még alkalom, amikor azt fogod kívánni, bár sose mentem volna be érted abba a házba. Mi több! Azt fogod kívánni, hogy bár sose találkoztál volna velem. – mondtam egyszerre vigyorogva, hitetlenkedve és komoly fenyegetéssel. Végignéztem magamon, majd még hangosabban kuncogni, már-már nevetni kezdtem
- Én megmondtam, hogy még piszézni is fogok veled! – nevettem rá nézve – Ugye, most nem fogsz ilyen egyszerűen itt hagyni? – arcom hirtelen lett komoly, talán azért, mert nem akartam, hogy a hálálkodása után csak úgy lelépjen – Meddig voltam kiütve? – kezdtem el faggatni. Rengeteg kérdésem volt számára. Elvégre, azzal, hogy itt feküdtem eszméletlenül egyenlő is volt azzal, hogy a sorozatgyilkosa eme kicsiny kis városnak eltűnt. Folytatnom kellett a munkát és rám fért volna egy kis szórakozás is. Valami… kevésbé veszélyes számomra. De, ha ez nem is lenne elég, volt nálam egy nagy kés is, plusz ott vannak a zsaruk is és… bah! Túl sok minden és még túlontúl gyenge vagyok. Fene vigye el ezt az egészet!


☠ 625 ☠ The Willow Maid
©

Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Privát szoba ; Elküldve: 19th Március 2017, 18:25





Mira & Kai
Jóvátétel fizetés

Most komolyan eljöttem hozzá, erre kinevetett. Meg kell hagyni, nem esett annyira jól, mert tényleg aggódtam miatta - lelkiismeretem egyáltalán nem nyugodott, és tényleg kissé bepánikoltam, mikor hallottam, hogy három napja nem kelt fel... minek is zavartattam magamat miatta. De tényleg? Ritkán látni ilyen embert, aki ennyire hűvös az érzelmekkel szemben... Én meg még törtem magamat, hogy bocsánatot kérjek, miközben meg sem érdemli... Anya, és apa annyira belém nevelték az illemet, vagy legalábbis az alapot, hogy máris megkönnyebbültem, hogy elmondhattam, még ha ki is nevetett...
- Igen, komoly - bólintottam rá vállat vonva. Igaz vagy sem, de így van. Engem tényleg zavart, de hogy többet nem mondom, az is biztos! Ha ennyire nem érdekli, akkor minek? Elintézhette volna annyival, hogy rábólint...
- Oh, hidd el, már megbántam, hogy találkoztunk - vágtam rá egy vigyorral, noha igaz, ami igaz. Már bálon megbántam, hogy megismertem, azért még élesen bennem van, ahogy nagy szájjal harsogva kinevetett, még ha utána nem is annyira érdekelt engem... Bár, ezzel a hősködéssel egyenlítette is a számlát, sőt, most én jövök neki, túl sokkal is...
- De jövök eggyel... - mondtam ki fásultan, miközben hátradőltem a széken és feltettem a bakancsomat az éjjeli szekrényre zavartalanul. Illem ide vagy oda, nem Kai társaságában kell bizonyítanom, ő nem az az ember, pontosítja varázsló, akinek meg kéne mutatnom, hogy mit tudok udvariasság terén.
- Nem, még maradhatok - néztem fel a plafonra, noha valóban nem állt szándékomban sokáig maradni, de még bőven belefér, úgy sem sietek sehova. Hova is sietnék? Örülök, hogy engem nem kötöztek ágyhoz, na még az kellett volna, a semmit tevés biztosan kikészített volna, hiszen nekem sincs sok barátom, aki eljött volna látogani... ez persze köszönhető magamnak, és a változatos életemnek. Nem voltam az a szociális ember, akit körbe -rajongnak, jobb szerettem, ha magam végeztem a feladataimat, és életemet.
- Nos... - néztem rá, elhúztam a számat tettetve, hogy Kai nagyon is sokáig volt kiütve... Nem hagyhattam ki, hátha kissé ideges lesz, úgyis ráfért volna, amilyen szórakozott személyiség. - Már majdnem fél éve - sóhajtottam biggyesztve az ajkamat szomorkásan és minél jobban igyekeztem a szerepbe bújni. Csak egy helyen hibádzott az egész, már pedig én is teli voltam kötésekmel, foltokkal, gyógyuló hegekkel, de akár lehet, hogy Kai nem ennyire szemfüles..... - Sajnálom, Kai - fűztem még hozzá megjátszott kedvetlenséggel, és igyekeztem szám sarkából is eltüntetni a megjelenő vigyort.
- Csak három napot - nem bírtam tovább és rávigyorogtam, ahogy újra ráemeltem a tekintetemet a falról. - Semmi komoly, mielőtt aggódsz. - Ívelt nyakára lestem, mivel eddig a kötéseket nem nagyon figyeltem meg, az orvos jó munkát végzett annyi szent! Tovább figyeltem, aprólékosan a vonásait. - Hogy érzed magad? Karod? - kérdeztem, és már el is hessegettem, hogy mennyire is aggódtam én érte, anno azon az estén, mikor eltaccsolt a betonon... Jobb lesz felejteni, és letudni hamar azt a tartozást, még ha hálás is voltam neki, de ezt nem kell tudnia, ha még nem jött rá eddig.


- - megjegyzés|| 59o|| esti kezdő Razz
Vissza az elejére Go down
 
Privát szoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Fürdőszoba
» Fürdőszoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed :: Charity kórház-
Ugrás: