Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
21st Március 2018, 22:35
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Bourbon "O" Bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Bourbon "O" Bar ; Elküldve: 29th Augusztus 2016, 17:55




Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Bourbon "O" Bar ; Elküldve: 5th Szeptember 2016, 00:24


Niklaus Kappel részére
487 szó
remélem elnyeri a tetszésed


Áldásos félhomály rejti el az alakomat, szinte észrevétlenül süppedek bele a bár kanapéinak egyikébe, s noha balomon már ott ücsörög a behálózott áldozatom, tekintetem még mindig kutatóan járja a helyiséget. Még fűt a vadászat heve, még ott zsibog porcikáimban a birtoklás negédes, szinte csömör gyönyörűsége. Várok. Várom, hogy történjen valami, bármi, ami felrázhat, akármi, ami az utolsó pillanatban fordít a képzeletbeli kockán és nem kell keserű szájízzel térnem nyugovóra.
- Ciel? – a halandó leány az, kellemes hangszínébe mintha a noszogatás éle vegyülne bele, napbarnított, vékony ujjai a karomra kulcsolódnak, úgy simul közelebb hozzám.
Figyelemre vágyik, azokra a szépen csengő szavakra, amiket korábban duruzsoltam a füleibe, s amik lassacskán hallgattak el, hajlandóságának biztos tudatában. Nem mozdulok, mindössze a fejemet fordítom felé, barna íriszeim a másik kékjeibe fonódnak. Akár tökéletes is lehetne, akár megelégedhetnék vele, mintegy megkoronázva az éjjelt, mégsem érzem a megnyugvást. Szép, akár egy baba, a hatalmas tengerszín szemeivel, a pisze orrával, a vékony, ám formás ajkaival. Puha, gömbölyded teste bármelyik halandót elbűvölhetne, bennem nem mozgat meg semmit sem. Étek. Annyi sem.
Miért?
Miért nem elég?
- Szeretném, ha felmennél a szobádba és kialudnád magadat. Hosszú, fáradt nap volt ez a mai, jobb lesz odafigyelni az egészségedre. – szavaim egyszerre tények és utasítások.
A fiatal nő pedig néhány pillanat elteltével követi azokat, ugyan egy-két másodpercig csak hatalmasakat pislog értetlenül, de azután az arcomra hint egy búcsúcsókot, s felállva a kanapéról távozik a bárból. Így lesz a legjobb. Ha valami nem megy, azt nem szeretem erőltetni és ki nem állhatom a kellemetlenségeket. Tudni kell hol a határ és hol a megállj. Tudnom kellene, ám egyre nehezebb magamra erőltetni ezt az álarcot. Szabad akartam lenni, erre Önmagam foglya vagyok… Százötven év ezen a Földön. Százötven év alaposan kiszámított lét. Miért most kezdenek megkörnyékezni ilyesfajta, nevetségesen rebellis gondolatok? Nyelek egyet, arcomat a kezeimbe temetem egy lélegzetvételig, majd ujjaimmal barna tincseimbe túrok. Egyik részem nyugodni térne már, a másik végigmészárolná az éjt, míg a Nap sugarai kacérkodni nem kezdenek a hajnali égbolton. Amíg valami fel nem ráz, akármi, ami az utolsó pillanatban, alapjaiban rengeti meg a világomat. Bolondság. Mielőtt átadnám a lényemet az effajta eszmefuttatásoknak, inkább a távozás mellett döntök én is. Nesztelen emelkedem fel a kanapé kényelméből, kezeimmel lesimítom fekete öltönyöm nem létező gyűröttségét, azután, a kijárat felé indulok, hogy csöndesen elhagyhassam a helyet. A művelet azonban nem jön össze. Két lépés, annyi sem, ledermedem és tudom, a legokosabb az lenne, ha azonnal eltűnnék, a testem nem hajlandó engedelmeskedni az akaratomnak. Félsz markol a gyomromba, a kétségbeesés karmai cirógatják a torkomat.
Ha.
Haha.
Hahahaha…
Vigyáznunk kell, mit kívánunk. Megátalkodott boszorkának sem szükséges lenni ahhoz, hogy a Sors meghallja a fohászt, s csőstül öntsön nyakon minket a fekáliával.
Jelen esetben a múlt egy véres kísértetének felbukkanásával. Bárkit, csak Őt ne. Zúduljon rám az összes létező csapás, ha ezt az egyet elkerülhetem velük.
Niklaus Kappel. Hiú ábránd azt remélni, hogy ködbe vesztem emlékei mocsarában s most éppúgy tovasiklik jelenlétem fölött, mint egykor tette?
Vissza az elejére Go down
 
Bourbon "O" Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed :: Bourbon Orleans Hotel-
Ugrás: