Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
9th Szeptember 2018, 17:25
írta: Alasar Mal
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Alsó emelet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Alsó emelet ; Elküldve: 18th Augusztus 2016, 17:45











Az első két kép a nappali két vége, ahonnan egy átjáró vezet a konyhába(3. kép), ami az étkező is egyben. A hét helyiség között található a lépcső, ami a szobákba vezet.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 18th Augusztus 2016, 18:04


Reynardo Sánchez


Kulccsal nyitok be a bejárati ajtón, és kapcsolom fel a villanyt. A bejárati szoba csupán egy keskeny kis rész, mely a nappaliba nyílik, így nagyjából mindenféle nehézség nélkül vezetem be Rey-t a nappalimba és ültetem le az egyik székemre a kisasztal mellett. A napi könyvválaszték, ami az asztalon található, "A kishableány" Andersentől, tetején a "Háború és Béke"-vel mellettük pedig egy Shakespeare összes. Egyikük viszont úgy tűnik a földön kötött ki, nem is tudom, hogy hogyan. Ő egy Paulo Coelho kötet. Gyorsan kapom fel és teszem Shakespeare mellé. Majd Reynardohoz fordulok.
- Kiugrok a konyhába, kérem, várjon meg itt. Hozok valamit. - Majd kiszárnyalok a konyhába, ahol első a mélyhűtő. Egy rongyba tekerek egy bizonyos mennyiségű jeget, majd a kezembe fogom. Pozitív energiát próbálok belekoncentrálni, ami kevésbé megy, mint józanon, de talán ez is elég lesz. Reynardonak segít a fájdalom enyhítésében és a gyorsabb gyógyulásban, csak rá ne jöjjön, az igazi természetemre. Majd ráfogom, hogy ásványvízből van. Az úgy jó lesz. De arra a szépségre is foghatom, amit éppen előkapok egy felső polcról. Két dologgal zúdulok be az úr mellé, és a jeget kezébe nyomva két kézre foghatom végre az üveget. Büszkén taglalom a tanultakat.
- Egy tíz évig cseresznyafahordóban érlelt árpawhisky. Még nem bontottam fel, vártam rá, hogy találjak még valakit, aki szeretheti a whisky-t. - Nyújtom át neki, majd a kandallóhoz lépek, hogy onnan két kristálypoharat emeljek le.  Fejjel lefelé lerakom őket az asztalra.
- Hát, akkor kezdjünk történeteket mesélni. Az mindig hatásos egy ilyen élethelyzetben.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 19th Augusztus 2016, 17:34


Helena Starwood



Megérkezünk Helena lakásához, amíg a kulccsal matat én a falnak dőlök. Már abba maradt a könnyezés és a vérzés is elállt, most jön csak a java. Kinyílik az ajtó, bemegyünk, legelőször egy nagyon keskeny részen lavírozunk végig amiből alig látok valamit. Még mindig az arcomon a két kezem és amikor éppen fordulnánk a nappaliba, gyorsan megállok.
- Megmosnám a kezem, ha szabad.
Dünnyögöm neki, látja hogy csupa vér vagyok, nem is szeretném neki összekoszolni a holmijait. Úgyhogy egy kis kitérőt teszünk a mosdóba, ahol szörnyülködve szembesülök a látvánnyal, persze már nem először. Most csak az arcom bal felén van véraláfutás és dagadás, ez is kellően gyalázatos. Megmosom a kezem, az arcom, ahol tudom a ruhámról is megpróbálom lemosni a vért. Utána elhagyjuk a helyiséget és leültet a nappaliban.
- Rendben.
Bólintok a kijelentésére, de úgyse tudok nyugton megülni, úgyhogy amikor eltűnik, én a könyveit nézem. A címekből kiindulva úgy vélem igen változatos az ízlése, mert azért a Kis hableányt Shakespeare-rel összehozni nem általános jelenség. A földről felveszem a Paulo Coelho kötetet és rápakolom a Háború és Békére. Ez a kettő megfér egymásra pakolva, ám Andersen lehet most forog a sírjában.
- Köszönöm.
A kezembe adott whiskytől és az öklömnyi jégtől jobb kedvre derülök. Bólintok egyet a kijelentésére, úgy tűnik a megfelelő alkalomra várt ezzel a whiskyvel.
- Látom nem egyedül lakik.
Hallottam amit a sikátorban mondott, így inkább egy rokonra, vagy kósza szeretőre gondolok, ezt a látott könyvekből gondolom. A jeges kupacot az arcom bal feléhez szorítom és felállok.
- Nem lesz baja abból hogy itt vagyok?
Csak pár lépést teszek meg, révén hogy poharakat kerít. Tényleg nem akarok gondot okozni neki és más sem hiányzik, mint még egy féltékeny pasas. Ma estére elegem volt a drámákból, jócskán tele van a hócipőm vele. Amikor visszalép az asztalhoz a poharakkal, lehajolok és kitöltöm az italt. Finom, apró mozdulatokkal emelem meg a két poharat, hogy aztán az egyiket széles mosollyal nyújtsam át neki.
- Történetet?
Kicsit meglep vele, nem szokásom ilyen élethelyzetben történeteket mesélni, de ő ezt szeretné. Akkor legyen. Imbolyogva bár, de ehhez képest kimért léptekkel, egyenes háttal megyek a kandallóhoz hogy féloldalasan nekitámaszkodjak, mindvégig vele szemben igyekszem maradni. Megízlelem a különleges alkohol ízét, majd belekezdek.
- Ismeri a mesét a sünről? Vonatkoztassuk a gyakorlatba. Maga átölelte már?
Megvárom mit válaszol, addig csendben tekintek feléje, aztán amint befejezi folytatom.
- Nos, én már többször is. És tudja mit nem értek? Szúr mint a fene, akkor miért öleljük át mégis?
Fel sem merül bennem hogy ne ismerné, alapmű annak aki Shakespeare-t olvas. Remélem érti a célzást a nemrégiben történtek kapcsán, elvégre már jócskán érett nőnek számít, noha nem tudom megsaccolni sem hány éves, mert egy ilyen nőnél ez képtelenség, ha csak egyenesen rá nem kérdezek. Ám úriember sosem kérdez ilyesmit egy nőtől, én se szoktam. Kedvesen mosolyogva dülöngélek ott a kandallónál egy sort, várom mit mondd erre, mert érdekel. Közben belenézek a pohár aljára, aztán mikor megint csend telepedik ránk, újfent az asztalhoz sétálok, tölteni még egy kört a poharakba. Ne várjon tőlem komolyságot, ahhoz túl spicces vagyok, ő meg csak hamar részeg lesz, tekintve mennyire kis mennyiségű alkoholtól dülöngélt már az utcán is.
- Inkább azt beszéljük meg mire igyunk, Hölgyem?
Talán ez sokkal fontosabb kérdés, ha már ennyit várt ennek az italnak a felbontásával. Tegyük emlékezetessé. A jég varázsjég lehet, mert hosszú percek óta csupán tompa, elhaló fájdalmat érzek, ami jó. Valószínűleg az alkohol is megtette a hatását, meg egy idő után az emberi szervezet hozzászokik a fájdalomhoz. Úgyhogy most ott állok előtte, jobb kezemmel a feléje emelt pohár és ugyanazt az elragadó vigyort villantom neki amit már korábban. Ebbe gyakorlatilag a felpuffadt, ronda rész bele sem zavar, mert eltakarja a bal kezemben szorongatott jéghalmaz amit odaszorítottam az arcomhoz.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 23rd Augusztus 2016, 07:18


Reynardo Sánchez


Huh, de jó érzés végre ülni a saját székeimen! Ugyanannál az asztalnál, mint Reynardo, és a józanság gondolata egyre jobban feledni látszik. Azért még rémlik, mikor beléptünk, és megkérdezte egyedül lakom-e. Vagy, valami ilyesmit, mert nem rémlik teljesen. Én meg mondtam hogy "Nem, a húgom is itt lakik..." Aztán meg a tipikus kérdés, hogy nem baj-e, ha itt van. Én meg erre "Oh ugyanmár. A lényeg a mulatás, nem a problémák."  Majd a pohárral a kezemben virulok ki. Egy jószándékú mosollyal köszönöm meg a saját poharamat.
- Igen! Lehet akármilyen kusza, én átlátok rajta. Teszteljen! - Erősen várom, hogy mit mond erre. Kihívásszerű kijelentésem után még nem iszok, mivel még nincs mire. Majd a sün keveredik szóba. Érdekes. A metafora egészen emelkedettnek hat.
- A sünt? Ha egy ehhez hasonló éjszakáról beszélünk, talán. De nem emlékszem arra sem. - Miért nem megy soha az emlékezés. És miért hallok egyre erősödő hangokat. Jaj ne! Visszatérnek. Emberek szellemei és árnyai telepednek rám, és ettől egy olyan hatást kelthetek, mintha depresszióba estem volna. Pedig az a sok negatív aura!
- Én sem értem. De az ember, néha okkal választja, hogy fájjon, mert az vagy neki jó vagy másnak. Mint az édes ízű méreg. Az ízéért szeretjük, de megszenvedjük a végét. - Eléggé emlékezteti magamra, aki magamra vállalom a holtak gondjait, csakhogy megnyugodjanak. És olykor olyan mértékben fáj, hogy nem is tudom, hogy bírom. És akkor végre iszunk!
- A norvég bicikliárusokra! Egyik becsapott, azóta nem tudtam jó kerékpárt venni! Salute!- Emelem a poharam egy vicces mosollyal és iszok egy jókorát. - Igaz! Annyira érdekes, annyira egzotikus az íze... hmm.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 25th Augusztus 2016, 17:36


Helena Starwood


Megfordul a fejemben hogy bizony ő a tökéletes nő az olyanok számára mint én, hisz a saját szájából hangzott el, mely szerint nem emlékszik semmire, ráadásul a húgával laknak itt. Ez mekkora mák! Az embernek még nagyon túráztatnia sem kell magát. Ezekre az aljas gondolatokra jól meg is húzom a poharam, de még nem ülök le. Van egy nagyon egyedi aurája Helena-nak: amolyan bájos szórakozottság, ami rendkívüli értelemmel és valami megmagyarázhatatlan zavarodottsággal párosul. Nem hagy nyugodni, úgy gondolom több mint amilyennek tűnik. És így már is nem olyan csalogató az a madzag. Ráadásul elhangzik a válasza, amit én csupán szórakozásnak fogtam fel, ám úgy tűnik ő komolyan vett. Mentem elképedek rajta, a kezemben megáll a pohár és egy ideig elgondolkodva pislogok rá az asztal másik végéből, még állva. Eddig soha senki nem tudott erre felelni, legtöbbször kitérő válaszokkal éltek, ő meg gond nélkül adja nekem ezt a választ. Persze többféle szempontból is ki lehet indulni, így valószínűleg többféle megoldás is létezik, engem viszont nagyon betalált ez a verzió.
- Hm.
Kezdem egy hangosabb hümmögéssel, és leteszem a poharat az asztalra. Megragadom a nekem szánt széket hogy oda imbolyogjak vele melléje, ott rakom le. Majd én magam is lerakom a hátsómat rá, ismét kezembe kerítve a poharam. Leültem közvetlen mellé. Mégsem tudom komolyra fordítani a szót, mert a norvég bicikli árusok hallatán a nevetés kap el. Felröhögök a mondatán, nem tudom hova tenni, talán ez is átvitt értelem, vagy sem, mindenesetre mulatságos kijelentés.
- A norvég bicikli árusokra!
Húzom ki magam mellette ördögi vigyorral és emelem poharam koccintásra.
- Meg a tudatos életmódra!
Teszem hozzá szolidan, nos, már maga a szó "tudatos" úgy baromság ahogy van, felér az előzőek emlegetéséhez. Jól belenézek a pohárba amint koccintottunk, majd közelebb húzódom hozzá, átlógok az ő székére is, úgy tekintek rá felhúzott szemöldökkel. Értetlenkedem egy sort az utóbbiakon, mert nem mondtam még semmit, még is az ital ízéről beszélget velem. Vagy mit tudom én. Kezdem én is elveszíteni a fonalat, jól fejbe vágtak azzal a deszkával. De hát én ülök itt mellette és nekem mondta.
- Tudja, Helena. Van egy országúti kerékpárom. Ha annyira pedálozni akar, örömmel odaadom.
Búgom neki halk, mély hangon. Egy kicsit azért próbálkozom. Ismét felhúzom a szemöldököm egy kedves mosoly kíséretében, úgyhogy a negatív aurákat akaratlanul is megzavarom ezzel. Jobb kezemben a pohár, melynek alján már csak lötyög az a kevés alkohol, hanyagul az ő széke támláján pihen, éppen próbálom sunyi mód átkarolni. A bal kezemben még mindig a jeget szorongatom az arcomhoz, az jó ideje így van már. Fogalmam sincs komolyan mondta-e amit mondott, mert ahhoz túl bizarr kijelentés volt. Viszont tényleg van egy felesleges biciklim, amit egyáltalán nem használok, ennek tudatában össze lehet kötni a kellemest a hasznossal.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 30th Augusztus 2016, 22:46


Reynardo Sánchez




- Igen! A norvégokra! Ahogy jött, úgy ment. - Egy stílusos kézmozdulattal utalok a  térbeliségre.  De aztán a belső vívódásokra nincs idő, mivel a párbeszéd folytatódik.
- Úgy legyen! - Oh a  tudatosság! Ha bármit is képes lennék tenni a saját akaratomból és nem csak azért, mert dolgom van és küldetésem. De kinek mi. Végre képes vagyok ellazulni, így ki is élvezem. A nyugalom, és a növekvő véralkohol szintem ellazít.
- Nem szükséges, de egyszer még szaván kapom. Csak mert miért is ne? Az élet rövidnek bizonyul, ha az érdemi dolgok kimaradnak belőle. - Felpattanok, és elkezdek a konyha fele sétálni üres poharammal. Visszafordulok, és közben hasonlókat említek:
- Még egy italt? A ház állja. - Amint elfogadja, megcsúszik a kezem, és dupla adaggal töltök mindkettőnknek. Huh, az "ügyetlenség" szintjei megnyílnak előttem. Ráadásul egy halálvágy is telepszik a  mellkasomra, mely visszaránt a valóságba. Egy racionális gondolatmenetre van szükségem, ami eltereli figyelmemet. A kandalló párkányhoz lépek és egy dobozt emelek le. Ez tetszeni fog talán. Le is vetem a  férfi elé, hogy megtekinthesse. Egy sakkkészlet, antik bábukkal. A fehérek elefántcsontból, a feketék ébenfából készített kis remekművek.
- Mi lenne, ha játszanánk? Meg akarom ismerni. Ez a leggyorsabb és legdiszkrétebb. Állítsa fel a táblát a bábukkal, mire visszatérek! - Elindulok konyhácskámba, hogy onnan valamiféle harapnivalót kerítsek. - Ja, és ne felejtse, mindig én vagyok a feketével. - Kiálltok közben hátra. A konyhába kiérve egy  tálat indulok keresni, tele kalandvággyal. Egyszerű, vajszínű kerámiatál. Mi mehetne bele? A kamra alapján az egyik üvegből megdöntöm a mogyorót, a szárított almát és az aszalt barackot. Közben már a tűzhelyre feltett csokoládé is olvadozik. Várjunk... Én raktam fel olvadni? Mindegy, jó az úgy. Zabpehely kerül még a tálba, majd a megolvadt mámort is ráterítem erre a halomra és összekeverem. Hm. Olyan, mint egy kis tálnyi, amorf müzli, csak mégsem. Két kanál teszi teljessé a képet, mosogatni meg majd az mosogat, aki erre jár. Visszatérek Rey-hez "ezzel" a kezemben, és lehelyezem mellé az asztalra, majd meghúzom az italomat. Mámoros az íze, de jellegzetes.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 31st Augusztus 2016, 17:38


Helena Starwood


- Pontosan!
Bökök rá a jobb kezem mutató ujjával, immáron felfelé, mert nagy sebbel lobbal felpattant mellőlem. Lassan visszahúzódom a saját székemre, elvégre így átlógva a másikra kényelmetlen társaság nélkül. Mivel megkínált megint, feléje nyújtom a poharamat.
- Köszönöm.
Végig őt figyelem közben vigyorogva és bizony nem zavartatja magát. Tehát nem velem van baja. Észre lehet venni az apró hangulatváltozást ami kiíródik az arcára, sandán tekintek fel le az arcáról az asztalra ahol a poharaink vannak. Jól megborította az üveg tartalmát. Erre a mozzanatra csak a homlokom redőzöm, majd ha találok valami kendőt, zsebkendőt, vagy szalvétát, akkor letörlöm vele az asztalon folyó lét. Később megemelem a poharam és beleiszok, addig Helena a kandallónál matat és kisvártatva egy sakktáblával tér vissza. Lerakja elém az asztalra, amire csak nagyot nézek lefelé. Hát, ittasan sakkozni már extrém sportnak számít.
- A fehér nem az én színem.
Jegyzem meg foghegyről, de amúgy meg teszem amire kért. Akkor játszunk, ha játszani akar. Nincs ellenemre. És komolyan meg tud ismerni így sakkozás közben, vagy az által? Szerintem baromi lassú leszek. Régen sakkoztam és most nehezen fog az agyam ebben az állapotban. Leteszem a kezemből a poharat és kiterítem az asztalra a táblát, majd a bábukat tapogatom. Eredeti, jó drága lehetett. Úgy vélem Helena ezt nem dísznek vette, így jaj nekem. Édeskés csokoládé illatot érezni a konyha felől. Elkezdem lerakni a bábukat a táblára, A-tól H-ig az 1-esen balról jobbra: bástya, huszár, futó, királynő, király, futó, huszár, bástya. Aztán a 2-esen a parasztok libasorba, majd ugyanez a másik oldalon a feketének. Mire Helena visszatér a kezében a tállal, már készen áll a játék. Megfordulok a mozzanatra hogy beletekintsek a tálba, de nem vonz, bármennyire csalogató a látványa. A poharam annál inkább. Sosem voltam édes szájú, no ennyit már megismert rögtön belőlem. Megint a poharamnál kötök ki.
- Nyitott könyv vagyok.
Jegyzem meg elmésen, igaz most a játékra gondolok, mert valójában nagyon nem vagyok az. Elvileg nekem kéne kezdeni, de csak a pohár tartalmának ürítését kezdem meg, miután előzékenyen az ő irányába tolom kezemmel a tálat. Gondolom ő szereti ezt enni. A hölgy velem szemben talán most foglal helyet, avagy már meg is tette.
- Ragaszkodjunk szigorúan a szabályokhoz?
Mindjárt kiderül mennyire veszi véresen komolyan a sakkot. A szabályok szerint a fehér kezd, azaz én. Ha muszáj, akkor nyitok neki: gyalog e3-ra, így utat engedhetek a futómnak.
- Mi a munkája? Tippelhetek?
Tudom ez olyan mint sötétben tapogatózni, viszont jó móka.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 7th Szeptember 2016, 19:13


Reynardo Sánchez



Visszatelepszem vele szemben, a tábla már kész, és tökéletesen minden összhangban van. A csokoládés, öhm... izé még egy kicsit gőzölög. Miért is ne, megkínálhatom vele, elvégre kanálból is kettő az igazi.
- Kér? Gondoltam megéhezett. Ez majd elűzi. - Az éhség témáról körül belül ennyit szólok, majd mivel a  bódulat már lassan megtelít, a sakk normális szabályaival már nincs kedvem cécózni. Majd elismeri, hogy nyitott könyv. Valahogy így is lesz, mivel már a sakk sem a régi, ahogy semmi sem. Nem vagyok halott, és megvilágosulásom is messze jár még, de azt tudom, hogy folytonos változásunk közepette, mit kezdhetünk magunkkal? Hát nem egyértelmű? Megváltoztatjuk a világot. Ezért, ahogy lépését figyelem, megfogom a királynőmet és az A5-ösre helyezem, majd azután a jobb oldali bástyát a helyére, végül minden második parasztot előre léptetek és a helyikre a mögöttük állókat. Ez tűnik jó mulatságnak most, nem is tudom miért. Majd töltök egy italt. és a férfira nézek.
- Tippeljen csak! Ezután kíváncsi vagyok. - Felhajtom és nevetni kezdek. Majd ismét egy negatív aura kezd körüllengeni. - Én viszont nem merek kockáztatni, hogy kitalálom a munkáját. A mai éjszaka után... főleg nem. - Biztos valami uzsorás lehet, vagy maffiózó, de legalább jó vele a szórakozás. Legalább valami. Eddig elég furcsán alakultak a  dolgok a  férfiakkal. Oh szerelem! Nem is gondolok bele, mert akkor valaki meghal ma este.
Elveszem az egyik kanalat, és pont ekkora mennyiséggel helyezek a számba abból a dologból, ami az asztalon van. Az ajkaimon még mindig ott maradt a sötét, szín csokoládé ragyogó rétegként. Infantilis látványt nyújthatok, miközben lépését várom. Inkább egy furcsa indíttatás következtében a polcomhoz sietek és onnan egy véletlenszerű könyvet leemelve egy véletlenszerű oldalon egy verset találok, aminek első sorait fel is olvasom.
- Különös táj a lelked: nagy csapat/ álarcos vendég jár táncolva benne;/ lantot vernek, de köntösük alatt/ a bolond szív mintha szomorú lenne. - Hm. Verlaine. A holddal kapcsolatos. Illik is ide. - Ha nem találja ki, hogy kitől van ez, akkor nemcsak, hogy én következem, de még mondania is kell egy verset.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve: 13th Szeptember 2016, 16:51


Helena Starwood
Nemlegesen megrázom a fejem a kérdésére, nem kérek, ezért is toltam felé a tálat. Léptem, most ő hajol előre és amikor elkezdi pakolni a bábukat, nagyot nézek magam elé, bambán. Valahol elvesztettem a fonalat, azt hiszem. De legalább a szabályokhoz nem ragaszkodik. Talán a lépésekhez még igen. Alaposan el kell töprengenem ezen a lépés sorozaton, nem is értem. Most többet lépünk? Egy ideig lefelé tekintek a táblára, aztán vissza az arcára. Elmosolyodom a csokoládé foltos száján. Először eszembe jut hogy felhívjam rá a figyelmét, de aztán az is hogy még úgy is enni fog a tálból, többszörösen is úgy fog kinézni.
- Író? Vagy könyvtáros?
Jelentem ki magától értetődően azok után, mennyire elvagyunk a könyvek világában. Csak az engem érintő kijelentésére húzom fel az orromat.
- Nem kell kockáztatnia. Autószerelő vagyok.
Úgyse találta volna ki, felesleges ezzel köröket futni. Nem egy magasztos szakma, de sokkal kalandosabb mint mondjuk irodában ücsörögni, elhájasodni, meg ellustulni. Nekem így jó. Az életem többi része amúgy is tabu az emberek bizonyos rétegének.
- Enyém a belváros szélén az a műhely.
Még egy kicsit figyelem az arcát, nem tudom kitaláltam-e a foglalkozását, most jobban leköt az hogy mit is lépjek a táblán. Megragadom a futómat, ekkor hangzik fel a vers. Ezért le is rakom vissza a helyére. Ismerősen cseng és ahogy a sorok között imbolygok, az író neve is beugrik.
- Maga jön!
Vigyorgok rá szélesen, most miért rontsam el a játékot? Amíg lép elmerengek azon, milyen verset mondjak el neki és közben megint a poharam aljára tekintek. Gyorsan fogy az italunk.

Halkan dühöngő égbolt alatt,
egymagába roskadó lelkek között,
szívszorító sikolyok hangos szavára
énekkel buzdította a bukottakat
az angyalok dalára.

Szerelmes volt régen a többi helyett is,
arcán a fájdalom ráncról ráncra ragyogott,
eltemette mivoltát az elmúlt könnyek között,
s ahogy ránézett lelkére, szíve elszökött.

Elszökött oly messze, mennyire csak tudott,
bukott volt, de felkínálta lelke maradványait a szélnek,
vigyék el bátran odáig, míg elérnek.
S meddig értek el, oda, hol az ostoba is csügged,
szétszórták lelke darabjait a ködnek.

Így hát a köd lett szerelme, a párja,
nap mint nap várta, nap mint nap magába zárta.
Bukott angyalnak szerelme a halála.
Nem köd volt az, csak a tisztító tűznek lángja,
de életét nem nézve Szerelmét kivárta.

Felállok és úgy hangsúlyozom a vers sorait, mialatt közvetlen melléje érek. Mikor befejezem lefelé tekintek a táblára, és lehet most fogok a fejemhez kapni. Ha már a székén ül, úgy leguggolok mellette.
- Rafinált nőszemély.
Nem is tudom, nem érzem veszélyesnek, de szeret játszani, ezért is mosolygok rá. Elég nehéz ilyen állapotban egyenesen kinyújtani a jobb kezem, de ha nem húzza el magát megint, úgy a mutató ujjammal egy finom mozdulattal leszedem a csokifoltot a szájáról, aztán lenyalom.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Alsó emelet ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Alsó emelet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Négy emelet boldogság
» Hisztis Myrtle mosdója (II. emelet)
» Prefektusi fürdő (V. emelet)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: alsóváros és mûvésznegyed :: Szomszédságok :: Helena és Laryssa Starwood otthona-
Ugrás: