Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Lift és folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Lift és folyosók ; Elküldve: 23rd Július 2016, 12:42






***



Miryana N. Romanov


Egy lámpával szórakozom a létra legfelső fokán és közben fütyülök. Jelenleg villanyszerelő vagyok, előidéztünk némi üzemzavart, amitől a kamerák meghülyültek, nem szeretnék felvételt az eseményekről, lassan kezd visszajönni az áram, de a kameráik még egy ideig üzemen kívül lesznek. A valódi villanyszerelőt két emelettel lejjebb ütöttem le, majd elvettem a ruháját, megkötöztem és betömtem a száját, azóta ott pihenget az egyik szoba ruhásszekrényében. Vigyáznom kell magamra és mivel fogalmam sincs mit csinálok, csak imitálom a hozzáértést. Ha megráz az áram, nekem annyi. Tudom hogy vámpírok vannak a hotelben, egy nagyobb szobát béreltek. Ezért vagyok most én is itt, és nem egyedül jöttem. Megkértem Stevet hogy az egyik pincér guruló asztalát tömje ki fegyverrel, az fog rám várni majd a liftnél. Aztán persze ő elpucol, ugyanis nem csak fegyver lesz az asztalban, hanem robbanószer is, nálam van az indító szerkezet, a nadrágom zsebében, nagyot fog szólni. Ó biztosra megyünk. Most arra várok hogy elhaladjanak a folyóson a szolgáik, akik nappal sertepertélnek nekik. Én nem válogatok, őket is kinyírom, majd Isten válogat helyettem. Az arcom némiképp elmaszkírozva, de amikor megpillantom a szolgák helyett a nő arcát, aki alattam elhalad, komolyan elképedek, a körte is megremeg a kezemben. ~szent szar!~ Romanovék nem szoktak ennyit tökölni, én furfangos vagyok, ők meg csak tisztogatnak. Rossz érzésem van, úgy érzem most borult a tervem, ha tényleg azt láttam, akit. Lassan halad a folyosón, alaposan megfigyelem a ruháját, az arcát amíg látszik, a mozgását, majd egyet gondolva lemászom a létráról. Kezemben a csavarhúzó, csak értetlenül meredek egy pillanatnyi ideig magam elé, aztán elindulok a lifthez. A szolgák még sehol, ami baj, nagyon nagy baj. Ez is borult. Ekkor csönget  a lift, kiszállnak belőle, öten vannak, mennek a nő után. Persze ők sem tudják mi fog következni, biztosan nem őt követik, csak megérkeztek. Mi a fenét fogok csinálni? Nem robbanthatok, ha Dimitri húga bent van. Persze még az asztal sincs a helyén ehhez és igazából még ő sem érkezett oda, ahová gondolom hogy tart. Egyébként biztos hogy ő az? Vigyorogva pislogok rájuk és elhaladok mellettük, odajutok az asztalhoz. Félsiker. Leveszem magamról a villanyszerelő uniformisát, felhúzom a pincér zakót. A csavarhúzót belevágom a lift ajtajának sínjébe, ne vigye el senki, kelleni fog. Majd a homlokom redőzve megindulok utánuk. Nem tehetek mást, ugyan fogalmam sincs egyedül van-e, de ha már ennyi időt beleöltem ebbe a vadászatba, hát nehogy elhappolja előlem az egészet, legalább ennyi szórakozásom legyen mára. Kissé bamba arccal, lassan követem a szolgákat, akik előtt ott járkál kecses mozgással a nő, perverz módjára figyelem a haja lengését, ami szinte megbabonáz, megzavarja a gondolataimat is. Szerencsére a Dimitri név skandálása a fejemben kizökkent ebből. Hát ha bajba kerül, hátvédje már akad, a személyemben, de elég rossz helyre ékelődött, közém és a szolgák közé, ha meg bemegy a szobába, vagy az elé, akkor a vámpírok lesznek az arcában. Ez hívják orosz szendvicsnek. Persze ő egy Romanov, tud magára vigyázni, ezért sem igyekszem annyira, megvárom mit csinál, nehogy bekeverjek neki, az nagyon rossz húzás lenne.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
29
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 24th Július 2016, 21:48


Nem rég érdekes dologra bukkantam, és ugyan az a hír futott be hozzánk információként. Már csak utána kell nézni, hogy tényleg igaz e a dolog vagy sem.
Az informátorunk azt mondta, hogy  a városba új vámpírok érkeztek. Szállodáról szállodára mennek, hogy ne keltsenek annyira feltűnést. Mindig más néven jelentkeznek be , de azért van olyan náluk, ami még is mindig állandó. A kinézetük, és hogy tutira vannak áldozatok, amiket ugyan avatatlan szem elől jól el rejtenek, ahogy a nyomokat is. Még mielőtt lépek ki kell derítenem, hogy az áldozatok tényleg áldozatok e , vagy önkéntesek. Bár nem is tudom,hogy ezt miért akarom kideríteni. De azt mindenféle képen, hogy vannak e. Vámpírok, táplálkoznak, és ez mindenféle tisztogatás, odafigyelés ellenére is nyomot hagy.
A kapott hotelek címe szerint elindultam a kis felszerelésemmel, kérdezősködtem. Az első helyen nem találtam semmit sem, alaposan ki volt már takarítva a szoba. Ráadásul elég rég jártak erre az illetők, akik kerestem. Viszont nem értem miért váltogatják a hoteleket, csak is az jut eszembe, hogy vaj van a fülök mögött. A második helyen már szerencsével jártam megfeledkeztek a kis buták a biztonsági felvételekről, legalább is a nappali segédjük. Róla már így lett képem. A harmadik hely még friss volt, épp sikerült a személyez előtt bejutnom a szobába, így még nem takarítottak. Előkaptam a felszerelésemet, és vérnyom után kutattam. Találtam is , nem is keveset a fürdőben. Szabad szemmel nem volt látható semmi sem, de a speckó lámpa megmutatta, amit kell.
És, hogy mi volt a helyzet a következő helyen? Még itt voltak, épp előttem ment fel a szobába a srác, akiről volt képem. Szépen, nyájasan a recepción megtudtam a szoba számát is, most már csak valami álca kellene, mert így nem mehetek be. Az egyik folyosón haladva belebotlottam egy épp pityergő szobalányba, 5 perc múlva enyém volt az uniformisa. Szegényt megcsalta a pasija, de ez kit érdeke, viszont hasonló mesével megkaptam a ruháját. Amint ez meg volt szépen elrejtettem a fegyvereimet, már ahogy lehet egy ilyen ruhába, de remélhetőleg nem lesz erre szükségem, most csak felmérem a terepet pontosan mennyien vannak. Nem akarom feleslegesen ugrasztani a többieket. Sőt leg jobb az lenne nappal lévén, ha az egyik emberüket kapnám el.
A folyosón haladok előre, keresem a szobát, közben pedig nevetés és beszélgetés hallatszik a hátam mögül. Egyelőre nem zavar, de ahogy közeledik, és még mindig mögöttem van kénytelen vagyok hátra nézni. Naná,hogy ott a srác mögöttem, de nincs egyedül. Így nem tudom elkapni, viszont ha ennyien vannak , akkor nem kevés vámpír van, abba a cseszett szobába. Végül egy takarító kocsija épp jó helyen van, így megtudok állni, mintha az enyém lenne, és pakolászom rajta. A kis csoport elmegy mellettem, én rákacsintok az egyikre, és közbe még az ajkamat is harapdálom. Lássuk mennyire veszi a lapot, majd amíg ők az ajtónál várnak arra, hogy az kinyíljon utánuk megye, és a srác fenekébe csípek, és tovább haladok. Nevetés, suttogás hallatszik, de nem törődöm vele, hanem a következő sarkon elfordulok, de utoljára még hátra nézek, hogy vajon bekapta e a horgot. Bekapta, jön utánam, viszont látom, hogy a folyóson van egy pincér is. Csessze meg, mehetne a dolgára , nem kellenek szemtanuk.
Közben a srác beér, a falnak támaszkodom, az ő keze a fejem mellett , oldalra nézek a pincérre megint, és beugrik. Ismerem, de ezzel egyelőre nem tudok mit kezdeni, mert a srác azon van, hogy a nyelvét dugja le a torkomon, de helyette tőlem kap egy gyomrost.
- Beszélgessünk – suttogtam a fülébe, és berúgtam a takarító raktár ajtaját, őt belöktem rajta, intettem a pincérnek, majd a sráccal foglalatoskodtam. Kapott még párat, pár jól irányzott ütést, hogy ne beszéljen.
- Te mi a fenét keresel itt? – néztem a pincérre, aki nem más volt, mint Reynardo Sánchez, vadász akár csak én, már ha egyáltalán utánam jött. Ami viszont teljesen biztos, hogy az előbbi kis bandából még egy  közelített, hallottam a lépteit. Egyszerre kettőt nem tudok lefogni, így aki bent volt kiütöttem a picsába, és vártam késsel a kezembe, hogy vajon ki jelenik meg az ajtóba. A pincér, vagy a felesleges társaság, aki nyílván paranccsal jött vissza.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 25th Július 2016, 08:49


Miryana N. Romanov


Érdeklődve figyelem az eseményeket, mialatt magam előtt tolva a kocsit, lassan követem a díszes kompániát. Kikerekednek a szemeim amikor azt látom, hogy a Romanov vadászunk elkezd incselkedni a jó néppel. ~ez meg mit csinál?~ Még mindig rossz helyen van és most magára vonta a figyelmet. De csak hamar kiderül hogy nem egyenesen a szobához indult, mert tovább megy, az ajtajánál nem áll meg. Ellenben a szolgák megállnak, és szépen lassan bemennek. Kivéve azt az egyet, akivel incselkedett a szobalány. ~ó anyám borogass~ Egy pillanatra leizzadtam, most meg fel vagyok háborodva. Tovább tolom én is a kocsit a szertárig, nem esik nehezemre kitalálni mit csinálnak ott bent és bizony amikor odaérek, ez hamar bizonyosságot nyer. Megállítom a kocsit a falnál, aztán az ajtóba állok.
- Te!
Bal kezem mutató ujjával rámutatok fintorogva, mintha a sátánt magát látnám, ez igazából azért van mert nem repesek a boldogságtól ha valaki beleköp a levesembe, jobban szólva a tervembe. A pasas ott fekszik összeverve, ő meg arról kérdezget mit csinálok itt. Hát mi mást csinálhatnék én itt!
- Van fogalmad róla hányan vannak a szobában?
Még mindig fintorgok, úgy megyek be én is, végig a hölgyet bámulva, mert hát valljuk be régen láttam, és akkor még pattanásos kis tinilány volt, azt hiszem. Persze akkor nekem is taknyos volt még az orrom és a tininindzsa harci teknősökért rajongtam..vagy valami ilyesmi. A fene se emlékszik már. Egészen a pasasig lépkedek, felemelem a fejét a hajánál fogva.
- Ennek sem kell a szomszédba menni egy kis altatóért...heh
Nem is értem hogy lehet benyelni ezt az ósdi trükköt, bár igaz, ez csak egy szolga. De azt se értem mi volt ezzel a terve, tán egyenként akarja őket kicsalogatni a szobából? Mert akkor elég zsúfolt lesz ez a raktár! És egy idő után fel fog tűnni nekik hogy eltűnnek az embereik, meg hogy túl nagy a forgalom errefelé.
- Oké, kis anyám!
Kimegyek a szobából, alaposan körbenézek odakint, aztán kiveszek egy fegyvert az asztalból, azzal lépek megint a szertárba. Feltett szándékom megölni a szolgát, mert nem szeretnék odabent a szobában attól rettegni mikor ébred fel. Elég egy kis difi és már is vámpír eledelek leszünk. Ó, persze azért nem adom ilyen olcsón a bőrömet, de szuper ember se vagyok és ezt jobb ha Romanov is észbe tartja. Mind a ketten halandóak vagyunk, bizony.
- Segíts nekem szervírozni a vacsorát!
Jelentem ki neki menet közben, aztán ha kimegy és megnézi mi van az asztalban, rögtön jobb kedvre derül. Apró pukkanások, ennyi csupán mit hallani lehet majd a fegyver dörrenése helyett, mintha csak most nyitottam volna fel egy üveg pezsgőt. Rosszul kéne éreznem magam? Dehogy! Ennek a szerencsétlen flótásnak ezzel szívességet teszek, annyi szent. Már megettem a kenyerem javát ebben a szakmában ahhoz, hogy ne csináljak lelkiismereti kérdést az ilyen meg ehhez hasonló történésekből. És arra sem számítok hogy Myriana megállít ebben, így aztán baljós árnyékként közeledem az alélt szolga felé a szertárban.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
29
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 28th Július 2016, 19:42


Nyomozásnak, nyomkeresésnek indult ez az egész, de hát semmi bunyónak nem vagyok én elrontója. Na meg amúgy is ki kell derítenem, hogy pontosan mennyien vannak a szobába. Igaz szolgák számából lehetne következtetni, de sosem lehet tudni, hogy egy vámpírka mennyi szolgát, testőrt alkalmaz.
Viszont arra végképp nem számoltam, hogy másik vadászba botlok. Azt hiszem Dimitrivel el kell beszélgetnem arról,hogy a családok jobban , és hasznosabban osszák meg az információkat, amikhez hozzájutnak, hogy ne legyen ilyen galiba. Viszont így nyugodtabban megyek bele a kis játékba, és vadászatba, mert lesz segítséget. Igaz eleinte csak a fickót akartam megléptetni miután ártalmatlanítottam, hogy kihallgassam, de így, nos meglátjuk mi sül ki ebből az egészből.
- Én- vigyorogtam vissza lelkesen, miután elengedtem a kis áldozatom, hogy nyugodtan hulljon a földre. Valahogy nem érdekelt, hogy megüti e magát vagy sem.
- Nincs, és pont emiatt vagyok itt. De úgy látom, hogy neked van, csak azt nem értem miért nem adod tovább a drótot, hogy ne dolgozzam feleslegesen – nem voltam én felháborodva, de ami a szívemen az a számon. Órákat spórolt volna meg nekem, ha szépen leadja a drótot, hogy mik vannak a városban.
- Nekem csak arról van fogalmam, hogy ezek itt szállóról szállóra járnak, és a legutóbbi fürdőjük csupa vér volt, annak ellenére, hogy kitakarítottak. Fél napom rá ment, mire megtaláltam őket, és akkor jössz te, aki mindent tud- karba fontam a kezemet, bár nem most kellene ezt megvitatni.
- Nem hát- vigyorogtam úgy fent.
- A többit majd megvitatjuk később, szóval mi legyen?- néztem rá érdeklődve. Na de, hogy le kis anyámoz…csak a számat húztam rá, és morogtam. Ezért is még kapni fog annyi szent. Nem vagyok se fia, se borja, hogy így nevezzen. Vajon Dimitri hátsón billent, ha elverek egy másik családfőt?
- Hangtompító –vigyorgok rá, amikor visszalép a fegyverrel a raktárba.
- Vacsorát? – nézek rá kíváncsian, és nem igazán értem, de kimegyek megnézem a kocsiját, amit úgy tologatott itt. Nocsak, úgy látom neki se kell a boltba örültségért menni.
- Fincsi vacsi – vigyorogtam rá, és mit se törődtem azzal, hogy épp lepuffant valakit. Megérdemli. Minek áll olyan szolgálatába, aki nem is él. Most legalább kivettek a gazdájával, de még azok lesznek, ha azok a dögök is kinyiffannak.
- Szóval, hogy csináljuk, betoljuk, és bum? Üres a szint, rajtuk kívül csak a sarki szobába van elvileg valaki, a többibe nincs. De, hogy ott most otthon vannak e azt nem tudom. Amúgy nem lesz feltűnő, ha én ott a szobaajtóba megjelenek? Elvileg épp vele hetyegek- mutatok vissza a szertárba.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 29th Július 2016, 15:08


Miryana N. Romanov


Lelövöm a szolgát, majd Miryana elé lépek és a kezébe nyomom a fegyvert.
- Nem!
Egyszerre túl sok kérdést adott fel, nem is tudom hol kezdjem. Egyrészt nem vagyunk túl jóban a Romanovékkal mostanában ahhoz hogy mindenféle drótot adjak le bárkinek is náluk, ugyanakkor meg akarok egyezni Dimitrivel, így nekem tragédia hogy pont a húgába botlok bele itt. Eszemben sincs vele bemenni a szobába, jó lesz hátvédnek, úgy a haja szála sem görbülhet meg, legalább is ha nem csinál semmi őrültséget és csak teszi a dolgát amit rábízok. Fancsali képpel tekintek vissza a szolgára, akivel elvileg hetyeg. Nem szándékozom megvitatni itt és most hogyan akadtam rá ezekre a díszpéldányokra, még csak azt sem sajnálom egy picit sem hogy neki fél napjába telt eljutnia idáig. Mi 36 órája csak megfigyeltük ezeket, miután lelepleződtek előttem a bárban. Úgy vélem én is és ő is tette a dolgát, most viszont pontot teszünk rá, együtt.
- Tíz perce szerelem a villanyt az emeleten.
Jelentem ki neki vissza fordulva felé, egy kis ideig az arcát fürkészve. Nem értem miért pipa, végül is én a szerencse folytán botlottam bele ezekbe, ő meg kitartó munkával jutott idáig. Valahol bosszantó ez igaz, de mind a kettőnknek ugyanaz a szándéka, hol itt a gond? Komikus éllel hangsúlyozom a szerelem-et, jah, baromira értek is hozzá, annyit cidriztem azon a létrán nehogy megvágjon az áram. De alaposan megfigyeltem az emeletet és megvártam amíg mindegyik rohadék felér és bent lesz abban a szobában. A nem határozott NEM volt, hülyeség lenne csak úgy betolni az asztalt és elhúzni, elvégre az feltűnő lenne és még meglépne valamelyik, ezek a teremtmények sok mindent megéreznek jó előre, egyből levágnák hogy valami nem stimmel velem ha így tennék. Én általában szeretek játszani, persze tudom hogy ez veszélyes, de így biztos lehetek benne: egyik sem fog kereket oldani. És ha robbantok, akkor majd kiskanállal szedik össze a maradványaikat, ezt garantáltan nem élik túl.
- Figyelj! Vegyél magadhoz fegyvert és maradj kint. Tegyél úgy mintha végeznéd a dolgod.
Kezdem aztán halkan a tervem felvázolását.
- Én bemegyek, szervírozom nekik a vacsorát. Ha azt hallod, hogy MOST, akkor szórd meg őket az ajtón és a falon keresztül.
Ha alaposan körbenézett az asztalba pakolt fegyverek között, akkor most tudja melyiket vegye ki, amelyik át is lövi a falat. Nekem csupán egy menekülési utam lehet, az ablak. Ezt eredetileg nem így találtam ki, de most megváltozott és sokkal jobb tervnek tűnik mint az előbbi, az én részem így viszont veszélyesebb lett. De van egy hátvédem.
- Lehetőleg neked mellmagasságban.
Feltett szándékom kikerülni a golyók útjából, a kérésemre meg össze is rezzenek, mert már nem egyszer meglőttek. Ezért is mutogatok neki, hogy szemléltessem mi az a mellmagasság, nem azért mert hülyének nézném, hanem mert féltem a hátsómat.
- Ürítsd ki a tárat, aztán irány a lift. Hátra se nézz, ne is foglalkozz velem!
Ez a leglényegesebb része a tervnek, hogy elhúzzon az emeletről, nehogy felrobbanjon ő is.
- Amikor leérsz a földszintre, bal oldalt a lift mentén van a tűzjelző. Csak nyomd meg és pucolj el!
Szerintem ez egy tök egyszerű terv, remélhetőleg semmi sem jön közbe. A tűzjelző beindítása is lényeges, ugyan is kell egy kis felfordulás ahhoz hogy lelépjünk a sikító csőcselék közé vegyülve, akik menekülni fognak az épületből. A kamerák még mindig nem működnek, felvétel nem lesz. Elindulok kifelé, az asztal előtt állok meg, várok amíg kiveszi magának ami kell. Nem járkál senki, tiszta a terep.
- Akkor ahogy megbeszéltük. Találkozzunk odakint!
Jelentem ki és ha nincs egyéb mondanivalója nekem akkor gyorsabb léptekkel ismét tolni kezdem magam előtt a kocsit, amelyen most zörögnek a poharak és a rá pakolt vacsora eszközei. Az ajtóig megyek, ott megállok és hangosan bekopogok.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
29
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 17th Augusztus 2016, 18:49


Nem értem mit nyomkod itt egy fegyvert a kezembe,értetlenül is nézek rá. Úgy nézek ki, mint aki fegyver nélkül mászkálna? Értem én, hogy ez a ruha nem arra felel meg, hogy fegyvert rejtegessek magamnál, de na , van nálam is.
- Tudod nálam is van ám – vigyorgok rá, de azért nem adom neki vissza, amit adott. Ő adta a kezembe, nos , ha vissza akarja kapni már nem biztos, hogy vissza fogja. De erről nem most fogok vitát nyitni, viszont szépen a ruhám alól előkeresem a sajátomat is, miért ne lehetne kettő is a kezembe? Igaz az enyém sokkal kisebb, de saját fejlesztés. Kicsi, jól rejthető, hiszen a szoknya alól bányásztam elő. És persze nagyot üt.
Azt hiszem, hogy ezen a kapcsolati hálón dolgozni kellene, mert csak keresztbe teszünk egymásnak, akadályozzuk, de leginkább veszélyeztetjük a másikat.
- Én meg félnapja a városban szaladgálok, és nyomozok – ezzel se vagyunk előrébb, és még mindig úgy érzem, hogy a vadászok között lószart se működik a kommunikáció, és nem értem, hogy miért. Nem kis munkám van abba, hogy itt vagyok.
- Hmm, mintha végezném a dolgom. Tudod ezzel a stukkerrel érdekesen festenék, és ez valahogy nem fér a ruhám alá. Talán egy helyre – kissé felemeltem a hangomat, mintha álmodoznék, és közben jót vigyorogtam. Közben azért figyeltem, nagyon is arra, amit mond. Ha már itt vagyunk, meg azok a mocskok is, akkor ne vesszen kárba egyikünk munkája sem.
- Amúgy hol az erősítésed? – érdeklődtem, mert mintha engem megszidna, hogy egyedül vagyok, akkor ő? Ő megteheti, hogy egyedül vadászik ki tudja mennyi vámpírra?
- Úgy, hogy te bent vagy? Elment a maradék józan eszed is? – ez tényleg nem komplett. A végén meghal nekem és az én számlámra írják a halálát. Az meg valahogy nem hiányzik. A végén családi háborút robbantanék ki ezzel a nem igaz állítással.
- Szép gyűjtemény – jegyeztem meg az asztalon lévő cuccokra, és egy kettőn a szemem is megcsillant. Szívesen kipróbálnám őket, de most nem lehet. Viszont elvettem, ami nekem kell, és közben hallgattam a további öngyilkossági kísérletét, ami legalább 90% -ban tutira sikerese, legyen akármennyire is ügyes, és fürge.
- Tehát itt? – emeltem a mellemhez a fegyvert, hogy megnézzük jó e a magasság.
- Tudod, könnyű lenne nem törődni veled, de valahogy nem fűzi ka fogamhoz, hogy a számlára legyen írva egy másik család fejének a halála. De oké, de ha meg mersz halni isten bizony, hogy a utánad megyek és utána még egyszer én nyiffantalak ki – nem parancsoltam, de azért elég hangsúlyosra sikeredett a kis mondanivalóm.
Nézem ahogy elindul, és még mindig nem tartom jó ötletnek ezt a egészet, de miután bentebb kerül, elfoglalom magam is a helyemet és várok. Várom a jelet az öngyilkos küldetésére. Miután meghallottam a most szót húztam volna a ravaszt, de az beragadt, és kellett vagy egy perc mire megtudtam húzni azt a kib****tt ravaszt ,és tüzeltem. Pont mellmagasságba, ahogy azt megbeszéltük. Végig a falon, oda és vissza, amíg ki nem ürült a táram. amint meg volt a fegyver, mintha a kezembe se lett volna rohantam a lift felé, viszont hülye lennék nem nézni a hátam mögé és üres kézzel rohanni, amikor ellenség van a közelbe.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 21st Augusztus 2016, 12:32


Miryana N. Romanov


Miközben nyílik az ajtó jót mosolygok a kifakadásán, bár kétlem hogy bárki is ezzel vádolná ha így történne. Eric is tud róla hogy vadászni mentünk. No, de kinyílt az ajtó, egyből az egyik vámpír nőcske jelenik meg előttem és szélesre tárja. Lassan betolom az asztalt a szoba közepére, amire mögöttem becsukják az ajtót. Hm, eddig majdnem terv szerint ment, nagyot nyelek, majd az asztalt akarom megkerülni. Gondoltam imitálom ami általában a dolga a pincéreknek, de a vámpír nő nem hagyja. A többi is az asztal köré sereglik.
- Megjött a vacsora!
Búgja hangosan és elállja az utam. Engem bámul, míg én a földre pislogok, eszemben sincs belenézni a szemébe. Így viszont hamar a falnál kötünk ki.
- Bocsánat, hölgyem. Csak sze...
Végig gondoltam, ezek biztos a pincért is elfogyasztják úgyhogy tényleg öngyilkos ötlet volt betolni ilyen lazán azt az asztalt. De most már haladnom kell az árral. Próbálok időt nyerni, úgyhogy amíg ő a ruhám gombjaival matat, én igyekszem valami épkézláb mondatot kinyögni.
- Persze, persze. Gyorsan, szívi!
Az undorral küszködve kerülöm ki miután utat enged nekem, megint az asztalnál kötök ki. Remeg a kezem az idegességtől, igazából dühítő mit meg nem engednek magunknak ezek az aljas vérszívók. Elindul a kezem az asztalon és leverek egy kanalat.
- Hoppá. MOST felszedem!
Kiáltom hangosan. Leguggolok imitálva hogy a kanalat akarom felszedni, azonban nem történik semmi. Mi a fene van? Azt mondtam neki lőjön amint meghallja. Erre fel a nő aki végig a hátamban volt, leguggol mellém és mosolyogva kérdezi.
- Segítsek?
A hideg fut végig a hátamon erre a mozzanatra, mi van ha a Romanov vadászunk szimplán lelépett? Vagy kitalált valami mást és engem nem vont bele? Megteheti?
- Nem köszönöm. MOST megvan!
Próbálkozom megint, de a vámpír csak nem tágít mellőlem. Legalább a várva várt golyózápor beindul. Megfordítom a kanalat a kezemben és belevágom a jobb szemébe, amire visítani kezd. Felpattan, így meg hamar elérik őt is a lövések. Én térdelve igyekszem eltolni az asztalt az ablakig, szerencsére a golyók kiszámíthatóak, úgy lő ahogy megbeszéltük. A szolgák hamar élettelenül terülnek el a földön, a vámpíroknak meg most úgy is kell egy kis idő amíg összeszedik magukat. Gondtalanul jutok el az ablakig, a detonátort a bal kezemben szorongatom. Megvárom amíg befejezi a lövöldözést odakint, aztán felállok. Egy széket emelek meg és vágom neki az ablaknak, ami hangos csörömpöléssel szakad ki tokostul, szabad utat engedve nekem. Felmászok az asztalra. Még odalent láttam hogy egy emelettel alattunk egy zászló van kitűzve, azt nem tudom mennyire stabil, de kapaszkodónak jó lesz. Pimaszul vigyorogva megfordulok, kezemben a detonátorral, a hüvelyk ujjam a gombon.
- Jó mulatást!
A jobb kezemet a homlokomhoz emelem, így intek nekik, de ezt félbeszakítja az egyik aki dühösen nekiszalad az asztalnak. Én meg szerencsétlenül hátra esem a mélybe. A gombot van időm megnyomni, aztán el is engedem a kezemből a detonátort. Hatalmas robbanás rázza meg a falakat. Sikerül elkapnom a zászló rúdját, de az ahogy megmarkolom egyből kezd kifelé jönni a tartóból. Pernye hullik lefelé, oldalra lendülök és elengedem a rudat, nem sok értelme lenne ebbe kapaszkodni mert akkor matricaként végzem az utca kövezetén. Miután elengedem az le is zubog a mélybe, nekem viszont oldalt sikerül megkapaszkodni az ablakmosó kötelébe. Sajnos a robbantástól ez is leszakadt, az emelvény ott landolt az utcán. A kötél a súlyom alatt lefelé indul a csörlőn, velem együtt. Üvöltve kapaszkodom bele, és vágódom oldalra, a ház másik felére egyre lejjebb zuhanva. Pont szembe találom magam a szemközti házzal, amikor hangos csörömpöléssel esek át egy kétszárnyas ablakon. Másodpercek alatt lefut előttem az életem, a következő pillanatban meg már a plafont bámulom rémülten, fájdalomba torzuló arccal. Még a kezemben a kötél, azt szorongatom ott háton fekve és nem merek megmozdulni. Felhangzik a riasztó hangja, majd a csőcselék sikításai, a hangos trappolás ahogy szaladnak lefelé az emeletekről. Vérzek ezt érzem, ahogy az apróbb szúrásokat a hátamban. Ha a gerincem is átvágta, amúgy sem tudnék felállni.
- Jaj, ne!
Elengedem a kötelet. Először végig tapogatom magam, nem hiányzik semmi, a kezem is mozog. Kitapogatom az üvegdarabokat és a fadarabokat amik körülöttem szétszóródtak a padlón. Meg kell próbálnom felállni. Ki kell jutnom innen. Csak ez jár a fejemben és lassan oldalra fordulok, feltámaszkodom. Üres a szoba, így valószínűleg az ajtó zárva lesz. Mivel sikerült ezt végre hajtanom, talán mégsem olyan nagy a baj. Az ingem átázott érzem ahogy a hátamhoz tapad, nyirkos a véremtől. Pokolian fáj a hátam, még is lassan sikerül felállnom. Megint körbenézek, megakad a szemem a szekrényeken. Odasietek kinyitom, hátha akad benne holmi, mégsem mehetek így ki az emberek közé, különben egyből egy mentőautóban találom magam. Na azt nem! Egy kifakult, sötét barna zakót találok, amiben kétszer is beleférnék, ám a célnak megfelel. Fel is húzom rögvest. Amíg kiérek az utcára addig jó lesz. Az ajtóhoz érve a kilinccsel szórakozom, még sincs bezárva. Talán takarításra várt, akárhogy is ez most nagy mák. Kinyitom, kimegyek a tömegbe, aztán csak imbolyogva haladok az árral. Próbálom kiszúrni Miryana-t, hátha még nem ért ki, bár erre csekély az esély hiába a földszinti szobából indultam, ő már valószínűleg az utcán lesz, valahol.
Néhány perc alatt kiérünk, még nincsenek rendőrök, se tűzoltók, se mentők, annyira hangos a tömeg és olyan káosz van, fel sem fog tűnni nekik ahogy szépen eloldalgok. A Romanov vadászt keresem.
- Hé! Kellene egy fuvar!
Csetlek botlok utána, amikor észreveszem, és ha megáll, akkor kifulladva én is megállok, nekidőlve oldalvást a falnak.
- Cserébe jövök neked eggyel? Hüm?
Az is csoda hogy még tudok menni a saját két lábamon. Elragadóan vigyorgok rá ezzel is próbálom kedvezőbbé tenni az alkut a számára. Gondolom ő sem gyalog jött ide, biztos van kocsija, vagy motorja.
Vissza az elejére Go down
Miryana N. Romanov
vadász kiképzõ

avatar

Posztok :
65
Kor :
29
Lakhely :
Romanov birtok
Foglalkozás :
Vadász/rendőrségen asszisztens

Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve: 25th Szeptember 2016, 20:04


Remélem az, hogy a golyózápor kicsit későn érkezett nem okozott odabenn gondot. Komolyan nem tehetek róla, a fegyverrel volt valami, de gyorsan megoldottam, és tüzeltem. Aztán, ahogy kiadták nekem nem rég parancsba. Igaz én nem annak vettem, de tettem , amit tőlem kértek. A lényeg pedig, hogy a szobába minden kártevő kinyiffanjon. A liftbe szállva meg se álltam a földszintig.
Nem is tudom hol tarthattam, amikor hallottam a robbanást, és szépen mosolyogtam egy jóízűt. A szobának annyi a lakóival együtt. A tűzoltóság meg ha jó embert hívnak ki veszi majd a lapot, főleg, ha leadom a fülest. Szépen el lesz takarítva aminek el kell, és nem fognak robbantókat keresni a városba.
A tömegbe állva az emberemet kerestem, hogy vajon itt van e, túl élte e, lett e valami baja. Mivel még senki nem sikoltozik, hogy hulla, vagy vér, így a legjobbakat remélem. Keresem, de egyelőre nem találom. A hangját meghallva hátra fordulok, és elhúzom a számat. Nem szép látvány.
- Baszki – lépek mellé, és óvatosan belekarolok, mert fogalmam sincs, hogy mekkora a sérülése, vagy mi a helyzet pontosan.
- Nem jössz semmivel, csak húzzunk innen, és rendbe rakunk – azzal átkaroltam, és egy bocsi nézést villantottam felé, ha épp fájó pontját sikerült megragadnom.
- A kocsim nincs messze, és gyorsan el tudunk húzni innen – szerencsére a tömeg el volt a saját kis maga pánikjával, így mit se kellett törődniük az enyémmel, ami eléggé elfogott. Valahogy nem hiányzik nekem, hogy  egy vadász nálam purcanjon ki, főleg nem egy másik családtag , családfő.
A sikátor felé tartottam, ahol ott is állt a kocsim. Segítettem beszállni a másik félnek, majd rohantam is, hogy magamat is betéve indítsak, és végre induljunk. Első kérdés, hogy hová, a második, hogy jó gyorsan el kell innen húzni. Szerencsére a kocsimat senki nem látja, a sikátor másik vége pedig nincs lezárva. Egyenesen a birtok felé vettem az irányt. valahogy ezt tartottam helyén valónak, illetve a legközelebbinek.
- Kitartás pár perc, és minden rendben lesz, csak tarts ki, a vérrel ne törődj- nem mintha én törődnek, de valahogy le kell foglalni a gondolataimat.

/Szerintem innen mehetünk a birtokra, pm be írok hogy hová Smile /

Játék vége
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Lift és folyosók ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Lift és folyosók
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Folyosók
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed :: Bourbon Orleans Hotel-
Ugrás: