Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
Cat & és a kandúr
24th Október 2017, 23:58
írta: Damien Tecuaneztli
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Violet lakrésze

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Violet lakrésze ; Elküldve: 22nd Július 2016, 21:08


***
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Violet lakrésze ; Elküldve: 23rd Július 2016, 01:08


Nem örül, hogy be kell ide cuccolnia. Rafael anno meghagyta a szabadságát abban a tekintetben, hogy nem kötelezte rá, hogy szó szerint az árnyékában éljen, de persze ezt gyengeségnek is fel lehet fogni. Volt, aki annak vette, különösen a farkasnak születettek és azok, akik eleve gyűlölték őt. Egységben az erő, egy egészséges vérfarkas amúgy is vágyik a társaságra, Rafael mégis hagyta, hogy szabadon kóboroljon? Chris ellenben örült neki, hogy ha akar, kiszakadhat a pézsmaszagú vadak morgó-duruzsoló közegéből, és emlékeztetheti magam arra, hogy végeredményben ember. Mert hiába jön ki jól a benne élő farkassal, hiába fogadta magába teljesen, hiába erősítik egymást, amikor csak szükséges - azt nem felejtheti el, ki volt egykor.
Nem hagyom, hogy a vadállat énem elmarja tőlem az emlékeim.
Épp elég volt, amikor kezdetben esélye sem volt a felébredő kölyök ösztönei ellen, ami mást sem akart, mint a többi chicagoi farkassal futkosni, nyers húsba dugni a pofáját, amíg ő szíve szerint csak zokogott és tombolt volna a családja, az élete elvesztése miatt... Akkor a farkas kapta meg, amit akart, de ahogy a többiek megtanították rá, hol a helye, végül Chris, az ember is belenevelt egy-két dolgot. Elfojtotta, elszorította egyes részeit, míg el nem haltak, hogy ne vehesse át felette az uralmat, amikor csak olyan hatás ér, ami felébresztheti. Sokszor így is kénytelen átadni neki az irányítást, amikor hasznos; hagyja, hogy az ember által megtanult mozdulatokba a vérfarkas indulata beleadja az állatias ösztönöket és brutalitást, de egyébként a mindennapokba nem enged beleszólást. Ami nemes elgondolás, de persze néha nem úgy sikerül, ahogy szeretné.
Mikor ideges, olyankor is elég nehéz visszafogni, az ösztön aljas módon kihasználja az akaraterő gyengeségét, ha pedig az alfa a közelben van, akkor meg csaknem lehetetlen megzabolázni. Most meg ez a két tényező együtt áll fenn azzal, hogy ezen a számára nem kifejezetten vonzó helyen várja, hogy nekikezdhessek a feladatának. Ez tökéletesen lefedi a stresszes helyzet fogalmát, amitől a farkas bensőjében erősen reszket és ugrásra kész. Ösztönös félelem ez a rangban felette állótól kapott parancs miatt és izgatottság az új feladat ismeretlenségétől, na meg kissé feszült is az elégedetlenségtől. Nem akarta ő ezt.
Viszonylag lassan fel és alá járkál, mintha legalábbis nem vérfarkas, hanem ketrecbe zárt oroszlán lenne. Mivel most épp nem látja senki, nem kell eljátszania a jéghideg harcost, most nyugodtan lehet ideges, Andrzej előtt titkolózni amúgy sem jó ötlet, még ilyen apróságokat illetően sem. Így aztán itt, az intézet üres folyosóján, mint egy jól nevelt kutyát, kicsit lazább pórázra engedi a farkast. Érzi, ahogy bőre alatt száguldozik a vére, ahogy a farkas a saját szürke szemein keresztül próbál a külvilágba tekinteni, és úgy dönt, hagyja. Végtére is... Most már ő maga a farkas.
Ahogy a bent mozgolódó nő is az.
Violet Porter. Sztárorvos, vagy valami ilyesmi, mostantól pedig mellékállásban betörnivaló vérfarkas. Örökölt tudása itt be is fejeződik vele kapcsolatban, minden mást magának kell kiderítenie. Ezért sétál a folyosón, és vár még pár percig. Minden érzékszervét beveti, hogy kiderítse zárt ajtón keresztül is, milyen állapotban van a másik, hogy felkészülhessen arra, mi fogadja majd odabenn. Sírás vagy kataton beletörődés, esetleg izgatottság? Ez is olyasmi, amiben eddig még sosem vett részt. A kölykök első szárnypróbálgatásának nem volt még tanúja, saját átváltozását pedig nem épp ideális körülmények közt töltötte, most pedig mégis kötelessége, hogy figyelje, mit csinál, és tudja, mi jó, mi rossz, hogy ezt később Violettel is meg tudja értetni. Érzi, hogy sok múlik ezen, és nem csak a nő számára.
Végül, mikor úgy érzékeli, hogy a lány magához tért már és éber, koppint kettőt az ajtón, aztán benyit. Talán nem ő az alfa, de jobb, ha a lány már most megérti, hogy működik itt a hierarchia: hogy a rangban ennyire felette álló csaknem szabadon tehet bármit körülötte, akár rá is törheti az ajtót. Chris nem durva, de egyenes és következetes. Mindenkinek jobb lesz így. Elnyomja magában a feladattal kapcsolatos aggályait, csak a teendőkre és a másik személyre koncentrál. Egyszerre közvetlenül, de komolyan néz Violetre, szája sarkában bújik csak meg egy megnyugtatónak szánt, de alig észrevehető kis mosoly. Egészen az ágy végéig sétál, csak ott áll meg.
- Helló. Jól aludtál?
Érdeklődve néz a nő arcába, szándékosan nem tekint véletlenül sem máshová.
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Violet lakrésze ; Elküldve: 24th Július 2016, 21:01


Az éjszaka hosszú volt, ugyan akkor még is rövid. Túl sok minden történt az elmúlt napokba, amikből még mindig nem tudok magamhoz térni. Mindig is imádtam az erdőkbe kóborolni, de még is egy farkas támadt rám, aminek nem várt következményei lettek. Akkor azt hittem, hogy csak egy aprócska sérülés, amit elláttam magamnak, később már azt hittem beteg vagyok, végül pedig, hogy meghalok. Istenkém az a fájdalom…A sokk…
Már az este folyamán rengeteg kérdésem volt, de nem tehettem fel. Valami nem engedte. Állítólag az a farkas, ami bennem lakik. Már többször éreztem, de nem látom őt. Azt se tudom, hogy képes vagyok e erre.
A fél éjszakát valahol kint töltöttem, utána az állítólagos alfával ültem négyszemközt. Most meg itt vagyok a sötét szobámba, és csak a plafont bámulom. Nem érzek magaménak semmit sem. Még a ruhát sem, amit kaptam. Egy póló, és egy rövidnadrág. Ha jobban megnézem valami olyat kaptam, amit nem sajnálnak, ha tönkre megy. Ennyire benne van a pakliba, hogy hipp hopp tényleg átváltozom? Tényleg képes vagyok ilyenre? Legszívesebben sikítanék bele az éjszakába, hogy felébredjem ebből a rémálomból.
Aludnom kellene, de nem tudok. De valamikor valahogy még is győzött a fáradtság, kimerültség, a sokk hatása. Hogy elaludtam e, vagy elájultam már nem tudom.
Nem elég, hogy fél éjszaka fenn voltam, még korán is ébredtem. De csak feküdni tudtam az ágyban, és azokon a dolgokon járattam a gondolataimat, amiket az este hallottam, de még mindig nem tudom hová rakni őket. Egyszerűen nem megy. Ráadásul tényleg úgy érzem, hogy szétszakadok gondolatilag, érzésileg, lelkileg. Egyre jobban érzem azt, hogy nem egyedül vagyok a testembe, és ha bár sok szép ígéretet kaptam érzésileg, hogy minden jobb lesz, erősebb leszek, mint voltam, és hogy biztonságban érezhetem magamat. Nos ezekből egyiket se érzem. A józan eszem azt mondja, hogy ez még mindig álom, vagy lázas vagyok, és tényleg beteg attól a harapástól, amit talán nem jól kezeltem. A megérzésem pedig azt súgja nagyon is, hogy ez az egész igaz.
És akkor most mondjam azt, hogy már a gondolataimba se merülhet el nyugodtan az ember lánya, mert valaki van az ajtaja előtt, és már kopog is? Épp szólnék, hogy szabad, de a kilincs már nyomódik is lefelé, mire csak felsóhajtottam. Itt még magán perceim se lehetnek, vagy mi a szösz?
- Hello- néztem az ismeretlenre, mert az volt, egyszer se láttam még. Ráadásul hasonló volt a szaga , mint nekem. Így valahogy kétség se volt afelől, hogy mi. Na de álljunk már meg, a szaga?
Hogy jól aludtam e, csak megráztam a fejemet, és felültem az ágyon a takaró alól kibújva húztam magamhoz a lábaimat, hogy átkaroljam őket.
- Te ki vagy? – néztem az idegenre kíváncsian, mert nekem volt arról sejtésem, hogy ő nagyon is tudja, hogy én ki vagyok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Violet lakrésze ; Elküldve: 3rd Augusztus 2016, 08:20


Szívesen végigmérné a lányt. Azaz nőt. Nehéz nőként tekintenie rá, de nem a megjelenése, hanem a kora miatt. Egyértelműen érződik, hogy a farkas része fiatal, zabolátlan, friss és mondhatni üde, mint egy frissen kibújt hajtás a tavaszi földön. És ugyanolyan sérülékeny is, legalábbis röpke tapasztalatai azt mutatják, hogy farkas vagy sem, egy újonc megváltozott lényét nem nehéz eltorzítani, tönkretenni. Óvatosnak kell lennie. Ha valaki "elronthatja", akkor az Andrzej, és nem ő. Neki semmi joga nincs, csak kötelessége az új farkassal, amit rá bízott a vezér. Nincs apelláta. Ettől függetlenül minimális kedve van az egészhez, amiről a lány nem tehet, ezért igyekszik majd nem rajta levezetni a feszültséget, de ki tudja, mennyire lesz ebben sikeres?
Ráadásul mindezt egy elmegyógyintézetben... És még ha elhagyatott is, miért nem lehetett inkább egy lepukkant egy szálloda? Farmház? Akármi. Ennél morbidabbat el sem tud képzelni. Ha nem érezné magában a farkaskórral járó erőt, esélyes, hogy felállna a hátán a szőr. Nem hisz a kísértetekben meg a hasonló butaságokban, de ő maga is természetfeletti, és mindaz, ami itt történt az épület múltjában, beleivódott falakba. Szinte érzi a valaha volt mocskot, hallja a tébolyultak és kétségbeesettek sikolyát. Ilyenkor átkozza az élénk fantáziáját és az empátiát, amit általában sikerrel elnyom magában, de az intézet árnyékában esélye sincs hazudni önmagának. Talán Andrzejnek épp ez volt a célja? Valószínűleg nem fog kiderülni, de mindegy is. Neki feladata van, arra kell koncentrálnia.
A lány arcára szegezi a tekintetét, és igyekszik figyelmes, megnyugtató, ugyanakkor határozott fellépéssel azonnal Violet tudtára adni a helyzetét. Nem akar keménykedni, parancsolgatni, habár erre előbb vagy utóbb biztosan sor kerül. Nincs az a frissen beharapott vérfarkas, akit ne kéne néha rendre utasítani.
Csak akkor indul el a tekintete a lány egyéb testrészein, mikor az megmozdul. Bár általában akaratán kívül is sikerül zavarba ejtően átható tekintettel méregetni másokat, különösen a szebbik nemet, de most talán el tudja kerülni ezt azzal, hogy hagyja a farkast "szaglászni" a másik körül. Bár van köztük egy-két méter, mégis olyan pillantással néz Violetre, mintha testközelből vizsgálgatná. Meghagyja a személyes tér érzését, közben mégis kiköveteli a figyelmet.
Halványan elmosolyodik, mikor a lány megrázza a fejét. Nem is várt mást.
- Akkor jó. Ez így normális, az elején nem lesz könnyű kipihenni magad. Chris vagyok - válaszol végül, bár a kérdésből valami mást is kiérez. Valószínűleg nem csak a nevére kíváncsi a másik, ezért kissé kelletlenül hozzáteszi: - Rám bízták a felügyeleted.
Végre elfordítja a fejét és kutató tekintettel végignéz a szobán. Sehol egy utazótáska vagy valami szatyor, semmi személyes holmi. Azt tudta, hogy a lány frissen lett beharapva, de hogy ennyire hirtelen...? Andytől nem kérdezősködött, nem az ő stílusa, de lehet, hogy jobb lett volna. Kénytelen lesz a lányból kiszedni, mi a helyzet. - És a rossz alvástól eltekintve hogy érzed magad?
Kérdés közben leül oda, ahol nemrég még az alfa helyezkedett el.
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Violet lakrésze ; Elküldve: 12th Augusztus 2016, 20:17


Furcsa érzések kerítettek hatalmukba ismét, amikkel nem tudok mit kezdeni. Ahogy ezzel az új helyzettel sem. Legszívesebben csak lebegnék a világba, a semmibe. Ott talán nem érnek utol azon gondolatok, amik tegnap este óta a hatalmukba kerítettek. Azok az érzések, amik régebb óta kísértenek, és most úgy fest az összes szellem egyszerre szabadult ki a palackból felborítva ezzel az életemet. Egy életet, ami már magába nézve se volt tökéletes, de most zsong az egész, és nekem a fejem fájdul bele. Nem kerülhetek abba az állapotba, ahová annó kerültem, egyszerűen nem. Abból igazán soha nem lábaltam ki, és ha most visszaesem…pfff… nem lesz , aki megmentsen magamtól, és a gondolataimtól, amik hiába a sajátjaim szinte rájuk mondhatnánk, hogy gyilkos gondolatok, érzések. Amik , ha egyszer hatalmukba kerítenek, akkor a lejtőn nem fog meg majd senki. De nem tehetem ezt magammal újra, akármennyire is nehéz, és hihetetlen ez a helyzet. Az élet ismét megy tovább, szinte robog, meg se kérdezve a véleményemet, mint általában.
Valaha hittem a sorsszerűségben, de most úgy érzem a sors egy démon, aki játszi könnyedséggel szórakozik az emberek életével. Jön, alkot, majd romokat hátrahagyva távozik. De az ember nem távozik abból az életből, amit a sors hozott össze neki, ha csak fel nem adja, de azért ennyire még nem vagyok elkeseredve.
Nézem az idegent , aki hozzám érkezett. Egy újabb ismeretlen arc, de a belsőm még is ismerősnek véli, és nem akarom felfogni, hogy miért. Most már mindig ez lesz ,ha olyannal találkozom, amivé magam is lettem?
A srác határozott, de ugyanakkor nem tolakodó, valahol nyugalmat áraszt, ami azért jól esik. De az is, hogy nem tolakodóan viselkedik. A farkasom, már ha nevezhetem így éreztem, hogy megmozdul, miközben én teljesen ledermedtem. Eddig is tudtam, hogy ott van, de most hogy érzem a mocorgását, sőt mi több rohan a másikat üdvözölni, addig én rémülten , és dermedten meredek az előttem lévőre. Két ellentétes viselkedés, de valahol még is csak természetesnek érzem a másikat.
Most miért mosolyog? Ne mosolyogjon már. Mi ezen a mosolyogni való? De most tényleg?
- Hogy érted, hogy nem lesz könnyű az elején kipihenni magam? És minek a elején? – néztem rá még mindig nagy kerek szemekkel, bezzeg a farkas kölyök módjára járja körbe a másikat, éreztem. Hogy fegyelmezzem meg azt, amit nem is igazán látok, csak érzem? Érzek egy gyermeki lelket magamba? Már ,ha egyáltalán nevezhetem így. Azt se tudom, hogy nevezzem. De most tényleg.
- Gondolom nekem nem kell bemutatkoznom –sóhajtottam fel, mert sejtéseim szerint, amíg nekem kb nulla információm van mindenről, és mindenkiről, addig rólam mindent tudnak.
- Rád? – néztem rá kíváncsian, és a fejembe már fogalmazódott a miért kérdés, de ott is maradt, mert a kölyök neki állt incselkedni a másik farkassal. Ne már, most tényleg, de most mit kellene csinálnom?
- Zavartan- sóhajtottam fel, és inkább az ölembe lévő kezemet bámultam. Feladtam, hogy vissza hívjam azt a rakoncátlan kölyköt, de ugyanakkor most magától visszatért hozzám.
- Nem értek semmit sem. Tegnap este még otthon feküdtem betegen, most meg egy diliházba vagyok, itt kell élnem, nem tudom mi vagyok, vagy csak nem akarom tudni. Nem tudok az érzelmeimnek parancsolni. Ezt a farkasos dolgot sem értem, semmit sem – hát igen, valahogy felszakadt a sok dolog belőlem, és lenne még de inkább befogtam, és csak bámultam magam elé.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Violet lakrésze ; Elküldve: 14th Augusztus 2016, 23:27


Szegény lány.
Igen, sajnálja egy kicsit. Próbál nem tolakodó lenni, de azért valami mélyről fakadó ösztönnel finoman érzékelteti a másikkal, hogy ki hol helyezkedik el a ranglétrán, ami kegyetlen dolognak érződik. Mintha egy, a lány számára ismeretlen nyelven próbálna beleverni egy olyan törvényt, aminek addig a létezéséről sem tudott, de ő is kényszerítve van. Egyikőjük sem akarta ezt a helyzetet, így, itt és most, mégsem nevezné magát áldozatnak, és csak remélni tudja, hogy a lány - nő - sem az a típus, aki szenvedni fog. Ha alkalmazkodik, megtanulja majd kihasználni a helyzet adta lehetőségeket, ám előbb túl kell esnie a sokkon, teljesen és véglegesen, aztán el kell felejtenie mindazt, ami volt.
Chris figyelmesen nézi továbbra is, ültében átható tekintettel vizsgálja. A levegőben érzi, szinte látja, amint a másikban a friss farkas vonzódik az övéhez; az erőhöz, a korhoz, a tapasztalathoz, a hatalomhoz, amivel most felette rendelkezik. És persze a társhoz is. Végül is egy falkához tartoznak, mostantól egy közös, eszement família tagjai ők ketten.
Violet kérdései után még pár pillanatig hallgat, és ezúttal maga elé pillant, úgy gondolkozik a válaszon.
- Ezen az egészen.
Újra felnéz, és a másik szemébe fúrja a pillantását, egészen addig, amíg eltűnnek az emberi tekintetek, és csak a hímfarkas és a fiatal, betörésre váró nőstény marad, és érezteti vele, mire gondol. Csak utána szólal meg megint, és a két bestia közti kapcsolat szertefoszlik. Csak a nő meg a férfi marad egy lelakott szobában. - Nagyon sokat kell még tanulnod rólunk és magadról. Fárasztó lesz. És nem - mosolyodik el. - Neked nem kell bemutatkoznod, Violet Porter. De sokkal többet nem tudok rólad a nevednél - teszi hozzá, és érdeklődve egy kicsit félrebillen a feje. Észre sem veszi a mozdulatot, már belerögzült sok évvel ezelőtt. Várja, mit csinál vagy mond a másik, és máris érzi, ahogy az őszinte kíváncsisága, a halvány sajnálat és a puszta tény, hogy valaki mostantól az ő felelőssége, egyfajta erővé, elszántsággá formálódjon benne. Megtette az első lépést egy ködbe vesző úton, és bár nem tudja, mi lesz ebből, csoda vagy katasztrófa, de legalább elindult. És nincs egyedül.
Biccent.
- Rám.
Érzi, ahogy a másik önmagával viaskodik, és ettől megint mosolyoghatnékja lesz, de nem teszi. Marad a kemény és magabiztos farkas szerepében, aki tiszteletet parancsol higgadtságával, már ha sikerül. Nem akarja tovább rontani a másik hangulatát acsarkodással vagy szemétkedéssel. Ahogy látja és hallja, van szerencsétlennek épp elég baja. Csendben hallgatja a feltörő szavakat, közben előredől, és térdeire támaszkodik. Átérzi a félelmet és az értetlenséget, de ezt még senkivel sem kellett éreztetnie, és nem biztos benne, hogy most kéne, ezért inkább nem szól semmit, amíg Violet be nem fejezi. Csak miután biztos benne, hogy Violet nem mond többet, akkor szólal meg. Ahol eddig egy kialvatlan nő ücsörgött, most egy elveszett, fiatal teremtmény szorong, idegen ágyban, idegenekkel körülvéve, idegen lénnyel a lelkében, és most az ő, Chris feladata társává alakítani az idegeneket. De miért pont neki, aki mindig is idegen volt és az is marad?!
- Violet - szólítja meg, hogy a lány végre rá, és ne a semmibe nézzen. - Nem lesz baj.
Meglepetésére el is hiszi, amit mond, pedig elsőre csak megnyugtatásnak szánta. Ahogy azonban a másikra néz, érzi, hogy igazat mond. - Azért vagyok itt, hogy segítsek. Nem vagy egyedül, és mindent meg fogsz érteni. Idővel. Abból pedig most van bőven. Hozzá fogsz szokni, ahogy mindannyian hozzászoktunk.
Ez nem az ő stílusa, ilyen lelki fröccsöket adni, mióta vérfarkas, nem is igényelte senki tőle, most mégis meglepően jól esett neki. Mintha Andrzej tudta volna, ami kizárt dolog, és mégis. Viszont fogalma sincs innen merre tovább, úgyhogy mielőtt kínosan érezné magát, inkább eltereli a szót. Visszadől, de nem veszi le a szemét a lányról.
- Mesélj magadról valamit. Tényleg nem tudok rólad szinte semmid. Hol vannak például a cuccaid?
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Violet lakrésze ; Elküldve: 18th Szeptember 2016, 14:26


Nem tetszett, hogy az a belső lény, aki elvileg én vagyok ennyire jól érzi magát a bőrében, ezen a helyen, az új társaságunkba. Már az este is éreztem ezt, bár akkor nem pontosan így, akkor talán volt egy kis félelem, tisztelettel fűszerezve, de az előbbinek most semmi nyoma sincs.
Miért tud ő olyan nyugodt maradni, amikor én nem pontosan így érzem magamat. Vagy csak nem így akarom magamat érezni? Nem tudok különbséget tenni közte , és köztem. Ennyire nem lehetünk egyek, és talán még is? Tényleg lehetséges ez az egész, és mi emberek ennyire vakon járunk a világba? Ha ezek a lények léteznek , akkor mit létezhetnek még? De az már biztos, hogy embernek többé nem nevezhetem magamat, és pontosan nem is tudom minek nevezzem.
- Ez az egész nem is valóságos- ráztam a fejemet, mert még mindig ott tartok,hogy próbálom ész érvekkel , orvosilag felfogni ezt az egészet, ami azt mutatja, ahogy a tudomány is, hogy nem lehetséges.
Nem tudom elengedni a tekintetét, ahogy a szemembe néz , majd amikor megváltozik a tekintete kissé ugrok egyet hátra, pedig az ösztön totál az ellenkezőjét súgja számomra. Ráadásul érzem, ahogy mozgolódik bennem, menne a másik farkashoz , de ettől csak sűrűbben kezdem venni a levegőt. Hová lesz mindig az a kontroll, amivel rendelkeztem eddig? Mintha nem lenne, mintha nem tudnék egy gyereket megfékezni, pedig az életben eddig számtalanszor tudtam magamnak parancsolni. De most nem megy.
- Miért nem tudom ezt az egészet irányítani? Futnék az ellenkező irányba erről a helyről, és még is maradásra bír valami ösztön, amit nem értek. Itt vagy előttem, idegen vagy számomra, és még is úgy érzem, hogy összetartozunk. A szemedtől meg megkergülök, és hasonlóra érzek késztetést, ugyan akkor még sem megy, nem tudom irányítani – kétségbe estem? Nagyon is. Kapkodtam a levegőt, és próbáltam megnyugodni. Néztem a másikat, hogy ő mennyire nyugodt, én meg mindjárt megkerülök.
- Nem akarom ezt, nem is akartam- ráztam a fejemet, és éreztem, hogy újra az a kétségbeesés fog el, ami az este folyamán is.
- Én semmit se tudok- összeszorítottam a szememet, abba a reménybe, ha nem látom a másikat, akkor talán megnyugszom, de ettől minden más érzékem lett csak erősebb. Illatok, hangok élesedtek ki, amik ismerősek voltak, és még sem. Magamban pedig ordítottam, hogy elég, legyen vége. Eredmény nem sok lett, csak annyi,hogy a kölyök most befékezte magát, hagyta a másik farkast, de már ez is eredmény. A légzésem még mindig szapora volt, viszont nem tudtam eldönteni, hogy ezt most magamtól értem el, vagy a másik fél segített. Bár nem is akarom igazán tudni, elég az a tudat, hogy ott van a közelembe.
- A baj ahogy te mondod már megtörtént – suttogtam magam elé, és kinyitottam a szememet is.
- És ha én nem akarok megszokni? Ha én csak menekülni akarok a valóságtól? - fel se fogtam igazán mit mondok, hiszen régóta benne élek, és temetkezem be munkával. Valahol az is valóság volt számomra, de nem úgy mint másoknak.
- A lakásomban, ahonnan elhoztak. Otthon voltam, betegen, majd beállított ő, és minden megváltozott, elhozott. Egyik pillanatba ott voltam, aztán valami más voltam, végül ide kerültem. Azt se tudom pontosan hol van azaz ide , csak tippelni tudok- csak néztem a férfit magam előtt, és tényleg most esik le, hogy lényegében tényleg nem nagyon tudom megmondani, hogy kerültem ide, vagy hol is van azaz itt.
Vissza az elejére Go down
 
Violet lakrésze
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gilbert lakrésze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kelet new orleans :: Szomszédságok :: Elhagyatott diliház-
Ugrás: