Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
9th Szeptember 2018, 17:25
írta: Alasar Mal
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 202-es Hotelszoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: 202-es Hotelszoba ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:38


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: 202-es Hotelszoba ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:51


Kérdések, kérdések és kérdések. Csupa olyan amire nem szeretnék válaszolni és nem csak azért, mert engem a válaszok nem érdekelnek, hanem azért, mert Őt annál inkább érdeklik. Megtilthatnám neki, hogy kérdezzen, ha akarom teljesen átformálhatom, de akkor mi lenne az eredeti kicsi vámpírocskámmal aki a testét árulta?
Pár pillanatra lehunyom a szemeimet és magam elé képzelem azt a nőt, aki akkoriban volt, haloványan el is mosolyodom, talán észre sem veszi ezt az aprócska mozdulatot, vagy ha igen, akkor csak tovább fog rajta bosszankodni.
- Miért van ilyen sok kérdésed? Miért vagy ilyen elégedetlen? Tudom, hogy hiányoztam neked, de tudd, hogy még így is a jó teremtők közé tartozom, akár szolgasorba is kényszeríthettelek volna addig amíg távol vagyok, vagy vihettelek volna magammal, hogy azt csináld amihez régen a legjobban értettél. Válaszolok a kérdéseidre, hogy lásd, nem vagyok én olyan szőrös szívű, mint amilyennek most gondolhatsz. Azért változtattalak át, mert volt benned valami megfogott, ami érdekessé tett. Nem azért passzoltalak le, mert meguntalak, hanem azért, mert félő volt, hogy kivész belőled a tűz, ami megtetszett. Ha tovább magam mellett tartottalak volna akkor megváltoztál volna, így viszont volt esélyed megmaradni a régi önmagadnak, majd leteszteljük, hogy ez így van-e, vagy tévedtem. Nem mondtam, hogy nem kellesz. Ha nem kellenél akkor át sem változtattalak volna. Soha ne kérdőjelezd meg az adott döntésemet. - Fejtem ki neki, és nagyon remélem, hogy elégedett lesz a válaszokkal és nem lesz egyhamar újra részem még egy ilyen számonkérésben, mert ha lesz akkor nem leszek már ilyen türelmes, hiszen akkor ismételnem kell majd magamat, amit nem szeretek.
Figyelem ahogyan teljesíti a kérésemet és vetkőzni kezd, szerencsére jó lassan. Lehet, hogy azt hiszi ezzel csak még inkább az idegeimet borzolja, ami igaz is, de nem olyan értelemben, ahogyan azt Ő szeretné. Iszom magamba a látványát, ahogy szépen lassan feltűnik előttem bársonyosan puha bőre. Tudom hogy olyan, habár már régen érintettem. Már épp megnyalnám a számat, amikor is előtűnik az aprócska arany kereszt a nyakában, és a tekintetem máris megváltozik, borús lesz, bosszús és ha figyel, akkor ezt észre veheti. Alapos figyelemmel kísérem azt ahogy tovább vetkőzik és fedetlen keblei látványa már nem indít meg bennem semmit sem, pedig ha nem látom meg a keresztet akkor valószínű, hogy hamar rávetettem volna magamat. Egy szál bugyiban áll előttem és úgy válaszol. Nem úgy tűnik, mint aki folytatni akarná a vetkőzést.
- Még nem tudom, hogy mi lesz akkor ha megtaláljuk a gyilkost. Nem tudom, hogy maradok-e vagy távozok. Attól függ, hogy most mennyire fog újra elvarázsolni ez a hely. Az emberek... na és, hogy te mit fogsz csinálni addig amíg itt vagyok. Bár... ezt elnézve... - Felállok, megfogom a kis keresztet és egy határozott mozdulattal meghúzom, majd elengedem, hogy a vékony lánc a medállal együtt a földre hulljon. - alapos tanításra szorulsz, amit nem bíznék másra. Ha jól emlékszem azt mondtam, hogy pucérra, most pedig még nem vagy az. Vedd le a bugyid, vagy én tépem le rólad. - morranok rá a végén és hátrébb lépek egy lépést, hogy le tudjon hajolni kényelmesen. - Remélem hamar megtalálod majd a régi önmagadat és nem kell szörnyű módszereket is bevetnem. - Nem csak Ő fog kapni, hanem Judy is, hiszen egészen biztos vagyok abban, hogy ez a keresztes hülyeség az Ő fejéből pattant ki.
Vissza az elejére Go down
Corinne Henrich
vámpír tanonc

avatar

. :

Posztok :
5
Kor :
50
Lakhely :
† New Orleans
Foglalkozás :
† kórista
. :


Tárgy neve: Re: 202-es Hotelszoba ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:52


+16

Meglep a hosszú, kifejtős válasza, és tán kicsit le is csitít vele, mert nem számítottam rá, bármennyire is szerettem volna. Nem mondom, hogy minden mondata tetszik, és azt sem feltétlenül, hogy elégedett vagyok, de van annyi eszem, hogy ne feszítsem tovább a húrt, és habár nem is hosszú időre, de egy kicsit elhallgatok.
Lassan vetkőzni kezdek, azzal a szándékkal, hogy hátha tudom még egy kicsit bosszantani, de a pillantása egészen mást jelent, s akaratom ellenére forrósodik fel a testem. Sütkérezek a pillantásába, s hirtelen elfog az a régen nem érzett érzés, hogy csak én vagyok a legfontosabb neki a világon. Habár tudom, hogy ez k*rvára nem igaz, de attól még képes elhitetni velem, és ezáltal el is felejtetni, hogy miért is vagyok rá olyan rohadtul mérges.
Persze mindez éppen csak egy pillanatig tart, hiszen hamarosan előkerül az aranykereszt a nyakamban, amiről sajnos meg is feledkezek nagy mérgemben. Látom a szemében a változást, s ezzel egy pillanat alatt én is visszazökkenek a jelenbe és természetesen eszembe jut a csípőcsontomra néhány napja varratott tetkó, melyet most a bugyim jótékonyan eltakar. Iszonyatosan fájt felvarratni, hiszen a normál tetkót kidobja a bőröm, olyan anyag kellett melyet nem dob ki, azaz ezüst keverék és tádám, megmarad a tetoválás.
Összeszorítom az ajkaimat, ahogyan feláll, keskeny, feszes vonalat képeznek, s csupán egy szusszanás a hang, mely felszakad belőlem, ahogyan a kereszt a földre hull.
- Szerettem volna veled normálisabb stílusban beszélni erről...- Persze, csak Judyval, mert hát azt mondta, hogy először hagy beszéljen ő Darrellel. Én komolyan hiszek benne, hogy mi is megváltásban részesülhetünk habár ha Darrell továbbra is ilyen lehetetlenül fog viselkedni, biztosan nem nyeri el isten bocsánatát és nem léphet a fényre. Mert, ahogyan azt Judy mondja, bizony mi is részesülhetünk eme kegyben, még ha Káin átkát hordozzuk is. Csupán megfelelő élet, szorgos vezeklés és gyónás árán, isten értékeli a jót és megbocsájt most már Káin bűneiért.
- Tépd le...- Súgom oda neki kihívóan, régen ilyen problémái bizony nem voltak. Most még is hátrébb lép, tán mert nincs kedve vagy csak mert kíváncsi, hogy megcsinálom-e amit mondd, teljesen mindegy, de a bugyim szegélyéhez nyúlok. Állkapcsom megfeszül, a gondolatra, ahogyan eszembe jut a két latin felirat, gyöngybetűkkel a csípő csontomra írva.
"A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt."
"Egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok."
Két idézőjelben két felirat egymás alatt, a felsőt én választottam az alsóra Judy vett rá. Most azonban, ahogyan eszembe jut az alsó összecsikordulnak a fogaim tudván, hogy ha valamelyik ki fogja váltani Darrell haragját akkor ez lesz az. Habár mikor csináltattam még jó ötletnek tűnt, egy olyan fricskának, amit sosem fog megtudni. Most megfeszült a testem a gondolatra, hogy látni fogja.
Habozok és felpillantok rá, kihasználva az elejtett mondatát. Bosszúsan szortyintok egyet.
- A régi önmagam vagy valakit aki olyan amilyennek te akarod?- Vonom fel gúnyosan a szemöldökömet. És tudván, hogy nem húzhatom tovább az időt megszabadítom magamat az alsóneműtől és kilépek belőle. A testem megfeszül a várakozástól, amikor kiegyenesedek és láthatóvá válik az írás. Fogalmam sincsen, hogy Darrell tud-e latinul, de azt hiszem hamarosan erre is fény derül. Bennem szorul a levegő, melyet csupán megszokásból veszek, hiszen szükségem nincs rá. Feszülten figyelem a mozdulatait, a reakcióját most fogva fel csak igazán, hogy ebből bajom lehet... Nem fogok elmenekülni bármit is reagál, nem ezért feszül meg minden izmom, habár az ösztön automatikusan felrezzen bennem a gondolat, hogy ha megmozdul azt teszem. Csak ösztönből, ahogyan az őz is tesz ha meghallja kiugrani a bokorból a farkast. Először megmerevedik és megfeszül a gyanús nesz irányába nézve, aztán amikor ismét mozgást hall, elrugaszkodik és kilő. Én azonban tudatosan itt akarom tartani magam vállalva mindent, hiszen bármennyire is haragszom rá, azért még szeretném, ha megértené az álláspontomat, és később ő is részesülhetne abban a kegyben, mint mi akik már megtértünk, hogy a napra léphetünk.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: 202-es Hotelszoba ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:52


NEm szabadott volna itt hagynom, vagy nem szabadott volna annak a libának a felügyeletére bíznom őt. Nem is tudom melyik lett volna a megfelelőbb, ha magammal viszem, vagy ha magára hagyom, had boldoguljon csak egyedül. Talán az utóbbi, akkor megtanulta volna milyen, amikor magára van teljesen utalva vámpírként... bár akkor valószínűleg addig feszegette volna a határokat, amíg vissza nem kell jönnöm és jól gatyába rázni őt. HA magammal viszem akkor meg... egymásra untunk volna, és az utam amúgy sem egy olyannak való, mint amilyen ő is.
- Normális hangon megbeszélni, hogy át lett mosva a fejed? - Talán ha bezárom egy koporsóba jó hosszú időre akkor majd megjön az esze, de az is lehet, hogy akkor csak még jobban fog hinni ebben a hülyeségben. Titkolta előttem a dolgot, hisz a medál a ruhája alá volt rejtve. Szégyelli, ami nagyon helyes. Vagy csak félt, hogy mi lesz ha rájövök? Sejthette volna, hogy az első dolgom az lesz, hogy leellenőrzöm, még ugyan olyan testi és szellemi állapotban van, mint mikor elmentem. Sajnos mind a két részen csalódnom kellett, ha holmi kereszteknek hisz akkor egészen biztos, hogy elment az esze.
Kérdőn felemelem egyik szemöldökömet, mikor közli, hogy tépjem le róla a bugyiját. Remélem ezt ő sem gondolta komolyan... még hogy ő adjon nekem utasításokat?
- A régi önmagad egy modernebb változatára van szükségem. Egy olyanra aki hűséges, okos és egy pillantásával képes elcsavarni a férfiak fejét. Gondolod képes vagy még erre? Majd leteszteljük. -
Szerencsére mozdul és elkezdi letolni magáról az utolsó ruhaneműt. Megfeszül, és éppen emiatt egy pillanatra be is hunyom a szemeimet. Valamit már megint rejtegetni akart, valamit ami nekem nem fog tetszeni. Vagy piercinget lövetett magába vagy tetováltatott. Más lehetőség nincs, és tudom, hogy csak az utóbbi lehetséges, a piercinget már korábban kiszúrtam volna. Talán a fenekére varratott valamit, de nem, amint felegyenesedik meglátom a sötét tintával a bőrébe karcolt szöveget. Közelebb lépek hozzá újra és ujjaimmal végig simítok a tetováláson. LAtin szöveg, hatalmas pechje van drága lányomnak, mert pontosan értem azt, hogy mi is van oda írva.
Csípőjéről felemelem a kezem, hogy egy pillanattal később az arcán csapódjon le, rajta hagyva a tenyérlenyomatomat. Nem érdekel ha meginog, az sem érdekel ha elesik, legalább tudja, hogy mi is a véleményem erről az egészről.
- Hozok egy pengét és kivágom azt a szart a bőrödből. Ha még egyszer így el mered csúfítani magad akkor megnyúzlak. - Hajolok hozzá közel és keményen megfogom az állkapcsát. - Megértetted? - kérdezem tőle hűvös hangon.
- Maradj itt. [color=teal]- Közlöm vele, majd bemegyek a fürdőszobába és keresek egy borotvába való pengét, majd vissza megyek hozzá és felé nyújtom az éles szerszámot.
- vágd ki.
Vissza az elejére Go down
Corinne Henrich
vámpír tanonc

avatar

. :

Posztok :
5
Kor :
50
Lakhely :
† New Orleans
Foglalkozás :
† kórista
. :


Tárgy neve: Re: 202-es Hotelszoba ; Elküldve: 6th Július 2016, 21:17


+16

Ő a mesterem, és mint olyan kapcsolatunknál fogva ragaszkodok hozzá. Arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen évekig ezt vártam,hogy itt legyen végre, hogy újra hajlandóságot érezzen arra,hogy velem foglalkozzon. Bár haragszom és nem akarok úgy a nyakába vetődni, mint egy elnéző, szerelmes tini. Azt akarom,hogy megbánja, hogy nem lepasszolt… hogy tudja milyen rohadt szarul esett nekem. De minden próbálkozásom kudarcba fullad. Mert nagyon úgy tűnik,hogy konkrétan letojja mit érzek.
Válaszát hallva megforgatom a szemeimet.
- Nem lett átmosva csak éppen rájöttem valamire, amit te még nem tudsz. De akárhogy is gondolod magadnak köszönheted mert itt hagytál,mint egy félre dobható játékot!- Igen-igen még mindig ugyanazon lovagolok, ugyanis ez a legnagyobb szívfájdalmam. Persze én vagyok a hülye mert túl sokat képzeltem magamról. Fontosabbnak hittem magamat,mint amennyire valójában annak tart.
- Amennyiben a józanabbik hűséges énemet szeretted volna nem kellett volna ezt tenned velem. Most már elvesztetted…- Válaszolom sértetten felhúzva az orromat. Persze ez nincs így. Még most sem lennék képes elárulni, és ha túlesek a haragomon és a sértettségemen,megint olyan kis hűséges ágyasa, tanítványa, gyermeke leszek, mint voltam… bár lehet még sem lehet a folyamatokat ilyen szinten visszafordítani.
Vissza szólok neki,csak,hogy húzzam az időt. A csípőmön díszelgő felirat nem csak a vallásossága miatt lehet bosszantó számára, hanem az egyik a jelentése miatt is… mert tulajdonképpen azt tetováltattam magamra, hogy nincs más mesterem és teremtőm,mint Krisztus… utólag belegondolva nem volt jó ötlet, de már mindegy. Felhúzom az orromat és arrogáns maszk mögé bújva,mozdulatlanul megfeszülve várom, hogy mit tesz. Annyira feszült leszek pillanatok alatt, hogy amikor lágyan a csípőmhöz ér hirtelen össze rándulok.
- Mi akaszt ki jobban a szöveg jelentése vagy csak az,hogy varratam a bőrömre?- Gúnyos maszk mögé bújva próbálom rejteni feszültségemet,de minden meztelen porcikám elárul. És rajta még mindig van ruha. Ez szomorú.
Hiába készülök fel még is megbicsaklik a térdem a pofontól és még mielőtt felocsúdnék már a földön is találtam magamat egy dühös mesterrel ah arcomba hajolva… már a második a mai napon.
Nyelek,minden szavát komolyan veszem hiszen pontosan tudom,hogy meg fogja tenni. Azt akartam, hogy dühös legyen és komolyan vegyen, és most még sem örülök a kibontakozó jelenetnek. Az embernek időben fel kell ismernie a pillanatot amikor jobb visszakozni és megadást mutatni
- Megértettem Mester - A fogaim között szűröm a szavakat ugyan,de kimondom jeges pillantásába fúrva az enyémeket. Az ember lánya néha kénytelen meghunyászkodni, hogy ne nyúzzák meg...és ez most szó szerint értendő. Darrellnek nem szokása képletesen fogalmazni.
És maradok, holott pontosan tudom, hogy miért megy a fürdőbe… bár lenne más választásom? Ugyan abban a pózban megmerevedve ülök pillantásomat a fürdőszoba ajtajára szegezem majd feszülten követem,ahogyan elém lép felkészülve arra,hogy most neki lát levágni rólam a tetoválást. De nem teszi, helyette engem szólít fel rá. Meglepetten, megrettenve és elborzadva nézek rá, és nem nyúlok a pengéért. Az arcát vizsgálom, reménykedve benne, hogy csak viccel, persze Darrellnek a humorérzéke elég sajátos… Nem tudom, hogyha nem tenném meg vajon rám parancsolva a hatalmát bevetve, vagy egyszerűen megtenné ő. Persze van egy olyan sejtésem, hogy ezzel most azt próbálgatja, hogy mennyire vagyok engedelmes még mindig. De nincsenek illúzióm,hogy miket tenne,hogy meggyőzzön, hogy jobban járok ha nem vitázom vele.
Azt hiszem egy végtelenségig meredek rá mielőtt a feszültségtől enyhén reszkető kézzel elveszem az apró tárgyat. És miközben a tetoválás felé közelítem a pengét el sem hiszem, hogy mire készülök. Fejemben megfordul hogy vámpírként tapasztalt hihetetlen gyógyulási képességek ebben az esetben pont annyira hasznosak,mint amennyire hátrányt jelentenek. Elvégre hirtelen levágni a sebet nem tudom egy ekkora tárgyal, de sokat sem gondolkozhatok, mert ha úgy teszek beheged mire tovább vágok és kezdhetem elölről. Habár mivel élő emberből már nagyon régen ittam, a zacskós vér meg nem olyan tápláló, sajnos nem is forr olyan gyorsan, mint szeretném.
Ujjaim között forgatom a pengét miközben a tetoválást nézem, és próbálom magamat rávenni arra, hogy megtegyem. Általánosságban az agyunk blokkolja az olyan tevékenységeket, melyek saját magunk bántalmazásáról szólnak. Ezért van az, hogy a mazochizmust betegségnek tartják, hiszen az... egy betegség... És én nem vagyok ilyen szempontból beteg. Szusszanva fújom ki végül a levegőt s összeszorított fogakkal ejtem meg az első vágást pontosan tudva, hogy innen már nincs vissza út, mert vagy végig csinálom vagy kezdhetem elölről...Fojtottan hördülök fel a bemetszésre s a fájdalomtól összecsikorduló fogakkal igyekszem a sikítást megállni...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: 202-es Hotelszoba ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
202-es Hotelszoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed :: Bourbon Orleans Hotel-
Ugrás: