Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Edzőterem ; Elküldve: 6th Július 2016, 16:18


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 7th Július 2016, 11:54





Dimitri & Elisa
Elmondható, nagy szerencse, hogy Dimitri anyja kiveszi a részét a gyerekek neveléséből és igazi nagyanyjuk. Velem ugyan nem puszi pajtás nyilvánvaló okok miatt, hiszen soha nem ültünk le beszélgetni, hogy na, akkor ismerjük már meg egymást, de legalább az unokáit szereti és foglalkozik velük. Minden nap velük van egy kicsit és ahogy észrevettem eddig, jól szokták magukat érezni, így ma is könnyű szívvel bízom rá az ikreket és Lenát. Miután ezzel megvagyok és megbizonyosodom róla, hogy a gyerkőcök jó kézben vannak, felmegyek a lépcsőn, egyenesen be a hálószobába. Mióta megszülettek a kicsik, úgy érzem, muszáj komolyabban vennem az edzéseket. Eddig félvállról vettem, csak szenvedtem folyamatosan, de most, hogy itt vannak az ikrek és Lena, nem lenne tiszta a lelkiismeretem, ha ugyanúgy folytatnám, ahogyan elkezdtem. Ha nem is magam miatt, de miattuk muszáj változtatnom. Mi van, ha egyszer úgy alakul, hogy nekem kell megvédenem őket? Nézek majd az esetleges támadókra, mint ma született bárány az új kapura? Ha nem szedem össze magam, akkor biztosan.
A hálószobába érve gyorsan előkapok pár kényelmesebb ruhát. Még tegnap megbeszéltem Dimitrivel, hogy mik a szándékaim. Nem tudom, mennyire nézi ki belőlem, hogy komolyan akarom venni az edzéseket. Eddig mindig késtem, csak az idegeire mentem – valószínűleg. Tényleg változtatni akarok. Az egy dolog, hogy olyan suta vagyok, hogy a saját lábamban képes vagyok elesni, de legalább az akarat megvan. Kiderül, mire lesz ez elég.
Még Dimitri előtt le akarok érni az edzőterembe. Nem töltök sok időt a hálóban, csupán pár percet, amivel még magamat is egészen meglepem. Egyik lépcsőt szedve a másik után sietek az edzőterembe, ami pang az ürességtől. Ilyenre se nagyon volt még példa, amióta itt lakom. Legtöbbször ha nem is az igazi kemény fiúk, de pár újonc, akik bizonyítani akarnak, megmutatni, hogy ők is tudnak kemény fiúk lenni, mindig itt vannak. Beljebb lépve sóhajtok egyet és kényelmes tempóban az egyik pad felé sétálok, amire leülök. Így pont rálátok a bejáratra is. Kicsúszom oldalra, egészen az egyik karfához, hogy kényelmesen végig tudjak nyúlni, fel tudjam tenni a lábamat. Zsebemből előkapom a telefonomat és nyomogatni kezdem, mint aki jól végezte a dolgát. Közben ránézek az órára is. Valóban pár perccel előbb ideértem a megbeszélt időpontnál. Lehet, hogy este elvittek az ufók, aztán kicseréltek. Vagy ki tudja. Lehet, a kölykök váltják ezt ki belőlem. Tényleg jó anyjuk szeretnék lenni, amihez szükséges némi felelősségvállalás. Sosem voltam valami felelősségteljes ember, mivel ezelőtt még soha nem volt szükséges senkiért vagy semmiért felelősségteljesen viselkednem. Általában rám vigyáztak, de ez most változni fog. Elvégre is, egy anyának az a dolga, hogy megvédje a gyerekeit, vagy mi...



- szavak száma: 423 - megjegyzés: nyomi lett -
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 22nd Július 2016, 22:41





Elisa & Dimitri
Karba tett kézzel figyelem egy ideig az árnyékból, ahogy a kisteherautó lassan megtelik a ládákkal. A ruhák közé rejtett fegyvereket egyenként dobozolják át, és pakolják fel, de egész gyorsan halad a munka. Az első pár kicsomagolásnál segítettem én is, de lassan már máshol kellene lennem. Csak itt akartam lenni, amikor megérkezik az áru, hogy biztosra menjek, hogy minden rendben lesz.
- Volkov, ügyelj rá, hogy ne a megszokott úton menjenek a raktár felé. Azt sem bánom, ha megkerülik a várost, csak legyen meg az a kitérő, és ha lehet, kerüljétek a forgalmasabb utakat – adom ki az utasítást. Persze, tudom, értik a dolgukat, de nem árt azért figyelmeztetni őket. Főleg mivel korábban kaptam az infót, hogy a főúton most folyamatos ellenőrzések zajlanak. Nem akarok semmi bakit. A fegyvereknek célba kell érnie, hisz a szállítmány kétharmadára már most megvannak a vevőim, a maradékra viszont valószínűleg nekünk lesz szükségünk, hisz már kezdenek megcsappanni a tartalékaink, pláne ami a lőszereket illeti.
Amint megbizonyosodtam róla, hogy itt már rám nem lesz szükség, autóba pattanok, és száguldok is hazafelé. Elisa szeretne találkozni velem ma délután. Edzeni, hogy egészen pontos legyek, legalábbis ezt mondta tegnap este. Nem is tudom, hogy vicces, vagy inkább szomorú, hogy ennyire előre kell terveznünk ahhoz, hogy egy időben egy helyen tudjunk lenni olykor. Persze nem az ő hibája, nem ő az, akit nehéz megtalálni, vagy utolérni. Bár amióta az ikrek megszülettek, nagyon igyekszem több időt otthon tölteni, csak ugye ez sem ilyen egyszerű. Ha otthon vagyok, ha nem, a hívásokat, az embereket, akkor sem tudom elkerülni. Hol az egyik, hol a másik vadászom kopogtat a szobánk ajtaján. Ez az átka annak, hogy az egész vadászcsalád egy fedél alatt él, az embernek nem sok magánélete lehet. Viszont nincs más mód. Ha hagynám, hogy minden szétessen, és nem vállalnám a felelősséget értük, nem lehetnénk olyan erősek, amilyenek most vagyunk. Valamit valamiért, ugyebár.
Csikorgó fékek hangja jelzi, hogy megérkeztem, majd a motor halk, duruzsoló hangjával gurulok be a garázsba, és indulok meg a ház felé. Tegnap éjjel óta többször is elgondolkodtam, hogy Elisa vajon mennyire gondolja komolyan, amit mondott. Már közel két éve leszünk együtt, és eddig nem tudtam rávenni arra, hogy igazán kezdjen el edzeni, hogy valódi vadászt faraghassak belőle. Mostanra erősen kételkedem benne, hogy ez lehetséges, hogy tényleg ki fog tartani az elhatározása. Talán az este még úgy gondolta, de meglehet, hogy mára már teljesen mást vett a fejébe. Nála sosem tudhatom. És nem arról van szó, hogy nem hinnék benne, hogy nem hinném, hogy képes lenne jó vadásszá válni. Inkább csak... már nem reménykedem túlságosan. Meg aztán... az sem kizárt, hogy ez az egész „edzünk együtt” dolog csak egy ürügy, hogy végre kettesben legyünk egy kicsit. Tulajdonképpen ezt sem bánnám. Éppen ezért is gondoskodtam arról, hogy senki ne zavarhasson bennünket, és figyelmeztettem mindenkit, akit kellett, hogy ha ma erősíteni akarnak, akkor azt máshol tegyék.
A kocsimból kipattanva előbb teszek egy kitérőt a hálónk felé is, hogy átöltözhessek, hisz a farmer nem éppen az edzőterembe való, ing helyett pedig pólót öltök magamra. Amikor végre belépek az ürességtől kongó terembe, és megpillantom Elisát az egyik padon elnyúlva, széles mosoly terül szét az arcomon.
- Tehát így képzelted el azt az edzést? - sétálok közelebb hozzá, majd lehajolok, és az álla alá nyúlva röviden meg is csókolom köszöntésképpen. - Tudtam én, hogy ez csak kifogás, hogy kettesben maradhassunk – ingatom a fejemet, de a képemen továbbra is cinkos mosoly ül.



- szavak száma: 566 - megjegyzés: az enyém nyomibb OO - zene: kiss -
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 23rd Július 2016, 00:55





Dimitri & Elisa
Fogalmam sincs, mióta várhatok Dimitrire. Nem olyan régóta, az biztos, de mégis némi büszkeséggel tölt el, hogy képes voltam pontosan odaérni valahova. Elvégre ez az edzés most az én ötletem volt, elég ciki is lett volna késni.
Miközben nyomogatom a telefonom, az jár a fejemben, vajon ő mennyire hiszi el, hogy tényleg edzeni akarok. Nem gondolnám, hogy túl sok reményt fűzne hozzá. Ha a helyében lennék, még talán ki is röhögtem volna magam, mikor közöltem vele a mai tervemet. Én és az edzés. Egy mondatban két olyan dolog, amit még elképzelni is nehéz. Edzeni. Én. Jó vicc... De tényleg úgy gondolom, hogy ha magam miatt nem is – mert magam miatt nem fáradoznék ezzel, az biztos -, a kicsit miatt muszáj elkezdenem embert faragni magamból. Az életünk elég kacifántos, sosem unalmas, mindig történik valami. Egyszer még az is lehet, hogy nekem kell majd megvédenem őket, akkor pedig igen hasznos lehet az a tudás, amit mostantól kezdve igyekszem összeszedni. Az sosem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam esne a gyerekeknek valami bántódásuk, az biztos. Belegondolni is rossz, hogy az ikreknek vagy Lena-nak bajuk eshet.  De kétlem, hogy Dimitrinek ez eszébe jutna. Ő valószínűleg csak jót mosolyog magában az ötleten, hogy én edzeni akarok. Szemtől szemben nem röhögött ki, de ki tudja, mi járt a fejében, amikor megbeszéltük ezt a mai kis programot.
A létező összes közösségi oldalra felnéztem, a fényképalbumot is végiggörgettem már, mikor léptekhez hasonlító neszt hallok eleinte csak távolról, aztán egyre közelebbről. Felnézek a telefonomból az ajtóra. Ez biztos Dimitri lesz. Csak ő lehet. Vagy a mumus. De nagyobb esélyt látok rá, hogy a férjem méltóztatik ideérni. Az ajtó kinyílik és a várva várt személy lép be rajta. Telefonomat lerakom a padra, most már úgysem lesz rá szükségem egy darabig.
- Késtél – vigyorodom el és viszonzom csókját. – Fogalmam sincs, miről beszélsz – közlöm hirtelen elkomolyodva a kifogásos feltevésére. Pár másodpercig merev kifejezéssel nézek a szemébe, de aztán ismét elmosolyodom. A komolyság valahogy sosem volt az én asztalom. – Na jó, talán tényleg szerettem volna már kettesben lenni veled egy kicsit – ismerem be végül vállat vonva. Sóhajtok egyet és lassan, komótosan, semmit sem elsietve tápászkodom fel a padról. Nem akarom még megerőltetni magam, azt hiszem, az ráér az elkövetkező ki tudja mennyi időben majd. – De szó sincs semmilyen kifogásról. Tényleg edzeni akarok. Mármint rendesen, nem úgy, mint eddig, hanem úgy igazán – mondom határozottan. Remélhetőleg most már tényleg elhiszi, hogy én ezt akarom. - Azért nem kell egyből úgy kezdeni, mint a többieknek... Szóval lehet eleinte kicsit lightosabb – szögezem le, mielőtt még netán azt gondolná, hogy vágjunk bele keményen az edzésbe. Csak szépen fokozatosan. Semmit sem szabad elsietni. – De most tényleg akarom. Úgyhogy kezdjük, mester – fejezem be kuncogva. Fogalmam sincs, mit kéne csinálnom, mivel kéne kezdenem. Volt már részem edzésben, de akkor igazából semmit sem csináltam, csak a kifogásokat kerestem, hogy ne kelljen semmit se csinálnom. Ami valljuk be, egész jól ment. Szóval Dimitrire bízom magam, elvégre is ő a vadász, nem én.



- szavak száma: 488 - megjegyzés: nem tudom, mennyire értelmes :"D -
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 23rd Július 2016, 02:44





Elisa & Dimitri
Magasra kúszó szemöldökkel figyelem azt a kínkeserves mozdulatsort, amivel Elisa felemelkedik a padról, és szinte már vele szenvedek attól, hogy ezt végig kell néznem.
- Ha lenne olyan, hogy leglassabb feltápászkodás verseny, kenterbe vernél minden nagymamát – csóválom a fejemet végül. - Biztos vagy te abban, hogy tényleg ezt akarod? - húzom össze a szemeimet, és úgy méregetem őt. Nem tudom, honnan szedte az inspirációt, hogy ebbe most belevágjon, de a határozott szavai ellenére sem érzem úgy, hogy igazán lelkesedne az edzésért, vagy hogy komolyan gondolná, ezért mielőtt belevágnánk, úgy gondolom, nem árt, ha még egyszer figyelmeztetem.
- Na jó, ha tényleg ezt akarod, nem árt, ha tisztában vagy vele, hogy amíg edzünk, elsősorban olyan leszek veled, mint egy... szigorú és könyörtelen kiképzőtiszt, és csak másodsorban leszek a férjed – mondom, csak hogy tudatosítsam benne, hogy mire is kell számítania, de mivel még nem kezdtünk neki a munkának, átkarolom a derekát, és közelebb vonom magamhoz.
- Ahhoz, hogy igazi vadász legyél, nem elég, ha jól bánsz a fegyverekkel, és tudsz pár hasznos fogást. A legfontosabb a jó erőnlét, ahhoz pedig sokat kell edzeni, innentől minden nap minimum egy-két órát. Futás, fekvőtámaszok, és a többi. Elég gazdagon lehet ezt variálni, ha egyszer belejöttél. - Továbbra is azt várom, mikor jelenti be, hogy oké, mégis elment a kedve az egésztől, de azért amíg ez nem következik be, én folytatom.
- Ma is ez lesz az első, ki is próbálhatod az egyik futógépet, ha még nem tetted. Majd segítek beállítani. DE! Mindenek előtt a bemelegítés. Azt nem szabad elhagyni, mert csúnyán meghúzódhatnak az izmaid. Na gyerünk! - engedem el őt, és lépek hátrább, hogy legyen egy kis szabad terünk.
- Először a fejkörzés, váll és karok, majd így tovább lefelé haladva. Az edzés végén pedig egy kis nyújtás... - És nem csak mondom, de mutatom is. Nekem sem árt megmozgatni magam, ma még amúgy sem volt időm egy kiadós edzésre.
- Hadd lássam! Ha elég kitartó leszel, és tényleg végigcsinálod velem ezt az edzést, este talán még kaphatsz egy kis masszázst is – ajánlom fel kajánul elvigyorodva, bár ez nem is igazán tudom, melyikünknek jelent nagyobb inspirációt. Igazából örülnék neki, ha az elhatározása kitartana, és nem azért, mert hiány lenne vadászokból, és ki szeretném küldeni a járőrözésekhez, vagy egy-egy rajtaütéshez, egyszerűen csak nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy meg tudja védeni magát. Csak hát egyelőre még nem tudom nem szkeptikusan hozzáállni ehhez a fordulathoz.
- Azért megkérdezhetem, hogy mégis mitől szántad erre így rá magad? - kérdezek rá, miközben lassan el is érünk a bemelegítés végére.



- szavak száma: 422 - megjegyzés: rééémes - zene: When I go -
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 23rd Július 2016, 14:25





Dimitri & Elisa
Nem is vártam tőle mást. Természetes, hogy megyjegyzést tesz a felállásomra. Vagy inkább a lajhár módjára történő felállásra hasonlító mozdulatsorra.
- Tudom, győztes típus vagyok – vigyorgok ironikusan. – Igazából csak gyakorlok öreg koromra, hogy felkészült legyek és ne érjen meglepetés – sóhajtok miközben végre valahára két lábon tudom magam. – Igen, biztos – bólintok határozottan. Még mindig szentül meg van győződve róla Dimitri, hogy ez a próbálkozás is ugyanúgy kudarcba fog fulladni, mint az eddigi összes. A helyében én is meg lennék róla győződve magamat ismerve. Nem vagyok se szorgalmas, se túl kitartó, se edzett, nem vadászok közt nőttem fel, szerencsétlen is vagyok, a saját lábamban is képes lennék elesni és még lehetne sorolni az indokokat, miért lenne belőlem valószínűleg pocsék vadász. Ha pro-kontra érveket kéne felhozni, sokkal hosszabb lenne a kontra lista. Mellette szóló érvként talán csupán a gyerekek lennének, de ez elég nyomós ahhoz, hogy megembereljem magam. Legalábbis én úgy gondolom, és most tényleg hiszek benne, hiába kételkedik a drágalátos férjem.
- Oké, főnök – vonok vállat az előzetes figyelmeztetésre. Az az érzésem, hogy el akar ijeszteni, de most nem fog neki sikerülni. – És a kiképzők mindig rámásznak az újoncokra? – kérdezem egy ravasz mosollyal, mikor átkarolja a derekamat. Nem is tudom, mikor voltunk már így kettesben, úgyhogy kiélvezem a helyzet adta lehetőséget.
- Jó – válaszolok tömören és lényegretörően. Hiába próbálkozik, nem fogok eltántorodni. Kénytelen leszek elfogadni a menetrendet, ha tényleg meg akarom védeni a gyerekeket, ha a sors úgy hozza egyszer. Egy idő után pedig csak belejövök, legyek akármilyen szerencsétlen, utána meg nem hiszem, hogy olyan rossz lesz. Az első pár alkalom ezer százalék, hogy halál lesz, de utána csak nem. Nagyon remélem, hogy nem...
- Szuper. Azt hiszem, nem leszünk legjobb barátok, de megtűrjük majd egymást – jegyzem meg halkan az egyik futógép felé fordulva. Nem fogom lecserélni a legjobb barátomat, a pihe puha ágyikónkat a futógépre, de ha muszáj vele is eltöltenem egy kis időt, akkor nincs mese. Ahogy elenged hátrébb kúszok én is egy-két lépéssel, hogy legyen helyünk mozogni. A bemelegítés még nem nagy durranás, arra még én is képes vagyok, így hát el is kezdem én is csinálni azokat a mozdulatokat, amiket Dimitri is csinál.
- Az a minimum – vágom rá féloldalasan vigyorogva. Tényleg nagy lépés lenne, ha ezt az edzést végig tudnám csinálni, úgyhogy egy kis kényeztetés kijárna. A bemelegítés vége felé kezd elmenni a humoros kedvem, mivel lassan rátérünk a lényegre is, amit nem akarok elhülyéskedni. Igenis, komolyan fogom venni. Mélyen beszívom a levegőt és lassan felegyenesedem a kérdése után. Most erre mégis mit mondjak? Azért mert tök szerencsétlen vagyok, most lett nemrégiben hirtelen három gyerekünk, bármikor történhet valami, ami miatt rám lesznek utalva, én pedig nem akarok ott állni, mint egy szál virág, miközben lepereg előttem az életem?
- A gyerekek miatt – nyögöm ki végül röviden, közben komolyan nézek magam elé. Talán most már Dimitri is el fogja hinni, hogy ha nem is magam miatt, de tényleg akarom. – Szóval, mi a következő lépés? – váltok gyorsan témát és csípőre teszem a kezem, így várom az utasítást.




- szavak száma: 498 - megjegyzés: - -
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Edzőterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Edzőterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kilencedik kerület :: Szomszédságok :: Romanov birtok-
Ugrás: