Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Konyha ; Elküldve: 2nd Július 2016, 16:51


- A piskóta tekercset egyforma szeletekre vágni, a fóliával kibélelt tálban elhelyezni úgy, hogy… Micsoda?! – legalább századszorra olvasom el ezt az átkozott receptet. Azt hittem valamivel egyszerűbb megsütni azt a nyomorult tortát, hiszen annyira bájos, letisztult, könnyed. Ha valaki azt mondta volna nekem reggel, hogy három órát töltök el a konyhában érdemi eredmény nélkül, biztosan kiröhögöm. Van egy piskóta tekercsem (megjegyzem, gyalázatos a külleme, komoly a kísértés, hogy már most kidobjam a kukába), van egy tál epres krém, ami olyan folyékony mint a vízesés, és egy tálam, több rétegnyi műanyag fóliával kibélelve. Nem vadásznak való ez, én mondom!
- Szóval… felvágni. Jó, ez talán menni fog. – dörmögöm a papírnak duzzogva. Nem mintha nem szoktam volna főzni. De én a rusztikus, házias, orosz ételek elkészítésében mozgok otthonosan. Néha megpróbálkozok valami muffinnal, vagy brownie-val. De ilyen összetett süteményt még sosem próbáltam elkészíteni. Annyi már biztos, hogy úgy fog kinézni, mint egy Charlotte torta, amit bedobtak a mosógépbe. Lassan szeletelem a piskóta tekercset, egész szép kis csigák jöttek ki belőle. Aztán egyesével a tálba teszem őket, próbálom minél szorosabban, ahogy az átkozott recept írja. Amikor kész, újra a papírt böngészem. A krémet kanalazzuk a tálba. Oké, talán ez is megoldható.
Tulajdonképpen már arra sem emlékszem, hogy miért álltam neki ennek a bonyolult édességnek. Azt tudom, hogy tegnap este sütit ettem volna, csak épp elfogyott itthon még a fagyi is – a melegre való tekintettel. Azt hiszem, ez az egész konyhában való izzadás és párolódás arra irányul, hogy megmutassam: még jó vagyok valamire. Nem edzhetek, nem gyakorolhatok a többiekkel. Úgy nézek ki, mint egy túlexponált víziló, és a szép kis fehérneműim helyett is már vennem kellett valami nagyobbat, amiben elférünk. Én meg a hasam. És bár hiába is csinosak ezek a ruhák is, szoknyájuk is van, meg csicsás fodrok, attól még a helyzet az, hogy úgy érzem mintha egy sátorlapot tekertek volna körém. Eddig is aggódtam, hogy Vladnak majd itt, amerikában valaki jobban fog tetszeni mint én, de ebben az állapotban már végképp megöl a féltékenység. Még ha nem is mondom neki, és próbálok nem hisztis lenni, akkor is. Szeretném éreztetni vele, hogy szeretem, és azt is, hogy itt vagyok, nem lettem teljesen haszontalan nőszemély csak mert itt ez a baba a hasamban. Aki, megjegyzem most már nagyon lázad az ácsorgás ellen.
Mikor végzek a krém kanalazással, a tál tetejére fektetem a maradék piskóta csigát.
- Kész! – szemlélem elégedetten a művemet, bár már most látom, hogy néhol, a piskóták közt utat tört magának a krém, ami szép lassan mindent eláztat majd. Hát, ennyi szépséghiba talán belefér. A tál lehet vagy három-négy kiló, ami egyébként nem okozna gondot, de a hét elején is már egyszer túlemeltem magam mikor a szobánkban húztam arrébb a komódot (mert mögé ejtettem a telefonomat és ki akartam szedni), szóval most is megérzem a pocakom aljától induló szúrós fájdalmat, ahogy a hűtő felé tipegek a mesterművemmel. Gyorsan le kellene tenni, mielőtt komolyabbra fordulna a dolog, és a kis kópé odabent megint elkezdene randalírozni. Esküszöm, amikor a gyomrommal focizik, komolyan elgondolkodok azon, hogy miért is örültem annyira a terhességnek. A tálat a hűtő felső polcára próbálom feltenni, fél kézzel tolom beljebb a süteményt, a másikkal a hasam fogom. Nem ám nekem elszédül az aprótalpú a nyújtózástól!
Aztán, minden előzetes figyelmeztetés nélkül elkezd csörögni a telefon, amitől nagyon megijedek. Mindkét kezemmel a hasamhoz kapok, mint mostanában mindig, ha frászt kapok. Mintha attól, hogy én megijedtem, a pöttöm kieshetne onnan. A tálnak persze több se kell. Még épp látom, ahogy zuhan lefelé, szemeim behunyva várom, hogy földet érjen a konyha kövezetén. A még folyékony, halvány rózsaszín krém mindent beborít, beleértve engem is, nagyjából tetőtől talpig. Alaposan szétfröccsent. Tehetetlenül állok a romok és szilánkok közt, miközben szemeimben már gyülekeznek a krokodil könnyek. Ezt is tönkre tettem! Tényleg nem vagyok jó semmire sem! Átkozott, ormótlan, esetlen nagy test vagyok, alkalmatlan bármire is az életben!
Megrázom a fejem, és a krémmel összefröcskölt kézfejeimmel maszatolom le a könnyeket. Egy hülye sütemény miatt azért még nem esek kétségbe. Majd bőgök a zuhany alatt, vagy éjjel a teraszon, de semmi szín alatt sem most, és nem itt a konyhában ahol bárki megláthat. Más se hiányzik, mint hogy azon csámcsogjon a család apraja-nagyja, hogy hisztis lettem. Elég, ha Vlad tud a dologról, bár eddig tényleg igyekeztem őt megkímélni ettől az oldalamtól.
Óvatosan lépkedek, kerülgetem a szilánkokat hisz mezítláb vagyok. Igyekszem eljutni a mosogatóig, hogy feltakaríthassam ezt a rendetlenséget valahogy.
Vissza az elejére Go down
 
Konyha
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kilencedik kerület :: Szomszédságok :: Romanov birtok-
Ugrás: