Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
21st Március 2018, 22:35
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Cirkusz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Cirkusz ; Elküldve: 28th Június 2016, 22:49


Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 7th Október 2016, 16:48


Jackson Winney
A múlt héten sikerült felvételt nyernünk, mint zsonglőrök, miután betanultunk egy koreográfiát, ami az én fejemből pattant ki. Természetesen mind a ketten kellően fakezűek voltunk hozzá, úgyhogy a próbák alkalmával rengetegszer fejbe dobtuk egymást a bábukkal, szerencsére a felvételinél tökéletes volt a produkció. Én Juan Fernando Lopez-ként mutatkoztam be, Jackson pedig Archibald Wallace-ként, mi voltunk a Villám Lovasok. Miután felvételt nyertünk a porondmester kitalálta hogy ne egyszerű bábukat hajigáljunk, hanem éles, égő fegyvereket, mert hogy a közönség az izgalmat szereti. Én titkon remélem a vért is. Kismilliószor előtört a fóbiám, szerintem Jackson a pokolba kíván engem, én meg a bohócokat kívánom oda, eljátszottam a gondolattal hogy őket fogom meghajigálni a kellékeinkkel és akkor a közönség megkapja az izgalmat. Azt hiszem Jackson inkább a mutatványunktól tart. Én már nem is foglalkozom vele, szerintem meg tudnánk csinálni, de még az sem biztos hogy lesz rá alkalmunk, hiszen nem azért jöttünk ide hogy a dicsfényben ússzunk, hanem hogy elkapjuk Jackson vámpírjait. Bizony egy hét bőven elég volt erre. Kiderítettük hogy a kötéltáncos hölgy egy vámpír, történetesen ennek a hercegnek a nem tudjuk kije, de a lényeg hogy kapcsolatban állnak. Miatta rengetegszer megfordultak itt kisebb rangú vámpírok és vámpír szolgák, csak az emlegetett rózsa huszár nem. Magamban már csak Homér Eleknek hívom, szerintem meleg, mert melyik férfi hímeztetne egy rózsát a ruhájára? Na? Bár a szöszke a pincében úgy a szánkba adta hogy idősebb vámpír, az ilyenre nem tudok félelemmel gondolni. Én még akkor se tenném, ha megboldogult szüleim ezt választották volna címernek, inkább választanék egy másik szimbólumot. Ez a meleg barát vérszívó történetesen itt lesz a premier bemutatón, azt is tudjuk mely székeket bérelte ki. Ezen kívül az állatidomár szerintem vérfarkas, láttam amikor a vámpírjainkra fintorgott, ebből arra következtetek nem kedveli őket cseppet sem, még hasznunkra lehet. De ha nem is az, akkor is lehet egy kis kavarodást okozni az elengedett állatokkal. Nem mintha itt bent nem lenne elég sok hülye állat. Mivel a porondmester az ötletével a kezünkre játszott, simán be tudunk vinni fegyvereket, igaziakat is, ezüst tölténnyel megtöltve, persze. Bár teljesen olyan látszata lesz, mintha csak a jelmezünk darabjai lennének. Nem ilyen egyszerű azért a helyzet, mert ahhoz hogy lövöldözhessünk, kellő káoszt és anarchiát kell előállítanunk. Úgyhogy a nagyszerű tervem már megszületett: én elcsalom a vérfarkasunkat, meghívom egy sörre vagy akármire, amíg Jackson elengedi az állatkáit. Minket a műsoridő háromnegyedénél hívnának csak be, szóval addig nyugodtan keverhetjük a lapokat, senkinek sem fogunk hiányozni. Rákenjük a vámpírokra, mondván Jackson látta őket amikor elengedték az állatokat. Ha a vérfarkasunk van olyan morcos mint a fajtájának nagy átlaga, akkor egyből rájuk ront, nem fognak így kimenni a tömeggel. És amíg ezek egymást gyepálják, addig mi vigyorogva hátba lövöldözzük őket. Megöljük mindet, Homér Elek kivételével.

Zaklatottan rontok be az öltözőbe és vágom be magam mögött az ajtót. Idáig üvöltve rohantam, miután az egyik agyon maszkírozott dinka rám köszönt.
- Adja ég hogy a bemutatón előkerüljön az a "herceg", vagy esküszöm, nem tudom mit csinálok ezekkel...
Fel alá járkálok az öltözőnkben, a mondat első felében éppen hogy sutyorgok, mert hát nem beszélhetünk hangosan, főleg a nevét suttogom inkább Jackson-nak, utána viszont mint akibe az ördög bújt, szinte már üvöltöm neki a mondatom másik felét. Egy hete vagyunk itt, azóta nagyon meggyűlt a bajom a bohócokkal, kezdek bekattanni tőlük.
- ...lelövöm mindet! Igen, ez lesz az! Hol egy pisztoly?!
Már fel vagyunk öltözve, legalább is én teljesen, Jackson talán még keres valamit, most én is körbe járkálok fegyver után kutatva. Amúgy is kellenek a vadászathoz. Valahova ide tettük őket az asztalra? Ó megvannak. Sötét csillogással a szememben ragadom a kezembe. De szívesen lelőném a bohócokat is a többivel. Jackson hányszor elmondta hogy azok csak emberek, én is tisztában vagyok vele, de amikor rám jön ez a fóbia nem tudok gondolkodni.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 7th Október 2016, 20:04



"Az Álca"






Amikor meg tudtam mi akar ebből a történetből kerekedni, nem nagyon értettem minek kell nekünk oda beépülni. Nem lenne kényelmesebb az éjszaka leple alatt betörni oda és kutatni a nyomok után ha vannak is? Na mindegy nem ellenkeztem Rey-el még is csak ő a főnök. Bele egyeztem a dologba, legalább egy kis érdekes kalandnak fog tűnni. Mondjuk érdekesebb lett volna valami mást kitalálni, mint a zsonglőrködést de hát na inkább lettünk volna artisták vagy nem tudom. Ki is néztük a ruhákat az enyém kökény fekete ruha volt, fehér csíkokkal meg egyéb díszekkel. Nem tudott volna semmiféle csini-vili ruhát rám aggatni ha még az ég leszakad akkor sem. Egyelőre tökéletesen be vállt a terv a műsor idő háromnegyedénél lesz a produkciónk. De remélem arra nem kerül sor hanem addig megkapjuk azt amire vágyunk. A cimbim már ki is ötlött egy nagyon jó ötletet, ha bár én még a vérfarkasokkal nem vagyok annyira tapasztalt sőt még egyet sem láttam átváltozva, ezért ezt a dolgot jobb ha ő intézi. Én meg majd kiengedem a sok kis állatkát van ott minden -féle  lesz itt „cirkusz”. Nem gondoltam, hogy ilyen ideg beteg tud lenni, főleg valami kis bohócoktól, szerintem egy nő sem annyira ideg beteg mint amikor megjön a havi vérzése mint most Rey. Emlékeztem a szavaira hogy ha így viselkedik csapjam le, mint egy taxi órát. Hmm nagyon csábító ötlet, végül is ő mondta nem? Egyelőre megpróbálom le nyugtatni és ha nem jön össze akkor majd komolyabb dolgokhoz folyamodom.
-Nyugalom, még leleplezel minket- mondtam neki halkan, nem kellene idő előtt lebukni nemde? Akkor meg használja az önuralmát, ne viselkedjen úgy, mint egy hisztis tini. Mikor már kiabálásra fogta a dolgot, akkor már cselekedni kellet, nem hagyhattam leleplezzen minket.
-Emlékezz te kérted- mondtam neki majd behúztam neki egy erőteljes jobbost, ha nem sikerólt kitérnie akkor biztosan padlót is fogott. Viccesnek találtam a helyzetet szóval egy örömteljes vigyor is társult hozzá. Ettől talán egy kicsit észhez tér.


Ahogyan Rey le is lépett a vérfarkassal italozni, én oda osontam az állatok ketrecéhez. Mindenik le volt lakatolva, persze azt már Rey nem gondolta hogyan fogom én azokat levenni. Egyenként túl sok időbe telt volna feltörni. Képes lettem volna rá mert tudom hogyan kell csak sok idő, és az sok veszéllyel járt volna. Nem baltázhatom el az esélyem, hogy megbüntessem a szüleim gyilkosát, na meg hogy a vadászat sikeres legyen. Mivel itt dolgoztam bejárásom volt a szertárba, ezért be is lopóztam oda. Hmm mi is lenne jó nekem, ekkor a sarokban megláttam egy erő vágót, na gyere ide kicsike éppen rád van most szükségem. El is kaptam, és amikor léptem ki szembe ütköztem egy bohóccal. Na most Rey már biztos hanyatt futna innen de nekem valamit improvizálnom kell, mégis egy zsonglőrnek minek kellene egy erő vágó?
-Minek az neked új fiú?- kérdezte tőlem az aprócska ember, mert történetesen egy törpe volt, lassan feltápászkodott a földről. Mondjuk nekem nincsen semmiféle félelmem tőlük de akkor is undorítónak tartom őket, semmi vicces nincsen bennük főleg ennek az egynek fogai ki esve, és haja is alig van már neki.
-Áhh történt egy kis balesetünk éppen gyakoroltuk, hogy bilincsben hogyan tud zsonglőrködni a cimborám, és elkeveredett a kulcsa és mindjárt színpadra kell állnunk és sietnem kell szóval ha megbocsájtasz.- mondtam neki azzal tovább is léptem ha elhiszi jó és ha nem akkor is mindegy. Nem tervezek túl nagy jövőt zsonglőrként, nevetségesnek érzem magam. Gyorsan a rácsokhoz siettem, és elkezdtem az erő vágóval levagdosni a lakatokat. Először a kis állatokkal kezdtem ne keltsek túl nagy feltűnést majd folytattam a nagyobbakkal. Majd hirtelen valaki bokán rúgott, fordulok meg és hát a kis törpe.
-Bilincs mi? Mit tervezel te? -kérdezte tőlem, itt már nincsen helye a szónak ebből már úgy sem tudom kimagyarázni magam inkább csak kiütöm „divatból”. Nagyon fogom élvezni ezt a helyzetet úgy hiszem. Egyik kezemmel felemeltem a kis törpét alig lehetett harminc kiló majd fölakasztottam az egyik ketrecre a pólójától fogva.
-Ezt Rey cimborám küldi neked- gondolok ám rá is el sem tudom képzelni milyen nagy élményt okozna ez neki ha ő verné meg a bohócot. Majd behúztam egyet neki jobbról majd útánna egyet balról is, a két ütés után már eszméleténél sem volt a fickó. Na ez egy darabig nem fog problémát okozni. De túl nagy feltűnést keltene itt a bohóc, leszedtem a rácsról majd behajítottam a papír dobozok közé. Na ez amikor felébred már vége lesz mindennek.
-Tanuld meg nem rugdosunk másokat, nőjél már fel- mondtam vigyorogva az eszméletlen fickónak, nem voltam képes megállani ne süssem el a poént. Majd amikor végeztem az összes dologgal amit meg kelet tennem akkor már csak Reyt kell megvárnom, hogy folytassuk a tervünk következő fázisát.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 8th Október 2016, 09:52


Jackson Winney
Túlságosan el voltam foglalva azzal miként akarom lelőni az összes bohócot, úgyhogy Jackson jobb egyenese, mely oldalról betalált, teljesen váratlanul ért. Mentem padlót fogtam és elejtettem a fegyvert a kezemből. Most biztos jól szórakozik, amúgy tényleg én kértem rá, s bár fogalmam sincs valóban szükséges volt ez, egy biztos. Miután felálltam már tényleg nem foglalkoztam a bohócokkal, sikerült kizökkentenie ebből a kelekótya állapotból.

Amikor elkezdődött a show, egy kis ideig a függöny mögötti résznél álltunk, hátul a backstage-ben és kifelé kukucskáltunk a résen. Aztán nagyjából tiz perccel a beindult műsorok alatt mi is akcióba lendültünk. Jackson elment az állatidomár ketreceihez, én pedig őkelméért. A héten egyszer már italoztunk együtt, engem ismer, úgyhogy kétlem hogy ellenállásba ütköznék. Ott volt a székek mögötti résznél, ő is az elkezdett produkciókat nézte. Mellé léptem és a vállára raktam a kezem, nah ez hülye ötlet volt, egyből elkapta és kicsavarta, hogy majd bepisiltem.
- Juan?
Meglepődött, azt hiszem a múltkor szolidabban hívtam el piálni, most meg merészen hátba támadtam. Felfelé emelem a kérdésére a szabad kezem a béke jelét mutatva, de egyébként ahogy felismert, el is engedett. Nagyszerű. Megrázom a kezem, mert kezdett elzsibbadni ettől a pokoli csavarástól.
- Nincs kedved meginni egy üveg whisky-t? A cimborám még gyakorol, én inkább lazítanék egyet.
Rámosolygok a kijelentést követően, de érezhetően nem nagyon kell traktálni, jön ez magától is, úgyhogy csak hamar kikerülünk a sátorból. Valószínűleg inkább a pia emlegetése, mintsem az én személyes varázsom járt sikerrel. A kocsik mögötti résznél foglalunk helyet. Ráülünk a lépcsőre, aztán a kezébe adom az üveget.
- Biztos jó ötlet részegen előadni a számotokat?
Kérdezi tőlem, miután jól meghúzta az üveget és egyúttal vissza adja az én kezembe.
- Viccelsz? Nem tudok ahhoz elég részeg lenni.
Megragadom az üveget és én is meghúzom. Valamiért feltűnően néz engem. Amúgy kár érte, kár hogy szörnyeteg, mert egész normális.
- Azért csak óvatosan, cimbora!
Komolyan megijedek amikor kinyújtja a karját, de csak hátba vereget. Arra a kis időre abbahagyom az ivást és rá vigyorgok.
- Én profi vagyok!
Hiába mondom ezt, mintha aggodalom ülne ki az arcára. Ezt nem hiszem el. Ez komolyan aggódik értünk?
- Az előző fickók akik előttetek voltak, feldarabolták egymást a színpadon. Utána egy hónapig zárva volt a cirkusz.
Így már világos, a munkáját félti, nem minket. Megint vissza adom a kezébe az üveget és felhúzom az orrom.
- Hiszed vagy sem! Csukott szemmel is meg tudom csinálni azt a számot!
Ne sértsen már meg. Láthatóan beadja a derekát, mert most ő mutatja a béke jelét. Mondom én hogy teljesen jó a fickó. De ettől még le fogom lőni ott bent, nem érdekel. Hirtelen az oroszlán húz el előttünk bögő üzemmódban, amire felkapom a fejem és nagy kerek szemekkel pislogok előre.
- Az nem a te...?!
Hangos visítások hallatszanak a cirkuszból, úgy tűnik áll a bál. Ügyes, Jackson! Én csak kapkodom a fejem, kicsit rájátszva, a fazon mellettem viszont idegesen felpattan a helyéről.
- Hé! Mi a franc folyik itt?!
Üvölti és már el is szalad. No, de itt még nem ért véget a munkám, úgyhogy nagy sebbel lobbal én is felpattanok és loholok utána. Mégsem kell irányítanom, mert egyenest Jackson-ba botlunk. A vérfarkasunk megragadja a grabancát.
- Ki engedte ki az állataimat?!
Jaj, ezt a részt amúgy is passzoltam volna, de úgy vélem Jackson sincs veszélyben, csak nyögje ki amit megbeszéltünk, és úgy, ahogy megbeszéltük. Megvárom ezt az ominózus jelenetet, aztán mint aki stikkes a fejemet rázom a pajtásnak hogy vonuljunk odébb, a fegyvereinkért. Ez meg hadd menjen zúzni vámpír fejeket.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 9th Október 2016, 10:48



"Marionett Bábu"






Ahogyan szabadon engedtem az állatokat mintha csak megvadultak volna, hát igen a szabadság íze, mintha csak egy forradalom közepén éreztem volna magam. Törtek zúztak, mint ahogyan ez várható volt. Mikor az emberek meglátták az állatokat szabadon rögtön futásnak is eredtek még is ki járkálna nyugodtan amikor a leopárd és az oroszlán is szabadon volt. Volt egy kis ketrec amiben nyuszik voltak, nem mondhatnám túlságosan nagy volt de a célnak megfelel, amíg elvonulnak a veszélyes állatok. Kihajigáltam onnan a nyulakat, azok valahogy nem akartak kimenni, de kitessékeltem őket, majd be is bújtam, igaz csak fekve tudtam bemászni de szerencsére nem volt tele nyúl trágyával, majd magamra csuktam a ketrecet. Persze nem tudott bezáródni, eléggé vicces helyzet lett volna ha ide zárom be magam. Akkor bizonyosan életem végéig hallottam volna a sztorit Rey-től. Kicsit ijesztő volt amikor az oroszlán éppen a fülembe üvöltött, de nem foglalkozott velem, inkább a rohangáló emberek jobban lekötötték. Amikor minden veszély elvonult akkor ki jöttem onnan. Ahogyan kimásztam onnan nem telt bele tíz másodperc sem, éppen csak le tudtam magamról lerázni a szalmát. Amikor betoppantak Rey meg az állat idomár. Na de már ki is gondoltam mit fogok tenni. Jött is a kérdés, amire számítottam.
-Nos, hát gyakorolgattam és láttam szerre jönnek ki az állatok gondoltam megnézem mi a helyzet erre fel látom az a kis bohóc a sarokban nyitogatja a ketreceket.- nyeltem egy nagyot és levegőt vettem mert addig beszéltem levegő nélkül maradtam, persze csak elő akartam adni mennyire meg ijedtem a helyzettől majd folytattam- gyorsan kérdőre is vontam a kis vakarcsot, erre csak annyit mondok ezt parancsolták nekem, és hogy majd eljönnek nemsokára a vérünkért.- fejeztem be, közben mutattam a sarokban levő bohócra.
-Nem tudjátok mit akart ezzel mondani? Aztán ki is ütöttem ezt a vakarcsot de sajnos elkéstem vele éppen csak be tudtam bújni a nyulak ketrecébe, mielőtt megtámadott volna az oroszlán- fejeztem be és még mindig kapkodtam a levegőt, mint aki halálra van rémülve az ijedségtől. Láttam az állat idomár arcán kiülnek az erek az arcára, nagyon idegesnek tűnik nem lennék a helyükben amikor megtalálja a vámpírokat. Egészen jól sikerült a dolog, ekkor meglátom Reyt piával a kezében, nos hogy még egy kicsit valóság hűbb legyen a dolog, még egy kicsit alakítok a dolgon.
-Te szemét! Nem szégyelled magad most is iszol nemsokára fel kell lépnünk és te piálsz, hogy képzeled?- az üveget a lábától olyan öt centire tarthatta a nyakától fogva. Nem vagyok olyan ügyes mint ő de ezt nagyon fogom élvezni. Az oldalamról lekaptam a tőrt majd az üveget hajítottam meg, az egyből szét is robbant, és a tartalma mind Rey cipőjére ömlött, a kés meg pedig bele állt a földbe, nem sértve meg a cimborám lábát.
-Vajon kiknek a parancsára tette ezt? És mit jelent a vérünkért jönnek el?- kérdeztem tőlük, ezzel is a dologra vezetve a farkasunkat, szegényt ketten úgy rángassuk akár csak egy marionett bábut. El kell játszanunk, hogy nem tudunk a természet feletti létezéséről, különben még a végén gyanút fogna.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 9th Október 2016, 12:56


Jackson Winney
Jó nagy káosz kerekedett, mi csak megyünk előre, már túl előre is, nem erre számítottam hogy itt találkozunk a tett helyszínén. A vérfarkasoknak jó a szaglása, félek Jackson menten lebukik.
- Milyen bohóc?
Hangomban a kíváncsiság valódi érzés, nem ezt beszéltük meg. De tényleg fekszik valaki a dobozok között, a lába lóg ki, ami olyan kurta és tömzsi. Egy törpe. Kikerekedett szemekkel, bamba képpel meredek Jackson-ra, majd a feldühödött farkasunkra, aki most elengedi a pajtás grabancát és az egyre inkább kidülledő nyaki ereiből, meg az ökölbe szorított kezeiből arra következtetek, itt kő kövön nem fog maradni. Ez megy és még a végén megöli azt is, aki nekünk kell. Megvonom a vállam értetlenül a többi kijelentésre, a kérdésekre is. Amikor Jackson megrongálja a whiskymet, felháborodva kikérem magamnak.
- Az italom!
Úgy teszek, mint aki menten meghal egy kortyért, de láthatóan a farkasunkat abszolút nem érdekli a közjátékunk.
- Megyek és szétverem a pofájukat!
Kiáltja, majd ezzel a lendülettel és lelkesedéssel el is viharzik mellőlünk. Ó-ó, nah annyi nektek, vámpírok! Nagyon túl toltuk ezt a történetet. Úgy érzem sietnünk kell, ezért a cimbora mellé lépek és megragadom a karját.
- Menjünk!
Szerintem nem kell neki se kétszer mondanom, úgy elindulunk, mint akiket puskából lőttek ki. A díszletek mögött vannak a fegyvereink, lőfegyverek ezüst töltényekkel, valamint a kardjaink. Én a kardomat most csak felkapom a bal kezembe, a jobbal pedig lőfegyvert ragadok. Meg van töltve, csak ki kell biztosítani és már indulhatok is lövöldözni. De előbb még megvárom Jackson-t. Érdekes háttérzajként szolgál a morgás, valamint a csetepaté kibontakozása. Bár tudom a farkasok halandóbbak náluk, de fizikailag sokkal erősebbek, biztos hogy meggyűlt a bajuk vele.
- Ne feledd! Megöljük mindet, kivétel a rózsás muksót!
A mind alatt a farkasra is gondolok, legyen akármilyen szimpatikus, egyenes fickó, attól még szörnyeteg.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 9th Október 2016, 17:15



"Roham Kezdete"






Ahogyan előadtuk ez az egészet hát valami szuper kupát érdemeltünk volna, a farkas már azt sem tudja hova kapkodja a fejét. Teljesen ki kelt magából szegény ördög. De ez is volt a célunk nemde? Káosz! Amikor a vérfarkas eltűnt innen rendet tenni akkor már Rey szólt is hogy menjünk.
-Rendben, de gyorsan mielőtt lekésnénk az egészet- mondtam neki egy vigyorral az arcomon, rendesen felpörgetett ez az adrenalin ami a testemben van. Szuper érzés legutóbb a kincskeresési kalandunkban volt ilyen nagy adrenalin a testemben, de most újra és királyul érzem magam, mint egy drogos aki három hónap után az orrát ismét a fehér por lepi el. Gyorsan a falak mögé is mentünk, már ott is állt a kardom. Már nevet is adtam neki, hangosan ki is mondom hadd lássuk mit szól majd hozza.
-Bestia- szólaltam meg amikor a kezembe vettem, sokat gondolkoztam mi is illene a név, nem akartam semmi ilyen hülyeséget igazság pengéje vagy hasonló. De amilyen nagy ez a kard és brutális vágása van, szinte ketté lehet szelni vele az ellenséget, ez pont találó név lesz neki. Nem is néztem Rey arcára biztos valami hülye vigyor lehet az arcán. Mert Mr.Vérprofiságnak ez biztos hülyeség lenne, szóval remélem szó nélkül hagyja a dolgot de ezt nagyon kétlem. Mondjuk japánul sokkal inkább érdekesebben hangzik, egy japán történetben olvastam ott „ Zabimaru” néven emlegettek egy véres szörnyeteget nos, hát innen jött a neve. Én is pont ugyan úgy felszereltem magamat, mint ahogyan Rey egyik kezemben a kard, másikban meg egy szép kis pisztoly hát igen Rey rajkára ilyen téren nincsen hiány. Ezüst töltényekkel van megtöltve és végül a pisztoly burkolata is ezüst, még is csak a szörnyek ne tudják megfogni. Egy kis szentelt víz is van a zsebemben ha arra lenne szükség, kis nyugtató oldat számukra. Már jött is a figyelmeztetés nem hagyunk életbe senkit, nos hát igaza van félre kell tenni ilyenkor az érzékeny szívet és tenni a dolgunkat amit kell.
-Rendben, de a rózsás fickót ne merészeld majd megölni ha szembe találod magad, csak elkapjuk és ki hallgatjuk a pincédben majd eldöntjük mi legyen vele.- mondtam neki, nem szeretném csak az életét venni nem kaptam meg az indokot, hogy miért tette ezt. A pincében levő cafka nem árult el semmit sem amiből lehetne következtetni, csak azt hogy ki a felelős érte. Az is valami de az én lelkemnek ez oly kevés. Sokkal könnyebb volt abban a tudatban élni, hogy a szüleim egy felelőtlen emberi hiba következtében vesztettem el, mint abban hogy vámpírok ölték meg őket. Persze a könnyebb nem mindig jobb, mint ez esetben is. Örülök Rey kinyomozta az egészet különben sosem tudtam volna meg a szüleim halála mekkora egy nagy hazugság volt. Ahogyan kilépünk a „ hadszíntérre” egyszer csak egy kezet látok a lábamnál. Ekkor kicsit végig futkosott a hideg a hátamon, de láttam én már ennél szörnyűbbet is.
-Úgy látom a vérfarkasunk teszi a dolgát.- néztem Rey felé egy mosollyal az arcomon, ekkor már nem hiszem lehettek bent halandók, persze rajtunk kívül. Akkor indulhat a buli, a hang után mentünk ha Rey is követett engem. Mert eléggé nagy lármát csapott az marionett bábunk, nem lehetett volna nem hallani. Egyszer csak belépünk valami a cirkusznak az előadó helyiségébe, ott áll a vérfarkasunk körülötte meg öt hat emberke akivel viaskodik. Na ezek lehetnek a vámpírok, alaposan körül nézek van-e a lelátókon valaki, de egy léleknek sincs nyoma ott. Na akkor nem kell vissza fognunk magunkat.
-Tiszta a terep, mehet a „banzai”- mondtam neki majd vártam Rey parancsát, hogy elkezdhessük a rohamot a természet fölöttiek ellen. Még a rózsás fickót nem láttuk sehol sem, de majd elő kerül az is..


Fegyver:
 
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 10th Október 2016, 16:31


Jackson Winney
Arra kapom fel a fejem hogy a cimbora becenevet ad a kardjának. Heh? Igaz nem néz ide, így nem látja a kételyt, mely megcsillant a szemeimben a kardjára tekintve.
- Csodálkozom miért nem favágó?
Tényleg nem tudom megállni szó nélkül, bár a további megnyílvánulásai elhussantják a kételyt, attól még mókás egy paradoxon. Kellően idétlen vigyorral indulok el, egyszer megcsóválva a fejemet. Hát az ember mindig tanul valami újat, minden nap. Nagyon törnünk sem kell magunkat hogy megtaláljuk a díszes kompániát, a farkas olyan lármával van, csak követni kell a hangokat. Kilépünk a függöny mögül, egyből látni lehet nem tétlenkedett az ordas, néhány alsóbbrendű vámpírt tisztességgel szétkapott már. Átlépek a végtag darabok felett, követjük továbbra is a hangokat és amikor Jackson mégis megszólal, leintem. Ne feledje, ezek mindent hallanak, bár most el vannak foglalva egymással. De ha sokáig poénkodik hangosan, előbb meghallanak minket mielőtt odaérnénk. Menet közben én is alaposan körbenézek, de nincs senki se a lelátókon, se a nézőtéren. Az emberek már eliszkoltak, csak mi vagyunk és a szörnyek. Mikor belépünk a harctérre, a farkast alaposan körbefogták, valakit sarokba szorított. Ha tippelnem kéne, akkor ő lesz a célpontunk, akiért jöttünk, de sajnos teljesen kitakarják. Így a rózsát sem látjuk.
- Kezdjük!
Eszelős vigyorral az arcomon indulok meg feléjük. Én nem köszönök, meg nem kérdezek senkitől semmit, csak megyek előre csendben és elkezdek lövöldözni mindenre ami mozog. Először a farkas komát érik a lövések hátulról, jót fintorgok a látványán, mert rút egy jószág, mint minden alakváltó, hiába hogy egy termetesebb farkasra hasonlít az előbb még kint italoztam vele. Közben Jackson is lő, igyekszem olyanra célozni amit még ő nem talált el így spórolhatunk a lőszerrel. Amikor beérünk arra a részre ahol az imént még dulakodtak, már csak a saját vérükben szanaszét fetrengő bolondokat látunk. A munkák ezennel még nem ért véget. Elrakom a fegyverem és előhúzom a zsebemben őrizgetett szérumot, ami tulajdonképpen egy halottnak a vérét tartalmazza. Jackson kezébe nyomom, ha már ő is elrakta a lőfegyverét. Ez után a karddal a kezemben körbemegyek nyakazni. Egyedül a rózsa huszárt nem érintem, akinek épp most adja be Jackson az altatóját. Mert hát az ezüsttől ezek a dögök nem halnak meg, kivétel az ordas barátunkat de a biztonság kedvéért őt is megrövidítem. Attól a szérumtól meghalni ugyan nem fog, csak jót szundikál a delikvens, muszáj mert nem szeretném hogy hazafelé menet a kocsiban feléledjen és megpróbálja letépni a fejünket menet közben. Bár egy kifacsart nézőpontból az is jó móka lenne, de most ejtsük a lehetőséget.
- Bocsáss meg!
Egy amolyan sajnálkozó tekintettel adózok a volt ivócimborámnak, tényleg kár érte. Majd mivel végeztem, így a kard is a tokjába kerül, odarohanok Jacksonhoz, megragadom a vámpírunk lábát.
- Mehetünk?
Nem rohanok, megvárom míg elindulhatunk, hogy aztán kicipeljük a fazont a kocsihoz. Betuszkoljuk abba és irány a Sánchez birtok.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve: 10th Október 2016, 20:53



"A Harc"






Nem is vártam mást Reytől, mint egy ehhez hasonló beszólást nem is lepődtem meg rajta. De azért valljuk be egészen jól vág az elméje a viccben, olyan gyorsan képes kitalálni vicces dolgokat. Viszont ezért is bírom őt annyira, elegem volt már a vér komoly emberekből, és ezeknek a cimborám teljesen ellentétük. Kérdésére nem válaszolok csak csúnyán megnézem, de ez nem én lennék ha nem vágnék vissza valamivel szóval meg is szólalok.
-Mert talán nem fejsze?- feleltem kérdéssel a kérdésére, vissza kell szólni még a végén azt hiszi elment a kedvem a dologtól vagy éppen berezeltem a helyzettől. Mondjuk az adrenalin még mindig tombol a testemben, már kíváncsi vagyok mi fog történni. Izgatott is vagyok mert ilyenen még nem vettem részt, mármint hogy természet felettire vadászunk, pontosabban vámpírra és vérfarkasra. Bár az utóbbi inkább csak szükséges áldozat a céljainkért, nem rajta van a lényeg. Néma csendben haladunk előre, igen a vihar előtti csend. Mondjuk nem is vártam mást a cimborámtól, szerintem ilyenkor átvált vérprofi űzőmódba és ilyenkor hátra hagyja a vicces énjét, tulajdon képen ez igaz is nincsen itt helye a viccnek, most komolynak és figyelmesnek kell lenni. Koncentrálni kell a dolgok alakulásához, mert nem szeretném ha éppen Rey esne a bosszú hadjáratnak áldozatául vagy éppen én. Na az nagyon ironikus lenne, jön a fiú bosszút állni és végül a szülei sorsára jut. Mondjuk ebből nem fog inni a vámpír amíg csak egy csepp vér van a testemben vagy egy lélegzetnyi szusz a tüdőmben addig harcolni fogok. Hallottam a parancs szót „ kezdjük”, ekkor már nem lehet vissza vonni a dolgokat. Rey rögtön le is adott pár lövés a vérfarkasunkra, nos hát nem éppen tisztességesen hátba lőtte, de ki jár ezeknek a tisztességes harc? Nem hinném csak azt kapják amit érdemelnek semmi többet, sem kevesebbet. Én inkább a vámpírokra összpontosítunk, ahogyan meglátták kidőlt a vérfarkas már sok időt nem is pazaroltak rá, nekünk rontottak. Ők még mindig létszám előnyben vannak, de ahhoz képest a vérfarkas milyen nagy rendet tett itt eléggé gyönge vámpírok lehetnek, de nem szabad lebecsülni sem őket ám. Nem mondanám tökéletes a célzásom, legalábbis Reyehez képest aki még a legyet is röptében lövi le. Viszont két vámpírt sikerült eltalálnom lábon, persze én a fejüket céloztam de ha oda talált be hát én mit csináljak. A bestiámnak is kell egy két dolgot tenni. Lassan már közelebb értek, ekkor elhajítottam az üvegcsét olyan alma nagyságú lehetett, kerek üvegben volt a szentelvíz és Rey felé kiáltottam.
-Lőj- mondtam neki, és ha jól hallottam akkor már tüzelt is eltalálva ezzel az üvegcsét és a benne levő szentelt víz rájuk fröccsent, akár csak egy háborús harctéren a fehér foszfor ugyan olyan égési sebeket okozott ezeknek a dögöknek. Persze ez nem állította meg őket abban, hogy ne folytassák a harcot. Ekkor a távolban megláttam egy álldogáló fickót, és egy fekete ingben volt és a mellkasán egy nagy piros rózsa. Ő lesz a mi áldozatunk biccentettem is Reynek, hogy lássa még a végén lelőné nekem és akkor hol lenne a mulatság. Még öt vámpír lehet életben aki tudd harcolni, kettő lesz az enyém és három a Reye. Legalább is így tisztességes ha ketté nem vágunk egyet, na de majd a végén kiderül. Szerencse a helynek egyetlen kijárata van és mi őrizzük azt, szóval ha sikerül tartanunk a helyet akkor nem menekülhet el az ellenségünk sem.
-Kettő az enyém, és három a tied nem akarok kapzsi lenni- mondtam neki gy vigyorral az arcomon, azzal kicsit arrébb léptem, de csak olyan öt lépést. Ha közel harcra kerülne a sor akkor ne vágjuk egymást le a pengékkel. Idő közben ki ürült a táram most már nincsen idő tölteni, szóval le is dobom a pisztolyt a földre, igaz ezüstből van de ha üres sok hasznát nem veszem. Olyan három lépésre lehetnek már elő rántok a kardomat, szokásos pozíciómba egyik kezemben a kard másikban a tokja. Viszont a kardra tettem egy kis újítást mivel gondolkoztam a dolgon, ők nem emberek és ha a tokkal meg is ütöm valamelyiket csak röhögne egyet rajta, ezért bevonattam a toknak egy részét ezüsttel, no így már érdemesebb használni. Ahogyan arrébb léptem látszólag ketté vált a csoport, nem tudom miért talán megérzésből de Rey fele ment a három, vagy csak simán hallották a dolgot nem tudom. Még mindig az oldalamon voltak a kések amivel felléptünk volna a porondon. Gyorsan az egyiket el is hajítom az egyik vámpírt mellkasába bele is áll a tőr. Nincsen ezüstből szóval megölni nem fogja, de legalább egy kicsit lelassítja amíg én elbánok a másikkal.Persze Reynek gondot sem okoztam ezek a dögök úgy haladt végig rajtuk, mint a kés a vajon. Nekem annál nehezebb dolgom volt mivel én még nem vagyok annyira harc edzett, mint ő. Az egyik a földön fekszik a másik rohan felém, mikor közel ér akkor egyet vágtam felé majd sikerült is eltalálnom, a hasa környékén, amitől az emésztő rendszere a földön landolt, mármint amit emberként használt. Ettől még nem hallt meg, de már harcképtelennek mondható viszont a másik már kihúzta a tőrt a mellkasából, és felém rontott egy az egyben nem hiszem gondot fog okozni. Nála azonban alaposabb voltam és rögtön fejre mentem, felülről csaptam lefele ettől a feje szinte ketté is vállt, úgy omlott össze mint egy fát amit kivágtak. Majd a földön heverő vámpírra nézek, rideg tekintettel persze az adrenalin tombol bennem ekkor nem nagyon gondolok arra hogy most mit teszek, vagy éppen hány álmatlan éjszakám fog lenni ez miatt de nem érdekel.
-Nincs kegyelem számotokra- majd felemeltem a kardom, ekkor a kezével a lábamat ragadta meg, már sok erő nem lehet benne inkább olyan könyörgés akart lenni de már hang nem jött ki a torkán. Kegyetlenül suhintottam penge éles kardommal, végtelen volt de megérdemli ki tudja milyen szörnyűséget tett eddigi élete során, hány gyereket hagyott szülő nélkül felnőni. Pengém könnyedén lecsapta a fejét, ekkor még a keze a lábamon, persze nem volt még beállva a hulla merevség ezért könnyedén le tudtam rázni magamról. Rey gondolom figyelemmel kísérte a dolgot, mivel ő már régen végzett ezekkel nekem tovább tartott. Ez normális szerintem én először öltem életem során és nem is egyet hanem kettőt nem olyan könnyű ez azért annak a tudatában sem, hogy tudom milyen szörnyek ezek. Ekkor elő veszem a szérumot amit még a csata kezdete előtt adott nekem, még is csak haza kell vinni valahogyan őt. Elindultunk feléje, Rey egy kicsit elterelte a figyelmét vagy éppen rá figyelt jobban egy óvatlan pillanatban be adtam a szérumot számára. Rögtön felém is kapott, karomat sikerült megkarmolnia de ez nem veszélyes csupán felszíni sérülés az egész. Öt másodperc múlva már ki is volt dőlve a fickó. Reyre néztem elégedett tekintettel, amivel azt sugároztam feléje sikerült. Nem hinném sajnálatból mondta inkább csak próbált lenézően viselkedni vele. Elraktuk a fegyvereket a munka végeztével, majd Rey meg is ragadta a lábát, úgy húzta akár csak egy dögöt, jó látvány volt tetszett a szememnek és főleg a lelkemnek.
-Persze, ha már minden meg van de nem kellene valami ponyvába becsavarni? Mert eddigre kint tele van a hely rendőrökkel meg újságírókkal, persze sok bámészkodóval. Mi legyen vele?- kérdeztem tőle, ő tervezte el ezt az egészet akkor gondolom valami menekülő útra is gondolt különben furcsa volna ha így vinnénk ki. Ekkor egy mosoly jelent meg az arcán.
-Sejtettem- mondtam feléje, persze hogy volt olyan okos és ki tudakolta hol lehet elhagyni a helyet úgy hogy senki ne vegyen észre minket. Kardomat az egyik vámpír ruhájába törültem majd  beraktam a tokba. Gyorsan és gond nélkül el is hagytuk a helyet, a vámpírt be tuszkolva a kocsiba.
-Hmm az első vadászatom és csupán egy karcolással megúsztam- mondtam neki mosolyogva, majd szélsebesen száguldottunk a Sánchez birtok fele, győztesen.


//Vége / Folytatás Sánchez Birtok/Kínzó kamra//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Cirkusz ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Cirkusz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kelet new orleans-
Ugrás: