Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
9th Október 2017, 03:34
írta: Diana V. Strzechowski
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belső udvar
8th Október 2017, 21:29
írta: James Bryant
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Uszoda
28th Szeptember 2017, 23:19
írta: Christopher Gordon
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
Cat & és a kandúr
27th Szeptember 2017, 22:32
írta: Catherine Williams
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
Bárpult
30th Augusztus 2017, 01:34
írta: Adele Vien
A Kandúr "barlangja"
21st Augusztus 2017, 19:42
írta: Damien Tecuaneztli
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Iskolai folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Iskolai folyosók ; Elküldve: 27th Június 2016, 21:20


Vissza az elejére Go down
Eden Deveraux
ifjonc boszorkány

avatar

Posztok :
51
Kor :
19
Lakhely :
◉ new orleans
Foglalkozás :
◉ még gimis vagyok
. :


Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.


Van különbség a tudás és a megtapasztalás között.


Ha valahogyan reményt tudok ültetni a kétségeim, bátorságot a félelmeim és büszkeséget az önsajnálat helyére, akkor... képes leszek elérni, amit akarok.



Tárgy neve: Re: Iskolai folyosók ; Elküldve: 27th Június 2016, 21:32



- Evelyn -



CSATT, hangosan csapódott be előttem a szekrényem ajtaja, hogy majdnem már orrom sem volt. Felkaptam a fejemet és ingerülten a mellettem álló nőszemélyre néztem. Aki lám, csak lám, hát nem Veronica volt?
- Veronica... – morogtam, mintha legalábbis vérállat lennék és nem boszorkány – mit akarsz?
Épp csak egy pillanatra volt meglepődve a mérges hangszínemen. Általában nem beszéltem neki vissza akármivel is sértegetett. Gondolom azt hitte nincs merszem – és bizonyos értelemben igaza is volt -, de valójában csak nem akartam nagyobb balhét, mint amit amúgy is kreált. Igy is, most is megnéztek minket a folyosón mellettünk elhaladók. Némelyek megálltak és beszélgetést imitáltak, de valójában a show műsort várták. Minek a címe: hogyan alázzuk meg a nyomorék Eddie-t a mai napon?
Felocsúdva a meglepetésből és undoritó elégedett vigyor jelent meg Veronica képén. Ahogy a hiénáinak is mögötte, de őket szinte már észre sem vettem. Annyira jelentéktelenül hasonlóak, illetve az árnyékai voltak Veronicának.
- Gondoltam ránézek az én egyetlen drága kis háziállatomra hogy van mostanság.
Vihogás tört ki a háta mögött. Felrántottam az államat úgy néztem vele farkas szemet.
- Amíg itt van Karthik addig nem mersz idejönni, ha? Tán félsz tőle? – kérdeztem megtelve gyűlölettel, ami kivételesen erőssé tett annyira, hogy ezt a megjegyzést megmerjem engedni magamnak.
Veronica először eltátotta a száját, majd elvörösödött a feje. Aztán hirtelen megragadta a vállamat és meglepően erősen megszorított.
- Mégis mit képzelsz magadról ki vagy te? Hogy igy beszélj velem?! Egy senki vagy! Egy furcsa lány, akit mindenki utál vagy lenéz! Nem vagy te itt SENKI! – Hangja annál jobban emelkedett minél többet beszélt aztán nekitaszajtott a szekrényemnek, mire én felszisszentem, majd közelről kiabálta az utolsót az arcomba.
Mindenki más a folyosón vagy nevetett, vagy összesugdosott, de senki nem próbált meg közbe lépni. Ahogy soha sem. Vagy mert egyetértettek a kis elkényeztetett királynővel, vagy mert féltek tőle, hogy aztán a haragja rájuk irányul. Az én haragom is felütötte azonban a fejét. Erősebb volt mindennél, amit éreztem. Az adrenalin, ami ezzel jött megtöltötte a bensőmet és elkábította a fejemet. A kezeim ökölbe feszültek. Az erőm csak úgy örvénylett bennem, ki akart törni. Éreztem, hogy el akarja érni Veronicát. Azt akarja, hogy büntessem meg.
Talán ténylegesen csinált is valamit, mert a következő pillanatban Veronica egy fájdalmas kiáltással rántotta le rólam a kezét. Ami olyan fehér volt... nem, nem is inkább betegesen lila, mintha legalábbis szárazjégbe dugta volna pár percre.
- Mi a... Mégis mit műveltél velem te boszorkány?!
Erre még nagyobb lett a zsibaj és egyre többen gyűltek a folyosó ezen részére.
Belém mart a félelem. Erősebben, mint az erőm hideg ujjai szoktam. Jóég! Mit tettem? Én... én nem akartam bántani, akármennyire is utáltam őt nem akartam. Az erőmmel nem. Soha. Ó, jézusom, kezdem elveszíteni az irányitást felette. Nem... nem biztonságos itt maradni. Még másokat is bántani fogok.
NemNemNemNemNemNem.
Légzésem felgyors, kapkodva szívtam be a levegőt a számon keresztül. A látásom elhomályosult csak azt láttam, ahogy Veronica tovább kiabál velem és előttem hadonászik. A fülem zúgott és szédült. Úgy éreztem mindjárt elájulok. Vagy felrobbanok.
Riadt tekintetemet ide-oda kapkodtam segítségért.



SZAVAK SZÁMA: 499 | EZT VISELEM | MEGJEGYZÉS: remélem, akkor jó lesz... ^^"

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Iskolai folyosók ; Elküldve: 29th Június 2016, 13:46



to Eden <3


Hazudnék, ha azt mondanám, hogy örömmel járok iskolába, hiszen melyik normális ember szereti ezt a helyet? Mégis, mostanában örülök, ha ide jöhetek, hiszen ha csak egy kis ideig is, de tudom, hogy nem kell a családom ostobaságait hallgatnom. Először csak azt hittem, hogy a nagyapámat az öregség kísérti, és azért beszél zöldségeket, de úgy érzem, hogy kezd túlzásokba esni. Nem is értem, hogy a szüleim hogyan hihetik el azt a sok butaságot. Hát felnőttekhez méltó viselkedés az? Már kiskoromban is gyakran éreztem azt, hogy kilógok a családból, ahogyan azonban az évek egyre csak telnek, úgy én is biztosabb vagyok abban, hogy nem vagyok közéjük való. Ahogyan Theo sem. Már az is megfordult a fejemben, hogy minket adoptáltak, vagy valami hasonló. Aztán be kell, hogy látnom, hogy sajnos nem... ez a dilis család mégis csak az enyém.
Táskámat a vállamra akasztom, kezembe veszem az ásványvizemet, és úgy hagyom el a kémia labort. Nem vagyok az a túl népszerű lány ebben a suliban, viszont rengeteg barátom van, szinte mindenkivel szót értek. Ma azonban nincs túl sok kedvem senki társaságához, még mindig bosszant ez az egész tigrises dolog, amit akármennyire is szeretnék elhinni, csak röhögni tudok rajta. Kifejezéstelen arccal vonulok végig a folyosókon közbe - közbe lelkesen integetek néhány ismerős arcnak. Befordulva azonban a folyosón, nagy tömegre figyelek fel. Megszaporítom a lépteimet, és tolakodva furakodok át a kíváncsi tömegen. A látvány azonban, ami fogad, meglep. Ott áll az új lány, akit azóta piszkál mindenki, amióta csak betette a lábát az iskolánkban. Még sosem beszélgettem vele, de nem azért mert szerintem is valami fura lény lenne, hanem csak simán nem volt még rá alkalmam. Aztán vele szemben ott jajjgat Veronica, az iskola libája, akinek hobbija átgázolni az emberek lelkén, és aki úgy hiszi magáról, hogy vagány csaj, pedig Ő sem különb másoktól. tekintetem akaratlanul is megakad a kezén, ami olyan lila, mintha nem is tudom... Ijesztő. Ismét az új lányra pillantok, kimeresztett szemekkel bámulom. Vajon ezt Ő tette? Nem, az kizárt! Biztosan csak egy ártalmatlan baleset az egész. Ami inkább megrémiszt, az a lány reakciója. Olyan, mintha az ájulás kerülgetné, meg mintha nem is lenne itt köztünk. Mint aki sokkot kapott. Veronica csak tovább hisztérikázik és sajnáltatja magát, amitől nekem felfordul a gyomrom. Beállok a két lány közé, mintha lenne bármi közöm is a két lány vitájához.
- Jól van, Vero. Értettük. Fájdalmaid vannak. Véletlen volt, nem kell túlreagálni a dolgokat. Menj inkább és nézesd meg az iskola orvossal. - nem érdekel a tömeg, ahogyan a Veronica morgolódása sem, hátat fordítok neki, szembe az új lánnyal. Megragadom a vállát és rángatni kezdem.
- Héé! Jól vagy? - kérdem aggódva, miközben várom, hogy választ adjon. Őt valahogy sokkal jobban sajnálom, mint azt az ostoba Veronicat. Biztos vagyok abban, hogy nem Ő kezdte a balhét.



SZAVAK SZÁMA: 460 | MEGJEGYZÉS: bocsi, hogy csak most

Vissza az elejére Go down
Eden Deveraux
ifjonc boszorkány

avatar

Posztok :
51
Kor :
19
Lakhely :
◉ new orleans
Foglalkozás :
◉ még gimis vagyok
. :


Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.


Van különbség a tudás és a megtapasztalás között.


Ha valahogyan reményt tudok ültetni a kétségeim, bátorságot a félelmeim és büszkeséget az önsajnálat helyére, akkor... képes leszek elérni, amit akarok.



Tárgy neve: Re: Iskolai folyosók ; Elküldve: 30th Június 2016, 18:59



- Evelyn -



Hirtelen kitisztul a látásom, amikor egy sötéthajzuhatag kerül a látóterembe. Hallom a szavakat, amiket az előttem álló lány mond, látom is, ahogy gesztikulál a kezeivel - de még nem tudom feldolgozni mi is történik.
- Megyek is! - sűvít Veronica hangja a döbbent csend fölött. De miért döbbent? Várjunk ez a lány leosztotta Veronicát?, képedek el. Majd hallom, ahogy a méhkirálynő afektálva hozzá teszi. - És az igazgatóhoz is elmegyek! - Vádlón felemeli a kezét, amibe kezd már valamennyire visszafutni a vér. - Ez nem volt véletlen! Tudom, hogy ez a furcsaság művelte. Nem tudom, hogy csak tudom! És meg fog lakolni érte.
Aztán a másik lány, akit még nem ismerek hátad fordít neki, mire egyenesen majd felrobban. Komolyan, még mérgesen toppant is egyet a lábával, mielőtt a kis utánfutóival eltrappolna. Más esetben jót mosolyognék a dolgon, de most egyáltalán nem vagyok olyan állapotban.
Mikor aztán megragad és rángatni kezd, meglepődötten pillogok rá. Még a józan észt is kirázza belőlem, de amikor már éppen tiltakoznék veszem észre, hogy aggódóan pillant rám.
- Pe-persze - nyögöm ki, aztán a kezemet az övére teszem, hogy megállítsam, és ne aggódjon tovább.
Veszek egy mély levegőt és teljesen lenyugszom. Aztán a tekintetem körbevezetem a körülöttünk lévőkön és szúrós pillantást vetek mindenkire, aki kíváncsian tekintget errefelé. Várok, míg eloszlik a tömeg végre, és nagyjából kettesben maradunk a folyosón. Legalábbis ezen a részén.
- Köszö- - elakad a hangom, amikor rájövök, hogy még mindig fogom a kezét. Hirtelen olyan jól esett az érintés, megnyugtató volt, hogy bele sem gondoltam mit tehetek vele. Hogy mire vagyok képes. Gyorsan elrántom a kezem, és lerázom az övét a vállamról. Gyengéden felmosolygok rá, nem akarom, hogy megsértődjön. - Most már sokkal jobban vagyok. Köszönöm szépen, hogy segítettél! Ez nagy dolog volt - kezdek aztán hadarni. - Nem sokan merték volna megtenni azt, mint amit te. Most. Tettél. Főleg nem miattam. Mert hát ugye, Veronica mindig ezt csinálja. Olyan egy kis kiállhatatlan dög - morgolódom összehúzott szemekkel, lehajtott fejjel, majd gyorsan felnézek és körül, hogy vannak-e itt hallgatozó egyének. Mindegy, Veronica úgy is megtudja mindig, ha rosszat mondanak róla. Megdörgölöm a nyakamat, és nekidöntöm a hátamat a szekrényem ajtajának. - Tényleg azt mondta, hogy elmegy az igazgatóhoz? Szerinted megteszi? Gáz lesz belőle?
Idegesen pislogok rá, mert nem tudom, hogy válaszolni fog-e. Hogy egyáltalán akar-e beszélgetni, vagy most hogy elvégezte dolgot - megvédett egy szerencsétlent a teljes megaláztatástól - már menne-e a dolgorá, mint mindig. Ha mégis marad kissé félszegen előrenyújtom a kezemet.
- Eden vagyok. Eden Deveraux.



SZAVAK SZÁMA: 416 | EZT VISELEM | MEGJEGYZÉS: remélem, használható Embarassed

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Iskolai folyosók ; Elküldve: 1st Július 2016, 16:27


Eden & Evelyn
Bajban ismerszik meg az igaz bart.

Semmit sem utálok annál jobban, mint mikor valakit kiközösítenek. Bár fogalmam sincs, hogy milyen érzés az, hiszen nekem mindig könnyedén sikerül beilleszkednem bárhová, de sajnálom az olyan elesetteket, akik nem találják a helyüket. Azt pedig nem tartom egyáltalán fairnek, ha egy gyengébbet bántanak. Bár a vita végére értem ide, de így is tisztában vagyok azzal, hogy Veronica volt az, aki kezdte az egészet.  Talán nem lett volna jogom ahhoz, hogy bele szóljak, hiszen nem vagyok én hős, és nem is áll szándékomban azzá válni, viszont úgy éreztem, hogy lépnem kell. Nem helyes, hogy ez az ostoba, elkényeztetett lány rettegésben tartson mindenkit, aki számára nem megfelelő. Hát ki Ő, hogy ítélkezzen az emberek felett? Felvonom szemöldökömet, közben pedig hallgatom Veronica gyűlölettel teli szavait. Aprókat lélegzek, ezzel nyugtatva magamat, és igyekszem nem visszaszólni valami sértőt, amiből csak még nagy botrány lenne. Ennyi épp elég mára azt hiszem, nincs értelme, hogy még én is rátegyek egy lapáttal.
- Viszlát, Veronica! - igyekszem egy ennyivel letudni a beszélgetést, sőt még egy bájos mosolyt is erőltetek magamra, had mérgelődjön csak tovább. Tekintetem a kezére téved, ami már egyáltalán nem olyan csúnya, mint volt néhány perccel ezelőtt. Fogalmam sincs, hogy mi történt vele, vagy, hogy tényleg az új lány tette-e vele, de ilyet még soha nem láttam. Minden bizonnyal csak baleset volt az egész, lehet, hogy az az félnótás Veronica beverte valahová, és gondolta, hogy egyszerűbb lesz, ha az új áldozatára fogja. Mintha nem ismerné az egész iskola, ezt az undok nőszemélyt...
Megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy a lány jól van, bár mintha még mindig látnék rajta valami félelmet. Veronicától tartana ennyire? Azt is elképzelhetőnek tartom, hiszen az a lány, maga a bestia. Tudni kell, hogy hogyan kezeld az olyan embereket, mint Ők, és ehhez az a legfontosabb, hogy bátran szembe merj állni vele. Ezt persze az új lány honnan is tudhatná? Kicsit meglep ahogyan lerántja magáról a kezemet, de egyáltalán nem veszem zokon. Hátrálok is egy aprócska lépést, csak, hogy ne érezze magát kellemetlenül. A tömeg körülöttünk szépen lassan feloszlik, néhányan mintha még csalódottak is lennének, amiért nem volt ennél komolyabb verekedés, hiszen milyen izgi lehet megalázni egy ártatlan lányt, nem igaz? Szánalmasak.
- Nem kell megköszönnöd, ez csak természetes. Veronica valójában nem olyan kemény csaj, mint amilyennek mutatja magát, hidd el nekem. Az igaz, hogy sokan tartanak tőle, de még többen vannak azok, akik ki nem állhatják. -  válaszolok, és bízok abban, hogy ezzel sikerül megnyugtatnom Őt. Pillantásommal követem az Ő tekintetét, mintha keresne valakit, vagy mintha attól rettegne, hogy valaki kihallgatja a beszélgetésünket. -  Ne aggódj miatta. Most egy ideig biztosan leszáll rólad. Biztosan iszonyú megalázónak tartotta, hogy alul maradt. -  széles vigyorra húzódik a szám, hiszen tényleg nagyon élvezetes volt hallani, ahogyan hisztérikázik a keze miatt. Ráadásul a fél iskola előtt. Idő kell neki, hogy feldolgozza a történteket, bár abban biztos vagyok, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem űzi innen az új lányt. -  Igen, azt mondta. És valószínűleg meg is teszi, hiszen Ő Veronica. Szeret a figyelem középpontjába lenni. -  válaszolok kérdésére, majd vágok egy ostoba fintort is. -  De ne aggódj. Nem lesz belőle gond. Ahogyan a kezét elnéztem már szinte semmi baja. A vitát pedig Ő kezdte, ezt többen is tanúsítani tudjuk. -  próbálom ismét megnyugtatni, azonban nagyon foglalkoztat ez a dolog. Igaz, hogy megfogadtam magamban, hogy nem fogom firtatni a témát, ami a Veronica lila kezét illeti.... de akkor is fura az egész. És kíváncsi lettem. - Valójában mi is történt a kezével? -  kérdem, miközben őszinte válaszra számítok. Nem vagyok túl jó ember ismerő, abban azonban biztos vagyok, hogy ez a lány nem szándékosan ártott Veronicanak.
- Örvendek, Eden. Én Evelyn vagyok. Evelyn Westfall. -  barátságosan fogadom el a felém nyújtott kezét, azt azonban nem teszem, hozzá, hogy tudom a nevét. Hiszen ki ne ismerné a titokzatos új lányt?

Vissza az elejére Go down
Eden Deveraux
ifjonc boszorkány

avatar

Posztok :
51
Kor :
19
Lakhely :
◉ new orleans
Foglalkozás :
◉ még gimis vagyok
. :


Az aggodalom része az életnek, de soha ne hagyd, hogy elhatalmasodjon rajtad és uralkodjon fölötted.


Van különbség a tudás és a megtapasztalás között.


Ha valahogyan reményt tudok ültetni a kétségeim, bátorságot a félelmeim és büszkeséget az önsajnálat helyére, akkor... képes leszek elérni, amit akarok.



Tárgy neve: Re: Iskolai folyosók ; Elküldve: 24th Július 2016, 16:23



- Evelyn -



- Nem - vágok a szavába, és kellemetlenül elhúzva a számat, megdörzsölöm a karomat. - Hidd el, hogy ez nagy szó. Mások nem tették volna meg... nem tették meg, amit te. Úgyhogy tényleg: köszönöm! - Majd fújtatok egyet és csípőre teszem a kezem. - Hidd el - rázom a fejem - nagyon jól tudom, hogy mennyire nem kemény.
Egy pillanatra elgondolkozom azon vajon Veronica jobban tudná-e kezelni az erőmet, ha a helyemben lenne. Ez a lány - nézek fel - biztosan ügyesebb lenne, mint én. Olyan lazának, és magabiztosnak tűnik, gondolom elragadtatottan, és sóhajtok egyet.
Keserűen felnevetek és ismét megrázom a fejemet. Nem elutasítóan, mint inkább lemondóan.
- Szerintem ezt ő nem vereségnek tudta be... Aggódnom pedig mindig kell. A nap minden percében - csúszik ki a számon, majd gyorsan elhallgatok.
Nem akarok olyan lánynak tűnni, aki folyton panaszkodik. Aki elfogadja a kínzást és mártírnak mutatja be aztán magát. Egyszerűen én csak nem akarok visszavágni, mert abból semmi jó nem sülhet ki. Azért is mondtam az előbbit... nem azért, mert annyira félnék mindennap Veronica bosszújától. Hanem mert az erőm miatt oda kell figyelnem, hogy ne bántsak senkit. Talán nem is kéne járnom tovább iskolába - legalábbis amíg nem tanulom meg hogyan uraljam az adottságom. Azt viszont nem biztos, hogy épp ésszel bírnám. Kell valami kis normalitás az életembe. Felnézek. Mint mondjuk egy lány barát...
- Na, igen - grimaszolok, aztán lesújtottan sóhajtok egyet. - Nem akarok újra az igazgatóhoz menni, magyarázkodni... Amúgy sem tudom mit mondjak az egész esetről. - Félrepillantok, majd meglepetten felkapom a fejem a biztató szavaira.
Kissé megkönnyebbülök és a szívem is felenged. Már nem dobog olyan vadul és nem is szorít annyira a mellkasom, mint az előbb. A feszesség a végtagjaimból is elszállt. Majdhogynem olyan melegség tölti el a bensőmet, mint mikor Karthikkal szoktam lenni. Az erőm hidege egyelőre úgy tűnik távol marad.
Erre a gondolatra megkönnyebbülten felsóhajtok és már megengedek egy halvány mosolyt is a lány felé. Kicsit előrébb lépek, majd félig megfordulok, hogy kinyissam a szekrényemet. Azonban nem akarok teljesen hátat fordítani. Nem akarom, hogy még elmenjen...
- Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle - mormogom, majd benyúlok, hogy kivegyem a táskámat.
Tulajdonképpen éppen azért voltam itt, amikor rám tört Veronica, hogy felszedjem a cuccaimat, mert mára végeztem. Nekem nem volt több órám, úgyhogy alig vártam, hogy hazamenekülhessek... Most már viszont annyira nem akartam sietni. Viszont lehet, hogy ennek a lánynak még vannak órái és sietnie kell. Mondjuk nem tűnik úgy, mint aki emiatt aggódna.
Amikor viszont felteszi a kérdést vállaim megmerevednek. Feleslegesen tovább pöcsölök még a szekrényben matatva, próbálva az arcomat annyira neutrálisra varázsolni, amennyire csak lehet. (Bár nekem ez soha nem szokott sikerülni.) Belül viszont hihetetlenül pánikolok. Mit mondjak neki? Mit mondjak neki? MÉGIS MI A FENÉT MONDJAK NEKI? Az igazságot - hogy az erőm elszabadult és valszeg, ha tovább ott tartja a kezét, akkor az egészet lefagyasztottam volna - mégsem tehetem. Hacsak...
Hirtelen fordulok meg és összehúzott szemekkel nézek végig rajta. Az aurája másabb, mint egy emberé, de... nem is tudom. Olyan furcsa az egész. Mintha ember lenne, de közben mégis van egy furcsa csavar az egész burokban, ami körül veszi. Vajon ez mit jelenthet? Az biztos, hogy nem lenne okos csak emiatt kifecsegni neki, hogy mi is vagyok.
Viszont azt sem akarom, hogy olyan furának, és szerencsétlennek, barátságtalannak tartson, mint Veronica és a többiek. Valahogy úgy kell megoldanom az egészet, hogy ott lehessen az esély, hogy... szóval... esetleg máskor is kedvesen elbeszélgethessünk.
Úgyhogy egyelőre nem válaszolva meg a kérdést, ugrok egyet és inkább bemutatkozom.
Szélesen rámosolygok, amikor válaszol.
- Én nem különben, Evelyn - mondom és továbbra is mosolygok.
Aztán eszembe jutott, hogy feltett nekem az előbb egy kérdést. És mivel eddig kedves volt velem, sőt kifejezetten barátságos, és még érdeklődött is finoman, nem akarom teljesen figyelmen kívül hagyni. Csak egy kis időt akartam szerezni, de most már nem húzhatom tovább.
Picit bezárkózottan összehúzom magam, ahogy a vállamhajtom a táskámat.
- Én mára végeztem, és te? - érdeklődöm. - Mert ha esetleg... lenne kedved... mehetnénk egy darabon együtt vagy ilyesmi... - elpirulva lepillantok és a cipőm orrával megbököm a földet. Aztán felkapom a fejem. - De nem olyan fontos! Úgy értem csak gondoltam közben beszélgethetnénk...



SZAVAK SZÁMA: 695 | EZT VISELEM | MEGJEGYZÉS: bocsánat, hogy ennyit késtem vele :/

Vissza az elejére Go down
 
Iskolai folyosók
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Folyosók
» Mosdók és fülledt folyosók környéke...

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: alsóváros és mûvésznegyed :: Állami Középiskola-
Ugrás: