Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
9th Szeptember 2018, 17:25
írta: Alasar Mal
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Trish Silverstone
vadász

avatar

. :

Posztok :
36
Kor :
29
Lakhely :
Van egy szép házikóm
Foglalkozás :
Táncos/Vadász
. :


Tárgy neve: Nappali ; Elküldve: 25th Június 2016, 22:02


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:20



Túlóra... már megint, nem elég a havi négy vagy nyolc huszonnégy órás műszak még maradjak is bent tovább, mert egy pasas részegen ült kocsiba és ezzel hatalmas balesetet okozott. A sérültek felét hozzánk küldték, három tucat ember különféle sérülésekkel, szerencsére sokakat elintéznek a sürgősségin, de a nehezebb eseteket, akiket műteni kell küldik le hozzánk.
A nővér sietve rohan hozzám, és már kezdi is sorolni, hogy milyen sérüléseket kell majd ellátnunk. Belső vérzések, hatalmas sebek és szerv sérülések, nem is tudom melyiket válasszam hirtelen. Neveket nem kapok, csak kort és nemet, na meg ha van valami plusz akkor azt mondják... mondjuk, hogy az illető terhes. A leírás alapján akár a drága nejem is lehetne az, ezért gyorsan el is vállalom azt, mielőtt még bárki más megtenné ezt.
Bemosakodás után megyek a műtőbe, a nő már az asztalon fekszik, vörös haja van... még szerencse. Hatalmas kő esik le a szívemről.

Később, mint eredetileg terveztem, de sokkal korábban, mint amit Trishnek mondtam esek be a házba. Meg akartam lepni őt, elvittem volna vacsorázni, de ez már nem fog össze jönni, sebaj én is főzhetek neki valamit...
Mielőtt kiszállnék a kocsiból vissza húzom az ujjamra a gyűrűmet. Munkában nem hordom, nem azért mert félteném, szimplán megszokásból, hiszen régen se hordtam, most se fogom, bár az ok az már nem érvényes... legalábbis nagyon próbálkozok, hogy ne legyen az. Hogy miről is beszélek? Egészen egyszerű. A nők első pillantása a férfiak kezére esik, amikor azt mérik fel, hogy foglalt-e az illető. Mióta rájöttem, hogy a feleségem állapotos nem voltam már nővel, és már majd össze karmolom magam, hogy meghúzzam az egyik nővérkét, de eddig sikerült nem kiugranom a nadrágomból. Talán ha Trisht rá tudnám venni egy hármasra... áh, még be se tudnám fejezni a mondatot máris nekem esne egy konyhakéssel, vagy megint hozzám vágna egy adag válási papírt.
Kabát a fogasra, cipő a helyére, majd a kulcs is a kis tálkába kerül, és mennék hogy meglepjem a feleségem, de ő lep meg engem ahogy a nappaliba érek. Golyóálló mellény és fegyver?
- Azt hiszem most állhatsz neki magyarázkodni kedvesem... - dobom le a táskámat a kanapé mellé. Ha tudom, hogy titkolózik előttem akkor nem erőlködtem volna annyit, hogy a gatyám rajtam maradjon.
Vissza az elejére Go down
Trish Silverstone
vadász

avatar

. :

Posztok :
36
Kor :
29
Lakhely :
Van egy szép házikóm
Foglalkozás :
Táncos/Vadász
. :


Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:23


KEZDŐ REAG
Sikerült nagy nehezen visszakönyörögnöm magamat Dimitrihez, akinek fogalma sincsen arról még mindig, hogy terhes vagyok. A pocakom gömbölyödik, de még mindig nem olyan nagy, hogy ne lehetne elrejteni, és, hogy ne férne rá a golyóálló mellény. Szóval, egyenlőre még nem érzem a késztetést, hogy kiszálljak a buliból, vagy megmondjam a főnöknek, hogy ja amúgy babát várok. Arra már annál inkább érzem a késztetést, hogy elmenjek végre újra egy nőgyógyászhoz, csak éppen még nem találtam olyat, akit David nem ismer, és aki után ne tudna utána kérdezni a dolgoknak. Márpedig én azt akarom, hogy ha bármi van akkor azt tőlem tudja meg, normális módon és ne pedig hülye adathalmazok útján. Mert, honnan tudta meg, hogy terhes vagyok? Onnan, hogy megnézte az aktámat, én meg nem akarom, hogy nézegesse... ha csak én meg nem mutatom neki. Szóval, ja, nem nagyon voltam orvosnál azóta, hogy megtudta mi van. De tervben van, esküszöm, csak éppen lehet, hogy egy másik városba kell mennem ahhoz, hogy olyan orvost találjak akit a férjem nem ismer.
Aki jelenleg is túlórázik, szóval most szabadon vadászhatok kedvemre. Mert hát ugye ha itthon van és nem számítok arra, hogy egész este bent lesz a kórházban akkor nem megyek el. Elvégre neki sejtelme sincsen, hogy még is mivel töltötte apám a szabadidejét, ahogyan arról sem, hogy én mivel töltöttem éveken keresztül. Talán nem most kéne beavatni a nagy titokba.
Beérve a lakásba végig megyek a folyosón, ránézek az órára, ha minden igaz akkor még van pontosan két órám David hazaérkezéséig, addig gondosan el tudom dugni a fegyvert, ami most is éppen a kezemben van, valamint a golyóálló mellényt, le tudok zuhanyozni, bebújni az ágyba, és úgy tudok tenni, mint aki egész nap a lábát lógatta, ahogyan azt már jó párszor elhitettem vele.
Belépek a nappaliba, s felkapcsolom a lámpát, szét sem nézek a szobában, habár gyönyörű, és imádom, már le is teszem a fegyvert, s elkezdem magamról letépni a mellényt. Ahogyan kibújok a mellényből, és a súlyos felszerelés a padlóra hullik, a tizennegyedik hétben voltam, éppen annyira gömbölyödött a hasam, mintha felszedtem volna pár kilót. Csak éppen amikor az ember hozzáért akkor érezte, hogy mennyire feszes. Már rá tudtam simítani a kezemet, és olyan szentimentális hangulatba kerültem olykor, hogy beszéltem is a meg nem született porontyhoz, és amikor éppen ráértem, akkor terhességi könyveket olvasgattam. Mindegyik mélyen ajánlotta a terhesgondozást, amire jelenleg nem jártam el, mert nem találtam még megfelelő helyet. De nagyon az elején vagyok, szóval még nem lehet ez olyan nagy gond.
Lenéztem pár karcolással díszített ökleimre, nos, így jár az aki bunyózik. Ügyes vagyok, védem a hasam és ezért van a golyóálló mellény is. Persze elismerem, hogy nem csinálhatom ezt már sokáig, de ennyi adrenalin kell. Mert bármit is mondott pár hete David a konyhába, még mindig sokat túlórázik és dolgozik, vagy éppen eddig tartott az eltökéltsége és máris félre kefél.


VÁLASZ REAG

Nem erőltettem,hogy elmondjam Davidnek,pontosabban azt nem, hogy higgyen nekem. Néha próbálkoztam, de egy idő után rájöttem, hogy talán jobb is ez így. Emlékszem, hogy először kinevetett aztán ahogyan forszíroztam a dolgot egy idő után felhúztam vele. De nem baj,miért kéne a férjemnek tudni,hogy olykor-olykor esténként veszélynek teszem ki magam. Csak túlreagálná a dolgot, felesleges lenne. És amúgy is volt egy időszak amikor nem csináltam mert a pia meg David iszonyatosan lefoglaltak. És hamarosan meg kell majd mondanom Dimnek,hogy terhes vagyok… rá fog jönni mert már most is picit meglátszik, mi lesz később? Tudom, hogy David mint mindig ma is sokáig fog dolgozni,ezért nem sietek. Viszont várom már,hogy hazaérjen, mert kedves nőgyógyászom,aki ugye bár az ő kollégája és haverja ( Mi ütött belém amikor azt gondoltam, hogy jó ötlet a férjem haverjához menni kivizsgálásra? Na mindegy.), adott nekem egy ultrahang fényképet. Mit egyet? Vagy ötöt,és úgy gondolta,hogy nagyon titokzatos lesz,ha nem mondja meg miért kell annyira meg mutatnom… viszont én meg annyira felhúztam magam rajta azon aggódva,hogy valami baj van,hogy azonnal rohantam Davidhez,csak ő meg műtött,szóval kénytelen voltam haza jönni. És igen, ekkor támadt az ötlet,hogy mivel lehet a legjobban levezetni a feszültséget? Hát egy jó kis vadászattal. És most ezért vagyok beöltözve. Éppen akkor koppan a golyóálló mellény a földön amikor David megszólal. A bejárat felé fordulok hirtelen meglóduló szívveréssel, hogy férjem szemeibe nézhessek. Hogy nem hallottam azt a rohadt kocsit? Vagy, hogy csörög a kulccsal? Ajkaim válaszra nyílnak, aztán becsukom őket. Lehet erre értelmesen válaszolni, hogy ne akarjon elmegyógyintézetbe küldeni?
- Csak elmentünk a csajokkal paintballozni. De hamar hazajöttél. -Mosolyt csalok az arcomra. És leteszem a fegyvert a pultra mintha ártalmatlan lenne. És reménykedem benne,hogy elhiszi. Elvileg ő nem tud semmit, sem,hogy tudok lőni,sem pedig apámról. Felé lépek immáron megszabadulva minden gyanús holmitól és elé érve átkulcsolom a karjaimat a nyaka körül,hogy csókkal üdvözöljem.
-Hoztam neked valamit…-A táskámba van a boríték már csak el kell jutnom oda úgy,hogy David ne jusson a fegyverhez. Milyen különös, hogy ennyi év után sincsen fogalmam arról,hogy orvos kis férjem ért-e a fegyverekhez. Bár nem hiszem,elvégre mindig is nagy hanggal ellenezte a túlzott erőszakot meg ilyesmit… lát a kórházban cifra dolgokat
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:25


Sejthettem volna, hogy valami nincsen rendben, de nem foglalkoztam a dologgal. Örültem, hogy végre abba hagyta a válási papírok folyamatos küldözgetését. Talán sikerült örökre kivernie ezt a hülyeséget a fejéből, örültem is egy kis ideig, de úgy tűnik, hogy minden áron bosszantani akar valamivel. Ha a papírokkal már nem tud, akkor itt van ez az egész harci felszerelés. Vajon mióta bujkál előlem? Igaz… nem kellett nagyon megerőltetnie magát, hiszen nagyon sok időt töltök el a kórházban, de muszáj, ha fent akarom tartani ezt az életszínvonalat, mint ami most is van, illetve most már törődni kell a gyerekkel is.
Közelebb megyek hozzá és az asztalhoz sétálnék, de az utamat állja és a nyakam köré fonja vékony karjait, hogy csókkal köszönthessen. Egy rövid ideig viszonzom is neki a csókot, de kutató tekintetem újra az asztalt kezdi el figyelni. Felemelem Trisht, és átteszem a másik oldalra, hogy ne tudjon közém és a zsákmány közé állni.
- Ezt itt határozottan egy 9mm-es firestarnak nézem, mégis hogy lövöldöztél ebből festék golyókat édesem? És miért nem vagy csupa festék?- vonom fel az egyik szemöldökömet és nézek rá. Kíváncsian várom, hogy mit is fog mondani rá. Nem érdekel ha épp most lőtt le valakit, vagy ha csak hobbi lövészetre jár… illetve de, nagyon is érdekel.
- Nem versz át, ismerem a fegyvereket. - Teszem ezt még hozzá, ha az előbbi megnyilvánulásomból ez nem lenne egyértelmű. Még az egyetem alatt jártam lőni a haverokkal. Van aki a drogokhoz nyúl, hogy levezesse stresszt és a frusztrációt amit egy egy vizsga jelentett, mi lőni jártunk. Néha ( vagyis nem is olyan ritkán) egy egy tanárom képét képzeltem a céltábla helyére. Mikor végeztünk utána mindig sokkal jobban tudtam összpontosítani a következő vizsgámra, de sajnos mióta megszereztem a doktori címemet nem volt alkalmam arra, hogy kimenjek a pályára és lövöldözzek egy kicsit.
- Tudod milyen ártalmas ez az egész a gyerekre nézve? Az adrenalin szinted feljebb megy és ez hosszú távon nem okoz neki jót. - magyarázom, de sejtem, ez nem igazán fogja meghatni.
-Mit hoztál nekem?- lépek hozzá közelebb és húzom magamhoz a derekánál fogva. Mérges vagyok rá, ó nagyon is, de csak így lehetek biztos abban, hogy nem fog elkezdeni menekülni előlem. Mondjuk oka még nem is lenne rá, még nem kezdtem el vele kiabálni… még.
Vissza az elejére Go down
Trish Silverstone
vadász

avatar

. :

Posztok :
36
Kor :
29
Lakhely :
Van egy szép házikóm
Foglalkozás :
Táncos/Vadász
. :


Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve: 6th Július 2016, 20:27



Drága férjuramnak


Mit mondhatnék? Már gyerek korom óta egy igazi lázadó vagyok. David pontosan tudta ezt amikor elvett és még is képes felhúzni magát minden egyes apróságon... Most, hogy végre újra tagja vagyok a Romanov csapatnak és megint vadászhatok nem olyan egyszerű lemondani erről. És azt hiszem, hogy egyenlőre még csinálhatom, elvégre felvettem golyóálló mellényt, és igyekeztem nem belemenni a dolgok közepébe. Szóval jó kislány voltam. A férjemnek viszont olyankor kell úgy döntenie, hogy kivételesen hamarabb jön haza. Ha nem lenne olyan idióta a kollégája ma nem mentem volna el vadászni... csak hát ugye titokzatoskodott, és ettől felidegesítettem magamat.
Igyekszem elterelni a figyelmét, valami hülye kis hazugsággal. Nem hiszem, hogy jó lenne ha túl közel kerülne a fegyverhez, persze ha ennyire könnyű lenne elterelni a figyelmét, akkor nem lenne olyan sok veszekedéssel teli a házasságunk, és fordítva. Mert ugye engem is nehéz megvezetni. Arrébb rak, fanyar gondolat kúszik az elmémbe arról, hogy néhány hónap múlva már nem fog ilyen könnyedén pakolgatni, mint most, ugyanis akkora leszek, mint egy bálna.
Megfeszül az állkapcsom a szavai hallatán. Most erre mit mondjak?
- Felesleges lenne újra belemenni abba amit évekkel ezelőtt próbáltam neked elmagyarázni, mert megint csak őrültnek neveznél. Vagy ráfognád arra, hogy biztos részegen hallucináltam, ami jelenleg amúgy is lehetetlen...- Célzok itt arra amikor évekkel ezelőtt megpróbáltam neki elmondani apám a tűzoltáson kívül mivel is foglalkozott. Hogy miért nem beszélek anyámmal, hogy valójában neki az nem tetszik, hogy vámpírokra meg vérfarkasokra lövöldözök éjjelente és veszélybe sodrom magamat. Szóval ha megint előállnék ezzel, akkor nyilván valóan bedugna egy dili házba. Vagy már rángatna is el pszichológushoz. Erre meg nincs szükségem. Szóval jobb lenne ha annyiban maradnánk, hogy nem csináltam semmit csak paintballoztam a csajokkal.
- Honnan ismered a fegyvereket?- Kérdezem tőle ismét arra való kísérletképpen, hogy eltereljem a témát rólam. Elvégre nem tudok neki jó magyarázattal szolgálni. Csak azt tudom mondani ha az igazat akarja hallani, amit évekkel ezelőtt. Persze a fentebbi mondatomból bizonyosan már rájöhetett, hogy arra az ominózus beszélgetésre célzok aminek megint veszekedés volt a vége.
- Az adrenalin szintem nincs is fent állandóan a nap minden percében fent... szóval nem beszélhetünk hosszú távról.- Forgatom meg a szemeimet, a gyerek úgy látszik, hogy nem más mint egy fegyver a kapcsolatunkban ismét. Egy fegyver amit el lehet sütni a viták során ilyen vagy olyan irányba. Fel lehet használni, hogy a másikat meggyőzzük az igazunkról vagy csak elérjük amit akarunk.
Én jelenleg téma terelésnek szánom, és a táskám felé igyekszem, hogy kivegyem belőle az ultrahangos papírokat, képeket. Mielőtt véghez vihetném a manővert már el is kap, így hozzá simulva veszem ki a táskámból a dolgokat. Persze tudom, hogy mérges, látom rajta, abból, ahogyan egy ránc elmélyül a két szeme között a homlokán.
- Ezt George adta, hogy mutassam meg neked, és nem mondta el mi olyan érdekes rajta. Úgyhogy orvost fogok váltani... Elmegyek valaki olyanhoz akivel nem vagy közvetlen kapcsolatba.- Mondom neki határozottan, komolyan bosszantó, hogy olyan mintha a nőgyógyászom egy össze esküvő lenne a férjemmel. Olyan kell aki nem így áll a dolgokhoz, hanem egyszerű apukaként kezeli Davidet és nem haverként meg kollégaként.






SZAVAK SZÁMA: 438 | MEGJEGYZÉS:

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve: 24th Július 2016, 23:51


Baromira nem tetszik nekem ez a helyzet, nem értem hogy juthattunk el egy ilyen lehetetlen helyzetig. Az egyik őrültségnek vége, erre itt a másik. Ha nem válni akar akkor ilyenekkel kell lefoglalnia magát? Inkább foglalkozzon a tánccal amíg teheti, ne lövöldözni járjon, mert ha valami hülyeség miatt elveszíti a gyereket nagyon dühös leszek rá és talán én nyomom majd az orra alá a válási papírokat. Nem tudnám elviselni a gyerekem elvesztését, még akkor sem ha eddig még egy rohadt felvételt sem láttam róla, csak a tesztek eredményét, mely szerint létezik, és már Trish pocakja is szépen elkezdett gömbölyödni. Csodásan néz ki, így sokkal jobban tetszik, persze nem szeretném, hogy meghízzon, a mostani vonzalmam egészen egyszerűen ősi és nagyon is megmagyarázható egy kis genetikával meg evolúcióval. Úgy vagyunk kódolva mi férfiak, hogy ha egy nő tőlünk terhes az büszkeséggel töltsön el, és még inkább kívánjuk a nőt, így védi ki azt a természet, hogy a férfiak másik nő után nézzenek. Nem is voltam mással mióta ez az egész kiderült, ami nagy szó.
- Felesleges lenne belemenni, mert én abban hiszek amire van bizonyítékom, tudós ember vagyok, azt hiszem el ami be van bizonyítva, a dajkameséknek nem hiszek. ha mutatsz egy olyan dolgot amiről beszéltél akkor elhiszem, de addig kételkednem kell a szavaidban, bármennyire is szeretlek. - teszem még ezt hozzá. nem azt mondom, hogy hazudik, hanem inkább azt, hogy nagyon élénk a fantáziája, olyan amilyen az én korlátolt agyam sohasem lesz. Az összefüggéseket szeretem, a tényszerű adatokat, ez a jó az orvostudományban, ott nem lehet találgatni, ott mindenre megvan a magyarázat csak meg kell találni és én ebben szerencsére baromi jó vagyok.
-Most nem rólam beszélünk, hanem rólad, majd egyszer visszatérhetünk erre is ha érdekel, bár cseppet sem olyan érdekes, mint az, hogy mégis miért csinálsz élő céltáblát magadból, és a magzatunkból. - Gyerekünkből, de így talán jobban érzékelhető, hogy milyen kicsi még, és mennyire rá van utalva mindenben az anyjára. Tőle függ az, hogy megszületik-e vagy meghal.
- LEhet, hogy nem minden percben van fent az egekben, de sokkal többször, mint az normális lenne és ezzel ártasz a gyereknek. Bármelyik orvost megkérdezheted igazat fognak nekem adni, akár olyan véleményét is kikérheted akiről még soha nem is hallottam. - véleményt kérhet, de nem engedném hogy egy olyan orvoshoz menjen akit nem ismerek, vagy legalább nem hallottam már róla. Az orvosok pletykásak, szeretik kibeszélni egymás között azt, hogy ki mikor hibázott és mit, rengeteg sztorit tudok, bent felejtett törlőkendőkről és érfogókról, nem hagyhatom, hogy a nejemet egy olyan kezelje aki egy lapon említhető az ilyen hanyag dokikkal.
Elveszem tőle a papírokat és a röntgent de egyelőre nem nézem meg.
- Nem terelheted el ezzel a figyelmemet, először meg kell beszélnünk ezt az egészet, majd utána rátérhetünk az orvos témára. George az egyik legjobb, nem válthatsz orvost. Majd megmondom neki, hogy tájékoztasson téged is ne levelezzen velem rajtad keresztül, de ragaszkodom hozzá, hogy ő maradjon az orvosod. - jelentem ki, majd amint meglátom, hogy ultrahang felvételt is küldött nyomban megnézem. Majd még egyszer, aztán újra és újra, az ujjaimmal is végigsimítok a fekete fehér foltokon. Te jó ég. Trish felé mutatom a felvételt. - ikreink lesznek.
Vissza az elejére Go down
Trish Silverstone
vadász

avatar

. :

Posztok :
36
Kor :
29
Lakhely :
Van egy szép házikóm
Foglalkozás :
Táncos/Vadász
. :


Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve: 26th Július 2016, 11:04



Drága férjuramnak


Látom, hogy ideges, hát persze, hogy az, tudtam, hogy az lesz ha lebukok. Igazából eléggé túl féltős volt, mindig is. És most, hogy az utóda növekszik bennem, még inkább az lesz. Számítottam erre, hiszen ismerem már jó ideje. Pont ezért szerettem bele, mert ennyire gondoskodó, és pont ezzel szokott felidegesíteni is.
- Mutatnék én, de éppen most akadtál ki, hogy elmentem "lövöldözni".- Világtok rá az egyszerű tényre, miszerint ahhoz, hogy megmutassam neki valóban van természetfeletti el kéne mennem vadászni. Persze ettől még nem lenne egyszerűbb a dolog. Nem tudom, hogyan győzhetném meg, arról nem is beszélve, hogy nyilván Dim kiakadna, persze oka semmi, hiszen miért ne tudhatná a férjem, hogy mivel foglalkozott apám és mivel foglalkozok én is szabadidőmben?
Hát igen, ahogyan mondani szokták az ellentétek vonzzák egymást, és amilyen földhözragadt ő én annyira vagyok szabad szellem. Amit azt hiszem, hogy szeret bennem, de lehet, hogy néha már sok vagyok neki ilyen szempontból.
Minden próbálkozásom hiába való, ami a tématerelést illeti, és ez azt jelenti, hogy nagyon ki van akadva. Most már csak egyetlen lehetőség van és az a szex... Na persze azt nem lehet csak így hupsz bele, mert akkor ezt a próbálkozásomat is ugyan úgy le fogja pattintani, ahogyan az eddigieket. Igyekszem nem csípőből válaszolni, ahogyan szoktam és még jobban elmérgesíteni a helyzetet. Mert hát most kivételesen tényleg nekem van vaj a fülem mögött.
- Nem csinálok élő céltáblát...- Sóhajtom a szemeimet forgatva.- Itthon vagyok, és amint látod egyetlen karcolás sincsen rajtam. Így a gyereknek végképp nem lehet baja.- Azt hiszem ha megszületik a baba, akkor apukának is ilyen lesz. Agyon fogja félteni a gyereket, én leszek az aki majd lazábban fogja kezelni ha elesik, vagy éppen sír. Már előre látom, ahogyan az első nyikkántásra ugrik elkényeztetve a kölyköt és természetesen megnehezítve a dolgomat.
- Nem fogok megkérdezni senkit. Nem járok el minden este, itthon unatkozom, meg várlak... szóval nincs többször fent, mint az normális. Akkor ennyi erővel innentől kezdve nincs szex, mert attól meg felgyorsul a szívverésem, meg a pulzusom, meg mit tudom én... Ugyan már David!- Sóhajtok ismét a szemeimet forgatva. És belenézek dühösen szikrázó szemeibe. Annyira szexi... Mindig is szexinek tartottam dühösen, azt hiszem, hogy ezért lett minden veszekedésünknek szex a vége. ÉS most még a hormonjaim is fel vannak bolydulva, legszívesebben rámásznék.
Hagyom, hogy magához húzzon, mindegy, hogy azért mert ő is kíván engem, vagy azért, hogy ne meneküljek el, de hamarosan izmos testének simulva találom magamat. Mondanám, hogy ez övön aluli, de azaz igazság, hogy így közelebb kerültem ahhoz, hogy tereljük a témát.
Átadom neki a papírt, miközben hozzá simulok. Persze nem bontja ki azonnal, mert természetesen van még mindig mondanivalója. Igyekszem nem azonnal kiakadni és leüvölteni a fejét, hirtelen hangulatot váltva. Összeszorítom az ajkaimat, ahogyan elhangzik, hogy "nem válthatsz orvost."
- Nem? Örülök, hogy azt hiszed bele szólhatsz, de ha nem akarok eljárni hozzá akkor nem fogok.- Makacsolom meg magamat, persze tudom, hogy amúgy rá tud venni, mert mindig mindenre rá tud. De miért ne járjuk meg a szokásos köröket?
Kicsit eltolom magamat tőle, ahogyan elnémul és a felvételt nézegeti.
- Mi van? Baj van? Mi van rajta?- Bosszantó, a hirtelen némasága. Viszont a szavai sem hoznak megkönnyebbülést, érzem, ahogyan kifut az összes vér az arcomból. Hideg veríték üt ki a tarkómon és a homlokomon, s belemarkolok David karjába.
- Azt hiszem rosszul vagyok...- Suttogtam pihegve, mert úgy érzetem, hogy mindjárt megfulladok, és elájulok ha már itt tartunk. Amennyiben végre széket ér a popsim, megcsóválom enyhén a fejemet.
-Nem... ez nem fog menni....- Nem bizony, egy gyerekkel még elbírtam volna, már meg is békéltem a gondolattal. Na de kettővel? Felváltva fognak nekem itt sírni. Persze hívhatnám anyámat az elején, hogy segítsen. De nem jövünk ki túl jól, ellentétben Daviddel mert őt imádja anyám és viszont. Marha jól megértik egymást gondolom azért mert mind a ketten tudják milyen rohadt nehéz velem együtt élni. VAgy nem tudom, persze anyám nem tud a megcsalásokról meg semmi ilyesmiről lehet akkor nem imádná annyira lelkesen a férjemet.




SZAVAK SZÁMA: 649 | MEGJEGYZÉS:

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Nappali ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Nappali
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kilencedik kerület :: Szomszédságok :: Silverstone ház-
Ugrás: