Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
Cat & és a kandúr
24th Október 2017, 23:58
írta: Damien Tecuaneztli
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Uszoda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Andrzej Strzechowski
vérfarkas alfa

avatar

. :

Posztok :
77
Kor :
197
Lakhely :
New Orleans, egy elmegyógyintézetben
Foglalkozás :
Adok-veszek
. :


Tárgy neve: Uszoda ; Elküldve: 25th Június 2016, 20:08


Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 6th Július 2017, 12:59


Chris bácsi




Az éjszaka hosszú volt, ugyan akkor még is rövid. Túl sok minden történt az elmúlt napokba, amikből még mindig nem tudok magamhoz térni. Mindig is imádtam az erdőkbe kóborolni, de még is egy farkas támadt rám, aminek nem várt következményei lettek. Akkor azt hittem, hogy csak egy aprócska sérülés, amit elláttam magamnak, később már azt hittem beteg vagyok, végül pedig, hogy meghalok. Istenkém az a fájdalom…A sokk…
Már az este folyamán rengeteg kérdésem volt, de nem tehettem fel. Valami nem engedte. Állítólag az a farkas, ami bennem lakik. Már többször éreztem, néha láttam is őt. Valamilyen szinten kommunikáltunk is egymással, de irányítani még nem igaz tudom. Látom, hogy meghallgatja, amit mondok, de aztán még mindig maga dönti el, hogy mire fog végül határozni.
A fél éjszakát valahol kint töltöttem, utána az állítólagos alfával ültem négyszemközt. Most meg itt vagyok a sötét szobámba, és csak a plafont bámulom. Nem érzek magaménak semmit sem. Még a ruhát sem, amit kaptam. Egy póló, és egy rövidnadrág. Ha jobban megnézem valami olyat kaptam, amit nem sajnálnak, ha tönkre megy. Ennyire benne van a pakliba, hogy hipp hopp tényleg átváltozom? Tényleg képes vagyok ilyenre? Legszívesebben sikítanék bele az éjszakába, hogy felébredjem ebből a rémálomból.
Aludnom kellene, de nem tudok. De valamikor valahogy még is győzött a fáradtság, kimerültség, a sokk hatása. Hogy elaludtam e, vagy elájultam már nem tudom.
Nem elég, hogy fél éjszaka fenn voltam, még korán is ébredtem. De csak feküdni tudtam az ágyban, és azokon a dolgokon járattam a gondolataimat, amiket az este hallottam, amikről beszélgettünk.
Ráadásul tényleg úgy érzem, hogy szétszakadok gondolatilag, érzésileg, lelkileg. Egyre jobban érzem azt, hogy nem egyedül vagyok a testembe, és ha bár sok szép ígéretet kaptam érzésileg, hogy minden jobb lesz, erősebb leszek, mint voltam, és hogy biztonságban érezhetem magamat. Nos ezekből egyiket se érzem. A józan eszem azt mondja, hogy ez még mindig álom, vagy lázas vagyok, és tényleg beteg attól a harapástól, amit talán nem jól kezeltem. A megérzésem pedig azt súgja nagyon is, hogy ez az egész igaz.
És akkor most mondjam azt, hogy már a gondolataimba se merülhet el nyugodtan az ember lánya, mert nincs egyedül a fejében?
Miután reggel volt, és éreztem, hogy mennyi kíváncsi ember vagy farkas? A franc se tudja pontosan megy el az ajtóm előtt összeszedtem a bátorságomat. Felvettem azt a kapott ruhát. Remélem legalább hamarosan a saját dolgaimat megkaphatom, akkor talán jobban érezném magamat.
Alig öltöztem fel, amikor valaki bekopogott. Odatotyogtam, kinyitottam az ajtót. Egy hölgy állt tálcával a kezében mondván biztos éhes vagyok, ami igaz is volt. Elfogadtam a reggelit, majd beszéltünk még pár szót és magamra hagyott. Hálás voltam érte.
Reggeli után viszont úgy éreztem, hogy a szoba falai összenyomnak. Így kimerészkedtem a szobámból, és sétálni indultam a folyosókon. Minden felöl ismeretlen érkeztek az ingerek, és kezdett sok lenni. Aztán valami megcsapta az orromat, és követni kezdtem. A klóros víz szaga valahogy megnyugtatott,így a medencénél lyukadtam ki, ahol egyelőre nem láttam senkit se, viszont szimpatizáltam a hely küllemével, illatával. Kicsit a rendelőből adott vissza valamit, így leültem az egyik nyugágyra, felhúztam a lábamat és átöleltem, majd a vizet bámultam.

Vissza az elejére Go down
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 7th Július 2017, 00:30


Kisfarkas





Istenem, megint ekkora marhaságot álmodni... Esküszöm beszélnem kéne valami agyturkásszal mert mostanában egyre eszementebb dolgok jutnak eszembe éjjel... Ki a fene álmodik arról hogy egy tehén átugrik egy árkot?! 
Ilyen mély dilemmák közepette felkeltem, és kivánszorogtam egy kávéért a konyhába. Minden reggel rádöbbenek milyen jól döntöttem hogy Andrzej falkájához csatlakoztam. Egy nagy, bundás család vagyunk. Amint a farkas felkelt, pár pillanattal az én ébredésem után, éreztem a többieket, a jelenlétüket a házban és ez mindig jó érzéssel töltött el. Amúgy is elsődleges védelmi rendszer vagyok a többi ulfhednarral együtt, így főleg megnyugtat a tudat hogy nincs veszély, mindenki egyben van. 
Mire leértem az étkezőbe már el is felejtettem milyen eszement dologgal indult a reggelem. 
A konyhában összefutottam a többi koránkelővel, nem mindenki kávéval indította a napot, bezzeg én! Rávetettem magam a kávégépre, ha tehettem volna a csőből szürcsölöm ki, kár hogy utálom ha nincs benne cukor. Hiába, az is energia. Szóval miután kellően emberi formába hoztam magam, számba vettem a mai tervemet, ami nem nyúlt túl hosszúra. Alap szintentartó edzés: futás, bunyó, ártatlan fák püfölése, nyuszivadászat, úszás, csak a szokásos. Ma viszont valahogy különösen pancsolós kedvemben voltam, úgyhogy úgy döntöttem az uszoda lesz az első célpontom. Nem mindenki használja ki, pedig sose lehet tudni mire számíthat az ember/farkas. Meghát vízimádó vagyok, ez nyílt titok. Kikötővárosból származom, tengerészgyalogos voltam, jó úszó vagyok és ezt a jellegzetességem szeretném is megtartani. 
Szóval most hogy ezt megbeszéltem magammal, irány az uszoda. 
Felnéztem az emeleti szobák fele. Violet, az új farkas ajtaján épp besétált az egyik farkasunk egy tálcán reggelivel. Na igen, nekem sem ártana rendes kaját ennem ha ilyen korán edzeni akarok... Érdekel mi lehet vele, pár napja van itt de eddig alig dugta ki az orrát a szobájából. Valahol megértem, nekem is nagy áldozatokat kellett hoznom, de ezzel együtt én hamar elfogadtam az új helyzetem. Nem mindenkinek megy ilyen könnyen a beilleszkedés, bár bízom benne hogy hamarosan ő is velünk fog majd tevékenykedni. Örülök hogy sokan próbálnak segíteni neki megszokni az új szitut, szerencsére ilyen téren sosem kellett csalódnom a falkatársaimban. Szóóóval mit is akarok enni?
Durván hat szendviccsel később felmentem a szobába hogy átöltözzek fürdőnadrágba, plusz vittem magammal váltónadrágot, ha egy módom lesz rá ma a farkasom is lubickolni fog. Felkaptam egy törcsit a székemről, a nyakamba dobtam, és lekocogtam a lépcsőn. Aztán egyet vissza, és megint le, bemelegítésképp. Ismét kaptam pár vigyort, igen srácok és lányok, tudom, mindenkinek az a kedvence amikor Chris drága félmeztelenül fel-le futkos a lépcsőn. Aztán mikor én lefutom a cicákat ők meg kapják a karmolást a hátsójukba majd én fogok vigyorogni!
Rájuk se néztem ahogy elvonultam előttük, csak haladtam a dolgomra. 
Hamar megéreztem azt a jellegzetes klórszagot, ami kicsit mindig csípte az orrom. Nem lehet mindenhol tengeri levegő, ez van, ezt kell szeretni. 
Legnagyobb meglepetésemre viszont az uszodában már volt valaki. Mivel mindenkit ismerek, nem volt nehéz megtippelnem kibe futottam bele. 
- Üdv - intettem oda a nyugágyon ülő nőnek - Violet, ugye? Nem zavarok? - emeltem meg a törcsit a nyakamban, jelzésképp hogy úszni szeretnék, nem másodszorra reggelizni. Ki tudja, talán még a végén sikerül vele pár szót váltanom. Végső soron fel lettem kérve mentornak, csak... Csak én hülye elutasítottam. Pedig nekem is jót tett volna egy kis növendék az biztos. Kíváncsian figyeltem az arcát és a reakcióit, bár a farkasának nem kéne veszélyben éreznie magát a jelenlétemtől, sose lehet tudni. Nem is attól félek hogy bennem tenne kárt, inkább hogy magában. 
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 8th Július 2017, 20:30


Teljesen elvoltam merülve a gondolataimba, ahol próbáltam rendezni , és rendbe rakni a történteket. Azt már elfogadtam, hogy megtörtént a dolog, azt is , hogy mi lettem. Igaz ezzel kapcsolatba még vannak kétségeim. Viszont vannak itt olyan dolgok , amiket még mindig nem értek. Főként ezen lények létezését. Azt már tudom, hogy valóság ,és nem betegen , lázasan álmodok ilyeneket. Nagyon nem ami azt illeti. Illetve vannak még olyan dolgok, amiket meg kell szoknom. Ebben sokat segítenek a többiek, én vagyok inkább elutasító velük szembe.
Nem úgy ,mint a farkasom, aki most is szemfülesebb volt , mint én. Mert arra kaptam fel a fejemet, hogy neki iramodik, de végül befékez a másik előtt. Kíváncsian kémleli, szaglászik a levegőbe, félig lefekszik, majd újra négy lábra áll.
Csak ekkor néztem fel, hogy miért is ez a viselkedés. Aztán esik a tantusz, hogy valaki érkezett, ő meg mint valami jól nevelt kutya ment és üdvözölte a másikat. Kicsit megakadt a szemem, amikor egy félmeztelen pasassal találtam magam szembe, vagy is nem pont szembe, de na. Ez az egyik, amit nem tudok megszokni. Emlékszem, amikor elsőként kimerészkedtem a szobámból egy teljesen meztelen alakkal találtam magamat szembe, amire ő csak egy vigyort vágott. És láttam már másokat is meztelenül, vagy félmeztelenül jönni menni. Nem tehetek róla, de a teljes pucérság esetén zavarba jövök, főleg azt látva, hogy nekik ez mennyire természetes. Sose voltam szégyenlős fajta, de azt hiszem most már az vagyok, vagy leszek. Én nem tudom azt elképzelni, hogy csak úgy, meztelenül sétálgassak fel s le.
- szia – köszörültem meg a torkomat, hogy szavakkal is üdvözöljem a másikat. Új volt,még nem találkoztunk, de bezzeg ő, ahogy mindenki tudja ki vagyok. Így csak sóhajtottam egyet, és szorosabbra húztam a kezemet a lábam körül.
- Igen, de szólíts nyugodtan Vionak – egy apró kis mosolyt magamra erőltettem. Mostanság csak így megy, a spontán elmarad.
- Nem, nem zavarsz – mondtam neki halkan picit. Ha úszni kezd tényleg nem fog zavarni, és legalább kicsit felkavarja a víz szagát, ami eddig is segített kicsit megnyugodni. Azt hiszem a klór ellenére is ez lesz a kedvenc helyem.
- Sokan szoktatok itt úszkálni? – kérdeztem kíváncsian, mert jó lenne tudni, hogy mennyire is használják ezt a helyet.
Vissza az elejére Go down
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 11th Július 2017, 18:47


Ritkán érnek ilyen meglepetések, be kell vallanom, de annyira nem számítottunk bárki jelenlétére az uszodában, hogy még a farkasom is meglepődött mikor Violet farkasának jelenlétét megérezte. A hirtelen minket lerohanó farkas jelenlététől automatikusan domináns és fenyegető pózba verte magát, de amint rájött, hogy nem vészhelyzet van, csak hülyék voltunk, lecsapta a füleit és odalépett a másikhoz. Először finoman megharapta az orrát, jelezvén hogy legközelebb elférne egy kevésbé heves üdvözlési forma is, aztán lehajtott fülekkel megnyalta a száját és nekidörgölte az orrát. A helyes viselkedéséért kapott tőlem egy mentális dícséretet. Oda kell figyelnem rá, az átlag farkasoknál magasabb rangban állok így kutyakötelességem kordában tartani a kicsiket, és persze a saját farkasom. Néha egy-egy rossz jel is harchoz vezethet….
- El tudom képzelni a helyzeted, mindenki ismer de te alig párat a helyiek közül… Én is voltam egyszer új fiú. – mosolyogtam rá, amikor meghallottam a sóhajt, meg hát az a kissé erőltetett mosoly... – Christopher Gordon. Szólíts nyugodtan Chrisnek – léptem oda hozzá, hogy kezet nyújtsak neki. Egy ismerős emberi szokás mindig jó hatással van az újakra. Nekem is nagyon szokatlan volt az első falkában, ahol a falkatagok szinte a farkastörvények szerint viselkednek egymással, szabadon és ahogy szeretnék…
- Megnyugodhatsz, szinte csak én járkálok ide le, meg talán rajtam kívül még páran, de a legtöbben csak nagyon ritkán. Csak én vagyok itt ennyire vízimádó. – vontam vállat miközben a medencére néztem. Farkasom még mindig Vio farkasával barátkozott, körbeszaglászta, óvatos volt vele, aztán leült vele szemben és félredöntötte a fejét, mintha csak azt kérdezné, „Mi újság?”
- Minden nap lejárok ide, többnyire délután, szóval ha el akarsz kerülni, csak nyugodtan. – Dobtam le a pólóm és a törcsit az egyik nyugágyra – De hidd el, minél előbb kezded beleásni magad a falka életébe és dolgaiba, annál előbb megszokod. Nem azt mondom, hogy erre elég lesz pár hónap vagy akár egy év, nekem sem volt, főleg falka nélkül… Neked legalább van falkád és társaid akik segítenek elindulni. – néztem rá a szemem sarkából miközben összehajtottam a pólót. Lehet hogy most épp magányra vágyik, de az sose árt ha elindítjuk a beilleszkedéshez vezető úton… A pólót precízen elintéztem, boltokban nem kapod meg ilyen szépen összehajtva. Nem szeretem ha nagyon gyűrött. Látszik hogy túl sokat voltam katona, rendszerető ember vagyok.
- Na, de nem is tartalak fel tovább, elvégre a magányért jöttél ide. – egyenesedtem fel, majd elindultam a medence széle fele. Becsúsztam a vízbe, a víz alatt levettem a nadrágom és kitettem a medence mellé, elérhető távolságba, megkapaszkodtam a korlátban és kiengedtem a farkast.
Szerencsére az átváltozásom már gyorsan lezajlik, így megengedhetem magamnak akár a vízi átváltozásokat, egy kezdő farkast biztosan ki kéne cibálni mielőtt megfullad. Először felháborodott prüszkölésbe kezdett, hogy már megint mi a fenét művelek vele, kimászott a partra és megrázta magát. Pár kelletlen füllecsapott morgás és tipródás után belement az edzésbe, felugrott az egyik peremre. Na gyerünk nagyfiú, menni fog! Elégedetlen vicsor és morgás, aztán elrúgta magát a medence szélétől és úszni kezdtünk. Így kell ezt!

Szépen taposta a vizet, jó időt úsztunk, rá-rápillantottam az órára mikor afelé haladtunk. Ügyes és erős, pont amilyennek lennie kell. Mellső lábakkal megkapaszkodtunk a medence szélében, kitüsszögte magát, aztán vettünk egy nagy levegőt, elrúgtuk magunkat a peremtől, és lebuktunk a víz alá. Amikor elfogyott a levegőnk, a felszínre rúgtuk magunkat. Majdnem öt perc! Ha még sikerülne rajta egy-két percet csiszolnom elmehetnék gyöngyhalásznak, hah!
Kiúsztunk a partra, farkasom morcosan rázta le magáról a vizet, aztán nyújtózkodott egy sort, és meglehetősen ellenezte, hogy még egyszer én visszaküldjem a vízbe, szóval szépen megkértem hogy azért utoljára tegye oda vissza a popóját hogy alakot váltsak. A medence korlátjába kapaszkodva újból alakot váltottam, majd utána kinyúltam a nadrágért – azaz nyúltam volna, ha a medencéből kicsapó hullámok nem sodorják kartávon kívülre. Oh franc.
- Ah, Vio… Lennél olyan kedves és iderúgnád nekem azt a nadrágot..? – mutattam az emlegetett ruhadarabra, ami épp csak egy jó húsz centivel volt messzebb, mint amennyivel elértem volna ha félig kifekszek a partra, a hátsóm már így is majdnem kint volt a vízből, de hiába. Arról nem is beszélve, hogy amíg vergődtem hogy elérjem csak még messzebb vitte a víz… Így meg nem mászok ki a medencéből, naponta fél tucat pucér vérfarkassal futhat össze, nem akarom magam a listához adni ha mód van rá.
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 24th Július 2017, 20:06


Egyszer akarok egyedül lenni, és úgy érezni magamat, mintha valami megszokott környezetbe lennék, és ez se jön össze. Nagy magányomat félbe szakították. Kezdem úgy érezni, hogy ezen a helyen cseppet se lehet a magánynak átadnia magát senkinek. Vajon, hogy tudnak így élni? Megtartani egymás magánszféráját? Még, jó,hogy a gondolatokba nem tudnak beférkőzni. Ugye nem?
Próbálok észrevehetetlen lenni, de nem igen megy, és akkor még beszélni is kezd hozzám. Pfff. Illedelmességből figyeltem rá, és azért rögtön az első kijelentése szöget ütött a fejembe.
- Mindenki így volt? Már, mint mindenki volt egyszer új? Így?- néztem rá kíváncsian. Sok mindent nem tudok még erről a létről. Nem is igazán ismerem a határokat, vagy hogyan is van minden pontosan. Vannak e ok okozati tényezők. Nem tehetek róla, engem még mindig a tudomány az, ami igazáén megtud győzni, hiszen orvos vagyok, és az, ami velem történt az nem épp reális.
- Vio – mutatkozom be immár másodjára, vagy nem is tudom minek is, amikor mindenki tudja ki vagyok. De azért viszonzom a kéz fogását.
Azon, hogy csak kevesek járnak ide elmosolyodtam picit. Talán még is van remény a magányom megtalálására. Őt meg csak el kell kerülnöm majd, és már menni is fog a dolog. Vajon tart valamilyen rutint a pancsolásai között?
Aztán igen csak nagyot néztem, amikor elmondja, hogy jár ide, hogy eltudjam kerülni. Erre valahogy nem számítottam.
- Bocsánat – jött egy automatikus válasz, bár nem is tudom miért. Talán ennyire egyértelmű,hogy senkivel se szeretnék találkozni? Most valahogy kissé rosszul érzem magamat emiatt. Most még is mit gondolhat rólam?
- Nem tudom, hogy megtudom e szokni – húztam el picit a számat, majd a mondata második felén kérdőn néztem rá, de inkább nem tettem fel a kérdést, ami megfogalmazódott bennem. Vajon, hogy érthette azt, hogy nekem van akik segítenek elindulni?
Először magam elé bámultam nagy gondolkozásomba, majd azt néztem, hogy milyen precíz módon hajtogat. De furcsa. De azért ezt megtartottam magamnak, hálásan ránéztem, majd visszadőltem, de csak addig, amíg neki nem állt átváltozni. Szinte tágra nyílt szemekkel néztem végig, ahogy az úszását is. Majd nem levegőt is elfelejtettem venni olykor. Próbálom nem feltűnően bámulni, de szerintem ez nem igazán sikeredett. Aztán végzett. Megint alakot váltott, én meg próbáltam orvos szemmel valami magyarázatot találni rá , de nem ment. Ráadásul megszólított, megint. És mire felfogtam, hogy mit is kér, csak nyeltem egy nagyot.
Miért kell neki vetkőzni? Meg minden? De most tényleg?
Nem tudom, hogy meddig tétováztam, de végül csak sikerült megtalálni a bátorságomat, és oda ballagni a nadrágjáért. Azárt egy jó pont, amiért nem mászott ki itt nekem, és pucérkodott, mert ezt még tényleg nem szoktam meg, még a gondolatot se, hogy nekem is hasonlóan kellene cselekednem.
Oda ballagtam, és lehajoltam a nadrágért, majd a medence széléhez mentem, de kár volt, mert ahogy lenéztem rá, és nyújtottam neki a ruhadarabját, így is láttam, amit nem akartam. Még, ha nem is premier plánba.
- Tessék- nyújtottam zavaromba, és inkább a szemeit kerestem meg erőteljesen koncentrálva rájuk, hogy ne mást nézzek, mert azért valljuk be ennyire közel meztelen pasihoz igen csak rég voltam.
Vissza az elejére Go down
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 1st Augusztus 2017, 17:55


Azért jót mosolyogtam azon, amikor visszakérdezett, ki tudja, talán sikerül pár kérdését megválaszolnom még észrevétlenül is… Én is ilyen voltam. Inkább csendben maradtam minthogy hülyeséget kérdezzek, főleg mert én addigra már „kifejlett” farkas voltam mire egyáltalán falkához jutottam, így én éreztem magam ostobán amikor a falkacselekvéseket nem értettem, nem éreztem rendjénvalónak… Szerencsére ez nálam is hamar elillant, biztos vagyok benne hogy előbb-utóbb ő is el tudja majd fogadni az új életét, csak a jó oldalára kell koncentrálni a vele járó nyűgök mellett…. Erre farkasom morcosan morrant egyet, jelezve hogy tudomásul vette, nyűgnek tartom. Na, pont erről beszéltem.
- Persze. Sőt, akit beharaptak az talán könnyebben fel is készülhet rá, feltéve persze ha a megharapója nem iszkol el, vagy a beharapott nem egy gyilkossági kísérletet él túl és válik úgy farkassá. – felállt a hátamon a szőr ahogy visszaemlékeztem arra ez estére… Azóta legalább megtudtam miért tilos emberhúst ennünk, másoktól is és tapasztalat alapján is… Alapból jól elvagyok de néha nehéz ellenállni a késztetésnek…. -  A születettek első alakváltása változó időben történik, van aki már tizenévesen megejti, van aki harminc elmúlik mire előbújik belőle a farkas, egy erősebb érzelmi impulzus vagy nagy esemény váltja ki, baleset, trauma, haláleset a családban, ilyesmi… Persze a falkában születetteknél tudják hogy vérfarkasnak születik így segítenek előidézni az első váltást, ha elérkezettnek látják rá az időt. Akit megharaptak, az minden esetben a következő holdtöltekor vált alakot, így ez sokkal biztosabb. – magyaráztam. Csak legyintettem mikor bocsánatot kért, semmi szükség rá.
- Én is jobb szeretem a magányt, megértelek. – néztem rá, mosoly bujkált a szám szegletében. A legtöbben itt elég csapatszelleműek, de én túl sok időt töltöttem egyedül ahhoz, hogy jól érezzem magam nagy tömegekben, nem véletlen tartottam a saját osztagom is kis létszámmal. Kis létszám, de a legjobbak. Több ember, több hibalehetőség, több esély a vitákra.
- Ha akadnának kérdéseid, szerintem bárkit megkérdezhetsz gond nélkül, az újakat mindenki szívesen kisegíti. – tettem hozzá, mert szinte az arcára láttam írva a kérdőjeleket. Végülis semmit sem muszáj… Aztán felnevettem.
- Hidd el, meg fogod. Nálad keményfejűebbek is megtalálták az összhangot a farkasukkal.  – kacsintottam rá, mert eszembe jutott eleinte én is mennyit vívódtam a farkassal, a saját hideg önuralmam a farkas impulzív erejével… Mint tűz és jég.
Lubickolás közben akaratlanul is feltűnt hogy néz, ekkor tűnődtem el hogy lévén orvosról beszélünk, valószínűleg hozzám hasonlóan próbál erre valami tudományos magyarázatot találni. Nekem egész jól sikerült de így is bele kellett vennem némi spiritualitást amit sokan manapság már nem nyelnek le olyan könnyen…. Persze én azóta teljesen elfogadtam a mágia létezését, hiszen már tudok a vámpírokról, boszorkányokról illetve a vérmacskákról, habár utóbbiakkal még nem nagyon futottam össze, nem csoda, a jaguárokon kívül minden faj kihalt vagy úgy eltűnt mintha a föld nyelte volna el. A jaguárok meg hűen nyalják a vérszívók talpát… Bár ki vagyok én hogy elítéljem őket, én is a seggem mentettem volna, főleg ha egy egész falkányi társam, testvérem a tét…
Amikor már a nadrágomért kapálóztam, egy pár pillanatig azt hittem kénytelen leszek megoldani, mert nagy merengésében szinte meg se hallotta amit mondtam. Végül azonban ideért, és a kezembe nyújtotta kislányos zavarában a nadrágot, amit készségesen elvettem, lemerültem a víz alá, felhúztam, és újra felrúgtam magam a medence aljáról.
- Bocsánat az incidensért. Sajnos a nadrág nem marad meg a farkason, vagy leszakad vagy nem tudja mozgatni a hátsó lábait, tudod, nem igazán egyezik az anatómiánk. – mutattam a lábaimra miközben kimásztam és elbattyogtam a törölközőért, amivel először a hajam dörgöltem át, aztán a nyakamba lógattam.
- Hány farkast láttál már átváltozni mióta ittvagy? – kérdeztem. Ha jobban belegondolok lehet hogy én vagyok az első akit oda-vissza látott? Nem sokat tartózkodott a szobáján kívül…
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 16th Augusztus 2017, 21:56


Nem értek jelenleg semmit. Kérdeznék is meg nem is mindenkit mindenről, de mellette tartok is mindenkitől. Még annak ellenére is, hogy tök kedvesek, én meg olykor egy köszönömöt is olyan nehezen nyögök ki. Nem mondom, hogy kezdem megszokni, hogy itt vagyok, mert nagyon nem, és kényelmetlenül is érzem magamat ettől a sok szempártól, de az ösztönöm meg azt súgja, hogy tőlük kapok meg minden választ a kérdésemre, én pedig a legegyszerűbb kommunikációra is képtelen vagyok olykor.
- Hogy mi? Beharap? Nem iszkol le? Ilyen van? Magára hagyják?- néztem rá döbbenten, az utolsó dologtól pedig teljesen kirázott a hideg. Ezeket valahogy én nem igen éltem volna túl. Jó azt a beharapásos ízét azt igen, azt túl éltem, csak nem teljesen épp ésszel jelenleg. Vagy legalább is én ezt érzem. De, ha magamra hagytak volna, akkor nem éltem volna túl azt az egészet.
A következő mondatán kikerekedett a szemem, és akaratlanul is jött a kérdés:
- Ennek az ízé…akarom mondani farkasnak születni is lehet? – na jó ez hülye kérdés, mert pont egy terhesség miatt kerültem ide. Jó lenne össze szedni magamat.
- Ezt vehetjük tárgytalannak azt hiszem – nevettem fel kicsit furán, mert ez nem igazán volt jó ízű nevetés, vagy vidám.
- Annyira természetesen mondod – jegyzem meg neki halkan, nekem meg totál természet ellenes az egész, holott tudom, hogy igaz. Tudom, hogy mi vagyok, mi lakozik a belsőmbe.
- Ennyire nyilvánvaló? – néztem rá kérdőn , mert gyorsan megfejtette azt, hogy azért vagyok itt, mert szeretnék kicsit távol lenni mindenkitől, és csak a csendet hallgatni. Nem volt teljes a csend , akkor sem, amikor ide jött, mert azért lehallatszanak a zajok, egy két beszélgetés foszlányt is el lehet kapni, ha az ember lánya fülel kicsit jobban. De lényegében csendesebb , és nyugodtabb minden itt lent, mint például a szobámba, vagy a konyhába.
- Tudom. látom, hogy mindenki segítene…de megszoktam már, hogy egyedül vagyok, egyedül boldogulok – és persze néha anyámat hessegetem, mert ha megjelenik, akkor sereg forog körülöttem, és már azon kapom magamat, hogy rendet rakott, főz, mos rám, amikor meglátogat. Ez vajon, hogy fog működni? Ide nem hozhatom. Nem tudhatja meg…Istenem, erre még nem is gondoltam, semmit se. És ez a gondolat viszont elindított egy kisebb pánikot bennem, érzelmi hullámot, amitől a farkasom is élénk lett. De szerencsére ő elment úszni , én meg kicsit lenyugodtam, legalább is már nem pattogott a farkas benne, mint valami kenguru.
Aztán meg oda lett a nadrágja…Nekem meg oda kellett mennem segíteni…Aztán meg …a francba is, minke jöttem ide. Totál zavarba jöttem a látványától. Ez van, ha az ember lánya jó ideje nem látott meztelen pasast, és eddig meg se fordult a fejembe az, hogy pasiként tekintsek a beszélgető partneremre, de most nagyon is tudatosult bennem, hogy az, és hogy nem rossz . Csak néztem, ahogy elmegy mellettem a törülközőjéért, majd zavaromba visszatotyogtam az ülőhelyemre.
- Csak téged- válaszoltam halkan.
- Nem sokat voltam a szobámon kívül még , az épületet pedig még el se hagytam – válaszoltam kicsit monotonon.
Vissza az elejére Go down
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 25th Augusztus 2017, 22:10


Jót mosolyogtam magamban mert láttam hogy figyelt arra amit mondok. Már egész jól tömöm meg mások fejét elejtett infókkal, meg kellett tanulnom az újoncokkal bánni, mert nem mindenki elég türelmes hozzájuk. Végül nem tettem szóvá hogy jót mulattam a titkolt kíváncsiságán, csak némán bólintottam. 
- Beharapásnak nevezik azt a folyamatot amikor a vérfarkas átváltoztat egy embert közülünk valóvá. Igaz, a beharapást többnyire a szándékos és kontrollált esetekre nézve vesszük, a baleseteket annak nevezzük amik: balesetnek. Ha fiatal farkasról beszélünk aki korai őrületében véletlen megharap valakit, és utána ráeszmél tettére, megeshet hogy elmenekül a helyszínről. Egy frissen átváltozott "kölyök" nehéz munka lehet, főleg egy olyannak aki még maga is küzd a farkassal. Ilyen esetben néha még jobb is ha faképnél hagyják a fiatalt, mert vagy elvégzi a munkáját a szelekció, vagy önerőből túléli az első hónapokat, és igencsak erős vérfarkassá válik, vagy pedig megtalálja őket egy falka és begyűjti mielőtt nagyobb baj történhetne. - magyaráztam. A túlélésre nem tértem ki, végső soron ritka eset és amúgy se a barbár oldalunkat kéne neki szemléltetni, nem? 
A következő kérdésén tényleg muszáj volt elvigyorodnom, bár rögtön meg is válaszolta magának. Ezért csak az apró megjegyzésére adtam magyarázatot.
- Persze, mert volt már időm megszokni. Sokkal idősebb vagyok, mint gondolnád. – mondtam sokat sejtetőn mosolyogva. Más farkasokhoz viszonyítva nem vagyok éppenséggel öreg, de neki... Hát egyértelmű. – Hidd el, idővel neked is természetes lesz. Nem mondom hogy holnap, hogy egy hét vagy három hónap múlva, de az lesz. Ha akarod meg is ígérhetem. – néztem rá. Tudtam hogy úgyse hiszi el, annál jobban fogom magam érezni mikor végül igazam lesz. Meglepett arcán és következő kérdésén elnevettem magam.
- Hazudjak? Én se tennék másképp a helyedben. – vontam vállat – Sosem szerettem ha mások oldották meg a problémáimat helyettem, inkább végigszenvedtem az egészet de önerőből oldottam meg. – Ezután a medencében kitakarítottam a gondolataim, és előbányásztam olyan infókat amikre esetleg rákérdezhet később. Hátha érdeklődik kicsit.


Amikor sikerült a gatyámat kifele menet végre megszereznem és magamra kapnom, mindketten visszasétáltunk az ágyakhoz. Lecsücsültem az egyikre a nyakamban a törölközővel.
- Jól sejtettem. Akarod látni közelebbről? – kérdeztem mosolyogva – Feláldozom a nadrágomat érte ha gondolod. – tettem hozzá pajkos vigyorral az arcomon.
Észrevettem hogy külön hozzátette, az épületet még el se hagyta.
- Idővel szabadon kószálhatsz majd te is, nyugi. De amíg a farkas bármit vészhelyzetnek tekinthet és felülkerekedhet addig nem csak magadra, más emberekre, de a mi fajtánkra is potenciális veszélyt jelentesz. Ha sikerül összhangba kerülnötök már semmi különös nem lesz abban hogy a városban sétálj, hidd el. – néztem rá bátorítón mosolyogva. Sejtem hogy hiányozhat neki az eddigi élete, nekem se volt könnyű megbarátkoznom a változásokkal. Főleg a katonaságnál ahol rohadtul sok stresszhelyzet éri az embert… Az eszemet se tudom hányszor büntettek meg mert kénytelen voltam meglógni gyakorlásokról, edzésekről, tréningekről, munkákról mert ott helyben változtam volna át az orruk előtt…
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 17th Szeptember 2017, 15:03


Kicsit zavart a helyzet, hiszen lényegében azért jöttem ide. De ugyan akkor még is csak érdekelt, mert mondott, említett olyanokat, amik csak még teljesebbé teszik a képet előttem, és még sem tűnik annyira örültségnek. Valahogy arra hajaznak, hogy tényleg igaz minden, nem pedig megörültem valami oknál fogva, és tényleg egy diliházba kerültem, ahol tévképzeteim alakultak ki vagy épp totál elmentek itthonról.
- Tehát ez történt velem is – vonom le kicsit halkan a következtetést észre se véve, hogy a gondolatok igen csak nem a fejemben hangzottak el. Az okot pedig értem is meg nem is, és hirtelen újra azt a haragot érzem Andy iránt, mint korábban is. Újra az a kérdés hangozz el a fejembe , és most tényleg ott, hogy hogy lehetett ennyire önző velem szemben.
- És mi van azzal, aki direkt teszi ezt meg? – néztem fel rá hirtelen, mert azért érdekelt ez a része is. Nem mintha valamit is számítana most már, illetve ahogy kivettem a dolgokat Andy itt nagy ember, és senki nem parancsol neki.
- Én is nehéz munka leszek vagy vagyok? – néztem rá kíváncsian, és igen csak értetlenül. Vajon rám is ez vár, hogy hamarosan kiteszik a szűrömet és boldoguljak egyedül?
- idősebb? – újabb értetlenül nézés, és csodálkozás, mert egyik ámulatból, esem a másikba bele. Mert semmi sem ismerős, semmi sem megszokott, egyáltalán nem is tudtam ezek információk létezéséről, vagy bármiről. Valahogy úgy érzem magamat, mint valami sült bolond, mert körülöttem mindenki tud mindent, én pedig semmit sem. Én, aki jó ideje élen jár mindenben, tanul, fejleszti magát, és akkor kiderül,hogy teljesen tudatlan.
- Kérhetek én ilyet tőled? Ígéretet, hogy tényleg így lesz? Mert most…hát rég éreztem magamat ennyire szőke, buta szőkének –sóhajtottam fel.
Önerő, és megoldás. Könnyen hangzik , de már most úgy érzem, hogy túl sok az új dolog a fejembe, a saját zavaros gondolataimmal, és eléggé zavarosak ahhoz, hogy lassan tényleg bekattanjak tőlük. Végül azért kicsit egyedül maradok, ami most még jó is, mert túl sok minden kavarog a fejembe, és valahogy rendezni kellene őket. De azt se tudom, hogy fog e ez menni vagy sem.
Aztán mikor végre kicsit rendeződik valami , oda hív, hogy adjam oda a nadrágját, és hát az egy dolog hogy ő vízbe van, de az áttetsző, én meg irtó zavarba jövök, így elég gyorsan ülök vissza arra a napozó ágyra, ahol eddig is voltam.
- Mit akarok látni? – néztem rá nagy szemekkel, mert hirtelen nem kapcsoltam.
- Ne…nem….nem kell – kapcsoltam mikor már a nadrág feláldozásánál tartott. Vagy legalább is remélem, hogy az átváltozást akarta nekem megmutatni közelebbről, mint mást. De azzal az lenne, hogy oda lenne a nadrágja, és azt hiszem az előbbi után nem biztos,hogy tudnék másfelé nézni.
- És ezt hogy érhetem el? Ezt az összhangot?
– tereltem is inkább erre a szót, vagy tartottam, mert ez amúgy is fontosabb lenne nekem, mert ki szeretnék innen szabadulni. Sétálni, a városba menni, a munkámról ne is beszéljünk.
- Dolgozhatok így? – tört ki szinte belőlem a kérdés aggódva.
- Ne haragudj,hogy ennyit kérdezek, de tényleg úgy érzem, hogy semmit se tudtam eddig a világról, és miden, ami az utóbbi időbe a helyére került, most ismét felborult, és pakolhatok újra, és nincs mibe belemenekülnöm. Itt mindenki engem figyel kíváncsian, én meg nem ismerek senkit sem, nem tudok semmit sem –mondtam kicsit kiborulva, majd az ágyon is elborultam, és csak bámultam magam elé.
Vissza az elejére Go down
Christopher Gordon
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :



I was lightning before the thunder;
A catastrophe
And yet a masterpiece

Posztok :
7
Kor :
107
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Ex-kommandós, jelenleg kidobóember, illetve testőr ha kell
. :


Whatever it takes
cause I love the adrenaline in my veins
I'll do whatever it takes cause I love how it feels when I break the chains


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 28th Szeptember 2017, 23:19


Hagyok neki egy kis időt, hogy gondolkozzon. Egész eddig ez egy rossz álom volt, és minden tény, amit megmutatok neki, stabil lábakra állítja ezt az eszeveszett dolgot, tudom, én is átmentem rajta. Nincs rosszabb rájönni, mint hogy a fenekestül felfordult életedet nem egy bedrogozott este vagy egy fejsérülés okozza, hanem annál valami sokkal hihetetlenebb dolog…
- Végső soron igen. – bólintottam. A következő kérdése meglepett, bár nem ért teljesen váratlanul, bizonyára sokat jár az esze azon, hogy miért pont ő. Engem csak meg akart ölni egy emberhúsra szomjazó vérfarkas, ami nem sikerült neki, majd elrohant, faképnél hagyott engem a magam bajával. Őt Andy személyesen kiválasztotta, mint a falka leendő tagját. Néha nem tudom eldönteni melyik hangzik rosszabbul.
- Az alfák falkaalapítás, vagy falkabővítés során kiszemelhetnek egyéneket, akiket kiragadnak az emberek világából a beharapással. A másik ilyen lehetőség a szerelem, bár ehhez is többnyire az alfa engedélye kell. Ha egy vérfarkas hím vagy nőstény beleszeret egy emberbe, és a kapcsolat tartós, stabil és természetesen viszonzott, az alfa általában az áldását adja a dologra, mert a legtöbb vérfarkas egy életre választ magának párt. Nem mindig találjuk meg elsőre az igazit, de ha rátalálunk, nagyon hamar kialakul a kötődés, néha azonnal, ezért, tekintve, hogy a vérfarkasok hosszú ideig élnek, fontos, hogy a párunk is azzá válhasson, amennyiben emberről van szó. Erre nem mindig van mód, például ha vadászokhoz kötődik az illető. Téged Andy azért választott ki, mert Dia teherbe esett, és a vérfarkasokat nem lehet csak úgy orvoshoz ráncigálni, mert egyből kiderül, hogy valami nem oké velünk. A súlyos sérüléseink is azonnal elkezdenek gyógyulni, így mire a kórházba érünk már egy pár napos sérülés kinézetét is kelthetik, ami valljuk be, elég gyanús. A falkának szüksége van valakire, aki képes a terhes asszonyainkat ellátni, és Andy választása rád esett. – néztem rá kissé bánatos szemekkel. Ha valaki, én tudom min megy keresztül. Nem nagyon meséltem még a múltamról senkinek, különösen a vérengzéseim miatt nem. Az emberhús szigorúan tiltott vérfarkas körökben, a puszta létezésem a példa rá, hogy miért, nekem mégis volt már hozzá szerencsém, és utána hónapokig szenvedtem tőle. A mai napig nagyon nehéz sebesült emberek közelében lennem, többek között ez volt az oka, hogy elhagytam a csapatom. Nem szerencsés, ha egy-egy akció közepén az ember legszívesebben kitépne egy darabot az előtte heverő holttestből… Nem tartottam jó ötletnek, hogy bedobjam ismerkedés közben, sok farkast emiatt száműznek, igaz, szerintem ez csak ront a helyzeten. Ha nincs senki aki melletted álljon, segítsen, csak magadra vagy utalva... Ez olyan, mint a drog, segítséggel könnyebb kontrollálni…
Mikor legközelebb megszólalt, elnevettem magam.
- Az csak rajtad áll. De elhiheted, a falka támogatásával sokkal könnyebb dolgod van. – kacsintottam rá – Az önuralmamra vagyok leginkább büszke, – hát ez részleges hazugság, egyes helyzetekben mindenem van csak önuralmam nincs… - úgyhogy, ha kicsit dolgoznál magadon, csak szólj, örömmel segítek bármiben – vigyorodtam el, megvillantva azt a százwattos fogsorom. Volt valami elbűvölő abban ahogy ilyen értetlenül nézett, tényleg olyan volt, mint egy édes kis kölyök, aki most csodálkozik rá a világ sokszínűségére.
- Az. Inkább el se mondom. Legyen ez olyan titok, mint a nők súlya – sunyin vigyorogtam csak miközben elfordultam, tettem pár lépést a medence felé mielőtt újra megszólalt. Megtorpantam, észre se vettem milyen... Gyengéd mosoly ült ki az arcomra.  Sokat foglalkozok kölykökkel és fiatalokkal, de még így is ritka az ilyesmi. Hátranéztem a vállam fölött és bólintottam.
- Persze hogy kérhetsz. Bármit feltennék rá. Amiatt meg ne aggódj, kezdetben mindenki az. Képzeld magad egy kölyökfarkasnak aki csak most tanul járni. A kölyökfarkasok esetlenek és tudatlanok, de piszkosul aranyosak. – Huhh, csak nem, nőcsábász vigyor? Ejnye Chris, ez nem épp a megfelelő idő…
Violet sajna nem akarta látni ahogy alakot váltok, hiába, maradtam volna én farkas alakban is ha már ennyire ódzkodik a pucérkodástól. Ez is egy velejáró, amit meg kell szokni, mint mikor az ember először megy nudista strandra. Elfeküdtem a nyugágyon, majd felkönyököltem és felé fordultam, hogy figyelhessek rá beszéd közben.
- Gyakorlással, de legfőképp azzal, ha folyamatosan kapcsolatban maradsz a farkassal. A legtöbben akaratlanul is elnyomják. Ez egy darabig megoldást jelent, de hosszútávon a farkas megunja, és sokszoros erővel fog kitörni, szinte garantáltan alakváltásba fullasztva a dolgot. Az én farkasom folyamatosan a felszín közelében van, ezért vagyok vele nagyon jól összhangban. Ez teszi lehetővé azt is, hogy mindkét alakban segíthessük egymást. Én emberként gondolkozok, ő ragadozóként. Ha ő is pásztázhatja a terepet amíg emberi testben vagyunk, kisebb eséllyel fog meglepetés érni. Bízok az ösztöneiben és a megérzéseiben, nagyon sokszor húzott már ki bajból amikor olyat vett észre, ami fölött én simán elsiklottam. Érzed most a saját farkasod? Ha nem, próbáld meg hívni. Nem kell kiengedned, csak engedd, hogy észlelje a külvilágot. Észre fogod venni az én farkasom is, érzik egymás jelenlétét. – javasoltam. Ha a farkas megpróbálna kitörni képes vagyok megfékezni. Nem vagyok alfa, hogy erőszakkal visszafojtsam vagy előhívjam a farkast, de az én farkasom nagyon erős, és ezért képes vagyok valamennyire hatással lenni más farkasokra. Egyénfüggő persze, de meggyőző tudok lenni, ha kell. Nem véletlenül lettem Ulfhednar.
- Szerintem semmi akadálya. Sok farkas dolgozik, de persze időbe telik míg megszokod az új helyzetet, és teljes biztonsággal léphetsz az emberek közé. Az érzelmeid erősebbek lesznek, és eleinte hajlamosabb vagy az alakváltásra is, ami nem szerencsés, sőt, emberként is erősebb lettél, így meg kell tanulnod ezt is kezelni, szinte újra kell tanulnod az erődet. – Az arcát figyeltem, egyre gondterheltebb lett. Aztán ki is fakadt, majd elterült az ágyon. A kezemre fektettem a fejem és rámosolyogtam.
- Hé, semmi gond. Én nem felejtettem el milyen volt az első hónapom, pedig annak már hosszú ideje. Engem egy kóbor… hááát… tépett meg. Nem nevezném beharapásnak mert a nyomorult nem azért jött, hogy átváltoztasson, azt hitte könnyű esti nasi leszek, csak benézte, mert egy rendesen harcban edzett pasit nem olyan könnyű leteríteni, főleg nem egy ilyet mint én… - kuncogtam – Amikor rájött hogy nem fog könnyen leteperni, és elkezdtük felverni az utcában alvókat, elrohant és otthagyott engem. A következő teliholdkor átváltoztam, az első időszak rohadtul nehéz volt. Egyedül voltam, egyedül kellet felülkerekednem a farkason, ezen az egészen. Muszáj volt mindenkitől távol tartanom magam mert egyszerűen nem bíztam abban, hogy nem fogom beverni a fejüket vagy ilyesmi – húztam el a szám keserűen. Ott mondjuk megmutatkozott kik voltak az igazi barátaim. -  Nagyon ritka kivétel vagyok, a legtöbb kóbor nem támad emberre, túl kockázatos, vagy ha mégis, ügyel rá hogy ne élje túl, a vérszomjasak általában ölésre mennek, nem arra hogy társat csináljanak maguknak. Az ilyenek, mint én, a túlélők, megintcsak nem maradnak sokáig életben, előbb-utóbb a vesztükbe rohannak, vagy véletlen lelövik őket, vagy a vadászok kutatják fel őket, vagy a helyi falka, akik ha menthetetlennek ítélik a kóbort, kiiktatják. Bár hallottam olyanról is akik maguk vetnek véget az életüknek mert nem bírják elviselni a nyomást. Egyedül ezen nehéz átverekedni magad, ezért is mondom, hogy szerencsés vagy, hogy van egy falka, aki támogasson. Minden a helyére fog rázódni, ezt megígérhetem. Pár hét és mindenkit ismerni fogsz, és rá fogsz jönni, hogy kaptál még egy családot. – fogtam meg a kezét gyengéden miközben bátorítón rámosolyogtam – Ne hagyd, hogy kicsússzon a lábad alól a talaj. Vedd ezt egy új iskolának, egyfajta továbbképzésnek, aminek a végén csak számtalan új tapasztalattal leszel gazdagabb. Tudom, hogy egyelőre sötétnek tűnik amiben tapogatózol, de ígérem, hamarosan meg tudom majd neked mutatni a fényt. Az első tudatos alakváltásod, amikor először futhatsz az erdőben szabadon, az a más világnézet, az felejthetetlen élmény… 
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Uszoda ; Elküldve: 24th Október 2017, 19:50


Igazából nem is tudom,hogy jó ötlet e gondolkodnom, vagy elemeznem a helyzetemet, azt ami történt. Hogy miért? A válasz igen egyszerű. Akárhányszor végig járom , végig gondolom az egészet, mindig oda lyukadok ki, hogy nem vagyok normális. Hogy ez az egész csak egy rossz álom, amibe belemerültem, mert lebetegedtem. Aztán meg jön a valóság, hogy ez egyáltalán nem álom, hiszen ébren vagyok nagyon is.
Csak hallgattam, és akaratlanul is ökölbe szorult a kezem azok után, amiket mondott. Hogy van ehhez joguk? Hogy veszik ehhez a bátorságot, hogy csak úgy embereket ragadjanak ki az életükből ? Családjukból? Csak úgy?
- De,hogy tehetik ezt meg? Hogy ragadhatnak csak úgy el embereket a saját életükből? – tettem szóvá a gondolatomat is. Farkasom azt súgta, hogy ezt most itt megkérdezhetem, mert máskor mindig rám morgott a fejembe, ha mástól akartam kérdeni. Főleg, ha Andynek szándékoztam szögezni eme kérdést. De most nyugton volt. Sőt , sokkal nyugodtabb volt, mint én, és talán ez is zavar lassan.
- Falka ide vagy oda, sok az idegen ember, sok a zaj, sok az illet, és minden ismeretlen, és még is ismerős- dőlök hátra és a plafont kezdem bámulni.
- Egyszóval sok minden, nem éltem eddig se túl nagy társasági életet. Nincs tömeg iszonyom, de érted, ugye? – pillantottam rá kérdőn, picit még a fejemet is oldalra biccentettem, mint valami kölyökkutya, aki érdeklődve figyel.
Ezek után csak csodálkozva néztem rá, amikor úgy mond kiderült, hogy idősebb jóval, mint én. És nem hajlandó elárulni. Hát így a válasza után, tutira nem vágtam értelmes képet, mert a fejemben meglendültek a számok, az ajkaim elnyíltak, épp csak nem csináltam úgy, mint valami szájtátó hülye gyerek.
- Önuralom, elképzelt kölyök farkas- sorolom magamba , amiket mond kicsit suttogva, aztán meg azt se tudom,hogy hová pillogok a bók hallatán.
- Akkor én most aranyos lennék? – jött akaratlanul is a kérdés.
- Inkább érzem magamat, valami tudatlan bugrisnak, valami idióta hülye gyereknek, mint másnak – kezdtem bele a magyarázatba, de kár volt, mert ettől még jobban zavarba jöttem. Jó lenne, ha csukva tudnám tartani a számat olykor, vagy ha már bele másztam valamibe, akkor nem megpróbálni kimagyarázni azt.
- Elhiheted, hogy nem nyomom el. Most is itt ül, és néz rám. Én majd meg zakkanok, ő meg halál nyugodt, és lassan ettől is ideges vagyok, amire ő csak lefekszik, fetreng, szórakozik. Aztán meg ,h a kellőképp ideges vagyok, vagy félek, akkor meg ott van pikk pakk, mintha csak segíteni akarna. Nekem feszül , lökdös, elzár…Úgy érzem, mintha ketten lennénk egy testben, de két külön akarattal, vagy lélekkel. Azt se tudom, hogy mondják ezt- sóhajtottam fel.
- Engedjem, hogy észlelje a külvilágot? Azt meg , hogy? – újra sikerült egy értetlen kérdést összehoznom, és csak nagy szemekkel nézni a másikra. Aztán még is csak lehunytam a szememet, koncentráltam, bár a franc se tudja,hogy pontosan mire. Elképzeltem egy ajtót, ami kivezet a szabadba. Farkasomnak több se kellett már is megindult felé. Ez eddig oké, de, hogy érjem el azt, hogy ne csapja rám az ajtót? Eddig mindig ez volt,elzárt, kizárt, és tört előre.
- Érzem, látom, de nem merem tovább engedni – sóhajtottam fel, mikor kinyitottam a szememet.
- Eddig mindig kizárt, bár akkor teljesen más érzelmi állapotba voltam, és Andy megoldotta a dolgot, nem tudom hogyan, de nem volt kellemes érzés az sem. Mintha csak betörte volna az ajtót a fejembe, ahová Miss Hófehérke bezárt – egy újabb sóhaj következett. Újra kellene próbálnom, de nem igazán merem, pedig egyesek még ott topognak a fejembe a képzelt ajtó helyén. Orra magasba emelve, szimatol a levegőbe, mintha ő érezne valamit, amit én nem.
Hallgattam a történetét, és ösztön, vagy nem tudom mi azt súgta, hogy közelebb kerüljek. És fel sem tűnt addig, amíg ott nem ültem közvetlen mellette, annyira hozzá érve csak,hogy összeérjünk. Mikor ez úgy tudatosult csak lehajtottam a fejemet zavaromba.
- Sajnálom, hogy ez történt veled – motyogtam az orrom alatt.
- Tudom, hogy most minden új, csak nekem van családom, volt… Egyszer már újra építettem az életet magam körül, és nem tudom,hogy képes leszek e újra. A munka mindig elvonta a figyelmemet mindenről, de most még azzal se foglalkozhatok, hiszen te mondtad, hogy új erőm van, ha meg friss húst látok, akkor a kis asszony megkergül szinte bennem, és csak nehezen tudok szabadulni tőle. És leginkább csak úgy, hogy ha elhagyom a helyiséget vagy tompítom valamivel a szagokat. Hogy dolgozzam, így orvosként? – a kezemet nem húztam el, de ugyan akkor nem is néztem rá. Zavarba voltam, és furcsa volt, így megnyílni kicsit valakinek, akit jó formán nem is ismerek. Viszont egyesek megint nem hagytak, és kaparták azt a bizonyos ajtót. Lehunytam a szememet , és résnyire kinyitottam, mire ő kilökte az orrával, és boldogan szaladt ki, de még se törtetve, mint eddig. Keresett valamit, azt a valamit, aminek a szagát eddig is éreztem, az pedig igen, egy másik farkas volt. Szinte ledermedtem, amikor én is megéreztem, de ez hol érdekelte a saját farkasomat? Ő érdeklődve , és kíváncsian ballagott a másik felé peckesen.
Vissza az elejére Go down
 
Uszoda
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kelet new orleans :: Szomszédságok :: Elhagyatott diliház-
Ugrás: