Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
21st Március 2018, 22:35
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Elhagyatott barlang rendszer

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 20th Június 2016, 12:49





Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 20th Február 2017, 21:02






Jackson + Hecaté

Egészegyszerűen szüksége volt rá. A város zajától messzire futni, elszakadni a kötelességektől, a nyomástól, mely olyan mérhetetlen tonnányi súllyal nehezedett rá, amit képtelennek tartott cipelni. Úgy érte, el kell szabaduljon egy kicsit a bezártságtól és mindattól, ami körülvette. Így, abban a szent pillanatban, ahogy a napsugarak eltűntek az égboltról, ő már kelt is fel. Hiába vagyunk halhatatlanok, és örök ifjak, ha a mindenkit gyötrő érzelmek és a tettek mázsája, önnön elménk vaslánca bilincsbe ver. Mindünket. Így esett meg, hogy Hecaté, mihelyt lehúzta ébresztő italát – a kehelybe töltött tasakos emberi vért -, majd átvette hálóköntösét valami ruhaszerűre, szinte azonnal kint is termett a birtok istállójában. Sietős, gyors léptekkel közeledett a fekete-fehér foltos ló boxához. Nem nyergelte fel, csupán adott neki egy almát lekenyerezése jeleként, aztán egyszeriben felpattant hátasára. Hecaté testét ezúttal alig takarta valami. Fehér ruhája világított az éjszakában, mely mindössze a combja közepéig ért neki. A Kisasszony egyúttal nem öltött magára sminket, se ékszert, de még lábbelire sem fordított figyelmet. Ellenben, megfésülködött, hogy hosszú, szőke haja selymes és minden más szempontból is tökéletes legyen. Szerencsére, újhold idején minden sötétebb, így nem igazán tűnt fel bárkinek is a már-már hálóruhának tűnő lenge öltözetben való, szőrén lovagló nő. Noha, az erdőben nem is akarnak az emberek ilyesfajta kísértetek után kutatni.
A sok-sok évszázadot maga mögött tudó nő ma este semmivel sem akart törődni. Magasról akart tenni a formalitásokra, az úri öltözékre, a megjelenés fontosságára. Csupán puha, selymes, csupasz bőrén akarta érezni a vágta során keletkezett menetszelet. Oldalra tárni karjait, vagy éppen hozzásimulni a melegséget sugárzó állat testéhez. Érezni akarta a… szabadságot. Valamit, amit mindössze ilyen ritka alkalmakkor érezhet igazán sajátjának. Bár, a legutóbb Ő látta elvágtatni a fák sűrűjében, nem tett ellene semmit. Még csak meg sem szólta. Egyetlen, lágy, apró és oly halvány mosoly volt a válasza a nő vallomására, mely megnyugvással töltötte el Hecaté-t. Tudta, megerősítést nyert benne a gondolat, ő nem rab. Nem Mestere kiszolgáltatottja, még ha sokszor úgy is tűnik. Eleget tesz a kötelességeinek, és ez lehet az oka annak, hogy szabadkezet és akaratot tudhat magáénak. S ez, mindennél fontosabb.
Messze a várostól, annak fényeitől, zajától, bárminemű befolyásától, mélyen az erdő rengetegében pihent egy barlang. Egy hatalmas, kiló métereken át húzódó üreg, melyben meleg vizű forrás, hideg cseppkövek, érdes-hegyes köves talaj, apró denevérek és a mélység csendje honolt. Ennek tátongó bejárata előtt állította meg a már lépésben haladó lovat. Leugrott róla, majd emberi kíváncsisággal köszönt el hátasától, hogy felfedezze az ismeretlent. Barangolni akart, eltűnni a világ szeme s füle elől. Megkeresni a nagyobb termeket, a szűk, embernyi keskeny járatokat és az apró, rovarevő bőregerek édes, kíváncsi társaságára vágyott. A természet alkotta csodára, valamint lágy ölére. Ekképp kezdődött el a ma éjszaka.

۵ Breath of Life ۵ 443 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 20th Február 2017, 21:54



Hecaté






Már egy ideje megfigyelés alatt tartjuk a gróf birtokát, tulajdon képen régebben is az alatt volt csak valamelyik vadász vissza rendelte, érthetetlen okokból. Ezt a megfigyelést úgy kell elképzelni, hogy a környező épületeken lakó emberek, vagy akik a környéken dolgoznak adnak le információlat. Mivel ott élnek ez senkinek nem tűnik fel, jó pénzért szerintem minden megvehető főleg ha azt emberi kéz kell adja, most jelen esetünkben a beszéd. Mi emberek sok mindenre vagyunk hajlandóak kincsekért, vagyonért meg mi egymásért. Lehet ezért is különböztem mindig másoktól ezek engem sosem érdekeltek, lesz pénz amennyi kell nekem és a többi úgy is csak felesleg lenne. A lényeg jelentették ebbe az irányba távozott egy lovas, hosszú lobogó szőke hajjal. Persze én már rögtön tudtam miről vagy éppen kiről van szó ez esetben. Amikor meghallottam az információt rögtön elindultam utána persze gyalog szerrel eléggé lassú lett volna , a kocsi számára meg az út szinte járhatatlan. Muszáj volt én is ló hátra pattanjak, persze megfontolandó Reyre üljek fel a szamárra de az milyen nevetséges lenne már. Egy hófehér paripát hoztam ki az istállóból, ez is olyan mint a biciklizés, ha az ember tudja akkor nem felejti el. Régen lovagoltam már, és ami azt illeti akkor sem kedveltem túlságosan a dolgot, de ez idővel megváltozhatott. Minden esetre a Bestia még a kabátomba lapult, ha tévednék akkor tudjam magam megvédeni. Szokásos kabátom van rajtam, szeretem ezt a kabátot, igaz több önvédelmi célt szolgál mivel kender szálakkal van át szőve amit még egy vérfarkas harapása sem képes elszakítani. Ezt csak egy mester lövész golyója ütheti át, és ez miatt nem kell aggódnom azt hiszem, egyik természet feletti lény sem fog olyan fegyvert ragadni. Rögtön vágtába is kezdtem szerintem egy olyan tíz perc előnye lehet, mivel a barlang közelebb van a Sánchez birtokhoz, mint a feltételezett Hecaté indulópontja. Szeretném utol érni, nem értem milyen okból vonzódom hozzá, de szeretem a társaságát. Ő olyan különleges egyszerre elérhetetlen és elérhető. Mivel Rey nincsen itthon észre sem fogja venni, hogy eltűntem otthonról amúgy is végeztem már minden dologgal a rancs körül. Amikor megérkezek, hirtelen denevérekkel találom szembe magamat, ettől a lő meg is rémül rögtön két lábra áll. De szerencsére sikerült megkapaszkodom rendesen és nem estem le. Gyorsan ki is kötöm az egyik fához, nem megyek túlságosan messze be, nem hiányzik az nekem valami baja legyen a lónak. A barlang bejáratánál megállok, majd elkiáltom magam.
-Hecáté!- addig fogom kiáltozni a nevét ami ki nem dugja az orrát onnan, mármint ha oda bent van de annak feltételezve hogy a denevérek ki jöttek onnan, akkor valaki azokat megzavarta. Vagy csak éppen vadászatra indultak.
-Hecáté! – kiáltottam újra, mert még mindig nem jelent meg, kezembe vettem a kardomat nem lehet tudni valóban ő van ott, vagy sem ezért nem árt az óvatosság.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 20th Február 2017, 22:24






Jackson + Hecaté

A pillanat, a momentum, amikor besétálsz mezítelen, csupasz lábakkal egy éles, sértő sziklából vájt barlangba és miként – az Éj Gyermekeként – látsz a sötétben, széttárod karjaid és forogni kezdesz önfeledt mosollyal arcodon. Hangosan felnevetsz, mert tudod, Hold Anya az egyetlen, aki hallja, na ez, pontosan ez lesz az, amit boldogságnak lehet hívni, melyet maga a szabadság karol át. Legalábbis, jelen helyzetben ezt érezte Hecaté. Hangjára felriadtak még meg nem ébredt álmukból a denevérek. Kisereglettek fészkükből és elindultak vadászatukra. Több százan csüngtek eddig a barlang egyik oldalfalán és a mennyezet egy nagyobb felületén. Rengetegen voltak. Egy igazi nagy család, akik a legkisebbeket hagyták csupán hátra. A vámpírnő megállt a hirtelen mozgástól és felpillantott a fiatalokra. Elemében érezte magát, úgy istenigazából megtelve energiával és mivel neki a nappali viszonyoknál is jobb a látása a sötétben, így még inkább magáénak tudhatta az anyaföld közelségét. Mindez… boldoggá tette. Feltöltötte energiával, örömmel és mindent, minden mást elfeledett. A hosszú évezredeket, a fájdalmat, a rideg szerepet, a szabályokat, a kötöttségeket, a halált.
Nocsak, nocsak! Az egyik apróság igen kíváncsinak bizonyult. Miként a szőkeség felfelé nyújtózik a messzi plafon felé, jég kék szemeit a csöppségre emeli. Lassan távolodni kezd a földtől, lábujjhegyre áll, egyik kezét a kisded felé nyújtva ágaskodik felfelé, de nem éri el. Még így is több, mint egy méterre van. Inkább, két és félre. Nem csupán a nő alacsony termete miatt nem tudja megsimogatni a bundás kis álaltot, eleve sokkal nagyobb a bel tér. Végül, a cukiság lesz bátrabb, majd elrugaszkodva addig esedezik, míg egyenesen a vámpírnő feje tetejére nem esik. Ritkán hallani egy halhatatlan lényt boldogan nevetni, nem pedig gunyorosan. Ez, kiváltképp igaz a vámpírokra, akiket gyakorta hoznak összefüggésbe eme apró, lélegzetelállító lényekkel. Ekkor lesz csupán figyelmes a kintről beszűrődő hangokra. Kíváncsian kezdi hegyezni természetfeletti füleit, míg meg nem hallja saját nevét. Valaki hívja, de ki lehetett olyannyira szemfüles, hogy megtalálja őt, éppen itt, ahol még nem is járt előtte? Szóval, nem egy gyakran látogatott, berögzült helyről van szó. Ettől a gondolattól vezérelve indul el kifelé, majd alig pár méternyire, a sötétből megpillantja az ismerős férfit. Hangosan, boldogan kacag fel a vámpírnő. Szinte, már a frász kerülgette. Most, megkönnyebbülhetett.
- Jack! – nem igazán jut eszembe olyan alkalom, ahol akár egyetlen egyszer is tegezte volna, nemhogy becézgette volna eme férfit. Hecaté, mégis boldogan táncikált ki a tátongó mély szájához, hogy a férfi megpillanthassa őt. Hangja vidám volt, mint egy tudatlan és gondtalan gyermeké. Olyan fiatal, olyan szép, hogy még gyereknek is elmenne. Különösen ezzel a viselkedéssel. Karjait az egekig nyújtotta, majd átkarolta a vadász nyakát, hogy üdvözlésképpen állon csókolja. Annyira, azért nem bolondult meg a kedves istennőnk, hogy lekapja a férfit. Máskülönben meg, lábujjhegyre kellett volna álljon hozzá, arra meg jelen pillanatban hirtelen nem akadt kedve. Hátrébb lépve kettőt, hátul, fenekénél fogta össze ujjait. Nagyokat pillogva nézett fel a férfira, míg egy álmos, ásítás-szerű hang fel nem szólalt a nő hajából. Ekkor kukucskált ki a Hecaté feje búbján kuporgó apró denevér, aki teljességgel belegubancolódott a nő szőke tincseibe. Milyen lesz ezt kifésülni! Ez már egy fészekkel is felér! Gyermeteg vámpírnőnk érdeklődve pillantott fel, noha nem látta a pici szőrcsomót, aki jól láthatóan jól érezte magát ott, ahol volt.

۵ Breath of Life ۵ 523 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 21st Február 2017, 18:18



Hecaté






Egy ideig még semmilyen jelzést nem hallottam, hogy valaki jönne kifele remélem nem volt téves információ. Különben a következő esetben egy vasat sem fognak kapni. Minden esetre nem adtam föl és nem hagytam abba a kiabálást, ha másra nem is akkor majd kitisztulnak a hangszálaim, nem szoktam kiabálni, na meg nem is nagyon kedvelem a hangos beszédet. Kardomat még mindig a kezemben szorítom, a Bestia markolata úgy izzik a tenyerembe, mintha csak egy izzó vasat tartanék a kezemben. A megszokott érzés, nem tudom miért van ez de mindig ilyen amikor a kezemben tartom, mintha valami különleges erő járna át. A sok kincs között találtuk Reyel, ki tudja előző tulajdonosa ki lehetett. Hirtelen egy női alak bukkan elő a sötétből, először még nem láttam ki lehet az, mivel eléggé messze volt, ahogyan közelebb érkezett Hecaté alakja világosodott ki előttem, már amennyit láttam ebben a sötétségben. Új hold esetén nem a legjobbak a látás viszonyok de ahogyan egy kicsit jobban megszokja a sötétet már jobban látok. Ám azonban most valami furcsa volt, nem úgy viselkedett ahogyan szokott nem is beszélve a ruhájáról. Nem tudom mi okozta ezt a pálfordulást nála, de nagyon is tetszik a dolog. A belvárosi parkban is amikor találkoztunk akkor is a végére olyan kedves volt, már szinte aranyosnak is mondhatnám. Táncolva jött ki a barlangból, mint aki nincsen ezen a világon csak az álmaiban lenne, viszont nagyon is tetszett a dolog ez a szép kis aprócska ruha ami rajta volt. Nem volt a megszokott nem volt semmiféle ridegség sem a szemeiben, vagy akár a viselkedésében sőt még hangjának a hangsúlyozása is teljes más volt. Akár csak mintha két Hecaté létezne, van a vissza fogott és rideg, na meg a kedves és nagyon is utat adó az érzelmeknek. Egyre inkább tetszik ez a lány nekem, minden találkozásunk alkalmával fel fedezek benne valami újat és legtöbb esetben olyat amire nem is gondoltam volna. Egyre közelebb táncikál hozzám, gondoltam előttem egy lépésre meg fog állni de nem tette. Hozzám bújt és egy puszit nyomott az államra, ez meglepett nagyon. Nem is tudom el mondani mennyire meglepett. Le sem tudtam volna törölni azt hiszem az arcomról azt a vigyort ami a puszija után ki ült az arcomra, nem számítottam erre. A legutóbb még az ölelésre sem volt hajlandó, most meg egy puszit ad nekem. Úgy vigyorogtam akár csak a tejbe tök.
-Eh úgy látom, éppen jókor jöttem remek hangulatban vagy, minek köszönhető ez a remek hangulatod?- kérdeztem tőle, egy kedves mosoly kíséretében. Majd amikor jobban a hajára tekintek egy kis denevért látok a hajában úszkálni. Nocsak az meg hogy kerülhetett oda? Biztosan tudatában van annak, hogy ott van szóval nem teszem szóvá a dolgot. Ezt az oldalát még nem mutatta számomra, azt hiszem csak egy nagyon kis részét. Kíváncsisággal tölt el, az hogy mit hozhat még ez az éjszaka itt ezen az elhagyatott barlang rendszerben. Furcsa módon még nem is érdeklődött, hogyan találtam rá, de szerintem van sejtése nem a kis ujjamból találtam ki a dolgot. Remélem nem fog haragudni érte.
-És mond csak mit csinálsz te itt egyedül?- kérdeztem tőle kíváncsian, hangsúly is jelezte, hogy nem számon kérés vagy valami ehhez hasonló dologról van szó ebben a helyzetben. Szememet nem tudtam le venni az előttem álló nő szépségéről, meg a ruha rövidsége is igen megmozgatta a fantáziámat. Tennék is megjegyzést milyen jól néz ki, de kitudja hogyan reagálna rá? Fenébe, vagyunk már annyira jó kapcsolatban szerintem egy ilyen megjegyzést megengedhessek magamnak nemde?
-Nagyon csinos vagy, alig tudom levenni rólad a tekintetem- mondtam neki, talán még egy kicsit el is pirultam amire be fejeztem a dolgot, nem nagyon volt mostanában nőhöz közöm. A börtönben sem akadt túl sok lehetőség rá, na meg amikor kijöttem akkor a feje tetején volt az egész életem, szóval szerintem megérthető a dolog. Még mindig érzem államon a nő jég hideg ajkait, igen azt hiszem ez eléggé emlékezetes pillanat volt, ami nagyon mélyen az emlékezetembe égett. Kardomat vissza raktam a kabátomba, nem hiszem szükség lenne rá a jelen pillanatban, nincsen olyan ellenség aki ellen használnom kellene. Majd a hátam mögül hirtelen a paci ismét két lábra állt úgy nézem nem nagyon kedveli ezeket a denevéreket, nagyon fél tőlük.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 21st Február 2017, 19:26






Jackson + Hecaté

Volt már olyan érzésed, hogy megláttál egy iszonyatosan dögös embert, meg akartad ölelni és neki mentél a tükörnek? Bocsáss meg, de azt hiszem Hecaté bolondsága fertőző. Gondolt csak meg; az ember tervez, a sors meg perverz. Elég, mindössze erre a szituációra gondolni. Nem is tudom, ha nem tettek az italába kígyómérget vagy bolond-gombát, akkor csak egyetlen egy magyarázatszerűséget ismerek erre az elmebajra. Szabadság. Amikor elengeded magad és minden gátlásod ledobod magadról. Valami ilyesmi fogadhat minket a túlvilági paradicsomban. Mármint, nem a ketchup-ban, ugye érted? Mindegy.
Visszakanyarodva a történésekhez, önfeledt vámpírhercegnőnk szüntelen pillantott fel a fiatal állatra, aki hasán fekve, szárnyain lévő karmával kapaszkodott a hajkoronába. Laza testtartása közben enyhén beleharapott alsóajkának egy kis szegletébe, s ezzel, most először villantotta meg másságának egy újabb bizonyítékát, egyik, hosszú szemfogát. Fehér foga éppen olyan jól látszott a sötétben, mint havas ruhácskája. Addig volt ez így, míg a férfi, akit immáron Jack-nek szólított, ki nem nyitotta száját. Hirtelen változtatott testtartásán, hogy a lehető legkomolyabban nézhessen a halandó szemeibe. Nem sikerült.
- Nem tudom. – fordult enyhén oldalra, s vele döntve fejét is. Hangja gyermeki volt, igazi rosszkislányos, csintalan és boldog. Olyan… huncut. A választ követően ismét alsóajkaiba harapott, ám ezúttal, teljesen, így elővillantva a másik szemfogát is. Megjegyzendő, Hecaté soha(!) nem mutogatja „agyarait”. Kivéve, ha nagyon mérges és épp kitépi a torkod, de az ezer évente egyszer fordul elő. Ezt az évet pedig már letudta eme téren.
- Semmit. – nem titkolta, hogy hazudott. Direkt csinálta, majd egyhelyben állva fordította testét, hol jobbra, hol pedig balra. Karjait lengette a menetiránynak megfelelően, mint aki játszadozik… remélhetőleg nem a vacsorájával Csak… szórakozom. Jól érzem magam, minden kötöttség nélkül. – felelte végül, miközben odébb lépdelt kecsesen, mezítelen lábaival. Hosszúra nyújtotta őket, mint amikor az ember a patakon akar átkelni a köveken át lépdelve anélkül, hogy vizes lenne. A vámpírnő azonban, azért tekintett végig a lába elé, mert nem akarta megvágni a talpát azokkal az éles, kis, kiálló kődarabokkal. Mire átért a barlang űrjének közepétől a falig, addig ő maga tett fel flörtölősen és huncut hangsúllyal egy kérdést. Rossz kislány lett belőle… el kellene fenekelni, én mondom neked, kedves olvasó. De, tudod, csak finoman paskold el. Áh! Ne is figyelj ide. Inkább, elárulom neked a nő kérdését.
- Na és maga, Mr. Winney? – én megmondtam! Most, szándékosan magázta le a férfit. Mintha, hatalommal bírna felette. Ha rám hallgatna, nem bízna benne, mert tuti valami baj lesz ebből. Nem, nem megölné, hanem történne valami, ami miatt mindketten kikapnak apucinál. De, hiába, pazarlom csupán a fekete tintámat a pergamenen. Hiszen, úgy sem fognak ezek a fiatalok reám hallgatni. Már csak azért sem, mert nem vagyok ott, hogy jó tanáccsal szolgáljak számukra. Nos, tehát, a drága Hecaté-nk nekidőlt hátával a falnak. Felemelte egyik lábát, majd a másik térde magasságában talpát szintén a falhoz nyomta. Karjait eleinte testétől alig fél méterre széttárta, tenyerét a nyirkos és hideg sziklának vetette, majd felemelte a feje fölé, kinyújtva. Mondanám, hogy kellette magát, de igazából, ami azt illeti, csupán játszadozott. Szerintem, ő most egy gyerek Disneyland-ben. Körülbelül.
Az Éj Gyermeke végül ellöki magát, míg a férfi ott állt és megjegyzést tett a nő külsejére. Két forgás elég is volt hozzá, hiszen kinyújtott lábaival ennyi táncika is éppen elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy ismét a vadásznál kössön ki. Vékony, finom vonású testével a hímhez simult. Legfőképpen, ami azt illeti, a felsőtesteikkel. Megmarkolta a kabát gallérját, majd közelebb hajolt az archoz, mely azokat az ismerős vonásokat takarta. S mikor már egészen közel voltak ajkait, abban a pillanatban, hogy egy lélegzetvételnyi helynek is kevés volt a kettejük közötti távolság, hiába voltak a nő ajkai enyhén elnyílva, őt megzavarták a denevérek. Pontosítok. A fák felett kőröző rovarevő apróságok zajukkal megrémítették Jackson lovát. Ez zavarta meg a nőt. Egy mozdulattal kifordult a férfi karjai közül, majd a lóhoz lépdelt. Mellkasának magasságában tartotta kezeit, tenyerét a patás állat felé fordítva.
- Shhh! Nincs semmi baj. – mondta halkan és lágyan, majd képességének segítségével kivetítette a lóra önnön nyugodtságát, zavartalanságát. Morogva tette le lábait az ágaskodó hátas. Közelebb lépett a vámpírhoz, míg meg nem pillantotta a hajfészekben mocorgó élőlényt. Hátrahőkölve sietett az ellenkező irányba, mire Hecaté egy gyors mozdulattal egyik kezével elkapta a kantárszárat és megfogta a paripát – Shh! Nincs baj. Nem bánt. – szabad kezét lassan a feje fölé emelte, majd elengedve a bizalmatlanul fülelő állatot, tíz ujjával kiszabadította csomóba állt haját. A még fiatal, kölyök denevér ott pihent immár a nő tenyerében. Lassan a ló felé nyújtotta kezét, hogy megmutassa neki azt a rémisztő, mozgó valamit, amit nem értett eddig. A fehér hátas vonakodva lépett közelebb. Nyakát nyújtogatta, szagolgatta az apró dolgot, míg végül megbarátkozott vele és még közelebb lépett, immár nyugodtabban.
- Látod? Megmondtam, hogy ártalmatlan. – mondta mosolyogva, kedvesen, majd egyik kezével megsimogatta az orrától a füléig. Hecaté mindig is imádta az állatokat. A lovakat és még néhány másik szerencsésebb fajt, kiváltképpen a szívébe fogadott. Szinte, el is felejtette, hogy nem csak őt hárman vannak itt.

۵ Breath of Life ۵ 810 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 21st Február 2017, 20:40



Hecaté






A mai nap amikor felkeltem, sosem hittem volna hogy egy ilyen helyzetbe kerülök, mármint ez a helyzet csöppet sem kínos vagy ehhez hasonló inkább olyan mámorosnak nevezném az egészet. Nem számítottam arra ismét össze futok vele, erre fel itt állok vele szemben egy elhagyatott barlangnál, a nőn alig van némi ruha, persze ami van az gondosan takar mindent. De azt tagadhatatlan alaposan meg tudja élénkíteni a fantáziámat, ahogyan végig nézek a nő testén. Olyan tökéletes és hibátlan. Ahogyan térdétől felfele lassan halad tekintetem, nos az igazán khm.. elképesztő, talán nem ez a legmegfelelőbb a jelen helyzetre. Válaszai azonban semmit mondóak, talán most is meg akarja játszani a rideg és a kő kemény szívű vámpír nőt? Nem tudom, de a hangnem az megváltozott, amikor megszólított a nevemen akkor az más volt, olyan lelkes és élettel tele, a mostani meg teljes más, biztos meg van az oka csak, hogy én még erre nem jöttem rá, de nem is érdekel ezen a nőn sose tudok ki igazodni azt hiszem, mindig is egy nagy rejtély fog lenni.
-Na ennek örülök, remélem nem zavartalak meg semmiben sem, és szívesen csatlakoznék a kikapcsolódásodhoz mivel éppen nekem sincsen semmi fontos kötelezettségem, és egy olyan jó társasággal, mint amilyen te vagy szívesen eltölteném az estémet.- mondtam neki, persze ha nemet mondana akkor sem tágítanék innen, sosem voltam az a szó fogadó természet aki rögtön minden szóra ugrik. Ha bár mindig is az elvek embere voltam, de azért lehet néha kivételt tenni nem? Minek a szabályok ha egyszer nem szegjük meg őket? Akkor az már nem is szabály. Ahogyan a mondás is tartja a kivétel erősíti a szabályt. Nem lenne még egy vámpír Hecatén kívül akit megtűrném magam mellett egy méter távolságon belül. De ő valahogyan más számomra. Nem a gonoszságot jelenti, hanem valami mást, valami különösen mást. Kérdésére felkapom a fejemet majd elmosolyodom. Mit is mondjak neki? Kitaláljak valami vagy az igazat? Ugyan szerintem semmi rejtegetni valóm sincsen vele szemben, eddig is mindig az igazat mondtam neki, és remélem ő is így van ezzel. Bár nem hiszem hazudott volna valamiben is, mi oka lett volna rá?
-Nos hát kaptam egy fülest, hogy láttak a birtokról kilovagolni egy gyönyörű szőke nőt, mivel más nőt nem ismerek, tudtam te vagy az. Lóra pattantam és már itt is teremtem.-válaszoltam neki őszintén mélyen a szemébe tekintve. Lássa rajtam az őszinteség jeleit, mondjuk nem is lennék képes olyan személynek hazudni aki tetszik nekem, félve kimondva fontos nekem. Hátal fordulás után elindul a kőfal felé, én követtem őt. Még is mit tehettem volna ? Nem állhattam ott mint egy szerencsétlen fatuskó. Lábát a kőfalra helyezte, majd később a kezeit is, igen csak kívánatos test tartást vett fel. A ruhája is fel csuszott egy kicsit de annyira nem valamit látni is lehessen az alatt, elmosolyodom. Eszembe jutott egy hülye kis tréfa kár nincsen apróm, lenne amit keresgélni a földön, de úgy gondolom ez pofátlanság lenne na meg nagy mértékben gyerekes is. De végül is a cél szentesítené az eszközt nem? Nem illik az ilyen viselkedés egy angol férfihoz, mint amilyen én vagyok nem így lettem nevelve. Majd semmi szó nélkül hirtelen hozzám bújik, nem értem mi folyik itt és mit szeretne, de akár mit is csinál tetszik nekem és ne hagyja abba. Majd hirtelen ajkai az enyémhez közeledtek. Nem tettem semmit sem, csak akartam és hagytam megtörténjen a dolog, de az utolsó pillanatba vissza hátrált a szépséges hölgy. A pokolba! Ez már kínzás szerintem, tudja vágyom a csókjára és éppen ezért kínoz vele engem, de ezek szerint ha megkísérelte akkor valamilyen szinten ő is. Ha nem tévedek, bár fene tudja nem lehet ki igazodni. Megzavart minket a ló, amely megijedt a denevérektől. Ezzel oda lett minden, gyorsan oda is sietett a ló mellé megnyugtassa azt. Hallom ahogyan beszél vele, valóban nagyon kedveli a természetet. Én is nagyon oda vagyok érte, de azért annyira nem hogy ki hagyjam ezt a pillanatot, de ő megtette. Szerintem nem a ló ijedsége miatt tette, ezt hanem játsszon velem akár csak egy ragadozó az elejtett prédájával. Ám azonban ez a játék nem az életre megy, hanem meddig tudja feszíteni az a bizonyos húrt, de egye fene bele megyek a játékba. Most egy kicsit én is közelebb megyek hozzá, meglátjuk majd hogyan alakul a dolog. A ló mellett állva nagyon szép képet festett, ahogyan a ló fehér bőre össze olvadt Hecaté fehér bőrével és gyönyörű szőke hajával. Közeledni kezdtem lassan felé, biztos észlelte, hiszen képességeinek hála egészen sok dolgot képes észre venni ha még nem is koncentrál rá. A háta mögé állok, majd hátulról magamhoz húzom karommal átöleltem a derekát és úgy húztam óvatosan magamhoz ha nem ellenkezett ezzel a tettel szemben. Testünk össze ért, még ilyen alkalom nem volt. Nem tudom kifejezni azt most milyen érzések lapulnak bennem, de szerintem nem lehet ezekre szavakat alkotni, egyszerre van minden. Kíváncsi lennék arra, most mi lappang a nő fejében, mire gondolhat ebben a pillanatban.
-Rossz kislány vagy tudod?- mondtam neki nevetve, közben szorosan öleltem magamhoz nem érdekel jelen pillanatban, ki láthat meg minket együtt, esetleg ki mondhatja el Reynek a dolgot. Magasról teszek az egészre, itt csak ketten vagyunk jelenleg, most nem érvényesek semmilyen szabályok vagy kötöttségek. Szerintem mind ketten úgy vagyunk ezzel a jelen pillanatban csak a helyzetre gondolunk és semmi olyanra ami kedvünket szeghetné. Ahogyan magamhoz öleltem mélyen lehetett érezni kellemes illatát. Kár, hogy nem hagyta megtörténni azt a csókot, nagyon jó lett volna, de ezzel talán még inkább jobban akarom a dolgot, ez is lehetett a célja.
-Nem gondolod milyen kellemes lenne néha csak úgy megfeledkezni mindenről, mindenkiről és minden szabályról. Csak azt adni amit szeretnénk és amik vagyunk?Reménykedvén abban, hogy nem szökik ki az ölelésemből.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 21st Február 2017, 21:59






Jackson + Hecaté

A kissé pimasz, kacér vámpírnő megfeledkezett a társaság létszámáról. Csupán a számára vadidegen ló és az újonnan barátjává lett apró denevér kölyök volt számára. Mindez, egészen addig, amíg a férfi, Jackson, mögé nem lépett. Váratlan fordulat volt ez a nő szemében. Nem figyelt oda a körülötte lévő világra. Ilyen módon, nem. Ha pedig erről, nem csupán a tettekről, de magáról a figyelmetlenségről is tudomást szerezne az a bizonyos Ő, nos, akkor maradjunk annyiban, hogy többet nem látnánk a jelenleg vidám halhatatlan ezen énjét. De, mielőtt a jelen pillanatra koncentrálnánk, nézzük meg mit válaszolt a korábbi szóváltásra.
Huncut kuncogással felelt az első szavakra, melyek a kellemes társaságot ecsetelték. Kedve lett volna valami pimasz és enyhén gonosz szavakkal csipkelődni, de inkább megtartotta gondolatait s folytatta megkezdett cselekedetét. Míg a férfi egy olyan ösvényre nem lépett, ami – legyen bármennyire is szórakozott kedvében Hecaté – igenis komoly volt számára és fel is tűnt neki abban a pillanatban, hogy a szavak elértek füléhez. De, nem akart visszatérni a kötelezettségekhez, így a válasszá formálódó gondolatokat elhessegette. Nem akarta, hogy ott duruzsoljanak, vagy valamiképpen vészvillogó módjára figyelmeztessék. Helyette, elmondom én magam: A Phantomhive birtok egy több száz, több ezer hektáros terület, saját erdővel, mezővel. A szolgálók, akik mindösszesen hárman vannak, plusz a komornyik, egytől egyig hűségesek. Az életüket adnák a grófúkért, mivel ő adta azt nekik vissza. A három halandó szolgát nem lehet megvesztegetni, befolyásolni. Ráadásul, ha valaki közvetlen szomszédja is lenne a birtoknak – de nincs ilyen lélek a főút mentén – akkor is kiló méterekre lenne a háztól, amire egyedül a főútról, azzal szemben lehet rálátni. Tehát, mindebből az következik, hogy a vadászcsalád az útról figyeli őket. Ám, az istállók nem látszanak abból a látószögből. Így, leszűkítve a kört, már csak egy dolog maradt hátra; birtokháborítás történt. Modern technológia ide vagy oda, nem számít. A terület sajátos elhelyezkedése és védelme folytán, akárhogyan is nézzük, egy igazi erőd. Azt pedig, nem is tudják, hogy azon a részen, ahol frissen nyírt fű van, tehát a ház táján, minden egyes négyzetméteren mozgásérzékelők vannak. Persze, mivel volt otthon valaki, így azokat nem kapcsolták be, de ott vannak az őrszemek és mindezt figyelembe véve, a tulajdon sértés megszegése nélkül, nem lehet bejutni oda, avagy megfigyelni. De, téged, kedves olvasó nem is ez érdekel, ugye? Akkor… ugorjunk vissza a jelenre.
Ha lett volna szívverése, biztosan megállt volna egy pillanatra, miként a férfi Hecaté-hoz simult. Egy röpke időre hagyta, hadd hajoljon közel hozzá a vadász, de már ekkor kiötlötte, miféle macska-egér játékot akar vele játszani. Hiszen, ő reá még várt a barlang felfedezése. Ki tudja, milyen forrást találhat benne. De, már maguknak a cseppköveknek is a megcsodálása érdekes lehet. Jackson szavaira beleharapott önnön alsó ajkaiba, igen, ő most rossz kislány. Végül, felelt az utána következőkre.
- Épp azt teszem. – mondta és azon nyomban ellökte kezével a lovat, orránál fogva, így az odébb lépett párat, majd ugyanazzal hirtelen megfordult a tengelye körül és pofon vágta a férfit. Hangosan csattant keze az arcon, mely piros lett a bele áramló vértől. Nem használta vámpír erejét, így bizonyos volt benne, a férfinak nem fájt… annyira. Ellenben, csíphetett a hűvös éjszakában. A hideg kéz adta váratlan tett inkább volt hangos, mintsem bármily fájdalmas. Ezért, a vámpírnő hátrébb lépett kettőt, majd hangosan felnevetett. Szemeiben ott volt a csillogás, és a rosszkislány pillantás. Majdan megfordult és pár fával odébb szaladt. Nem sietett. Visszafordította fejét, vajon követi-e őt? Eközben, másik kezével anya módjára szorította melle alá a kis denevért, mely időközben kényelembe helyezte magát.
Néhány fával odébb, elbújt az egyik mögé. Közben figyelt, hogy lássa a vadász, merre jár a szarvasa. Kipillantott a törzs mögül, majd kiszaladt onnan, mihelyt a férfi közelebb ért. Kocogás-szerű futása szándékosan volt lassú. Hosszú, szőke haja lebegett a menetszélben s festőivé tette a látványt, mintha életünk szerelmét látnánk elfutni egy lassított felvételen. A különbség az, hogy eme párocska nem egy szerelmes pár. Most még, biztosan nem. Ennek ellenére, Hecaté egyszer sem hagyta, hogy a férfi utolérje vagy elkapja, de mindvégig mosolygott én gyakorta felnevetett. Visszaszaladt a két ló között a barlang szájához. A bejáratnál megállt. Vadászára pillantott bájosan, hívogatón, majd fogta magát és eltűnt a sötétségben. Ha a férfinak van esze, és egy felszerelt nyereggel, netalántán telefonnal érkezett, akkor akadhat fényforrása a koromban. Szüksége lesz rá, ha minimalizálni akarja a sebesülés lehetőségét. Nem tudom, hogy utána ment-e, vagy belement-e a játékba, csak abban vagyok biztos, hogy a vámpírnő bentről kikiabált.
- Akkor jössz? – kérdezte választ nem, de tettet várva. Odabenn akadt egy kisebb, lépcsős út, mely egyenesen lefelé vezetett. Nedves volt és éles a talaj, a fal, így óvatosnak kell lenni. Akárhogy is, Hecaté előre törtetett az ismeretlenbe, hogy felfedezze mindazt, amit magában rejt eme hely. Nem figyelve arra, hogy jó eséllyel, lehagyta a férfit. Messze elkerült tőle, de nem aggódott. Nem foglalkozott semmivel.

۵ Breath of Life ۵ 786 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 21st Február 2017, 23:02



Hecaté






Próbáltam leginkább ki élvezni a helyzetet amíg tart, mert ki tudja mikor fog még ilyen közel engedni magához. Nem lehet tudni mikor hogyan kell viselkedni vele, de talán ez is egy nagyon vonzó tulajdonsága. Egyszer csak arra leszek figyelmes eltolja magától a lovat, gondoltam megfordul majd hozzám bújik, vagy valami ehhez hasonló ám nem ez történt. Közel sem! Hirtelen egy égő érzést éreztem az arcomon, arcom hirtelen haragossá vált, azonban férfi ként tűrtem a pofont. Felvetődik a kérdés bennem. Ezt meg miért kaptam? Nem hiszem ki érdemeltem ezt a tettlegességet. Ám azonban tudtam játékból adja ezt nekem, mert alig lehetett érezni csak meglepett vele ezért picit rosszabbul esett, mintha tudtam volna róla. Nem szóltam semmit, csak bámultam rá nagy kerek szemekkel, de ez nem tartott sokáig ismét játékba kezdett. Nem tudom mire megy ki ez a játék de ha már felnyaltam egy pofont akkor már a végére kell járnom úgy gondolom. Még mindig a Hecaté szavai csengettek a fülemben, na meg az arcom a pofontól. Követtem őt, meg is sértődhettem volna egy ilyen tettért. De nem tettem, mert látszik játékból adta azt pedig nem indulatból, az ereje a különbség, ha akart volna akkora pofont tudott volna lecsattintani nekem, hogy felkenődök a barlang oldalára, de nem tette. Ezért nem haragudtam meg rá. Rossz kislány szerepét játssza, hát legyen követni fogom mit sül ki ebből még nem tudom. A kis ravasz amikor útól értem volna mindig tovább szaladt, nem volt mit tenni mentem utána. Erősen nem erőltettem meg magam, egyrészt mert vak sötét van másrészt meg egy vámpírt akkor sem tudnék lefutni ha akarok. Főleg nem egy ezer évnél is több időset, amilyen Hecaté személye is. Hirtelen a barlang bejáratánál lyukadtunk ki. Na most mi legyen utána menjek? Nem sejtek semmi csapda félét, minek is gondolnék ilyesmire. Meg sem fordult tulajdon képen az hogy ő csapdába akarna csalni, csak valahogy már bele ivódott a vérembe és az elmémbe az, hogy jobban át gondolom a helyzetet mielőtt berohanok egy olyan helyre ahol akár halál fia is lehet. Amikor Hecaté hangja töri meg a csendet, be invitált engem. Nocsak a pofon után most csalogat, hát nem tudok eligazodni ezen a „lányon”, de legyen. Oda megyek a ló mellé, ahol a táskában volt egy kis fáklya szerű pálca. Biztos ad valami fényt, elektromos lámpa már nem volt benne. Hát igen ez jellemző Reyre, ahelyett betenne valami fontosat e helyet inkább megtölti felesleges kacatokkal, mert a fáklya az stílusosabb mint a lámpa. Mivel más választásom nincsen, így hát elő kapom a kis fáklyát és meg is gyújtom majd elindulok a barlang fele. Az a helyzet kint még lehetett látni valamit, de bent olyan vak sötétség van akár csak a pokolba vezető úton.
-Megyek, csak ne feledkezz meg róla ember vagyok, én nem látok a sötétben olyan jól, mint te.- kiáltottam utána, majd beléptem a barlangba. Különös érzés csapott meg. Talán izgatottság? Vagy valami ehhez hasonló érzés, félelem semmi esetre sem. Különös módon a barlangból meleg levegő áramlott ki, ez hogy van? A barlangokban mindig hideg van, ebből meg meleg jön ki. Milyen vicces lenne ha a Pokol bejárata lenne itt, na persze ha hinnék az efféle sületlen mese történetekben. Ahogyan lépkedem, eléggé egyenlőtlen terep áll előttem nos ha nem vigyázok akkor még orra is bukhatok, hát ha fény nélkül jövök be ide akkor biztosan eddig már az orrom a földet tisztogatná.
-Megvárnál? Nem szeretném ha egyikünk eltévedne.- mondtam neki. Kitudja hány alagút lehet egy ilyen helyen. Nem lenne túlságosan jó szórakozás ha most, egyikünk eltévedne és az éjszaka folyamán egymást keresnénk a barlangban. Néhol fel lehet fedezni cseppköveket, igen érdekes jelenség, ám azonban ezek még kicsik. Nehéz megőrizni őket mivel a látogatók valamilyen okból a barlangokban mindig letördelik az ilyeneket, és hát nem egy két év amíg az ilyesmi újra képződik. Ahogyan egy kicsit szűkebb helyre érek a fáklya már a plafont is megvilágítja, lehet látni a denevérek fészkelnek itt, ha bár most már nincsenek bent, de a trutyit amit maguk után hagynak azok elárulják őket. Egyre inkább kezd a hely szűkösebb lenni, és a lejárat is egyre meredekebb óvatosnak kell lennem, a falon hirtelen egy fehér anyagot látok meg egy éles kőből ki állani, mi lehet ez. Kezembe veszem egy kicsit jobban megvizsgálva a dolgot, nos ez olyan színű mint Hekáté ruhája talán felakadt volna a sziklára, de elég kis darab ahhoz hogy érdekes esemény legyen, ezért tovább is indulok. Amikor kergetőzött kint velem a barlang bejáratánál olyan boldogságos kacaja volt még mindig a fülemben cseng ez a hang. Sohasem hittem volna, hogy egy vámpír is képes ilyen boldogságosan nevetni, mint ahogyan ő. Lehet még oly sokat nem tudunk a vámpírokról, de egy részükről az is lehet túlságosan is sokat. Lépteket hallok ellőttem szóval , gyorsabbra váltom a tempómat érjem utol, nem szeretnék végig a sarkában kullogni. Mikor hirtelen a nedves talajon megcsúszik a lábam majd a földre huppanok, és elkezdek csúszni lefele, akár egy kisgyerek a csúszdán. Majd hirtelen Hecaté alakja jelenik meg ellőttem, de megállni már nem tudok, remélem figyelmes és elkap engem, vagy legalább félre ugrik mert ha nem teszi akkor most már mindketten fogunk csúszni lefele ezen a szűkös terepen.
-Vigyázz- kiáltottam neki, de azt hiszem ez már késő volt, ha nem ugrott félre vagy éppenséggel nem kapott el engem, akkor kisodortam a lábát és rám esve csúszunk lefele a mélység fele. Az ellőttem levő kövek már hamarabb leértek és valami csobbanást lehetett hallani, ahogyan a kövek be esnek a föld alatti tóba. Talán nekünk is ez lesz a sorsunk ha valahol meg nem állunk.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 24th Február 2017, 17:09






Jackson + Hecaté

Abban a pillanatban, hogy a férfi belépett a barlangba, ő már meg is fordult és folytatta lefelé vezető útját. Könnyedén szökkent egyik lépcsőfokról a másikra. Lábujjhegyen járt, egyik kezében a denevért tartogatta, a másikat egyensúlyának megőrzésére használta. Nem habozott, ugyan emberi tempóban haladt, nem állt meg egyszer sem és sietve követte a kis folyosót, mely mellett egy hatalmas tátongó szakadék helyezkedett el. Miként egyre beljebb ért, úgy közeledett egy fal, mely végül betakarta az út másik oldalát is. A két, nedves fal egyre közeledett egymáshoz, de a karcsú Hecaté könnyedén átfért a résen. Egy normál súlyú, ötven kilós nőhöz képest is vékonyabb, törékenyebb testtel bír. Látszólag, egy másik nő is simán kárt tehetne bennem, nemhogy egy férfi, aki eleve szélesebb. Szerencséjére, ha nagyon nagy bajba kerülne, akkor tudja használni természetfeletti adottságait, ám ezekkel nem igazán szeret élni. Az érzékeket leszámítva.
Jackson szavaira nem válaszolt. Csupán kuncogását hallatta, míg elég messzire nem került a férfitól. Észre sem vette, hogy elszakította ruhája végét és még rövidebb lett. Valahogy, nem kötötte le a figyelmét, hogy éppen takar valamennyit a combjából a fehéren világító kisruhácskája. Helyette, megtorpant és visszanézett. Nem látta a vadászt, így a mellette lévő mellig érő kis sziklára letette az apró állatot, amit eddig szorongatott. Megsimogatta feje búbját, majd hasát, mely elégedettséggel töltötte el a kölyköt.
- Látod?! Lemaradt. De, te kis ügyes vagy, ugye? Kis aranyos. – mosolygott a rovarevőre két simogatás között. Hagyta, hogy teljesen elterelje a figyelmét. Nem törődött a környezetével. A barlanggal, melynek alja már nincs messze. S ott, egy hatalmas tó található, melynek vize egy belső forrásból ered, így a hőmérséklete is kellemesen meleg. A vámpírnő nem figyelt a vízcseppek zuhanására, arra, miként esnek kisebb darabokra becsapódáskor. Az egyetlen, ami volt neki, az a babusgatni való apró lény és önnön mosolygása, boldogsága hozzá. Emiatt esett meg, hogy észre sem vette a sebesen közeledő férfit.
Hirtelen sikoltott fel egy apró pillanatra, ahogy lábai már nem érték a földet. Jackson elsodorta és magával vitte utazására. Hecaté háttal fordult a férfinak, annak oldalába kapaszkodott, és akarva-akaratlan a hímek legbecsesebbjén sikerült elhelyezze fenekét, miközben mezítelen lábait a durva felületű talaj több helyen felhorzsolta egészen a lábszára közepéig. Megakart állni, de nem tudott és amikor meglátta, hogy mi vár rájuk amikor elérik a menet alját, még hangosabban sikoltott:
- Ne, ne, ne, ne! NEE! Nem tudok úszni! – mire kimondta az utolsó szót el is érték az időközben egyenessé vált talajt és a lendülettől mindketten belezuhantak a meleg tóba. Ez volt az a pillanat, amikor számára nem a lába állapota került előtérbe, hiszen úgyis begyógyulnak ezek a sebek, méghozzá elég hamar, de idő kell bajkeverő társának, mire észbe kap és a felszínről lopott levegő után ráeszmél, ő már nincs sehol. Teljesen megrémült Hecaté. Rettegett, és be is következett a baj. A nagy csobbanás után mindenki el tudja képzelni, mi történt. Kapálódzott kettőt, noha tudta, semmi értelme. Folyamatosan merült lefelé, a több méteres mélységbe, arccal a felszín felé fordulva, mígnem pillái nehézzé váltak, tüdeje megtelt folyadékkal és lassan lehunyta szemeit. Minden… elsötétült.

۵ Breath of Life ۵ 498 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 24th Február 2017, 18:39



Hecaté






Túlságosan is későre vett észre engem Hecaté, már nem volt amit tegyen szóval csak úgy sodródott az árral, jobban fogalmazva velem. Nem mondhatnám ellenemre volt a dolog, első sorban mert azon kívül hogy a fenekemen elszenvedtem pár horzsolást, vicces volt a jelenet. Ahogyan eltűnik alóla a talaj majd rám esik. Az érdekesség képen háttal eset rám, ez még jobb volt mindkettőnk számára, nem szerettem volna ha be üti a fejét vagy valami hasonló. Mivel egy igen alacsony és vékony termetű a szép hölgy, így megterhelést sem okozott számomra akár csak egy csúszda. Leszámítva a néha felbukkanó éles köveket. A ruhám nagy része sáros lett, mivel a talaj vizes volt és a barlang alja olyan agyagos anyagból volt, ami nagyon nyálkás és sikamlós tud lenni ha víz éri felszínét. Nem is csoda megcsúsztam ezen az anyagon, fenekével az ölemben volt. Szorosan át karoltam út közben, ne hogy bele verje a fejét vagy egyéb testrészét a barlang falaiba. Ha bár tudom neki semmi komoly baja nem lenne, de azért még is bennem van az az ösztön, hogy megvédjem és megóvjam a sérülésektől. Nem tudom ez valami természetes ösztön lehet vagy valami ehhez hasonló. Majd amikor egyre közelebb értünk a szakadék széléhez, Hecaté kiabálni kezdett. Nem tud úszni! Na ebből még gond is lehet, mivel a kövek csobbanása alapján éppen egy föld alatti tóhoz fogunk megérkezni, Ám azonban ahogyan öleltem őt, a zuhanás közben nem sikerült magam mellett tartanom őt. Mindent megtettem amit csak tudtam, de kiszabadult ölelésemből. Bele zuhantunk mind ketten a tóba. Nagy csobbanás jelezte érkezésemet a tóba, mivel nehezebb és nagyobb termetű voltam mint szépségem, így hát előbb zuhantam bele, mint ahogyan ő. Később lehetett hallani talán még egy tized másodperc se telt el, az ő érkezését. Olyan öt méterrel beljebb landolhatott, mint ahogyan én. Mivel zuhanás közben, nem tudtam levegőt venni, így hát nagyon kevés levegőm volt. Egyszer fel kell jönnöm a víz tetejére, remélem amikor fel jövök a felszínre akkor ő már ott lesz. Ahogyan úszok felfele egyre érzem kevesebb a levegőm, a tüdőm megtelik szén-dioxiddal, majd amikor sikerült felérnem egy hatalmas lélegzetet veszek a párás de éltető levegőből. Alaposan le vettem tüdőre, majd kifújtam még egyszer megismételtem ezt a folyamatot. Remélem nem csak játszik velem, mert alaposan rám ijesztett, nem tudom miért lett félelem úrrá rajtam. Nem önnön sorsomat féltettem a jelen helyzetben, hanem sokkal inkább Hecaté életét. De miért? Egy vámpír, igaz nagyon kedvelem de akkor is egy vámpír. Vagy talán már többet jelentene számomra, mint egy közönséges ismerős? Nem tudom, de ennek nem most van itt az ideje ezt átgondolni.. talán szegény most a mélyben ott fulladozik és minden egyes másodperccel közelebb van a halálhoz. Majd a levegő vétel után, lemerültem a víz alá, mindig is jó úszó voltam, és a vízi merülésben sem voltam ügyetlen mármint sokáig bent tudom tartani a levegőt. De milyen mély lehet ez a tó és vajon meddig jutott eddig Hecaté. Mivel könnyű testalkattal rendelkezik ezért hát, nem süllyed olyan gyorsan, mint ahogyan azt én tenném fordított esetben. Nyitott szemmel merültem le a víz alá mert vakon esélyem sem lenne megtalálni, őt. Ám azonban még szerencse a tó vize olyan kristály tiszta volt, amilyet keveset látni. Ahogyan egyre mélyebbre, merülök megtaláltam. Nincsen messze tőlem, szóval gyorsan oda úszok a víz alá. Még van levegőm bőven szóval nem fog nehézséget okozni, az hogy felhozzam a víz felszínére. Ahogyan a vízben lebegett és arany hajszálai úgy szóródtak szét, mint a csillag szóró karácsony idején, egészen olyannak tűnt mint egy földre szált angyalnak. Kis ruhácskája derekával egy színben lebegett, akár csak egy balerinának, ám nincsen vesztegetni való másodperceim. Karommal gyorsan átöleltem karcsú derekát, majd elkezdtem felvonszolni a víz felszínére. Nem voltam olyan gyors, mint lefele menet hiszen plusz súly van rajtam ami lefele húz a mélység irányába. Ám azonban nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy gyönge legyek minden egyes erőmet mozgósítva gyorsan török a víz felszín fele. Teste ernyedt és mozdulatlen volt, ahogyan felérek a víz felszínére nem tért magához a szépség.
-A francba már, hol van a part?- mondtam hangosan mérges voltam, azért mert ez mind miattam volt ha nem csúszok el akkor minden rendben lenne vele. Ha történik vele valami akkor azt magamnak sosem fogom megbocsájtani. Nem volt partja ennek az üregnek, mindenhol magas szikla falak borítottak. Akár csak egy kis börtön tele forró vízzel, majd hirtelen észre veszek egy kis kiálló placcot. Bizonyára ez jó lesz, ahol majd megpróbálhatom újra éleszteni, ha esetleg lehetséges egy vámpírt bár fogalmam sincsen. De mindent meg kell tennem amit csak lehet. Karjait a nyakam köré fontam és a hátammal tartottam fent őt a víz tetején amíg oda úsztam a kis placcra ami ki állt a vízben. Az egész nem lehet nagyobb két négyzetméternél szóval eléggé szűkösen leszünk ott ám megfelel az a jelenlegi célra. Ahogyan oda érünk, karjait lefejtem magamról és ki tolom őt a szikla placc tetejére. Ahogyan ott feküdt a szikla placcon egészen elszomorító látvány volt, valami keserűséget éreztem a szívemben, legutóbb ilyen érzés akkor tört rám amikor a szüleim meghaltak. Nem lehet! Nem fogom engedni. Gyorsan ki is pattanok a vízből, minden izmom a végkimerülésig volt elfáradva ám ez engem a jelen helyzetben nem zavart. Olyan érzés kerített birtokában, mintha nekem jelenleg nem lennének határaim, bármire képes lennék amit el tudnék képzelni. Gyorsan el is helyeztem a mozdulatlan testet a sziklán kezeit széttárva, majd kezem a mellkasára tettem, és elkezdtem az újra élesztést. Először is megvizsgálom légzése van-e, oly keveset tudok a vámpír szervezetről, majd úgy kezelem ahogyan azt szokás az embereknél, viszont ha az akkor sem jön össze akkor majd kipróbálok valami extrém módszert amit más esetben sosem tennék meg, de ha netalán a véremre lenne szüksége életre kelljen hát akkor legyen! Nem volt légzése, szóval tovább és léptem a következő fázisba elkezdtem erőteljesen nyomkodni a mellkasát, majd be fogtam az orrát és az ajkain át kezdtem őt lélegeztetni. Első próbálkozásra nem láttam semmi eredményét de ezt nem fogom fel adni, ha bele szakadok is.
-Gyerünk szépségem ne add fel!- mondtam neki, bár semmi jelét nem mutatta az életnek majd folytattam ezt újra és újra. Ha nem történik semmi akkor marad az extrém módszer, még egy utolsó próbálkozás is az fog történni. Lenyomtam tízszer a mellkasát, majd levegőt fújtam az ajkain át, gyerünk már ne add fel!
-Kérlek ne add fel!- mondtam neki újra, majd mérgesen a sziklára csaptam minkét ököllel – gyerünk- biztattam hátha még hallja ott legbelül a hangom és harcolni fog.


My Water Angel
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 24th Február 2017, 19:32






Jackson + Hecaté

Sötét. Sötétség vesz körül. Lebegek a semmiben. Lehunyt szemeim nem akadályoznak abban, hogy tudjam hol vagyok és mi vesz körül. A halhatatlanság örök magánya, a túlvilági rettegés körbefon. Az örök semmi, ahonnan nincs visszaút. Szíved és lelked elfogja az üresség. Nem marad neked már semmi sem és tudod, ha egyszer végleg el jő a halál érted, akkor kárhozat lesz jussod. Tudom, hogy ezt fogom kapni. Fekete gyász száll reád, rád tapad, mint a szurok és nem tudsz megszabadulni tőle. Nem moshatod le. Képtelen vagy. És minden, mi kedves lehet valakinek, eltűnik. Még haragot sem érezhetsz, valóban, nem marad ott más, csak a Purgatórium valósága.
Élet. Halál. Mit jelentenek ezek a szavak? Mit jelent élni? S mikor válunk holtakká? Két sík között lebegek s ennek bűvköre átölel, nem enged gondolkozni. Mintha csak önnön magad rabja lennél, egy varázsló által száműzetett senki. Várod, hogy megmentsenek, de nincsenek lovagok, hősök, sárkányok, elrabolt királykisasszonyok. Ez már nem az a világ, ahová oly’ boldogan tartoznánk valamennyien, pedig ha tudnánk, ismernénk a rég letűnt korok igazi arcát, a nyomort, szenvedést és kegyetlenséget, amit sokan barbarizmusnak neveznek, akkor már nem is akarnánk részesei lenni. Én már… elvesztem?
Valaki… valaki hív. Hallom a hangját, de nem tudom merről szól és hova csalogat. Nem ismerem fel a hangját, pedig már mindenhonnan hallom. Hív, vissza akar vinni egy helyre, de ki… Jackson. Ez az ő hangja!

Lassan távolodnak el a pillák egymástól, s az első amit megpillant, egy férfi távolodása. Majd, hirtelen egy szorongás fogja el, valami, ami inkább egyfajta nyomás a mellkasában. Hecaté hirtelen kap levegőhöz, ül fel s fordul el oldalra, hogy a feltörekvő vizet felköpje tüdejéből. Ugyan, egy vámpírnak nincs tulajdonképpen szüksége a légzésre, mégis, sok esetben hasonlítanak az emberekre. Ha megtelik a tüdeje vízzel, meghal. Majd ismét feltámad, hogy újabb szenvedés mellett meghaljon. Eme körforgás az egyik legrosszabb büntetés, amit elszenvedhetnek és majdnem, ő is ide került, ha nincs vele a vadász, aki már nem fog az ő fejére célkeresztet tenni. A hosszan köhögés után visszafordult hátára, ám ezúttal megtámaszkodott alkarjaival, tekintetét pedig a férfira emelte. Szemeiben hála ült, míg arca lágyan fordult felé.
- Köszönöm. – mondta halkan. Még fájt a torka egy kicsit a hirtelen megerőltetéstől. Érezte szájában, nyelőcsövében és tüdejében a vizet. Nem, már nem volt ott több, csupán az a kellemetlen érzés maradt meg benne. Szavai után hamar megváltozott a benne lévő érzelem. Keserűség és rémület fogta el. Félelem, ha úgy tetszik, így felült, hogy fejét, arcát Jackson mellkasához nyomja, és átkarolva testét közelebb legyen hozzá. Ha nem löki el, akkor mély, halk, ám érezhetően feldúlt lélegzetvételei közepette hallgatni kezdi a halandó szívének ritmusát. Az ereiben keringő vért, valamint testének melegét. Nyelt egyet. Nem tudott éhségre gondolni, mindössze az élet volt az, amit olyannyira áhított. S a férfin keresztül, valamennyi megnyugvásra tehetett szert.
Mind hiába, mind élni akarunk.

۵ music ۵ 465 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 24th Február 2017, 20:06



Hecaté






Nem tudom mit tegyek, miért kavarognak bennem ezek az érzések? Főleg az a különleges érzés ami az életem rémálma. Hirtelen euforikus érzés kerít hatalmába amikor észre vesszem, Hecaté felébred. Sikerült! A víz ami a tüdejében volt, lassan kezdi ki köhögni ez jó jel, akkor most már minden rendben lesz. Még nem tudja mi történt vele, hiszen egyik percben még haldoklott a vízben másikban meg itt ébred a karjaimba. Tekintete üvegesnek tűnik ha jól látom, bár izgalmamban az sem elképzelhetetlen rosszul látom a dolgot. Feltámaszkodik, hogy utolsó cseppig ki adja a vízet. Nagy kő eset le a szívemről amikor már látom, hogy minden rendben van. Fura módon a Hold fénye világítja be a barlangot, felettünk olyan a barlang teteje akár csak egy üveg plafon. Lehet a víz csinálta magának az utat, nem tudom. De ha ne lenne a Hold fénye akkor biztosan nem találom meg ezt a szikla placcot ahol most vagyunk. Ajkai szóra nyílnak „ köszönöm”, hát részben nekem köszönheti ezt az egész dolgot.
-Ugyan az én hibám az egész ha kicsit figyelmesebb vagyok, nem kerülsz ebbe a helyzetbe- mondtam neki, majd hirtelen a mellkasomhoz bújt. Meglepett a dolog, most nem volt vidám hangulatban még is hozzám közeledett. Talán már nem távolodik annyira, mint régebben kezd közel engedni magához? A jelek szerint ige, viszont nála sohasem lehet tudni, olyan gyorsan változnak a dolgok.
-Az a lényeg minden rendben van veled, és megúsztuk az egészet- mondtam neki mosolyogva majd folytattam egy vigyorral az arcomon- de feltétlenül meg kell tanítanom téged úszni.-mondtam neki miközben egy csókot leheltem a homlokára. Nem tudom milyen néven veszi ezt a dolgot, de nem érdekel már nem törődöm azzal más mit gondol, csak ezt súgta valami belülről. Még mindig ajkait érzem az ajkaimon ahogyan újra élesztettem őt. Vágyom a csókjára ezt tagadhatatlan, csak nem ez nem az a pillanat, majd később vagy talán holnap de az is lehet sosem jön el az a pillanat. Mellkasomhoz bújva, haját simogattam, megnyugtatás képen, mert vámpír de attól szerintem még megrázó lehet számára is a dolog, az ami történt.
-Tudod annak ellenére, hogy majdnem bele fulladtál a tóba, de a jelen pillanatban szeretném ha ez a pillanat sosem érne véget, olyan jó így kettesben.- mondtam neki, rá nézve , és ha szembe néz velem akkor mélyen a tekintetébe bámulva. Az egész helyzet úgy néz ki, mint egy nagy színpad, van az a juk a barlang tetején, meg ez a szikla placc amit teljesen bevilágít. Mintha csak reflektor fényében, lennénk körülöttünk minden sötét csak ezt a helyet érinti a Hold fénye. Ahogyan a nő vizes haja, megcsillan a hold fényében az olyan gyönyörű
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 24th Február 2017, 21:07






Jackson + Hecaté

Mindenkit megráz a halál. A legkegyetlenebb gyilkosokat is, mert minden halottak elveszítenek egy darabot magukból. S a szeretteink elvesztése a legvitézebbeknek is fájdalmat okoz. A halhatatlanoknak azonban, még nehezebb. Ők, időről időre szereznek barátokat, akiknek öregedését végigkényszerülnek nézni. Ha pedig nem végleg ölik meg őket, ugyan visszatérnek, de minden alkalommal belekóstolnak a halál ízébe. Soha sem volt könnyű az ő terheiket cipelni. Így, azok, akik nem őrültek meg vagy csömörlöttek meg, figyelemre méltóak és kivételesek. Méltók arra, amik. Ez pedig, kiváltképp igaz az Éj Gyermekeire.
Hecaté nem felelt a férfi szavaira. Mindössze szorosan magához húzta. Erősen markolta a kabát hátát, közben kárt nem téve senkiben sem. Lehunyt szemeivel próbálta elhessegetni a sötét démonokat, és túltenni magát a rég- és most történteken egyaránt. Így maradt, hosszú percekig.

***egy órával később***

Megrebegtetve pilláit nyitja ki a szemeit. Jég kék íriszeit zavarja valami. Elengedi a férfit, akit ez idáig fogva tartott és körbe nézett. A sötét tóból gőz száll fel, ami máshol lehűlve visszahullik oda, ahonnan érkezett. A falakon, a mennyezeten ezüstösen csillog vissza a vízfelszín. Némi fényt és varázst adva az egész helynek. A jelenség felkelti Hecaté figyelmét, így elhúzódik a meleg, lüktető emberi testtől és lábaira állva – melyek időközben teljesen meggyógyultak – felpillant a távolba. Mosolyogva veszi tudomásul a látottakat.
- Olyan mélyen vagyunk… Van odafenn egy szirt, azon pedig rengeteg nyers ezüst található. – nyújtja a nyakát a magasba, majd rápillant a férfira, végül a tó vizére. A távolban, méterekkel odébb egy nagyobb part, ami végül elindul felfelé. Onnan jöttek. A vámpírnő a vadász felé fordulva folytatja szavait.
- Azt hiszem, itt ragadtam. – jegyezte meg szelíden. Az alacsony nőnek fel kellett néznie a nála jóval magasabb emberre. Tekintete lágy volt, kíváncsi, egyszerű. Akárcsak a ruhája, csak az még rövidebb is. Noha, alapvetően tartózkodni szokott az új kapcsolatoktól, legyen az bármilyen, most nyugodt volt. Közelebb lépve megállt Jackson előtt – Nem szeretném kipróbálni, hogy tudok-e vízen járni vámpírsebességgel. Illetve… – itt tartott egy kis szünetet, majd a földet bámulva folytatta – …nem akarok megtanulni úszni. Rengeteg időm lehetett volna rá. Se akkor, se most nem akarom. – ismét felnézett a férfi szemeibe – Különben is, kell valaki, aki megment. Tettetni a bajba jutott királylányt nem lehet. – kacagott fel a végén. Boldogan kacagott saját viccén, ugyanis nem mondta komolyan az utolsó mondatott. De, valahogy mégis benne volt a komoly szándék is. Lassan halkult el, majd a halandó arcát kezdte fürkészni.
A természetesen létrejött barlang ezernyi apróságot és szépséget rejtett magában. A fényviszonyoknak hála ezüstösen csillogott a sötét ellenére a vizes, fehér ruha, a hosszú, szőke haj, puha és selymes bőr, melyen nem találsz szőrt. Ott csupaszlottak lábai, karjai, mellkasa, nyaka és arca. A pára miatt még bőre és ajkai is nedvesek voltak. Lassan emelkedett lábujjhegyeire, nyújtózkodva a férfi arca felé, mígnem egyik kezét felemelve maga mellől határozottan átkarolta az ember nyakát. Tenyerét tarkójára helyezve segített magának, miközben lejjebb húzta Jacksont. Lassan indult el a mozdulatsor, ám határozottan és gyorsan torkollott csókba. Hecaté önszántából tapasztotta ajkait a férfiéhoz. Ám, nem merte hevesen folytatni, mert tartott a másik fél reakciójától. Holott, mindig aktív képességének és hallásának hála, érezte a halandóban lévő feszültséget.

۵ music ۵ 511 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 24th Február 2017, 21:53



Hecaté






Azt hiszem egy óra telt el, nagyon jól éreztem magam a bőrömben, nem hittem volna a mai napom ilyen érdekesre fog fordulni. De jobban bele gondolva, mindig is jól érzem magam Hecaté mellett, és egyre kevésbé zavar az ami ő. Meg lehet ezt szokni? Lehet igen, minden csak hozzá állás kérdése, úgy gondolom. Majd a nagy gondolkodásban, hirtelen Hecaté csilingelő hangjaira kaptam fel a fejem, törte meg a fejemben uralkodó harmóniát.
-Valóban? Én pedig biztosra vettem volna valamilyen égi test süt le ránk, de hát furcsa a természet, meg vannak a rejtett szépségei.- fűztem hozzá a mondatomat, ha bár tulajdon képen nem gondolkoztam sem a miértjén, sem honnan jön a fény csak a helyzetet élveztem. Legtöbb esetben az emberi kíváncsiság tesz tönkre mindent, én most nem hódoltam ennek a tulajdonságnak csak élveztem a helyzetem. Majd Hecaté talált egy partot ahol ki juthatunk a tóból, hát igen ő sokkal inkább jobban lát, mint én. Még azon is csodálkozom sikerült megtalálnom ezt a helyet ahol most vagyok. Onnan tűnt fel amikor úszás gerjesztette hullámok vissza csapódtak onnan, ugye bár a tónak nincsen hullámzása.
-De hogy ragadtál itt, nem gondolod majd itt hagyjalak, majd felpattansz a hátamra és átúszok veled, nem olyan bonyolult dolog, mint hiszed és nagyon lehet élvezni is az úszás adta örömet.- mondtam neki, próbálkozván arra majd idővel bele menjen a dologba. Biztosra vettem most nem lenne kedve leckéket venni, amit most nyomatékosított is szavaival. Hát igen kinek lenne kedve, éppen azután majdnem bele fulladt oda. Ha bár nem mostani alkalomra gondoltam, ám ha nem akarja akkor azt nem fogom rá erőltetni. Úgy sem az a típus akire bármilyen akaratot is rá lehet erőltetni. Utolsó mondatán elvigyorgom magam, persze csak hogy már nincsenek király kisasszonyok sem pedig fényes páncélban sétáló lovagok.
-Hát igen, de ne feledd el hiába éltél annyi évet azért még mindig van a világban olyan, ami új lehet számodra, és ha meggondolod magad én szívese bevezetnélek ebbe az új témába, hogy emlékezetes legyen számodra amiről még talán ezer év múlva is én jutok eszedbe róla.- mondtam mosolyogva neki, igaz ez nagyon önző felfogás volt számomra, de azért jól esne ha annyi idő után sem felejtenének el és emlékezne rám valaki. Majd hirtelen csönd lesz, egy két vízcseppet lehet hallani ahogyan a szikláról csöpög vissza a tóba. Furcsa érzés kerít magába, mindenki ismeri azt az érzést amikor egy szorongáshoz hasonló érzés jön elő ami valamit sejtett, valami olyan dolog történik ami mindent megváltoztat. Nyakamon éreztem a szépséges Hecaté kezét, a meleg víz ellenére még mindig hideg érzést keltett bennem, de kezdem egyre inkább megszokni ezt a különös érzést amikor hozzám ér, na és persze egyre inkább tetszik. Ajkai az enyémek felé közelednek, majd egy csókban forrnak össze. Meglepődtem e helyzeten, de nem fagytam le. Viszonoztam hideg de egyben édes csókját és egy picit hevesebben is csókoltam vissza, érezze azt hogy mennyire vágytam erre és mennyire akartam ezt. Most lehet örömömben mind két fülem tapsikolni ha éppen képesek lennének rá. Sok minden megváltozott köztünk ahogyan telik ez idő, és minden a lehető legjobb irányba szerencsére. Kezemmel megemeltem mind két combját, felemeltem magamhoz a könnyed test alkatú szépséget, majd újra megcsókoltam.
-Nem is tudod mennyire vágytam már erre- suttogtam a fülébe, mivel ha sikerült felemelnek magam mellé akkor más a magassági viszonyok kiegyenlítődtek. Mélyen a szemébe néztem, szememből sugárzott a boldogság, fürkészően pásztáztam az övét, mit látok benne? Mit mond el nekem?
-Szóval mi legyen? Átmegyünk oda?- kérdeztem tőle, egy vigyorral az arcomon, azt hiszem ezt a vigyort most semmi és senki nem tudná letörülni az arcomról, ha még az ördög eljárja számomra a kacsa táncot még akkor sem. Ha igent mond akkor át viszem arra a helyre amit ő fedezett fel, ott biztosan tágasabb a tér, mint ezen a kis helyen.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 16:25






Jackson + Hecaté

Ott állt, szorosan a férfi testéhez tapadva. Lábujjhegyre emelkedve, egyik kezével Jackson tarkójába kapaszkodott, a másikkal annak felsőjét markolta az oldalánál, a bordák felszínén. Eleinte lágyan, könnyed csókot lehelt a másik fél ajkaira, mert bármilyen kalandokon is vannak már túl, nem biztos, hogy a fajokra vagy a kötelességekre való tekintet nélkül akarja ezt az egészet a másik. Hecaté-nak meg… nem igazán számít a dolog. Felőle, bármilyen csoportba tartozhatna a férfi, nem zavarná, amíg a személyisége rendben van. Hiszen, oly’ sok évet tudhat már maga mögött. Miként a másik hevesebben csókolt vissza, ő úgy viszonozta azt. Mi több, még hevesebb lett, mintha nem is ő lenne a hidegbőrű halott, hanem a forró láva. Még közelebb húzta magához, beletúrt a barna tincsekbe, megsimogatta az arcot és el nem engedte. Közel akarta érezni magához, átvenni testének melegét, mintha bekebelezni óhajtaná. Nem engedte el, még akkor sem, amikor érezte, a férfi alig kap már levegőt. Mély szenvedéllyel csókolta attól a pillanattól kezdve, hogy engedélyt kapott rá. Végül, a kegyelem volt az, ami talajra kényszerítette egész talpát, s elhúzódott a vadásztól. Mondhatni, a prédája nyert, mikor elvette szívét mellkasából.
Lassan távolodott el tőle, kezeit a mellkasára csúsztatta és felpillantott rá jég kék szemeivel. Ha nem lenne halhatatlan holt, akkor arca minden bizonnyal vörös lenne a beleáramlott vértől. Szerencsére, a hozzátartozó tekintet és kifejezés megmaradt.
- Nem… Nem akarok visszamenni a vízbe. – mondta enyhe bánattal hangjában és letekintett lábujjaira. Mondhatni, félt az őket körülvevő tótól és mindattól, amit tartogatott számukra – Sosem tudtam bizalommal tekinteni a tengerekre és más, mélyebb vizekre. Nem lelem benne örömömet. – felelte változatlanul a korábban elhangzott szavakra, majd tett egy lépést hátra. Kezeit összefogta maga előtt és önnön mellkasához nyomta. Tekintetét lesütve állt vizesen, egyre kevésbé fedett testtel.
- Kétlem, hogy megengedhetném magamnak a felfedezést. Egyébként is… boldog vagyok azzal, amim van és azzal, aki vagyok. – pillantott fel kérlelőn Jackson szemeire. Alig pár másodperccel később, hirtelen hátat fordított és a hatalmas börtönét figyelte, a sima, vízfelszínt, melybe olykor-olykor belesett egy-egy vízcsepp.
- Vágytál a csókra, egy olyan személytől, akit nem is ismersz. Vonzott az elérhetetlenség, a bálvány, akit imádhatsz. – Hecaté nagyon jól tudta, milyen az, ha a férfiakat csupán szépsége, a halhatatlan mivolta ragadja meg és az ebből szövődő rossz dolgokat is elégszer megtapasztalta már. Amikor tulajdonként néznek rád, trófea vagy nem több, és nem szeretnek, csupán bálványként imádják tökéletességed. Gyűlölte ezt, ám sosem tudta elkerülni vagy tenni ellene. Mindössze, elfuthatott, mielőtt valaki bilincseket tett volna csuklójára – Kérlek, most menj. Térj vissza oda, ahonnan jöttél és hagyj magamra. – hangja halk volt, szomorú és lágy. Olyan, amilyet az ember nem szívesen hall. Fejét leszegte, kezeit még mindig a mellkasához szorította, tekintet pedig a nyugodt tavat vizslatta.

۵ music ۵ 442 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 17:36



Hecaté






A csók az maga volt az álom számomra, hiába hogy már véget ért de még mindig érzem ajkait, az enyémeken. Nem hittem volna ilyen valaha is fog történni velem, mármint nem a csók hanem annak a gazdája, egy több ezer éves nőt csókolhattam meg, és nem ez benne az ami a leginkább tetszik hanem az amennyit megismertem belőle. Még talán sok dolog van amit megismerhetek róla, de amit eddig sikerült az már nagyon tetszik nekem.
-Akkor hogyan fogsz elmenni innen? Mert hogy én nem hagylak itt tégedet az biztos, és ha a jó oldalát nézzük akkor elfutni sem tudsz már előlem- vigyorgok rá, most nem tud elillan-i előlem, mint egy kísértet járta szellem, ahogyan azt szokta csinálni csapdában van. Ha bár még most sem gyönge de egyetlen kéz mozdulattal elintéz engem ha szeretne. De melyik férfi ne vágyna többre egy ilyen szenvedélyes csók után? Szerintem nincsen olyan, ha van is az biztos hazudik vagy valamilyen más problémája van. Végig hallgatom, majd elmosolyodom rögtön hozzá is fűzöm a gondolatomat.
-Pedig az a természet éltető ereje, tudom mennyire imádod és szereted a természetet nos patakok, folyók, tengerek nélkül ez mind csak csupasz homok lenne, oda lenne az általad leginkább szeretett dolog. Akkor nem úgy kellene gondolni a vízre, mint életető dologra?-kérdeztem tőle, közben magamhoz húztam a lányt ha nem ellenkezett, de előtte levetettem a pólómat mivel csurom vizes és már kezdi irritálni a bőrömet, amikor a párás levegő beszorul az ember ruhája alá, mintha csak le akarná főzni az egész testét. Csupasz felső testemhez húzom közel a szépségemet, érzem ahogyan hideg teste az enyémhez tapad, egész kellemesen hat rám. Alaposan végig mérem a testét olyan feltűnően ahogyan csak lehetséges.
-Azon nem is csodálkozom, hogy elégedett vagy azzal amid van, hisz tökéletes vagy kívül belül mármint amennyit sikerült megismernem.- mondtam neki egy vigyorral, a célzás arra ment ki hogyan igen csak kihívó teste van amivel igen csak sikerült be izzasztani a vágyat felé. Szerintem most azt hiszi, hogy csak azért kedvelem őt mert szép, meg nagyon bájos idomai vannak, hát nagyon téved. Megragadtam óvatosan a fejét és felém fordítottam.
-Figyelj ne hidd, hogy azért vagyok itt veled mert olyan hihetetlenül szép vagy, persze olyan mint te egy sincsen de hozzád hasonló alakkal rendelkező nő nagyon is sok van, engem nem a tested fogott meg. Nem ismerlek teljesen? Ez igaz! Egy ember leéli élletárósával az egész életét és akkor sem képes teljesen megismerni őt, de amennyit engedtél nekem megismerni magadból az tetszik nekem és még inkább szeretném megismerni mi rejlik a szívedben, és nem csak ez érdekel-húztam végig a kezem a lány combjain, ahogyan haladtam az ujjammal felfele egyre inkább elsodródva a dereka felé, elkerülte az eddig számomra tiltott területet. Nem mondhatnám, hogy nem hajt a vágy mert igen is hajt. Csak az indok nem az amire ő gondol, ha csak egy együtt lére vágynám akkor nem keverném magam ennyire veszélyes helyzetbe miatta.
-Érted már?-mondtam neki, majd fejét közelebb húztam és megcsókoltam, ha nem tett ellene semmit sem, elmenjek innen? Ugyan soha! Most hiába is kér engem arra, mert nem fogok elmenni most nem tud elmenekülni előlem.
-Nem megyek sehova sem, most nem tudsz elfutni előlem, mint ahogyan azt máskor szoktad csinálni, itt ragadtál velem ebben a kis börtönben- mondtam neki komolyan, ne is próbálkozzon be .
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 19:18






Jackson + Hecaté

A gondolatok csakúgy cikáztak a fejében. Nem tudta eldönteni mi lenne a helyes lépés. Egyszerre ott voltak benne a kötelezettségei, és a saját érzései is, amelyekkel nem igazán volt tisztában. De, ha ez nem lett volna elég, ott volt az is, hogy nem tudott hinni a férfi szavainak. Túlontúl sokszor megjárta már ezt a táncot a múltban és az elhangzottak kicsit sem voltak megnyugtatóak. A régi sebek felszakításától való félelemmel előjöttek ama gondolatok is, hogy ő ezt valóban akarja-e. Egészegyszerűen nem tudta még eldönteni mit is akar a férfitól, illetve, miként viszonyuljon hozzá. Egyetlen dologban volt csupán biztos, azazhogy, kettőben; mik a kötelességei és nem kapható ő meg olyan könnyen.
Miként a férfi elkapta, felé fordult. Mezítelen felsőteste láttán egy röpke pillanatra összeráncolta szemöldökét, ám hamar kisimította arcát. A menekülés említésére számtalan kiút jutott eszébe. A kevésbé fájdalmastól egészen a halállal végződőig. De, ha ő maga nem is tudna elmenni innen, lenne aki érte jönne, akiben ténylegesen meg is bízik és hajlandó a segítségét igénybe venni ahhoz, hogy kiszabadítsa. Éppen úgy, ahogy azt már számtalanszor meg is tette.
- Ha nem térnék vissza, megkeresnének és akkor ki is jutnék innen. – felelte el nem árulva a különböző lehetőségeit. A vámpírnőt egyszerre fűtötte a kíváncsiság, a vágy, ugyanakkor minden porcikájával ódzkodott a közelgő eseménytől. Nem akarta, hogy a férfi megérintse, mégis éppen ő volt vele olyan kihívó a kezdetektől fogva. Ha nem esett volna vízbe, talán már rég túl lennének a dolgon. Így viszont, felébredt benne a tartás.
- Nem így értettem. Szeretem a vizet, csak a nálam mélyebb részeit kerülöm. – rázta meg lassan a fejét. Felnézett végül, és nem tetszését hagyta kiülni arcára. Noha, nem akarta ezt az egészet, ugyanakkor, nem tett semmi olyasmit, amivel ellenkezett volna a vadász mozdulatai ellen, mi több, a második csók ellen sem tett semmit, mindössze nem viszonozta azt.
- Félek, akkor már nem kívánná a társaságom. Ahogyan, attól is, szavainak nem tudok hinni, Mr. Winney. – hangja komollyá változott, akárcsak arckifejezése. A férfi következő szavai pedig még inkább ösztönözték arra, amit megtiltottak neki. Ilyen az emberek természete, azt teszik, amit tilos. Jelen esetben, szabadulni akart. A kettejük közt még mindig ott lévő kezeivel megpróbálta eltolni a férfit. S amikor észrevette, hogy emberként milyen gyenge is ellene, valamint törékeny, dühös arcot vágva erősített a Jackson mellkasára mért nyomáson, így nem csupán ellökte a férfit, de erejéből adódóan a vízbe is lökte. Hangosan csobbant, megtörve a barlang egyébként hallgatag környezetét. Már-már bevett szokásukká lesz a nemtetszés ezen fajta kimutatása. Hiszen, a parkban is valami ehhez hasonlatos dolog történt, amikor csapdában érezte magát a hídon.
Aggódva nézett a habzó víztömeg hullámzása után, majd a kis placc közepére lépett, hogy a férfi ne tudja berántani maga mellé a tóba. Annak végképp nem örült volna. Hecaté várt egy darabon, majd sértődött kislány módjára leült a földre, pont középre, felhúzta térdeit és átkarolta karjaival. Nem akart egyedül lenni, legfeljebb a következő este beálltáig, ám mégis vonzóbbnak találta a dolgot, mint a másik csapdára gondolni, melyet maga a vadász jelentett. Bárhová is került ezúttal. Lehajtotta fejét, hogy ne lássa a környező világot, még szemhéját is lecsukta, csak azért, hogy mindent kizárva elmeneküljön.

۵ S.E.X. ۵ 519 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 20:30



Hecaté






Válaszán elmosolyodom, hát igen el tudom képzelni ha valaki ilyenkor lovagol ki az éjszakába ilyen lenge öltözetbe akkor az el mondja hová megy. Amúgy is nem hiszem ilyen mélyen és ennyi alagúton át hamar megtalálnák. Mai estén amúgy sem keresnék meg, de ekkor már az órámra nézek és egy nagy kaján vigyor ül ki rá.
-Hát most már biztosan nem fognak utánad jönni, mivel már felkelt a nap éppen fél 7 ütött az óra, ami azt jelenti kint már világosság van, kénytelen leszel velem maradni egész nap- ha bár nem folytattam a vigyorgást, de azért nagyon örültem a helyzetnek. Mivel eszméletlen volt szerintem ki eset számára az az idő és hát így azt az időt nem számolta bele. Hát vicces kis fordulat ez a mostani, csak fürkészem Hecaté arcát milyen képet fog hozza vágni. Következő mondatára csak egy mosollyal válaszoltam, igen makacs természet szavakkal nem lehet rá hatni na de majd akkor jöjjenek a tettek.
-Ugyan ne mondj ilyet azt hiszed nekem nincsen sötét oldalam, azt hiszed nekem a múltamban nincsenek olyan dolgok amiket szégyellek? De hogy is nincsenek de ezek nem számítanak, mint ahogyan a tied se ha voltak... én benned nem a több ezer éves vámpírt látom hanem csak egy nőt aki harcol az ellen és ami és próbál olyan utat járni ami oly nehéz és ezt megnehezíti az egész világ... nem tudod kiben bízhatsz kiben nem, de tettem én olyat, ami ártott volna neked, vagy éppen hazudtam neked bármiben is? Ha egy csöpp reményt is látsz bennem akkor nem érdemes kapaszkodni? Mint mindig a bús komorban élni?- kérdeztem tőle, teljesen őszinte szível beszéltem, de ennek ellenére hirtelen bele lökött a vízbe. Ismét! Ha nem tudnám több ezer éves azt hinném valami kis fruskával van dolgom aki ha szorult helyzetben van akkor rögtön el kezd lökdösődni. Na meg állj most ez nem fogom szó nélkül hagyni. Lemerültem a víz alá majd körbe úszva a szikla placcot hátul jöttem ki a vízből. Nem is próbálok hangtalanul közeledni felé, mert úgy is észre venni. A víz alatt ki vettem a késem a nadrágomból, az egész nem lehet több, mint öt centi teljesen el fér a tenyeremben, ezzel láthatatlan is. Ezt a tőrt még egy kedves barátomtól lestem el, Mss. Romanov kisasszonytól aki igen csak leleményes volt egy elrejtett apró tőrrel. Ennek hála menekültünk meg, szóval ha mást nem is ennyit tanultam tőle.
-Ez nem volt szép tőled- jelentettem ki még mindig a hátában voltam, nem érzékelt veszélyt miért tette volna, hiszen nem jelentek én rá veszélyt, mint ahogyan most sem. Gonosz vigyor lett úrrá az arcomon, ahogyan ott kúporgot sajnáltam is őt, de nem mehet ez mindig így hogy csak úgy dobálgat, most adok egy leckét neki. Vállára tettem a kezem.
-Ne haragudj érte... - nem fejeztem be a mondatomat szándékosan, mert most azért kértem bocsánatot amit tenni fogok, nem azért amit tettem. Az egyik kezem a vállán volt én is leguggoltam mellé, mivel a penge végig a testemhez volt rögzítve meg a forró víznek köszönhetően, nagyjából a testemmel megegyező hőmérsékleten volt. Egyik kezemben a tőr a másik Hecaté vállán, óvatosan becsúsztattam a nyakánál a felsője alá. A penge egyélű szóval őt még megkarcolni sem fogja a dolog. Majd egy hirtelen mozdulattal végig vágtam a ruháját, még az alatta lapuló fehér neműt is. Na most jön majd az iszkolás vége. Ahogyan csak tudtam bele kapaszkodtam a ruhájába a másik kezemmel meg a fehérneműjébe. Nyilvánvaló volt, hogy nincsen rajta melltartó amikor újra élesztettem az már feltűnt nekem, csak hát nem lettem volna úri ember ha most ő élet halál között mozog és én azt nézem milyen formásak neki az idomai. Majd bele ugrottam a vízbe az utolsó ruha darabjaival együtt. Amíg a azon gondolkozott vajon miért kérek bocsánatot én kihasználtam a helyzetet.
-Ha azt hiszed csak a tested érdekel akkor csak tévedsz, ha kellenek a ruháid gyere be érte, meglátod majd milyen jó muri lesz, jelzem még 5 percig el leszek fordulva, ha nem gondolod meg magad akkor kinyitom a szememet. Nos? - közben a ruháit begyúrtam a nadrágomba, ki tudja mivel fog próbálkozni ő nem olyan, hogy meghajoljon könnyen más akaratának. Odébb úsztam egy csöppet ne érjen el a karjaival, szóval ha kellenek a cuccai akkor majd döntenie kell. Mit választ hagyja anyaszült meztelenül lássam, vagy megtanul úszni velem. Szerintem pofon egyszerű a döntés.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 21:26






Jackson + Hecaté

Miként az Éj Gyermeke lekuporodott a földre, érezte, hogy valami nem stimmel. Egy olyan erő veszi hatalmába, aminek már-már képtelenség nemet mondani. Egyre nehezebbek a tagjai, az egész teste olyannyira elnehezül, hogy megmozdulni is képtelen. Mélységes álmosság tör rá, és ekkor már tudja. Feljött a nap. Nem is kellett hozzá sok idő, a férfi ezt megerősítette, ami nagy aggodalommal töltötte el. A kiszolgáltatottság gondolata és, hogy mit tehet vele a férfi az ő akarata ellenére, megrémítette. Korábbi esetekre visszagondolva, még nagyobb szorongás fogta el. S miként igyekezett ébren maradni, úgy nem tehetett semmit sem a férfi tettei ellen. Már nem tudott válaszolni neki, se elküldeni, se kérlelni, se sírni, semmire sem volt képes. Gondolt rá, hogy elalszik, és majd a hold eljövetelével pik-pakk túl lesz mindenen. De, rettegett. Hallgatta a szavakat, érezte a mozdulatokat, ám nem tehetett semmit sem. Csupán ott kuporgott, míg a vadász csapdába ejtette. Miután Jackson eltávolodott tőle a ruháival, arra gondolt, lehet ezt sem tudják a vadászok az Éj Gyermekeiről, mely esetben – és minden jel erre utal – alaposan meg lesz lepve a férfi.
Első lépésként kinyúlt egyik kezével oldalra, megragadta a férfi ottfelejtett felsőjét és, bármennyire is nehezére esett a mozgás, felvette. Ezt követően visszavette korábbi pozícióját, majd Hecaté minden erejét összeszedte, hogy képességére fókuszáljon. Nem akart mozogni, vagy beszélni. Nem állt ellen másnak, így, noha gyengébben így természetfeletti lehetőségei, azért a több, mint két ezer éve elég ahhoz, hogy az ember lelkére hasson. Erejével megkereste a halandó benső énjét és olyan bűntudatot és megbánást keltett benne, olyan mélyre hatolót, amilyet csak tudott. Persze, ez nem elég ahhoz, hogy úgy igazán megrengesse a férfit, mivel erejének százada sincs birtokában a nap fényében. Ellenben, arra igen, hogy ráhatást gyakoroljon az érzelmeire. Erősen koncentrált, hogy fenntartsa a dolgot és ne veszítse el a férfi feletti irányítást. A vadász hatalmába keríti a keserűség, mely tettének bűne okoz benne, a rossz érzése, hogy nem kellett volna megtegye, azt, amit. Érzelmeit mélyen szántja fel a bűntudat és megbánás, mely cselekvésre, hibájának jóvátételére ösztönzi.
S mindez elég is számára, mert ennyi év elteltével a nő megtanulta a lélek legmélyebb befolyásolását is. Most először használta képességét a férfin, mely minden bizonnyal nyomot fog hagyni rajta, de Hecaté akkor sem hagyhatja annyiban a dolgot. Testét tökéletesen takarja pozíciójával, így nem is vágyik megmozdulni. Ellenben, tisztességre bírja a férfit, hogy meg se forduljon fejében a mezítelen testre való egyetlen kósza pillantás se. Jelen pillanatban, a vámpír minden vágy az volt, hogy az éj beköszöntéig, mi több, utána is, hagyja magára a férfi. Viszont, ezt nem tudta megmondani neki, csupán a helyes érzést benne efelé a gondolat felé terelni, majd remélni, a távolság adta kapcsolatmegszakadás nem fogja őt visszahúzni ide. Ezért döntött akképp, maradásra bírja, de tőle tisztes távolságban, a rá pillantása nélkül, mihelyt ledobta ruhái maradékát melléje.

۵ S.E.X. ۵ 462 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 22:23



Hecaté






Úgy vettem észre egyedül beszélek, nem szólt semmit sem vissza nekem ekkor gondoltam bele mit is tettem igaz, részben megérdemelte. Viszont úgy érzem túlságosan is túl lőttem a célon ezzel a dologgal. Nem kellett volna ilyen messzire el mennem.. kitudja mennyire haragudott most meg rám. Lehet vissza megyek és vissza adoma ruháit, mert nem akarom még jobban megharagudjon rá. Háttal állt nekem amikor vissza tértem a sziklára, le tettem a ruháit a földre. Majd én is háttal voltam neki ha fel szeretne öltözni akkor képes legyen rá. Nem kell félnie attól, hogy esetleg leskelődnék, ha akartam volna leskelődni már megtehettem volna olyan régen. Ha mást nem is bizonyítok vele akkor legalább annyit igen, hogy nem csak a teste érdekel engem.
-Minden rendben van? Már lassan el telt egy óra és egy szót sem szóltál?- nem válaszolt semmit sem, miért van ez ugyan abban a pozícióban, van mint amikor felléptem. Mi történt vele. Már tudom, hiszen nappal van, hogy lehetek ilyen hülye, Rey mesélte nappal ez történik velük mármint „elalszanak” akaratuk ellenére ezért nem szól egy szót sem. Ilyenkor vajon hall engem? Mármint állítólag a kómás beteget is hallják az embert amikor hozzá beszélnek. Egy próbát megér a dolog, ha nem is hall engem.
-Tudod Hecáté, remélem azért hallasz engem még álmodban is, sajnálom ami történt én csak viccnek szántam az egész dolgot, szóval ha majd felkelsz remélem nem fogsz dühös lenni rám a történtekért. Csak hát rosszul eset hallani azt, hogy ilyennek gondolsz. Azt hiszem én is ugyan olyan vagyok, mint a többi halandó, azok a céljaim és azokat a hibákat követem el mint mások. De ki indulhatnál magadból is te is éppen ugyan olyan vagy, mint én próbálsz más lenne másképp gondolni a világra mert minden nem fekete meg fehér, mi vagyunk ennek a bizonyítékai mi ketten egy kurva nagy szürke paca vagyunk.- mondtam neki majd lassan álom hullott a szememre, remélem mire felébredek arra már ő is ébren fog lenni. Én is fáradt vagyok nekem is vannak korlátaim. Hátamat a nő hátának döntöm, fejemet előre szegem le, lábam pedig a vízbe lógatom. Könnyen jött az álom a szememre hiszen már több mint huszonegy órája talpon voltam.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve: 26th Február 2017, 22:52






Jackson + Hecaté

Hecaté mélységesen rosszul érezte magát, amikor felébredt. Olyan volt ez számára, mintha fejbe verték volna. Hasogatott a feje és érezte, szüksége van némi éltető erőre, arra a vörös folyadékra, amitől mindez elmúlik. Nehézkesen emelte meg fejét, eleinte rendesen fókuszálni sem tudott tekintetével. Érezte, hogy kiszáradt és gyenge. Látszólag senki és semmi sem volt a barlangban. Sötétség honolt és csend, de ő megérezte a férfi tekintetét magán és a túlpartra szegezte jég kék íriszeit.
Ott állt Ő. Fekete ruhájában alig díszelgett némi fehér, melyet a komornyiki egyenruha megkövetelt. Sötét tekintetét egyenesen a nőre emelte és csendesen várt arra, hogy egyikőjük felébredjen. Miután találkozott a tekintetük, a férfi átdobta egy könnyed mozdulattal a tavat, és egyenesen Hecaté kezében landolt a vértasak. Megkönnyebbülve pillantotta meg és azonnal rátapadt. Mélységes elégedettség lett rajta úrrá, ahogy a folyadék végighaladt torkán. Nem foglalkozott a csobbanással, sem mással. Mire megitta az ébresztő italát, és ezzel elmúlt minden testi baja, könnyedén állt talpra. Haragosan pillantott le a vadászra, aki békésen szundikált. Levette magáról a felsőt, párnává gyúrta és úgy igazította a halandó testet, hogy párnájának, kényelmesen feküdje tovább álmát. Ezután ügyeskedett egy sort saját, fehér rongycafatjaival. Készített magának egy derekára való szoknya-szerűt, és valamit, amit a melle köré tekerve tökéletesen eltakarhatta testét. Noha, most a komornyik figyelemmel kísérte a dolgot, ő nem tartozott az illetéktelen szemekhez. mi több, ő már többször látta a nő csupasz testét az elmúlt évezredek alatt, de ez érhető is.
Miután végzett a rendezkedéssel, hajlandó volt csatlakozni a mindvégig némán várakozó férfihoz, aki átvitte a túlpartra. Itt meglepetten érzékelte, hogy azt a hatalmas kabátot Ő nem viselte. Ott hevert a földön, majd egyszeriben gyermekére terítette, ezzel teljesen elfedve testét. Hecaté lágyan mosolyogva köszönte meg a dolgot, majd kisétáltak a barlangból, és a foltos lovon, mely a nő tulajdonában állt, együtt visszatértek a birtokra. Ezzel egyedül hagyva a vadászt, aki mire felébred, hűlt helyét találja a nőnek. Ugyan, tehetett volna ellene némi bosszút, nem tette. Kicsinyes dolog lett volna, és mindennek ellenére, kedvelte Mr. Winney-t.

۵ She Wants Me Dead ۵ 330 ۵ Sebby engedélyével, köszönöm a játékot! Smile ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Elhagyatott barlang rendszer ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Elhagyatott barlang rendszer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Misztikus barlang
» Villámló Barlang
» Elhagyatott edzőterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül-
Ugrás: