Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
17th Január 2018, 14:56
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
17th Január 2018, 14:20
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Túrista ösvény

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Túrista ösvény ; Elküldve: 20th Június 2016, 12:48


Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve: 28th Március 2017, 21:51





Mira &Jackson
Na, ki a jobb?

Kiszállva a kocsiból, együttesen pakoltuk fel a cuccainkat, és jó magam előbb végezve, már előre is mentem. Könnyedén szlalomoztam a fák között, még most ment csak le a nap, így volt valamennyi fény, utána úgyis beesteledik, és eljön a valódi vadászidény, akkor aztán be lehet mutatni, hogy melyikünk milyen szinten is van, és valóban érdemes párban mászkálnunk esténként. Azért ez elég furán hangzott, rég volt utoljára férfi párom… Mindig Beth-szel mászkáltam, míg egyetemre nem mentünk, utána pedig csak nagycsoportosan mentünk.
- Ne maradj le – néztem hátra, hogy ugye jön. – Különben nem foglak bevárni – ejtettem meg egy vigyort pofátlanul, a félhomályban úgy sem látszott. Egyre mélyebbre hatoltunk az erdőbe az ösvény mentén, de egyelőre a saját lépteinken kívül senki  és semmi sem hallatszott.  – Elég nagy csönd van – jegyeztem meg, pedig nagyon vártam valamit az estére. Bármit, csak legyen előre lépés, főképp, hogy visszajöttem, hiszen a lények között zajlott valami, annak közepébe akartam belekerülni minél jobban, ezt pedig egy vadászattal tökéletesen lehet kezdeni, bár pár alaplépést megtettem az ügy érdekében…
Lassan bevártam Jackson, és hozzá igazítottam a lépteimet, miközben alaposan figyeltem a környezetemet, és egyik kezem folyamatosan tőrjeim egyike mellett lógott a biztonság kedvéért.
- Valamit terveztél a vadászatra? Mert igazság szerint én nem annyira az erdő ezen részét ismerem – vallottam be őszintén, hogy ne kerülgessük a forró kását. – Nem azokon járok, ahol emberek, vadászok bukkanhatnak fel.


- - megjegyzés: 327|| -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve: 30th Március 2017, 19:50


Gwen & Jack
New day-New hope
Ahogyan elindultunk a rancsról semmi érdekes nem volt az úton szerencsére, nem állított meg egy rendőr sem, de még jól jöhet az ismeretségem Mirával a rendőr őrsön talán majd egyszer ki húzhat egy kényelmetlen helyzetből. Hiszen az ember segít a barátain, főleg ha már annyi véres dolgon át mennek, mint mi. Most egy újonccal terepen, ideges is vagyok egy csöppet, nem azért mert nem bízom a képességeiben, csak éppen nem tudom mire képes.. és ha holtan viszem haza a rancsra akkor Rey tuti fel szegez engem a bejáratra. A kocsiban egész nagy csönd volt, talán az izgalom miatt, talán azért mert egyik sem akart olyat be szólni amivel a másikat bántaná, közben tettem egy kér rejtett pillantást rá, de arcán csak izgatottságot véltem felfedezni ha nem tévedtem. Leparkolok egy olyan helyre, ahol egészen bele olvad a kocsi a környezetben egy kis kunyhó mellé, ami az útról nem is látszik. Nem örülnék annak, ha most valaki feltörné a kocsimat és lába kelne. Majd kiszálltam a kocsiból.
-Nos itt volnánk- mondtam neki, figyelmeztetően megérkeztünk és szálljunk ki közben kinyitottam a csomag tartót is, hogy elvehessük a felszerelésünket. Nem hoztam a szükségesnél több cuccot felesleges lett volna, mind azt ki cipelni árkon bokron ha úgy sem használom őket, csak lelasítottak volna. Főleg ha éppen menekülni kell na akkor aztán lett volna nagy teher. Remélem nem fog mellőlem elcsatangolni, de mihelyt mondhattam volna valamit is már el is szelelt.. kezdetét is vette az amitől tartottam.
-Legyél azért látó távolságban, nem akarom, hogy felsikongasd az egész erdőt- mondtam neki, majd egy gonosz vigyor volt az arcomon, de mivel olyan lelkesen haladt előre, nem láthatta azt az arcomon, na meg kis szürkület is volt, ami csökkentette a világos látást. Fel kaptam a táskámat a hátamra, majd siettem utána, persze azért nem rohantam hadd élvezze azt, hogy kint lehet nem pedig a rancs fogságába, amíg látom addig nem lesz gond. A kezembe vettem a kardomat, és a táskát a hátamra vetettem.
-Vigyázz magadra, mert ha valami bajod lesz tőlem a kétszeresét fogod kapni- jelentettem ki, hogy ne törje el nekem semmilyen csontját, mert akkor abban az esetben rosszul fog járni. Persze most úgy tűnhetek mint egy kis tanár aki a diákját óvja, de nem így van ez nem féltem én semmitől sem okos lány megoldja a dolgokat. Majd egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót ahogy haladtunk felfele a hegyen, alaposan körül néztem menet közben ne hogy meglepetés érjen engem. Az egész erdő olyan csöndes volt mint egy kihalt temető, ez viszont nem jelent semmi jót. Mert sem egy madár hang, vagy bármi más állat, ez általában azt szokta jelezni, valami veszélyes állat van a közelben ami miatt, meglapul a többi. Mikor közelebb érek hozzá, mert bevárt persze utol is érhettem volna ha akarom, csak minek erőlködjek had érezze azt hogy előttem jár. Meg is szólal, rögtön a témára térve.
-Először egy kis gyakorlásra gondoltam, na meg ha akad valami a hálónkba az se lenne baj.. de legfőképpen szeretnélek kicsit jobban megismerni, a vadász oldaladat is na meg az igazi Mira oldalát is.- mondtam neki válaszolva őszintén, én képtelen vagyok olyan emberekkel együtt működni akiben nem bízom, akármennyire is szimpatikus legyen Gwen, de még a bizalmam azt nem sikerült el nyernie, de nagyom jó úton halad az fele.
-Először úgy gondoltam jó volna egy kis kapcsolat építés, mármint először meg kellene bíznunk egymásban, hogy a harcban jobban tudjunk egymásra hangolódni- folytattam tovább ekkor hirtelen egy kis zörejt hallottam meg a bokrok mögül, nem tudom Mira fel kapta a fejét, nem figyeltem oda csak a bokorra szegeztem rögtön a tekintetem.
-Hallod ezt?- kérdeztem tőle, most nem a bokor zörgésére gondoltam, az valami mókus lehet egy vérfarkas ennél ravaszabb, mint hogy ilyen könnyedén fel fedje magát előttünk. Most a csöndre gondoltam csak a szélnek a susogását lehet hallani semmi mást, ez olyan kísérteties.
-A csöndre gondolok, nem lehet hallani az állatok hangjait sem egy bagoly sem pedig egy holló hangját sem- mondtam neki, annak tekintetében, hogy óvatosságra intsem őt mert valami lapul a közelben, csak még nem tudjuk, hogy mi az.




Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve: 2nd Április 2017, 19:57





Mira &Jackson
Na, ki a jobb?

Utáltam, ha úgy bánnak velem, mint egy gyerekkel, már pedig Jackson is kezdett erre hajazni a szavaival, mintha annyira ügyetlen lennék. Nagyon zavart, nagyon, de nagyon. értettem, hogy csak jót akart, de én sem mondtam semmi apai neki, pedig nincs sok közöttünk, és vadászatból ő a zöldfülűbb, az is biztos – érezhető volt a járásból, a tartásából.
- Valószínűleg te fogsz itt sikongatni, nem én – köhintettem egyet halkan, nem akartam felemelni a hangomat, ámbár, ha bárki is van a környezetünkben, az már a lépéseinket is hallja, legyünk bármilyen nesztelenek. Egy vérállat kiélesedett érzékszerveit nehéz megbuktatni… ha nem is hallás, de szaglás alapján hamar kiszúrhat minket.
- Aggódj inkább magadért, miattam nem kell – fordultam most már vissza, mert irritált, hogy ennyire apáskodik. – A különbség köztünk, hogy gyerekkorom óta neveltek vadásznak, te meg pár éve csöppentél bele, szerinted kinek van itt nagyobb félni valója? ~ mert hogy nekem semmi, az is biztos ~ - jegyeztem meg magamban szarkasztikusan, miközben mellette mentem tovább.  Ha társsal van az ember, máris mindent másképp kell  gondolnia, hiszen másra is vigyáznia kell. És igazság szerint Jacksonnak nem akartam rosszat, még ha most teljesen elutasító is voltam neki, ez is egyfajta védelmi pajzs a számomra… Egyedül bármit tehetek, társsal már nem… ezért is utálom ezt a szabályt, és ha lehet, minél több helyen hágom át, tudom, mert csoportban az erő, stb… de nagyobb kockázatokat is hordoz. Mindig is egyedül teljesítettem jobban, mintha valakivel…
- Hmm – néztem oldalasan rá, és elmosolyodtam. – Az igazi Mirát senki sem ismeri – vigyorodtam el, de tekintetem komoly maradt. - Ha bőrödet félted, akkor most mondom, hogy nem kell, vagy legalábbis nem miattam. Ezért nem szeretek csoportosan menni, mert akkor felelős vagyok én is a másikért, és akkor túl sok mindenre vagyok hajlandó – emlékeztem vissza egy fájdalmas emlékre még barátnőmmel…
- De ha ezt akarod, hát legyen. Nem vagyok egy jó kapcsolatépítő, de próbálkozni szabad – néztem körbe, hegyeztem a fülemet, majd a bokorra tévedt a tekintetem.
- Akkor most maradj csöndben te is – intettem le azonnal. Valóban, egy állat hangja sem hallatszott. Felnéztem a fákra, hogy merről fúj a szél, majd mutattam, hogy menjünk arréb, ugyan így is érzi valószínűleg az ellenfelünk az illatunk, de még sem kéne egyenesen a szélfúvásban állnunk. A földre pillantottam nyomok után, azonban semmit sem lehetett kivenni. Övemről leoldottam egy tőrt.
- Két oldalról – tátogtam, miközben felvettem egy követ. Nem akartam, hogy valamelyikünk képébe ugorjon, ha a bokorban van, így egy dobott tárgy kiugraszthatja talán. Csak reméltem, hogy a közelben nincsenek többen, így felmértem a közeli fákat is, hogy melyikre lehet a leggyorsabban felmászni, ha úgy adódna.

- - megjegyzés: 527|| -
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve: 3rd Április 2017, 21:11


Gwen & Jack
New day-New hope
Elvigyorodtam amikor próbált vissza vágni, de nem nagyon jött össze a dolog mert csak elengedtem a fülem mellet, mintha csak a szél tovább vitte volna, igen csak szelektív a hallásom olykor. Csak vigyorral reagáltam le azt amit mondott, úgy látom jobb lesz ha kicsit vissza veszek mielőtt itt leordítjuk ismét egymás fejét. Ne aggódjak miatta? Könnyű mondani.. mivel elhoztam magammal, tehát én is felelek érte, és ha valami gond lesz vele akár csak egy haja szála is meggörbül akkor Rey tuti kicsinál engem.
-Rendben van, nem teszem- mondtam neki persze ez nem igaz csak most nem fogom továbbá szóvá tenni ha ennyire zavarja a dolog. Pedig értékelhetné a dolgot, mert azért aggódnak csak aki fontos a másik számára, legalábbis valamilyen szinten. Ha senkit nem érdekelné mi van vele akkor nem is aggódna senki sem. De ezzel még nem fejezte be, tettem a lábaimat egymás után tuti belököm az oldalon ha nem fogja hamarosan befejezni, nem szeretne fel idegesíteni engem.
-Hát az lehetséges téged annak neveltek, de engem az élet nevelt olyannak, amilyen vagyok sajnos nem volt aki engem neveljen, szóval ki tudja lehet csak az életemnek vagy éppen annak köszönhetem azt hogy van érzékem hozzá. - mondtam neki, kicsit már mérgesebb hangon vegye észre magát ezzel a beszólásokkal csak felidegesít engem és annak nem lesz jó vége.
-Miattad nem féltem inkább csak tőled- mondtam neki mosolyogva célozgatva a kis magán akciónkra a sikátorban- nem felejtettem még el a könyv dobálást- mondtam neki vigyorogva, komolyabbra fordítva a szót, reagáltam a mondatának a másik részére is- igen de ez így fear nem gondolod? Ha a társad véd a hátad akkor az úgy igazságos hogy te is véded az övét. Talán félsz attól, hogy el jön az a nap amikor nem tudod megvédeni a társad? Vagy a társad téged?- kérdeztem tőle, igen ez a téma igen csak nehézkes egy fiatal vadásznak, nem mintha én olyan tapasztalt lennék csak hát az én társam akivel szoktam menni vadászni azzal már nagyon össze szoktunk, mármint Trishel. És azt hiszem kezd is kialakulni köztünk valami ami több mint barátság, de ez nem fog feltétlen jót jelenteni a vadászatra.
-Hát szerintem nem árthat neked sem ha lesz egy jó kis cimborád mint én, és nekem se ha lesz egy jó kis barátom nemde? Ez csak idő kérdése szerintem, csak esélyt kell adni rá, nem vagyok az ellenséged a barátod szeretné lenni-mondtam neki ezzel jelezvén azt, hogy ha mondok valamit akkor nem feltétlen rossz indulatból teszem, hanem csak legtöbb esetben mert ilyen vagyok. Viszont én is megpróbálok nem atyáskodó módon beszélni vele eléggé sok feszültséget vált ez ki nála. Hallottam ahogyan parancsolóan rám szól, hallgassak, neki fel sem tűnt az egész és én hallgassak? Eléggé érdekes kis vadászat lesz ebből minden esetre. Elő vett egy tőrt, örültem annak hogy nem valami lőfegyvert hozott magával, mert nem kell ide a zaj csapás még valaki tényleg ide toppanna, majd rögtön már a stratégiát is kitalálta. Egyelőre bele megyek, megpróbálok nem atyáskodóan viselkedni, szóval követem őt. Mármint a szavait amit mondott, a bokrot két oldalról közelítjük meg, hirtelen furcsa szag üti meg az orromat, nem volt ismerős de eléggé büdös volt azt meg kell hagyni. Amikor hirtelen egy hatalmas állat áll két lábra, majd egy hatalmas medve üvöltést lehet hallani.
-Futás, fel a legközelebbi fára- mondtam neki, majd ha látom futásnak ered akkor én is, rosszul venné ki magát a helyzet ha én elfutnék és ő ott maradna. Nem érdemes szembe szállnunk a medvével, csak egy ártatlan állat semmi közünk nekünk ahhoz,
-Oda fel!- mutattam neki egy fára ami eléggé könnyen fel lehetett mászni ha elindult annak az irányába akkor futottam én is vele, mert nem szeretnék attól a medvétől egy pofont fel nyalni. Sok medvét láttam, már de még ilyen hatalmasat sosem, nem tudom honnan tévedhetett ez ide, vagy valamelyik állat kertből szökött meg. Még ebben az erdőben sosem futottam össze eggyel sem.




Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve: 30th Április 2017, 21:58





Mira &Jackson
Na, ki a jobb?

Hogy az istenbe kerültek egymás mellé… ez a mai napig is egy rejtély Mirának, mert hogy néha agyon csapná, vagy megölelgetné a férfit, és ez borzalmasan zavarta. Jackson idegesítő volt, és mégis… valahogy érzett benne bizalmat. Lelke mélyén, valahol elnyomva, de bizalmat táplált iránta, bár nem sokára úgyis ki fog derülni, hogy milyen fából faragták… de az anyáskodó szerepe igazán irritálta, talán mert arra emlékeztette, hogy foglalkozik vele, és ő ezt nem kérte. Talpon tud maradni, hiszen eddig is sikerült… miért most bukna akkor bele? Oké, Mira nem volt egy nagy érzelmi ember, vagyis inkább nem szerette kimutatni, miközben belül hullámvölgyeket élt meg. Szülei halála óta elzárkózott, nem találta meg újra azt az utat, amivel jól tudná kifejezni magát, és pont ezért akadékoskodott, mikor valaki tényleg csak jót akart neki. Elvekben, most is Jackson… hát ki tudja…
- Figy, ki fog derülni, hogy ki milyen szinten van. Én elhiszem, hogy tudsz valamit, de akkor kérlek, ne nézz semmibe, azért mert rosszul indítottam anno – mordult rá, mert őt is zavarta, ahogy a férfi próbálja fitogtatni magát, így védekező mechanizmusként persze, hogy ő is bizonyítani akart. Annyiszor semmibe nézték, nem fog egy Jackson ellen veszíteni…
- Tőlem félted? – erre már muszáj volt elmosolyodnia, és mintha a feszültség is kellően oldódott benne, ahogy vállai megereszkedtek, ajkai felfelé görbültek, és csak egy fullasztó sóhaj szakadt ki belőle. – Jól célzok, nem mondhatod, hogy nem, de ugye már kidobtad? – vonta fel a szemöldökét, ahogy egy pillanatra megengedte magának, hogy elsikkadjanak a vadászatról. Jó kis emlék volt… emlékezetes, annyi szent. De a könyvtől még a hideg is rázta, mert tényleg semmi köze nem volt hozzá, nem szokott ilyeneket olvasni, nincs rá szüksége.
De aztán, ahogy jött a mosoly, úgy komorodott el. Gondolatai emlékekbe szánkáztak vissza… okkal nem akart nagyon társat maga mellé, okkal mászkált egyedül… - Ebbe ne menjünk nagyon bele. A lényeg, hogy nem nagyon szeretek és nem is szoktam társsal dolgozni pár dolog miatt. Egyszer, persze mindennek eljön az ideje… - elfordult tőle, hogy nehogy le lehessen olvasni arcáról bármit is, ahogy újra az erdőre koncentrált és a körülöttük lévő csöndre.
- Oké, kapsz esélyt – forgatott szemet a nyomásra, amivel nem hagyott fel Jackson. – Ezen ne aggódj, azért is jöttünk együtt, nem? – ingatta a fejét. Tényleg hajlandó volt nyitni Jacksonnak, és megmutatni a saját világát, kialakítani egy barátságot valameddig, de remélte, hogy a férfi ezzel mindent már nem vár el tőle. Nehéz volt barátként tekintenie Bethen kívül bárkire is, de próbált igyekezni, meg akarta mutatni, hogy nem egy csacska vadász lány, aki csak könyveket dobál. – Barátok… - jegyezte meg csak ironikisan, majd újra el is hallgatott, ahogy a bokor köré mentek, készen bármilyen ellenfélre. Mira sok mindenre számított, de egy medvére nem, főképp, mikor az négy lábon volt bő 150 centi magas. Kikerekedett szemmel nézett a vadállatra, miközben a fegyverét szorongatta. Mérlegelt, de valóban, itt futni kellett, úgyhogy hamar felfogva a kérdést már hátrált is.
- Gyerünk, Jackson – förmedt rá, mikor látta, hogy lemarad és bevárja. A legközelebbi fát célozta meg, amire Jackson is mutatott. Megkönnyebbült, mikor a férfi is jött utána, így már könnyen ragadta meg a legalsó ágat miután elrakta a fegyverét, mert útban lett volna, és húzta fel magát. Csak remélhető volt, hogy a vadállat nem fut többször neki a fának majd, mert akkor ki is dönti, és az… nem jó. Fél szemét a férfin tartotta, hogy tud jönni vele tempóban, mert ő könnyedén tartott felfelé, még ha néha meg-megcsúszott a lába, de akkor is biztosan mászott. – Jackson? – pillantott hátra, hogy társa biztosan megvan, így a férfi nem nagyon kételkedhetett, hogy Mira ott hagyná a picsában. A kényszerhelyzetre azonnal baráti viszonyba engedte és bizalmat, baráti hűséget adott neki. Tekintetük találkozott.


- - megjegyzés: 710|| -

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve: 1st Május 2017, 16:18


Gwen & Jack
New day-New hope
Vigyorodtam el azon amit mondott, persze nem akarom lebecsülni őt eszem ágában sem állt, túlságosan is nagy bolondság volna részemről ha egy Sánchezt lebecsülnék. Ha bár még fiatal de a vér nem válik vízzé. Nem tudom, hogyan tudnám ezt az egész távolság tartó dolgot elkerülni nála, mert mindig mindenben próbál versenyt találni velem szemben. Nekem nem célom a versenyzés csupán az hogy vadásszunk remélhetőleg sikerrel, és mindketten úgy térjünk haza, hogy minden egyes apró darabkánk a helyén van.
-Ugyan nem vagyok az aki első találkozás alapján elítéli az embert, viszont ugye tudod mi a csapat munka lényege? A közös munka, nem pedig az ki jobb és ki rosszabb- néztem rá mosolygó tekintettel, ezt megjegyeztem arra fel ki milyen szinten áll dologra. Tudom nem dolgozott eddig csapatban, és most nagyon furcsa számára a helyzet, hogy el kell viselnie engem, mintha csak púp lennék a hátán. Viszont tudja nélkülem nem jöhetett volna el, ezért megpróbál el viselni viszont egyelőre úgy látom nem túlságosan nagy sikerrel.
Sikerült mosolyt csalnom az arcára, ha bár tudtam eleve hogy nem fogunk egyből barátként indítani, de azért reménykedtem abban, egy kicsit könnyebb lesz, de nem az a természet vagyok aki bármit is könnyedén feladna.
-Nem is értem miért, talán mert olyan lobbanékony természet vagy és egy rossz szavamra egyszer csak arra ébrednék a hátamban landolt egy kés?- mondtam neki mosolyogva, persze szerintem tudta nem gondoltam komolyan a dolgot, csak viccelődök vele. Remélhetőleg ez legalább segít abban, hogy feloldjuk ezt az igen csak érzékeny hangulatot ami köztünk alakult ki. Arcom mosolyra derült amikor a könyvről érdeklődött, hát igen... sokak számára ez nem lenne vicces dolog, viszont a könyv témája az már annál inkább.
-Még nem, keresem azt a pillanatot amikor titokban tudnék megszabadulni tőle, elég ciki volna ha én kezemben találnák- mondtam neki mosolyogva. Nem egyszerű egy olyan házba titokban tenni valamit, mint amilyen a rancs, sokan vannak, sok szem meg sok fül. Ott abban a házban a falnak is füle van szerintem. Ez a vadászat leginkább számomra azt teszi, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, ez alatt nem csak arra gondolok hogyan tud futni, milyen gyorsan reagál dolgokra, hanem a belsőjére is.
-Rendben van, ahogy szeretnéd nem tudom a birtokon, hogy vagy a többi vadásszal de ha szeretnél mesélni valamit akkor én szívesen meghallgatnálak téged.- mondtam neki, persze már nem tudtam rá nézni, hogyan fogadja azt amit mondom mert már elfordult és nem láttam az arcát. Tudom milyen nehéz egyes dolgokat egyedül cipelni, főleg ha nincsen akinek elmondhatná azokat. Fogalmam sincs mennyire fogja jól fogadni ezt az egész ajánlatot, de ha egy napon szüksége lesz egy hallgatóságra akkor remélhetőleg meg fog találni. Mosolyogva hallgattam amit mondott, nem reagáltam semmit sem, a mosolyon kívül. Szóval akkor kapok egy esélyt, azt hiszem most már azt hiszem léptünk egyet a legmagasabb lépcső fokon.
-Bizony ám-bólogattam egyetértően, kíváncsi vagyok mi fog ki sülni a mai estéből, de úgy érzem most végre sikerült mindkettőnk számára közösen járható útra lépni, remélem azon is maradunk, ha más nem akkor majd a veszély az össze kovácsol minket.
-Igen az. Mi olyan meglepő benne?- kérdeztem tőle érdeklődődően, nem tudom ő milyen szinten áll a barát szóval, de én úgy gondolom azokból sosem elég. Jobb egy barát, mint tíz ellenség, hiszen mi halandók a természet felettiek ellen csak is magukra számíthatunk. Ezt már megtanultam a Caiussal és Hecatéval találkozás után. Mindkettejük hatalmas erőt birtokolt, amit szinte épp ésszel alig lehet felfogni, egy embernek esélye sem lenne ellenük.
Igazából amikor mind ketten rá eszméltünk arra, hogy egy medve akkor meglepődtünk, ki a franc számított volna medvére egy olyan erdőben ahol hemzsegnek a vérfarkasok. Azt hiszem ez mindkettőnk számára igen csak tanúságos lecke volt az felől, hogy semmire nem lehet igazán felkészülni, mert az életben mindig is lesznek olyan események amik teljesen meg tudnak lepni minket. Találtam már magam eléggé meglepett helyzetekkel, szóval nem fagytam le a meglepetéstől.
-Csinálom ahogy a lábam bírja, mindenki nem ötven kiló között mozog- mondta viccesen utána, persze én magam sem vagyok éppen kövér vagy testes alkat azonban Gwenhez képest biztosan van húsz kiló különbségünk. Ahogyan eléri a fát rögtön fel is mászik, követem én is nyomon persze ettől a játékos oldalam most sem hagyott el engem, egy pillanatra azért volt időm megbámulni Mira fenekét ahogyan egymás után teszi a lábait fölfele, de most nem jó alkalom ilyesmit megjegyezni, simán kinézem belőle lerúgna éppen a medve orra elé.
-Itt vagyok éppen a feneked mögött- mondtam neki, na jó eddig bírtam ha most lerúg akkor majd erősen megkapaszkodom, vagy ajánlatos lesz barátságot kötnöm a medvével. Közben azért alaposan kapaszkodtam, mivel tudom ha a medvét alaposan felingerlik képes felmászni a vára.
-Gwen fogadjuk vadászaton még ilyesmit nem csináltál- mondtam neki vigyorogva, mert ez az este elkezdődött egy vadászatnak, de most már nem is tudom mi lett belőle egy kész katasztrófa. Szerintem a legokosabb döntés, ha megvárjuk amíg el megy a medve, nem kell felingerelni őt mert akkor csak minden rosszabb lesz.
-Szerintem jobb ha megvárjuk amíg elmegy- mondtam Gwennek miközben lenéztem, az a kis dög pedig lefeküdt a fának a tövébe, kíváncsi vagyok arra mikor fogja megunni a dolgot, de addig is talán egy kicsit még jobban megismerhetem, mert úgy nézem egy hamar innen nem megyünk sehová.  




Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Túrista ösvény ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Túrista ösvény
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül-
Ugrás: