Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Erdei országút

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Erdei országút ; Elküldve: 20th Június 2016, 12:47


Vissza az elejére Go down
Kalina Rabinowitz
vérfarkas ulfhednar

avatar

. :

Posztok :
2
Kor :
82
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Head-huntress
. :
Medusa, the rumored murderess one could not look in the eye, and saw only in the reflection of a shield.





Tárgy neve: Re: Erdei országút ; Elküldve: 12th November 2016, 21:30



Frank & Kali



A fekete farmer, melynek övén élesen villan a rendőrségi jelvényem, hidegen tapad a combomra. Legszívesebben letépném magamról a sok felesleges matériát, és farkassá lényegülve tenném meg az utat a sárgaházig. A vérereimben adrenalin-, és még el nem csitult veszélyes, be nem határolható érzelem – talán agresszió? – elegye pulzál, erőteljesen felfűtve a testemet. Leveszem az autóban a fűtést, és ezzel mintegy ki is kapcsolom a mechanikus hő termelőt.
Ujjaimat szorosan a kormányra fonom, miután a rádiót is kikapcsoltam. Zavarnak a slágerek, melyeket a doboz ont magából fáradhatatlanul, és nem kevésbé zavarnak a reklámok, és a későesti hírek sem. Látom, baszd meg, hogy szakad a kurva eső, nem kell ehhez egy nő monoton hangját hallgatnom, és az ő szájából-, a hangszórókból hallanom, a már-már kézzelfogható tényeket.
Az ablaktörlő ide-oda csúszik a szemeim előtt, én pedig az ülésbe süppedek ültemben, és azon kattogok, hogy megpattanok, hogy elhagyom a várost, és ezzel együtt Andrzejt-, és a falkáját is. Nem szívesen tennék ilyet, hiszen a beharapásom pillanata óta, a vérfarkas létem kezdete óta a férfi keze alá tartozom, az ő hatáskörébe, neki tartozok elszámolással, ő az alfám. De vannak dolgok, amiket el kell engedni, ha nem kényelmes a szituáció.
És perpillanat nagyon nem az.
A rendőrségen futótűzként terjedt el Medusa híre, már a sajtó is tud róla, hogy egy kegyetlen gyilkos szedi ilyen-olyan áldozatait a városon belül-, és a környező városokban egyaránt. Van, hogy csak úgy eltűnnek emberek, mindenféle nyom nélkül. Megszűnnek létezni, és nem marad mögöttük egyéb, csak emlékek, és hátra hagyott tárgyak. Esetleg egy-két befizetetlen számla, és rohadtul sok tartozás. Elvégre Medusa nem öl meg akárkit, és Medusának nincs típusa. Nem csak egy egyszerű gyilkos, nem egy pszichopata-, és vagy szociopata, aki örömét leli a gyilkosságban, és nem sorozatgyilkos. Bárkit, bármikor, bárhol megölhet, válogatás vagy habozás nélkül. Látszólag akár ok nélkül, de nem egy esetben derült ki, hogy a meggyilkolt ember – legyen férfi, vagy nő – sötét, kétes körökben mozgott, és bizony, nem, hogy szálka, hanem valamiféle gerenda volt egy alvilági fejes, vagy nagykutya szemében.
Medusa akár a bosszúállás angyala is lehetne, akár így is tekinthetne rá a rendőrség, a média, és a gyanútlan emberek, de ők csak a gyilkost látják benne.
Hogy honnan tudom mindezt?
Egyfelől, én magam is a rendőrség berkeiben térülök-fordulok, nap, mint nap; néha több időd töltök bent, mint kellene. Szóval képben vagyok azzal kapcsolatban, hogy a piti kis bűnözők-, illetve a kevésbé piti kis bűnözők miféle dolgokat művelnek, és miként ténykednek. Nem, mintha olyan nagyon menő nyomozó lennék, vagy osztályvezető. Dehogy! Egy egyszerű, mezei kis kopó vagyok. Egy fejvadász. Olyan valaki, aki lenyomozza-, majd megkeresi, felkeresi a rendőrség által oly’ nagy erőkkel hajtott gazembereket.
És onnan tudom, hogy Medusa nagy hírnévnek örvend, mert én vagyok Medusa. Tudom, hogy talán egy nap bekerülhetek egy történelemkönyvbe, egy lapszéli jegyzet formájában. A New Orleansi Rém. Hát nem módfelett megtisztelő?
Őszintén szólva nem tudom, hogy mit kellene éreznem. Lelkiismeret-furdalást, minden bizonnyal... de nem érzek semmit sem, csak azt, hogy meg kell pattannom innen, és új életet kezdenem. Vagy így, Kalina Rabinowitz bőrében, vagy amúgy, Medusaként. A kettő együtt nem megy, és nem tudom, hogy meddig tudom még ezt folytatni, hogy meddig tudok még ilyen kettős életet élni. Arról ugye nem is beszélve, hogy mindezek mellet, grátiszba még vérfarkas is vagyok, amit dettó titkolnom kell a munkatársaim, illetve az alvilági megbízóim előtt is. Utóbbiakat nem, mintha érdekelné, de ettől eltekintve, nemigen fedhetem fel a fajtám létezésének tényét.
Bah.
És a legrosszabb az egészben, ami a leginkább bánt, hogy még most sem, ennyi idősen sem tudom, hogy ki vagyok, vagy kinek kellene lennem, hogy mégis, melyik életet kellene élnem (folytatnom). Egy emberként a törvény két oldalán ragadtam, és nem tudom, hogy ki ez az ember, hogy ki ez a nő, aki visszanéz rám a szélvédőről.
És hiába szentelem minden figyelmemet az útnak, nem törődve a porcelán bőrű, méz szőke hajú tükörképemmel, alig tudok megállni az előttem lévő autónál. A biztonsági öv élesen a mellkasomba-, és az alhasamba vág, majdnem lefejelem a kormányt. Az eső miatt így is rondán a másik négykerekűnek csúszik a terepjáróm, ha nem reagálok azonnal, ha nem lennének olyan ördögien jók a reflexeim, gyanítom, sokkal rosszabb, véresebb végkimenetele lett volna a karambolnak.
- Remek – morgok az orrom alatt, fejemet az ülés támlájának vetve egy röpke pillanatra, lehunyva szemeimet, majd kelletlenül felhúzom a fekete bőrdzsekimet, a fehér atléta fölé, és kiszállok egy zseblámpával a kezemben, amire amúgy nem lenne szükségem, hiszen a szagok alapján tökéletesen tudok tájékozódni a sötétben is. De legyen csak meg a látszata annak, hogy egyszerű, hétköznapi, átlag ember vagyok, csináljunk úgy, mintha halandó lennék.
Sietős léptekkel megközelítem az autót, melynek nekimentem, és, melynek sofőrje eszméletét vesztette.
Reflektorok éles fénye döfi át az éjszaka sötétjét, én pedig az irányába fordítom a fejemet.



SZAVAK SZÁMA: 781 | MEGJEGYZÉS: remélem, tetszik ♥

Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Erdei országút ; Elküldve: 21st November 2016, 10:32



Kali & Frank

Hogyaza! Murphy bácsi megint kicseszett velem - suhan át az agyamon, amikor látom, hogy két balfék három kocsival előttem összeakasztotta a bajszát. Nem hiszem el, hogy emberek ennyire képesek benézni egy kereszteződést. Könyörgöm, mire való az ember szeme? Ha meg nem lát, akkor szerezzen be szemüveget, kontaktlencsét, vagy operáltassa meg magát, bánom is én. Leginkább amúgy nem a koccanás bosszant, hanem az, hogy 1. nem a motorommal jöttem, mert viszem át a haveromnak a megszerelt szekrényét, így nem tudok gyorsan kitörni a dugóból és haladni, 2. igazából az se segítene, ha motorral lennék, mert valószínűleg tanúként itt kell rostokolnom, amíg az ügyet lerendezik a rendőrök. Még az a szerencse, hogy Ben cimborám még csak most költözött be az új kecójába, így biztosan kibírja, ha pár napig még dobozokból fog élni, és csak később tud bepakolni a frissen restaurált szekrényébe. Nem sokan tudják rólam, hogy imádok barkácsolni, egy csomó bútort javítottam már fel, ez az a típusú alkotási folyamat, ami teljesen kikapcsol. Jól is jön ez a hobbi, mert az esetek nagy többségében mindig akad valami kipofozni való dolog a környezetemben. A szalonban is nem egyszer raktam össze a konyhai székeket, amik alap esetben nem arra vannak kiképezve, hogy 150 kilós Harley-Davidson-os arcok üldögéljenek rajtuk. Miközben ezen mélázok, az előttem lévők között páran még koccannak. Szerencsére én már időben le tudok lassítani és csak egy apró karcolást okozok az előttem lévő kocsinak. Amint megáll a dominó-effektus, leállítom a verdát és azonnal kiszállok, hiszen természetesen érdekel, hogy mi a helyzet. Egy vastagabb anyagú piros-sötétzöld kockás ing van rajtam, fekete farmer és fekete bakancs. Nem fázom egyáltalán, nincs hideg. Látom, hogy az engem megelőző kocsi vezetője is kiszáll és odasiet az előtte álló kocsiban ülőhöz. Elemlámpa van nála, ami külön jó, tekintve, hogy nekem csak a telefonom fénye tud extra fénnyel szolgálni. Ahogy közelebb érek, feltűnik, hogy az autóban maradt arc eszméletlen. Szemüveges, 40-es forma pasi, akinek az orrából lassan szivárog ki a vér. Biztos beütötte a fejét ütközéskor a kormányba. Elég jó vagyok elsősegélyből, a sziklamászás és a motorozás miatt alaposan kiképeztem magam, úgyhogy mindenképpen segítek neki, ha kell. Higgadtan, közvetlenül köszönök a szőke nőnek, akin már első ránézésre látom, hogy ura a helyzetnek, nem pánikol. De azért biztos elkél neki egy-két erős kéz, ha esetleg ki kell szedni az embert a kocsiból.
- Helló. A nevem Frank Ziggens - nyújtok kezet az ismeretlen nőnek.
- Segíthetek? Mentőt hívott már valaki? - kérdezem, miközben szörnyű sírás csendül fel abból az irányból, ahol az elsődleges karambol történt. Gyereksírás...
- Jajj ne - mormolom halkan magamban, már csak ez hiányzott.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Erdei országút ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Erdei országút
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Wasabi kikötőváros
» Yugakure no sato

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül-
Ugrás: