Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
21st Március 2018, 22:35
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Farkasok földje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Farkasok földje ; Elküldve: 20th Június 2016, 12:47





Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 23rd Augusztus 2016, 19:59



Aleksya Strzechowski








Lassan dél fele volt amikor a szemem világra nyílott, a nap vakító fénye sértette a látásomat akár csak egy újszülött aki először napvilágot lát. Gyorsan el is indultam a reggeli tusolásnak kezdjek neki, gyorsan be is pattantam a tusoló fülkébe. Jól eset az alvás Rey cimborámmal eléggé kifáradtam, nagyon kemény testmozgásban volt részem, ideje volt egy kicsit jobban megmozgatni az izmaimat. Fáradt testemnek jól eset jég hideg víz, lehet furcsaságnak tűnik de én mindig hideg vízzel tusolok, amikor végzek akkor mindig energiával tele vagyok. A tükörbe nézve, két barna szem tekintett vissza rám, még mindig nem vagyok megbékélve azzal amiket elmondott a cimborám nekem. Két nap alatt az ilyesmit nem lehet megemészteni, ezek a természet feletti lények nagy gondolkodásba ejtettek. Ideje lenne viszont kicsit kiszellőztetni a fejem, túl sok dolgon gondolkodom és ez nem tesz jót nekem ha lestrapálom minden hülyeséggel.
-Azt hiszem futok egyet- beszéltem egy magamban, mármint a tükörnek de gondolom az is annak számít. Gyorsan magamra is kapok valami könnyű cuccot ami alkalmas lehet egy kis kirándulásra. Néha szükségem van arra egyedül legyek csak magamban és ne halljam a világ csöndjét sem semmit csak a gondolataimat, na meg persze a természet hangjait. Számomra annál nyugtatóbb dolog nem is létezik. Egy kis buszozás után már az erdő szélén vagyok, nem volt sok kedvem a városban futni, az olyan unalmas meg egyhangú. Az erdőben futni ám azonban sokkal érdekesebb, itt lehet hallani a természet hangjait. Egy fehér sport cipő volt rajtam, és egy piros felső na meg egy háromnegyedes kék nadrággal párosítva. A könyéken egy lélek sem volt.
-Végre csend van! -jelentettem ki, amikor Londonban éltem akkor is nagyon kiakasztó volt számomra, hogy sohasem volt egy olyan óra amikor teljesen csönd lett volna, hol a mentő szirénája volt hol pedig a szomszéd zajongása. Sokan azt hiszik a börtön az egy csendes ás magányos hely, ami egyáltalán nem igaz kivéve na meg a magán cellákat amit csak büntetésből kapnak az emberek. Neki kezdtem futásnak, az erdőbe barangoltam be, nem féltem vagy ehhez hasonló dolgok, ilyen téren van szerencsére tapasztalatom, nagyon jól el vagyok az ilyen helyeken. Elkezdek a fák között szalonozni, egy két ág reccsen el lépteim nyomására. Jobban elgondolkodva nagyon sokat javult a lelkem állapota amióta csak itt élek, először jött egy remek barát számomra, majd utána sok kellemes kapcsolat. Nagyon sok a változás és ennek örülök, eldöntöttem teljesen más életet fogok élni. Ez idő alatt teljes sikert éltem el, minden dolog változott maga a környezetem és látásom is, a világhoz. A madarak csicsergése töri meg a gondolatmenetemet, megálltam megnézni honnan is dalolnak. Lágy szellő simogatta a testem, kellemes idő volt szerencsére nem volt olyan nagy meleg, mint amilyen szokott lenni, legalábbis számomra. Még alig egy hónapja vagyok a városba még is olyan nehezen szokom meg ezt a hőmérsékletet, nagyban különbözik a borús Angliai időjárástól. A fákon vannak felettem, találtam rá a daloló madarakra, hirtelen ág reccsenést hallottam, rögtön is hátra néztem reflex lehetett. Nem igazán vagyok egy beszari alak aki még a saját árnyékától is fél, hirtelen a fáról az összes madár felreppent furcsa volt. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, egészen klasszul néz ki ez az erdő, nagyon tetszik nekem. Még egyszer voltam itt ám azonban egy másik helyen az valami ösvény lehetett vagy valami turista út.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 24th Augusztus 2016, 00:54


Jackson Winney


Annyira rettenetesen untam az otthon ücsörgést, muszáj volt kilógnom! Futni akartam és táncolni a szél szárnyain, nem pedig itt gubbasztani ebben a lepukkant épületben... Csakhogy Andy folyamatosan őriztetett ha épp nem a közelemben volt és ez eléggé korlátozta a lehetőségeim. Ennyi farkassal a házban nem könnyű kiszúrni, szóval bevetettem magam: Ugyan kérlek, pisilni hadd menjek már el egyedül! Szóval szépen kipréseltem magam a kis ablakon. Igaz az ajtót belülről bezártam.. Sebaj, majd kinyitják valahogy nem? Tojtam rá magasról, csak az számított hogy kint vagyok. Már nem érdekelt ki lát meg az ablakból, felkaptam a nyúlpapucsot és futottam ahogy tudtam, szélesen vigyorogva. Kiengedtem a karmaim és felmásztam az egyik fára, ahol hanyattfeküdtem egy vastag ágon. Uhhh, Andy naaagyon-nagyon morci lesz ha megtudja... Lehunyt szemmel lustálkodtam a faágon és tűnődtem a dolgokról. Talán minden rendbe jött, deee... Andy olyan szinten túlfélt hogy az már ciki. Komolyan. Ő tanított - már amennyire szót fogadtam persze -, megtanította hogy védjem meg magam, meg hogy ne álljak szóba idegenekkel, bla-bla-bla. Na persze. Pont én zárkózok be és fogadok méltán szűzi, bűntelen és nyugodt életet mi? Kérlek, a kaland a véremben van. Rossz nevelést kaptam, hupszi. Szóval mit is akar tőlem pontosan? Mit vár? Huncutkodni mindig fogok, elvégre akkor a legszexibb amikor ideges. Rawr. Imádom feszegetni a határaim. Aztán mikor egy rosszaság után fülöncsíp és felmérgesítem, na az a kedvencem. Szinte magam elé tudom képzelni az egész menetét. De a legjobban azt élvezem ahogy a farkasa nekifeszül az enyémnek. Le akar dominálni és elrendezni, megbüntetni ahogy a szabályszegőket illik, de a párja vagyok, valamelyest egyenrangú is vele, így kicsit mindig megharcoltatom, aminek általában fincsi, jó hosszú, de főképp igencsak vad szex a vége. Bizony. Éppezért ugyanúgy fogok járkálni és vadászni, fiúkákra persze, nem szarvasokra, bár utóbbit se vetném most el...  De a lényeg a fiúkák. Fiatal, kalandozni vágyó, könnyen elcsáb...
Mély és érdekfeszítő elmélkedésem léptek zaja szakította félbe. Nocsak-nocsak. Az emlegetett madárka a cica karmai közé szalad?
Miután az illető továbbhaladt, lemásztam a fáról, és biztos távolból követni kezdtem. Igencsak botor lehet szegény ha önként idemerészkedik. Talán még nem hallott rémtörténeteket erről a részről...
Óvatlanságomban rálépek egy ágra, aztán majdnem le is buktattam magam, felugrottam a fára amitől az összes madár elrepült. Oh, hát mindegy. Különben is miért bújkálok mint valami nyúl? itt én vagyok a ragadozó az istenit...
Lemásztam a fáról és egy tompa, emberi puffanással értem földet. Rámosolyogtam a fiúra.
- Hellóka. Eltévedtél? Sokan nem merészkednek ám erre. Én igen, de az más sztori. Nem hiszek a rémmesékben. És te? - Megeresztettem a legbájosabb farkasvigyorom. Majd megzabálom... HAMM.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 25th Augusztus 2016, 19:37



Aleksya Strzechowski








Elbámészkodtam az erdőben, az tetszik benne a legjobban sehol egy aszfalt csík vagy éppen egy beton darabka, csak zöld növények, némi kő és az istenadta föld. Hmm furcsa így gondolni isten adta föld hiszen nem is vagyok hívő, a bibliát is csak egy meséskönyvnek tartom vagy jobb esetben egy tanító könyvnek. Hirtelen egy nagy csattanásra leszek figyelmes, megfordulok egy szőke lány áll előttem, biztosra veszem ez a fáról eset le. Ha gyalog jött volna akkor biztosan észre vettem volna na meg a nagy zaj amit csapott. Ennek ellenére még meg sem nyikkant, azt a k@rva ez miből lehet? Teszem fel a kérdést magamban. Furcsa, amikor rápillantottam rögtön meg is szólalt, kedves volt és bájos, mint ahogyan egy ilyen szép lánytól el lehet várni.
-Hali- köszöntem egy kicsit köznapibb nyelven nem akartam most elő venni az angol modoromat- nem csak éppen egy kicsit kijöttem a természetbe túrázni- mondtam neki, majd rögtön folytattam is meglepődött hangon hiszen nem minden nap csöppen az ember elé egy lány az égből- milyen rém mesékre gondolsz? Még eléggé új vagyok a városban most költöztem ide Angliából, jobban mondva Londonból- mondtam el neki. Igen csak heves lány lehet mármint a beszédéből gondolván hiszen mennyi dolgot bele tudott sűríteni egyetlen egy mondatába.- nem hiszek a rémesékben sem a babonákban. - fejeztem be neki röviden, egy apró mosoly kíséretében. Nos ez az a hely ahol az ember azt gondolná nem fut össze senkivel, hát ha a szó szerinti értelmében veszem akkor nem is futottam, mert az égből csöppent ide, még mindig ezzel a ténnyel vagyok elakadva.
-És mond csak, hogy kerültél te oda fel?-kérdeztem tőle, közben mutattam a fákra ahonnan leshetett. Lehet akkor az előbb a madarak tőle menekültek el. Én meg azt hittem valami állat közelít hozzám amitől annyira megrémültek a madarakat. Közben csak egy szép lány, aki nagyon kedvesnek tűnik.
-Milyen modortalan vagyok nem is mutatkoztam be, Jackson Winney vagyok és kit tisztelhetek meg?- kérdeztem a nevére. Ilyen téren mindig is modortalan voltam, valahogyan mindig elfelejtek időben bemutatkozni. De sokszor kikaptam én ezért kiskoromban még sem használt semmit sem, hát igen én már csak ilyen vagyok. Amit rám erőltetnek még ugyan nem csinálom meg, ez valahonnan a tudat alatt jöhet szerintem. Közben leültem egy fatörzsre ami a lábam mellet volt addig is egy kicsit megszusszanok amíg az ismeretlen lánnyal beszélek. Egy kis üveg víz volt nálam, egyet kortyolok kiszáradt a szám, valahogyan mindig sikerül nyitott szájjal futni és így hamar kiszárad a szám.

-És mond csak miért olyan ijesztő ez a hely, hogy senki nem merészkedik ide, rajtuk kívül persze?- ha van valami különös története is, én azt nem tudtam. Viszont velem ellentétben az ismeretlen lány igen, és ha annak ellenére igen akkor lehet vér p@cájáb@n. Sok lány még a pókoktól is már betegesen retteg és ő egyedül van itt az erdőben, legalábbis nem láttam senkit rajta kívül, na persze ha még valaki ide nem csöppen az égből.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 29th Augusztus 2016, 23:11


Belépőm hatásosra sikerült, az arcán végigfutott nagyjából az összes gondolata, szinte nyitott könyv volt. Hát ez meg honnan jött, hogy nem törte össze magát... Noigen. Az én kis titkom.
- Meglehetősen érdekes túraútvonalat választottál, azt meg kell hagyni... - kezdtem vidáman. Brit? Aww, imádom azt az akcentust. - Valóban nem? Pedig megéri őket végighallgatni, van pár meglehetősen... Mókás. - vigyorodtam el - Persze én nem foglalkozok velük, ha tenném, most nem futottam volna össze egy új ismerőssel... - búgtam, bár közben még megmaradt a kedves mosolyom. Én már vadászni kezdtem, de ő ezt még nem látja. Majd fogja, csak akkor már késő. Haha!
Felnéztem az égre. A nap még elég alacsonyan járt, nem csoda hogy én se számítottam senkire idekint. Ki az a hülye aki ilyenkor felkel? Ja, én. Sebaj, lesz egy újabb sztorim akivel fel tudom húzni Andy agyát, és ráadásul teljesen tálcán kínálta magát, hülye lennék nem kihasználni. Annyit tűnődtem alig hallottam meg amit mondott... Rossz Lexa, ennyi idő alatt akár le is puffanthattak volna!
- Hm? ... Ja, oda fel? Másztam, természetesen. Régóta járkálok errefele, már a caplatás nem volt kihívás, egy idő után elkezdtem megpróbálni a mászást. Kicsit nehéz mert alul nincs rajtuk sok ág, de azért össze lehet hozni. - kuncogtam vidáman - Otthon a szülői háznál is volt egy hatalmas almafánk, imádtam azon mászkálni... Megmaradt a szenvedély. - néztem fel a fákra vigyorogva. Hát végülis... Így is mondhatjuk. Csak nem volt fánk és nem annyira másztam, és nem annyira nehézkes... Na miindegy, füllenteni mindig szabad!
Aztán bemutatkozott. Jackson? Inkább Jasonös vagyok... Végülis hasonlít, nem igaz?
- Alexa Mangalore - mondtam kicsit biccentve. Majdnem nyomtam reflexből egy pukedlit, sok pasinál annyira imponál hogy az valami hihetetlen... - Igen, olasz örökség, apám félig olasz volt, félig francia. Talán innen örököltem a kicsit forrófejű stílusomat. - kuncogtam vidáman - Milyen London? Sok helyen jártam már, ott sajna még nem fordultam meg, pedig mindig is érdekelt, imádom a borongósabb vidékeket... Ott jobban ki lehet tűnni. - kacsintottam rá. Időközben leült, én meg vettem a bátorságot és a maradék helyre kecsesen odacsusszantam.
- Ohoho, ijesztő ám. Vannak sztorik amik szerint az ide tévedőknek már csak a sikolya marad az egyetlen nyoma, vagy olyan is ami szerint azok akik erre kószálnak, nagy szőrös agyaras-karmos bestiákká változnak... Hmm, ki tudja talán én is egy bestia vagyok? - kérdeztem szemöldökvonogatva miközben pajkosan meglöktem a vállammal. - Áh, mese habbal az összes, a sok ostoba városlakó beveheti de én nem fogom. - mondtam - Annál sokkal érdekesebb dolgokat találni idekint.. Például erre kószáló Londonból ideköltözött Jacksonokat. - fordultam felé. Közel voltam már hozzá, éreztem az illatát, a futástól még mindig szapora pulzusát.. Ah, nyami, farkaskám belül ott sündörgött, harapni akart valami puhát... Én is játszani akarok, azért vagyok itt! Elővettem a legbájosabb és legártalmatlanabb arcom. Én most nyitott vagyok egy társalgásra, így van!
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 30th Augusztus 2016, 19:39



Aleksya Strzechowski








Nem ismerem a lányt még, de van egy olyan érzésem kedvelni fogom, legalábbis a természete alapján nagyon egy élet vidám lánynak tűnik ami igazán tetszik nekem. Mondatára felkapom kicsit a fejem, hmm érdekes? Hát még pontosan még mindig nem tudom mi ez a rémtörténet, viszont van egy olyan érzésem, hogy nemsokára megtudom.
-Igen, egy kis magányra vágytam átgondolni a dolgaimat meg hasonló, jó helynek tűnt első belátásra- mondjuk ami azt illeti még mindig így gondolom. Szerintem nincsen annyi rémtörténet az egész világon, mint ami London utcáiról terjengene, ezek terén otthon vagyok már. Az ilyen kis rémtörténetek mindig arra szolgáltak, hogy megijesszék a gyerekeket ne menjenek olyan helyre ahová a szülők nem szerették volna és kitaláltak valami idétlen históriát. Figyeltem ahogyan folytatta a mondatát, közben azért alaposan füleltem ne hogy szembe találjam magam valami vad állattal, mondatára egyet mosolyogtam, viszonozva az övét. -Ebben igazad van, én is így vagyok ezzel eddig csak magányra vágytam, de most hogy már ide csöppentél ez megváltozott- fejeztem ki gondolataimat. Igazából is így gondoltam, minek rágódni a dolgokon, még kitudja jól is érezhetem magam ezzel az új ismerősömmel. Csak úgy ömlene a lányból a szava akár csak egy vízesésből a víz, nagyon oda kell figyelnem mindet meg tudjam jegyezni. Hmm kalandvágyó lány lehet ha így egyedül mászkál erre fele, de még szerencse vannak ilyen személyiségek különben, most egyedül kocoghatnék az erdőben.
-Értelek, hát eléggé messze fel másztál oda a magosba ezek szerint nem félsz a magasban, vagy éppen a leeséstől- mondtam neki vigyorogva, hiszen ez meg is történt. Csoda nincsen egy karcolás sem rajta, mintha csak szivacsra huppant volna.- az jó dolog gondolom gyerekként egy örök mozgó kislány lehettél- tippeltem egyet a jelenlegi energikus természetéből. Ilyen téren nem igazán mondhatom el magamról ilyeneket csináltam sajnos mindentől féltettek a szüleim ezért ilyenre még esélyem sem volt gyerekként, mármint a halálukig. Felnéztem az égre, mindig felnézek az égre amikor csak eszembe jutnak. Nem mondhatnám harag vagy éppen szomorúság tölti el a szívem de azért egy olyan hatalmas hiányérzet az igen. Közben a tuskón ülve egy cigarettára gyújtottam, alattam levő leveleket eltoltam a lábammal, hogy ne gyulladjon ki semmi se, majd egy slukkot vettem le. Megkínálnám őt is szívesen csak nem tudom, hogy cigarettázni szerette, viszont ha nem is majd akkor nemet mond.
-Kérsz?-kérdeztem tőle, és nyújtottam felé a szivar tálcám, kincses bányában találtam egy új cigaretta tálcát magamnak, ezen is rajta van a Sánchezek hollója, hát igen még egy kis dolog ami a kedves barátomra emlékeztet. Közben be mutatkozott az eddig ismeretlen lány Alexa néven, egy kedves mosolyt küldtem felé majd megszólaltam.
-Szép neved van- jegyeztem meg feléje, de mire befejeztem már folytatta is- hát igen mindkét nemzett igen csak szenvedélyes úgy, hogy nem csodálkoznék innen örökölted.- fejeztem be. Hirtelen témát váltott Londonról kérdezgetett engem, mit is mondhatnék számomra már a dögunalom fellegvára, ott az emberek olyan ridegek és hűvösek akár csak egy esős borús idő ami Angliát jellemzi.
-Sok érdekes hely van és látványosság, meg sok történelmi épület amik nagyon szépen szerintem érdemes elmenni oda látogatás céljából- nem hiába tettem oda látogatás céljából úgy minden szép és csodálatos de ott élni szerintem maga a rémálom, legalábbis én sosem szerettem ott élni. De lehet csak azért mert minden a szüleimre emlékeztet. Amikor mellém ül, akkor kicsit arrébb csusszanok nem távolság tartás céljából mert nem zavar a közelsége, csupán kényelmesen férhessen el ő is, majd elkezdi mesélni a várva várt rémtörténetet. Elmosolyodtam a történeten, hmm ez gondolom valami ijesztő várfarkasos cucc akar lenni vagy valami hasonló, de nem hiszem éppen össze tudnék futni egyel itt, szóval nem veszem komolyan a dolgot, még hogy ő vérfarkas egy ilyen aranyos lány?
-Ugyan ha te vérfarka vagy akkor én Rómában a pápa- azzal egyet nevettem a dolgon- egy ilyen szép és aranyos lány, mint te hogyan tudna egy szörnyeteg lenni.- tettem neki egy bókot. Igen csak jó társaságnak tűnik és a legtetszetősebb benne, hogy alig tíz perce ismerjük egymást még is úgy bánik velem mintha már napok óta. Amikor folytatta elkacagtam magam, hát igen kevés ember tud engem igazán megnevettetni de neki sikerült, általában csak egy udvarias mosoly jelenik meg az arcomon, de ez szívből jött nem pedig csak egy udvarias kacaj.- Igen és akkor honnan tudod nem én vagyok a hasfelmetsző Jack?- mondtam neki egy komoly tekintettel mintha csak az igazat akarnám elmondani neki. Arcom egészen komorrá változott és szemeim hűvössé váltak, még is csak Angol vagyok nekem is van tehetségem a vas arcot feltenni. Néztem Alexa szemébe, majd hirtelen egy száraz ág szakadt le a földre, erre elkacagtam magam.
-Gondolom akkor semmiféle természetfelettiben nem hiszel?- kérdeztem tőle, közben még egy slukkot vettem le a cigarettámból és kifújva karikákat eregettem az ég fele. Sosem gondoltam volna ilyen jó társaságra teszek szert az erdő közepén de ha már ide csöppent elém akkor már nem hagyom veszni a társaságot. Amúgy sincsen semmi programom majd csak este egy találka Reyel de semmi egyéb.
-És akkor te itt születtél a városban vagy ide költöztél?-érdeklődtem tőle egy kicsit, még alig tudok róla valamit, csupán a nevét semmi mást. Ez még egyelőre nem sok, nem szeretek úgy beszélni ha a beszélgető partneremről semmit sem tudok.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 9th Szeptember 2016, 11:41


Folyamatosan a mozgását figyeltem. A testét, az arcát, a kezeit. Megfigyeltem, ha úgy tetszik. És egyelőre tetszett amit látok. Bennevan az az angolság amiről beszélt, még ha talán nem is veszi észre. Itt New Orleansban minden tele van impulzív, pörgős emberekkel. Hah, akár az olaszok! Ha valaki annál csak egy kicsit is nyugodtabb, az már észrevehető. Legalábbis nekem igen.
Felnéztem a fára és szélesen elvigyorodtam.
- Nem mondhatnám hogy sokféle fóbiám lenne. A sok leesés után megtanultam hogy érkezzek úgy hogy semmim ne sérüljön meg. Tudod mi az a parkour? Amíg New Yorkban éltem sokat gyakoroltam. - mondtam miközben egy kipécézett levelet kezdtem piszkálni a lábammal.
A felém nyújtott szivartartóból boldogan biccentve vettem egyet, épp kértem volna tüzet is amikor belém hasított a felismerés: Hülye vagyok.
- Nézd el nekem, csak bekapom. Hiányzik az érzés néha, úgymond leszokóban vagyok. - kuncogtam fel kissé idegesen. Hát ez elég nagy baki volt. Ha most elkottyintom hogy terhes vagyok tuti átáll védelmező pasiba azt meg annyira tudom utálni hogy már fáj.
- A New Yorki nők között hamar rászokik az ember, elég sokat dohányoztam és szivaroztam, mikor idejöttem változást akartam, szóval ezt is letettem. Szerencsére én egész jól viseltem, ismertem olyat aki teljesen kifordult magából... - nézegettem a szivart. Aztán elnéztem mellette arra a szivartárcára. Félredöntöttem a fejem, a számba vettem a szivar végét, és a tárcáért nyúltam, de elég volt közelebb hajolnom egy kicsit hogy jobban szemügyre vegyem a mintát középen. Holló. És nem egy holló, hanem A holló. Sánchez holló.
- Családi örökség? - kérdeztem mosolyogva. Lehet hogy épp nagy kakiban vagyok?
Áh... Ha már lúd, legyen kövér.
Azért bedobtam a mi-van-ha-vérfarkas-vagyok dolgot, de elviccelte. Vagy egy rettentően hülye Sánchezzel van dolgom vagy csak véletlen van nála a tartó..
- Hmmm.. Valóban? - döntöttem félre a fejem aranyosan - Velem rosszul járna Mr. Jack, meg tudom védeni magam. - villantottam rá egy angyali vigyort, aztán felnevettem - Na jóó, több komolyságot! Te inkább Jason lennél, a hokimaszkos darabolós. - öltöttem ki rá a nyelvem.
Aztán tűnődve vállat vontam.
- Dehogynem hiszek, túl sok a jele, bár én legjobb tudomásom szerint még egyel se találkoztam. És te hiszel? Bár aztán ki tudja, néha olyanokról derülhet ki akikről sose gondolná az ember... - Erre a csintalan kis célozgatásra farkasom helyeslőn vonyított fel a lelkem mélyén, éneke szinte betöltötte egész belsőmet. Ha kezdő vérfarkas lennék most félnék hogy kihallatszik... Szerencsére semmi ilyesmiről nincs szó.
Megráztam a fejem. - Neem, nem itt születtem. Kicsit... Messze innen ami azt illeti. Spanyolországban, bár anyám orosz volt, igazi dáma. De már nagyjából bejártam az egész világot pár kivétellel. Miután kirepültem a szülői fészekből a tanulás mellett elutaztam ide-oda. Nagyjából az összes vagyonom elszórtam de nem is baj - nevettem fel. Hát ez nem egészen igaz, még Andynek se szóltam arról a tetemes pénzmennyiségről amit külön töltött éveink alatt... Megkerestem. Lehet hogy rúdtáncosként vagy bordélyházakban végülis az nem számít. Én élveztem!
Felmerült bennem egy kérdés a korábban látott hollójel láttán...
- Vannak már itt ismerőseid? Mondtad hogy nemrég érkeztél de nem tudom pontosan mennyire nem rég.. Sikerült már ismerkedni, esetleg munkát találni? - kérdeztem meg tőle. Ha nem is Sánchez, de közeli ismerős, lehet hogy még belegyalogoltam a kutyagumiba. Nyakig.
HAHAHA! Andy tényleg nagyon nem lesz boldog, te jó ég.
Végülis eddig semmi jelét nem mutattam annak hogy bundás lennék, leszámítva persze az erdőben mászkálást azt hiszem. Meg hogy honnan ugrottam le és semmi bajom. Áh, szerencsés véletlenek. Lehet hogy ingoványos vizekre eveztem? Végülis az ilyet szeretem... Hm, még meglátjuk mi sül ki ebből. De az tuuuti hogy vicces szitu.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 9th Szeptember 2016, 21:19



Aleksya Strzechowski








Hmm parkour? De az lényegében nem az esésről szól hanem a mozgásról, de gondolom csak van valami köze ha már említette Alexa. Nem igazán mondhatnám, hogy ismerem ár tudom mit jelent a fogalom neve, de sohasem űztem ezt a sportágat. Sajnos az ilyesmi kimaradt a börtönben eltöltött idő miatt.
-Hmm érdekesen hangzik tudom mi az de nem nagyon ismerem, de nagyjából azért értem miről szól, gondolom akkor volt pár sebed- mosolyogtam el a dolgon a megérzésem nem csalt igen csak életteli lány az újonnan megismert ismerősöm.-Na még szerencse különben mit is tettem volna itt veled ha komolyabb bajod esik a semmi közepén- persze segítettem volna is neki. Nem vagyok az a lelketlen ember aki képes magára hagyni egy sérültet a bajban, már csak a neveltetésem nem hagyná, nem hogy az énem. Leszokódban van hát ez igen régebben nekem is sok gondom volt azzal hogy elhagyjam a cigaretát ám azonban már csak hobbi szinten űzöm, néha jól esik egy két szál.
-Rendben van, sok sikert hozzá nehéz dolog ám- mondtam neki kedvesen mosolyogva, sajnos most mindenütt az megy, hogy milyen veszélyes a cigarettázás. Ám azonban láttam már jó pár öreg emberkét aki egész életén keresztül szívta, és most is füstöl. Sokkal több ártalmas dolog van a világban, mint ez. Közben egy mély slukkot vettem le, és kifújtam azt most valahogyan futás útán nagyon jól esik nekem.
-Ebben igazad van, könnyű rászokni ám azonban már le tenni már nem annyira, hmm New York ott még sohasem jártam érdekes helynek tűnik legalábbis ahogyan a hírekben mutatják- mondtam neki, mondjuk most már nagyon megszerettem ezt e helyet nem szívesen hagynám hátra. Ha már ezt dobta a sors akkor szerintem már el kell fogadnom. Rákérdez a tálcára, ismerős neki úgy vélem a holló ekkor egy kis gyanakvás támadt bennem, honnan ismerheti ez a Sánchezek hollóját, vagy csak éppen megtetszett neki? Nem tudhatom. Végül is Reyt úgy szeretem, mint testvéremet szóval szerintem annak lehet beszámítani.
-Igen, valami hasonló de már nagyon régi viszont sikerült kicsit kifényesíteni meg rendbe hozni.- éppen akartam mondani valódi ezüst csíkok vannak a másik felén, csak már dicsekvés lett volna ezt így kimondani inkább megtartottam magamnak, nem az én stílusom. Egyet nevettem a dolgon, nem azért mert nem hiszem nem tudná megvédeni magát csak hát olyan viccesen jött ki az egész. Valódi szörnyeteg lehetett, aki nem ismert sem kegyelmet sem pedig szánalmat. Hogyan fordulhat ki egy ember ennyire?
-Ugyan nem jártam még a Kristály tavi tábornál- vágtam vissza neki hiszen nagyon jól ismerem a horror filmet én inkább stílusosabb lennék- ha már választani kellene akkor már Fredy Krüger, abban van némi stílus is – mondtam felé egy mosollyal az arcomon- és mond a parkour megtanított az önvédelemre is vagy azt valahol máshol sajátítottad el?- kérdeztem vissza. Semmi oka nem volt a kíváncsiskodásomnak, vagy valami hátsó szándékom csak csupán érdekelt a dolog.
-Ugyan az egész úgy kitaláció szerintem úgy ahogyan van, ha lenne is bestia vagy ehhez hasonló akkor sem egy kihalt helyen vadászna az emberre ahol alig fordul meg egy két lélek.- mondtam neki nevetve, közben lenyomtam a hamut a cigarettámról az előre elkészített kis helyre. Tetszik nekem ez a lány, nem a kő kemény komolyság inkább élvezi az életet, és ez ami igazán bejön. A mai emberek nem képesek élvezni az életet csak azzal vannak elfoglalva, hogy egy héten mennyit képesek megtakarítani és hogy a számlákat intézzék. De kérdem én mit ér ez az egész ha közben egy fabatkát sem ér az életünk? Semmit.
-Akkor nagyon érdekes életed lehetett, nos én nem vagyok ilyen nagy utazó most először hagytam el Angliát, sok minden közbe jött ami megakadályozta ezt, de ám azonban ami késik nem múlik- gondolván a szüleim halálára, az árvaházra na meg a börtönre is, de végül is mindezek ellenére még is megjött a változás az életembe- na és mi oka volt annak, hogy éppen most itt vagy? Biztos voltak sokkal kellemesebb jellegű városok is ahol megfordultál már.-kérdeztem tőle közben rá pillantottam néha, általában kerülöm a szemkontaktust az emberekkel ám azonban szeretek is közben rájuk nézni amikor hozzájuk beszélek.
-Nos hát igen kellemesen telik itt nekem jó pár barátra is szert tettem, mondjuk sok furcsaság is történt velem- céloztam ezzel, hogy már tudom léteznem vámpírok meg ehhez hasonló szörnyetegek-  Munkám? Nos az igen Sebastian nevű fickónál vagyok testőr de szerencsére egész jó beosztással csak nappal kell vigyáznom a birtokra és a hétvégéim is szabadok- mondtam neki mivel is foglalkozom- na és te? Van munkád vagy valami érdekes elfoglaltságod a városban?- érdeklődtem. Már nem veszem komolyan Rey gyanakvósását a munkadómmal kapcsolatban mindig is azt hitte vámpír ám azonban én még semmi ilyesmit nem tapasztaltam vele kapcsolatban, mondjuk nappal nem igen lehet színét látni. Közben a madárkák vissza tértek a fák ágaira és csiripelésbe kezdtek, így szép az erdő amikor lehet hallani a benne élő lényeket. Nem gondoltam volna ennyire kellemese társaságban lesz részem még a végén valami érdekes dolog is ki jöhet ez egészből. Nem is lenne rossz ami azt illeti nem sokszor van dolgom egy ilyen csinos lánnyal aki ráadásul még kedves személyiség is.
-Na és akkor van itt család? Vagy éppen pasi akiért itt maradsz?- kérdeztem tőle egy mosollyal, nos ha van barátja akkor már el is vetem az ötletet, hogy valami huncutságot össze lehetne hozni a nap folyamán. Érdeklődve várom a válaszát közben egy újabb slukkot vettem. Egy kicsit meg is izzadtam ahogyan érzem. Most hogy már a testem nincsen annyira bemelegedve már jobban érzem a hűsítő szellő simogatását. Nem is gond, úgy is olyan meleg van még nehéz megszokni ezt a rettentő hőséget ami itt tombol még ősszel is.
-És mond sietsz valahová? Esetleg velem tarthatnál egy kis futásban vagy kocogásban mármint ha nincsen sűrgős dolgod- ajánlottam fel neki, hogy még több időt töltsünk el egymással, legalább egy kicsit jobban megismerem, és amilyen örök mozgónak tűnik amúgy sem hiszem szeret egy helyben üllni.



*Zárva* // Köszöntem a gamet , reméljük lesz folytatása is //
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 3rd Január 2017, 16:42



Francesca Di Salvatore






A mai nap nem úgy kezdődött, mint a többi napom ma valahogyan különösen energikusnak éreztem magam. Először arra gondoltam elvégzek mindent a ház körül, de túlságosan is hamar meglettem szóval ki kellett találnom valami érdekeset. Mivel egyedül nem szabad mennem vadászni, legalábbis ahogyan a Sánchez törvények szólnak. De azt nem tiltják a farkasok földjén való kirándulást egy kis fegyverrel, és ha rám támad valami akkor csak meg kell védjem magam nemde? Ez az egész gondolat menet egy kis vicces történetre emlékeztet a történelemből. Gyorsan le is mentem a pincémbe magamhoz kaptam a Bestiát ( a kardom) majd két kis pisztolyt jó sok lövedékkel. Ha nem is találok semmi érdekeset akkor majd, eljátszok egy kis cél lövöldét. Amúgy sem árt a gyakorlás. Lassan csendbe osonok ki a kapun, ne hogy valamit még rám sózzanak és tönkre tegyék a tervem. Ahogyan kiléptem a kapun már gyorsan el is kezdtem rohanni az erdő fele. Kocsival messze lenne, ismerek egy nagyon nagy rövidítőt amivel egy fél órán belül az erdőben lehetek. Ha a hírek igazak akkor ott javában megfordulnak farkasemberek, bár kezdek kételkedni benne hogy az a múltkori szőke lány nem az volt? Nem mutatta minden esetre semmi nyomát annak az lett volna. Hát bizonyíték nélkül csak nem lőhetek le akár kit, ha tévednék azt már a lelki ismeretem nem bírná el. Így is nehéz néha álomra hajtani a fejem amikor elő jönnek a rémképek a sok vámpír vadászat után. Azt hinné az ember egy idő után meg szokja és nem jönnek elő ezek a rém képek, de ez nem igaz. Az tudja meg szokni csak akinek már nincsen lelke. De sajnos ezzel jár a dolog. Egyetlen természet feletti lény meg gyilkolása nem okoz semmilyen rém képet az pedig a vámpíroké. Lehet azért mert tudom azok ölték meg a szüleimet, viszont a többi sem jobb egy szálal sem, akarva vagy akaratlanul is gyilkolnak. Az erdőbe érkezve senkit nem láttam sehol sem. Alaposan körül néztem mielőtt ki bontottam volna a sport táskát amit magammal hoztam. Egy kisebb bokor előtt álltam meg. Gyorsan ki is pakolok belőle, majd a sport táskát elrejtem a bokor alján, szépen alaposan levelekkel le takarva. Biztosan meg fogom találni a helyét, már egy jó párszor jártam erre, és mindig erre mentem haza fele. Felvettem a kardot a hátamra, majd a ballon kabátomat rá vettem. Ködös idő járta be a helyet a nap csak alig pislákoló korongként feküdt az égen, igazán kísérteties helyzet ez. Talán még pár éve sarkon fordultam volna és haza mentem volna, de most már nem. Megtanultam már annyira bízni az ösztöneimbe ha nem is látok tökéletesen akkor, majd azokra támaszkodom. Ez olyan mint kiskoromban a vívás, ahogyan megszoktam a mozdulatokat az ellenfélnek előre láttam minden egyes mozdulatát. Az emberi test hamar tud alkalmazkodni egy bizonyos élet helyzethez, talán ezért is állunk mi a tápláléklánc csúcsán. Egy kis mocorgást hallottam az egyik bokor mögül, mikor oda néztem éppen akkor futott fel egy mókus a fára. Kezemben van a pisztoly, persze alaposan elrejtve a ballon kabátom zsebébe, nem lehet tudni kivel futok össze itt az erdőben, még a kardot valahogyan meg tudnám magyarázni. Persze kitalálnék egy hatalmas ostobaságot, és utána hülyének néznének de számít az manapság? Szerintem már mindenki hidegen hagy mit gondol a másik ember, legalábbis én így vagyok ezzel. Haladok tovább az erdő belseje fele, ahol a múltkor össze futottam szőke lánnyal, már a nevére nem emlékszem. Az egyik fánál egy véres kéznyomot találtam, nos ez érdekes lesz. Talán egy átváltozott vérfarkas lesz az, aki vadászat után vissza változott. A keze alapján férfi lesz az, legalábbis a kéz nyom nagysága alapján, különben egy hatalmas nő személy. A láb nyomai néhol látszanak ahol kicsit puhább a talaj, de nem tudnám már megmondani milyen régiek a nyomok. Elindulok a nyomokat követve, hol egy letört ág vagy éppen vércsepp ami róla csepeghetett le. Vagy talán az is lehet valaki megsérült, és most fél holtan fekszik valahol minden képen utána kell járjak a helyzetnek. Kár, hogy vámpírokra nem lehet vadászni fényes nappal különben nem bóklásznék itt az erdőben.
Vissza az elejére Go down
Violet Porter
vérfarkas kölyök

avatar

Posztok :
71
Kor :
30
Foglalkozás :
orvos - gyermek orvos/ szülész /nőgyógyász
. :


Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve: 8th Július 2017, 20:10


Dia néni


Az este Dia megkeresett. Kicsit beszélgettünk, erről, arról, de a vége az lett, hogy el kell kezdenem tanulni. Meg kell tanulnom a farkas adta új ismereteket, hogy mikre képes. Az irányításról pedig ne is beszéljünk. Egy dolgot kértem tőle még pedig azt, hogy ha lehet valahol távol a háztól tanítson, mert kezdek ki lenni ettől a sok szempártól, ami folyton rám tapad.
Magányosan éltem, és elvoltam. Emberekkel csak munkába menet, munkába találkoztam, meg olykor elmentem az itteni új barátaimmal. De ha jobban belegondolok, akkor ők is inkább munkatársak voltam. Szóval jelenleg zavar ez a sok jövésmenés körülöttem. Értem én új hús vagyok, meg kölyök vagy mi a fene és oda kell figyelni rám. De úgy érzem ,hogy térre van szükségem.
Dia nem ellenkezett, sőt közölte, hogy amúgy is az erdőbe mennénk ki. Ennek pedig örültem, végre lesz egy kis nyugtom, legalább is a többiek elől, mert van egy sejtésem, hogy Dia viszont nem igen fog békén hagyni.
Nem igazán ismerkedtem a többiekkel eddig, pedig ők tényleg próbálkoznak, kedvesek. Reggelit kapok a szobába, próbálnak beszélgetni, és meg se igazán zavarni, de nekem egyelőre nem igazán megy az oldódás. Azt már lassan elfogadom, hogy mi történt, hogy mi lettem, de még mindig nem igazán értem. Talán idővel, ahogy Adrianaval is beszéltem. Olyan olykor, mintha a nagymamám lenne, de talán ő az egyetlen is, akit jobban közel engedtem magamhoz.
Diával azt beszéltük meg, hogy a ház mögött találkozunk reggel korán. Remélem azért ő nem akarja megerőltetni magát. Még nem volt alkalmam megvizsgálni, mert kicsit tartottam a farkastól. Habár ő teljesen máshogy vélekedik erről, éreztem. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez Dia miatt van, a kicsi miatt, vagy általánosan így reagál. Tesztelnem kellene, de nem igazán merem. Félek még emberek közé merészkedni.
- Jó reggelt – intettem Diának, amikor megláttam. Hát igen, kicsit korábban érkeztem , mint ő. Nem is igazán tudtam aludni az éjjel a túlzott izgatottságtól.
- Hogy érzed magad?- néztem rá kérdőn, mert ránézésre rendbe volt. A farkasom is üdvözölte a másikat, és éreztem, ahogy minden érzékszervünkkel a kicsire koncentrálunk, akinek békés volt a szívverése. Talán ő még alszik.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Farkasok földje ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Farkasok földje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Farkasok kódexe
» Juurin Kensei
» Tigrisek kódexe
» Holdfogyatkozás - Vérfarkasoknak és hibrideknek
» [Event] Tükörkép

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül-
Ugrás: