Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Hálószoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Hálószoba ; Elküldve: 19th Június 2016, 12:53


Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Hálószoba ; Elküldve: 19th Június 2016, 12:56



Alec


Mocskos vadászok... Mocskos faszfejek! Hogy rohadnának ketté és dugnák fel maguknak a kamillás tölteteiket!
Még mindig alig láttam annyit nyomtak belém. A lábaim összeakadtak, botladoztam a fal mentén egy sikátornál. Azt sem tudtam, hogy pontosan hol vagyok. Csak egy valamiben voltam biztos; hogy Alec lakása itt van valahol és még odáig el kell jutnom. Egyszer azt hiszem vissza is változtam, hogy gondolatban üzenetet jutassak neki, hogy remélem, otthon van, de nem biztos, hogy sikerült. Minden olyan ködös volt, és egyszer legalább 10 percre el is vesztettem az eszméletem. Szinte minden porcikám sajgott, több helyen is véreztem. Kívül és belül is, ha jól éreztem, de már ebben sem voltam biztos. Lehet a felét hallucináltam annak, ami történt körülöttem. Most pedig úgy éreztem, hogy az egyik bordám átszúrja a bal tüdőmet... hörögve kaptam levegő után. A kamilla miatt szinte nem is gyógyultam és nagyon gyorsan helyre kellett ezt tenni, mert éreztem, ahogy egyre mélyebbre vág. Fekete pontok táncoltak a szemem előtt roppant jó műsort tartva. Azonban én nem voltam kíváncsi rájuk. Ha a nyomorékok utánam jönnek... Nem mondtam nekik semmi olyat, amit hallani akartak. Biztosan nem akarnak információk nélkül elveszíteni. Tovább kell mennem... tovább kell... el kell jutnom... Alec...
Eldőltem egy irányba, egyenesen be egy ajtón és a földön landoltam, először a térdeimen, mire fájdalmasan felnyögtem, majd egyenesen arccal előre. Puff. A feldagadt, bevert arcom nem nagyon díjazta ezt, de ez volt a legkevesebb gondom.
Azt hiszem csak pár hosszú perc után tértem ismét magamhoz. A szúró kegyetlen fájdalom a mellkasomban térített észhez. Köhögve, nyöszörögve emeltem fel az ép kezemet, hogy felnyomjam magam. Ahogy a sarkaimra ültem és körülnéztem láttam meg hogy sikerült beesnem valahogy Alec lakóházába. A szűk folyosó egyenesen a lépcsőkhöz vezetett. Csak reménykedni tudtam, hogy van oldalt valahol lift, különben lehet az első lépcsőfokokon összeesem. A gyér világítás miatt nem láttam valami jól. Olyan hajnali egy felé járt az idő, ezért nem volt más egyelőre az épületben. Oké. Ennek ellenére sietnem kell most, nehogy valami jött-ment szomszéd meglásson, ahogy itt elvérzek. Megint csak arra tudtam gondolni, hogy remélem, Alec itthon van, vagy ha nincs megkapta az üzenetet és hamarosan jön.
Nyögve felállok, de rögtön megszédülök és neki esem a falnak. Mire egy fájdalmas szisszenés szakad ki belőlem, és az oldalamhoz kapok. Elhomályosul a látásom.
- Te jó ég! - hallom meg a hátam mögül.
Ugh, csodás. Egy szomszéd. Pislogok párat és megpróbálom az egyetlen működő tüdőmet megtölteni levegővel, de a másikba erre villámcsapásszerű fájdalom hasít. Felnyögök megint, majd ezután érzem meg a puha kezek érintését a vállamon és egy édes barna szemű, világos hajú fiatal nő arcát pillantom meg.
- Jól van? Mit is beszélek! Hiszen nincs jól... - habogja. Látszik, hogy kezdi elveszíteni a fejét és már nyúlna a telefonért, hogy hívja a mentőket.
- Ne - hörgöm és megfogom az ép kezemmel az övét, amiben a mobil van, de emiatt nem tudom tovább tartani magam és összecsuklom.
Ő felsikkant, mire majdnem felszisszenek, olyan hangosnak tűnik most. Nem tudom az érzékeimet sem kezelni. Hol teljesen eltompulnak, hol pedig kínzóan felerősödnek. Megszédülök és sípolva tódul a levegő a mellkasomba.
- Csak... csak segítsen felkelni - mormogom, nem is gondolva bele, hogy egy ilyen finom kis nőszemély mit is tudna ebben segíteni. - Az... ötödiken lakik a barátom... el kell jutnom hozzá.
A lány egy ideig harapdálja a száját, majd végül bólint. Meglep, hogy még sincs annyira megszeppenve, mint elsőre gondoltam. Lehet rosszabb környék ez, mint amilyennek tűnik. Valahogyan végül a segítségével sikerült felkaparni engem, és megindulunk előre. A falba mélyesztem a karmom, amit kiengedek, hogy jól megtudjam tartani magam. Szintén eszembe se jut, hogy esetleg lelepleződhetek előtte. Talán jobban figyel a sérüléseimre, mint arra, hogy valami nagyon nem okés velem. Csak agyam hátsó részével érzékelem, hogy a csupa vér kezemmel összetapicskolom a falat, majd a liftet, amikor elérünk oda. Jobban megnézve... tök szép ez a kéznyom itt rajta. Szinte már művészi.
- Magának tényleg kéne egy orvos! - mondja emelkedett hangon, mielőtt beütné az ötös emelet gombját. - El fog vérezni mielőtt...
Elhal a hangja, amikor megragadom a karját. Csak ennyit vagyok képes megtenni jelen állapotomban. Na és valami fancsali mosoly is kikerekedik.
- Strapabíróbb vagyok, mint gondolná...
Egy számomra éles ping jelzi, hogy megérkeztünk. Elemelkedem a faltól és hagyom, hogy segítsen kitámolyogni.
- Innen menni fog... Köszönöm - mormogom, és mielőtt még megvárnám a válaszát elindulok a megfelelő ajtó felé.
Hallom magam mögött az újabb liftajtó csukódást, majd ahogy tovább indul. Megint csak mindent összetapicskolva elkapom Alec lakásának ajtófélfáját. Kopogni már nem tudok, mert ugyebár a másik csuklóm el van törve és egy kézzel tartanom kell magam. Úgyhogy nincs más választásom....
- Alec! Én vagyok... Itthon vagy? Engedj be! - kiabálok és elhúzom a számat.
Nagyon remélem, hogy nem hallja meg valami másik szomszéd, mert nincs időm arra, hogy még velük is foglalkozzak. Szerencsére azonban a következő pillanatban kinyílik az ajtó én pedig végre talán egy hónap után újra megpillanthatom legjobb barátomat.
Vetek rá egy csibészes vigyort.
- Hiányoztál.
Azzal megint elájulok.



SZAVAK SZÁMA: 823 | MEGJEGYZÉS: Help me, bud! *.*

Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Hálószoba ; Elküldve: 19th Június 2016, 13:00





Dante és Alec


' 'Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.''


Nyúzottan estem haza. Én. Nyúzottan…Úgy értem korábban is volt már ilyen, csak akkor általában egy húzósabb bulinak, egy vagy akár több tüzes bigének volt a dolog köszönhető, nem pedig annak, hogy napok óta megállás nélkül húzom az igát és még véletlenül sem fél tizenegykor! Hiába, mióta Dante elment mintha minden a darabjaira akarna hullani, én pedig próbálkozok, erőlködöm, de képtelen vagyok helyettesíteni őt. Nem tudok mindent úgy egyben tartani, ahogy ő tette, de bármennyire is a bögyömben van, nem akar csalódást okozni neki. Hogy bassza meg! Szóval gürizek a bárban, igyekszem kezelni a fajtársaim problémáit. Mondjuk…ennek is van jó oldala, így nem sok időm marad arra, hogy a sajátjaimmal foglalkozzak. Például azzal, hogy Jasmine egy rossz ribanc módjára viselkedik, mióta berágott rám egy teljesen ártatlan eset miatt. Természetesen esélyt sem adott arra, hogy megmagyarázzam, végül is miért is tenné? Úgy tűnik, nem érzi úgy, hogy megérném a vesződséget. Nem vagyok az a beletörődő fajta, de ma este egyszerűen csak azt érzem, hogy elegem van mindenből. A nőkből, Jasmineből és leginkább abból, hogy immáron századszorra érek haza, hogy izgatottan lehallgassam az üzenetrögzítőmet, hátha az a szemét adott életjelet magáról, míg távol voltam, s immár századszorra kell csalódnom. Egyetlen gyors rántással tépem ki a készülék zsinórját a falból. A fehér vakolat darabkái a drága pasztellszín szőnyegre peregnek, a fekete immáron néma masinát pedig a kanapé mögé hajítom. Nesztelen landol, feltételezem egy szennyes kupacra volt szerencséje érkezni, de járok a dolog után. Nem érdekel. A konyhába megyek, felbontok egy üveg sört, kortyolok néhányat majd a pultra teszem és gondolkozom. Fürödnöm kellene, de mivel úgy sem várok társaságot…Az igazat megvallva Jasmine óta nem is voltam senkivel, bármilyen hihetetlen is ez..szóval, úgy érzem nem lehet nagy baj, ha a mai zuhanyt passzolom. Lehet hogy elegem van a nőkből? Riadtan emelem számhoz az üveget, majd a magasba emelem.
- Alec Vasqezre, aki nyilvánvalóan a végét járja!- mondok keserű szájízzel tósztot magamnak, majd az üvegemmel együtt megcélzom a hálószobát. Lerúgom a cipőmet a sarokba, elterülök az ágyon, bekapcsolom a tévét, hogy amerikai focit nézve, és sört kortyolgatva segítsem magam álomba.
Álomtalan alvásomból egy különös érzés riaszt fel. A szemem felpattan, az izmaim ugrásra készen feszülnek meg a sötétségben. Furcsán ismerős az érzés, mégse tudom hová tenni. Belém nyilall, felkavar, aztán faképnél hagy. Felkapcsolom a villanyt, kitárom az ablakot, hogy a benti pumaszag helyét friss levegő vehesse át. A szívem erőteljesen pumpál mellkasomban, a torkom, szám száraz. A hűtő felé veszem az utam, közben egy lopott pillantást vetve az órára megállapítom, hogy negyed egy van. Feltépem a hűtő ajtót, és egy ideig szemezek az ásványvizes üveggel, aztán megrázom a fejem. Alec Vasqez annyira még nem járja a végét. Kiveszek az alsó polcról egyet az esti sör ikertestvérei közül és az ablakhoz sétálok. Minden teljesen normálisnak tűnik. A város fénye és neszei nem árulkodnak semmi rendkívüliről, mi magyarázattal szolgálhatna az iméntire. Eszembe jut Jas, és hogy fel kellene hívnom, aztán rájövök, hogy ez oltári nagy faszság lenne, így inkább leülök a tévé elé, hogy megnézzem annak a meccsnek az ismétlését, amin bealudtam. Hallom a neszeket kintről, a lift hangját, de nem foglalkozok vele, míg a bejárati ajtómon nem kezd kaparászni valami szerencsétlen az én elveszett barátom hangján. Nem vesztegetve az értékes másodperceket iramodok meg az ajtó felé, közben átesve egy puffon. Meglepetésem a képemre lehet írva, de nem törődve azzal mennyire festek idiótán a gyűrött, sörfoltos ingemben és kócos fejemmel sietve lépek hozzá közelebb. Időm sincs azon merengeni, hogy melyik üdvözlésemet vegyem elő a tarsolyból, amiket az elmúlt több mint egy hónapban készítettem neki elő. Fagyos tekintet, keresztbefont kar? Egy jobb horog? Sajnos a sok tervezgetés mind hiába, ugyanis Dante éppen ebben a pillanatban alél a karjaimba. Én pedig már hirtelen nem is vagyok sértett, nem haragszom. Őszinte aggodalmat érzek, mi minden porcikámat átjárja. Behúzom alfám testét a folyosóról és a kanapéra fektetem. Spanyolul káromkodva veszem számba sérüléseit.
- Mi a fenébe keveredtél Te…?!!- nem találom a szavakat felindulásomban. Annyira örülök, hogy itt van és él, de sértettségem és haragom is új lángra lobban, mikor megbizonyosodok róla, hogy megmarad.
- Borzalmasan nézel ki, mi amigo.- mormogom. Kamilla szagát érzem, megborzongok, íriszem megvillannak. Ezt neki kell leküzdeni, én csak annyit tehetek most, hogy helyreteszem törött csontjait, hogy azok aztán könnyebben forrjanak össze maguktól. Eztán pedig várok, ébren, szinte lélegzetvisszafojtva arra a pillanatra, mikor magához tér.
- Te is hiányoztál.- nyomok aztán egy üveg hideg sört a kezébe. Nem mondok semmi többet, csak kérdőn, keresztbe font karokkal bámulok rá, enyhén megemelt bal szemöldökkel.  
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Hálószoba ; Elküldve: 19th Június 2016, 13:02



Alec


Még épp látom magam előtt barátom döbbent és egyben nyúzott - bár akkor ez még nem esett le - alakját mielőtt a szemem előtt villódzó sötét foltok teljesen magukba nem kebeleznek.
Egy pillanatra - vagy talán sokkal hosszabb időre, fogalmam sincs - olyan, mintha teljesen lekapcsolták volna a biztosítékot. Azonban valami megrándítja a testem és én is visszatérek a nagy semmiből. Először még továbbra is sötétség vesz körül és a fejem tiszta homály. Azt sem tudom hol vagyok hirtelen és mi történik. Aztán ismét megrándul a testem, most viszont már egyértelműen tudom miért. Olyan mélyenszántó és ideget tépő fájdalom hasít belém, ami semmihez nem volt fogható. Azonnal felismertem. Itt aztán csonthelyretétel folyik, kérem szépen.
- Il flusso di sangue nel flusso puttane sporchi! - hördülök fel rekedten, majd gurgulázni kezdek, ahogy egy kis vér tölti meg a számat. Semmivel sem foglalkozva jelenleg, mivel a szoba még mindig forog körülöttem köpöm ki oldalra, ami felgyülemlik. - Le mani competenti marcire fuori! Cazzo!
A káromkodások karcos hangoztatása mellett viszont nem adok ki semmilyen más hangot, pár nyögést leszámítva. Már rég megszoktam, hogy ne ordítsak. Ennek ellenére, mikor sikerül egy kis lélekjelenlétet szereznem és Alec a harmadik bordámhoz érne, én megragadom a csuklóját egy vasmarokkal.
- Hah… hah… - Lihegek, majd nyelek egy nagyot. Savas fém íze a számban és az a mocskos bódító, édes illat a fejemben. Hogy mennyire gyűlölöm a retkes vadászokat és a mocskos kamillájukat. Mély levegőt veszek, ami persze csak még rosszabbat tesz a törött csontjaimnak, majd hevesen izzó szemeimet barátoméba láncolom. Kell valami, ami a normalitás talaján tart. Hagyom hogy elvesszek a moha zöld íriszekben egy hosszú pillanatig. Majd bólintok. - Csináld!
Bár megfogadtam a harmadik borda a csuklóm, után már túl sok és mégis felordítok, de a hangom elváltozik. Olyan mintha az emberi hang alatt, egy másik sokkal állatiasabb, bestiálisabb tónus bújna meg. A párducom megpróbál felülkerekedni, hogy elnyomja a fájdalom egy részét. Azt hiszem, valamennyire át is változom - nem vagyok benne biztos, mert megint elvesztem az eszméletemet. Most viszont vagy egy örökké valóságnak érzem mire sikerül a felszínre küzdenem magamat. Szédülök, mint a jó franc, és a bordáim még mindig piszkosul fájnak. Folyik rólam a víz, mintha legalábbis esőben állnék, és szerintem még valami más is. Ugyanis a sebeim semmit nem gyógyulnak. Mintha egy mocskos ember lennék. Ha bármikor is gondoltam még arra, hogy milyen jó lenne, ha ismét ember lehetnék azt most már végképp elfelejtem.
- Mio amico - suttogom, és kábán felé fordítom a fejem. Torkom, mint a dörzspapír, ahogy nyelek. - Hát elkaptál… - Mosolyodok el és lehunyom a szememet, mintha egy jó viccet hallottam volna. - Ah… - sóhajtok fel, amikor odahozza nekem a sört.
Nem is kérhettem volna jobb ajándékot!
Azonban amikor érte nyúlok, nem tudom elég erősen megfogni és a kezem is csúszik az izzadságtól, na meg a véremtől ezért leesik a padlóra. Még hallom, ahogy az éltető nedű kibugyog a padlóra.
- Csak hadd aludjak egy kicsit… - motyogom, és már hunyom is le újra a szememet, mert megerőltető nyitva tartanom. Olyan mintha legalább egy óráig lebegnék a semmiben, mégis csak pár másodperc lehet, mire ismét kipattannak szemeim. Felnyögök és mocorogni kezdek. - A golyók… - hörgöm - ki… kell szedni…



SZAVAK SZÁMA: 533 | MEGJEGYZÉS: Ezúttal help me egy kicsit jobban xd

Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Hálószoba ; Elküldve: 19th Június 2016, 13:04





Dante és Alec


' 'Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.''


Csak néhány másodpercig tétovázom eszméletlen teste felett. Az iménti fáradtságnak, tompaságnak már nyoma sincs bennem, a feszültség átjárja minden tagomat és arra sarkal, hogy tegyek valamit. Lehetőleg minél gyorsabban. Dante testét beljebb húzom, viszonylagos kényelembe helyezem mielőtt hozzákezdenék legszembetűnőbb sérüléseinek kezeléséhez. Igyekszem azelőtt helyre tenni a legfájdalmasabb sérüléseket, mielőtt még magához térne. S bár igyekszem a legkíméletesebben tenni a dolgom, mégis épp a fájdalom az, ami visszarángatja barátom elméjét a ködös öntudatlanságból.
- Lo siento mucho.- rándul sajnálkozó vigyorra szám fájdalomtól vonagló arca fölött, mikor tekintetük találkozik. Bárki, bárkik is hagyták helyben értettek a dolgukhoz. Nagyítóval is nehéz lenne olyan négyzetcentimétert találni a testén, amit nem fednének zúzódások, horzsolások. Kész csoda, hogy a saját lábán eltudott jönni idáig. Megszaggatott pólóján keresztül tapogatom ki bordáit, fentről lefelé haladva, miközben orrom alatt válogatott szitkokat mormogok, mint valami mantrát. Meglepetten kapom fel a fejem, mikor Dante elkapja a csuklómat. Felkavarodik gyomrom látva milyen kínokat áll ki. Bár tudnék valahogy segíteni rajta - már azon felül, amit teszek- mi most édes kevésnek tetszik. Nagyot nyelek, tenyeremet egy pillanatra vállára fektetem s szemem nem ereszti az övét.
- Igen is, Főnök.- biccentek komolyan, majd egy pillanat erejéig magam elé bámulok, míg kellő elhatározást nem gyűjtök a cselekvéshez. Nem vagyok jó az ilyesmiben, nem is csináltam túl sokszor, így csak remélni merem, hogy mindent úgy teszek, húzok, tolok, pattintok a helyére, ahogy azt kell. Mikor torkából artikuláltan morgás tör elő megborzongok, végig a gerincem tövétől kezdve, egészen csontjaim mélyéig. Bestiám válaszol a másik szenvedésére. Ki akar törni, s nekem erőt kell vennem, hogy odabent tartsam. Nem veszíthetem el a fejem.
- Kitartás, mi amigo!- szorítom le a vállánál fogva a kanapéra, mikor felső teste megemelkedik, talán a fájdalom okozta göcs miatt, vagy mert éppen ő is küzdelmet folytat belső vadjával. Kézfejemet végighúzom verejtéktől gyöngyöző homlokomon, miközben végig nézek rajta. Szarul fest, nagyon szarul. A csontjait helyretettem, de a kamillát nem tudom mivel semlegesíteni, míg az a rohadás ki nem örül a szervezetéből, addig nem fog beindulni a regeneráció. Nem tudom mi más tehetnék még. Elmegyed egy üveg sörért, az alkohol tompítsa kicsit a kínokat, hűvöse pedig csillapítja a forróságot, mit egész testéből árad. A doboz kifordul gyenge kezeiből aranyló tartalma pedig a padlóra ömlik, de ez most senkit nem érdekel.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet.- ragadom meg az állát, s próbálom nem elveszítene vele a szemkontaktust.- Dante!- szólongatom, míg újra magához nem tér. Minél erősebben küzd ő, a szervezete is annál hatásosabban veszi fel a harcot a méreg ellen.
- Buen chico .- simítok végig megkönnyebbülten homlokán, mikor magához tér, de vonásaim hamar ismét aggodalmasra váltanak. - Golyók?- a picsába. Annyi a vér rajta, rá száradt és friss, hogy nehezen tudtam volna még szagból is megállapítani, hogy mennyi belőle az övé. Most felpattanok, hogy leszaggassam róla rongyos felsőjét és felfedve felsőtestét. A vállánál mindjárt találok is egy bemeneti sebet.
- Uh.- húzom el a számat, aztán felpattanok elsietek a konyhába, a pultról elmarok egy üveg töményet és magamhoz veszem azt a húscsipeszt is, amit a minigrill virslik megforgatására használok. Műszerekkel felszerelkezve Dr. Vasquez vissza tér a páciens mellé, hogy miután lelocsolta a kezét és a grill csipeszt egy adag alkoholt a sebbe is löttyintsen. Szerencsétlenkedek egy kicsit a csipesszel, aztán hangosan káromkodva hajítom a tévé mellé, és inkább ujjaimat fúrom a sebbe.
- Már mindjárt megvan. - igyekszem Dantéban is tartani a lelket, majd küzdelmek árán cuppanó hang kísérletében lassan kihúzom testéből a sikamlós golyót. - Úgy.- szakad fel belőlem egy sóhaj.- Remélem többet nem nyeltél be.- kezdek aztán alaposabb vizsgálatban testének egyéb részein.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Hálószoba ; Elküldve: 19th Június 2016, 13:10



Alec



Úgy térek vissza miután egy pillanatra csak – legalábbis úgy éreztem – lehunytam a szemeimet, mint egy fuldokló, aki a felszínre tör. Hevesen kapkodom a levegőt, próbálok megszabadulni a vasas, ragacsos véres nyáltól, ami a számban, a torkomon akad. Aztán egy reszketeg sóhaj szakad ki belőlem, mikor megérzem barátom meleg száraz tenyerét a homlokom. Még ha nem is gyógyította meg a sebeimet hirtelenjében olyan volt, mint egy hűvös csók egy forró délutánon. Belehajtottam a fejem és az izmaim egy pillanatra abba hagyták a görcsös ragaszkodást a csontjaimra.
Aztán ez a meghitt pillanat elmúlik és a pokol újult erővel lángol fel bennem ismét. A fájdalom... istenek, a fájdalom. Mintha belülről próbálna valaki darabokra törni, szakitani. Mindenem sajgott. Mindenem. A fejem pedig továbbra is kába volt. A testem egy használhatatlan kupac. Semmit nem tudtam tenni, hogy enyhítsek valamit a bennem lévő sav – mert valójában az volt, akárminek is hívják mások – marásán, mi megölt belülről. Vagy... talán mégis...
Ekkor kezdtem el mocorogni és ösztökélni kedves barátomat, hogy segítsen megszabadulnom ennek az egész kínnak a forrásától.
- Go... golyók.... fém.... – hörögtem, egy pillanatra elveszítve a fejemet.
Elvesztettem a kapaszkodóm a normalitás talaján. Hirtelen már más képek töltötték meg a fejemet. Valóság és képzelet, emlékek és rémálmok keveredtek össze egy felfoghatatlan kötelékben. Nyöszörögtem és a bőrömet markoltam. Le akartam tépni. Meg akartam szabadulni gyenge emberi valómtól. Folyamatosan állati morgás rázta meg törött, elkínzott bordáimat. Érthetetlenül motyogtam aztán összevissza, éppen arról, amit láttam. Hol angolul, hol olaszul, hol spanyolul – vagy éppen ezeket mind keverve.
- A mocskos....! Kurva életbe – mondom ezt hirtelen visszatérve ebbe a dimenzióba, amikor is egyetlen jó barátom egy grillcsipesszel turkál bennem. A belém hasitó mérhetetlen, idegtépő fájdalom téritett vissza. – M-megmostad... egyáltalán? – Király. Dadogok és reszketnek a fogaim, de ennek ellenére is próbálok viccelődni. Valamivel el kell terelnem a figyelmemet. És bár nem bízom annyira Alec doktori képességeiben, benne bízom... hogy megoldja, hogy rendben legyek.
- Nem akartalak itt hagyni... – bukik ki belőlem, és idiótának érzem magam, de a szavak úgy gördülnek le a nyelvemről, mint ahogy az előbb a vér bukott ki a számon. – Csak... még mindig mérges voltam rád a vámpír miatt... Nem csak az alfaság... meg a falka miatt. Hanem mert fél... félek, hogy titeket... téged és Jast is elveszik tőlem azok a faszrágók. És akkor.... nem marad semmim... Szóval.... nem arról van szó, hogy nem bíztam meg benned... vagy ilyesmi. – köhögtem, majd felszisszentem, mikor az ujjával látott hozzá a sebben matatáshoz. – Adjak zseblámpát?
Fogcsikorgatva tűröm végig az egészet. Epe kúszik fel a torkomon, amikor meghallom a golyó kiszabadulásának hangját, de valahogy sikerül aztán visszagyűrnöm. Csapzottan, izzadtan, véresen, és fáradtan esek vissza a párnára.
Pedig még koránt sem vagyunk készen. Felemelem a kezem és az oldalamra mutatok. A következő golyó helyére.
- Készüljön, Doktor Vasquez! Kemény estéje lesz... e chiedo quella bottiglia! – azzal ledöntöm a fél alkohol tartalmát bármi legyen is az. Most minden mennyeinek érződik a véren és kamillán kívül.



SZAVAK SZÁMA: 479 | MEGJEGYZÉS:  Embarassed

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Hálószoba ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Hálószoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: alsóváros és mûvésznegyed :: Szomszédságok :: Vasquez lakás-
Ugrás: