Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
17th Január 2018, 14:56
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
17th Január 2018, 14:20
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Edzőterem ; Elküldve: 18th Június 2016, 23:06


Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:07



Porcellino


Befejeztem az öklöm bekötözését. Aztán az órára pillantottam a falon. Már elmúlt öt óra - összevontam a szemöldökömet. Ha jól emlékszem világosan megmondtam Jasmine-nek, hogy ötre legyen lent az edzőteremben. Elég sok dolgom volt a mai nap folyamán, így egy kicsit már nyűgösebb vagyok, mint talán általában szoktam. Mondjuk ennek ellenére szigorúan nézem az ilyet.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy amíg várok bemelegítek kicsit.



SZAVAK SZÁMA: 63 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:32


Már vagy másfél órája sikálom magamat, hogy leszedjem magamról Alec illatát. Éppen, hogy csak annyira volt időm találkozni vele, hogy felugrottam... öhm letepertem jó szokásomhoz híven és jöttem is el. Mert ugye kaptam egy rövid kis üzenetet drága testvéremtől, hogy vár az edzőterembe. Remek. Nem repesek tőle, de hát tudjuk, hogy amit akar... na meg persze az elmúlt napokban látványosan került,szóval itt az ideje, hogy megkérdezzem tőle, hogy még is miért ignorált. Szóval belefojtottam Alecbe a szót egy csókkal és már haza is robogtam. Most meg zuhanyozok, hogy ne maradjon már rajtam, csak az évek alatt a bőröm alá ivódott falka szag, meg a nárcisz kellemes aromája. Szóval ja, szívás, de hát ez van. Várom, hogy Alec beszéljen vele ha már magára vállalta a dolgot, addig meg én csendben maradok. Habár az én tesóm, szóval akár beszélhetnék is vele, de gondolom én nem vagyok olyan tapintatos, mint ő. Vagy nem tudom miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy ő beszéljen Dantéval. Tök mindegy.
Felveszek egy sztreccses cica nadrágot, és mellé egy trikót, amikor úgy ítélem, hogy most már jó lesz, és késve ugyan, de végre lerobogok a lépcsőn egyenesen az edzőterem felé. Jó kedvem van na, de hát egy ilyen menet után, miért ne lenne? És persze napokat töltöttem úgy, hogy Dantéról nem tudtam semmit, Aleccel meg nem álltam szóba. És most már egyik állapot sem áll fent szóval ja , jó a kedvem.
Kivágom az edző terem ajtaját.
- Bocs, bocs, bocs,bocs, bocs...- Olyan lehetek, mint egy elő tornádó, ahogyan a testvérem elé robogok, s gyorsan nyomok egy puszit az arcára.
- Na? Mi van? - Vonom fel szórakozottan a szemöldökömet és egy könnyed mosolyt villantok rá.
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:33



Porcellino


Rámorranok és felécsattogtatom az agyaraimat, amint megérzem az ő szagát rajta. Nem mintha csodálkoznék. Tulajdonképpen volt némi időm, amit magam szabtam ki ránk, hogy lenyugodjak. Azonban a harag és igen... A sértettség, mi hozzá párosul, újúlt erővel térnek vissza rendszerembe. Még mindig csodálkozom, és nem tudok napi rendre térni a dolog felett. Nem azért, mert nem láttam előre, mint mondtam nem lepett meg a dolog... Tudatalatt már úgy is tudtam róluk. Éreztem. Csak a bátyói ösztönök inkább elnyomták a tényeket, mik a szemem előtt voltak elrejtve. És igen, meg is érkeztünk a valódi problémámhoz.
Sötét, viharos tekintetem most a húgomra függesztem, és csak bámulom egy ideig. Kérdéseire nem válaszolok. Csak figyelem őt, mint a macska az egeret... Nyilvánvalóan nagyon jó kedve van. Félredöntöm a fejem, és azon gondolkozom, hogy itt és most behúzok neki egy olyat, hogy átrepül a szobán. Az engem tenne nagyon jó kedvűvé. Aztán inkább elvetem. Csak nyavalyogna, és az meg rögtön elrontaná a jókedvemet.
Odamutatok a matrac mellé.
- Fásli - vakkantom, és felvonom a szemöldökömet egy olyan "haladjunk" türelmetlen pillantással. - Múltkor megmutattam hogyan kell. Gyerünk!
Aztán várakozóan harci pozicíóba állok.



SZAVAK SZÁMA: 188 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:34


Kicsit hátrébb húzódok, ahogyan rám morran. Hogy őszinte legyek nem igazán tudom mire vélni a dolgot, az elmúlt napok elzárkózását sem. Tudtommal nem én léptem le hetekre és jöttem vissza sebesülten. Vagyis... na az én lelépésem az egy picikét más volt. Szóval lényeg ami lényeg, hogy most igazán undokul viselkedik. Szerintem ezt nem érdemlem meg, mert amióta hazajött mindent megteszek, hogy jó testvér legyek, de komolyan. Hiszen most is itt vagyok, holott akár lehetnék akárhol máshol is. Ahogyan általában teszem ha valamihez nincs kedvem, aztán hallgatnám a letolását. Csak lazán. Még is itt vagyok, méghozzá lóhalálában érkeztem.
Gyanakodva pillantok vissza rá, hogy őszinte legyek már ismerem ezt a nézést és picit elrettent attól, hogy maradjak. De ha már lejöttem idáig. Tuti, hogy számomra semmi jót nem jelent ez a nézés, teljesen biztos vagyok benne...
Felsóhajtok, ahogyan megszólal. Jé észre sem vettem, hogy eddig visszatartottam a levegőt. Jó látványosan forgatom meg a szemeimet, miközben a matrachoz sétálok, hogy feltekerjem azt az idióta fáslit. Ja megmutatta, hogy kell... vagy inkább megcsinálta helyettem. Hátat fordítok neki és így babrálok, hogy ne lássa a bénázásomat, na meg, hogy ne szóljon bele. Babrálok... húzom az időt, jaj annyira nincs kedvem ahhoz,hogy megint elverjem. Nem szeretek veszíteni. Legalábbis így nem.
- Rossz kedved van?- Vonom fel a szemöldökömet hátra pillantva a vállaim felett.
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:36



Porcellino


Egyértelmű szemtelenkedő gesztusára csak összehúztam a szememet. Nagyon nem volt kedvam ma a Jasmine-nel való hülyéskedéshez. Vagy Jasmine hülyéskedéséhez, ha már itt tartunk. Azonban haragomnak nagyobb volt a lángja, mint a hője... Csak nem tudtam, hogyan kezeljem az érzéseimet.
Úgyhogy inkább ignoráltam őket.
- Mondhatjuk úgy is - válaszoltam semmit módoan, pattogó hangon.
Aztán odamentem hozzá, megragadva a karját magamfelé fordítottam és elkezdte bekötözni a kezeit. Halkan magyaráztam hova és mennyire húzza meg a fáslit az öklein.
- Most már jegyezd meg - közöltem vele aztán. Bár tudtam, hogy ha kell úgy is elmondom neki újra. Gyakorlás teszi a mestert, és Jasmine még csak most csinálja ezt először... Na, de a végén még megpuhulok!
Gyorsan hátrább léptem, ugráltam egy-kettőt, majd beálltam a harci pozicióba.
- Emlékszel még mit mondtam neked? - kérdezem feszes hangsúllyal, és az arcom elé helyezem a kezeimet. - Lazítsd el a vállaidat! Mindenhol könnyed legyél, de felkészült, ha ütni kell. Az öklödben legyen a legtöbb erő. Ne légy merev! Védekezz!
Azzal felé lendültem és rögtön két jobbos és egy balossal soroztam meg.



SZAVAK SZÁMA: 176 | MEGJEGYZÉS: bocsi, ha túl rövid ):

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:36



Tesókám *-*


Édes istenem, néha olyan tud lenni, mint egy vénember. Undok és morcos. Ilyenkor sosem tudom, hogy tartsak tőle, mint az alfámtól, vagy éppen testvéri kötelességből jól nevessem ki és hívjam fel rá a figyelmét, hogy olyan, mint egy megkeseredett vén tata. Amúgy sem tudom, hogy reagálna az attól függ, hogy pontosan miért haragszik. Mert biztos, hogy haragszik , mert ignorál meg morog. Eddig ez most az. Szóval előfordulhat, hogy elneveti magát és akkor szent a béke, de az is akár, hogy csak paprikásabb lesz a hangulata.
Nem jön be a taktikám, hogy majd én elbabrálok a kezemre tekeredő fáslikkal, mert persze nem tud várni, és azonnal a "segítségemre" siet. Figyelek, de komolyan nagyon, habár igazándiból nem sűrűn szeretnék ilyesmivel foglalkozni. Ez az új keletű elképzelése Danténak, hogy meg tudjam védeni magamat... hát nem is tudom. Én jobban szeretem ha megvédik a pici fenekemet, futni meg marha jól tudok. Talán inkább be kéne harapnia egy pár bivaly erős testőrt. Hmm nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Bár ahogyan Dantét ismerem a végén úgy hozná ki a dolgot, hogy kellemetlen legyen a számomra, hogy gorillák mászkálnak utánam.
Elhúzom a számat, és elnyomok magamban egy fáradt sóhajt. Ja rossz kedve van és rám haragszik kétség sem fér hozzá. Csak tudnám, hogy már megint mit követtem el.
- Oké...- Mormogom, még azért pár csepp megmaradt a jókedvemből, de ha nagyon igyekszik úgy is sikerül majd elrontania a napomat.
Erőt veszek magamon, hogy ne kezdjek el nyafogni és hisztizni, hogy nekem ehhez nincs kedvem. Elvégre úgy sem érek el vele semmit, ha éppen edzés néven püfölni akar akkor az úgy is így lesz. Csak nem mindegy, hogy az elején védekezek-e vagy sem...
Felveszem a nagy harci állást, mondanám, hogy keménynek érzem magamat, de sajnos nem, sokkal inkább nevetségesnek, Dantéhoz képest meg aztán főleg.
Elugrok előre hátra, mert hát bár verekedni még mindig nem tudok, de jók a reflexeim. Szóval az első két ütés kivédése helyett inkább hátrébb ugrok... biztos ami biztos. Nyilván nem menekülhetek végig előle, mert tuti körbe kergetne a termen. Totál ijesztő tud lenni, amikor ilyen komoly arccal felemeli az ökleit, rám tör mindig a menekülési kényszer mert olyan, mint aki  nagyon komolyan gondolja.
És ahogyan betalál az ütése még inkább elhiszem neki, hogy komoly. Megvonaglik az arcom és felszisszenek.
- Nem tudnád egy picikét finomabban művelni ezt?- Morgom, de azért annyi eszem van, hogy az arcom elől legalább ne engedjem le a kezeimet, sosem lehet tudni...




SZAVAK SZÁMA: 398 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:37



Porcellino


Válaszra sem váltatom a kérdését. Egyértelmű a válasz. Semmi kedvem most finomkodni, és amúgy is...
- Szerinted a vámpírok, akik rád támadnak majd azt mondják ilyenkor, hogy "De, persze!"? Hülye vagy? - kérdezem keményen.
Megrázom a fejemet. Nem is érdemes ilyesmikbe belemenni. A társalgás most felesleges. Ennek ellenére sokszor elgondolkozom azon mostanában, hogy lehet lehetnék vele kedvesebb is néha... A mostanában fent álló helyzetek megkeményítettek, és más... egyéb dolgok miatt is feszült vagyok az elmúlt időszakban. A gondolataim szanaszét cikáznak az agyamban, nem tudom összefogni őket rendesen, hogy mindenkit értelmesen tudjak kezelni. Ezért mindenkivel ugyanolyan vagyok... Lehet azonban, hogy pont Jasmine-nel kicsit figyelmesebbnek kéne lennem - mondjuk az soha nem volt igazán az én dolgom... vagyis nem pont úgy, ahogy másoknál. De ha ennyire az agyamra tud menni! Most meg még van az a dolog is.
Körbe táncolom, gyorsan mozgok, nem kímélem. Itt-ott leadok ütéseket, és próbálom olyan helyen eltalálni, ahol nem védi magát a kezével. Hogy szokja, hogy mozognia kell neki is és közben védenie magát a kezével, vagy akárhogyan. Aztán hirtelen odalépek mögé és megragadva a vállait átvetem a térdemen a matracba döngölve. Aztán ott hagyom egy ideig. Visszamegyek a matrac másik részére.
Pár perc és: - Felkelni! Újra!
És újra kezdem, amíg már lihegni nem kezd. Vagy talán hamarabb nyavalyogni.



SZAVAK SZÁMA: 213 | MEGJEGYZÉS: Twisted Evil

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:38



Tesókám *-*


Belülről beharapom az ajkamat és igyekszek visszafogni magam, hogy ne üvöltsem le a fejét, és vágjak hozzá valamit. Azzal próbálom győzködni magam, hogy a jelenlegi agybaj nála éppen csak átmeneti időszak. Majd normális lesz ha végre kiheveri ami velem meg persze vele történt. Meg, hogy vannak vérrókák, meg azt a csajt akivel szakított, vagy isten tudja, hogy a sok szar közül melyik fáj neki a legjobban. Lehet, hogy mindegyik, vagy van valami amiről nem tudok. Ami könnyen lehet, ugyanis újonnan nem beszélget velem. Ami nyilván jobban megviselne ha nem lennék éppen elfoglalva azzal, hogy ismét jóban vagyok Alecel. Szörnyű, de azért eléggé elvonja a figyelmemet, persze ettől még érzékelem, hogy Dantéval valami nem oké. Most is, többek között, de eddig sem mondott el nekem semmi olyat amit nem akart, nem hiszem, hogy most fogja elkezdeni az ellenkezőjét.
- Lehet, hogy én hülye vagyok, de te meg jelenleg eléggé seggarc vagy...- Még sem bírom ki, tudom, hogy fájni fog, de nem bírom ki. Mert senki más nem meri rajtam meg Alecen kívül felhívni a figyelmét arra, hogy egy barom ha éppen az. Szóval, testvéri kötelességem elmondani neki ha éppen elviselhetetlen.
Mivel, hogy eléggé fájnak az ütései ezért elkövetek mindent, de komolyan mindent, hogy ne találjon el. Mozgok meg fönt van a kezem, még egyszer vissza is próbálok ütni, hátha értékeli és megkímél végre. De ennek csak az lesz az eredménye, hogy a tatamiba építve találom magam, beszorult levegővel. Fájdalmasan átgördülök a hasamra és feltérdelek úgy, hogy az alkarom a tatamin fekszik. Tudom-tudom, hogy marka könnyű így hasba rúgni az embert, sok filmet láttam, de reményeim szerint hagy egy picit szenvedni. Élesen szívom be a levegőt, miközben próbálok némi oxigént fájdalom nélkül a tüdőmbe juttatni. Várom a macskák híres gyógyulási képességét, hogy a testem működni kezdjen. Kár, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem csettintésre múlik el minden rándulás, törés és ficam éppen ami van. Ennek is idő kell, csak kevesebb, mint az embereknél, sokkal kevesebb.
Nem akarom hallani a hangját, hogy őszinte legyek, örömmel vettem volna, hogyha megelégszik azzal, hogy leküldött a matracra és távozik. De persze nem, muszáj neki utasításokat vakkantania.
Feltápászkodok, hogy legalább a földön ne fetrengjek már mire oda ér hozzám.
Az állóképességemmel nincs gond, komolyan! Szoktam futni meg edzek én csak éppen nem így. Szóval a lihegés mindössze a fajdalomtól következhet be, a nyavalygást meg most elhalasztom, hogy majd többszörösével zúdítsam abba a szigorú képébe.
Sötét, gondterhelt pillantása őszintén nem emlékeztet arra a Dantéra akit itt hagytam amikor elloptam a motort. Először nem foglalkoztam ezzel a ténnyel elvégre, nekem sem volt jó a kedvem, és nem látott hónapokig. De most, na jó most már azért vissza állhatna a normális kerékvágásba. Sajnos aggodalmam kihat a védekezésemre, és néha elkalandozok mikor pillantásomat az arcán fejeltem próbálván megfejteni, hogy még is mitől olyan, mint egy gyászos vénasszony, akinek nincs pénze kifizetni a számláit. Na igen, előbb vénember, már csak vénasszony...
Próbálkozom azért, például egy jobb egyenessel vagy macipuszival. Valami hátha egyszer csak eltalálja, anélkül, hogy engem kiütne.




SZAVAK SZÁMA: 478 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:38



Porcellino


Bár minden mozdulatomra szükségtelenül nagy figyelmet szentelek, és csak azzal foglalkozom, amit most éppen csinálunk, észreveszem, hogy figyel. Sőt! Szinte fixíroz mintha nem is én lennék, aki éppen ragadozó módjára készül szétszedni őt. Mert esküszöm nagyon gondolkozom rajta. Főleg, miután kinyögte azt a szót.
Ráng egy izom az államon, és összehúzott szemekkel, még keményebben csapok oda, hogy szinte azonnal meglátszik az ütésem nyoma. Közben meg csak az előbbi szavak játszanak vissza az agyamban. Újra és újra. Felőrölnek, miközben pedig próbálom visszatartani valahogy a haragomat. Próbálok nem tudomást venni róla, hogy bár nem visel meg még annyira az edzés hevesen kapkodom a levegőt. a szívem vagy ezerrel ver hevesen a mellkasomban. Az agyam meg olyan mintha csak egy vatta lenne és a koponyámban zötykölődne össze-vissza.
Seggarc? Seggarc? Én? Még hogy én?
Ahogy közelebb kerül, megérzem Alec eltéveszthetetlen szagát és elpattan bennem valami.
Egy üvöltéssel vetem rá magam és erősen ellököm a vállainak feszítve tenyeremet.
- Seggarc? Ha? ÉN vagyok a seggarc? - förmedek rá, és megint lökött egyet rajta, hogy lebotladozik a matracról. Úgy nézek le rá, ökölbe szorított kézzel. - Te kis... - épp sikerül visszafognom magam, hogy kimondjam a szót.
A torkom elszorul, a mellkasomat fájdalom feszíti. Próbálok valahogy a realitás talaján maradni, de a látóteremet vörös keret foglalja körbe. Valahogy mégis sikerül elfordulnom, és a másik falnál lévő padhoz botladozom. Lehunyom a szememet, ahogy a harag apadni kezd és csak sértettség és fájdalom marad a helyében. Ami sokkal, de sokkal rosszabb...
Remegő kézzel nyúlok a kulacsért és a tartalmát a fejemre locsolom. Egy pár pillanatig élvezem a jéghideg vizet sistergő börőmön. Aztán leejtem az üveget és csak állok ott, neki háttal, leeresztett vállakkal. Csak egy szót tudok kinyögni, mert más egyszerűen nem jut eszembe. Hangom halk, de tudom, hogy így is meghallja:
- Miért...?



SZAVAK SZÁMA: 296 | MEGJEGYZÉS: T.T

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:39



Tesókám *-*


Nem értem, hogy mi baja, és hiába fixírozom az arcát, nem tudok rájönni. Persze az eléggé egyértelmű, hogy haragszik rám, még az is meg tudná állapítani aki nem régóta ismeri. Mögöttem viszont egy egész élet áll. Hogy őszinte legyek hosszú távon eléggé rosszul viselem ha haragszik. Jó nem mondom, hogy olyan rendes kishúg lennék, sőt sokszor direkt húzom és húztam fel. De hosszú távon, ha nem csak mérges és bosszús, és nem múlik el a haragja annyival, hogy leordítja a fejemet, nos akkor az eléggé rosszul érint. Azért azt nem akarom, hogy utáljon, nem akarom bántani, bár tudom sok bosszúságot okozok neki.
Látom, ahogyan ráng az izom az arcán, és persze érzem is a keményebb ütést, halkan, de annál fájdalmasabb nyögés szakad fel belőlem. Még jó, hogy macska vagyok és gyorsan gyógyulok... Nem vagyok egy önfeláldozó típus, úgyhogy nem mondom azt, hogy nyugodtan verjen laposra ha neki ezután könnyebb. Mert nem, ne lássa el az elverésemet "edzés " címkével, mintha úgy szabadna. Ha dühös akkor ne akarjon edzeni, mert így csak a kedvemet veszi el tőle. Ami eddig sem volt... és persze koncentrálni sem tudok, mert azon kattogok végig, hogy még is mi a franc baja van.
Hirtelen, ahogyan elüvölti magát megijedek tőle, és minden eddigi védekezési bizbasz amit gyakoroltunk mintha kimenne a fejemből, azt hiszem a meglepetéstől is. Éppen, hogy csak megrándulok kissé össze húzva magamat, míg meg nem lök. Hátrébb tántorodok, a következő taszítása lesodor a matracról és mivel éppen totálisan lefagyva, a döbbenettől merev arccal vakon botorkálok hátra, lábam valami sz*rba beleakad és fenékre huppanok.
Megütközve, szinte már elszörnyedve szegezem rá élénk kék íriszeimet, ugyanis fogalmam sincsen mit követtem el. Az elmúlt napokban, hetekben azt hiszem, hogy normálisabban viselkedtem, mint valaha. Egyetlen panaszt sem hallhatott rólam... és most még is úgy viselkedik, mintha legyilkoltam volna egy iskolát.
Megdermedve ücsörgök miközben szemeimmel követem a mozgását, vészesen peregnek agyamban a fogaskerekek, hogy még is mitől lehet ennyire kiakadva.
- Mit miért?- Suttogom vissza, még mindig ugyan abban a pozícióban, ugyan azzal a döbbent és értetlen fejjel, mint eddig.




SZAVAK SZÁMA: 478 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:40



Porcellino


Összeszorítom a szemeimet a kérdésére. Hát nem egyértelmű? Nem tudja, mégis miről van szó? Elvégre Alec meg ő... Összeszorítom az álkapcsomat és amilyen gyorsan lehet elzárom ezt a mondatot, mielőtt befejezhetném. Ő viszont azt akarja kimondjam? Miért? Miért ilyen kegyetlen?
Hirtelen úgy döntök már nem is akarok beszélni az egészről. Nem akarom tudni, nem akarom látni. Úgy tűnik mégsem volt nekem elég az a három nap. Egyszerűen nem tudom elfojtani magamban a csalódottságot.
Hitetlenkedve veszem észre, hogy égnek a szemeim, ezért durván megdörgölöm őket. Aztán lassan megfordulok. Nem nézek rá, nem tudok. Elindulok lassú, megfontolt lépésekkel - legalábbis úgy tűnhet. Valójában teljesen elveszett vagyok. Odaérve leroskadok elé, a térdeimre. A kezeim a combjaimon, tenyérrel felfelé. Csak nézem őket egy ideig, aztán lassan elkezdem letekerni a fáslit. Fogalmam sincs mit mondjak, vagy hogy kezdjek bele. Úgy érzem magam, mintha megint öt éves lennék és éppen most vertem le Anya egyik virágcserepét. Véletlen volt, nagyon szégyelltem magam, és rögtön vettem neki egy újat a zsebpénzemből. Meglettem szidva, de nem azért, mert rossz szüleim voltak és nagyobbra tartottak egy virágcserepet. A felelősség miatt. De most csak hablatyolok! A fenébe is, olyan nyomorékul viselkedem most!
Veszek egy mély levegőt, megtöltöm a tüdöm, amíg bírom, majd kifújom. Lassan. Befejezem a fásli leszedését és kicsit megmozgatom az ujjaimat. Felpillantok, de csak a szemöldökét tudom megcélozni a pillantásommal.
- Te és Alec... - nyelek, és félrenézek. Aztán a plafont bámulom. Mégis mit mondjak? Mérges voltam. Hogy tehette ezt velem? Hogy tehették ezt velem? Az elárultság erősen a szívembe markol, amitől el akad a lélegzetem is. Számon akartam kérni Jast, ahogy Aleccel is tettem... de képtelen vagyok rá! Már így is egyszerűen túl sok. - Már egy ideje... - nyögöm ki érces hangon, de minden szó fájdalom ezért abba hagyom.
Aztán csak ülök ott, megint a kezeimet bámulom és várok. Bár fogalmam sincs mire. Vagyis persze, tudom: bocsánat kérésre. Azonban van olyan érzésem, hogy az koránt sem mulasztja el ezeket a pokolbéli érzéseket.



SZAVAK SZÁMA: 325 | MEGJEGYZÉS: T.T

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:41



Tesókám *-*


Figyelem, ahogyan közelebb jön, de persze nem válaszol. Még mindig ugyan úgy ücsörgök, és egyszerűen csak a szemeimmel követem. Letérdel elém, én meg megfeszülök, ahogyan elér a belőle áradó harag és feszültség. Talán egy külső szemlélőnek nyugodtabbnak tűnhet, mint  eddig. De valójában nem az én tudom, és talán ha nem hadonászok feleslegesen akkor nem fogja letépni a fejemet, számomra valami ismeretlen indokkal. Csak nézem, ahogyan magába roskadva ücsörög és komolyan nem értem, hogy még is mi a franc ütött belé.
Egy pillanatra kihagy a szívverésem, ahogyan megszólal, s behunyom a szemeimet. Hogy őszinte legyek még mindig nem értem min akadt ki ennyire, de tudja és egy megkönnyebbüléssel tölt el. Végre nem kell titkolózni, már amúgy is el akartam kapni Alecet, hogyha ő nem mondja el, akkor én fogom. Ezek szerint legalább rávette végre magát. Áh már értem! Szóval, hogy ezt akarta ma elmondani. Na most már mindegy...
Kék íriszeimet rászegezem  és várom, hogy mondjon még valamit.
- És pontosan most miért is haragszol? Mert össze jöttünk vagy mert nem futottam hozzád lélek szakadtában, hogy beavassalak a magánéletembe? - A hangom lány, ugyan akkor próbálok rájönni, hogy még is mi baja. Illetve kicsit rá is akarom ébreszteni, hogy ez egy baromság. Jézusom már nem tizennégy éves vagyok és ő nem az apám, Alec nem a tulajdona, ahogyan én sem. Még is mi lehet ebben ennyire kiakasztó? Ő sem avat be abba, hogy éppen kit dugogat!
Áthelyezem a testsúlyomat és törökülésbe helyezkedek, miközben megpróbálom leszedni a kezemről a fáslit.




SZAVAK SZÁMA: 478 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:42



Jasmine


Fogalmam sincs mire számítottam. Talán semmire, talán hülye álomvilágba ringattam magam, hogy majd bocsánatot kér... Azt persze így is tudtam, hogy nála soha nem lehet tudni mégis mit kap az ember végeredményben. Mihez van éppen kedve... Erre azonban nem számítottam.
Hihetetlenkedve meredek magam elé. Szavai szinte tört döfnek belém. Megbántott szemekkel bámulok rá. Hogy lehet ennyire kegyetlen? - gondolom elszoruló torokkal. Pont most. Talán tényleg kezdek egy nyomorult puhánnyá válná. Hát ezt akarja? Hogy legyek kemény? Hogy ne érdekeljen? Jelenleg úgy sem tudok más taktikára gondolni, mert elfog a hányinger. Pont a két legfontosabb ember az életemben... ezt teszi velem. Elárul. Még hozzá nem csak egy-két napról van szó. Évekről... Jézusom!
Nem, én ezt nem bírom tovább csinálni! Én tényleg edzeni akartam, megtanítani hogyan védje meg magát, mert isten az égben, a jövőben szüksége lesz rá. De ilyen gyomorgörccsel... rá se tudok nézni!
Remegve felállok és elfordulok. Kinyitom a szám, hogy mondjak valamit, de megint cserben hagynak a szavak. Egyszerűen csak... csalódtam. Mérhetetlenül. Jasmine még mindig egy gyerek, aki azt hiszi dacoskodnia kell velem. De nem értem miért... Hiszen, nemrég abba a sok mindenbe is beleavattam, amit megtudtam, még hozzá az elsők között. Nem éreztettem eléggé, hogy megbízok benne? Hogy már elég érettnek gondolom? Ezek szerint tévedtem.
Megrázom a fejemet és sajgó szívvel annyit nyögök:
- Mára végeztünk... - Elindulok, aztán megtorpanok egy pillanatra. A vállam felé fordítom a fejem, de nem nézek rá. - Igazából most egy ideig... ne... - Mit ne csináljon? A legjobb lenne, ha semmit... - csak ne gyere a közelembe! Prego... - suttogom a szót, megtörten.



SZAVAK SZÁMA: 261 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:43



Tesókám *-*


Nevetségesen viselkedik, hülye drámát csinál abból ami nem is róla szól. Persze ezt így nem vágom az arcába, de így gondolom. Semmi köze ahhoz, amit köztem és Alec között történt vagy történik. Miért is lenne? Egy normális, emberi kapcsolatban talán lenne köze ahhoz egy testvérnek, hogy össze jön a legjobb barátjával a húga vagy sem? Nem, nem lenne. Ahogyan most sincs... Ezért nem értem ezt a drámát. Meg azt a megbántott arcot amit vág. És persze most is válasz nélkül hagy. Felbosszant, hogy olyan, mint egy kis hisztis p*csa! Mintha róla szólna a világ, pedig nem róla szól. Alapjáraton féltem tőle, hogy megtudja és pont ezért mert számítottam rá, hogy ki fog akadni rajta. Bár nem így, azt gondoltam, hogy majd leüvölti a fejünket, közli, hogy mekkora árulók vagyunk vagy valami hülyeséget. Mi meg meggyőzzük, hogy nem és akkor szent a béke. De ez... nos nem értem. És amíg nem értem meg, hogy még is mi a baja addig együtt érezni sem tudok vele, nem vagyok képes bocsánatot kérni mert nem érzem, hogy lenne miért.
Felpattanok.
- Nem! Ezt nem csinálhatod! Igenis beszéljük meg! Mondd el, hogy mi a bajod, mert egyszerűen nem értem, hogy még is miért akadtál ki ezen ennyire.- Nem fogom békén hagyni, amíg nem mondja el utána fogok mászkálni és idegesítem majd a kérdéseimmel. Tudnom kell, hogy mi a baja. A testvérem és nem tudom elviselni ha így viselkedik. Persze azt hiszem, hogy ő ezt tudja. Vagy komolyan olyan bolond, hogy azt hiszi ennyiben hagyom egyszerűen a dolgot? Na nem!
- Mondd el kérlek, hogy még is mi bajod...- Mormogom és elő toppanok, hogy az útját álljam. Az egyik kezemről félig sikerült csupán lecsavarni a fáslit a másikon még rajta van.




SZAVAK SZÁMA: 283 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:45



Jasmine


Grimaszba rándul az arcom, mintha legalább is tényleg egy tört döfnének belém. Ennek ellenére fogalmam sincs mégis hogyan fejezzem ki magam. Szeretném elmondani mindazt, amit érzek Jasnek, de... egyszerűen nem tudom hogy tegyem úgy, hogy megértse. És... bevallom attól is félek, hogy egyszerűen csak félresöpri őket, mintha csak papírokat verne le az asztalról. Már lassan a hetvenedik életévemet élem meg és még mindig nem tudom hogyan kezeljem az érzéseimet. Talán azért, mert eddig nem is akartam őket kezelni. Könnyű volt csak úgy élni. Főleg, amikor még nem voltam alfa. Akkor azt csináltam, amit akartam, úgy ahogy akartam. Nagyrészt - azért az alfához hűséges voltam.
Most az egész alfa felelőssége terheli a vállam, és a világon történi súlyos események. Azt hiszem... sikerült megváltoztatniuk úgy, hogy arról fogalmam sem volt, hogy lehetséges. Ennek ellenére még mindig nem tudom mit kezdjek a húgommal.
Erre a gondolatra egy keserű nevetést hallatok. Hosszú ideig állok csak ott és nézem a húgom. Ugyanis rá kell most már néznem. Akármennyire is fáj, hogy megvet, amiért sértettnek merem érezni magam ebben a helyzetben. Ettől viszont csak elveszi a... bátorságom, igen azt, hiába szar kimondani, hogy beszéljek. Olyan hülyén érzem magam. Be kell verni egy pár arcot? Menjek és másszak a mocskos vérszipolyok legmélyebb kamráiba, hogy megmentsem, akiket szeretek? Bármikor!
De most itt állva a kishúgom előtt térdre kényszerülök.
Úgyhogy csak nézem, ismét memorizálom arcvonásait, még ha már ezerszer is megtettem. Anya szemébe nézek és próbálok erőt meríteni belőle. Próbálom az ő megértéssel, de kedves szigorral telített kék szemeit képzelni magam elé.
- Csak... csalódott vagyok - mondom egyszerűen aztán. Az agyamban kotorászok tovább, mert ennél azért többet akarok mondani... mutatni. De nem tudom, hogy. Idegesen a hajamba túrok, és elkínztottan nézek végig a teremben, mintha csak itt találnék valami segítséget. Aztán ismét ránézek, szomorúan. - Soha nem gondoltam volna... komolyan hamarabb elhiszem azt, hogy összejöttetek, minthogy... így átvertetek. Biztos nagyon vicces lehetett - teszem hozzá mormogva, de aztán meg is bánom, hogy ezt mondtam. Emlékezve Alec arcára... nem, neki legalábbis nem volt az. Megrázom a fejem, és újból megpróbálom. - Igazából csak szeretném tudni... - hogy miért? Kérdezném, de megint elhal a hangom. Tudom, vagyis sejtem, hogy miért, éppen ezért nem is akarom hallani a kifogásokat. Lemondóan eresztem meg a vállaimat. - Nem tudom, Jas. Azt hiszem csak jól esne, ha bocsánatot kérnél. Nagyon rosszul esik, hogy tényleg... pont a két legfontosabb ember az életemben hazudott nekem. Az, hogy ebben az időszakban derült az egész, amikor az egész város szinte úgy feszül, mintha akármelyik pillanatban kettérepedhetne, csak rosszabbít a helyzeten. - Még szomorúbban megfogom a kezét és finoman felemelve az ajkaimhoz érintem. - De tudom, hogy erre várhatok akár egész életemben... Nyilvánvalóan nem veszed elég komolyan a kapcsolatunkat. Bár nem egészen értem miért... már csak mi ketten maradtunk egymásnak a világon. Tudom, hogy ott van Alec, és a falka is, de... Lehet az én számlamra írható ez az egész. Nem lehetek elég... - elharapom a mondatot, mert... még én magam sem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban.
Elejtem a kezét és egy sóhajtással ismét a plafont bámulom. Félek attól, hogy mit fog mondani, hogy megint elutasító és lekezelő lesz... Jas nem éppen a tapintatosságáról híres. Ahogy persze én sem, bár... ez is különböző módon nyílvánul meg nálunk.
Mégsem rohanhatok el a húgom elől, még ha legszívesebben azt is tenném. Nem lehetek gyáva, még ha olyan terepen is téblábolok, ahol újoncnak számítok. Egyszerűen csak nem tudom elviselem-e az érdektelenségét. Magamban meg nem bízom, hogy megtudnám vele értetni ennek az egésznek a fontosságát, ha már eleve nem érti.



SZAVAK SZÁMA: 587 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:46



Tesókám *-*


Megütközve nézek a szavait hallva, sőt most már én is meg vagyok bántva. Még is mit gondol rólam? Hogy azon gondolkozom még is, hogyan tudnám megbántani? Vagy miként tudnám átverni, hogy a háta mögött röhögjek? Ismer már évtizedek óta és még is csak ennyire tart? Hát ez most jobban fájt, mint az iménti ütlegelés edzés címén.
Hátrébb lépek és hitetlenkedve megrázom a fejemet.
- Átverni? Még is ki vert át téged? Minek nézel te engem? Komolyan azt hiszed, hogy ez rólad szól? Nem, ez róla és rólam szól. Nem osztottunk meg veled valamit amiről mi magunk sem tudtuk, hogy micsoda...- Még is miért mondjam el a testvéremnek, hogy lefeküdtem a legjobb barátjával ha az nem más, mint egy affér? Ezzel őt becsapom? Nem, csak éppen vannak dolgok amiket egy nő szeret magának megtartani. Nem fogok a testvéremnek beszámolni arról, hogy kinek teszem szét a lábaimat.
Hirtelen a szavait hallva nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, komolyan. Mind a kettő megfordul a fejemben, ez annyira ésszerűtlen. Hogy képes valamit így magára venni? Valamit amiben ő most kivételesen csak egy mellék szál, egy ember aki két másik ember kapcsolatának tudója. Nem tudom miért akar ebből többet kihozni mint ami.
Halkan, keserűen felnevetek a fejemet csóválva, miközben ellépek, szükségem van egy kis térre, a kurta nevetés egy pillanattal később sírós csuklásba vált át. Az ajkaimra szorítom a kezeimet és egy pillanatra megállok. Nem tudom erre még is mit mondhatnék anélkül, hogy megbántanám és úgy, hogy még is megértse. Miért kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni? Mert nem örül, ahogyan más örülne? Elfojtom a feltörni készülő tehetetlen dühömben érzett zokogást, végül nagy hatás szünettel felé fordulok
- Nem veszem elég komolyan? Még is mit kellett volna mondanom? Hogy héj egyszer lefeküdtem a legjobb haveroddal, de kb ennyi? Tudod mikor magad sem tudod, hogy mi lesz belőle és mit akarsz akkor nyilván még senkit nem avatnál bele a dologba. Te se mondod el nekem, hogy éppen kivel kavarsz... de amúgy megbeszéltük Alecel, hogy elmondja neked. Csak éppen amikor lett volna alkalma te leléptél... hetekre, aztán hazajöttél félholtan. Azt mondta Ő majd beszél veled, gondolom úgy hiszi, hogy én nem vagyok elég tapintatos. Hát rá hagytam. Csak tudod mikor elmentél és ő a helyedbe lépett nos nem voltunk jóban. Nem régen békültünk ki, és el is mondta ezek szerint. Nem tudom mit tehettünk volna még, hogy ne érezd magad megbántva. De igazán megérthetnéd, hogy nem rohanok a testvéremhez azzal a sztorival, hogy a legjobb barátja miként fektetett meg... - Nem heves a hangom, nem kiabálok, csak éppen próbálom neki elmagyarázni a dolgot. Nem még mindig nem érzem magam "bűnösnek". Alec azt mondta ő akarja elmondani, de nehéz valakit tájékoztatni aki nincs is a környezetedben és telefonon sem elérhető.
- De, hogy te mindezekről azt gondolod, hogy bármit is azért csináltunk, hogy téged megbántsunk... Egyikünk sem bántana meg téged szándékosan. És most még is ilyeneket feltételezel mind a kettőnkről...- Beharapom az ajkam, hogy vissza tartsam a könnyeimet, és inkább gyorsan elkezdem letekerni a fáslit a kezeimről, nem véve tudomást róla. Végül még is felé pördülök sokkal hevesebben, mint eddig.
- Végre boldog vagyok... Vissza jöttem onnan és azt gondoltam, hogy...- Elakadnak a szavaim, ahogyan az arcába nézek.- Úgy éreztem, hogy már... már nem vagyok az aki régen. Hogy nem fogok kelleni senkinek. És ott rájöttem, hogy rajtad kívül még ki hiányzik a legjobb, és ő. És igen átgondoltam, hogy az elmúlt évek arról szóltak csupán, hogy kerestem valakit aki képes úgy elterelni a figyelmemet a szarságokról, és a világomat csak egy emberre összpontosítani, mint ő. Kerülgettük egymást, mint télen a forró kályhát. De egyikünk sem attól félt, hogy egymást égetjük meg, hanem, hogy téged. Évekig nem közeledtünk mondván, hogy nem lenne veled szemben fair. Csak tudod az a pár hónap egy picit más megvilágításba helyezte a dolgokat. Lehet, hogy neked rosszul esik, hogy nem szóltunk és becsapva érezed magad. De az igazság az, hogy nem is lett volna miről szólni, ugyanis nem tudtam volna elég állni, hogy elmondjam mi van velünk hiszen én magam sem tudtam. Most már tudom, Alec is tudja. És elmondta neked, azt is el akarta mondani, hogy kipróbáljuk mennyire jövünk ki így, de elmentél és így nem tudta... Sajnálom ha te ezért rosszul érzed magad. De azt még jobban sajnálom, hogy nem értesz meg, és, hogy nem örülsz nekem vagy éppen nekünk legalább egy kicsit. Azt hiszem aki lebecsüli a kapcsolatunkat az nem én vagyok hanem inkább te.- Ledobom a fáslikat a földre, és letörlöm a kicsorduló könnyeket. Haragudjon ha akar, de nem fogok Alecel szakítani a múltat pedig nem tudom megváltoztatni. És ekkor rájövök, hogy nem bírom tovább visszatartani a könnyeimet, határozott gyors léptekkel indulok meg a kijárat felé, élesen kapkodva a levegőt, miközben próbálom a gyorsan szökő gyors cseppeket eltüntetni mielőtt leérnének.




SZAVAK SZÁMA: 283 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:46



Porcellino


Ó, nem! Nagyon nem! Ha azt hiszi, hogy csak így itt hagyhat, miután leadta nekem ezt az egész mizériát, akkor nagyon téved! Nem hagyhatom, amikor összeszorul a mellkasom, hogy így látom.
Utána nyúlok, mielőtt még túl messzire kerülhetne és visszarántom. Ha tiltakozik is, erősen magamhoz szorítom és a hajába fúrom az arcomat.
- Ne sírj, Jas! Prego... - mormogom elcsigázottan, majd nagyot sóhajtok, aztán komoly hangon folytatom. - Csak azt akarom hallgass meg! Szeretném, ha legalább elfogadnád, hogy mennyire rosszul esett ez az egész nekem. És igen, a francba is, rólam is szó van, hiszen a testvéred vagyok! Az egyetlen. - Nem győzöm kihangsúlyozni. Nem csak a kioktatás céljából, hanem mert annyira szeretem és féltem. Tudnia kell mennyire fontos nekem. Mikor elveszett azt hittem teljesen összetörök. - Nem várom el, nyilván... - Rekedten nevetek. - Sőt, totál nem akarok hallani arról kivel kúrogatsz... De ez a valaki most nem "csak egy hapsi", ő Alec. Aki - szerintem egyetértünk benne, hogy - mindkettőnk számára egy nagyon fontos személy. A legjobb barátom. Tudom, hogy azt vártátok nem fogadom majd jól. - Megrázom a fejem, majd addig fúrom a hajába, míg a fülébe nem tudok harapni. - És tény, hogy nagyon mérges is voltam... - Felemelem a fejem, és letörölgetem az ujjaimmal a könnyeket az arcáról. - De nem amiatt, amit gondolsz... vagy gondoltatok. Hogy együtt vagytok. Hanem, hogy nem mondtátok el... hogy fogalmam sem volt róla. A hátam mögött rejtegettétek a dolgot és igenis átvertetek... be kell ismerned, hogy ha nyíltan csináljátok az egészet azért máshogy alakult volna a dolog. Biztosan nem néztétek ki belőlem, hogy elég értelmes vagyok ahhoz, hogy elfogadjam... - Nagyot sóhajtok. - De így is veszekszünk... és így csak rosszabb most. És az istenverje meg nem csak egyszerű kúrogatásokról volt szó! - Összehúzom a szemem. - Legalábbis Alec nekem azt mondta azért ez a dolog köztetek komolyabb. Úgyhogy... ha ilyesmiről van szó... szeretném, hogy tudd... számíthatsz rám hallgatóságként. - Bár nem tudom mennyire fogom ezt megbánni később, tényleg szeretném, hogy tudja, hogy megbízhat bennem. - És kérlek, Jas, ne mondj olyat, hogy senkinek nem kellesz! Nagyon is értékes vagy, sokkal jobban, mint gondolnád. - Azzal odahajolok, ha hagyja és egy gyengéd csókot nyomok a homlokára. - Rossz vagyok a szavakkal, Jas - suttogom. - Nem akartalak megvádolni... Azaz... - elnevetem magam kényelmetlenül - nem úgy, ahogyan ez lejött...



SZAVAK SZÁMA: 390 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:48



Tesókám *-*


Nagy a szám tudom, és sokszor olyanról és olyanoknak is fecsegek amiről nem kellene. De még is valahogy evidens volt, hogy amíg magam sem tudom mi történik addig nem beszélek a tesómmal. Csak ha már tudom. Hiszen a sok "öö" és a "nem tudom", nem hiszem, hogy hasznos információ lett volna a számára. Persze lehet, hogy mondhattam volna valamit. De mit? Még mindig nem tudom... Valahogy az elmúlt időszakban annyi mindent történt, és olyan gyorsan követték egymást az események, hogy nem tudom hova préseltem volna be ezt a beszélgetést.
Nem mondhatom, hogy hagyom, hogy elkapjon, igazából semmire sem vágyom most csak belevetődni az ágyamba, belecsavarodni a takaróba és zokogni.
A maradék tartásom is oda, ahogyan magához húz feltörnek belőlem a könnyek melyeket eddig azért legalább az ajtóig próbáltam volna visszatartani. De most már mindegy, homlokomat a mellkasának támasztom, és mivel most már úgy sem tudom visszatartani a sírást elengedem magamat, összekönnyezem a mellkasát, miközben hallgatom a szavait.
- De hát nem rejtegettük, hidd el, csak így alakult. Vagyis... de a többiek elől amikor elmentél.- Jó, amíg vártam, hogy Alec végre össze szedje a bátorságát addig nem vertem nagy dobra. Na jó, lehet picit titkoltam. De ez is Alec hibája! Minden Alec hiába! Ha nem lenne egy gyáva nyúl és gyorsabban járna a szája akkor nem lenne gond.
Felmorranok, ahogyan a fülembe harap, ez a rossz szokása, mind emberi mind macska alakban meg van egészen gyerek korunk óta.
- Minden Alec hibája...- Szuszogom a mellkasába viccelődve. Jól van most már szarul érzem magam amiatt, hogy nem mondtunk neki semmit. Pedig eddig nem gondoltam azt, hogy bármit is másképpen kellett volna csinálnom... Mert hát igazából csak sodródtam az árral. Említettem már, hogy Alec képes annyira elterelni a figyelmemet, hogy csak rá koncentráljak?
Átkarolom a a tarkóját és a nyakába csimpaszkodok.
- Sajnálom!-Zokogom a nyakába magamhoz szorítva. És komolyan sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki még ha nem is állt szándékomban. Általában nem kezeli sem ő sem pedig én jól az érzelmi dolgokat. Nem tudom miért, talán a múltunk miatt. Ő nem tudja kifejezni magát, én meg általában igyekszem mindent elbagatellizálni, semmit sem venni komolyan.




SZAVAK SZÁMA: 283 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 3rd Július 2016, 19:56



Porcellino


Ebből még mindig nem tudtam engedni, hiába bizonygatta, hogy ők nem titkolóztak. Most már azonban mindegy volt... Megtörtént, és végülis elmondták - bár még mindig mérges voltam az egész miatt. Látva Jas könnyes arcát viszont elvette a kedvem, hogy ordibáljak. Persze még ez nem jelenti azt, hogy később veszekedésekben nem fogok előhúzakodni ezzel.
Rekedten elnevettem magam.
- Hát persze, mindig minden Alec hibája - mormoltam, ahogy végigsimítottam a hátán. - Nem is értem, hogy barátkozhatunk vele.
Elkerekedett szemekkel nézem következő reakcióját. Azon meg aztán még inkább meglepődök, hogy mégis bocsánatot kér tőlem. Pedig tényleg nem számítottam rá Jasmine-től. Nem azért, mert olyan kegyetlen lenne... annak ellenére sem, hogy azt gondoltam pár perccel ezelőtt, hogy direkt fingat meg az érzéseimmel. Inkább mert Jas általában elég makacs volt az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Amiért alapjáraton nem hibáztattam... vagy legalábbis nem volt jogom hozzá, tekintve, hogy ebben mindketten osztoztunk. Mégis sokszor olyan bosszantó tud lenni!
- Öh... - nyögöm aztán, amikor zokogva a nyakamba borul. - Jól van, jól van - megpaskolom a fejét, majd finoman lebontom magamról.
Amennyire nem tudtam a saját érzéseimet kifejezni, annyira nem tudtam mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. Főleg, ha nőkről van szó. Csak nézd meg, az egyik pillanatban még kiabál, most meg bőg! Mégis mit kéne egy szerencsétlen hapsinak, mint én tennie ilyenkor?
Úgyhogy próbálva nem túl érzéketlennek tűnni, rámosolyogtam.
- Na, esetleg folytathatnánk az edzést, mit szólsz? - érdeklődöm. Kissé elkomolyodom. - Tudom, hogy nem szereted ezt csinálni, de hidd el, Jas... egyszer még köszenetet mondasz érte. Bár remélem, erre mégsem kerül sor... - Mert akkor az azt jelentené, hogy vámpírok, vagy bármely másvalaki által okozott nehéz helyzetbe került.
Lehajolok felveszem a fáslit, az enyémet és az övét is. Aztán odaadom neki az övét, majd a sajátomat elkezdem a kezemre tekerni és közben kíváncsian nézem őt.



SZAVAK SZÁMA: 299 | MEGJEGYZÉS: túl rövid?

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 5th Július 2016, 12:03



Tesókám *-*


Nem gondoltam, hogy ilyen nagy vagy leginkább, hogy ilyen fajta balhé lesz ebből. Mármint, igen tudom, hogy el kellett volna mondanunk , csak nem hittem volna, hogy ennyire a szívére veszi majd  Dante a dolgot. Minden esetre lesz majd egy komoly elbeszélgetésem Aleccel amiért képtelen volt elmondani Danténak a dolgot, viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő számoljon be róla. Ha rajtam múlott volna már régen tudná. Jó tudom nem hibáztathatom Alecet, de akkor is, be kell, hogy ismerje, hogy ebben a helyzetben nem volt túl férfias a gyávasága. Szóval ja és én most miatta szívok. De ahogyan a gondolat felötlik benne, rájövök, hogy nem tudom vajon Dante hogy fogadta a dolgot amikor elmondta neki. Mármint... szemtől szemben. Lehet, hogy jól elp*csázta...
A gondolatra kissé megfeszülnek a tagjaim, aztán félre teszem a gondolatot, sejtvén, hogy nem ez a megfelelő pillanat, hogy Alec miatt aggodalmaskodjak. Még is csak a legjobb barátja, biztosan csak amolyan pasis macsóskodás volt aztán ennyi. Legalábbis ezzel nyomom el a kellemetlen aggodalmas érzést magamban.
- Hát én se...- Kuncogok bele röviden a mellkasába. Igazából pontosan tudom, hogy miért szeretjük mind a ketten Alecet. Mert mind a kettőnk hisztis természetét remekül tudja kezelni. És hát évekig volt mind a kettőnk lelki szemetes ládája egymással szemben, és az ügyeink kisimításában is mindig segített. És milyen érdekes, hogy most meg miatta van balhé. Többek között miatta.
A nyakába csimpaszkodva kérek tőle bocsánatot, mert bár sokszor idegesítem fel, és szeretek az idegein táncolni, azt nem szeretem ha fájdalmat okozok neki. Mert ha csak szimplán bosszantom az más, ha viszont megbántom... nem szeretem megbántani.
Persze azt nem mondja, hogy megbocsájt, amiből arra következtetek, hogy még hallgathatom ezt egy darabig. Végül egy sóhajjal hagyom, hogy eltoljon magától. És nem, egy csepp kedvem sincsen edzeni, de hát ezek után milyen gáz lenne már ha megmakacsolnám magamat. Ismét feltör belőlem egy apró sóhaj, s lemondóan bólintok. Elkapom a felém dobott fáslit, de még mielőtt a kezemre tekerném, a táskámhoz lépek és előveszek egy zsepit, hogy kitisztítsam az orromat. De hiába , ettől még utána sem érzem, hogy tisztább lenne és megfelelően kapnék levegőt. Na mindegy...
Pár zsebkendőt a nadrágom gumija alá tűzök, hogyha kell akkor kéznél legyen, majd elkezdem feltekerni a kezeimre a fáslit. Nem mondom, hogy profi vagyok benne, de azért már ügyesebb. Persze nyilván tovább tart, mint Danténak, főleg amikor már az egyik kezem készen van.
- Na jó, készen vagyok.-Nem mondhatom, hogy túl lelkes vagyok a feladattól, de elismerem, hogy hasznos lehet. Meg jelenleg amúgy sem akarok vele össze veszni, még egyszer...
Ügyesen felveszem az alapállást, várva, hogy elkezdjük a kínzásomat...







SZAVAK SZÁMA: 283 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 8th Július 2016, 16:00



Porcellino


Miután sikerül leküzdenem a pár pillanatnyi kellemetlenséget, amit éreztem az egész helyzettel kapcsolatban összeszedem magam. Még csak az kéne, hogy itt iruljak-piruljak a húgom szavaira. Úgyhogy megköszörülöm a torkomat, kihúzom magam és arra kérem fel, hogy folytassuk az edzést. Amit persze eleinte azért kezdtem el, hogy jól szétverhessem, annyira mérges voltam rá. Bár még most sem vagyok teljesen nyugodt az indok teljesen megváltozott. Mert mélyen tudom, hogy Jasnek erre szüksége van. Nagyon is. Az elmúlt negyven évben hagytam, hogy elszórakozgasson, ahogy egy fiatallánynak szokás a középiskolai és egyetemi évei alatt. Azonban mostanában olyanra fordult a helyzet, hogy nem engedhetjük meg magunknak még az egy percnyi lazsálást sem. Úgyhogy igen, edzeni fogom a húgomat és edzeni fogom keményen. Akármennyit is nyavalyog. Ezzel azt hiszem még Alec is egyetérthet… Összerándulok a gondolatra: Alec és Jas. Nem, még túl korai.
Veszek egy mély lélegzetet és sas szemekkel figyelem, ahogy feltekeri a fáslit. Amikor bejelenti, hogy kész van és felnéz biccentek egyet. Megteszi. Majd csípőre teszem az ökleimet mindkét oldalon, és terpeszben megállok a matrac közepén.
- Lehetne, hogy kicsit jobban grimaszolj és még inkább ne tűnj lelkesnek? - lemondóan rázom a fejemet. - Az feltüzeli a harci kedvemet. - Sóhajtok. - Tudod, Jas, hogy fontos… - Aztán végül nem mondok mást, mert úgy gondolom felesleges, akárhányszor is nyomom az arcába.
Ideje, hogy inkább elverjem a seggét.
- Oké. Szóval - odamegyek hozzá és megigazítom kicsit a szemei előtt a kezeit, amiket erősen ökölbe nyomok. - Tartsd erősen, és mindig a szem előtt, ne felejtsd! Védd az arcod gyengébb részeit.
Ezután mellé lépek és kezemet a hátára téve a gerincét is kiegyenesítem. Egyéb szabályokat magyarázok neki. Próbálok egyszerre érthető és lényegre törő lenni. Miután elmagyarázom a lábát hogyan helyezze, felállok, ellépek tőle és vele szembefordulok.
- Most máshogy csináljuk, mint a múltkor. Remélem, emlékszel még… - somolygok, aztán közvetlen elé állok, a szemeibe nézek a felhúzott ökleim felett. - Te támadsz!
- Ez puhány volt! - szólok rá rögtön az első ütése után. - Erősebben Jas! Amilyen erősen csak tudod! Tudom, hogy képes vagy rá! Én pedig nem fogok szét esni - vetek rá egy csibészes mosolyt, majd nem olyan erősen, de én is megütöm, hátha kicsit felhergelem vele. - Na, gyerünk, te nyámnyila!
Ééééés a következő egy, másfél óra ezzel telik. Én állok, védem az ütéseket, magyarázok neki hol üssön, milyen erősen, hogy tartsa a kezét, néha rákiabálok, de amúgy nagyrészt inkább csak oktatom. Ő pedig igyekszik és izzad. Már majdnem büszke is vagyok rá. Főleg, ha nem is nyávog mellé, hogy itt fáj vagy ott fáj. Addig folytatom, amíg kipurcanva fel nem tartja a kezét, hogy álljunk meg.
- Rendben, szünet! - jelentem be, majd elnevetem magam, amikor ellenkezni próbálna. - Csak vicceltem. Mára végeztünk - mondom és meglököm a vállammal az övét. - Jó voltál - mondom csendesebben, visszafogott elégedettséggel a szemeimben.
Aztán odadobok neki egy flakon vizet. Én is magamhoz veszek egyet és leülök a földre elkezdve lecsavarni a kezemről a kötést. Egy pár pillanatig csak azt bámulom, mintha teljesen belemerültem volna… azonban a gondolataim máshol járnak. Ha nem hagy itt egy forró fürdőért szempilláim alól pillantok fel rá.
- Szóval… te és Alec? - Kérdezem majdhogynem őszinte érdeklődéssel. Csak a még fel nem dolgozott fájdalmam vet rá kis sötétséget. Megrázva a fejemet, hátradőlök és megtámasztom magam két tenyeremen, úgy nézek rá. - Mit eszel rajta?



SZAVAK SZÁMA: 556 | MEGJEGYZÉS:

Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
67
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 15th Július 2016, 22:43



Tesókám *-*


Hát mit mondhatnék? Nem vagyok a szorgalom mintapéldánya, de hát ezt tudjuk. Nem vagyok oda természetesen az ötletért, hogy edzeni kell. Soha nem is leszek valószínűleg, bármit is vár Dante. Igazából az is mindegy, hogy mit mondd, sajnos nem vagyok olyan alkat, mint ő. Én nem szeretem ha megütnek, meg fájdalmat okoznak, akár csak egy kicsit is. Eléggé rosszul tűröm. Szóval jah fancsali képet vágok, de ahogyan beleköt a dologba, mert persze miért ne tenné szóvá, hogy nem tetszik neki az arckifejezésem, akkor magamra erőltetek egy álságot, lelkes mosolyt. Na persze tudja, hogy nem őszinte, ahogyan én is, de pont ezért csinálom.
- Éljen az edzés huhú! Így jobb?-Így se úgy se fogom megúszni, szóval felveszem az alapállást vagy mit és felkészülök a hosszú percekig tartó szenvedésre. Mert ugye koncentrálni is kellene...Úgy egyenesíti ki a hátamat mintha görbén tartanám magamat, pedig én nem szoktam görbe lenni. Türelmetlenül sóhajtok, de azért figyelek nagyon, csak hát nem lehet egyszerűen hallgatni, csendben. Az nem én lennék. Aztán, ahogyan minden végtagom a helyére kerül, természetesen csak arra a pár másodpercre míg egy helyben állok és nem kell megmozdulnom, mert utána úgy sem fogok már arra figyelni, hogy tartom a lábamat. Hanem inkább majd arra koncentrálok, hogy Dante minél kevesebbszer találjon el.
Szinte már össze húzom magam úgy várok, hogy honnan fog érkezni a támadás, de persze nem az van mint múltkor amire már felkészültem lélekben. De nem ám. Egy pár másodpercig értetlenül csak pislogok rá, majd elsütök egy gyenge próbálkozást... Bár inkább ne tettem volna, bár inkább vetettem volna bele magam a feladatba a tőlem megszokott lendülettel, a meglepett puhatolózás helyett, mert akkor nem lett volna oka rá, hogy kigúnyoljon. Veszek egy mély lélegzetet mielőtt újra megpróbálnám kiütni a bátyámat, amolyan na jó akkor "csak azért is" hozzáállással. Persze tudom, hogy körülbelül annyi esélyem van, mint egy hangya fingnak nagy szélben. Na mindegy próbálkozni azért lehet...
Szóval próbálkozom, keményen... és tényleg komolyan véve az edzést, hogy legalább egyetlen egy ütést be tudjak neki vinni. Csak egyet! Egy rendes és tisztességes jobbost az arcába! Olyan jó lenne! Érzem, ahogyan izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni a homlokomon, ahogyan telnek a perek. De nehezen adom fel a lehetőséget, hogy bevigyek egy ütést a testvéremnek csak éppen az a baj, hogy én eléggé fáradok a légzésem már szinte nem is nevezhető annak, sokkal inkább valami sípolásnak.
És hát hosszú próbálkozás sorozat után a végén még is kénytelen vagyok feladni, amikor már a saját nyálamat sem vagyok képes lenyelni. Feltartom a kezemet abban reménykedve, hogy megkegyelmez és nem hajszol tovább. Rátámaszkodok először a térdemre, ahogyan leteszi a kezeit, majd rájövök, hogy állni egyáltalán nem kényelmes ezért egyszerűen eldőlök a tatamin. Halk nyögés szakad fel belőlem, ahogyan közli, hogy akkor szünet... én arra gondoltam, hogy most, hogy feladtam abba is hagyhatnánk.
A vizet nagy nehezen ugyan sikerül elkapnom, de nem érzem azonnal magamban az erőt az ivásra, sokkal inkább a ziháló fekvés jön be.
A csend a szobára telepedik, illetve a sípolásomat azt lehet hallani, de nem beszélgetünk, neki nincs mondanivalója talán, nekem meg erőm nincsen megszólalni.
- Ühüm... Én és Alec...- Válaszolok hanyagul még mindig az oxigén hiánnyal küzdve, rettegve attól, hogy hiperventillálok, vagy éppen meg fogok fulladni. A kérdését hallva halk kuncogás szakad fel belőlem.
- Nem tudom, és te?- Kérdezek vissza arra utalva, hogy neki meg a legjobb barátja Alec.
Persze az nem ugyan az, de akkor is, aztán ráveszem magamat, hogy felüljek és ránézzek, majd ügyesen lecsavarom a kupakot a vizemről miközben beszélek.
- Komolyan nem tudom... de évek óta kerülgetjük egymást, de van az a pont amikor már felesleges tagadni a nyilvánvalót. Azt hiszem a távollétem mind a kettőnknek egyfajta megvilágosodást jelentett ilyen téren.-Vonom meg a vállamat, arra utalva amikor elraboltak ezért nem találkozhattunk. Majd belekortyolok a vizembe. És csak ezután kezdem letekerni a fáslit a kezemről.
- Talán ha nem kerülök a vámpírokhoz akkor még mindig játszanánk, a mi csak barátok vagyunk és nem jelentünk egymásnak többet játékot.- Amit mellékesen évekig sikeresen kiviteleztünk is.





SZAVAK SZÁMA:648 | MEGJEGYZÉS: ...

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve: 4th Szeptember 2016, 19:25



Porcellino


Megforgatom a szememet az okostojás megjegyzésére, de ezúttal nem válaszolok. Nincs értelme vitába keveredni ezen, amikor dolgunk van. Pedig amúgy biztosan visszaszólnék neki, már csak megszokásból is. Mindig is így éltünk egymás mellett és azt hiszem ez most már soha nem fog megváltozni. Hacsak nem növünk fel.
Ez a gondolat megmosolyogtat, és majdnem elnevetem magam edzés közben, de még időben sikerül valahogy összeszednem magam. Helyett inkább összevonom a szemöldökömet, és felhívom a figyelmét egy hibás lépésre. Csak hogy jobban megjegyezze a dolgot, nemes egyszerűséggel beakasztom a lábamat a bokájába és kibuktatom.
- Gyerünk! - próbálom feltüzelni, aminek igazán nem kell nehéznek lennie. - Emeld fel azt a nagy segged, porcellino! Mutasd meg mit tudsz! Még egyszer!
Azzal ismét beállítom magunkat a harci állásokba. Meglepetésemre ezúttal tényleg komolyan veszi. Nem tudom, hogy végülis tényleg sikerült felpumpálnom rá, vagy csak egyszerűen elhatározta magát, esetleg valami más jár a fejében. Én csak elégedett vigyorgok a végre határozott ütéseken, amiket kapok. Néha vissza adok én is egy-kettőt, de csak, hogy eléggé fenntartsam a figyelmét. Éppen ebből a szempontból folyamatosan beszélek is. Rászólok, hogy mit hogy csináljon és tudom a végére, hogy már ki nem állhatja, de nem állunk meg.
Egészen míg végül fel nem tartja a kezét, és látom rajta, hogy most már teljesen ki van. Testét izzadságréteg borítja szinte mindenhol, és alig kap levegőt. Szinte látom, ahogy az izmai megfeszülnek a megerőltetéstől. Elégedetten bólintok és végül elrendelem, hogy befejezzük.
- Az más! - kapom fel a fejemet rögtön, hőbörögve. - Én nem dugom le a nyelvemet... Ótejóég! Ne is... ezt inkább felejtsük is el, hogy megjegyeztem - mormogom, és azon vacillálok, hogy érdemes lenne-e, ha most az ásványvízzel mosnám ki a szememből ezt a fantázia képet.
- Nőként biztosan... más milyen - teszem hozzá még, próbálva megtalálni a megfelelő szavakat, hogy kifejezzem magam. De hát nyilván nem sikerül.
Közben nem nézek rá, hanem kitartóan fixorozok egy repedést a falon. Még mindig túlságosan az elevenembe vágott a téma. Egyúttal viszont túlságosan kíváncsi is voltam, hogy csak úgy szó nélkül hagyjam az egészet. Úgyhogy... igen, tudni akartam, hogy erre mit válaszol a húgom. Nem csak ő miatta... Alec miatt is.
Aztán összerándulok, amikor egy másik fájó témát említ meg. Lehorgasztom a fejemet, és a lábaim közé bámulok. Nézem, ahogy az izzadság cseppek végigfolynak az előre eső hajtincseimen, majd lepottyannak a matracra. A torkom szoros csomóban van. Nem tudom mit mondjak, csak azt tudom, hogy kéne valamit. Egyszerűen azonban nem tudom megfogalmazni azt, amit most érzek. Esküszöm néha úgy érzem az elrablás engem jobban megviselt, mint a húgomat. Persze, tudtam, hogy ez ostobaság, és ő is megküzd a saját démonaival mindennap azóta. Csak erősnek próbálja mutatni magát, vagy... más okból, de nem beszél róla, nem adja jelét, hogy még mindig kísértené a helyzet.
Így mivel szavak nem jönnek ki a torkomon, felállok. Lassan lépkedek oda hozzá, megvárva, míg iszik a vizéből. Aztán odatérdelek elé és kezembe veszem az arcát. Egy ideig csak bámulom. Őt. Az arcát. A szemeit. Anya szemeit. A pillanatok meghitt csendbe torkollanak. Majd lehunyom a sajátjaimat. Magamhoz húzom és szorosan ölelem.
- Sajnálom - motyogom a fülébe és beszívom az illatát, legyen akármennyire is zavarban emiatt.
Majd mielőtt még túlságosan feszültté válna a helyzet arrébb húzódom. Hirtelen mondhatnékom támad, de... aztán mégsem tudom kipréselni a szavakat. Örülök, hogy megtaláltátok egymást. Viszont... nem vagyok benne, hogy most még teljes szívemből, őszintén közölhetném ezt a szemébe. Úgyhogy várok még.
Bólintok és felállok.
- Megyek lefürdök. - Felveszem a vizemet. - Ajánlom, hogy te is tégy így mielőtt bárkinek a közelébe mész. Bűzlesz! - fancsalkodtam, majd jót rötyögve magamban kiléptem a teremből.



SZAVAK SZÁMA: 596 | MEGJEGYZÉS: köszönöm a játékot!

Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Edzőterem ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Edzőterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott edzőterem
» Edzőterem
» Önvédelmi edzőterem
» Edzőterem
» Edzőterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül :: Szomszédságok :: "Elhagyatott" kastély-
Ugrás: