Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Alec Vasquez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Alec Vasquez ; Elküldve: 18th Június 2016, 10:28





Alec Vasquez


Alec?

USA

1948 | szeptember | 20

24(65)

Vérpárduc

Pub vezető

Jackson Rathbone



ÁTVÁLTOZÁS: 1965-ben történt

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: Szenvedélybetegségemet leszámítva majd' kicsattanok, bár néhány évtizede már tiszta vagyok, aki egyszer függő volt az örök életében az marad.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.:Olyan mélységek után, amiket én megjártam nem tartom magam ítélkezésre kompetens személynek. Nagy egyenlőség párti vagyok. Még az áruló leopárdokat sem gyűlölöm, együtt érzek velük, szánom őket, de ezeket a gondolatokat általában megtartom magamnak.
HOBBI: Hajtom a nőket, megszállott reggeli kocogó vagyok és igazi gitár virtuóz, nem mellesleg pedig egészen kiváló szakács, gondoltad volna?

VÁGYAK, ÁLMOK: Egyszerű fiú vagyok, egyszerű vágyakkal. Szeretnék sikeres lenni abban, amit csinálok, szeretnék egyszer majd egy szerető családot, és élvezni az életem, míg tehetem, úgy hogy közben nem veszítem el önmagamat.
FÉLELMEK:  Félek, hogy egyszer újra túl nagy lesz a kísértés, és akkor én képtelen leszek ellenállni. Félek, hogy elveszítem azokat, akik fontosak nekem, félek, hogy haszontalannak találtatok.

ERŐSSÉGEK: Jó a humorom, jól kezelem a konfliktusokat, az emberek könnyen nyílnak meg előttem. Jól vág az eszem és végtelenségig lojális vagyok a falkámhoz.

GYENGESÉGEK:Időről időre problémák akadnak az önuralmammal. Nehezen viselem a veszteséget, hajlamos vagyok befordulni, és ha ez megtörténik igen nehezen tudom magam mögött hagyni ezt az állapotot. Áldott jó lelkem és a nagy szám is sodort már bajba, hogy melyik többször magam se tudom. Álmodozó természetem miatt gyakran vagyok kénytelen csalódni.  
SZÜLŐK: Sabine Gaiman | meghalt | rég volt már, nem szívesen emlékszem vissza azokra az időkre
Fernando Vasquez  | a szemem láttára ölték meg | durva ember volt, sosem álltunk egymáshoz túl közel.

TESTVÉREK: Peter Vasquez | meghalt | őt is utolérte a halandók végzete, remélem boldog volt. Egykor nagyon szerettem.  

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: Dante Grey | 68 | él | az alfám, akit testvéremként szeretek, barátságunk az egyik legértékesebb dolog az életemben.
Jasmine Grey | 64 | él | Dante bajkeverő hugicája, a falkám tagja, mindig kész vagyok meghallgatni aktuális agymenéseit, és még a falat se kaparom közben.
Carolnie McAdams | 62 | él | Nagy rajongója vagyok, de sajnos az érzés nem kölcsönös.
HÁZIÁLLAT: ha nincs akkor ezt is kitörölheted!


ELŐTÖRTÉNET/SZJ PÉLDA:  Tavasz, 1955:
Anyám szigorú tekintetét látva azonnal lerúgom lábamról sáros cipőmet, amint átlépem házunk küszöbét. Szerény körülmények között élünk, de én sohasem ismertem mást, nekem a kis konyha a kopott edényekkel, a rozsdás fürdőkád, és az egyenetlen padlón heverő foltos matracok jelentik az egész világot. Már hét éves vagyok, és magasabb, mint sok kilencéves, és anya szerint annyit eszem, mint egy felnőtt férfi. Üres gyomrom most is panaszosan kiállt ételért, csodálom, hogy a foltos ablaküvegek bele nem remegnek.  
- Nana, előbb kézmosás fiatalember!- mosolyog rám anyám, én pedig morgolódva pattanok fel az asztaltól, hogy mancsaimról lemossam a mocsok nagyját. Mire visszaérek az asztalhoz, azon már ott illatozik a finomfőzelék, alig várom, hogy neki eshessek. Anya arról faggat, milyen volt a napom, én pedig az ételt falom, ami égeti a nyelvem, mert túl türelmetlen vagyok, hogy kivárjam míg elhűl. Alig négy kanállal sikerül belapátolnom, mikor meghallom a bejárati ajtó nyikorgását. Apa hazajött, amint meglátom bizonytalan jártát, fátyolos tekintetét gyomrom egyből nem kívánja úgy az ételt. Gyorsan történik, mindig olyan gyorsan. Haza jön, nem tetszik neki valami, most éppen az, ahogy ránézek, és dühöngeni kezd. Anya csitítgatni próbálja, erre ő durván megragadja a karját.
- Alec, vidd ki az öcsédet játszani.- anya sír, én habozok, de végül a főzelékbe ejtem kanalamat és szaladok, felkapom testvéremet a földről, aki bőgni kezd, mert kiesik a kezéből a játék katonája.
- Ccss..- duruzsolom fülébe, miközben mezítláb rohanok vele a pajtába, a lábam hangosan cuppog a sárban, a ház felöl edénycsörgést hallok és anyám sikolyát. Most már én is sírok.


Nyár, 1965:
Anyámmal és Peterrel a konyhaasztalnál ücsörgünk, odakint vihar tombol, orkánerejű szél ostromolja kicsi házunkat. A mennyezetről víz szívárok alá, melyet fémtálakkal igyekszünk felfogni. Anya aggodalmasan pislog az ajtó irányába, apa még nem ért haza. Peter kártyapaklit tesz az asztalra, játszani kezdünk, közben a villámlások és a dörgések közti másodperceket számláljuk. Tizenhét, tizenöt, a viharszeme egyre közeleg. Tizenhárom, kilenc. Kivágódik az ajtó.
- Sabine rejtőzzetek el! Alec hozd a puskámat! – apám túlkiabálja a vihart, csurom víz, türelmetlen tekintetét rám veti.- Most a szentségit!- dörren rám, de én képtelen vagyok mozdulni attól, amit tekintetében látok, még soha nem láttam félni. Félelmet kelteni annál inkább. Anya a szobába ment Peterrel, de én mindig csak egyhelyben ácsorgok.
- Te haszontalan fattyú!- indulna el ő maga a fegyverért, de az ajtó kivágódik mögötte. Magas férfi lép át a vízfüggönyön, sötéthaja koponyájára tapad a nedvességtől, bőre napbarnított, vállai szélesek, mozgása könnyed, mégis a tekintete az, ami nem ereszt, azok az aranylóan fénylő szemek és különös pupillák, melyeket egy pillanatra rám szegez. Ekkor futni kezdek, leakasztom apám puskáját a falról, hiába anyám minden könyörgése, a fegyver most is töltve van, mint mindig. Mire visszaérek a lény már apám fölé görnyed, karmai veszélyes közel kerülnek atyám torkához. Sosem láttam senkit, aki fölé kerekedhetett volna, most a padlón fetrengve olyan szánalmas látványt nyújt.
- Lődd le, Alec! – kiabálja kétségbeesetten, s én felemelem a fegyvert, csövét a teremtményre szegezem. – Lőjjél Fiam!- ordítja apám, az idegen férfi rám emeli tekintetét. Remegő ujjam ott ül a ravaszom, egy apró mozdulat, csak ennyi kell és megmenthetem, de én ehelyett leengedem a fegyvert. A macskaszerű lény nem habozik tovább, elmetszi az öregem torkát. Figyelem, ahogy a sötétvér a padlóra és arcomra spriccel, hallom a hátborzongató hörgést, és tudom, hogy szörnyű dolgot tettem, de csak azokat a szörnyűségeket látom magam előtt, amit ő követett el a családom, a családja ellen. Csendben figyelem, ahogy elvérzik, nem gondolkozom a következő lépésen, nem gondolok a holnapra, megragadok a pillanatban, míg apám szenvedő vonásait meg nem dermeszti a halál. Vége van. Vérfoltos arcomra groteszk vigyor ül ki, míg nem tudatosul bennem, hogy a szörnyeteg még itt van. Nem engedhetem őt anyám és öcsém közelébe kétségbeesetten sújtok a puskatussal felé, majd kirohanok a házból remélve, hogy a nyomomba ered. Nem kell csalódnom. Az esőt, mintha dézsából öntenék, alig kapok levegőt, belefolyik a szemembe, szinte megvakít. Hallom, hogy ott van mögöttem, elkaszálja a lábamat, és én elterülök a sáros földön. Nedves föld kerül a számba és a szemembe, megragadja a vállamat és a hátamra fordít, hogy a szemembe nézhessen. Azt gondolom itt a vég. Küzdeni próbálok, de erősebb nálam, egy kezével könnyedén leszorítja, mind két karomat, miközben szabad balját a szájához emeli. Az esőtől és a sártól nem látok semmit, fogalmam sincs mit művel, míg szét nem feszegeti ajkaimat és kezét a számba nem dugja. Vér fémes ízét érzem a nyelvemen…
1965-2014:
Három hét telt el gyötrelmek közepette a támadó, azóta nem hallatott magáról, hogy magamra hagyott a vihar közepén. Megkönnyebbültem, nem tudtam miért kímélte meg az életemet, de hálás voltam neki. A hátborzongató eseményeket már-már angyali csodának véltem. Apám halott volt, mi pedig éltünk, úgy hittem új élet veszi kezdetét, egy boldogabb, szabadabb jövő. Aztán eljött az első telihold, és kezdetét vette az őrület. Szörnyeteggé váltam, és képtelen voltam uralkodni magamon. Elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Próbáltam küzdeni a bennem rejlő vadállat ellen, de mindhiába. A gondolat, hogy akaratomon kívül kárt tehetek szeretteimben elüldözött otthonról. Egyik napról a másikra éltem, létezésem nem volt több, csupán véget nem érő kín, melyet csak a különböző tudatmódosító szerek tudtak elviselhetőbbé tenni. Előbb ópium, majd heroin függő lettem. Úgy hittem ez az egyetlen módja, hogy megfékezzem, elgyengítsem a szörnyeteget, és hogy megszabaduljak az engem gyötrő emlékektől. Biztos vagyok benne, hogy már nem lennék életben, ha nem talált volna rám Dante, ha akkor nem karol fel, emel ki a mocsokból már végeztem volna magammal, de ő utat mutatott nekem. Segített elfogadni új énemet és megtanította miként tarthatom kordában. Neki köszönhetően új emberré váltam, és most eljött az idő, hogy én legyek az ő segítségére ezekben a viharos időkben, csak remélni merem, hogy kellően erős vagyok hozzá, hogy elbírjam ezt a terhet, leküzdjem a kísértést, s így egy nap talán tényleg újra rám ragyog a nap.


Vissza az elejére Go down
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Re: Alec Vasquez ; Elküldve: 18th Június 2016, 10:41


Elfogadva!
Juj, de örülök neked *-* Biztosan Dante is kicsattan majd! Nagyon tetszett az ET-d, jaj szegénykém Sad Mi lelki sérültek tartsunk össze Razz Ha akarod ha nem, egy játékod majd az enyém Very Happy A rendszert ismered gondolom! Jó játékot ^^

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
Alec Vasquez
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vérpárducok-
Ugrás: