Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
Cat & és a kandúr
24th Október 2017, 23:58
írta: Damien Tecuaneztli
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Tristan Black

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Tristan Black
vérfarkas kölyök

avatar

. :

Posztok :
6
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Businessman; illegal box fighter
. :




Tárgy neve: Tristan Black ; Elküldve: 10th Június 2016, 16:35





Tristan Black


'Igen, uram!'

UK, Essex

1982. 05. 01.

34 év

újabban vérfarkas

üzletember, boxoló

Jamie Dornan



ÁTVÁLTOZÁS: pár hónapja történt, az egyik titkos, tiltott box mérkőzés után.

RANG: vérfarkas kölyök.

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: bipoláris zavarokkal küzdök, és újabban kiszámíthatatlan időpontokban vérfarkassá változom. Egyébiránt semmi bajom.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: meg sem lepődök, hogy vannak mások is. Majd kiderül...

HOBBI: futás - reggel és este -, különböző harcművészetek, box, olvasás, sakkozás, utazás.

VÁGYAK, ÁLMOK: nincs időm ilyen ostobaságokra.

FÉLELMEK: hogy kiderül, hogy mivé váltam. Hogy elkapnak, miközben egy ilyen tiltott box mérkőzésen veszek részt. Hogy a tiltott box meccsek egyikén kiderül, hogy 'csak egy öltönyös piperkőc' vagyok - és agyonvernek, már csak azért is, hogy honnan jöttem, és ki vagyok valójában.

ERŐSSÉGEK: alapvetően jószívű vagyok, de ezt a pozitív tulajdonságomat nem mutatom ki túl gyakran. Sokszor adakozok alapítványoknak. Nem vagyok pénzmániás, nem vagyok a pénz-, vagy a pénzen vett dolgok rabja. Éleselméjű vagyok, gyorsan tanulok, gyorsan reagálok az eseményekre. Magabiztos vagyok és gyakorlatias, a munkámat mindig időben végzem el, összeszedett vagyok, olyan ember, akire lehet számítani, akire lehet építeni. Megbízható és hűséges típus vagyok. Segítőkész, támogató, gondoskodó, védelmező és együttérző személynek vallom magamat, még, ha ezt nem is éreztetem másokkal.

GYENGESÉGEK: rendkívül önfejű vagyok és makacs. Zárkózott - és távolságtartó vagyok, nem beszélek túl sokat. Elfojtom az érzelmeimet és az érzéseimet. Olykor túlságosan merev és komoly vagyok. Imádom kontrollálni a dolgokat és az embereket. Versenymániás vagyok, mindent megteszek a győzelemért, és gyűlölök veszíteni, nem is viselem túl jól. Roppantul lobbanékony vagyok, soha nem lehet kiszámítani, hogy mikor kattanok el, és borulok ki.

SZÜLŐK: Christopher Black, halott - az apám. Nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Nagyon elfoglalt ember volt életében. Az ő apja haldokló, hanyatló vállalatát akarta feléleszteni - és sikerült is neki. Ennek az volt az ára, hogy hanyagolnia kellett a feleségét, és a három gyerekét. A pénz persze soha nem hiányzott: elit iskolákba járatott minket, drága hobbikat űztünk, mint, amilyen a lovaglás, a vívás, a vitorlázás.
Aztán meghalt, a vállalatot pedig egyetlen fiára hagyta - rám.
Claire Black (née Everett), 55 év, él - az anyám. Díszfeleség volt apám oldalán. Soha nem szállt be a cég dolgaiba, pedig könyvelő volt. Aztán anya lett, már, ha lehet annak nevezni. Általában nevelőnő vigyázott rám és a testvéreimre. Jelenleg New Yorkban él, valami ostoba divatlapnál dolgozik - nem könyvelőként, fogalmam sincs, hogy mit csinál ott, tulajdonképpen.

TESTVÉREK: Bette és Dot Black, 30 évesek, élnek - az iker húgaim. Teljesen egyformák. Olyan, mintha egy külön világban élnének, ami csak az övék. Ebből adódóan eléggé magányos gyerekkorom volt.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: tudtommal nincs más.


ELŐTÖRTÉNET:
Először: a színek.
Aztán: az emberek.
Általában így látom a dolgokat.

Először valami fehér látható. Vakító fehér.
Hirtelen döbbenek rá valamire, és egy sikoly csurog le a levegőben. Az egyetlen hang, amit ez után hallok, az a saját lélegzetemé. A vörös ízt szopogatom a számban, majd a földre köpöm.
Mindenki áll, és játszanak egy múló szekundum erejéig a csenddel.
Aztán ordítás. Aztán üvöltés. Aztán dörgés – taps, trappolás, falak ledöntésének kísérlete, talán egy kisebb méretű dob -, mintha a szívük egy emberként dobbanna. A húsmassza egyszerre mozdul.
A tömeg tehát azt teszi, amit a tömegnek tennie kell.
Hirtelen önti el elmémet a düh és a harag pusztító elegye. Kezeimet ökölbe szorítom, és lehunyom a szemeimet. A világ körülöttem elnémul, és nem marad egyéb, csak a mögöttem álló férfinek a szívdobbanásai. A pulzusa az egekben. Zihálva liheg. Szinte hallom, amit érzek: a verítékcseppeket, amint bőrén utat törnek maguknak. Pattanásig feszülnek az idegei, az izmai. Fogait összekoccantja, állkapcsát megfeszíti.
Előre lép, és támad.
Tenyerét a koponyámra akarja fektetni, hogy egy jól irányzott mozdulattal a homlokomat, a küzdőteret, a nézőtértől elválasztó kordonnak vágja – kegyetlenül, erőből. Nem zavarná, ha meghalnék.
Kit zavarna?
Megszületünk. Élünk. Meghalunk. Ez az élet rendje. És, mióta kitörtem a komfortzónámból, annyi idő után, igazán éltem.
Ez előtt neves iskolák padjait koptatta. Modernkori nemesek módjára éltem. Drága hobbikat űztem.
Az arany ifjak életét éltem. Aztán apám trónusa lett osztályrészem, ez a magányos piedesztál, ami csak rám várt.
De ez nem az az élet, amire mindenki áhítozva vágyakozik. Ez az élet leláncol, béklyókba ver. Nem élet az ilyen.
Véletlenül találtam rá az élet szennyére, pár hónappal ezelőtt. És ez lett a vesztem. Ez lesz a vesztem. Így, vagy úgy, de egy nap majd megbánom ezt is. Ahogyan azt is megbánom majd a halálom pillanatában, ha nem így élek. Nincs középút.
Feszült voltam. Ideges. Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. Mivel vezethetném le azt a dühöt, ami ereimben pulzált. Ide vezetett az utam, ez lett a sorsom, így kellett lennie.
Tényleg így kellett lennie? Mi lett volna, ha mégsem vetődök erre? Mi lett volna, ha inkább hazamegyek? Minden máshogyan alakult volna.
Először még csak fogadtam az utcai harcosokra. Nem nyertem sok pénzt, sőt, igazság szerint eléggé veszteséges volt csak fogadni, és nem játszani.
Aztán, egy nap, a semmiből, a nemes ifjúról lepattogott az arany. Helyét átvette a veríték, a por, a vér, a nyál, a doh, a hamu, mások lélegzete tapadt a bőrömre, a kifújt levegőjüket szívtam be.
Frenetikus volt.
Teljes mértékben elengedtem a haragomat, és mintegy gyilkos áradatként, vagy pusztító viharként zúdítottam az ismeretlen, névtelen idegenekre. Kaptam én is eleget, megvertek, szétvertek, belém rúgtak.
Beharaptak. Fogalmam sincsen, hogy ki, és miért, de megtörtént.
Kontrollálhatatlan bestiává tört.
És most rajtam a sor. Egy valamit megtanultam, mióta ez vagyok. Mióta ez a valami itt van bennem. Nem szabad a sebeinket nyalogatni, és a Napra várni, hogy felbukkanjon a horizont mögött. Nem szabad hagyni, hogy belénk mélyessze valaki a fogát – ha mégis, vissza kell harapnunk. Vissza kell ütni.
Mint itt.
Mint most.

Jobb karom összes izmát megfeszítem, és úgy lendítem a támadóm felé, akit pont arcon vágok. A vére az öklömre tapad. Megtántorodik. Még egyet beverek neki. És még egyet. És megint, és megint, és megint.
Addig ütöm, amíg elfelejtem, hogy akár... meg is halhat.
El is feledkezem magamról.
Vakfolt.
Sötét, hideg, számító üresség.

És a vakító fény.
Állatias morgás tör fel torkomból.
Mellkasom hevesen emelkedik és süllyed.
Leállok, mert leállítanak.
Kiszakadok a kezek szorításából, és az utcafront felé veszem az utat. Kiveszem a cigarettát egy nő szájából. És megfogadom, hogy többet nem jövök vissza.

Zúzott, véres roncs vagyok.

Apró sóhaj szökik ki ajkaim résén. Megpihenek a színekben.
Fekete. Sötétzöld. Barna.
Két cseppnyi, azúr színű ég.
Cseresznye – az ajkai.

Csendes töprengésbe süppedek, miközben beszél hozzám. Hagyom, hogy a hangja simogasson, hogy még sokáig visszhangozzon a fejemben, ha már nem lesz itt.
- Mr. Black? – ez vagyok én. Felkapom a fejemet, és kérdőn nézek rá. – Minden rendben? Mi történt a kezével? – kérdezi, állával szelíden a friss sebek felé bökve.
Nem akarom, hogy lássa azt az énemet, hogy megismerje azt az embert. Azt az állatot. Azt a ragadozó, vérszomjas bestiát. Nem akarom, hogy ismerjen.
Megingatom a fejemet.
- Semmi említésre méltó. Hol vannak a kimutatások? – kérdezek vissza szigorúan.

Jocelyn színeit még sokáig érzem. Őt lélegzem be este, nem a verítéket, nem a kiabálást, nem a vörös ízt a számban.


Vissza az elejére Go down
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Re: Tristan Black ; Elküldve: 22nd Június 2016, 15:46


Elfogadva!
Nagyon tetszett a karakterlapod! *.*

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
Tristan Black
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szépségverseny [Event]
» Black Iron Castle
» Képek
» Sorozatbeli karakterek
» Ariane Black

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vérfarkasok-
Ugrás: