Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
Cat & és a kandúr
24th Október 2017, 23:58
írta: Damien Tecuaneztli
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Cicuska aranykalitkája
8th Október 2017, 23:03
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
5th Október 2017, 23:17
írta: Alexis Rowe
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 William Lawrence

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Liam Lawrence
vérfarkas követõ

avatar

. :
I'm immortal. So far.


Olyanok vagyunk mi is, mint az álmok
anyaga: kurta életünk kertje álom.
(...)
Az álom ellentéte mi más is lehetne, mint
egy másik álom?

Sosevolt világ nem létező vándora vagyok: önmagát álmodó álom.

Posztok :
10
Kor :
25
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Senior; bookshop assistant
. :
Optimism means better than reality; pessimism means worse than reality. I'm a realist.


You want to go back
to where the sky was inside us.

▲ Dream
▲ Smells like teen spirit


Tárgy neve: William Lawrence ; Elküldve: 10th Június 2016, 14:52





William Lawrence


Will, Liam

UK, London

1992. 05. 13.

24 év

vérfarkas

végzős egyetemista

Robert Pattinson



ÁTVÁLTOZÁS: hat évvel ezelőtt, London külvárosában.

RANG: flygja/követő.

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: megvagyok.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: a vámpírokra ki vagyok éleződve, ez szerintem érthető, amúgy eléggé lazán veszem ezt a dolgot - is.

HOBBI: imádok olvasni, zongorázni, a szabadban lenni, horgászni és biciklizni. Ezen kívül bírom még a számítógépes játékokat, szeretek zenét hallgatni, filmezni és laza estékre kimozdulni.

VÁGYAK, ÁLMOK: átlagos srác vagyok, átlagos álmokkal. Egy állandó, jó munkahelyet akarok, és építészként elhelyezkedni. Igen, ez minden; nincsenek világmegváltó terveim.

FÉLELMEK: egy családot már elvesztettem, nem szeretnék még egyet. Nem mellesleg a globális felmelegedés-, és az olajkitermelés által veszélyben lévő, óceáni állatok-, és a veszélyeztetett fajok sorsának gondolata is ijesztő.

ERŐSSÉGEK: gyors, találékony és egyenes beszédű embernek vallom magam. Figyelmes vagyok, másokra ösztönzőleg hatok. Jól belátom a lehetőségeket és képes vagyok ezeket mérlegelni. Jó emberismerő vagyok. A rutin untat, ritkán csinálok valamit kétszer ugyanúgy, ezért mindig más érdekel.
Gyorsan felfogok mindent, gyorsan tanulok - és szeretek is.
Elég rugalmas vagyok, és jól alkalmazkodok sokféle feladathoz. Meglehetősen ésszerűek és logikusak a következtetéseim.
Kiegyensúlyozott, ugyanakkor rugalmas ember vagyok, aki nyílt, határozott, hosszú távon gondolkodik, művelt, tájékozott, szeret tanulni, és szereti továbbadni a tudását. Lelkes és élénk vagyok. Az életet lehetőségek sorának tartom. Könnyen átlátom az összefüggéseket, ezért önbizalommal cselekszek. Jellemzően nagyon egyenes vagyok és őszinte. Gyorsan hozok meg döntéseket, és nem vagyok rest szavakba önteni a véleményemet és a döntéseimet mások számára.
Rámenős, innovatív, hosszú távú gondolkodó vagyok, kiváló képességgel, hogy az elméleteket és lehetőségeket szilárd elképzelésekké-, majd tettekké alakítsam.
Idealista vagyok, kitartok az értékrendem és a számomra fontos személyek mellett.

GYENGESÉGEK: soha nem nyílok meg mások előtt teljesen. Eléggé zárkózott személyiség vagyok, aki képes naphosszat beszélni a semmiről - legrosszabb esetben feldobom az időjárás-témát -, de nem vagyok az a lelkizős típus. Még, ha legbelül fájnak is a dolgok, azt nem hozom mások tudtára, helyette elhülyéskedem az egészet. Gondolataim gyakran elkalandoznak, így sokszor, fontos dolgok kerülik el a figyelmemet. Ebből következik eszméletlen szétszórtságom, valamint feledékenységem is.
Alapvetően nyugodt embernek vallom magam, de, ha a családomat, a szeretteimet veszély fenyegeti, azaz váratlan válsághelyzet áll fenn, azt nem bírom, és meglehetősen - meglepő módon - agresszívan léphetek fel a 'támadó' - legyen fizikai vagy szellemi - ellen. Tehát lobbanékony vagyok.
Az esetek többségében nem szegem meg a szabályokat, de szeretek szabad lenni, és azt csinálni, amihez kedvem van. Nem bírom, ha szigorú korlátok közé szorítanak.
Sok esetben nyelem a keserűséget, az indulatot, a jogos panaszt, a sérelmeket - egy ideig. Aztán, mikor már csordultig telt a pohár, az egészet egy váratlan detonáció követ.

SZÜLŐK: halottak.

TESTVÉREK: volt egy nővérem és egy bátyám, de ők is a szüleimmel haltak.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: Andrzej és a falka.


ELŐTÖRTÉNET:

7°C

Futottunk. Néma, sötét vízcseppekként szeltük a levegőt a szederbokrok és a fák között, ahogy az emberek hajtottak minket. Az erdőt, amelyet ismertem, az erdőt, amely megvédett, átdöfte éles szaguk és a kiáltásaik. Ide-oda tolongtam a többi farkas között, követtem-, összetartottam a csapatot. A kidőlt fák és a bozót ismeretlen volt a talpam alatt; az eséstől a repülés mentett meg - a hosszú, végtelen, a talajt alig érintő ugrások.
Halálra rémisztett, hogy nem tudtam, hol vagyok.
Egyszerű képeket cseréltünk egymással a magunk szótlan, felületes nyelvén: sötét alakok mögöttünk, ragyogó figyelmeztető jelekkel a fejükön, mozdulatlan, kihűlt farkasok, a halál szaga az orrunkban.
Egy roppanás megsüketített, kirobbantott az egyensúlyomból. Mellettem szűkölést hallottam. Tudtam, melyik farkas volt, anélkül, hogy odafordultam volna. Nem volt idő megállni; semmit sem tehettem volna akkor sem, ha megállok.
Új szag csapta meg az orromat: földszerű rothadás és pangó víz szaga. A tó. A tó felé hajtottak minket. Egy tiszta kép formálódott a fejemben. Lassan fodrozódó víz, sovány talajban ritkásan nőtt, nyeszlett fenyőfák, mindkét irányban a végtelenbe nyúló víztükör.
A vízbe rontottunk. Menekültünk. Rengeteg szín jégbe fagyott, zavaros pókhálója, mérhetetlenül szomorú.

-11°C

Nem emlékszem sok mindenre abból az időből, amikor farkassá változtam. Nem nagyon emlékszem arra az egy napra. Arra a bénító tíz percre. Csak bizonyos dolgokra emlékszem. Egy sötét árnyra, mely az erdő tűlevelű fái közül tört ki, ugrott rám, éreztem a súlyát a mellkasomon, hogy aztán belém marhasson. Azt hiszem, nem is igazán csak marni akart, hanem szaggatni és tépni. Mert igen, hallottam, ahogy fogaival a kabátomat cibálja. Meleg párát fújt csupasz bőrfelületemre, nyelvével a húst nyalogatta, amibe imént agyarait mélyesztette. Aztán felszakított, feltépett, éreztem, ahogy a vér bugyogva ömlik a frissen hullott, fehér hórétegre.
Emlékszem, ahogy feküdtem a hóban. Jég csillogott a farkas nyakának szőrén, a lehelete párafelhőként függött körülötte a levegőben. A bundájának pézsmaillata vizes kutyaszőr-, és égő falevelek szagára emlékeztetett. Árnyékot vetett rám, felfogta azt a kevés napfényt is.
Lement a Nap, nem volt többé fény. Haldokoltam. Nem emlékeztem az égre.
De nem haltam meg. Elvesztem a fagy tengerében, aztán a forróság világában születtem újjá.

2°C

Andrzej azt mondta, hogy, ha megmarnak, marjak vissza. Ezt arra is értette, hogy, ha megütnek, üssek vissza – minimum egy székkel -, szóljak vissza és védjem meg magamat. Viszont, az a nagy helyzet, hogy én soha nem voltam az a típusú ember, aki megvédte magát. Mert sokszor nem is kellett, mert levegőnek néztek, és nem is foglalkoztak velem az idősebb diákok, vagy a sportolók, vagy a méhkirálynők. Én vagyok az a srác, aki beül az utolsó padsorba, jegyzetel, közben újságot olvas – hírlapokat, és képregényeket, vagy könyvet -, vagy éppen az ablakon bámul kifelé. Megközelíthetetlennek tűnök olykor, leginkább az olyan személyeknek, mint a foci csapat kapitánya, vagy a suli egyéb, menő diákjai. Én nem vagyok ilyen. Aki egy cseppet sem érdekes, ahhoz közönyös egykedvűséggel fordulok. Ellenben, aki izgalmas, és karakteres, afelé én is szívesen nyitok.
Na, már most, arra nem számítottam, hogy ilyen hamar egy hierarchia harc részese leszek. Az a fiatal férfi belém kötött. Már nem is emlékszem a nevére. Viszont az vadul él emlékeim között, ahogyan meglökött, majd nem hagyott békén. Tudtam, hogy meg kell védenem magamat. Éreztem, ahogy az ösztönök egyik rétege, a másik után elborította emberi elmémet, és a farkas tudata bújt elő belőlem. Farkassá törtem – újra.
A másik hím is alakot váltott, és szinte azonnal felém kapott, agyarai csak úgy villogva csattogtak a levegőben, hús után kutatva. Szemei idegesen csillantak a délelőtti, gyér fényben, pupillája apró feketelyukká szűkült.
Éreztem, ahogy a vállamba mar, hallottam, ahogy az ínak és a hús szakad a testemben, a bőröm alatt, amit szintén átlyukasztott hegyes fogaival, saját, állatias nyüszítésem, és vonyításom a fülemben visszhangzott, még egy hosszú másodpercig. Aztán, valami felébredt bennem, amiről nem is tudtam, hogy ott van. A düh, talán. Vagy a farkas, aki eddig bennem szunnyadt. Éreztem lelkem minden egyes rezdülését, és az eddig idegen kép egy pillanat alatt élessé vált. Nem akartam harcolni, de éreztem, hogy nincs más választásom, így, immár a földön fekve, poros-, véráztatta bundával, villanó agyaraimmal belé martam. A lábába. Átharaptam a vékony végtagot, mire a másik szűkölni kezdett. Gyors mozdulattal pattantam fel. Éreztem a talaj lüktetését a talpam alatt, a szívem zakatolt, egyszerre voltam emberi-, és farkas tudatomnál, mintha két lélek lettem volna, egy testbe zárva.
Ez persze közel sem volt elég. Ettől nem lettem jobb farkas, és még rengeteg mindent kell tanulnom.
Annyi mindent kell tanulnom a farkasomról...

-5°C

Volt egyszer egy fiú, akit William Lawrence-nek hívtak. Semmi különös nem volt benne, kivéve, hogy jól értett a történelemhez, nagyon jól hazudott és könyvek lapjai között talált otthonra. Szerette a farkasokat, akikkel együtt élt.
Pillanatfelvételekből összeálló emlékezet volt az övé: gyorsan mozduló, sötét árny, mely farkassá törte, egy év, melyben túl sok sírt kellett ásnia, búcsú, egy repedt tükör mellett ácsorogva, amit ő tört be előzőleg.
A lehetséges dolgok ígéretéből összeálló élet: a lehetőségek egy halom egyetemi felvételi lapban, a borzongás, hogy idegen fedél alatt alszik, a jövő, ami Edie mosolyában volt.
Olyan élet volt, amit nem akartam hátrahagyni.
Olyan élet volt, amit nem akartam elfelejteni.
Még nem végeztem. Olyan sok mindent kellett még mondanom.
De többé nem tudom, hogy ki vagyok. Gyűlölt vadat szeretek, mint, ahogyan a sötét dolgokat szeretjük: titokban, az árnyak leple alatt.
Hogy mi történt végül William Lawrence-al?
Megkereste saját magát.


Vissza az elejére Go down
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Re: William Lawrence ; Elküldve: 17th Június 2016, 00:29


Elfogadva!
Huh, kölyök, te aztán tényleg az ember agyára tudsz menni. Remélem, hogy nem keveredem a kérdéseid hálójába.
Azonban a usernek nagyon tetszett a karakterlapod, a történeted és a stílusod. Igazán sokszínű karaktert alkottál, gratula!
Most pedig ideje játszani menni! Wink

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
William Lawrence
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» William Luminers

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vérfarkasok-
Ugrás: