Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
23rd Február 2018, 10:01
írta: Alasar Mal
Burn it ! - Diana &Andy
20th Február 2018, 16:58
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Lydia Lindquist

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lydia Lindquist
boszorkány

avatar

. :
Dreams still in my heart are painting colours in the dark.



Don't do what you want.
Do what you don't want.
Do what you're trained not to want.
Do the things that scare you the most.



☪️ Stay Gold

Posztok :
14
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
I'm a writer. Troubles are inspiration. So go ahead, have a try.
. :
BUTTERFLY EFFECT;


(n.) The scientific theory that a single occurence, no matter how small, can change the course of the universe forever.



Tárgy neve: Lydia Lindquist ; Elküldve: 10th Június 2016, 14:36





Lydia Lindquist


Dia, Lydi, Lyds

USA, Baltimore

1981. 10. 31.

34 év

boszorkány-féle

újságíró, író

Eva Green



RANG: boszorkány.

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: távollátó vagyok, ezért olvasáshoz, íráshoz szemüveget kell hordanom. Ezen felül rengeteget dohányzok, és kissé depressziós vagyok, azt hiszem. Inszomniában-, vagyis álmatlanságban szenvedek.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: hagyjatok ki az ostoba hatalmi harcaitokból.

HOBBI: írok, olvasok. Ezeket egész nap tudnám űzni, ha tehetném. Szeretek sétálni, a természetben lenni - mindezt egyedül.

VÁGYAK, ÁLMOK: szeretnék normális ember lenni, normális, unalmas, szürke élettel. Szeretnék született feleség lenni, unatkozó háziasszony, és családanya. De van egy olyan érzésem, hogy ez egyszerűen lehetetlen.

FÉLELMEK: mivel maximalista vagyok, nem szeretek csalódást okozni. Néha, nagy ritkán, ez megtörténik - például Charlotte-al és a 'mágia-dologgal' -, ilyenkor viszont képes vagyok hetekig, hónapokig, ha nem évekig emészteni-, korbácsolni önmagamat. Félek a csalódástól, és attól, hogy csalódást okozok. Félek a saját erőmtől, félek tőle, hogy bántani fogok valakit. Rettegek tőle, hogy a gondosan felépített fal, a szívem körül, egy nap leomlik, és nem véd meg majd semmi sem. Ezt a labilis érzést pedig gyűlölöm. Nem tudok úszni.

ERŐSSÉGEK: heves vagyok és kitartó. Szeretek a dolgok mélyére nézni, belelátok mások lelkébe. Maximalista vagyok; a 'jó' sosem elég. Igen realista vagyok, nagyon-nagyon logikus, intellektuális, analizáló elme. Határozott elvárásaim vannak, mindennel kapcsolatban. Van bennem méltóság és egy jó adag távolságtartás.
Független ember vagyok, akit nehéz irányítani, és nem is érdemes. Akaraterőm legyőzhetetlen. Rendkívül nagy az önuralmam. Acélidegekkel áldott meg a sors. Bármilyen zűrzavarban képes vagyok higgadt maradni, és hideg fejjel gondolkodni.
Az elszántság és az elhívatottság tökéletes mintaképe vagyok.
Nehezen kötök barátságot, de akit megszeretek, ahhoz hűséges vagyok. Sírig tartó hűségemnek leginkább az az oka, hogy nem szeretem a változatosságot, nehezen barátkozok, nehezen fogadok a szívembe valakit, de ha egyszer befogadtam, akkor nehezen is mondok le róla.

GYENGESÉGEK: számomra a világ kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődök, akiktől nem kell tartanom, akik rám szorulnak, vagy akikre rászorulok. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták, és aki nekem csalódást vagy fájdalmat okozhat, vagy már okozott.
Van egy 'biztonsági zónám', amit én rajzolok magam köré. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság leng körül, és ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Egészen más módja az önvédelmemnek, amikor páratlan, szarkasztikus humorérzékkel reagálok. Rettentően zárkózott vagyok, nehezen nyílok meg mások előtt és szörnyen bizalmatlan vagyok; valósággal megközelíthetetlen.
Nem vallom magam a szavak emberének. Nem is akarom az embereket szófüzérekkel lenyűgözni. Nem álmodom le senkinek a nyári égről a hullócsillagokat, pedig de sokszor álmodok róla! Mert én, ez a látszatra szikár modorú, hallgatag, magába mélyedő nő, nagyon is mély érzésű, és temperamentumos vagyok. Csak éppen egy kicsit sokat adok a látszatra, a külvilágra és méltóságomon alulinak tartom, hogy össze-vissza rohangáljak a világban és marhaságokat beszéljek.

SZÜLŐK: Charlotte Deveraux, 164 év, él - nos... azt hiszem, csalódás vagyok a számára. Nem véletlenül fogadott örökbe anno, tudta jól, hogy mi vagyok, ahogy azt is, hogy eléggé nagy hatalmam van. Azt persze még a nagy Charlotte Deveraux sem tudta megjósolni, hogy megtagadom  majd saját magamat, és azt, ami vagyok, és, hogy soha nem akarom majd használni a képességeimet. A vérszerinti szüleimről nem tudok semmit sem, négyéves koromban nevelőszülőhöz kerültem, előtte árvaházban nevelkedtem, mióta az eszemet tudom. Nem ismerem a szüleimet.

TESTVÉREK: Charlotte Deveraux boszorkányai - Nem vagyunk vérszerinti rokonok, természetesen, a Boszorkánymester tart össze minket. Elvagyok velük, beszélgetünk, de semmi bensőséges nincs köztünk; én legalábbis nem mennék értük tűzbe.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: tudtommal nincsenek.

HÁZIÁLLAT: Delta - a familiárisom, egy gyöngybagoly, aki társául választott.


ELŐTÖRTÉNET: 'Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni, mintha az, hogy előre ismerjük, elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbelsőbb félelmeink otthona és a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik, a jövő mindig más, mint ahogy elterveztük.'

Hihetetlen, hogy életünk nagy változásai mind egy pillanat művei. Az én esetemben a detonációt egy telefonhívás indította el.
Két nappal ezelőtt kaptam egy hívást, New Orleansból, egy pár éves ügy miatt. Vissza kell mennem oda, ahonnan elszöktem. Nem véletlenül kell visszatérnem. A mostohafivérem, Charlotte egyetlen fia meghalt, és rám is hagyott valamit. Ha nem így lenne, akkor boldogan élhetném tovább az életemet Seattle-ben, a mágia legapróbb szikrája nélkül. De persze biztos vagyok benne, hogy Charlotte nem fog békén hagyni a dologgal. Nem tudom, hogy ő tud-e erről, de az ügyvéd, aki felhívott, azt mondta, hogy mindent elintéztek, ami a hagyatékkal kapcsolatos, hogy nekem már csak meg kelljen jelennem az irodában, aláírni egy papírt és ezzel vége a procedúrának. Vagyis, remélem, hogy ezzel el lehet intézni mindent.
Valószínűnek tartom azt a variációt is, hogy némi pénzhez jutok majd csupán, amire valójában nincs is szükségem. Gondolom, úgy érezte az ifjú Deveraux, ennyivel tartozik nekem. Pedig nem. Nem tartozik nekem semmivel, sem ő, sem senki más a kovenből.

Most meg már a reptérre tartok egy hatalmas bőrönd és idegesség - minek hatására gyomrom öklömnyire szorult, a szívem a torkomban dobog, és valósággal reszketek - társaságában. Én komolyan nem akarok New Orleansba utazni. Nem azért, mert repülnöm kell hozzá, vagy, mert ott teljesen más a klíma, mint Seattle-ben, és az idő-eltolódás sem ijeszt meg, egyszerűen nem akarok sem a nevelőanyámmal találkozni, sem a mostoha testvéreimmel. Mióta eljöttem, huszonegy éves koromban, nem beszéltünk Ms. Deveraux-val.
Elköltöztem az ország másik felébe, csakis azért, hogy minél messzebb legyek a mágia melegágyától. El akartam szakadni Charlotte-tól, a koventől és a mágiától. Én soha nem akartam azt az életet élni, amit ők. Nem akartam boszorkány lenni, de Charlotte ragaszkodott hozzá. Ő azt gondolta, hogy jó vagyok, sőt, több mint jó. De én makacsul ellenálltam. Ő pedig, minden szeretete ellenére, gyűlölt ezért. Nem bírtam volna ki tovább New Orleansban, ezért, amint megtehettem, eldobtam mindent, ami az enyém lehetett volna, és elfordultam a családomtól. Azt hiszem, Charlotte ezt soha nem bocsájtja meg nekem. Pontosan emlékszem az utolsó szavaimra, amit a nevelőanyámnak szántam. Nem vette fel a telefont, ezért az üzenetrögzítőre mondtam fel a gondolataimat, az érzéseimet:

'Charlotte, én vagyok az, Lydia. New Yorkból telefonálok. Tudom, hogy voltak nézeteltéréseink, és sajnálom, hogy csak úgy eljöttem. Akár hiszed, akár nem, megpróbáltam mindent jobbra fordítani, megpróbáltam elhitetni magammal, hogy azt kell tennem, amit mondasz, hogy jót akarsz, hogy nekem is jobb lesz, jó akartam lenni, de Te nem értesz meg engem. És soha nem is fogsz. Tudom, hogy dühös vagy, de remélem, megbocsájtasz. Kiderült, olykor rossz dolgot kell tenned, olykor nagy hibákat kell elkövetned, hogy rájöjj, hogyan cselekedj helyesen. A hibák fájdalmasak, de csak általuk tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában. Én már tudom, hogy ki vagyok. Tudom, hogy mit akarok. És azt akarom, hogy hagyj elmenni, mondj le rólam. Biztos vagyok benne, hogy találsz nálam jobb boszorkányt. Tudom, érzem. És akkor minden más lesz majd. Megígérem. Mert mostantól semmi sem lesz már ugyanaz. Mert nem kell szenvedned miattam. Tudom, hogy szenvedsz, hogy a szíveden viseled a sorsom, de szerintem jobb lenne, ha nem tennéd. És mindkettőnknek az lenne a lehető legjobb döntés, ha nem maradnánk kapcsolatban. Tudd, hogy mindettől függetlenül tisztellek, és hálás vagyok neked mindenért. Szeretlek. Viszlát.'

Szerintem Charlotte megértett. Talán először, életében, és valószínűleg utoljára is, mert többé nem keresett, ahogy én sem kerestem őt. Lemondtam a mágiáról, mióta eljöttem, nem használtam varázslatot. Semmihez sem. Nekem nem kell mágia, és nem akarok hatalmat. Egyszerűen szabad és boldog akarok lenni. De a múltam kötelékei mintha lebéklyóznának. Az életem egy szürkeárnyalatos filmre hasonlít a legjobban. Minden egyes nap egy újabb filmkocka. A fehér ragyogó, tiszta, a fekete pedig mély és áthatolhatatlan. A szürke pedig... azt kívánom, bár ne használta volna már valaki a 'szürke ötven árnyalata' kifejezést, egy teljesen más értelemben, mert akkor pontosan ezt használnám az életemre, egy abszolút másmilyen nézőpontból.

Leszáll a gép, én pedig megkeresem a bőröndömet. Csak egy hétre érkeztem, nem maradhatok tovább, mert a szerkesztőségben nem néznék jó szemmel a főnökeim. Eléggé jó vagyok a szakmában, személyes sértésnek vennék, ha nem jelentetnék meg új cikkeket.
Taxiba ülök, és mikor a fekete férfi hátrafordulva megkérdezni, hová lesz a fuvar, csak azt tudom biztosra, hogy hova nem. Charlotte házába, a koven központjába, a volt lakhelyemre. Marad a hotel.
Nem szeretném Charlotte orrára kötni, hogy itt vagyok. Jobb, ha nem tudja. Bár... ahogy ismerem, márpedig igazán jól ismerem, már mikor landolt a gép, mikor a kerekek talajt értek, ő már a tudatában volt, hogy New Orleansba jöttem. Nem hiszem, hogy sokáig rejtőzhetek el előle. Egyedül abban bízom, hogy pár nap alatt sikerül mindent elintézni a hagyatékommal kapcsolatban - vagyis megszabadulni tőle, legyen az bármi -, és magam mögött hagyhatom ezt a rohadt várost. Újra. Véglegesen.

'Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.'


Vissza az elejére Go down
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Re: Lydia Lindquist ; Elküldve: 17th Június 2016, 00:37


Elfogadva!
Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
Lydia Lindquist
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Moira Lydia Rhodes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Boszorkányok & Varázslók-
Ugrás: