Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 M. S. Brossco

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sola Brossco
vértigris

avatar

. :

That’s what really bothers you, isn’t it? The one-night stand. Man fucks woman. Subject: man. Verb: fucks. Object: woman. That’s okay. Woman fucks man. Woman: subject. Man: object. That’s not so comfortable for you, is it?

Posztok :
10
Kor :
66
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Psychiatrist, det., soc. anthropologist, wine exp.
. :

She is ash and acid,
soot and scars.
A tragedy of crossed wires;
a ticking time bomb
just waiting to explode.



Tárgy neve: M. S. Brossco ; Elküldve: 10th Június 2016, 13:48





Marilyn Sola Brossco


Sola, Brossco, Doktornő

USA, Illinois, Chicago

1951. 08. 09.

65 (47) év

strip(p)ed cat

pszichológus

Gillian Anderson



ÁTVÁLTOZÁS: született.

RANG: vértigris; alfa-jelölt.

EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT: PTSD - poszttraumás stressz szindróma, álmatlanság, rémálmok. Szexfüggőség.

MÁS FAJOKKAL VALÓ KAPCS.: a pszichológusa vagyok, nem a barátja.

HOBBI: lövészet, fényképészet, vívás, úszás, olvasás, zongorázás.

VÁGYAK, ÁLMOK: Love, Peace and Rock 'n' Roll.

FÉLELMEK: miért kellene félnem bármitől is? Vannak démonjaim, mint mindenkinek. Van egy bizonyos múltam, ilyen-olyan emberekkel, és tragédiákkal, melyeknek árnyai még most is rám vetülnek. Én álmomban rettegek.

ERŐSSÉGEK: analizáló elme vagyok; bárkivel is kerüljek kontaktusba, előbújik belőlem a pszichológus, és a pszichiáter - oh, és máris milyen jól ismerem Önt! Sok mindenhez értek, sok mindent tanultam az elmúlt évtizedek során (diplomás szociálkultúrális antropológus vagyok. Borszakértő - olasz papírjaim vannak róla. Viselkedéselemző. Jelenleg pedig a gyilkossági nyomozás mibenlétébe merültem bele), élettapasztalattal is rendelkezem. Talpraesett vagyok, soha nem esem kétségbe, és megtalálom a megoldást a problémára. Sziklaszilárd vagyok, és rendíthetetlen. Domináns típus vagyok, így nem engedem, hogy elnyomjanak. Úgy vélem, feminista vagyok. Rendíthetetlenségem ellenére alapvetően rugalmas típus vagyok. Aktív szociális élettel rendelkezem, kedvelem az emberek felszínes társaságát, meglehetősen sok ismerősöm van. Etikus vagyok, a családomhoz, a falkához, az igazi barátaimhoz hűséges.

GYENGESÉGEK: annak ellenére, hogy sok barátom van, ezek az ismerettségek felszínesek. Bárkivel, bármiről képes vagyok elbeszélgetni, de magamból nem fedek fel szinte semmit sem, önvédelemből, elővigyázatosságból. E miatt kissé ridegnek tűnhetek. Szarkasztikus vagyok. Szeretek vitatkozni, és imádom, ha valakiben meglelem a tökéletes partnert erre - nem fogom elereszteni, és nem fogok kihátrálni az adott szituációból. Gyakran kihasználom a férfiakat, de csak azokat, akik mind fizikailag, mind szellemileg felkeltik az érdeklődésemet. Párkapcsolatok terén eddig minden alkalommal kudarcot vallottam. Hűtlen vagyok, egyszerűen nem tudok megállapodni senki mellett sem.

SZÜLŐK: Leonard 'Leo' Brossco. Halott -  mindig is apás lány voltam. Már egészen fiatalon újabb, és újabb sportokat próbáltam ki, vagy éppen meccseket néztem az apámmal. Sok időt töltöttünk együtt, éppen csak a főzés rejtelmeit nem sajátítottam el tőle.
Karen Brossco (née Morgan). Halott - úgy vélem, én voltam az anyák rémálma. A kislány, aki a fiúkkal játszik, aki az erdőben is jól érzi magát, egy fa tetején. Aki végül piszkosan, sárosan, és sebekkel, zúzódásokkal, valamint törött kézzel jön haza. Aztán én lettem a lány, a bőrdzsekiben, aki bemutatott a frigid, bigott irodalom tanárnőnek, és, aki lelépett egy - egészen addig ismeretlen - sráccal a Woodstock fesztiválra. Motoron.

TESTVÉREK: Roseleen Mary Brossco. 65 év. Él - olyanok vagyunk, mint tűz és víz, mint az érme két oldala. Gyerekkorunkban rengeteget veszekedtünk, mert alapvetően teljes mértékben eltérő személyiségek vagyunk. Te, drága Nővérem-, velem ellentétben, inkább a gondolkodó típus vagy. Én vagyok a cselekvő, az, aki rögtön fejest ugrik a dolgok közepébe, hiszen jól tudom, hogy az események forgatagában is megállom a helyemet. Ettől eltekintve támogatlak, legyen szó bármiről, és, bár talán észre sem veszed, olykor még terelgetlek is.
Lenore Westfall (née Brossco). 42 év. Él - még mindig nem értem, hogy hogyan tehetted ezt velünk, a családoddal...? Ha kiderül, hogy ki vagy, és az a rohadék Westfall kidob a házából, hozzám ne gyere könyörögve. Remélem, idővel belátod, és megtanulod, hogy a szerelem nem minden - de a család az.
Brandon Brossco. 39 év. Él - igazság szerint eléggé egy hullámhosszon vagyunk, voltunk. Újabban kitaláltad, hogy te vagy, te leszel a családfő, ami nekem igazán nem tetszik, és nem hiszem, hogy hagyni fogom, hogy elvedd ezt a pozíciót a nővéremtől, a nővérünktől. Vagy tőlem. Szeretném, ha tudnád, bennem partneredre, vetélytársadra találtál - és, ki tudja, talán az alfádra.

EGYÉB HOZZÁTARTOZÓK: Agatha Lewis (née Brossco). 28 év. Él - amikor utoljára láttalak, akkor még nagyon kicsi voltál. Azóta, gondolom, változtak a dolgok... felnőttél, családod van, és miegyéb. Talán ezúttal mindketten egy időben leszünk a városban.
Colton Brossco. 28 év. Él - oh, te vagy a rossz fiú, az én egykori önmagam férfi kiadása. Én azt mondom, légy rossz, akkor biztosan emlékezni fognak rád.
Jessica Brossco. 21 év. Él - kicsit sajnálom, hogy nem láttalak titeket felnőni, és elmulasztottam húsz évet az életetekből, az első húszat, talán a legmeghatározóbb éveket, de az életem kicsit megrogyott akkoriban. Van rólad (is) egy fényképem, egy míves, ezüst szelencében. Ez minden. A szelence pedig Firenzében maradt.
Tommy Brossco. 19 év. Él - te új vagy nekem. Amikor leléptem, még sehol sem voltál. Talán éppen csak egy kósza gondolat, vagy terv.
Charles Deveraux. Halott - a közel néha lehet túl közel. Egykori páciens - és még sokkal-sokkal több.


ELŐTÖRTÉNET:
1990. 03. 18.
New Orleans
Jelentés


„Azonosító: Charles Deveraux. Negyvenhét éves, egyedülálló férfi, egyetemet végzett, amerikai állampolgár. Régiségekkel-, és művészeti cikkekkel foglalkozik. Családja kérésére került sor a kivizsgálásra, tesztelésre. A kezelés ideje jelenleg a harmadik hónapnál tart.

Viselkedésre vonatkozó megfigyelések: Deveraux-t szemmel láthatóan frusztrálta a tény, hogy ki kell töltenie-, vagy meg kell oldania a teszteket. Viselkedése passzív volt. A tesztek eredménye magas intelligenciára utalnak.
- zárt vagy nyílt fejsérülés, amelyről tudomásom van: nincs.
- családi zavarok: van.
- dokumentált értelmi fogyatékosság: nincs.
- a családban előforduló genetikai rendellenesség: nincs.
- stressz keltő események a közelmúltban: van.
- egészségügyi rendellenesség, vagy betegség: nincs.
- motivációs problémák: van.
- dokumentált beszéd-, hallás-, vagy vizuális/észlelési zavarok: nincs.

A beteg alacsony önbecsüléssel rendelkezik. Más szakorvos által elvégzett-, egy évvel ezelőtti pszichológiai vizsgálat megerősítette, hogy Deveraux önbizalma alacsony és gyakran levert, vagy szorongó. Eredményei megegyeztek azon egyénekével, akik gyakran depressziósak, vagy szorongóak.

A mai napon együttműködő volt, és aktív, de továbbra is zárkózott. Továbbá...|”


Továbbá, mi? Magamévá tettem az íróasztalon. Kétszer. Aztán a fotelben. Ezt mégsem írhatom le. Még akkor sem, ha ezzel, mintegy, meghamisítom a jelentést, elhallgatok egy nagyon is lényeges információt, és ez az etikátlanságomat csupán fokozza.
Én etikus vagyok. Soha, soha, egészen eddig, még csak női szemmel sem néztem a férfi betegeimre, végképp nem kezdtem velük, nem, hogy elcsábítottam volna őket. Deveraux-val dugtam – többszörösen.
Mit írhatnék, mi történt az elmúlt három órában?
A kapcsolatunk többé már nem beteg-orvos viszony. Sokkal több ennél. És be kell fejeznem, az egészet, az affért, a kezeléseket. Mindent.
És ez valahol, valamilyen egészen különös módon zavar, és fáj.

1990. 03. 21.
New Orleans
Konzultáció


A tükörbe nézve végigsimítok a sötétkék selyemblúz sosemvolt ráncain. Majdnem az összes gomb apró zárába bújtatva, nem úgy, mint eddig. Soha nem volt kihívó, de Charles-ra hatott a sejtelmes anyag lágy esése. A decens, fekete szoknya helyett most fekete nadrágot húztam. Még csak a bokám sem villan ki.
Úgy érzem magamat, mint egy kibaszott apáca.

- Vacsorázz velem – ajánlja fel hirtelen, mindenféle előjel nélkül. Szemöldököm felszalad homlokomon.
- Te is tudod, hogy nem tehetem – dorombolom.
- Mást megtettél már – sokat sejtető, apró mosolyra rándul kívánatos ajka szeglete. – Az ártatlan időtöltés talán nem passzol hozzánk? – eleve nemet mondanék egy ilyen ajánlatra. Soha nem akartam magamat elkötelezni. Optimális esetben sem jöhetne szóba a randevú, a vacsora, a séta a parkban, a színház, vagy a mozi. Régen erre vágytam. De nem ezt szeretné minden fiatal nő? Biztos pontot az életében, egy megbízható, törődő férfit. Vajon létezik ilyen?
Létezik, hiszen Charles épp ilyen. Egy modernkori lovag. Az a típus, aki kinyitja előtted az ajtót, aki rád adja a kabátot, aki vacsorázni visz, aki teljes szívvel, lélekkel szeret.
Ha nem lennék az orvosa, ha nem lennék a pszichológusa...
De az vagyok. És nem lehet.
- Nem – ingatom meg a fejemet. Rezzenéstelen, vasszigorba fagyott arccal ülök, még csak nem is pislogok. Minden idegszálamban érzem a vágyat, mely egyre csak a férfi karjaiba űzne. Elfojtom, eltemetem a kéjes akarást, és újfent, sokadszorra emlékeztetem magamat a hazugságaimra, amiket dokumentáltam. Nem szabadott volna ezt tennem, legalábbis nem ilyen hosszú időn keresztül.
Fogalmazásokat írattam a beteggel.
Álmokról beszélgettem a beteggel.
Újra, és újra teszteltem a beteget – Rorschach-teszt, Binet-Simon-féle intelligenciateszt, IQ teszt, Klein-féle szimbólumhasználat, Torrance-teszt, és egyéb.
Etikátlan vagy, Meriem – mantrázom magamban. Hazug, dilettáns kurva vagy, Meriem. Hülye vagy, Meriem.
Charles könnyed, elegáns mozdulattal emelkedik fel a székből, és felém indul, ezzel az egyszerű mozdulattal, mintegy megszakítja az önostorozásomat. Olyan, mint egy gyönyörű ragadozó.
A székem karfájára támaszkodik, kínosan ügyelve rá, hogy alabástrom bőrömhöz érjen. Csúnyán belemászik a személyes szférámba, opálos lélektükreimbe vájja tekintetét. Baljával kiveszi kezemből a jegyzetfüzetemet, majd a tollat is – én pedig hagyom. A szekrényre fekteti őket, a fekete toll lassan gurul végig a lapokon.
- Miattad erősebben élek, hát nem látod, hát nem érted? Szükségem van rád – hangja vágytól karcos.
- Nem kifejezetten rám van szükséged, hanem egy biztos pontra az életedben – már igazán sokszor mondtam el neki, hogy ki kell törnie az elefántcsonttornyából, és új embereket kell megismernie, kapcsolatokat létesítenie, barátságokat kötnie. – Ez a személy nem én vagyok. Én az orvosod vagyok, nem a barátod – tárgyilagosan közlöm a tényeket. Hangom, akár a jégszilánkokra csorgatott méz.
- Sokkal több vagy ennél – arcélemen simít végig, ajkam vonalát rajzolja körbe, fürkészőn vizsgálja vonásaimat. – Azt hiszed, csak azért, mert nem húzol szoknyát, kevésbé vagy feminin? Hogy, csak azért kedvellek, mert talpig nő vagy, hogy csak a testedet látom, hogy ebbe a tüzes látomásba szerettem bele?
- Hogyan is szerethetnél engem? Nem ismersz. Fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok
– sziszegem.
- Tudni akarom, ki vagy – kissé jobbra biccenti a fejét, és tarkómra siklik tenyere.
- Az orvosod vagyok.

1990. 05. 26.
Firenze
Álomnapló


„Újfent New Orleansban vagyok, a klinikán. Mellkasom hevesen emelkedik, és süllyed, a szívem hevesen kalapál, hideg ujjaimmal a selyem köntösbe markolok. A lábaim reszketnek, meztelen talpam puhán feszül a hideg márványlapokra, lépteim nem vernek visszhangot, nesztelenül haladok az irodám felé, már-már öntudatlan állapotban.
A klinika kihalt. Néha a hátam mögé pillantok, a nyitott ajtókon benézek, keresek valakit – de sehol senki.
Az irodám hideg, ezüstszínű kilincsére fonódnak ujjaim, és lenyomom, majd belépek. A zár halkan kattan mögöttem. A szemközti ablakok mögött, ott, ahol a város fényeinek kellene pislákolnia, és gyémántként ragyognia, most sötétség honol, és csupán saját tükörképemet látom az ólmos ablakon. A tigrist látom, a nőstényt, nem az embert, nem a nőt.
Az asztalhoz lépve, a tompa szürkületben is kivehető az apróság, ami az asztalomon hever. Elhagyatottan. Egyedül. A fehér anyag, mely köré csavarodik, véresen tapad rá.
Fölé magasodva nézek le rá.
Tenyeremet vontatott mozdulattal emelem ajkam elé, és lehunyom a szememet. Forró könnyek áztatják arcomat, kezemet, néma zokogás rázza reszkető testemet.
A gyermekemre, akinek még csak esélyt sem adtam az életre. Charles gyerekére, akiről talán nem is tud.
Itt fekszik előttem, felvágva és kiterítve egy jövőkép. Amire talán vágytam. Ami talán rendbe hozta volna a dolgokat. Ami megváltoztatta volna az életemet.
A szíve átszúrva. A tüdeje szétverve. A szájából vér csorog. A saját testébe alvadt.”


C. G. Jungi svájci pszichiáter által létrehozott analitikus pszichológia egy mélylélektani irányzat. Célja az, hogy képessé tegye a pácienst a külső-, és belső konfliktusokkal szembesülni, anélkül, hogy pszichés összeomlás, vagy tartós lelki egyensúlyzavar lépne fel. A jungi terápia alkalmazásának egyik fő eszköze az álomanalízis, az álomnapló vezetése és az álmokról való gondolkodás a kliens aktuális élethelyzetének, problémáinak és kapcsolatainak tükrében. Úgy tekintünk az álomra, mint egy új információra, olyan üzenetre, mely a tudattalan egyensúlyteremtő, kompenzáló, kiigazító, öngyógyító törekvésből származik.
A páciens lelkiállapotának idővel javulnia kell.
Jobban leszek.
Minden rendben lesz.
Csak felejtenem kell.
Időre van szükségem.

Azt hiszem, eddig is voltak olyan időszakaim, amikor meg voltam zuhanva. De mostanában - akárcsak az egész világ körülöttem - teljesen összeomlottam, és az életem szilánkokra hullott.
Kínomban röhögnék a helyzeten és saját magamon – mint egy elbaszott, fájdalmasan, teátrálisan romantikus tragikomédia, nem igaz?
Úgy érezem magam, mint egy ósdi rugós készülék, melyet túl nagy nyomás alá helyeztek, és bármely pillanatban szétvetheti a feszültség.

2014. 12. 21.
London
E-mail


„Legkedvesebb Roseleen,

Hamarosan érkezem New Orleansba.

M.”


A New Orleansban történtek után Firenzébe menekültem.
Úgy tekintettem az ottani lakásomra, mint valami szanatóriumra, a felgyógyulásom sikeréhez nélkülözhetetlen menedékhelyre. A falakat a létező legmelegebb színre festettem, vörösre, és minden héten virágot vettem magamnak, mintha csak kórházi látogatásra mennek - saját magamhoz. Szinte örömmel vettem számba azokat a kis idő- és térbeni üresjáratokat, amelyek kezdtek feltünedezni a napjaimban, és amelyekben végre feltehetem magamnak a kérdést: 'És most mit szeretnél csinálni, Meriem?'
Így lettem borszakértő, kezdtem újabb tanulmányokba – az antropológia miatt pedig szinte beutaztam a fél világot -, és ahelyett, hogy teljesen a munkába menekültem-, fásultam volna, elkezdtem élvezni az élet adta, más lehetőségeket is. Így például sokkal többször járok el közösségi eseményekre.
Újabban pedig, szinte minden éjszaka átalakulok a bárok királynőjévé.
A tény, hogy mindarról, ami velem történt, nyugodtan beszélek, vagy gondolok vissza a történtekre, az idő gyógyító hatalmának fényes bizonyítéka, mert, amikor mindez történt, egyáltalán nem vettem könnyedén. Az életem olyan volt, mintha egy igazán borzasztó autóbalesetem lett volna, éveken keresztül, minden áldott nap; és ez egyszerűen túl sok volt.
Tudom, a történetnek ez a része meglehetősen szomorú. De muszáj leírnom, mert történt valami ott, Firenzében, ami végérvényesen megváltoztatta az életem menetét. Hasonlóan azokhoz a fantasztikus csillagaszati jelenségekhez, mint mikor egy bolygó pólusai átrendeződnek, vagy más pályára áll.
Valami ilyesmi történt velem is.


Vissza az elejére Go down
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Re: M. S. Brossco ; Elküldve: 17th Június 2016, 00:33


Elfogadva!
Nos, megmondom őszintén nem számítottam másra - mégis szinte elvette a lélegzetemet olyan über jó lett. Nem szeretem a hosszú élőtörténeteket, de most csak olvastam és olvastam és azt vettem észre, hogy egyszer csak vége lett.
Remekül megalkotott karakterlap, részletes, lényegre törő és éppen csak kis fűszer, amit tőled már megszoktunk. Wink
Úgyhogy üdv közöttünk és remélem, hogy jól szórakozol majd ezzel a karival! Irány a játéktér!

Ne felejts el foglalózni sem!
~ AVATARFOGLALÓ :: MUNKAHELYEK LISTÁJA ~
Vissza az elejére Go down
 
M. S. Brossco
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: karakter könyvtár :: elfogadott bevándorlók :: Vértigrisek-
Ugrás: