Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Elhagyatott kórház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 5th Június 2016, 22:32


Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 29th November 2016, 18:52



Hecaté






Elképzelésem sincsen, hogy mit keres itt ezen a helyen, csak futottam amerre csak tudtam, ki gondolta volna, hogy a vérfarkasnak van még egy társa is? Azt hiszem sikerült leráznom őket de nem vagyok biztos benne. Bemenekülök egy elhagyatott kórházba, itt előnyben leszek mert lesből is tudok támadni. Ha a nyílt utcán maradok akkor ott nem tudok elmenekülni előlük mivel jóval gyorsabbak. Ezért zárt térre van szükségem, a jobb kezemben ott van a kardom a másikban meg pedig egy hangtompítós pisztoly. Kár, hogy Rey nincsen itt, nagy szükségem lenne rá de meg tudom oldani egyedül is a helyzetet ha olyan profi vadász szeretnék lenni, mint amilyen Rey akkor azért tennem is kell. De lehetőleg azt élve megtenni. Ahogyan benyitottam az elhagyatott kórházban, vak sötét volt, néhol volt egy kis fény ahol besütött az utcai lámpák fénye. Minden poros volt és helyenként pók hálók fedték be az ajtókat. Sikerült kiszúrnom szerintem a kerület egyik leghorrorisztikusabb helyét, gratulálok Jack. Na de kellene valami olyan helyet keresnem magamnak ahol egy kicsit meghúzhatom magam és rálátásom van a kijáratra meg a bejáratra. Az ajtó elé megállítottam egy üres üdítős dobozt, ha valaki bejön azon akkor majd feldönti és egy kisebb zajt csap ebbe a nagy csöndben. Idő közben le adtam Rey számára egy SMS-t hogy nézzen be ide ha lesz egy kis ideje. Nem akartam mondani, hogy sürgős lenne. Eltelt lassan egy negyed óra, most vagy azt tervezgetik hogyan rontanak rám, vagy éppen feladták a dolgot. Ketten vannak szóval létszám fölényben is vannak, igaz egyik sérült de nem súlyos éppen csak a vállát tudtam megkarcolni a kardommal. Ha meg akarnak találni úgy is rám találnak, kifinomult szaglásuknak köszönhetően. Minden esetre ha még egy fél óráig nem történik semmi, akkor majd ki osonok a hátsó kijáraton és el húzok erről a helyről. Telefonomban van képem róluk szóval később úgy is rá tudok találni, de akkor már erősítést is fogok vinni magammal. Testemben az adrenalin szint már kezd lecsökkenni de azért figyelmem egy pillanatra sem lankad. Az információs pultnál húztam meg magamat, rálátásom van a bejáratra és egy kis fedezékem is van ha éppen lőfegyverrel támadnának rám. Kardomat felteszem a pultra, kezemben a pisztoly és a bejáratra szegezem, ha történik valami akkor minél gyorsabban tudjak reagálni. A cső fejmagasságban van szóval aki belép a két férfi közül az biztosan halál fia. Az utcákról beszűrődik a kocsik dudája, de egyébként síri csönd van. A néma csöndet megzavarja a telefonom zörgése, Rey volt az azt írja nemsokára már itt is lesz az egyik vadász. Na ez is meg van csak meg kell várnom a felmentő sereget, amíg ide ér addig ki húzom. Közben elő vettem a cigaretta tálcám és meg gyújtottam egy szálat. Remélhetőleg egy kicsit felmelegít már itt már olyan hideg van akár a „kútban”. Amennyire elhagyatottnak nézem ezt a helyet biztosan nincsenek itt nem várt személyek.
-Van itt valaki? Ha igen szóljon mert egy veszélyes bűnözőt üldözök és lőfegyver van nálam- kiáltottam az épületben. Ez van jobb szöveg jelenleg nem jutott eszembe, valamivel magyaráznom kell a pisztolyt. A kardomat magam mellé állítom fel, de éppen olyan közelségbe ha szükség van rá akkor pillanatok alatt elő tudjam kapni. A léptek közelednek felém, de nem szólalt meg senki sem, kíváncsi vagyok ki lehet az. Ha betoppan Rey egy kaján vigyorral akkor biztosan kupán vágom valami nehéz dologgal.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 29th November 2016, 20:00






Jackson + Hecaté

A városba újonnan érkezve sem lehet nyugta egy olyan befolyásos és tulajdonképpen idős nőnek, mint Ő. Alig két nappal a szóban forgó este elteltével, máris késő este járja a város kihaltabb utcáit. Noha, bőven akadna szolgáló, akiket meg bízhatna a feladat elvégzésével, azért vannak esetek, amikor jobb személyesen elintézni a Mester kívánságát. Mindezen felül, van, amire csupán egy vámpír lehet képes. Hecaté híres, vagyonos modell, akinek saját, szabad akarata van és bármennyire is úri, előkelő élethez szokott, nem fél bepiszkolni a kezét, vagy éppenséggel tönkre tenni a legújabb cipőjét. Sosem nyafogott halhatatlan élete során. Nem is állna jól egy ennyire hibátlan, fehér bőrű, porcelán arcú nőnek.
De, sokkal fontosabb a kérdés, miszerint egy hozzá hasonló alak, miért közeledig egyedül, testőrök nélkül a város elhagyatott utcái között? A választ csak akkor tudhatjuk meg, ha nyitott füllel és szemmel járunk, valamint megfigyeljük magát a megfigyelőt. Lehetséges lenne ilyesmi? Meglehet…
A fekete, térd fölé érő, fűzős, magas sarkú csizma kopogott a betonon. Minden egyes lépés határozott, komoly és könnyed volt. Hallani lehetett a sovány, alacsony nő szellő lágyságát, mely ellentétét cipelte. Súlyos jel volt ez, ám nem a ruha alá rejtett lábbeli volt az egyetlen különlegesség, vagy a nő mezítelen testének baba-hibátlansága. Nem. A ruha is éppúgy magára vonzotta a tekintetet, mint a hold és a lámpák fényében ezüstösen csillogó szőke hajkorona. Ugyan, hátul egy kontyba fogta össze, melyből néhány kósza hajtincs kukucskált csupán elő, hogy a kalap mellett ők maguk is teret nyerjenek. A világoskék szemeket épp csak egy kevés, fekete szemceruza tette hangsúlyosabbá, míg a kebleken nyugvó egyszerű, bordó köves nyakék kiemelte a női idomokat. Ebben, és nem is másban szelte az utcákat keresztül, a vámpírnő.
A város elhagyatott kórházára volt szüksége, hogy felmérje az ottani viszonyokat és titkos létesítmény lehessen belőle, melyről senki sem tud az ég egy adta világon. Megkísérelném azt is kijelenteni, hogy a vérszopók legfőbb vezetősége sem. Ebben az esetben, elég sok mindenre oda kell figyelni, nehogy probléma legyen belőle. Ezt, Hecaté is nagyon jól tudta. Nyugodt nő volt, mint egy élő szobor, vagy egy rideg jégcsap. Ezen az sem változtathatott, hogy a szóban forgott, nem is olyan régen említett terület közelében két férfi szaglászott. A szó legszorosabb értelmében. A mozgó kaszás rezzenéstelenül állt meg és emelte tekintetét a – szaguk és viselkedésük alapján – vérfarkasokra. Az urak megfordultak és már-már nyitották ajkaikat, hogy lehordják a nőt, amikor különös érzés lett rajtuk úrrá. Végtelen, földöntúli nyugalmat éreztek, melyet a szőke angyal magán hordott. Bizalom és engedelmesség társult a letelepedett békéhez. Hangtalanul némultak el az állatok.
- Bármit is keressetek, az nincs itt. – mondta mindennemű érzelem nélkül, halkan és lassan – Távozzatok, hogy a jövőben se legyen dolga itt hozzátok hasonlónak. – tette hozzá szavaihoz, mire a két farkas összenézett, majd odébb kullogott. Engedelmeskedtek, mint fajtájuk legalantasabb példányai. Egyébként is, meggondolatlanság lett volna egy több ezer éves, náluk jócskán idősebb vámpírral újat húzni, aki, már a kora esti vérfrissítésen is túl van. Ráadásul, az Éjszaka Gyermekeinek nincs szüksége különleges holdállásra ahhoz, hogy erejük teljében legyenek. Miután az ordasok eltűntek szem elől, Hecaté végre folytathatta sétáját. Megállt az egykori kórház bejárata előtt. Hosszúra nyúlt, kivehetetlen árnyékot vetette be az utca fénye. Bentről egy férfi hangja hallatszott. A nő ekkor már tökéletesen felfogta, miért is ólálkodtak erre a vérállatok enyvesebb fajtája.
Lassan lépett közelebb, de nem félt. Semmi oka nem volt rá. Egyik kezét az ajtóra emelte, hogy betolja és így engedjen utat magának. Beérve a romos, poros épületbe azonnal megállt. Egyenesen a férfi irányába nézett, akár láthatta, akár nem. Pontosan tudta merről jött a hang, hiszen vérivóként sokkal kifinomultabbak az érzékei. Ez van akkor, ha az embernél is nagyobb ragadozóvá fejlődhet valaki, ám felsőbb rendűvé akkor sem válhat. De, ez egy hosszú história. A fő, hogy nem csak eme porcelán tökéletes nő gondolja így.
- Elmentek. – közölte olyan üresen, mintha csak egy régi harang kongott volna fel újra. Bár, az Ő hangja sokkal lágyabb és halkabb, simább volt annál.

۵ music ۵ 646 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 29th November 2016, 20:56



Hecaté






A lépések kopogása egyre inkább közeledett hozzám, most kell eldöntenem hogyan reagálok a váratlan személyere. Miért kerülök én mindig ilyen helyzetekbe? Sosem tud nekem olyan könnyen menjen, mint ahogyan én azt eltervezem. Életem során rá jöttem arra, ha valami megtervezek vagy éppen eldöntöm hogyan legyen, mindig közbe jön valami ami változtat a dolgokon. Ekkor a sötétből hirtelen egy női hang szólalt meg. A hangja lágy volt és bársonyos, ismeretlen hang volt számomra. Nem ismerem föl a hangot, a hanghoz még kép nem társult, mivel a sötét szinte teljesen el takarta a szemem elől. Meglepett az amit mondott nekem, „ elmentek”. Nem tudom hová tegyem a dolgot. Vajon Rey vadásza lenne, vagy éppen valami más természet feletti lény. Egyet fordult a kocka, most már nem számíthatok a vérfarkasok támadására, ám nem tudom aki itt áll előttem az barát vagy ellenség? Nem tett még semmi olyan dolgot, amivel veszélyeztetne engem, így hát egyelőre barátnak tekintem.
-Kikre gondol?- kérdeztem rá, nem tudom ki lehet szóval fent tartom az álcámat, hogy bűnözőkre vadászok. Ha ki mondja a vérfarkas szót akkor már tudni fogom, hogy vagy vadásszal álok szembe vagy éppen valami természet feletti lénnyel. A biztonságom érdekében remélem nem az utóbbi, mert ha képes volt elijeszteni két vérfarkast akkor nem lehet egy közönséges személy. Ahogyan az ablakból beszűrődő fény megmutatta nekem a nő alakját. Az lélegzett elállító volt, gyönyörű ruhában, hófehér lábak, rég találkoztam ilyen szép nővel. De mit keres itt egy ilyen helyen? Kezd az az érzésem lenni, hogy itt többről van szó mint egy közönséges emberről. Ez viszont a későbbiekben kiderül, fegyveremet eltettem de azért az óvatosság kedvéért még a pultnál mindig is rejtve van a kardom ha szükség lenne rá. Nem tudhatom kivel állok szemben.
-Na és mit keress itt egy ilyen szép hölgy, ha nem veszi tolakodásnak?-kérdeztem tőle, arcomon egy kedves mosollyal. Nem szeretném ha azt hinné rólam, hogy valami utcai söpredék vagyok. Angol létemre mindig is meg adtam a nőknek kijáró tiszteletet. Ha betévedt egy ilyen helyre akkor vagy a kalandot keresi vagy éppen csak eltévedt. Nem hinném az utóbbiról lenne szó, ha valaki el is téved nem jön be egy ilyen kísértett járta helyre. Nem szeretném kérdéseimmel lerohanni, csak éppen nagyon kíváncsi természet vagyok. Lehet ez rossz tulajdonság, de szeretem kielégíteni kíváncsiságomat. Talán egyszer még ez lesz a vesztem, a mérhetetlen kíváncsiság.
-Miért ment el a két illető akikről beszélt? Tudja az okát?- tettem föl számára egy újabb kérdést, a két kérdés válasza alapján biztosan el tudom dönteni a helyzet súlyosságát. Azonban nagyon reménykedem abban, hogy Rey egyik vadásza, mert különben most akkor elmondhatom, hogy ugyan abba a helyzetbe kerültem csak most egy fokkal rosszabb a helyzetem. Nem tudom mivel vagy kivel van dolgom. Cigarettámról a hamu a kezemre eset, vagy mert túl sokáig csodáltam az előttem álló nőt, vagy csak túlságosan elgondolkoztam a helyzeten. Egy slukkot vettem a cigarettámból, mélyen lelélegezve a füstöt, majd az orromon kifújtam. Nem egészséges de sokkal több veszélyes dolog leselkedik rám ebben az új szakmámban, mint a tüdőrák. Amúgy sem félek a haláltól, el jön utánam az öreg kaszás ha éppen annak itt van az ideje. Hirtelen egy zajt hallottam és egy eléggé hangos csörömpölést, rögtön oda is kaptam a fejemet. Egy hófehér macska volt, az pár üveget tört össze, ezért volt olyan nagy a csörömpölés. Na ez meg mitől ijedhetett meg ennyire?
-Fura...- dörmögtem halkan, közben tekintetem újra az előttem álló ismeretlen nőre szegeztem, abban a reményben, hogy föl fedezek valami érdeset ami többet elárul majd róla. Gondoltam bemutatkozok, de nem lenne okos ötlet amíg nem tudom kivel állok szemben. Nem okos dolog ki adni mindenkinek a nevemet. Kissé meg is rebbentem, pedig nem vagyok az aki még a saját árnyékától is fél, de talán a gyors reakciót még a bennem levő adrenalinnak köszönhetem. Nagyon szeretem azt az érzést amikor az adrenalin a véremben az egekben van. Nem mondanám éppen adrenalin függőnek magamat, de egyik legjobb érzések közé tartozik. Kiléptem a pult mögül, a nővel szemben. A pult előtt álltam meg, kezemmel még mindkét fegyveremet elérem ha arra lenne szükségem, de nem hiszem ha akart volna ártani nekem már megtette volna. Kíváncsian figyelem mi fog történni a továbbiakban.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 29th November 2016, 22:08






Jackson + Hecaté

Természetfeletti. Halhatatlanság és vámpírok. Állati bőrbe bújó szörnyetegek. Bármily’ csodálatosak is ezek, egyik sem fogható a legkegyetlenebbikhez sem. Ember. Nincs gonoszabb, szívtelenebb és mégis lélegzetelállítóan gondoskodóbb, mint eme teremtmény a bolygón. Elvégre, ha a különleges képességeknek hála gyorsabb, erősebb egy lény – mondjuk vámpír -, mégis egyetlen egy, és csakis az, az egy képes megölni őket, akit úgy nevezünk; ember. Ők a legjobb vadászok, és nekik is kell lenni. Sem mocskosabb, sem nemesebb lény nincs mellettük, hiába járja az éjszakát egy előkelő, végtelenül nyugodt vérszívó. Soha, még a végtelen eljövetelekor sem lehet dicsőbb egy halandónál. Ez… megcáfolhatatlan.
Rá nézve a vámpírnőre nem feltétlenül értünk egyet eme szavakkal, de biztosítalak róla, Olvasó, még az Úrnő is így gondolja porcelán jelege ellenére. Sokat megélt már, hátha nekem nem is, neki hihetsz. – Avagy mesterének. – Vajon mennyi ideig képes valaki elvarázsolni egy másik lényt ahhoz, hogy végül felismerje annak valódi énjét?
Mozdulatlanul, pislogás nélkül meredt a férfira, mint egy lassan és finoman lélegző bábú. Arcáról semmilyen érzelem, de még más ránc-szerű sem volt leolvasható. Tökéletes játéknak hatott vámpírságától független fehér bőrével. Okkal fordulhat meg az ember fejében, talán nem is igazi. Csupán egy angyal szerű tévképzet, melyet a játékos emberi elme kreált, hogy megnyugtassa önnön idegeit. Ezúttal, nem erről volt szó. Hecaté csakugyan ott állt, mereven. Figyelte, rezzenés és pilla rebegtetés nélkül az idegen férfi mozdulatait. Hangjából brit akcentusra következtetett. Ez a legkevesebb, amit fel kell ismerjen, hiszen önnön Kisgazdája is angol, egyenesen a 19. századból. Meglehet, hogy saját magára is ragadt valamicske ebből, de hát, már olyan sok helyen megfordult, hogy maga sem tudja milyen az eredeti hangja.
- Arra a két férfira, akik errefelé szaglásztak. – felelte változatlan ürességgel, mégis lágy hangon. Ahogy méregette az ismeretlent több gondolat is megfordult a fejében, ám a kérdésekre való feleleten kívül más nem hagyta el ajkait. Még egy apró lélegzet sem.
- Mindenkinek meg van a maga keresztje, Mr. – újabb felet – Talán, ha elmondaná az Önét, esetleg magam is megosztanám a sajátom. – közben azon gondolkodott elhinné-e a férfi, hogy ha azt mondaná; mikor még a kórház működött, egy kedves ismerőse hunyt el itt és ennek évfordulója miatt jött el ide. Még illene is egy olyan személyhez, aki az éj gyermekének tekintheti magát. De, ez nem lenne az igazság. Ugyanakkor, Hecaté pontosan tudja mi járatban lehet errefelé ez a férfi. Ha nem is találná el, egy-két jelentősen helytálló ötlete lenne. Éppen ezért, nem is akarja utóbbi mondatát bővebben kitárgyalni. Felesleges szó- és lélegzetfecsérlés.
Lassan emelkedett a Hold. Pályájának csúcsa felé közeledett. A levegő egyre hűvösebbé vált, mint temető sírboltjai. Az utcai lámpák kevés vigaszt nyújtanak a rászoruló tévelyedett lelkeknek, és a fiatalok karneváli hangulata is egyre odébb hagy a belváros szívében. Nem, mintha ezek bármiféle befolyással is lennének a külvárosi kísértetház vendégeire, vagy azok környezetére. Lassú, néma percek teltek el. Hideg szél fúj végig az utcán, és néhány levelet bekanyarint a romos épületbe. A várakozó csendet ismételten a férfi szakítja félbe, miből a nő – most először – pislog egyet.
- Megkértem őket, hogy távozzanak. Mindenkinek jobb volt így. Különösen magának, ahogy elnézem. Melyik családba tartozik? – nem csupán egy pislantást, azaz, emberi reakciót sikerült elővarázsoljon a férfi, de még egy kérdést is kapott. Ez a kérdés pedig nem a nevére, hanem a vadászcsaládokhoz képest lévő hovatartozására irányult. Lepel alatt. Ennek ellenére, a vérrel táplálkozó nem mozdult meg. Mindössze ajkai lejtettek táncot, finom íveket formálva. Hangszálai rezegtek, pillái akkor, egyszer rebegtek. Ez volt minden. Se nyaka, se feje, de még a mellkasa sem emelkedett. Viktoriánus ruhájában, oldalra fordított, fehér orcájával nem volt több egy szobornál. Még akkor sem mutatta emberi létnek jelét, amikor felbukkant a macska. Noha, érzékei hangosabbnak észlelték a keletkezett hangokat, nem vándorolt el még a jég kék írisze sem. A macska, vagy ő a szellem ezen a helyen… Döntsd el te!

۵ music ۵ 623 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 29th November 2016, 22:59



Hecaté






Amikor megszólalt, hogy válaszoljon a kérdésemre, nem mondott semmi olyat mivel bármit is elárult volna. Legalábbis világosan nem mondta ki mire is gondol. Célzásnak nézhető a dolog, ám azonban ez még nem bizonyíték semmire sem.
-Értem, na majd akkor legközelebb- válaszoltam mosolyogva, gondolván arra hogy majd a közel jövőben úgy is megkerülnek. Most jobban érdekel a nő személye, mint az a két vérfarkas aki engem üldözött. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, a stílusa egészen egyedinek mondható és amikor már több szót is mondott észre vettem valami furcsát amit már nagyon régen nem hallottam. Olyan volt, mint az én akcentusom de azért némi képen eltérő is, de az adhatta az is hogy minden helységben más a nyelv használat. Elsőre nem is figyeltem a beszédjére, hiszen annyira lekötött a látványa, hogy nem is tűnt fel az angol akcentus. Igen csak frappáns választ kaptam a kérdésemre, arra kíváncsi én miért vagyok itt, folytathatnám a rendőrös sztorit de nem hiszem sok értelme lenne. Megpróbálok igazat mondaná, csak egy kicsit elferdítve elvégre a fél igazság is igazság nemde?
-Csak nyomoztam a két fickó után, és végül el kellett barikádoznom magam itt ebben a lerobbant kórházban- válaszoltam neki egy szemrebbenés nélkül. Végül is színtiszta igazságot mondtam csak kihagytam a természet felettit és azt a lényeges tényt, hogy én vadásztam rájuk nem pedig ők.- Most hogy már hallottuk az én keresztem, azt hiszem kegyedé jön- folytattam egy aprócska vigyorral az arcomon. Nem hiszem félnem kellene a jelenlegi helyzetben, legalábbis nem adta ennek jelét ám sosem árt az óvatosság. Viszont paranoiásnak sem szeretném érezni magam, mint aki még az árnyékban is azt hiszi, hogy vámpírok meg vérfarkasok lapulnak meg. Közben végig tartottam vele a szemkontaktust, ezzel is sugározva felé nem vélek tőle, és hogy igazat is mondtam. Utolsó slukkomat elszívtam a cigarettámból, majd a szivacstól fogva kimorzsoltam a parazsat belőle, nem szeretem a csikkem szerte szét hagyni. Idő közben próbálok valami fény után nézni, mert nem egészen tökéletes ez a fél homály. Megfordultam, majd egy kicsit jobban körül néztem tekintettemmel a helységben- Amilyen réginek nézem a helyet az árammal kár is próbálkoznom még a végén rövid zárlat lenne, és lángot fogna ez az egész. Inkább az asztalon levő gyertya tartót fogom használni, úgy látom valamikor csövesek szállhattak meg erre, egy pohárba volt bele állítva a gyertya amely már félig el is volt égve. Adtam egy ki lángot a gyertyának és már rögtön pislákolni is kezdett.
-Így már jobb nemde?- kérdeztem halkan, nem vártam rá választ, egy amolyan magamban beszélés volt csak éppen hangot adva néki. A kérdésén igen csak felkapom a fejem. Nem nyúltam fegyverért, nem volt jelenleg semmi értelme. Amíg nem tudom mivel állok szemben addig semmi esélyem sem lenne, akkor meg minek az erőszak?
-Óh szóval akkor lebuktam, túlságosan is céloz arra hogy vadász vagyok.- mondtam neki majd egy nagy lélegzett vétel után folytattam a beszédemet- Sánchez családhoz tartozom, gondolom ezek szerint ön nem ember? Tolakodásnak venné ha megkérdeném milyen fajhoz tartozik egy ilyen ritka szépség?- kérdeztem tőle bájosan. Nem azért van ez a hangnem mert éppen most félek attól mi fog történni, csupán kíváncsi vagyok és ha már a nő is bele ment ebbe a kis „játékba” akkor én miért ne tenném ugyan azt? Ha vérfarkas lenne akkor már a társaival rontott volna rám, boszorkával nem találkoztam még, a másik tippem talán vámpír. Kettő közül valamelyik lehet.
-Jackson Winney- mutatkoztam be számára, kíváncsi vagyok hogyan alakul ez a beszélgetés nem fogom most vadászos ellenségeskedéssel elrontani, reménykedve abban ő is bemutatkozik felém. Most a kéz csókot elhagyom az ismerkedésből, biztosra veszem ha Rey tudná kezet csókolok egy vámpírnak akkor a fejem a reggeli hajnalt a kapun üdvözölné. Közelebb léptem hozzá, pisztolyom még mindig ott van az oldalamon és egy kis rejtett kés is ha szükségem lenne rá, csak meg nyugtat a tény.
-Ennyire feltűnő voltam, vagy csak éppen a vérfarkasok keltették fel az érdeklődését?-kérdeztem tőle, olyan négy lépésre volt tőlem. Lehet most túlságosan is vakmerő vagyok, de szerintem nincsen is más választásom. Jobban szeretek először kérdezni és utána lőni, másokkal ellentétben. Jobban bele gondolva, furcsa is volt hogy a hirtelen zajtól amit a macska csapott meg sem rebbent. Vajon mi dolga lehet itt neki egy ilyen régi kórházban?
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 1st December 2016, 17:02






Jackson + Hecaté

Jégszobor. Mozdulatlan, mint keresztre feszített szűz, kinek orcáján egyszerre csücsül a mennyei tisztaság és a fájdalom gyötrelmes terhe. Vegyes érzelmek sokasága, melyek egy hadseregre való édesanyának átérzésével egyenlő, akik egyszerre vesztették el fiaikat és mégis, kaptak egy gyönyörű leányt helyette. Szabad-e vádolni gyilkossággal olyasvalakit, akinek feltétlen szüksége van más éltető nedűjére, hiszen nélküle önnön maga is a túlvilágon kötne ki? Elvenni egy életet, hogy meghosszabbíts egy másikat; önzésnek számít-e? Kik vagyunk, hogy megítéljük mi a jó és mi a rossz? Lehet, eddig végig az ellenkező oldalon álltunk? Olyan kérdések ezek, melyeken maga az Úrnő is sokat időzik. Valahányszor eszébe jut egy halandó, netalántán épp velük hossza össze a sors szeszélyes fintora, mély gondolataiban elmerül a filozofikus ítéleteken, s elméleteken. Talán, az évszázadok alatt kialakult személyéhez tartozik ez a fajta gondolkodásmód, de az is meglehet, hogy eme világszemlélet volt az egyik ok, amiért olyannyira nagyra tartja őt a mestere. Akárhogy is, a választ igen csekély eséllyel tudhatjuk csak meg.
Hecaté mozdulatlan állt, mint egy felsőbb rendű, elérhetetlen angyal, kihez vikingek előszeretettel imádkoznak, míg a görögök bárányt áldoznak. Viktoriánus viselete ezzel ellentétben a 19. századi londoni alvilágba száműzte. Piszkos, sötét ügyletek intézőjeként, vagy épp a sötétség milady-jének. Egyenesen a pokolra küldte a fenséges istennőt, örök kárhozatra paradox képviseletével. Ekképpen állt és figyelte a férfit lélekig hatoló, szúrós és mégis oly’ lágy tekintettel, mint a kora reggeli harmat. Neki nem volt szüksége a gyertyára. Ragadozó mivolta lehetővé tette az éjszakához szokott szemének, hogy tökéletesen lássa az idegen legapróbb vonásait is. Sem zaj, sem látónyílásainak sarkában lévő mozdulatok nem tántoríthatták el céljától; az ismeretlen – mint később kiderült, Jackson Winney – figyelésétől. Sosem szerette a felesleges, töltelék beszélgetéseket, vagy az ezekhez társuló mozdulatokat, így arra sem figyelt oda, hogy mellkasa megemelkedjen. Noha, ezzel kevésbé tűnt embernek, még sem izgatta a dolog. Túlságosan is apró, valamint jelentéktelen volt számára a jelen helyzetben, holott, olykor a legapróbb és legjelentéktelenebb dolgok nyújtják magát a megoldást. Mindezekből a kedves Olvasó rájöhet arra, miért én beszélek ahelyett, hogy megmutatnám a vámpírnő mit is felelt beszélgető társának. Nos, akkor hát, kanyarodjunk is vissza hozzájuk:
- Ebben az esetben, ha nem tévedek, maguknak van olyan különleges harci technikájuk. – jegyezte meg halkan a nőszemély, aki végig mérve a férfit egy aprócseprőt szemtelen megjegyzésre is vette a bátorságot, holott egy cseppet sem szánta valódi sértésnek – Amennyiben észrevételeim nem csalnak, maga épp megszegte a családja szabályzatát. Vagy, maga nem újonc? Minden esetre, meg kell hagyni, bátor dolog Öntől, hogy kockára teszi nem csupán a testi épségét, de az állását is. – döntötte enyhén hátra a fejét, hogy enyhén ajkaival kissé kéjesebben és bűnösebben nézzen ki, ha már félig oldalt áll az ifjúnak. Kezdett jól szórakozni a nő, holott nem volt szokása csak úgy játszadozni másokkal. Sokkal… szolidabb ő ennél. Mondhatni, egyike saját fajtájának nemesebb és ritkább példányaiból. Legalábbis, magam így gondolom, de neked lehet más véleményed.
Miként a férfi közelebb lép és bemutatkozik, a vérszívó visszaveszi egyenes, merev testtartását, miközben továbbra sem ejt meg egy pislogást sem. Szerencsére halhatatlan, különben már fájna a szeme a kiszáradástól. Még mindig jobb, mint vér nélkül, üres vénákkal feküdni egy koszos pince padlón.
- Meghagyom magának a döntést, Mr. Winney, hogy eldöntse, Hecaté melyik fajt is képviseli Ön előtt. – mondta valamivel bűnösebben, ugyanakkor továbbra is fenntartott kimértséggel. Hűvös hangja bármennyire is halkabb volt a normál emberi hangszínnél, sokkal titokzatosabb és figyelemfelkeltőbb volt az átlagnál. Az utolsó kérdést elengedte a füle mellett, hogy íriszeit inkább a fiatal vadászra összpontosíthassa. Egyébként sem áll szándékában csak úgy kikotyogni a nagy vámpírterveket, amíg azok nem válnak szükségessé. Ez a találkozás egy el nem mondott történet is lehetne. Egyfajta semmiség, melyről egyik fél sem beszél. Nem történt meg, hiszen oly’ lényegtelen, hogy egyetlen szót sem érdemes rá fecsérelni. Így lenne?

۵ music ۵ 614 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 1st December 2016, 18:07



Hecaté






Csak úgy mozdulatlanul állt ott előttem, semmi érzelemnek jelét nem mutatta, abban biztos vagyok, hogy nem a félelemtől dermedt le. Ha csak ilyen lazán képes volt besétálni ide, tudván azt hogy egy vadász tartózkodik bent akkor biztosan, nem fél. Selymes hangját hallom ahogyan megtöri a síri csendet, figyelmesen végig hallgatom. Különleges harci technika? Hmm előre nem értettem miről beszél, később majd rá is jöttem a Sánchez családra gondol nem pedig az egész vadászokra.
-Látom igen csak jól ismeri a New Orleansi vadász családokat- mondtam neki röviden nem állt szándékomban többet felfedni csak ami szükséges. Nem hittem volna még a belső rendszabályzatot is ismeri. Ki hitte volna, hogy ilyen dolgokat is tudhat az eddig még ismeretlen nő.
-Gondolom arra céloz, hogy egyedül nem szabad elindulni vadászni – szerintem ezzel semmi újat nem mondtam neki, mivel a tapasztaltak alapján eléggé jól ismeri a szabályzatunkat- nem vadászni voltam, csak egy kicsit körül nézni, de mivel ezek a vérfarkasok olyan paranoiásak sikerült kiszúrniuk engem, szóval nem hiszem szabályt szegtem volna ezzel.- válaszoltam meg számára a dolgot. Nem akartam semmi olyan dolgot felfedni ami titok lenne, és szerintem sikerült is. Most egyre inkább kíváncsi vagyok arra hogy ki lehet ez a nő? Ember semmiféle képen sem, vadász? Ugyan egy vadász fegyver nélkül nem tudta volna elkergetni a két vérfarkast. Azok annyira nem félnek tőlünk, szóval valami komolyabb dologról van szó itt. Maradok a megállapításnál, hogy vagy boszorkány vagy éppen egy vámpírral álok szemben. A leírás még találna is a vámpírra ez a rideg és üres tekintett ami a nő szemeiből árad. Ahogyan a szemébe nézek szinte kiver a hideg, alig pillant valamit is, teste mozdulatlan. Egy kisebb csönd után, ismét megszólal Hecaté, ekkor egy kis mosoly húzódott el az arcomon. Én pontosan jól ismerem a mitológiákat ami Hecatéról szólnak. Angliában történelmet tanultam az egyetemen, és sikeresen be is fejeztem csak éppen nem folytattam azt az életemben. Magam sem tudom el dönteni azt, hogy valóban az igazi Hecaté alakjával álok szemben, vagy csak egy flugos nőszeméllyel akitől kiver lassan a frász.
-Kit megtisztelt Zeus Kronidés ragyogó adománnyal,
adva a teréketlen tengerből meg a földből
osztályrész neki, megbecsülést is a csillagos égben,
így lett a legtiszteltebbé a halhatatlanok közt.”

Mondtam el egy kis idézettet, ez az első írásos emlék Hecátéról ahogyan bemutatják személyét, kíváncsian várom mi fog reagálni erre. - Nos ez lenne Ön?- kérdeztem tőle egy mosollyal. Nem tartóm valószínűnek azt, hogy egy ilyen ősi személy legyen még akkor is ha éppenséggel vámpír az illető nőszemély. Élhetnek ilyen sokat a vámpírok? Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, mostanra már kizártam azt a lehetőséget boszorkánnyal álljak szemben. Biztosan vámpír, jellemző lenne ha valaki az alvilág istennő szerepét öltené magára, de attól még hogy vámpír nem bizonyíték.  Bár hogyan is tudná ezt bebizonyítani? Nem hiszem képes lenne rá most már mindenki számára elérhetők a történelmi feljegyzések, főleg ha valakit még érdekel is a dolog. Ennyi erővel én is elő tudnám adni magam Poszeidonnak vagy akár melyik görög istennek is.
-Szerintem a neve mindent elárul, az alvilág istennő szerepe leginkább egy vámpírhoz illik, de anélkül is erre gondoltam nem volt nehéz eldönteni. Nem sok jelét mutatja a halandóságnak.- válaszoltam neki, hogy megfeleljek a kérdésére. Ha egy kicsit jobban megfigyeltem volna a dolgokat, akkor még hamarabb is rá jöttem volna. Most óvatosnak kellene lennem mert egy vámpírral álok szemben? Általában igen, ám azonban nem hiszem vadászni jött volna ide, ha a vérem kellene neki akkor nem beszélgetne csupán a lényegre törne.
-Még mindig azon gondolkodom, hogy valóban az a személy az aki az ókori görög mitológiában jelenik meg? Vagy csak éppen fel öltötte magára ezt a neved, amúgy szerintem keresni sem kereshetett volna ennél találóbb istennőt.- válaszoltam neki, ha bár minden egyes jellemző amit tudok róla még illik is rá, de nem hinném valóban róla van szó. Nem hátráltam tőle, csak még mindig  mélyen a szemébe tekintettem, ha hátráltam volna akkor a félelem jelét mutattam volna. Bár mindegy mert azt ő amúgy is tudja ha félek, ha minden igaz akkor képes hallani a szívérrésemet, és a szív a félelmet azzal jelzi, felgyorsulnak a dobbanások. Ám azonban ez nálam nem történt meg. Nem félek tőle, de azért a keblemre nem ölelném.
-És akkor most mi lesz, hogy már mindketten tudjuk ki is a másik? -kérdeztem tőle, egyenesen rá kérdeztem a dologra. Mi is a terve az elkövetkezendőkben? Nincsen értelme, kerülgetni a forró kását. Még én magam sem tudom mit tegyek vagy éppen mit ne tegyek. Leginkább az ész azt diktálja kár olyan személlyel ki kezdeni akitől még a vérfarkasok is félnek. Na meg sokkal szórakoztatóbbnak tartom ezt a helyzetet, mint elrontsam holmi gyerekes és ostoba harccal. Mert az lenne egyedül semmi esélyem nem lenne ellene. Inkább bele megyek a beszélgetésbe, hátha valami érdekeset megtudhatok róla.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 1st December 2016, 19:12






Jackson + Hecaté

Lélekig hatoló tekintete szinte átszúrja a férfi testét. Egyfajta baba üveges szemeivel tekint rá, mégis oly’ szigorral, melyet egyenesen mesterétől tanult. Az Ős szigorú pillantása, mely magába süllyeszti az áldozatot teljesen elgyengítve annak lábait. Hecaté módfelett tiszteli teremtőjét. Kettejük közt sokkal több van mester-tanítvány kapcsolatnál. Szorosabb és tartósabb egy szerelemnél, ám ily’ vonzalom nem is alakult ki közöttük. Soha véget nem érő hűség, alázat, megbecsülés, odaadás, tisztelet és más ezer meg ezer érzelem, ami összeköti őket. Nem csoda, hiszen már kettőezer évnél is régebb óta ismerik ők egymást. Ellenben, az észak-európai származású nőt sokkal inkább lekötik ógörög kötelékei az istennő múltra tekintő arcával karöltve. Érdekli a férfi kíváncsisága, és talán… a témában való jártassága is. Mert igen…
Most! Most először pillanthattunk meg Hecaté-tól bármilyen nemű érzelmet. Miként a vadász, Jackson, mondott pár sort, a nő szája sarkában egy alig észrevehető, igencsak apró mosoly jelent meg. Kedves számára az idézet, melyet kimondottan régen hallott utoljára. Nyomban el is engedte a már-már ismerősnek nevezhető alak korábbi szavait. Hiszen, kit érdekelnek a vadász családok – aminek tulajdonképpen csak utána kellett nézni a jó kapcsolatok segítségével -, amikor egy sokkal régibb, valami felsőbbrendűt is feldobhattak a témaasztalra. A nő ajkai lassan elnyíltak, majd hangszínében változás lett felismerhető. Lágyabban, kedvesebben szólott most.
- Csak nem egy szakavatottal akadt dolgom, aki ily’ könnyen megjegyez és felidéz egy aprócska részletet Hésziodosz írásából? – tette fel a kérdést, melyre tulajdonképpen nem várt választ. Sokkal jobban foglalkoztatta a folytatás, és a reakció következő szavaira – Mondja, Mr. Winney, ön másodállásban történész? Érdekli az ókor és a mitológia? – fordult felé teljesen. Ezzel nyilvánvaló jelét mutatva az érdeklődésnek, majd közelebb lépett. Az alacsony nőnek enyhén fel kellett néznie a vadászra. Noha, egy igen idős, ráadásul tekintélyes vámpírról van szó, most sokkal inkább tűnt gyermekien kíváncsinak. Ártatlannak hatott, és ezúttal, nem a porcelán bőre miatt. Egy röpke pillanatig, mintha teljesen más nő állt volna Jackson előtt. Nem az a rideg szuka, akitől retteg a fél világ. Sokkal… bensőségesebb viszony kell ahhoz, hogy valaki lássa ezt az arcot. Elvégre, olyan fiatal még tulajdonképpen. Mégis, túl sokat látott és megélt.
Még egy lépést tett a férfi felé, mielőtt belé hasított volna a felismerés. Magára pillantott lelki szemeivel és csalódott. Az ekkorra már szélesebbé, jól láthatóvá vált lágy mosolyát egy szempillantás alatt eltüntette. Újra magára öltötte a korábbi, hűvös személyiséget, az Úrnőt. Érzelemmentes porcelánbaba arca semmit sem árult el többé. Hecaté odébb is lépett kettőt, majd félig hátat fordított a fiatal vadásznak.
- Magára bízom a döntést, hogy eldöntse ki is vagyok valójában. Nem látom értelmét annak, hogy bármit is elkezdjek bizonygatni. Nem tartozom magyarázattal. Különösen Önnek nem. – mondta maga elé a vámpírnő hűvösen. A következő kérdéstől felemelte a fejét, majd válaszolt – Ha megenged egy tanácsot, hordjon magánál több, különbözőbb fegyvert. Egy tőrrel, karddal, valamint egy pisztollyal nem megy valami sokra. Tapasztalat.

۵ music ۵ 464 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 1st December 2016, 20:12



Hecaté






Még mindig nem sikerült fényt derítenem a nő szándékára, ám azonban semmi jóban nem reménykedem. Habár még semmi ellenségeskedést nem mutatott számomra, amivel veszélybe sodort volna. Mondatával kissé megijesztett, tudta honnan van az idézet. Ám azonban ez semmiféle bizonyíték ezt bárhonnan tudhatta volna. Ha most nem egy vámpírról lenne szó ha tényleg az akkor eléggé jól el tudnék beszélgetni vele. A mondatát egy vigyorral kísértem, ezzel talán megleptem őt. Nem hitte, hogy egy ilyen szellem lakozik bennem, akit nem csak a fegyverek meg a vér érdekel hanem a történelem. Történész? Hát inkább régésznek mondanám a hívatásomat csak éppen a börtön nagyon közre vágott és még is ki támogatna egy olyan régészt aki a börtönt is megjárta. Mert egy komoly ásatáshoz nagyon sok pénz kell, és a felfedezett dolgok publikálni is kell. Ebben a szakmában egy kicsit is komolyan vegyék az embert akkor komoly hírneve kell legyen, és az enyém jelenleg nagyon nagy mélységben van.
-Régészetet tanultam, szakterületem az Ókori civilizációk- válaszoltam neki, majd folytattam egy levegő vétel után- de nem dolgozom jelenleg régészként történt egy két dolog ami eltávolított ettől az úttól.- eszem ágában sincsen neki most elmesélni az egész életemet. Csak annyit mondok ami szükséges, sem többet sem kevesebbet. Ha még ember lenne akkor sem tudnám teljesen megbízni benne. Közelebb lépett hozzám, mivel végig kísértem tekintetemmel nem lepett meg a dolog, mozgását kecsesnek láttam szinte már fenségesnek. Még egy mosolyt is láttam felfedezni az arcán. Ez meglepett! Azt hiszem még vámpírt mosolyogni nem is láttam. Nem mintha sok tapasztalatom lenne vámpírok terén, de amelyikkel találkoztam még mindig előbb támadott, mint kérdezett. Nehezemre esne amúgy is megkedvelni egy vámpírt főleg annak a tudatában, hogy a szüleimet egy vámpír ölt meg. Akár mintha csak megsértődött volna, hogy nem hiszem el azt hogy ő az istennő hátra lépett két lépést, majd szinte hátat is fordított. Hmm nem fél tőlem ha hátat mer fordítani, ha de azért tudom figyelemmel kísér érzékeivel.
-Nem is vártam el ilyesmit- jelentettem ki, amúgy is mennyire lehet megbízni vajon egy vámpír szavában? - tegyük fel hogy ön az igazi istennő, nagyon kíváncsi lennék arra milyen volt az akkori világ- ez valójában igaz is, azon kívül hogy vámpír. A feltett kérdésemre igen csak furcsa választ adott, nem volt olyan egyenes mint ahogyan én. Több fegyver, mire célozhat? Harc lesz? Figyelmem nem csillapodott egy csöppet sem, tekintetem még mindig a nőre szegezem, ami már lassan kínos is hogy ennyire bámulom őt. Amikor megfordult alaposan körbe néztem alakját, hát nem ha tényleg ő az igazi Hecaté akkor nem is csodálkozom ilyen alakkal valaki istennőnek tekinthette.
-Tudod mindenkinek nincsenek szuper képességei magánál hordjon egy arzenált, ha túl sok a fegyver akkor lassabb vagyok, és mindketten tudjuk nem mindig a fegyver az eldöntő tényező hanem...- mutattam a kezemmel a fejemre. Nem önhittségből mondtam ezt, de a harcban a gyors gondolkodás és képzettség ami eldönti. Mondjuk azért kíváncsi lennék, egy vámpír kilométerekről képes lenn-e megérezni egy mester lövész halálos lövését? Jut eszembe honnan tudja van kardom? A kardomat nem láthatta mert a pult mögött van, és neki arra nincsen rálátása, érdekes.
-Miért talán a mostani helyzetben, így egyedül esélyem lenne egy több ezer éves vámpír ellen?- kérdeztem tőle egy vigyorral az arcomon, nem hiszem még mindig el azt, hogy ő Hecaté. De a legjobban kezelhető ha bele megyek a játékba és úgy teszem látszólagosan elhiszem a dolgot. Ha viszont egy pillanatra is bele gondolok abba a ténybe igaz lehet amit állít. Akkor egyedül annyi esélyem lenne mint az egérnek az egér fogó ellen. Elő vettem a cigaretta tálcámat, ezüstből volt rajta a Sánchez család címerével. Nem azért gyújtok most rá mert ideges lennék, inkább csak nagyon izgatott. Kiveszek egy szálat majd meg is gyújtom, egy apró pillanatra vettem le tekintetem róla csak. Egy apró mosolyt küldök felé, majd oda nyújtom a szivar tálcám.
-Parancsol egy cigarettát?- kérdeztem tőle, azért vicces dolog lenne ha éppen, be nyögné egészségtelen. Kíváncsi lennék arra elfogadja tőlem? Hiszen ki tudja kár mérgezett is lehet, vagy más egyéb dolgok. Én már azért a helyében meggondolnám, hogy ősi ellenségtől mit fogadok el. Tette egy lépést felé, akár csak mintha egy keringő lenne, ő tett egy lépést előre majd kettőt hátra, és én most tettem egy lépést felé. Ha tudnám, hogy nem vámpír még a végén azt hinném kacérkodik velem és valami piszkosabb szándékai vannak, ám azonban ennek nagyon kevés esélyét látom. Elő vettem a telefonom, majd egy gyors SMS-t küldtem, hogy hívja vissza a vadászt. Nem szeretném ha most be rontana ide valaki, többet szeretnék megtudni róla. Tudom nagy felelőtlenség volt ez tőlem, de túlságosan kíváncsivá tett engem Hecáté, mint hogy most félbe szakítsam a dolgot.
-Nem kell aggódni, nem erősítést hívtam csak éppen bejelentkeztem, hogy minden rendben van velem.- meséltem el neki a tettem, nem akartam ezt valamiféle csapdának vegye. Szerintem egy több ezer éves vámpír lekapcsolásához több emberre van szükség, mint két ember és konkrét tervnek is. Ha bejönne ide a vadász akit Rey küldött akkor még a végén vér is hullana, és azt nem engedhetem miattam haljon meg egy ártatlan személy.
-Vissza térve a témához, melyik volt előbb az istennő vagy éppen a vámpír?- kérdeztem tőle, számomra igen csak lényeges kérdés ez. Mert ha egy egyszerű embert istennőnek tekinthettek abban a világban, akkor nagyon sok mindent megcáfol a történelmi feljegyzésekből.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 1st December 2016, 21:50






Jackson + Hecaté

A vadászoknak mindig is változatos, és sok féle fegyvert kellett maguknál hordani. Esetleg, többet elrejteni a csomagtartóban és szükség esetén csak az éppen oda illőt használni. Jelen esetben, a mi drága Hecaté-nk arra célzott, hogy az összes természetfeletti ellen kellene egy vadásznak legalább egy gyilkos eszköz, különben egy egyszerű portya esetén védtelenek, ha új ellenfél tűnik fel a színen. A vámpírnő már rengeteg, változatos stílusú és fegyverzetű vadásszal találkozott. Harcosok tömkelegével hozta össze az élet; köztük gladiátorokkal, lovagokkal, fanatikus szerzetesekkel és béna hódolókkal. A megszállott szerelmesek a legrosszabbak!
Hecaté egy darabig önfeledten adta meg magát a történelmi témának, ami már-már klisének számított az ő korában. Különösen úgy, hogy a modellként használt neve is egykori ragadvány, istennői neve. Ezért nem is fáradozik mindenféle modern álneveket kitalálni. Nem nagyon akadt még példa rá, hogy szükség legyen rájuk. Ha mégis, mindig akad egy tartalék név a tarsolyban. Ugyanakkor, a férfi tanulmányainak meghallgatása után, az Éj Gyermeke ráeszmélt önnön gyengeségére, s csalódva saját magában odébb lépett. Hátat fordított egészen addig, amíg szavaira nem reagált a férfi. Ekkor enyhén felé fordította arcát, hogy éppen csak lássa világos, élénk kék szeme sarkából a társalgó felét. Ám, ekkor még nem illette válasszal szavait. Némán állt, mint egy sértett istennő, aki hátat fordított alattvalójának. Enyhén oldalra, majd hanyatt döntött feje úrinak, majd sértetten kéjesnek hatott. Egy megfoghatatlan égi szépség lehetet volna, egy jelenés, ha kontyba szedett haját meglazítaná és nem lenne fején egy koszorún kívül semmi más. De, sajnos ehhez az érzethez fantázia is kell. Noha, korábban sem volt gond a – legfőképpen halandó – férfiak gyönyörének megnyerésével. A nő, szeme sarkából megállíthatatlanul leste az ifjonc vadászt, aki ekkor már az esetleges harcban megjelenő esélyeket ecsetelte. Ekkor szólalt meg újra, hosszabb hallgatás után.
- Nem. – felelte határozottan, rideg komolysággal, mely a férfi esélytelenségére utalt. Azonban, a nő az utolsó vámpír a földön, aki erőszakhoz folyamodik. Kiváltképp saját keze által. Sokkal… nyugodtabb és visszafogottabb személyiség annál. Egyébként is, vannak hivatásos vadászok, akik ha szükséges, jó pénzért még gyanú nélkül is elintézik a kérdéses illetőt. Vérét ölni? Nevetséges! Több, mint ezer éve nem ölt az úgynevezett „táplálkozás” címszó alatt. Anélkül meg főleg. Sokkal jobban tiszteli az életet, hűséget, önfeláldozást annál. De, ha ezzel dicsekedne is, kihinné el neki? Főleg, ez a bizonyos Jackson Winney, a vadász. A többi cinikusról nem is beszélve. Ha igaznak vesszük Bram Stoker regényét, akkor különösképpen Van Helsing nem hinné el, hogy kegyes is lehet – főleg egy hosszú időt megélt és tapasztalt – egy vérszopó. Eztán a férfi dohánnyal kínálta a nőt. Egyes helyeket, ahol - sajnos vagy nem – megfordult a vámpírnő, elönt a bagó sűrű füstje. Például, a londoni alvilágot vagy egy bordélyházat. Azonban, bár a sors úgy kívánná, nos, Hecaté még sosem élt élvezeti szerekkel. Jó, a vér most nem minősül annak! Ebből adódóan, számunkra érthető, hogy miért is felelte az alábbit:
- Nem dohányzom. – utasította vissza az ajánlatot változatlan hangszínnel – Egyébként is, egészségtelen. – tette hozzá, majd komoly arcán egy apró mosoly villant fel. De, amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt. Minden bizonnyal, főleg ebben a testtartásban, a halandónak fel sem tűnt. Alig láthatja a nő egyik szemét és orcájának egy kis szeletjét, nemhogy ajkainak egy apró részletét. Rövidebb csend ülepedett le, amíg a férfi elővette a kommunikációs eszközt és írt valamit, valakinek. Egy pillanattal később magyarázatot adott. Feleslegesnek érezte ugyan a nő, azért jól esett neki eme röpke figyelmesség. A brit nyugodtsága pedig… nos, megüzenni hogy minden rendben vele, holott épp egy vámpírral eszmecserél… nem is tudom, mi lenne ide a legmegfelelőbb gondolat vagy szöveg. Ez… megfoghatatlan. Akárcsak a nő maga.
- Első, újszülött vámpíri feladatomként bedobtak a mélyvízbe. El kellett játszanom egy faluban az istennő szerepét, mikor még azt sem tudtam kicsoda vagyok valójában. – ha már Jackson is mondott valamit a múltjáról, ő is mondott egy apró morzsát, hogy feleljen a kérdésre, de mégis hagyjon elég ködöt maga után. A részletek felfedése elárulná milyen különleges képességgel bír, ami hatalom. A tudás, hatalom, és minél többet tudnak rólad, annál sebezhetőbb vagy. Egyébként sem szeret önnönmagáról mesélni. Csak két lény van a bolygón, akik tudják a teljes történetet és ez éppen elég is. Egyre…. veszélyesebb ez a játék. Hecaté össze is ráncolta a homlokát, majd kisimítva arcát, hogy újra porcelánbábú legyen, megfordult és belenézett a férfi szemeibe. Mélyen, a szívéig látott.
Végtelennek tűnő, lassan kínossá váló csend telepedett le az elhagyatott, kísérteties kórházra. Az éjszakai szél befújt a törött ablakokon. Végigszaladt a régi berendezési tárgyakon. Meglebegtette a férfi ruháját, haját és belekapott Hecaté kósza, ezüstösen csillogó szőke hajtincseibe is. Az egyik épp az arca előtt lebegett, miközben a Hold teret nyert a felhők közt és bevilágítva fényessé tette a gyertya által meg nem világított részeket. A nő fehér bőrével és egész lényével visszaadta milyen egy klasszikus, szív tolvaj vámpír. Regénybe illő és káprázatos. A porcelán, komoly arc megváltozott. Elhessegetve a külsőségek gyönyörét, és lágyabb kifejezést öltöttek fel vonásai. Visszakanyarodott a régészethez.
- Ha nem veszi tolakodásnak, miért nem lett kutató? – kérdezte lágyabban, egyenesen a férfi szemeibe nézve, mint kíváncsi gyermek. De, még most sem pislantott, Hecaté.

۵ music ۵ 830 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 1st December 2016, 23:19



Hecaté






Kisebb csönd derült a szobára, még mindig háttal áll nekem, csak a szem sarkából kukucskál rám, figyelemmel. Nagyon kíváncsi lennék arra mi járhat a fejében. Mit gondolhat most rólam? Lehet hogy egy pancsernak tart, vagy csak éppen másnak mert nem vagyok olyan mint a többi vadász. Én mindig is reménykedek abban, hogy vannak olyanok, akikre a vizes lepedőt nem lehet rá húzni. Ám azonban kicsit sem ismerem az előttem álló nőt, nem tudom megmondani jó vagy éppen gonosz. Rey szerint a vámpírok mind természetükből eredendően gonoszak. Viszont én nem teljesen hiszek ebben, mindig van kivétel. A nagy csöndet hirtelen Hecaté hangja töri meg, mint amikor az álló vízbe bele csobban valamilyen tárgy, úgy szakította félbe gondolat menetemet. Egy szót ejtett ki ajkain, „ nem”. Hát kicsit sem leplezte a kettőnk között levő erő viszonyokat ez még inkább eltántorít attól, hogy harcba bocsátkozzak ám azonban ezt a dolgot már egy jó ideje el vetettem.
-Sejtettem- mondtam neki, egy mosollyal az arcomon. Attól hogy erősebb vagy éppen nincsen esélyem ellene nem érzem magam egy kicsit sem csalódottnak vagy éppen kevesebbnek. Hatalmas mosoly húzódott el az arcomon azon amit mondott.
-Ha nem hát nem, nem is tudtam a cigaretta veszélyes a vámpírokra, akkor ezért nyomták így fel az árát - majd zsebre vágtam a cigaretta tálcámat, nem kommentáltam meg az egészségtelen dolgot, számára is világos volt a humoros része a dolognak. Majd vettem egy slukkot a cigarettámból mélyen levettem tüdőre, éreztem ahogyan a cigaretta füst szétárad a tüdőmben majd szépen lassan kifújtam az orromon. Azért milyen nagy élmény lett volna egy istennővel elszívni egy béke pipát, na majd más alkalomkor. Mosolyodtam el a gondolaton. Remélem a poénom egy kicsit feloldja a légkörben ezt a feszültséget. Nem akarok én most össze barátkozni vele, eszem ágában sincsen csak hát szeretnék minél többet megtudni róla. Látok benne valami különlegeset, különleges hatással van rám más vámpír esetében még sosem éreztem ezt a hatást. Majd kérdésemet megválaszolva elmesélt egy kis történetet. Nagy figyelemmel követtem végig szavainak csengését, mint egy kisgyerek akiknek először olvasnak fel a mesés könyvből. Nem vágtam közbe had fejezze be, pedig ezernyi kérdésem lett volna és van amit szeretnék megkérdezni tőle.
-Nem lehetett könnyű dolog-tartottam egy kis szünetet, majd folytattam- de ahogyan a történelem könyvekből lehet olvasni egészen jól össze jött.- elképesztő dolog az, hogy itt áll előttem egy élő történelmi enciklopédia amely tudja az igaz történelmet. Mármint ha valóban ő az igazi Hecáté, ennek a tényével még mindig viaskodom. De azért milyen csodás dolog lenn az ha elmondaná a múltkor a teljes igazságot. Abban az időben is, mint a mostani korszakban mindig a győztesek írták le a történeteket, és az igazságnak annyi arca van. Lehet a történelmi találgatásaink annyira pontatlanok, lenének az övéihez képest mint két külön álló világ. Viszont nem szeretném nagyon nyaggatni sem ezzel. Így is nagyon csodálkozom, hogy megosztotta ezt a történetet velem. Ő sem bízhat bennem jobban, mint ahogyan én benne. Igaz az erő fölény az ő kezében van, de ez nem ad okot arra bizalmat érezzen vagy éppen sérthetetlenséget. Ezt követően mindketten elhallgattunk nem volt különösebb oka, lehet mindketten el voltunk a saját gondolatainkkal. Hátamat hirtelen egy lágy szellő simogatta meg, ami bele fújt a hajamba is, a hátam mögött levő ablaktól jött. Törött üvegein keresztül lopakodott be a hűvös szellő. Mélyen a szemebe nézett, szemei fényét néha a szőke tincsei zavarták meg, ahogyan a szél lóbálta őket jobbra meg balra, akár csak egy ingát. Kíváncsi voltam arra most mi fog történni, képességeinek köszönhetően szinte bármit megtehetne jelenleg, alig két lépésnyire van tőlem. Ha meg akarna ölni engem azt egy szempillantás alatt megtehetné, még észre sem venném mi történt. Csak akkor amikor már késő lenne. Egy kérdést tett fel számomra. Nem tudom mindenki, hogyan tud bele trafálni ebbe a témába ami az öcsémhez fűződik. Viszont ha már ő is megosztotta velem az életének egy nagyon kis töredékét, akkor illően nekem is meg kellene. Így illendő, remélem azért most nem fog megváltozni a rólam alkotott képe.
-Nos hát mivel börtönben voltam kábítószer birtoklásért, ezért amikor leültem a büntetésem akkor már egyetlen ásatásnál sem láttak engem szívesen és új ásatásokhoz meg nem találtam támogatókat.- válaszoltam neki, röviden ennyi volna az egész történet, azt viszont már ki hagytam, hogy a saját öcsém húzott csőbe és naivitásom miatt kerültem öt évre börtönbe. Ennyi idő már csorbát ejt az ember hírnevében. Még mindig mélyen a szemébe néztem, nem tudom miért van ez a szemkontaktus. Általában mindig kerülöm az emberekkel a szemkontaktus teremtését, de ez most valahogyan más amióta csak belépett ide a szobába különös érzés lett úrrá rajtam.
-Azért szívesen megismertem volna önt amikor még halandó volt, oly sok éjszakát át tudtunk volna beszélni akár a történelemről akár más témákról- mondtam neki őszintén. Ez most egy kis bók volt Hecaté irányéba, le sem tagadhatnám a csodálatom a nő iránt, mint kinézetileg és az a különleges stílusa mivel rendelkezik nagyon ritka. Ez az egész viszont a lényegen nem változtat ha baráti érzelmeket táplálnék felé elárulnom azt ami számomra a legszentebb és azok a szüleim. De mi van ha ez a nő az a bizonyos kivétel? Érdekes felvetés.
-Utolsó kérdésem lenne a múltaddal kapcsolatban, azt már tudjuk, hogy az ókorban jelen voltál a görög mitológiában na és aztán később mi történt? Vissza húzódtál az éjszaka leple alá vagy jelen voltál más történelmi eseményekkor?- ez volt az utolsó kérdésem amit feltettem, ha bár még mindig van egy kis kétség bennem a kilétét illetően, de egyre inkább kezdem el hinni a dolgot. Nem azért kérdeztem meg tőle, hogy majd hátha elbukik valahol csupán érdekelt. Szerintem nincsen olyan történész a világon aki nem szeretne örökké élni és jelen lenni minden fontos helyen ami csak befolyásolja a világot és környezetet. Közben egy újabbat szívtam a cigarettámból, majd lassan kifújtam. Nehéz elhinni azt hogy egy ilyen gyönyörű teremtés, mint amilyen Hecaté is képes lenne ártani másoknak. Ha bár tekintete néha nagyon ijesztő és ördögi ám azonban szépsége mind ezt elfeledteti velem.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 8th December 2016, 21:52






Jackson + Hecaté

Ha ismered a másik életét, azt, honnan jött, ki volt és az elé állított akadályok után milyenné lett, akkor tulajdonképpen mindent tudsz róla. Mi több! Te leszel az, aki ismerni fogja a gyengéjét, és azt, hogyan teheti őt nagyobbá, vagy lökheti le életének legsivárabb és leggyászosabb korszakába. Te, csakis eme tudás birtoklója lehetsz az, ki meghatározhatja a másik egyént. Tégy hát bölcsen, és viseld büszkén, amit tudsz. Egy napon te lehetsz, mindennek császára és legbölcsebb uralkodója. Tudd méltósággal kezelni… és kellő ravaszsággal.
A Hold magasan ível át az égbolton. Elbújik egy kósza felhő mögé, melyet a szél sodort arra, majd előbukkanva bevilágít ezüstös fényével rég lepusztult kórházunkba. Hátulról világítja meg a vámpírnőt, így arcának nagyobb részét árnyékba vetve ad új hangulatot. Megváltoztatja az eddigi árnyakat, hogy az emberben olyan érzést keltessen miszerint; halandó lenne fény és a lélegző élő, míg a végtelen éj rabságában a szörnyeteg él. Valami, melyben nem bízhatsz és elárul, mégis… életed is odaadnád érte.
Locsogás, üres fecsegés, nevetés a végtelen éjszakába, hamis kép, álszentség és a természetes viselkedés megtagadása. Oly’ könnyen körbeírhatók a jelen események. Annyira szép, igaz nem is lehet!
Hecaté egykori istennő, s most éji örökkévaló gyermekies kíváncsisággal lesi a férfi szemeit. Mindig is érdekelték, azok a történészek, a múltat annyira kutató halandók, akik valóban az igazságot és a sorok közti tartalmat keresték. Ahogy Jackson Winney, újdonsült vadásznak elnyíltak ajkai a nő lassan, mély benyomást keltőn pislogott egyet. Se többet, se kevesebbet. Világéletében ritkán tett eleget ennek az emberi tulajdonságnak, ami tudat alatt magától is működik. Az ő esetében azonban, nos, sajátos jelentéssel és súllyal bír. De, nem csoda, hiszen egy igazi porcelánról beszélünk. Egy valótlan babáról, akit naphosszat csodálnánk szívünk leges legmélyén, míg rá nem ununk. Noha, sokan megkísérelték egy életen át magáénak tudni a nőt, senkinek sem sikerült azok közül, akik fiatalabbak voltak nála. Eddig. Elvégre, meglehetősen szigorú önmagához eme teremtés. Több, mint két ezer év után is megakar felelni, pedig nem is sejti, hogy már rég túl van ezen kritériumon és már saját magáért tartják azon a poszton, amit sikeresen elért. Túlontúl… odaadó. Vajon, a vámpírnő valóban olyan komoly és rideg bábú, mint amilyennek gyakorta mutatja magát, vagy mélyen, legbelül még mindig az a fiatal gyermeki leány, aki halandóként is volt? A választ... magunknak kell kiderítenünk.
- Ezek szerint könnyen függővé válik. – jegyezte meg a vérszívó halkan, majd egy cseppnyit hátrébb húzódott – Vagy, netán tévedek? – húzta összébb szemeit, mintha ezzel az emberi lélek és a férfi igazságának velejébe láthatna. A jeges komolyság és érzelem mentes arc akkor tért vissza eddigi halvány melegségére, amikor a férfi a nő halandóságát említette. Hecaté eszébe juttatta milyen volt nem sokkal az átváltozása előtt. Bár, hosszú évszázadok teltek el azóta – ráadásul sokuk elég tartalmas is volt -, ő mégis tisztán emlékezett rá. Elfordult a vadásztól. Soha, de soha nem akar visszamenni abba az időbe, de még a boldog és tudatlan gyermekkorát sem akarja, mert pontosan tudja mi lesz annak a vége. Inkább, hálás mesterének.
- Ne tegyen meggondolatlanságot! Vigyázzon a szavaira Mr. Winney! Senki sem akar abban a korban élni, vagy megismerni. – az utolsó mondatot az előzőeknél még szigorúbban nyomta meg. Mintha, hangján lehetett volna hallani, miként finoman ívelt szemöldökét összeráncolja. Megbántotta t’án a férfi? Meglehet. Minden esetre, az éj gyermeke, különösen ebből a családból, nem szeretnem a múltjukról mesélni. Eltemetik, mint a világ legnagyobb hibáit. Olykor, mégis átölelik.
Az utolsó, monologikus kérdést elengedte a füle mellett. Valahogy, már nem akart beszélgetni. De, még sem ment el. Vonzotta valami… gondolat, így kivárt.

۵ music ۵ 576 ۵ note ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 22nd December 2016, 19:59



Hecaté






Csak néha pislogok néha egyet kettőt, nem tudom mi az ami ennyire meg fog benne, de nagyon érdekesnek tartom. Annak ellenére is, hogy egy vámpír. Ezzel azonban a róluk alkotott leírásom egy csöppet sem változott meg, ha netalán nem is mind alá való gazemberek és szörnyetegek. De a legtöbb túlnyomó részben azok. Talán ő is olyan volt régebben ha még ma is nem az, de szerintem a világról alkotott kép két ezer év alatt nagyon sokat változhat. Nem hiszem, hogy sok örömet lelne a gyilkolásba, vagy éppen képes még valamiben? Az emberek olyan hamar képesek rá unni dolgokra, és akár milyen nehéz is ki mondani de valahol legbelül ő is ember. Ugyan úgy gondolkodik, mint ahogyan én vagy akár melyik más ember, szóval ugyan úgy unatkozhat vagy éppen lehet szomorú vagy boldog. Nagyban rengeti meg a dolgokat amiben hittem ez a szépséges hölgy. Mindig is úgy gondoltam a vámpírokra, mint agyatlan zombikra csak annyi különbséggel, hogy ezek nem agyra hanem vérre mennek. Gondolkodásom közepette hirtelen a hold a felhők mögé rejtőzött el, ettől a fényviszonyok is kissé megváltoztak az arca szinte teljesen sötétségbe borult. Majd tett egy megjegyzést, egy kérdéssel párosítva.
-Szerintem nem maga a nikotin okozza a függőséget hanem maga az hogy az ember hamar a szokásai rabjává válik, egy idő után már nem is az a nikotin hiányzik neki csupán megszokta már hogy például kávé mellé cigarettát, de persze az ön esetében a vér iránti függőség nem ilyen egyszerű dolog.- vontam egy kis párhuzamot a kettő között, ha bár nem egy szinten van a kettő ám azonban, mind kettő a függőségről szól. Egy lépést vagy más felet hátra lépett még inkább beborította a sötétség, egyre kevesebb látszik csodálatos szépségéből. Így már az arcáról sem lehet leolvasni még annyit sem, mint ameddig idáig sikerült nekem, mondjuk az se volt sok. De legalább láttam egy mosolyt el kanyarodni az arcán.
-Szerintem egy ilyen szépséget nem kellene elrejteni az éj leple alá... - jegyeztem meg halkan, nem akartam most ezt valami célzásnak vegye. Azért kíváncsi lennék arra milyen gondolatok lehetnek a fejében. Lehet, hogy egy kicsit érdekesnek tart? Vagy csak éppen lenéz engem olyan szinten hogy nem is érdekli mit mondok neki? Nem tudom, kár nem vagyok gondolat olvasó, igen csak nagy előny lenne. Majd újra megszólal csilingelő hangján, ezen azonban egy picit jobban elgondolkodom. Mint történész számomra érdekes a dolog, de azért azt is be kell vallni hogy rémes idők is jártam betegségek, harcok, meg természeti katasztrófák ami ellen akkoriban nem tudtak védekezni. Mindennek meg van a maga szépsége meg a rémes oldala is.
-Elhiszem, hogy nem lehetett könnyű élete, nos arra már rájöttem az a korszak nem nyerte el teljesen az elismerését, azonban nincsen olyan korszak mivel felcserélné a mostanit? Vagy éppen melyik időszakot kedvelte a legjobban?- kérdeztem tőle, nem akartam ilyen hosszúra nyújtani a kérdésemet nem akarom, hogy úgy érezze magát mint egy interjú során egy alany. Nem válaszolt a kérdésemre de ám azonban ezt nem vettem zokon, még sem várhatom el hogy feltárja az egész életét egy ismeretlen előtt főleg nem pedig egy olyan halandó előtt aki ráadásul vadász is. Most azonban tágabban fogalmaztam, ami nem rá vonatkozik hanem a véleményére erre talán majd választ kapok. Közelebb lépek hozza a fal a háta mögött két-három lépésre lehet, annyira közel mentem hozzá hogy most már kartávolság van köztünk. Nem tudom miért tettem a kíváncsiságom miatt ? Vagy csak reménykedésem miatt hogy minden vámpír nem egy démoni szörnyeteg? Vagy talán mindkettő? Óvatosan felemelem a kezem majd lassan az fehér sima kis arcához közelítem, lassan teszem mind ezt, hogy ne érezhessen semmi fenyegetést. Remélem nem fogja letépni a karom vagy ehhez hasonló, de azt tudnia kell, hogy semmi ellenséges szándékom nincsen mára. Ha nem kapja el a kezem, vagy éppen nem lép hátra akkor megsimogatom az arcát.
-Tudod én mindenben a jót keresem, és próbálom a dolgoknak mindig a pozitív oldalát látni, még sohasem találkoztam olyan személlyel, mint amilyen te vagy... - céloztam arra, hogy még nem találkoztam olyan személlyel aki megváltoztatta volna a vámpírokról alkotott képemet. Közben még mindig a szemébe néztem, most már csak félhomályosan látom a sötétség miatt, de a hátamban levő gyertya miatt azonban vissza tükröződik benne a fény, akár csak két kis világító lámpás. Mosta egy pillanatra el is felejtettem, hogy mi is ő? Meleg kezem amikor a jég hideg bőréhez ért, kissé fura érzés volt, akár csak egy jégszobort érintettem volna meg. Persze nem az első alkalom volt, az hogy kezem vámpír bőrét érinti ám azonban a mostani más volt. Most nem az volt a lényeg ki él és ki hal, most az érzékiség volt és ez most teljesen más hatást gyakorolt rám. Kíváncsi vagyok milyen néven veszi majd a dolgot.
-Nyugalom- suttogtam neki halkan majd folytattam- nem kell aggódnia nem áll szándékomban semmi ellenséges dolog de szerintem ennek már ön tudatában van.- ezt is suttogtam. Talán a helyzet miatt suttogtam, ha bár semmi nem követelte meg ám azonban, most valahogy így jött ez nekem. Reménykedek abban, meg van a jó amit keresek már oly régen, de tudatában vagyok annak is hogy egy pillanat alatt meg tudna ölni ha éppen azt szeretné. Mélyen a szemébe tekintek, reménnyel és kedvességgel a szememben, várva azt hogyan fog reagálni az egész helyzetre.
Vissza az elejére Go down
Hecaté
vámpír nemző

avatar

. :


Posztok :
80
Lakhely :
ahol Ő is...
Foglalkozás :
modell
. :




Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 23rd December 2016, 11:55






Jackson + Hecaté

Egy hosszú életű vámpír, ki örökké való, lassan elfásul a megélt korok és tapasztalatok súlya alatt. Csupán van, de nem él. Figyeli a világ egyre gyorsabb változását, ott áll a sarokban, noha jelenléte semmin sem változtat. Az ilyen lényekben sokkal összetettebb és mélyebb érzelmek, gondolatok kapnak helyet, mint bármely más gondolkodóban. Olyanok ők – az igazán öregek –, mint a vén buddhista szerzetesek. Bölcs öregek… netalántán. Hogy mi jár ezen teremtmények fejében, nos, azt sokan tudni szeretnék. Éppen ilyen volt ő is. Hecaté hasonlóan mesteréhez, egy hallgatag könyv volt, melynek lapjait olvasni nagy teher. Ugyan, nem mutatott semmit a férfi felé néhány kósza mosolyon és rideg tekinteten kívül, valójában érzelmek és súlyos gondolatok hada lepte őt el. Nem akart több szót fecsérelni. Így is, épp eleget időzött itt. Megállapította, hogy ezt az egyszeri alkalmat leszámítva, a kórház teljesen elhagyatott. Ideális a kigondolt tervhez. De, vajon minden egyes apró részletről be kell majd számolnia? Tudnia kell mindenkinek, hogy ki volt ő ezen a csendes éjszakán?
Szavai elhangzása után némán figyelte a férfit, akit éppen csak most ismert meg. Miként a vért említette a nő lesütötte tekintetét. Nem szégyenkezett. Oka nem volt rá, hiszen évszázadok óta nem ölt meg senkit. A vér iránti vágya oly’ minimális volt, mint embernek a gyep. Ki akarna füvet rágcsálni szabad idejében? A vámpírnő azok közé tartozott, akik különlegesen nagy erő birtokában voltak. Családjának kötelezettsége visszafognia magát és tasakos véren, vagy szolgáló által adott mennyiségen élnie. Nem támadnak, csak, ha sarokba szorítják őket. De akkor… természetfeletti s vadász legyen a talpán, ha egy pislantásnyi időnél is tovább vesz levegőt. A vér, mindössze étel, de nem élvezeti szer. Ám ezt, senki sem értheti meg. Ahogy legbensőbb érzéseit sem. Felemeli hát fejét, s mintha mi sem történt volna tekint rá a férfira. Már-már keringőt járnak. A nő hátrébb húzódik, míg a férfi közelebb lép hozzá. Sarokba szorítani egy önnön magunknál jóval erősebb teremtményt, s ezzel veszélyeztetni annak nyugalmát, a lehető legostobább tett. De, Hecaté nem támad. A vadász kezének közeledtével még hátrébb lép. Egészen a falhoz simul. Neki esik egyenes hátal, hogy tenyereivel kelljen megtámassza magát. Az éj gyermeke nem félhet, tisztában az erőviszonyokkal. Mindössze, ez egy olyan helyzet, melyet rég nem tapasztalt. Odalett uralkodói mivolta. Csendben figyeli a férfit, miként az kezével lassan és finoman közelít arcához. De! Mikor már csak egy centi sincs közöttük, ellenséges morgás hallatszik mögüle. Ha megfordul, láthatja miként egy farkas – alig négy méterre – áll támadó pozícióban. Hegyes fogaival vicsorog és fenyegetőn morog. A halhatatlan porcelánbábú kap az alkalmon, és oldalra lépve kiszabadul a férfi és a fal szorításából. Távolabbra megy, így a farkas kettejük közé sétálhat. A nő behunyva szemeit érzékeire összpontosít. Hallja, amint sietős léptek közelednek. Erre szúrós szemmel néz a vadászra. Hát mégis olyan lenne, mint a többi? Ugyanolyan kétszínű, hazug, aki játszik a másikkal? Mit is várhatott, Hecaté, ha nem ezt? Elfojtva a benne rejlő érzéseket, s fenntartva érzelemmentes rideg külsejét, leguggolva magához hívja a farkast, némán. Az állat engedelmeskedik gazdájának, akit felkeresésére küldtek utána. Megsimogatják egymást, majd a nő átkarolja és egy szigorú tekintet kíséretével – amit a férfinak intéz – eltűnnek a hallhatatlanok sebességével. Elmentek? Nem. De, Mr. Winney éppen ezt hiszi. Holtak hangjával egyé válva kerültek egy emelettel feljebb, hogy a sötét árnyak közül figyelhesse a nő a történéseket. Megvárja, hogy elmejenek a vadászok, hogy amikor minden lecsendesedik, ő akkor távozhasson a birtokra. Nyugodtan.
Mindeközben a nő fejében a férfi által elhangzottak csengnek újra meg újra. Farkasát öleli, simogatja, s közben arra gondol, majdnem megérintette őt egy halandó. Ráadásul, ily’ kevés ismeretség után. Felkavaró! Szégyenteljes!
۵ music ۵ 585 ۵ köszönöm a játékot!    ۵ ®

Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve: 28th December 2016, 11:48



Hecaté






Ahogyan kezem érintése próbálja elérni az előttem elő szép hölgy sima és tökéletes arcát ő hátrébb húzódik ám azonban most már nincsen ahová mennie. Ez vajon kellemetlen helyzetet teremtett számára? Kíváncsian fürkészem a tekintetét ám azonban az éj homályában alig látni valamit, csak a két gyönyörű szempár fénye tükröződik rám. Nem szól semmit, szóval én sem teszem ez a pillanat most nem a szavakról meg az ostoba fecsegésről szól, szinte már meghittnek is nevezhető. Mit csinálok én bolond? Még is mit fog tenni velem egy több ezer éves vámpír ha sarokba szorítom, jobban bele gondolva nem volt okos lépés ez az egész. Csupán az ösztöneimre hallgattam, Rey is mindig arra tanított bízzak az ösztöneimbe és akkor semmi baj nem lehet. Mert ha már a józan észre hallgattam volna akkor mér régen felvettem volna a nyúl cipőt, én ám azonban még sem tettem csak még veszélyesebb helyzetbe sodortam magamban. Most jelenleg penge élen táncolok, óvatosnak kell lennem ezért volt mozdulatom olyan lassú, akár csak egy lassított felvétel. Bár a vámpírok számára az én mozgásom amúgy is lassú. Amikor a szépség hozzá simult a falhoz és nem történt semmi, egy pillanatra fel lélegeztem. Még élek! Viszont amikor éppen sikerült volna elérnem azt a tökéletesnek nevezhető arcot, morgás csapta meg a fülem. Talán egy vérfarkas lenne? Hogy nem vette észre őt? Túlságosan lefoglaltak a gondolataim, és a meghitt pillanat okozta mámor. Nem lehet ilyen felelőtlen voltam. De mielőtt bármit is is tehettem volna, Hecaté már reagált rá. Oly gyorsan csúszott ki kezem érintéséből, hogy észre sem vettem az egész dolgot. Csupán a kezem volt ott a sötétségben ám azonban már a nőnek semmi nyoma nem volt, sem pedig a farkasnak amikor megfordultam. Szóval ennyi lett volna az egész? Itt hagyott engem egy szó nélkül? Minek is búcsúzott volna el, ő annál felsőbb rendű mint hogy közölje egy halandóval elmegy. Azért volt bennem egy csöppnyi csalódottság, na meg persze egy hatalmas megkönnyebbülés, hogy megúsztam az egészet egy hajszál görbülés nélkül. Szoros helyzet volt azt meg kell hagyni, de azt is tudom a menekülésem nem az én érdemem. Csupán szerencsém volt, hogy nem volt vérengzős ez a szép hölgy. Hátamat a falnak vettem, hideg érzés járta át a testem ahogyan a jég hideg falnak döntöttem a hátam ám azonban most engem nem zavart, hidegen hagyott. Majd leguggoltattam elő vettem egy újabb szál cigarettát és meggyújtottam. Különös érzés volt ez az egész, nem gondoltam volna, hogy ilyen is lehet egy vámpír. Ám azonban ez még nem változtatta meg a véleményem a vámpírokról egy csöppet sem, mint ahogyan egy fecske sem csinál tavaszt, így egy jó vámpír sem csinál sok jó vámpírt. Lábaimat elnyújtottam a földön és a holdat fürkésztem, ami éppen most jött elő a felhő mögül teljesen bevilágítva az egész szobát. Egy mosoly húzódik az arcomon, majd megszólalok.
-Ez aztán izgalmas volt- kimondtam majd föl pattantam a földről, gyorsan magamhoz szedtem a kardomat és a fegyvereimet. Nem kellene itt hagynom őket. Majd lassan én is távoztam a helyről, ám azonban támadt egy igen csak érdekes ötletem.  Közelebb hoztam a gyertya tartót a falhoz ahová hozzá simult Hecate majd egy kis tőrrel felvéstem pár szavat aminek a a jelentése „ viszlát szépséges hölgy”, majd magamban fel is olvastam.
-Vale puella pulchra- lattanul volt, akárki ne érthesse a dolgot, de ha még vissza tér akkor tudja én írtam, még is melyik huligán irkálna a falra éppen latinul, majd még egy pillantást vetettem rá kifújtam a gyertya lángját, és elhagytam a kórház területét vissza a kis "erdőbe" haza megyek és akkorát alszom, hogy a takarónak a vége is felkondorodik. Ennyi izgalom elég volt mára biztos hatásos lesz majd az alvás.


Fine
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Elhagyatott kórház ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Elhagyatott kórház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kilencedik kerület-
Ugrás: