Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
9th Szeptember 2018, 17:25
írta: Alasar Mal
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 V.I.P. részleg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 10:12


Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 10:16





Dante és Alec


' A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy rossz szót sem. Akkor már csak támogat.'


Egyre növekvő döbbenettel figyelem az események különös alakulását, míg nem világossá válik számomra, hogy alfám mit is művel éppen azzal a csöpp kis nővel. Akkor félre kapom tekintem. Egek! Mibe keveredtél barátom? Feszülten próbálok nem látni, és nem hallani, de utóbbit nehezebb összehoznom. Meg kell vallanom megkönnyebbülök, mikor meghallom a lány sietős ám távolodó lépteit. Szótlan figyelem Dante visszatértét, s még jó néhány másodpercig hasonló csendben, kifejezéstelen arccal ücsörgök mellette a fotelben.
- Azt hiszem hozom azt a whiskeyt!- töröm meg aztán a különös csendet, s elmegyek egészen az irodámig egy különlegesen drága üvegért. Nem pöcsölök poharakkal, valami azt súgja most nincs rájuk szükség.
- Szóval?- huppanok vissza a fotelben, az üveg vastag alja hangosan koppan az asztalon. - Megszállt az ördög? - tör ki belőlem kényszeredett kacaj.- Mi a franc ütött beléd? - lököm felé az üveget.  
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 10:18



Alec


Hosszú percek telnek el úgy, hogy mindketten csak ülünk és meredünk magunk elé. A csend megüli a szobát és bár maga a történések meglepettséggel telepednek ránk mégsem feszültséggel teljes a levegő. Szerintem leginkább azért, mert még egyikünknek sem sikerült felfogni pontosan mi is zajlott le az előbb.
Alec mozdul meg hamarabb és kijelenti, hogy hoz inkább whiskey. Én magam csak sóhajtok és előredőlve a poharamért nyúlok. Aztán csak meredek a poharamban lévő löttyre és a kockák koppanását hallgatom az üvegen. A számban, a nyelvemen még mindig ott volt Ellie bőrének íze és nem voltam benne biztos, hogy ezt képes vagyok még feladni. Főleg, mert biztos voltam benne, hogy nem fog ez megismétlődni. Pontosabban egyik felem teljesen biztos volt előbbiben, még a múltbéli találkozás fényében. Másik énem viszont jóllakottan az előbbi csók emlékével úgy érzi, hogy feltétlen megszerzem még magamnak ezt a lány. Valamilyen módon biztosan…
Alec visszatér egy üveggel, de valahogy most az egyszer nem fáj a fogam az alkoholra. Nem akarok felejteni, és nem akarom az érzéseimet elnyomni. Ellie tölti ki minden porcikámat és ettől most nem akarok megválni.
Így amikor visszaül és felém csúsztatja az üveget, csak megrázom a fejem. Aztán kérdésére felemelem a fejem és most először nézek rá az események után. Majd arcomat a tenyereimbe temetem, ahogy felnyögök.
- Őszintén, mio amico, én is ezt kérdezem magamtól.
Felemeltem a fejem ismét, aztán magam elé meredve lepörögtek az előbb Ellie-vel eltöltött pillanatok a szemem előtt. Hitetlenkedve megráztam a fejem. Fogalmam sem volt hol kezdjem, mégis valahogy úgy éreztem magyarázattal tartozom barátomnak.
- Két nappal ezelőtt megjelent az állásinterjúra és én azt hittem ez valami vicc. Hiszen olyan pöttöm… és olyan ártatlan, édes… - Összepréselem számat mielőtt még többet mondanék. Mi a pokol van velem? Ismét megráztam a fejem, majd hátradőlve beletúrtam a hajamba. - Mégsem ez volt az első reakció, amikor megláttam. Még szinte be sem lépett az ajtón és én éreztem hogy valami történni fog. Aztán… - Elhallgatok, ahogy visszaemlékszem azokra az első pillanatokra. Olyan volt, mint valami égi jelenés. Már csak az emlékre kemény lettem, mint az acél cső. Mocorogtam egy kicsit, majd lehunytam a szemem. - Azt hiszem egyértelmű. Most pedig… nem tudtam megállni, hogy ne… hogy ne tegyek valamit. Bármit. Nem hagyhattam csak úgy elmenni. - Szemeimet kinyitva rászegeztem Alecre és előrehajoltam. - Szerinted megátkoztak? Tudom, hogy ember, de… valami akkor sincs rendjén ezzel az egésszel! - Elgondolkozva meredek magam elé, ahogy ismét visszahelyezkedem a fotelbe. - Nem mellesleg vérfarkas szaga van, de gondolom te is érezted… Vajon miért? Talán… a párja? - Valahogy ez a gondolat rögtön morgásra késztet. Megint mély és vészjóslóra. Ekkor eszembe jutott hogy reagáltam, amikor Alec hozzáért. Barátomra vezettem bocsánatkérő tekintetem. - Sajnálom az… előbbit. Nem tudtam magam visszafogni...



SZAVAK SZÁMA: 451 | MEGJEGYZÉS: give me some advice! >_<

Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 10:19





Dante és Alec


' A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy rossz szót sem. Akkor már csak támogat.'


Mikor Dante elutasítja a kitöltött italt, egy röpke pillanat erejéig felvonom a szemöldököm, de hamar túltéve magam a dolgon megvonom a vállamat, és az ő italát is magam elé húzom. Bár látszólag lazán veszem a dolgot, de magamban elkönyvelem, hogy komolyabb a baj, mint gondoltam, ha már a márkás whiskey sem kell neki. Kárba veszni nem fog, erről persze gondoskodom. Gyorsan magamba is döntöm az első poharat, majd ujjaim a második pohárra fonódnak gyengéden, szinte becézgetve azt, miközben Dante beszámolóját hallgatom. Lehet, hogy másnak szórakoztató lenne, a rátermett alfát hallgatni, miközben olyan szavak hagyják el a száját, mind az édes és a pöttöm, de szerintem ez nem vicces, ez halálosan komoly. A drága kis Ellie bármilyen ártalmatlannak tűnik, ezentúl nem szabad alábecsülnöm, hisz úgy tűnik komoly veszélyt jelent legjobb barátomra. Legalábbis annak épelméjűségére. Szörnyű, szörnyű. Szinte ki is ráz a hideg a gondolatra, hogy Dante így belezúghat valakibe. Az én szerelmi életem? Na, az egészen más tészta, ő Dante. Az én haverom. Mi van, ha ebből a dologból kialakul valami komoly? Na, ne szaladjunk ennyire előre. Hessentem el a rémképeket.
- Szóval két napja ismered?- kérdem megkönnyebbülten, mielőtt számhoz emelném a poharat, hogy egy újabbat kortyolhassak a méregdrága löttyből.
- Átok?- szisszenek fel szórakozottan, úgy érzem, mintha egy mázsás kő esett volna le a vállamról. - Mond csak barátom...- markolok rá az üveg nyakára, s újra töltöm poharamat.- Mikor volt tudod...- vonogatom szemöldögök sejtelmesen, majd úgy döntök fenébe a köntörfalazással.- ...szóval, mikor voltál utoljára nővel?- kérdem magabiztosan. - Mármint...-vágok mindentudó képet.- Elég csinos volt a kicsike, ezt elismerem, na és azok az ajkak húú, de biztos vagyok benne, hogy azért reagáltál ilyen hevesen, mert rég etetted meg azt a bestiát pajti. - hajolok át az asztalon, hogy bajtársiasan vállon bokszoljam.- Ki vagy éheztetve.- dőlök vissza a fotelbe, megvonom vállam, lábaimat keresztbe fonom. Sok mindenen mentünk keresztül mostanában, pláne Dante,így érhető, hogy nem fektetett olyan nagy hangsúly arra, hogy minden szükséglete megfelelően ki legyen elégítve, s bár ez botor hiba, de olyan, amin egyszerűen segíthetünk.
- Na, igen.- bólintok megint komolyan. A vérfarkasszag.- Tudod mit jelent ez? Bonyodalmat. Amire van szükséged? Nincs.- tárom szét a kezem, mintha ennyire egyszerű lenne a képlet.- Amire neked szükséged van az egy bonyodalmaktól mentes, ám kiadós kufirc.- kacsintok rá.- Ami pedig azt illeti - utalok a kis kirohanására.- Fátylat rá.-legyintek.- Amondó vagyok menjünk, szedjük össze magunkat és induljunk el vadászni. Tudok is egy jó helyet.- folytatom egyre izgatottabban.- Csak Te meg én, mint a régi szép időkben.- vigyorgok. Fenébe az érzelmekkel, Jasminnel meg azzal a kis pöttömmel. - Csak rázd le magadról.- pattanok fel kezemben még mindig szorongatva a whiskeys üveget.- Mit mondasz?- nézek rá kérlelőn.  
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 10:22



Alec


Egy pillanatig csak meredek rá a kérdése után. Aztán érzem, ahogy az arcom felmelegszik. Gyorsan elfordulok tőle, és beleköhögök az öklömbe. Majd valami nagyon érdekeset találok a plafonon, míg a választ ízlelgetem a számban. Aztán nagy lassan visszatérnek szemeim Alechez.
- Nos… igen. Két napja - nyögöm ki aztán, majd egy újabb torokköszörülés után mégis kikapom a kezéből az italt és ledöntöm.
Marja a torkom, mint a veszett fene, de az ízlelőbimbóimnak olyan, mint a Nirvana. Na, jó… csak majdnem olyan. Ellie csókjának közelébe sem érhet. Előbbi emlékére újra végig fut rajtam a borzongás, és egy pillanatra egy - azt hiszem - tipikus elégedett hím vigyorával süppedek vissza a fotelembe.
Aztán ismét visszatérek a jelenbe, és megrázom a fejemet. Meglepődötten nézek barátomra, amikor olyan hangot ad ki magából, mint az eresztő lufi. Esküszöm, hogy több, mint 2 évtizede ismerem, és mégsem tudnám megmondani, hogy ez pontosan minek a jele. Kinevetne talán? Nem állt távol tőle, még ha csak jóindulatból, vagy egyszerű szórakozásból tenné is. Ennek ellenére volt még valami a vonásaiban… valami feszesség, amit nem tudtam hová tenni. Megmondom őszintén kissé engem is feszélyezett… Leginkább, mert nem tudtam mi az és nem tudtam hogy hozzam helyre. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem Ellie miatt van, illetve amiatt, amit az előbb tettem vele a szeme láttára. Elég intim pillanat volt, na és elvégre ez az ő pubja, még ha az én nevem is ott van minden hivatalos papír alján. Ez tényleg csak annyi. Egy név, egy papíron. Mindenben az ő keze van benne. Még mindig eltudtam ámulni, hogy milyen jó munkát végzett ennyire kevés idő alatt.
Hirtelen ismét visszatérek a jelenbe mikor észreveszem, hogy Alec sejtelmesen méreget, mintha legalábbis egy falat husi lennék, és gyorsan vissza kell pörgetnem a kérdést, amit az előbb nagy nehezen kinyögött nekem. Sajnos, azt veszem észre magamon, hogy az Ellie-eset óta - mostantól nyugodtan hívhatjuk így - egyre többször merülök a gondolataimba. Ez nem jó jel. Már nem azért, mert szeretek hugyagyú idióta lenni! De egy olyan embernek, aki szilárdan a talajon tartotta mindkét mancsát és erre a tulajdonságára mindig számíthatott, hogy nem hagyja cserben a legrosszabb helyzetekben sem… elég rossz hír. Nem én voltam az álmodozó, hanem ez a féleszű, aki előttem ült.
Én is felhúztam egyik szemöldökömet, mielőtt bármit is mondtam volna. Aztán jobban elgondolkodva - látjátok, így szokott ez menni helyesen - rájöttem, hogy tényleg megvolt már egy ideje… hogy is mondta Alec? Ja, igen, hogy „nővel voltam”. Erre viszont rosszallóan összevonom a szemöldökömet.
Még sincs időm megválaszolni a kérdést, - nem mintha annyira siettem volna, hogy megtegyem, - Alec ismét beszédre nyitja a száját. Ezen elmosolyodom. Ez a megszokott ritmusunk, és örülök, hogy kezdek visszaesni a régi kerékvágásba. Már tényleg kezdtem kicsit megijedni az elmúlt két napban, hogy nem önmagam vagyok.
Hirtelen minden izmom megfeszül a következő szavaira és minden egyes porcikámmal erősen koncentrálok, hogy ne vessem magam azonnal Alecre és tépjem ki a nyelvét. „Elég csinos volt a kicsike, ezt elismerem, na és azok az ajkak húú…” Egy izom kezd rángatózni az állkapcsomon, ahogy hevesen összeszorítom és összehúzom a szemeimet. Nem tudtam volna megmondani pontosan miért, de nagyon… nagyon zavart, hogy ez neki is feltűnt. Persze, egyetértek: Ellie ajkai az isteni ambrózia… (Mikor lettem én ilyen lírikus?) Azonban neki nem kellett volna ezt észrevennie. Főként nem megemlítenie! Haragos morgást engedtem szabadjára. Már nem tudtam visszafojtani. Vagy ez, vagy tényleg kitépem valamelyik szervét - és isten a tanúja, hogy nem áll távol tőlem a dolog.
A vállamra nézek, amit az előbb megbokszolt és valahogy ez ismét segít abban, hogy eloszlassa a sűrű vörös ködöt, mi elárasztotta az agyamat. Izmaim ellazulnak, és megdörgölöm a nyakamat. Nagyot sóhajtok.
- Meglehet - mondom, de a hangom bizonytalan és nem nézek rá és utálom magam ezért.
Csüggedten leeresztem a fejemet vállaim közé következő elhangzó mondatára. Hát ezt is megértük. Alec oktat ki a felelősségteljes lépésekről az életemben. Még nagyobb, fájdalmasabb és szánalmasabb sóhaj szakad fel belőlem. Úgy érzem meg is válok a problémáim egy részétől, amikor tanácsára - hú, de fanyar ez a szó - megígérem magamnak, hogy elengedem Ellie-t és mindent, ami vele jár. Soha többé.
Gyorsan a whiskey-s üvegért nyúlok. Vadászni? Hm… ez nagyon is jól hangzik. Már én is vigyorogva nézek fel Alecre és elégedetten bólintok - még ha egy tizedmásodpercre is elbizonytalanodom, mikor megint észreveszem azokat a fedett érzéseket a szemében… nem tudom mire vélni.
- Remek ötlet! Menjünk!
Azzal felpattanok kiürítem a poharamat, amit most töltöttem újra, majd visszaadom az üveget Alecnek. Biztonságosabb ha nála van, mert lehet, hogy ma este eléggé kirúgunk a hámból és nem akartam egy ilyen drága valamit csak magamra pazarolni. Az pedig hót ziher, hogy nem vetet velem egy újat!
Felkapom a dzsekimet és már indulok is a hátsó kijárat felé, ahol leparkoltam. Előtte azonban még előhalászom a Mustang kulcsát és odadobom neki egy pajkos mosollyal. Senki másnak nem engedem meg, hogy a kocsimat vezesse. Még Jasnek sem. Főleg Jasnek sem! Nem felejtettem el, hogy a régi kocsimat is eltökítette valahová. Egyik nap arra jövök haza, hogy a garázs üres, Jas pedig érdektelenül lakkozza a körmét a nappaliban. Mikor rákérdeztem úgy tett mintha nem tudna semmit. Én pedig voltam olyan kibaszott kedves, hogy úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy tudja, hogy mi történt azzal a fránya kocsival. Na, de nem érdekes. Soha többé nem kérdeztem rá: a múlt az a múlt.
Ahogy ma este Ellie is azzá válik… Éljen a haveros este!
- Ma te vezetsz, édes!



SZAVAK SZÁMA: 900 | MEGJEGYZÉS: :fangirling:

Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 11:11





Dante és Alec


' A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy rossz szót sem. Akkor már csak támogat.'


Mikor rám morran a gerincem mentén égnek mered a szőr, de más módon igyekszem nem mutatni jelét annak, hogy egyáltalán magamra vettem ezt a dolgot. Persze vannak dolgok, amiket tudok uralni, és vannak, amelyeket kevésbé, mint például a párducom ösztönös viselkedését, aki természetesen hevesebben reagál az őt ért fenyegetésre. Behúzott nyakkal húzódik a háttérbe, biztos távolságba kerülve alfájától. Badarság, hisz ő Dante, a barátom, és nem fogok a gatyámba csinálni csak azért, mert a bige miatt felhúzta magát. Nem. Nagyvonalúan szemet hunyok ezen eset felett is, talán részben magamat is igyekezve elvakítani, meggyőzni, hogy ez nem jelent semmit.
- Jól van pajti.- vigyorgok rá olyan őszintén amennyire tőlem csak telik ebben a helyzetben. Azt, hogy már olyan lelkesen nyeldekli a whiskeyt isteni jó jelnek veszem.
- Higgy nekem, ha valaki tud egy s mást nőkkel kapcsolatos problémákról akkor az én vagyok.- ül ki gyalázatos vigyor a képemre.- Szóval ne lógasd az orrod, pontosan tudom, hogy mire van szükséged.- kacsintok, majd sebtében fel is vázolom neki elképzeléseimet. Számítok némi ellenállásra, így a meglepettség tisztán ki ül képemre, mikor csont nélkül belemegy. Okééé. Nem tétovázik, s én se teszem, nyakon ragadom az üveget, oda kiálltok Gwennek, hogy tartsa a frontot, aki bosszankodva ugyan, de elfogadja a dolgot, mint aki lelkiekben már előre felkészült erre. Ez nem mondható el rólam, mikor Dante önként és dalolva hozzám vágja a slusszkulcsát. Úgy értem mindennemű győzködés, ígérgetés, és licitálást mellőze. Úgy látszik bármilyen zűrösen is indult végül mégis ez lesz  a szerencse napom.
- Akkor kösd be magad, szívi. - vigyorgok rá, s be is pattanok az ülésre, megvárom míg ő is beszállt, majd indítok, egyesbe teszem a kocsit, majd beletaposok a gázba. Lendületesen hajtok ki a parkolóból égett gumi maradványokat hátrahagyva az aszfalton. Oh, igen bébi.
Bekapcsolom a rádiót, majd átpasszolom neki az üveget, miután én magam is kortyoltam egy nagyot belőle. Az egyik piros lámpánál elgondolkodom merre is tovább, de rövid tétovázás után úgy döntök, ha már lúd, hát legyen kövér és a Romanov sztriptízbár felé veszem az irányt.
- Ha már egyszer kirúgunk a hámból, akkor csináljuk rendesen.- vigyorgok rá, mikor beállok a parkolóba. Leállítom a motort, majd az üvegért nyúlok, aztán Dantét is biztatom, hogy ürítsük ki mielőtt bevennénk magunkat a bárba.
- Na, gyerünk, gyerünk, ne kényeskedj.- lelkesítem, majd, ha letudtuk ezt a fontos küldetést vállon veregetem és javaslom, hogy emelje fel és vonszolja be a seggét, én természetesen tisztes példával előjárva már indulok is.  
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve: 1st Április 2016, 11:49



Alec


- Nem lógatom - húzzom fel az említett orrot, még ha én magam sem hiszem el, amit mondok. Aztán megforgatom a szememet. - Na, persze - mormogom, de inkább nem teszek megjegyzést erre a "nőkkel-bánni" dologra. Elég érzékenyen érintené szegénykémet.
Ennek ellenére jóhiszeműen fogadom el a javaslatát a vadászatra. Ha a nőkkel kapcsolatban kétségeim vannak, abban biztos vagyok, hogy Alec nekem csak a jót akarja és igyekszik ennek megfelelni. Bizton tudhatom, hogy rá mindig számíthatok. Legyen szó bármiről.
Uhhh, fintorgok ezektől a nyálas gondolatoktól, biztosan sokat ittam, gondolom. Ezt igazolja az is, hogy mennyire könnyedén átadom neki a kocsim kulcsát. Mégsem tudom megállni, hogy ne nevessem ki, amikor meglátom ledöbbent arcát. Aztán meg olyan, mint karácsonykor egy ötéves. Ennyire azért nem vagyok szigorú, rázom a fejemet. Majd követem a mustanghoz.
- Azért óvatosan - jegyzem meg egy kicsit idegesen, amikor látom magunk mögött a füstöt és óvón végig simítok a konzolon előttem.
Éppen lehajtok egy adagot a whiskey-ből, amikor szemöldökráncolva konstatálom, hogy nem a birtok felé, vagy egyáltalán az ellenkező irányba megyünk. Hanem a városba. Értetlenkedve pillantok rá.
- Azt hittem vadászni megyünk... - mormogom kissé sután.
Aztán elkerekedik a szemem, amikor meglátom hol is állunk meg. A Romanov sztriptízbár. Ó, bakker, én nem erre számítottam! Rázni kezdem a fejem és már éppen megpróbálnám előadni Alecnek, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. Valójában sokkal inkább lenne kedvem otthon lenni és az ágyba zuhanva csak úgy... lenni.
De mi a fasz? Mióta lettem én ilyen... nyomorék? Hihetetlen, hogy az embert, hogy megtud zavarni egy kicsike hölgyemény. Még hozzá ember! Fogalmam sincs, hová lett a fejem, de ideje rendbe szedni magam. Alecnek igaza van. Ideje ezt rendesen csinálni!
Úgyhogy újjult elhatározással kiszállok én is, és nem is kell igazán bíztatnia ledöntöm az egész üveg tartalmát, majd visszaadom neki az üres üveget.
- Menjünk!
Amint beérünk és meglátom a bárpultot odarángatom Alecet is. Fene a tudója, szeretem a szép nőket, de a maihoz több piára lesz szükségem. Még mindig... egy pillanatra bevillan az Ellie-vel megélt csók pillanata. Elönt a vágy, hogy inkább azt piccolo uomot vadásszam le, de aztán megrázom a fejem. Nem, butaság az egész. Egy alfa vagyok nem rohangálhatok magukat kérető lánykák után.
Ezért hát becsületes, megbízható alfa módjára szétcsapatom magam ma este.
- Két üveg whiskey-t - mondom a csaposnak, aki felvonja a szemöldökét, majd két üveg pohárért nyúl, de én már rázom a fejem. - Azt mondtam két palack!
- Biztos vagy benne, barátom? - kérdez vissza, mintha már most azt próbálná megsaccolni mennyire vagyok kész.
Összehúzom a szemem és azt kívánom bár ne lenne rajtam kontaktlencse, mert akkor megijeszthetném... Azonban annyira még nem vagyok hülye.
- Biztos, barátom - mondom gúnyosan és egy köteg pénzt csapok a pultra.
Mikor végre sikerül neki előhalászni az üvegeket, az egyiket Alec kezébe nyomom. Magamhoz ölelem a másikat, aztán az állammal intek.
- Vezess!



SZAVAK SZÁMA: 476 | MEGJEGYZÉS: yeaahhh!

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: V.I.P. részleg ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
V.I.P. részleg
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Eldugott, félkülső részleg a hátsó részen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: algír negyed :: Whiskey*Blue Pub-
Ugrás: