Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Jasmine szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 21:43





Az akvárium az ágy felett van, a fejtámla helyén, az ágy pedig a falhoz tolva, a többi stílusban a felső képpel egyezik meg.
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 21:53





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Mindent olyan jól elterveztem. Na jó, a terveztem talán egy kicsit túlzó, de eltökéltem, hogy most mindent helyesen, a megfelelő sorrendben csinálok. Kerek perec odaállok Dante elé és egyenesen a szemébe mondom, hogy az a nagy büdös helyzet, hogy odavagyok a húgáért. Ez van. Szépen lepacsizunk és mindenki megy a maga dolgára. Avagy alaposan beveri az orcám és aztán megy szépen mindenki a maga dolgára. Felkészültem az utóbbi eshetőségre is, szerencsére gyorsan forrnak a csontjaim, és ezt a fajta földbe gyalázást még érzékeny önérzetem is képes lenne elviselni. Sokat agyaltam rajta alfám vajon hogy fogja fogadni az új fejleményeket, s bár a képzeletem szőtte eseményszálak csak nagy ritkán teremtettek pozitív előjelű végkifejletet, ez nem tántorított el célomtól. Csak egyszer kell túlesni rajta, nem igaz? Természetesen a világ éppen akkor esküdik össze ellenem, mikor életemben először próbálok tisztességes ember módjára eljárni. Még mindig a fogam kell csikorgatnom, ahányszor felidézem magamban a néhány nappal ezelőtti telefonbeszélgetésünket.
Majd jelentkezem.
Oh, hogy tört volna el a karja, mikor kinyomta azt az átkozott telefont. Természetesen Dante, azaz eszemet, megveszekedett idióta, azóta sem hallatott magáról. Én pedig voltam olyan beszari szar alak, hogy még nem hozakodtam elő se Jasmine, se a falka előtt azzal, hogy a Főnök önkényesen szabadságoltatta magát/ valami rejtélyes, epikus küldetést teljesít/ fejjel megy a falnak idegenben. Nem tudom, az a nagy büdös helyzet, hogy fogalmam sincs mit művel az a megátalkodott. Azzal se nagyon vagyok tisztában, hogy én mit művelek. Nem akarok a háta mögött kavarni a húgával, de Jas-t se akarom pofára ejteni. Megígértem azt a randit, úgyhogy meg is kapja, még ha a körülmények némiképp változtak is. Valami puccos helyre szerettem volna elvinni, valahová, ahol olyan falatnyi, de méregdrága előételeket szolgálnak fel, amiket csak nagyítóval tudsz megtalálni a tányérodon. Rendeltem volna valami jó bort, elvitelre egy üveg pezsgőt. Aztán jöhetett volna a legjobb rész, amikor szépen lassan kicsomagolom a testhez álló, felsliccelt esélyijéből az elképesztően dögös testét. Ennek azonban most lőttek.
Sötétkék rövidnadrágban, papucsban és egy szürke, lezseren nyúlt trikóban állok meg az ajtaja előtt, hogy néhány határozott koppantással tudtára adjam jelenlétemet. Amennyiben az nem lett volna egyértelmű a birtok felhajtóján halkan doromboló fekete Volvoból.
- Helló Szépségem!-  nyomom le a kilincset türelmetlenül, válaszra nem várva képemen bizakodó vigyorral.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 21:57





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Izgatott vagyok. Nagyon. És nem is értem, hogy mitől, hiszen Alecet már vagy ezer éve ismerem. És bizony már volt közöttünk ez-az. És most még is úgy sürgök, forgok a szobámban, mint akinek életében először van randija. És félig igaz is, hiszen Alecel először. Pontosan jellemzi a személyiségemet az, hogy előbb kétszer lefeküdtem vele és csak utána megyünk randizni. Ez van, ha valaki annyira kívánatos, mint ő. Vagy ha már itt tartunk, mint én. Szóval nem csodálkozom azon, hogy már a fél falkát megdöntötte, ha nem az egészet. Azt mondta ne öltözzek ki... Jó ha nem hát nem, mondjuk jobban is örülök neki, hogy nem kell koktél ruhában vagy kisestélyiben tetszelegnem. Helyette hamisítatlan önmagamat adhatom.
Egy hosszú, a testemre simuló hosszúnadrágot húztam magamra. Ugyan magasabb a testhőmérsékletem, mint egy embernek, sokkal nehezebben fagyok meg mondjuk, és általában fázni sem szoktam. De néha igen és én utálok fázni. Szóval, magara húztam egy hosszúnadrágot, fehér, szinte átlátszó inget, meg egy bőrdzsekit. Feldobtam magamra egy könnyű sminket is, már amennyire én képes vagyok. sosem értettem, hogy a youtube videókon a csajok, hogy képesek smink vagy inkább maszkmestereket meghazudtoló módon átfesteni konkrétan az arcukat. Egészen más karakterül lesz, más nő válik belőlük. Szerencsére, nekem tökéletes az arcbőröm, és macska létemnek köszönhetően remek csáberővel rendelkezem. Finoman kihúzom élénk kék szemeimet tussal. Eredeti színüket, és rendellenesen táguló és szűkülő pupilláimat kontaktlencsével fedem ugyan el, de így sem rossz a hatás. Persze nem lesz csík pupillám vagy ilyesmi, de feltűnően másképpen tágul , mint egy átlagos emberé. Nem tudom, hogy pontosan mit fogunk csinálni, úgyhogy jobb az óvatosság. Felteszek még egy kis szempillaspirált, és az ajakír után ki is fújt a nagy sminkmaraton.
Szőkésbarna hajamat kiengedem, és hagyom, hogy az egész éjszakás kontyba kötés eredményeképpen, most finom hullámokban omoljon a vállamra.
Miközben egyik táskámból, átpakolok a másikba ami jobban illik a szerelésemhez azon töröm a fejem, hogy vajon Alec beszélt-e Dantéval. És, hogy a tesómat vajon ezért nem látom napok óta. Mert, hogy nincs itthon az is biztos. Vagy azaz oka, hogy felszedett valami nőcskét és most nála héderel... Persze nem zavarna, vagy lehet, hogy a farkaslánnyal van. Mindegy, nem érdekes, a lényeg, hogy nincs itthon a telefont nem veszi fel, s kezdek kissé aggódni. Mondjuk nem próbálkoztam halálra csak egy kicsit. Egyenlőre nem aggódom majd Alec beszámol arról, hogy ha mondott is neki valamit akkor mi volt az.
Hallom a kopogást, azonnal az ajtó felé rebbenek, de még mielőtt kinyithatnám Alec már bent is van. Legalábbis félig, a másik felét meg én rántom be egy mozdulattal, hogy a sarkammal berúgva az ajtót, vagyis ezek után a lábujjaimon pipiskedve egyszerűen a nyakába vessem magamat. Ajkaim azonnal az övére tapasztom, s mint valami sivatagi szomjazó úgy csókolom.
Ah iszonyatosan hiányzott ez, és nagyon remélem, hogy beszélt a bátyámmal és, most már legálisan és lépten-nyomon is lehet majd csinálni.
Finoman megharapom az alsó ajkát, mielőtt elhúzódok tőle, hogy megszakítsam a csókot. De nem engedem el, a kezeim még mindig összekulcsolva a tarkójánál, s csak annyira húzom hátra a fejem, hogy beszélni tudjak.
- Na? Hova megyünk?- Kérdem izgatottan, doromboló hangon, miközben orrom hegyét végighúzom az övén. Vártam már ezt a randit, mindennél jobban. Mert kíváncsi vagyok, hogy ilyen felállásban még is mennyire fogunk jól kijönni egymással. Remélem nagyon... Mert, hogy állati szexi, és most, ahogyan leereszkedek a talpamra végigsimítva a mellkasán, le egészen a kockás hasán át, míg bele nem tudom az ujjaimat akasztani a nadrágja övrészébe, nem tudok másra gondolni csak arra, hogy miként nyalnám is simogatnám végig az előbb említett testrészeket. Awh!

MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:00





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Alighogy beeresztem saját magamat Jasmine előttem terem, átránt a küszöbön és a nyakamba veti magát. Mohón, és szenvedélyesen csókol, pontosan úgy, ahogy az életét éli. Én azonban képtelen vagyok olyan hévvel viszonozni ezt, mint ahogy az más esetben elvárható lenne tőlem, vagy ahogy azt szeretném. Óvatosan fonom vékony dereka köré karjaimat, s bár kiveszem a részem az ajkaink közti játékból, de nem forszírozom azt tovább, s az első adandó alkalommal finoman eltolom őt magamtól. Épp csak úgy, mintha szeretnék végig nézni rajta.
- Nagyon csinos vagy.- jegyzem meg szokatlanul visszafogottan. Kevéssé szokott érdekelni, hogy mit viselnek, sokkal inkább, ami a ruha alatt van. Így szinte totális időpocsékolás a pepecselés a gardrób előtt, de nem volna szívem ezt elárulni nekik. Idegesen teszek egy lépést beljebb, mintha legalábbis most járnék itt először. Bár próbálom leplezni, de borzalmasan kényelmetlenül érzem magam. Nem a randi, és nem is Jasmine miatt, hanem mert rosszban sántikálok. Olyan vagyok, mint a kölyök, akit bármelyik percben fülön csíphetnek. Szarul érzem magam, mert nem beszéltem rólunk Danténak, és emésztem magam azért is, mert Jasminnak se szóltam ez eddig a bátyja húzásáról. Nem nevezném ezt bűntudatnak, inkább csak egészséges félsznek egy olyan embertől, aki egy kitörni kész vulkán közelében él. Csak míg ez másoknak a Vezúv, addig nekem ez a dögös kis szöszi. Az én kis tűzhányóm, aki most fürge kis kacsóival a testemen barangol, és olyan szemérmetlen pillantással mér végig, hogy legszívesebben itt helyben leszaggatnám róla a bugyogóját. El kell ismernem piszkosul üdítő a tudat, hogy ez, amit előttem látok csak az enyém. Hiszen akárhogyan is alakuljon ez a mai este, bármennyire is rágjon be az nem változtathat azon ami köztünk volt, és remélem azon se ami lesz. Képtelen lennék lemondani róla, mikor szó szerint egy karnyújtásnyira van.
- Majd meglátod. Gyere, menjünk!- megvárom, míg összeszedi a kis motyóját, aztán tenyeremet a derekára simítva kísérem ki az ajtón, le a kocsiig. Nem mondom, hogy nem feszélyeznek a ránk szegeződő kíváncsi pillantások, de sokkal erősebben munkálkodnak bennem bitorló ösztöneim, és az elégedettség. Csak ne kellene ma beszélgetnünk.
Megkerülöm a Volvot és kinyitom Jasnek az anyósülés felőli ajtót, míg kényelembe helyezi magát nyomok egy gyors csókot a feje búbjára, és rávágom az ajtót.
-  Mesélj, mi újság?- próbálok időt nyerni, mielőtt a lényegre kellene térnem, de túl ideges, izgatott vagyok ahhoz, hogy teljes mértékben oda tudjak figyelni minden szavára. Bekapcsolom a rádiót, miután kikanyarodtunk a birtokról. Most még jó kifogásnak tűnik az, hogy a forgalomra kell figyelnem ezért nem veszem ki a részem olyan lelkesen a beszélgetésből, de amint a Kikötőbe érünk tudom jól nem lesz más választásom, elő kell állni a farbával.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:01





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Érzem, hogy most valami más... Ahogyan csókol, és a kezeit a derekam köré fonja. Persze visszacsókol, de még sem olyan hévvel, ahogyan én teszem, és érezvén hezitálását, vagy kevesebb lelkesedését az enyém is valamennyire csökken. Finoman összeráncolom a homlokomat, mikor kissé eltávolodok tőle. Talán ideges a randi miatt, vagy mert Dante őt is kerüli? Lehet, hogy tud valamit? Vagy sikerült vele beszélnie, és nem fogadta jól a dolgokat?
Fogalmam sincsen. Nem csókolóztam eddig vele olyan sokszor, de pont elégszer ahhoz, hogy a különbséget érezzem. Bájos mosolyt villantok rá, ahogyan megjegyzést tesz a kinézetemre.
- Köszönöm!- Dorombolom közelebb lépve hozzá, és ujjaimmal végigzongorázok a felsőtestén, buja pillantást vetve rá. Nem adom fel, akármi is a baj, nem fog sokáig emlékezni rá ha kezelésbe veszem. Már ha eljutunk odáig, hogy kezelésbe vegyem. És én nagyon szeretném, ugyanis nehezen tudok távol maradni egy ilyen díszpéldánytól, vagy inkább ettől a díszpéldánytól. Fogalmam sincsen, hogy még is mitől több ő, mint bárki más, de tény, hogy jobban oda vagyok érte, mint bárkiért eddig.
Bólintok, s felkapva a táskámat, hagyom, hogy kifelé terelgessen. Pár furcsálkodó pillantást ugyan kapunk, amit nem igen tudok mire vélni, hiszem nem ez az első alkalom, hogy kettesben megyek valahova Aleccel. Mindenki pontosan tisztában van vele, hogy az alfa legjobb barátja sokszor nagyon jó villámhárítóként is működik közöttünk, éppen ezért nem csak Dante, de az én barátom is. Szóval nem tudom, hogy ez most miért olyan érdekes látvány. Nem csinálunk semmit másképpen, mint előtte, vagy bármikor. Nem csókol meg nyilvánosan, nem fogja meg a fenekemet, még a fejem tetejére nyomott csókja sem feltétlen árulkodó. Akkor még is miért?
Talán ők is érzik a különbséget, hogy ez most valamiért más. Lehet rajtam látják, hogy másképpen sandítok fel rá? Az a baj, hogy nem tudom mennyire publikus most mások számára ez. Hiszen minden attól függ, hogy Alecnek sikerült-e beszélnie Dantéval. Viszont nem azzal indított, hogy jó híre van, Danténak semmi baja velünk, és ugye a bátyám is jól eltűnt, már napok óta nem láttam... Kicsit, de csak egy kicsit aggódom.
Elindulunk az úton, s ahogyan Alec vált ujjaim végigsimítanak a kézfején.
- Nem sok, Dante napok óta fel van szívódva. Beszéltél vele?- Ráncolom finoman a homlokomat ránézve a profiljára. Általában nem szeretek csak úgy felületesen csacsogni, hanem arról beszélek ami a szívemet nyomja és jelenleg most ez az.
- Ő eltűnt, te meg olyan feszült vagy, hogy jobban emlékeztetsz egy merev fadarabra, mint egy macskára.- Oldalra billentem a fejemet, ahogyan helyes profilját vizsgálgatom. Legszívesebben most azonnal rávetném magamat, randi ide-randi oda. Nem tudom, hogy mi fog ebből kisülni, nem vagyok azaz elköteleződős fajta. Feldereng bennem, hogy a randi automatikusan azt jelenti, hogy járunk? Csak mert, hogy azt hiszem ebbe még nem gondoltam bele. Nem tudom mennyire vagyok felkészülve arra, hogy csak egy pasi rajongjon körül. Mert az a minimum, hogy ez az egy körülrajong, mert ha nem akkor hisztis leszek... Más kérdés, hogy általánosságban Alec marha jól kezeli a hisztijeimet, senki ilyen jól... de lehet, sőt biztos, hogy tudok neki újat mutatni ha akarok. Nem tudja még, hogy mire vállalkozott.


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:03





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Na persze, meg ahogy azt én megálmodtam! Jasmine a megszokott egyszerűséggel húzza keresztül a számításaimat. Bár inkább voltak azok remények, ha őszinte akarok lenni magammal. Egészen aprócska, gyenge reménysugarak, miket pár pillanat alatt zúzott porrá. Egyenesen bele a közepébe, csak úgy jasminesen.
- Khm...- vakargatom meg a tarkómat váltás után, elhúzva kezemet puha kacsója elől, árulkodó jelet adva ezzel a lánynak arról, hogy bizony valami vaj van a fülem mögött.
- Ami azt illeti épp erről szerettem volna beszélni veled, miután megérkeztünk.- villantok egy vigyort,  alaposan kihangsúlyozva mondandóm második részét. Úgy gondoltam nem ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy előálljak a farbával, de Jasmine hajthatatlannak tűnik, így nagyot sóhajtok és két sávváltás között belekezdek a történetbe.
- Az a helyzet, hogy Dante elment.- vázolom röviden tömören a valóságot, szemem sarkából a mellettem ülő szépség reakcióit figyelve. Érzem, tudom, hogy ez eddig így édes kevés, így sietve folytatom is.
- Néhány napja felhívtam beszélni akartam vele … ő … valamiről, nem lényeges. – rántom meg a vállam, majd jobbra indexelek.- Találkozni szerettem volna vele, de azt mondta, hogy most nem lehetséges, mert elmegy…Igazából, nem vagyok benne biztos, hogy felhívott volna, vagy értesített volna bármilyen úton az a mocsok, ha nem kapom éppen rajta.- lábam egyre erősebben tapad a gázpedálba, ahogy kezdem belelovalni magam.
- Azt mondta elmegy, el kell intéznie valamit. Elég titokzatos volt, de fontosnak és …- veszélyesnek hangzott… akartam volt mondani, de remélem még épp idejében sikerült észbe kapnom, és Jasmine nem fog gyanút.
- Szóval…én felajánlottam. Sőt! Könyörögtem neki, hogy vegyen fel, engedje meg, hogy vele menjek.- ujjaim olyan szorosan fonódnak ennél a pontnál a kormányra, hogy az halkan megroppan.
- Tudod, milyen makacs tud lenni!- vetek kétségbeesett pillantást Jasre, számat elhúzom, lerí a képemről, hogy roppantul szarul érzem magam a dolog miatt.
- Azt felelte, hogy ezt egyedül kell elintézni, aztán elbúcsúzott, megkért, hogy ügyeljek a falkára a távollétében és egyszerűen letette.- nevetek fel, kínomban megrándul egy ideg a szemöldököm felett.
- Nem mondta, hogy meddig lesz távol, de…- lassítok le, mikor a piros lámpához érünk.- Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baja. – fordulok ültömben Jas felé, és a kezéért nyúlok. – Szóval pánikra semmi ok. Rendben?- kísérlem meg ezúttal én megszorítani kacsóját.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:04





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Nagyon vártam már ezt a randit. Nem sűrűn volt részem randiban, vagy az sem ilyen volt. Alecal meg egyáltalán. Azt mondta, hogy beszél Dantével, éppen ezért nem aggódom. Ahogyan a figyelő tekintetek miatt sem melyek az utunkat követik az autóig, majd onnan tovább. Hiszen nem lehet semmi gyanús abban, hogy Alec meg én együtt megyünk el valahová. Már nem egyszer volt ilyen, ők meg honnan tudhatnák a célját? Lehet, hogy hallgatóztak? Én is szoktam, Dante szobája véleményem szerint hangszigetelt, vagy éppen csak eléggé elővigyázatos ugyanis soha, semmit sem hallok felőle.
Az autóba ujjaimat Alec kezére simítom, ami a váltón pihen, miközben hangot adok az aggodalmamnak miszerint Dante már szinte ezer éve nem ír, nem üzen és nem is bukkan fel sehol. Egyszerűen csak eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Csak az a baj, hogy az én fejemben nagyon is él a bátyám képe, és rohadtul zavar, hogy arra sem képes, hogy felvegye a telefont, vagy hagyjon egy cetlit. Lehet, hogy haragszik, talán Alec beszélt vele, és berágott ránk... Csak akkor nem tudom, hogy miért  nem jött  balhézni.
Összerándulok, ahogyan elhúzza a kezét és homlok ráncolva pillantok rá érezve, hogy valami kellemetlen következik. Ezúttal nem mosolygok vissza rá, csak mereven viszonozom a pillantását ezzel is jelezve, hogy most már nem húzhatja az időt. Sóhajtása a biztos megadás jele, és nem is kell túl sokat várnom, hogy belekezdjen.
- Elment?- Visszhangzom hördülve, hitetlenkedve. Ez olyan baromi sok mindent jelenthet. Elment a boltba, elment meglátogatni egy régi rokont, itt hagyta a falkát, magányra vágyik. Még is mi az isten haragját jelent az, hogy elment?
Hallgatom a szavait és egyszerűen nem hiszem el, hogy elengedte... Hagyta neki, hogy fogja magát és egyszerűen eltűnjön... Nem érdekel, hogy egyre gyorsabban megyünk és annyira koncentrálok, hogy alig érzékelem, hogy megroppan a kormány a kezei alatt. Összeszorítom a számat, és kitágult pupillákkal meredek rá, véletlenül sem az utat figyelve, árulkodó jelek után kutatva melyeket elhallgat előlem.
Kirántom hirtelen a kezemet az övéből, ahogyan befejezi.
- Hogy hagyhattad elmenni egyedül? - Csattanok szinte teljesen felé fordulva. - Nyilván azért vette a fejébe, hogy egyedül megy, mert veszélyes. Szóval ha veszélyes akkor mellette lenne a helyed!- Fogalmam sincsen, hogy miért őt vádolom amikor pontosan tudom, hogy milyen hajthatatlan tud lenni Dante.
- Menjünk utána!- Morranok eltökélten, mert még is csak a tesóm és még is egy falkányi emberért tartozik felelősséggel, és ha másért nem is, de azért mindenképpen meg kell találnunk, hogy jól lecsesszem amiért ennyire felelőtlen. Értem is felelősséggel tartozik hiszen ő a bátyám, vigyáznia kéne rám, és nem pedig eltűnni. Így pedig már egy csepp kétségem sincsen afelől, hogy Alec nem tudott rólunk beszélni vele. Még egy örömhír.
- Nyomozzuk le  a mobilját és igenis találjuk meg!- El sem hiszem, hogy ez nem jutott eszébe. Hogy csak ül a fenekén, mint aki jól végezte a dolgát, és képes engem randira vinni.
- Miért titkoltad ezt el előlem ilyen sokáig? Nem gondoltad, hogy talán jogom van róla tudni? És a falkának még is mikor akarod megmondani, hogy most te vagy a főnök? Mert, hogy mindenki Dantét keresi amióta eltűnt. Nem úgy lenne fair velük szembe is ha legalább annyit tudnának, hogy arra az idióta baromra nem számíthatnak?- Kikelek magamból, és minden jókedven, és szertelen vidámságom egy csapásra tűnik el. Annyira szerettem volna ezt a randit, olyan lelkes voltam, hogy végre Aleccel idáig jutottunk és erre tessék. A kedvemet kik árnyékolják be ismét? Természetesen a férfiak!
- Ha nem vagy hajlandó velem jönni én akkor is megpróbálom kideríteni merre lehet!- Összefonom a karjaimat a mellkasom előtt, akár egy ötéves, de hát tőlem az ilyen gesztusok egy kicsit sem idegenek.


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:06





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Anői állhatatosság győzedelmeskedik felettem, legyőzötten, mély sóhajok közepette veszem tudomásul, hogy nincs más választásom színt kell vallanom. Egy részem már rég szerette volna ezt megtenni, de oly sok érv szólt számomra a hallgatás mellett is. Jasmine olyan sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és nem akartam újra ekkora stressznek kitenni, és hát...olyan jó volt az a néhány nap, míg semmi nem nyomta a vállunkat, rég volt ilyenben részünk, s kitudja mikor adatik meg legközelebb. Szerettem volna, ha legalább ő élvezheti ezt egy kicsit, ha már nekem a dolgok terhével, amik tudomásomra jutottak nem sikerült volna. Azzal, hogy beszélni kezdek neki a Dantéval történtekről, szépen lassan elengedem az ábrándvilágot, amibe szerettem volna ringatni magunkat.
Bevallom bár számítottam rá, hogy totálisan ki fog akadni, arra azért nem készültem fel, hogy engem hibáztat a történtekért. Azt hiszem ez a képemre is van írva, mikor felháborodva felé fordulok.
- Mert gondolod nem tettem meg mindent, hogy megakadályozzam? Szerinted volt más választásom? Ha lett volna most itt lennék?!- ripakodok rá, a harag erőteljesen pulzál bennem. Sok mindent el lehet mondani rólam, de azt nem, hogy cserben hagyom a barátaimat. Rettenetesen pipa vagyok, bár talán nem is elsősorban Jasre, hanem Dantéra, erre a helyzetre.
- Szeretnék, mindennél jobban, hidd el, de...- rántom meg vállamat, s formálok lemondó grimaszt, miközben félreállok az első lehetőségnél.
Kényszeredetten elmosolyodok, mikor a telefont említi. Nekem is ez volt az első gondolatom.
- Eddie már megtette, de zsákutca volt.- meredek egy pillanatig a távolba a szélvédőn keresztül, aztán Jasre nézek.- A bátyád nyilvánvalóan nem akarja, hogy megtaláljuk, így tett is az ügy érdekében.
Amit eztán vág a fejemhez, nos, az jogos. Nem is nagyon tudok mit felhozni mentségemre, csak kényelmetlenül feszengek az ülésben.
- Ja, hát azt sajnálom..- nem kezdem el neki ecsetelni, hogy Dante megesketett, hogy vigyázok rá, a tényt, hogy még csak nem rég kezdett a régi önmaga lenni... Inkább csak befogom a pofám, és hagyom, hogy kiadja magából.
- Nyilván bármerre indulnál mennék veled, de értsd meg, hogy nincs értelme. Nem tudjuk merre menjünk, mert nem akarta, hogy tudjuk. nincs más választásunk, mint bízni benne, és abban, hogy tudja mit csinál.- csattan hangom élesen. Hát mondanom se kell, hogy nekem se tíz percbe tellett, mire erre a meglátásra jutottam. Nem vagyok az a típus aki könnyen beletörődik a dolgokba, de most egyszerűen nem tehetek más, bármennyit is kattogok ezen, ha az őrület határára sodrom magam, akkor se leszek előrébb. Nem segítek Danténak azzal, ha egy árnyékot kergetek, különben is megígértem neki, hogy vigyázok Jasre, és a többiekre, még, ha ezt eddig oly gyatrán is csináltam.
- Előbb neked szerettem volna elmondani, csak én és Eddie és talán Jarett tudunk róla. Szeretném, ha ott lennél mikor elmondjuk nekik, nem tudom, hogy miként csináljam...-pillantok rá segélykérőn, majd újra beindítom a motort.- Én se így akartam ezt, érted?
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:06





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Randi ide, randi oda, természetesen nem kerülhettük el a Dante témát. Csak éppen arra nem számítottam, hogy ezt fogom hallani.
- Hát nagyon remélem, hogy igen itt lennél, Dante meg otthon!- Csattanok fel dühösen, mert, hogy őszinte legyek, az sem tenne boldoggá ha most együtt lennének valami olyan helyen amiről nem tudok. Jobban szeretem ha éjszaka hazaérkeznek és lehetőleg épségben. A vámpírok már nyilván valóan tudják, hogy létezünk vagy ha nem is akkor is veszélyes egy magunkfajtának csak úgy több napra eltűnni és ezt Dante tudhatná a legjobban. Mutathatna egy kis felelősséget, meg egy kis falkát ha már ő lett az alfa. Olyan mint egy nagy felelőtlen gyerek és még nekem dumál, hogy nincs felelősség tudatom. Hát neki sincs, semennyi.
Csak egy vállrántás, ennyit kapok, hát mindjárt felforr az agyvizem. Ha még nem lennék eléggé ideges, ez csak rá tesz egy lapáttal a tűzre. Hát amit még utána mond.
- Oh remek, és akkor még is honnan fogjuk tudni ha megsérül? Ha balesetet szenved vagy bármi?- Persze tudom, hogy jelenleg Alec ezzel nem tud mit kezdeni, de nem érdekel, csak ő van itt, csak vele tudok most ordibálni.
- Még most is az ő pártját fogod? - Hüledezek a szavait hallva. Még, hogy bízzunk benne, és nem tudunk mit csinálni. És még itt pattog nekem, mintha én lennék a hülye amiért felkapom a vizet. Ez nem így működik ha akarunk valamit akkor tegyünk érte és egyszerűen oldjuk meg aztán kész. Biztos, hogy Dantét is meg lehet valahogy találni.
- Eddie és Jarrett is hamarabb tudott róla, mint én?- Szinte már sikításnyira vékonyodik el a hangom és Alec felé fordulok hitetlenkedve . - Hamarabb osztottad meg azzal a két félnótással, hogy a testvérem elment, mint velem???? Nem nem értem!- Csattanok fel dühösen. - az egy dolog, hogy Dante egy felelőtlen farok és se szó se beszéd itt hagyja a falkát. De azt nem gondoltam volna, hogy neked sincs egy csöppnyi eszed sem. Hogy azért ennél valamivel őszintébb vagy! Talán oda kellett volna elém állnod először, hogy elmondd, hogy mi történt! És utána meg elmondani a falkának a helyzetet! Nem veszed észre, hogy napok óta olyanok, mint az elveszett gyerekek, az kellett volna az első dolgod, hogy megmondod neki, hogy hozzád forduljanak ha bármi van! Elegem van belőletek!- Kiabálom az arcába és ezzel egy mozdulattal, kirántom az ajtót, hogy kipattanva elinduljak abba az irányba amelyikből jöttünk.
Dühöngve csapkodom a lábamat a földhöz, ahogyan sétálok előre a mellkasom előtt összefont karokkal. na ennyit a jó kis, békés randiról, természetesen sosem mehet semmi olyan simán, ahogyan az tervbe volt véve.
Nem gondoltam volna, hogy éppen csak visszajövök, éppen csak rendbe szednek/szedem magam lelkileg, és már is ez történik. A hűvös levegő szinte már csípi az arcomat, de nem érdekel, sőt, kifejezetten élvezem.


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:08





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Kell néhány pillanat, mire sikerül kisilabizálnom, hogy most éppen mi kivetnivalót találta abban, amit mondtam, aztán persze összeáll a kép. Komolyan?! Nem pazarlom az energiámat a védekezésre, nyilvánvalóan értette ő, hogy hogy értem, csak most olyan pipa, hogy még az élő fába is belekötne. Megértem, tényleg, úgyhogy egy sokatmondó "necsináldmár" jellegű pillantással arcomon elengedem ezt a dolgot. Nyilván, én is sokkal boldogabb lennék, ha az első rendes randevúnkat nem egy kocsiban veszekedve töltenénk, miközben a legjobb barátom isten tudja, hogy mit művel és hol.
- Nem fog, oké? Minden rendben lesz.- ilyen egyszerűen, legalábbis ezt szeretném. Különben se nagyon tudunk mit csinálni azon kívül, hogy reménykedünk a legjobbakban. Egyre inkább kezdenek frusztrálni Jas támadásai.
- Nem védem, az ég szerelmére!- csattanok fel én is dühösen.- Én is baromi pipa voltam rá, még mindig az vagyok, de értsd már meg, hogy nem tudunk mit kezdeni  helyzettel. - mégis csak ő az alfák, alapvető, hogy bíznunk kell benne és az ítélőképességében. Most nem próbálok meg emlékeket felsorakoztatni magamban, mikor az a fene nagy előrelátása csődöt mondott, mert még a végén találnék ilyet, és az nem vezetne semmi jóra. Már a lelki békém szempontjából.
Újabb mély, reszelős lélegzet. Próbálom összekotorni maréknyi türelmem maradványait.
- El kellett mondanom Eddynek, mivel vele akartam beméretni a telefonját, ő pedig valószínűleg elmondta Jarrettnek, bár nem vagyok benne biztos, de tudod milyenek...- utalok itt a két srác közötti szoros barátságra, és hogy aligha létezhetnek titkot a kettő között.
- Így volt ésszerű, rendben?- kérdezem, bár kétlem, hogy meghallja, ha igen, annyira sem érdekli, hogy félbeszakítsa miatta a fejhangú üvöltözést. Isteni!    
Kinézek magamnak egy szétlapult bogártetemet a szélvédőmön, és meredten bámulom próbálva figyelmen kívül hagyni Jasmine szóáradatát. Erőfeszítéseim ellenére szavai mégis eljutnak a tudatomig. Mikor kipattan a  kocsiból, dühösen én is követem.
- Azért nem szóltam a többieknek rögtön, mert nem tudtam, hogy mi a szar van, először  próbáltam kideríteni merre jár az tökéletlen bátyád! Konkrétumokat kerestem, hogy ne úgy kelljen kiállnom a falka elé, mint valami idióta. Nem akartam feleslegesen stresszelni őket, és Téged sem! - most, hogy egy hangyapöcsnyi előrehaladás se történt az ügyben, így már kénytelen vagyok beszámolni a helyzetről a többieknek is.- Szerinted nekem jó volt, hogy egyedül én tudtam róla?  Szerinted nem nyomasztott, hogy tehetetlen vagyok? Hogy mit szúrok el éppen? Most meg hová a  francba mész?!- üvöltök utána, és várom, hogy válaszoljon, visszaforduljon, bármi, de ő neeem...Csak törtet előre, mint valami durcás gyerek. Hangosan bevágom az autó ajtaját és utána kocogok.
- Jasmine!- nyúlok felkarja után. - Állj meg! Kérlek!- próbálom megállásra kényszeríteni azzal, hogy elé állok.
- Figyelj, sajnálom, talán korábban szólnom kellett volna, de...- ragadom meg gyengéden két vállánál fogva, miközben keresem vele a szemkontaktust.- Nem akartam neked fájdalmat okozni ezzel, azt hittem, hogy megoldhatom egyedül, de nem megy...- harapom be számsarkát a megbocsátás apró jeleit keresve kékjeiben.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:10





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Na jó, talán egy kicsit, de csak egy kicsit túlreagálom a  dolgokat. Viszont Alec egyáltalán nem ismer, hogyha ezen meglepődik, hiszen eléggé hajlamos vagyok az ilyesmire. Másrészről ez egy olyan helyzet amiben igenis lehet hisztizni, hiszen a tesóm eltűnt, elment, valahova és nem tudjuk, hogy hova és nyilván nem olyan helyre és nem olyan okból ami túl biztonságos lenne, mert akkor nem így lépett volna le ahogyan. Iszonyatosan haragszom Dantéra, de jelenleg nem tudok vele üvöltözni, úgyhogy mondhatni, Alec eléggé sz*rul járt. Igen a rossz hír hozója kapja mindig a legnagyobbat.
Hiába mondja, hogy nem lesz semmi baj, nem tudom most elhinni neki. Sokkal jobban érezném magamat, hogyha legalább lenne Danténál egy kicseszett telefon amin naponta legalább egyszer elérjük, vagy ő elér minket, nekem aztán lejesen mindegy lenne. De természetesen ez egy halott kívánság, mert a tesóm még annyira sincsen rám vagy éppen ránk tekintettel, hogy erre gondoljon.
Nem érdekel, hogy üvölt utánam, én csak megyek előre hiszen valahol a mondandóm közepén döntöttem el, hogy először is haza megyek, aztán meg világgá. Itt hagyom ezt a felelőtlen és agyament bagázst. Ha ők megtehetik, hogy így viselkednek, akkor én is. Csak, hogy én vissza sem jövök, kapják be! Mindannyian! Főleg Dante, de ő aztán tövig.
- Hát persze! Vagy inkább a reakciónktól féltél mert féltetted magad! De ha lenne egy kicsi eszed tudnád, hogy a többiek tuti nem kérdeztek volna ha elég határozottan kiállsz eléjük!- Én persze igen, és lehet, hogy akkor is kiakadok, de nem ennyire. Mert hamarabb tudom meg, és mert megnyugszom attól, hogy legalább az elsők között vagyok akik megtudják. Akkor talán érdekelne is, olyan szempontból, hogy most Alec a helyettes alfa, hogy nem nehezítem meg még jobban a dolgát, ahogyan most teszem.
- Haza!- üvöltök vissza hátrafordulva. - Aztán meg világgá!- És ezzel fordulok csak vissza, hogy ne hátrafelé trappoljak nagy sebességgel. Hallom, ahogyan utánam fut, a lábainak ütődését az aszfalton még sem állok meg addig míg ujjait meg nem érzem a könyökömnél, s elém nem áll. Ekkor megtorpanok, de nem igen akaródzik ránézni. Dühösen préselem össze az ajkaimat, s csak nagy sokára sikerül rávennem magam, vagy neki engem, hogy ránézzek.
Elhúzom a számat, a fenébe már, hogy nem tudok rá sokáig haragudni, főleg akkor nem ha így néz.
Elfordítom a pillantásomat róla egy nagyot sóhajtva, s felé döntöm kissé magam, amennyiben magához próbál vonni most már hagyom. Orromat belefúrom a mellkasába, s magamba szívem megnyugtató illatát. Pár pillanatig még duzzogok, de aztán hagyom, hogy testemből kiszálljon a feszültség, és egészen közel lépve hozzá átkarolom a derekát és hozzá bújok.
- Remélem minimum segítesz kinyírni a bátyámat ha visszatér...- Mormogom a mellkasába. Magas vagyok ugyan, legalábbis ahhoz képest, de Alecnél nem magasabb sőt... rátámasztom az államat a mellkasára és így nézek fel rá. Nem gyűlnek a szemeimbe könnyek, nem gyakran szoktam sírni, na meg aztán azokban a napokban amikor visszaérkeztem azt hiszem pont eleget sírtam esténként. És nem vagyok hajlandó azért gyászolni mert ez a felelőtlen barom úgy döntött, hogy most a legjobb ötlet világgá menni. Legalább várhatott volna pár hetet, hiszen hónapokig nem láttam, és még mielőtt megunhatnám már le is lép.
- Sajnálom...- Kék szemeimet az övébe fúrom, s alsó ajkamat lebiggyesztem. Mert hát persze elromlott az esténk. Egyrészt Dante hibájából, másrészről természetesen az enyémből és Alecéből is... szóval egy katasztrofális randi... hát persze, nem is mi lennénk ha a dolog simán menne.
- Gondolom akkor arra nem volt alkalmad, hogy rólunk beszámolj neki.-Húzom el finom az ajkamat a gondolatra, hogy esetleg mi lesz ha egyszer csak beállít. Habár ez azt hiszem nekünk vagy nekem csak jó, olyan szempontból, hogy azon nem lehet kiakadva, hogy nem szóltunk neki, hiszen itt sem volt, hogy ezt megtegyük.
- Adsz egy puszit?- Mert hát igen, eléggé szörnyű, hogy eddig még normálisan meg sem csókolt, csak úgy, hogy éreztem benne, hogy távolságot tart. Nyilván emiatt, és nem igazán van oka a továbbiakban, hiszen elmondott mindent, legalábbis nagyon remélem.


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:11





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Ha egy kicsit jobban magamba nézek, akkor talán van egy szemernyi, egy egészen aprócska igazság abban, amit Jasmine mond, de most egy parányit sem értek vele egyet, aminek egy horkantással hangot is adok.
- Ez nem igaz.- háborodok fel. Úgy érzem fenemód igazságtalan velem szemben, még ha részben meg is értem, hogy ennek mi az oka, ám ettől nem lesz könnyebb. Pláne úgy nem, hogy én magam is folyton megkérdőjelezem a cselekedeteim helyességét ebben az ügyben.
- Világgá?- nem állom meg nevetés nélkül, bármennyire is vagyok pipa, miközben utána loholok. Ez annyira Jasmine. Mármint melyik másik hatvan éves fenyegetőzik azzal, hogy világgá megy? Minden esetre megszaporázom a lépteimet, bármennyire is nevetséges ez a fenyegetés, ha valaki képes ezt beváltani az csak is Jas lehet. Még ha pár nap, hét után úgyis hazaenné a fene, de nincs szükségem arra, hogy még egy Grey hol és hogyléte felől aggódjak.
Utolérem, elébe kerülök, és kérlelem. Ujjaimat finom álla alá csúsztatom, úgy kényszerítem őt, hogy végre a szemembe nézzen. Tudom, hogy tudja, hogy Dante sorsa nekem is legalább olyan fontos, mint neki, és minden tőlem telhetőt megtetettem azért, hogy előkerítsem. Tudom, hogy tudja, csak idő kell neki, hogy a dühén át ezek tudatosodjanak is benne. Utálom, ha haragszik rám, és ilyenkor sok mindenre hajlandó lennék azért, hogy elmulasszam ezt az állapotot. Mikor telt ajkait olyan jellegzetes mozdulattal elhúzza már tudom, hogy törekvésen sikerrel járt. Megkönnyebbülök, és mosolyogva vonom őt közelebb magamhoz. Vékony karjaival körbefon, én pedig a hátát simogatom, miközben belélegzem hajának finom illatát.
- Ez csak természetes.- vigyorgok a szőkés barna tincsek közé. - nem fogja zsebre tenni, amit kapni fog. - mert, igen, Dante hazafog térni, ez vitán felüláll.
- Én sajnálom.- rántom meg ajkam kelletlen beismerve, hogy intézhettem volna ezeket a dolgokat jobban is. A randit cseppet sem sajnálom, majdnem annyira szeretek Jassel marakodni, mint szeretkezni, bár általában ennél jelentéktelenebb dolgokon kapunk hajba, s akkor sokkal kevésbé keserű a kibékülés.
- Nem igazán...- simítok félre egy tincset az arcából. Bár éppen azért hívtam akkor, hogy egy találkát szervezzek le vele, ahol színt vallhatok neki, végül nem adódott rá megfelelő alkalom.
- Ahogy parancsolod.- villantok farkas vigyort, mielőtt lecsapnák azokra a durcásan biggyedő ajkakra. Sokáig, s hosszan kóstolgatom őket, miközben testét csontropogtató ölelésbe vonom. Legszívesebben el se ereszteném. Ezt követően kézen fogom és úgy vezetem vissza a kocsihoz, kinyitom neki az ajtót és megvárom míg elhelyezi formás fenekét. Aztán sietve én is elfoglalom a helyem.
- Szeretnéd, ha hazamennénk és beszélnénk velük?- kérdem készen arra, hogy visszafordítsam a kocsit déli irányba.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:11





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Haragudtam rá nagyon is, és az, hogy kinevetett csak még jobban begorombított, mit ne mondjak. Még is, hogy képzeli, hogy még ki is röhög? Megteszem! Azt hiszi, hogy nem teszem meg? Hazáig sétálok ha kell, összepakolok és mire észbe kap már itt sem vagyok. Aztán cseszheti, na és persze Dante is amikor hazaér. Mert nyilván ez nem lehet kérdés, akármilyen idióta tervet is vett a fejébe a tesóm egy igazi túlélő, akár csak én. S mivel, hogy nem tetszik, hogy kinevet, mármint Alec, egy lendületes ujjmutogatással válaszolok.
Bár be vagyok rágva, azért hagyom, hogy megállítson, sajnos ezen nincs mit szépíteni képtelen vagyok ellenállni neki. Amit igazából nem is tudok hova rakni, hiszen évekig éltünk egymás mellett anélkül, hogy közelebb kerültünk volna egymáshoz. Mármint barátok voltunk, szinte tesók akik éreznek némi szexuális vonzódást egymás iránt. De tudtuk kezelni, igaz ami igaz, hogy Alecnek mindig is volt egy olyan képessége, amivel hatni tudott rám. Ez mostanra sem múlt el, de azt hiszem, hogy ő amolyan Grey szakértő mert, hogy Dante fejét is meg tudja lágyítani ha éppen szükséges.
- Helyes...- Mormogom a hírektől természetesen még mindig lehangoltan.
Persze Dantéval nem tudott beszélni rólunk, szóval lesz meglepetés ha hazaesik. De ez egy felől a malmunkra hajtja a vizet, hiszen így nem mondhatja azt, hogy miért nem mondtuk el neki. El akartuk, de ő ugye bár eltűnt, és méghozzá úgy, hogy el se tudjuk érni. Szóval, kapja be, magának köszönheti.
Csókjába beleremegnek a lábaim, békülésnek szánom, de kicsit többre sikeredik annál, karjaimmal átölelem a nyakát és közel vonom magamhoz, ahogyan belemerülök a csókba. Fogaim az alsó ajkába marnak finoman, hogy aztán nyelvemmel simítsam végig a megbántott területet. A szájába nyögök, s legszívesebben felugranék az ölébe, hogy a dereka körül összekulcsolhassam a lábaimat. A macska bennem feltámadt, hozzá akartam dörgölőzni, dorombolni. Nem bírtam vele betenni, s mikor elenged egészen más jár a fejemben sem, mint a falka. Szívesebben venném, ha a motorháztetőre "vágna" és magáévá tenne, jelen pillanatban legalábbis. El is gondolkozok rajta, hogy felhozakodjak az ötlettel, de végül csak hagyom, hogy betereljen a kocsiba, és kényelmesen elhelyezkedek az ülésben.
- Igen, kellene...- Sóhajtom végl, s megtámasztom a könyökömet az ablak mellett, hogy arra rátéve az államat kényelmesen pillanthassak ki a tájra. Nem értem, hogy miért kell Danténak mindent elrontani. Már olyan jól alakultak a dolgok. Szerettem volna randizni, felhőtlenül szórakozni kicsit és semmivel sem törődni. Ehhez képest, most mehetünk vissza a házhoz, hogy Alec egy csapat megdöbbent macskát felvilágosítson a fejleményekről.
Egy nagy sóhajjal veszem ki a kontaktlencséket a szemeimből, s lehúzva az ablakon egyszerűen kivágom őket, mára már nem kellenek és amúgy is iszonyatosan idegesítőek, és viszketnek.
- Együtt alszunk?- Fordulok felé végül egy nagy sóhajjal, élénk íriszeimet rászegezve. Tán nem kell attól félnünk, hogy Dante egyszer betoppan, ha meg még is, hát így járt, kapja be, semmi joga számon kérni minket.
Mély lélegzetet véve konstatálom, ahogyan bekanyarodunk a bekötő útra, s egy pillanatra lehunyom a szemeimet. Pedig olyan jó estének ígérkezett...


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:12





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


A kis közjáték véget ér, az autó ajtajai hangosan csattannak miután elfoglaltuk a helyünket. A hangulat még mindig nem rózsás, de már most is mérföldnyi távolságra vagyunk attól, ahonnan néhány perce indultunk. Igazi hullámvasút, harag, félelem, sértettség, vágy kacskaringós ösvényeit érintettük néhány perc leforgása alatt. Jasminnel egyszerűen ilyen az élet, bármelyik pillanatban jöhet egy tornádó, ami aztán elszakít a földtől és kitudja merre köp ki magából. Megigazítom a visszapillantó tükröt és nadrágomat, mely abban a pillanatban felettébb kényelmetlen viseletté vált, mikor orromat megcsapta Jasmine vágyának fellobbanó illata. Bírjál már magaddal. Kellett emlékeztetnem magam, majd mikor belegondoltam, hogy most közölnöm kell a tényállást a többiekkel is, na az hamar kedvem szegte a hancúrozástól. Legalábbis még egy ideig.
- Jahm, kellene...- ismétlem meg szavait, hasonló hangsúllyal, majd egyesbe teszem az autót és beletaposok a gázpedálba. Gondolataim az elkövetkező órák eseményeinek lehetséges kimenetelit járják körül, mikor Jasmine nekem szegezi a váratlan kérdést, mire én beletaposok a gázba.
- Ó, hogy fogsz aludni is azt nem garantálhatom.- villantok felé felvillanyozott mosolyt, majd átnyúlok az ő felére megragadom barna tincseit, s azoknál fogva húzom közelebb magamhoz, hogy egy birtokló csókot nyomok ajakira, miközben harminccal döcögünk hazafelé. Útközben kifejtem a véleményemet arról, hogy miként is tervezem megtenni a nagy bejelentést. Lényegében szeretném kihagyni a nyomozást, és a nagy felháborodást, amiben mindkettőnknek része volt, az aggodalommal és a bizonytalansággal egyetemben. Úgy tervezem előadni a történteket, mintha az valami előre megtervezett akció lenne. Az alfa el van, fontos dolgokat intéz, de pánikra semmi ok! Épp elég, ha mi tisztában vagyunk a valósággal, a vámpírok jelentette fenyegetés árnyékában nincs szükség arra, hogy a falka tagjainak még több aggodalmaskodásra adjunk okot.  
- Ja.- zárom rövidre a dolgot, s pillantok az időközben lencséitől megszabadult lányra. Na, nem mintha a beleegyezésére várnék vagy ilyesmi, csupán érdekel a véleménye.
Visszaérve a birtokra megkérem Jast, hogy segítsen összecsődíteni a népet a földszinti nappaliba, ahol aztán a többiek tudtára adok annyit az igazságból, amennyit fontosnak vélek. Azt persze nem felejtem el kiemelni, hogy most biza én leszek a főnök. Próbálok némi humort csempészni a dologba, általában ez a módszerem a feszültség elűzésre (azt a másikat leszámítva, amit csak ritkán vetek be tömegek ellen, és azt is csak akkor, ha kizárólagosan női egyedeket számlál a csődület).
- Ennyi lenne, mindenki tartsa magát a korábbiakhoz, ha valami változás lenne majd szólok. További szép napot csürhe!- hessentem szét őket, még lekezelek néhány haverral, s próbálok kibújni pár kellemetlen kérdés elől, majd megkeresem Jast.
- Na, milyen voltam?- karolom át a vállánál fogva, mint ahogy az ember azt egy haverjával teszi, aztán gondolok egyet, kézen ragadom magammal húzom a folyosóra, ahol hátát neki tolom a falnak, kezeimet megtámasztom a feje mellett.
- Szóval nálad vagy nálam "alszunk"? - nem túl időszerű a kérdés, hiszen még messze a takarodó, de a szemtelen vigyor se azért feszül a  képemen, mert annyira várom a bárány számolgatást.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:13





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


Mindig van valami...sosem lehet semmi úgy, ahogyan én eltervezem. És igen enyhén paprikás tudok ettől lenni. Meg sok minden mástól is, de ez van én már csak ilyen vagyok. Pont olyan hamar le tudok nyugodni, mint amilyen hamar felhúzom magam. Nem hinném, hogy haragtartó lennék, de azért eléggé makacs vagyok ha valami mellett elhatározom magamat. Ahogyan Dante is és nyilván ezért lépett most is le, bármit is mondott neki Alec. Mert biztos vagyok benne, hogy megpróbálta visszatartani, csak a makacsságának köszönhetően ez nem jött össze. Nem tudom, hogy örököltük-e ezt, ha igen akkor sem tudom, hogy anyától vagy apától, nem emlékszem rájuk annyira, hogy meg tudjam mondani. És amúgy is akkor még gyerek voltam, tökéletesnek láttam, mind a kettőt, nem elemeztem a személyiség jegyeiket és nem kerestem bennük hibákat csak egyszerűen élveztem, hogy vannak. Lehet, hogy anya volt ilyen, de az is lehet, hogy Dante, és én meg tőle tanultam, hozzá edződtem talán? Lehetséges ez? Fogalmam sincsen, az biztos viszont, hogy mi mást csak ilyenek vagyunk...
Elgondolkozva pillantok ki az ablakon míg fel nem ötlik bennem a gondolat, hogy piszkosul nincsen kedvem egyedül aludni. Így hát Alecnek szegezem a kérdést, mosolyát képtelen vagyok nem mosollyal viszonozni. Ez van, olyan ragadósan kunkorodnak felfelé az ajkai.
Hagyom, hogy magához húzzon semmi ellenvetésem sincsen az ellen, hogy ajkát az enyémre tapassza, körülbelül soha... még akkor se ha éppen utálom, vagy haragszom rá. Ajkai közé nyögök, s finoman megharapom az alsó ajkát, ezután húzódok csak vissza, mikor elenged.
Egyet értek Aleccel abban, hogy nem kell a többiek orrára kötni semmilyen részletet. Két dolgot kell, hogy tudjanak az egyik, hogy Dante nincs meg dolga van, majd egyszer érkezik, a másik, hogy Alec most a főnök, a többiről és az aggodalmainkról nem kell, hogy tudjanak. Nem ülök a többiek közé, elvégre én már tudom amit tudnom kell, így a kanapé háttámláján, Alec jobbjánál foglalok helyet, szembe a díszes társasággal.
És innen pattanok le ahogyan végzünk, szerencsére senkin sem láttam a kiakadás vagy a pánik jeleit, ami azt jelenti, hogy jól Alec jól tállalta a dolgokat. Nem úgy, ahogyan nekem... Ugye... Éppen a konyhába tartanék, amikor is megérzek egy ismerős kart a tarkómnál. Felmosolygok rá.
- Szuper voltál.- Válaszolom neki, s meglepett, halk sikkantással konstatálom, ahogyan beránt a folyosóra, és a falnak nyom. Felpillantok rá, ajkaimra vidám félmosoly kerül.
Kitolom a csípőmet enyhén, s melleim így önkéntelenül is kidomborodnak, ahogyan lapockámmal támaszkodom a falnak.
- Hát... én közelebb lakom... Viszont nálad több a magánszféra.- Igyekszem elhessegetni a gondolatot és az érzést, mely azt sugallja, hogy ez most egyáltalán nem helyénvaló. Hiszen aggódom Dantéért, és még csak most tudtam meg, hogy elment, méghozzá nem éppen veszélytelen kalandra. Én meg itt flörtölök a legjobb barátjával... Nos, és nem tervezünk megállni a flörtölésnél.
De még is hagyom, hagyni akarom, hogy elterelje a figyelmemet, hiszen azzal, hogy aggodalmaskodok, semmi, de tényleg semmi sem lesz jobb. Majd kétségbeesek ha egyedül leszek és nincs aki lefoglaljon, de most van, és ezért hálás is vagyok.
Ujjaim felsiklanak a karján, keresztül haladnak a vállán és elindulnak lefelé a mellkasán.
- Bár, hogy ha jobban belegondolok, hogyan fognak téged megtalálni a többiek, ha elmegyünk? Hmm... nem, azt hiszem ma nem lesz más csak alvás, nehogy hallgatózzanak.- Blazírt komoly képpel mondom mind ezt, közben, mind a két kezem a mellkasára teszem és csak akkor váltok, amikor látom az arcán, hogy elhitte. Hirtelen elvigyorodok, s taszítok rajta egyet, hogy kiszabaduljak, és átbújva a karja alatt vigyorogva megpróbálok elszaladni előle. Na nem, semmi pénzért nem adnám fel azt, hogy "aludjunk" egy jót együtt.


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:13





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Nem szökik el egyszeriben az összes felszültség, mikor a kiváncsi tekintetektől védve szám az övére tapad. Nem veszik el, csupán átalakul, valami mássá, valami sokkal kellemesebb, de hasonlóan intenzív érzéssé.
- Az már biztos.- döntöm homlokom az övének, orrom az orrához nyomódik. Ekkor, mintha csak iménti kijelentésünket akarnák alátámasztani, a nappaliból dobogó léptek, tompa puffanás, majd harsány nevetés zaja hallatszik. Mindenki nyugodt, és jól érzi magát, nem aggódnak. Talán csak Eddie és Jatt, de nekik pedig több eszük van annál, hogy aggodalmaikat megosszák a többiekkel. Ahogy ők, úgy ebben a helyzetben mi is egymásra leszünk utalva, ami már most sokkal jobb, mint az, hogy eddig csak egymagam hordoztam a nagy titkot. Persze biztosan nem lesz könnyű, de majd ketten, egymást segítve simán vesszük az akadályokat. S Dante is remélhetőleg minél hamarabb hazaér.
- És van odahaza egy üveg prémium minőségű borom is, amit az egyik beszállítótól kaptam ajándékba.- emelem még eggyel a tétet csábító ajánlatomon. Hátrébb hajolok, elsimítok egy tincset szép arca mellé, melyre most elgondolkodó kifejezés ül ki.
- Ch!- szisszenek fel, bár nem vagyok valójában annyira csalódott.- Hallottál már a telefon nevű készülékről?- kérdem, pimasz vigyorral. Úgy tűnik a Greyeknek csak hallomásból ismerik, azt a csodálatos szerkezetet, amivel az emberek - macskák- eltudják érni egymást, még akkor is, ha az illető a város egy másik negyedében vesz részt mocskos, eszméletlen jó szexben.
- Rendben. Beleegyezek, hogy itt töltsük az éjszakát, de a hancúrról nem mondok le.- jelentem ki nagy komolyan. Egy éjszaka Jassel egy ágyban anélkül, hogy lerángatnám róla  a bugyit? Ez viccnek is rossz. Hiszen Jasmine csak tréfál, nem igaz? Ugye?
- Hé!- csusszan ki kezeim közül. No, de nem eszik azt olyan forrón. Utána sietek, hátulról elkapom, a derekánál fogva, hátra hajolok egy kicsit, lábait elemelve a földtől, így, ha akarna se tudna tovább menekülni, csak a levegőben kapálózhatnának azok a végtelen hosszú lábak. Elkezdek vele hátrálni azon a folyosón, ahol az imént megbújtunk. Lehetetlennek tűnik úgy felhurcolni őt a szobájába, hogy közben észrevétlenek maradjunk. Hm. Hirtelen ötlettől vezérelve könyökömmel lenyomom  az egyik raktár kilincsét, és farral betolatok az ajtón, amit aztán sarokkal berúgok magunk mögött. Elég sötét van idebent, de a mi macskaszemeink megbirkóznak ezzel is.
- És most nagyon, de nagyooon csendben kell lenned.- villant ragadozó tekintetem a sötétben, miközben kihámozom övemet a nadrágomból.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:14





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


+18
A mosolyától el tudok olvadni. Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen hatással van rám. Igyekszem nem belegondolni, hogy még hány nő olvadozik a mosolyától... Mármint, hogy hányan vannak rákattanva és hány nővel feküdt le eddig... inkább nem gondolok bele mert azonnal belém mar a féltékenység, még akkor is ha tudom, hogy egyáltalán nem jogos. Nem vagyok egy féltékeny típus egyébként, két kezemen meg tudom számolni eddig nem túl rövid életem során hány pasi hozta ki belőlem ezt az érzés. De egyik sem ilyen nagy vehemenciával. Alec esetében bárkire aki úgy néz rá... nos rá tudom vetni magam, hogy kikaparjam a szemeit, és nem tudom, hogy honnan ez az indokolatlanul erőteljes birtoklási vágy felé.
-hmm...- Dorombolom a borocska hallatán.- Nem rossz ajánlat, eléggé csábító. De csak a bor miatt.- Vigyorgok rá, ami természetesen nem igaz, mert Alec sokkal csábítóbb falat, mint egy üveg bor, de ezt nem hagyhattam ki.
Kicsusszanok a kezei közül amikor már szinte elhiszi, hogy képes vagyok úgy együtt aludni vele, hogy nem mászok rá. A fogaimat összeszorítva, halkan kuncogok fel, ahogyan elkap, hogy ne hívjam fel a figyelmet magunkra. Hiszen ebben a házban mindig akadnak kíváncsi szemek vagy éppen fülek. És azt hiszem hallgatólagosan megegyeztünk, hogy nem szeretnénk, hogy ez kiderüljön még mielőtt beszélhetnénk Dantéval. Pontosabban Alec fog vele először beszélni, legalábbis nagyon remélem. Sosem voltam abban jó, hogy híreket közöljek a bátyámmal.
Nem vergődök, csak kuncogva hagyom, hogy vigyen magával, szemeim szinte azonnal megszokják a sötétet, ahogyan letesz, felé fordulok.
Szívem azonnal hevesebben kezd lüktetni, s különös izgalom fog el szavai hallatán. Talán a titoktartás izgalma, vagy a hozzá állása, a huncut mosoly az ajkán. Magam sem tudom, de bennem akad a lélegzet, s ajkaim alsó ajkamba mélyednek egy pillanatra.
- Oh, és ha nem?- Vonom fel a szemöldököm, csábos, játékos hangsúllyal feltéve a kérdést. Fogalmam sincsen, hogy mennyire tudok csendben maradni, elvégre, ilyesmire nem sűrűn volt szükség. Arról nem is beszélve, hogy Alec, talán a sok gyakorlásnak köszönhetően, de marha jó volt az ágyban. De izgalmasnak ígérkezett a helyzet, és persze kíváncsivá tett, hogy mennyire akarja majd betartatni velem. Minden esetre izgalmam már szavaitól feléledt, és azt hiszem csak ő képes rá, hogy ezt kihozza belőlem.
Elfúló lélegzettel néztem, ahogyan megszabadítja magát az övtől, s késztetést érzek, hogy a többitől, én szabadítsam meg, aztán magamról is letépjek mindent, de ez így sokkal izgalmasabb volt. Így hát nem mozdultam és vetkőzésbe sem kezdtem azonnal, inkább úgy döntöttem, hogy megvárom még is mit lép.


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:15





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


18+Hát persze...- biccentek felé hitetlenül.- Mind tudjuk, hogy én vagyok a kriptonitod.- húzom ki magam superman pózban, aztán elgondolkozva leeresztem vállaimat és vigyoromat.- Vagyis...mi tudjuk.- heherészek szemöldökömet ráncolva. Kellemetlen, hogy titkolóznunk kell, mikor legszívesebben egész nap mellette lennék. Szeretném ott megcsókolni, és akkor amikor akarom, szeretném egy kis táblát a homlokára - vagy inkább a fenekére, mert ott többen látják- szegelni, ami jelezné, hogy az enyém, hogy mások ránézni se merjenek. Ehelyett...marad nekünk ez, a titkos pillantások, elsuttogott szavak és lopott érintések, meg kell hagyni ennek is meg van a maga bája, parázsló izgalma.
Megrázom a fejem, elűzve a zavaró gondolatokat, helyette inkább elkapom a kis szökevényt és behurcolom a raktárba. A nadrágom már akkor kényelmetlenül feszül, mikor az ajtó halkan becsukódik mögöttünk, hát még akkor, mikor Jas szemérmetlen pajkossággal hangjában megkérdezi, milyen következményekkel jár, ha megtöri csendre vonatkozó egyezményünket.  
- Hogy mi lesz akkor? - megcsóválom a fejem, majd drámai hangsúllyal folytatom.- Beláthatatlan következményekkel járna. - húzom ki fekete bőrövemet a nadrágomból, félbehajtom majd fenyegetőn kettőnk között csattintok vele egyet.- Kénytelen leszek akkor megbüntetni Téged.- lépek hozzá közelebb komolyan bólogatva, majd előrehajolok és beleharapok finoman alsó ajkába, amit az imént még ő rágcsálgatott.
- Szóval...- húzódok el tőle, a félbehajtott övet finom álla alá nyomom és azzal kényszerítem arra, hogy felnézzen rám.
- Jasmine, megígéred nekem, hogy csendes rossz kislány leszel?- siklik végig nyelvem ajkamon, min még tisztán ott érezni a lány ízét. Várom beleegyezését, hogy belemenjen a játékba, s mind eközben olyan képpel mustrálom, mint macska a tejszínes tálat. A legfinomabb és leglágyabb nyalánkságot, amit valaha is kóstolt.
- Tehát?- szabad kezemmel végig simítok nyakán, majd óvatosan lecsúsztatom felsőjének pántját válláról, szabaddá téve azt a szexi kis gödröt a nyaka mellett.- Megígéred?- kérdem, immár közvetlen közelről a fülébe suttogva, majd előrehajolok, hogy megcsókoljam az imént felszabadított bőrfelületet.  
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:15





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


+18
Annyira szexi, hogy az már szinte fáj. Egészen addig a pillanatig míg szuperman pózba nem vágja magát. Felnevetek, akaratom ellenére is. Még ha legszívesebben letagadnám a kijelentését. Felesleges lenne, hiszen ez az igazság. Mindig is az volt, még akkor is amikor tartottuk egymástól a két sőt néha még öt lépés távolságot is, csak, hogy ne legyen több közöttünk barátságnál. Igen, még akkor is ő volt az egyetlen ember aki felhevült agyamat képes volt lehűteni, csupán néhány szóval. Nem tudom, hogyan csinálja és nem tudom miért hallgatok rá, talán mert sokkal józanabb és megfontoltabb, összeszedettebb, mind én. És talán mert igazságos volt mindig, hiába Dante a legjobb barátja, még is kiállt mellettem ha arra volt szükség.
A történtek ellenére képes egy pillanat alatt elterelni a figyelmemet. S játékos viselkedését átvéve még a kedvem is nagyban javul. Beharapom az ajkam, s buján felnevetek, ahogyan kettőnk közé csattint az övvel. Na ennyit a csendről.
Pont annyira találom izgatónak most Alecet, mint akkor amikor kedves, és végtelenül gyengéd. Mert olyan is tud lenni, meg ilyen is, mint most. Még ha játék is az egész, valami izgató még is van abban ha egy pasi keményen viselkedik. Azt hiszem ez genetika, ösztönösen próbálgat egy erős nő papucsot csinálni egy férfiból, hogy aztán ha sikerül eldobja. Hogy miért genetika? Mert a legerősebb hímre van szükségünk, magunkhoz képest, aki el tudunk nyomni az bizony nem a legerősebb, ezért mennie kell. Nem fog tudni megvédeni a ragadozóktól, és nem hoz majd zsákmányt sem a kölyköknek. Igen, bárki-bármit mondhat, de még mindig belénk van kódolva az ősemberek temperamentuma, gondolkodás módja. Ez van, még ha egy nagy adag civilizációval is van körbe hintve.
Élesen beszívom a levegőt, ahogyan megharapja az alsó ajkam, s egy halk szisszenő nyögés is kiszakad belőlem. Ja... kriptonit...igen...
Hagyom, hogy felbillentse az államat, s ajkaim elnyílnak, hogy könnyebben kapjak levegőt, hogy verdeső szívem oxigénellátása biztosítva legyen. Pillantásom követi nyelvének útját, s az enyém is előbukkan rejtekéből közben, hogy hirtelen kiszáradó ajkaimat benedvesítsem. Nagyon nehezen fogom vissza magamat, hogy ne vetődjek azonnal rá, mohón követelve ami kijár. De ezt a játékot most nem így játsszák, elégszer vagyok telhetetlen és mohó vele kapcsolatban.
Minden szava csak feljebb korbácsolja a vágyam, lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogyan egy nemleges felkiáltással rávetem magam. De nyilván pontosan tudjuk mind a ketten, hogy mi az oka annak, hogy titkoljuk kettőnk kapcsolatát. Még ha mindenki sejt is valamit, biztosra nem mehet senki, csupán mi ketten.
Pont ezért nem válaszolok neki azonnal, megrágom még magamban a dolgot, hogy még is mennyire teljesíthető ez a kérés... vagy valami hasonló.
Félre billentem a fejemet, hogy jobban a nyakamhoz férjen.
- Azt megígérem, hogy megpróbálom...- Suttogok incselkedve a levegőbe, miközben kezeim betalálnak a felsője alá, s ujjaimmal végigzongorázom a kockáinak alját. Nem én lennék, ha egyszerűen csak egy alázatos igennel felelnék. És amúgy is, abban mi lenne az izgalmas?
Beakasztom az ujjaimat a nadrágjába és közelebb rántom magamhoz, hogy érezzem meredező férfiasságát nekem nyomódni. Felnyögök a várakozástól kissé hangosabban, mint kellene... hát nem tudom, hogy fog sikerülni a csendkirálylányi feladat.

MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:16





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


Szeretem a nevetését. A csilingelő hangot, ahogy hosszú nyakát hátrább hajlítja közben, ahogy az orrát ráncolja. Fogalma sincs mennyire imádom ezt, és talán így is van ez rendjén. Túlontúl nagy hatalma van felettem így is, legalábbis annál jócskán nagyobb, mint amit szívesen beismernék. Sokkal nagyobb, mint bármelyik nőnek a múltamból. Mégsem terhes, vagy nyomasztó vele lenni. Még annak ellenére sem, hogy a múltban nem egyszer kellett elnyomnom, lepleznek a köztünk lévő feszültséget, úgy tenni, mintha nem is létezne. Ez néha könnyebben ment, néha nehezebben, olyankor jól jött a távolság, de meleg testének gondolata újra és újra befészkelte magát az elmémbe. Az emlékek arról a balszerencsés estéről, ahogy nedves tincsei csápokként terültek el a padlón, ahogy teste az én testem után sóvárgott. Sosem tudtam túltenni magam rajta, hiába tettünk ígéretet arról egymásnak, hogy elfelejtjük az estét. Valami akkor évekkel ezelőtt örökre megváltozott, valami, amiről túl sokáig nem vettünk tudomást.
Felnyög. A hang egyszerre könyörgő és vágyakozó. A vállgödrébe csókolok, miközben választ követelek tőle. Nyilván nem adja meg minden ellenkezés, zokszó nélkül azt, amit kértem. Nem is ő lenne, ha nem szállna velem szembe ebben is. Elmosolyodom mikor nem látja, de mire elhúzódom kecses nyakától vonásaim komolyak, kifürkészhetetlennek, bár az abszint zöld szemeimben megbúvó bohó fényt semmi sem rejtheti el.
Borzongás fut végig gerincen mentén, mikor ujjaival a hasamon zongorázik. Visszafojtom az éhes, vágyakozó morgást, mi a torkomból készülne feltörni erre az érzésre. A nadrágomnál fogva közelebb ránt magához. Puha, formás mellei mellkasomnak nyomódnak, kemény férfiasságom lüktető alhasának. Hangosan szívóm be a levegőt, mikor arra kényszerítem magam, hogy elhúzódjak tőle. Ujjaim farmerje gombját keresik, mikor rátalálnak lépek néhányat előre, közben magam előtt tolva Jast, míg háta az egyik megpakolt polcnak nem ütközik. Kipattintom a gyűlölt gombot, s miközben a sliccel bajlódom, már félig le is térdeltem Jas elé. Óvatosan hámozom ki a szoros farmernadrágból a hosszú combokat. Már csak egyetlen szexi textil darab választ el a vágyaim tárgyától. Erős fogaim közé harapom a vékony pántot, s úgy húzom le róla a csipkés alsóneműt, miközben egyik kezemmel combja hátsóoldalát cirógatom. Mikor már minden ruhanemű Jasmine bokái körül pihen, két combja közé nyúlok határozottan arra biztatva őt, hogy terpesszen akkorára, amennyire csak farmer lábbilincse engedi. Majd arcomat ágyékához fúrom, nyelvemet szeméremajkai közé csúsztatom gyakorlott mozdulatokkal kezdve a kényeztetésbe.  
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:16





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


+18
Imádom amikor ilyen parancsoló, annyira szexi tőle. Amikor ennyire komoly arcot vág, persze akkor is szexi amikor huncut, de akkor máshogyan. Mondjuk engem bárhogyan le tud venni a lábamról, és ez sajnos tény.
Ahogyan közelebb húzom magamhoz, érzem férfiasságát a hasamnak nyomódni. Imádom, ahogyan a mohó fény megcsillan a szemeiben. Olyan szexinek érzem magamat tőle.
Beharapom az alsó ajkamat, ahogyan tolni kezd, és szorgalmasan hátrálok, amíg csak tudok. Míg a hátam neki nem ütődik egy szekrénynek.
Figyelem, ahogyan elém térdel, és a látvány amint megszabadít a felesleges holmitól, több, mint szexi. nem is értem, hogy még is mi a francért fogtam vissza magam ennyi éven keresztül. Hangosan zihálok, és többször is visszafojtom a kitörni készülő nyögést.
Szétnyitom a lábaimat a biztatásra, nagyon nem kell kérnie rá. És egészen addig sikerül is csendben maradni, míg nyelvét meg nem érzem legérzékenyebb pontomon. Kicsit hangosabban hördülök fel a kelleténél, hátrabillentett fejjel, s a szekrénybe kapaszkodva próbálom megállni, hogy még egyszer előforduljon: Elvégre valóban nem akarjuk, hogy a ház népe tudjon róla. De ha olyan nehéz megállni...
Egyik kezem ujjai a hajába túrnak, s megmarkolom a dús üstököt, na nem azért, hogy bármilyen nyomást gyakoroljak a fejére, hanem csak mert élvezet beletúrni az hajába.
De minden igyekezetem ellenére valahol elveszítem a fonalat... mármint, hogy csöndben kell maradni, s a hangos zihálásból, halk nyögések sorozata lesz, mely az éles fülnek bizonyosan könnyen kivehető. Habár eléggé nagy a nyüzsgés most odafent, szóval lehet, hogy erre a hangerőre még senki sem figyel fel. Milyen mókás is lenne ha Dante úgy döntene, hogy pont ennyi elég volt a magányból, meg abból amit éppen csinál és erre toppanna be. Azt hiszem mind a ketten nagyon meglepődnénk, hogyha ránk nyitna.
Csípőm nyugtalanul mozdul, ahogyan egyre jobban elmerül a testem az élvezetben. Nem hiába imádta annyi csaj Alecet, amíg nem volt az enyém. Mert most már az enyém, és most már nem csajozhat, mert mérges leszek és hisztis. És cserébe én sem fogok pasizni, azt hiszem, hogy egy ilyen kielégítő egyéniség mellett, nem lesz ezzel gondom. Már csak a gondolattól is feltör belőlem a zöld szemű szörny, hogy esetleg mással láthatom. Nem akarom, hogy bárki más rátegye az ujjait, és soha senkinél nem éreztem még ilyet. Furcsa.

MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:17





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


18+
Nyelvem meg-megmártóztatom nőiességének kelyhében, édes-kéjes illata, íze betölti az orromat és a számat. Bal kezem ujjai szép ívű combjának húsába mélyednek, míg másik kezemmel lágyan térdhajlatánál cirógatom. Ahányszor a kelleténél hangosabban felnyög megállok, kissé elhúzódom tőle, egyszerre adva lehetőséget a számára, hogy összeszedje magát s mint egy büntetve is ezzel. Persze, ez kétélű fegyver, hisz a kéj egyre sürget engem is, férfiasságom fájdalmasan feszeng a nadrágom fogságában. Hevesen tomboló vérem visszhangját dobhártyámon dobolva hallom vissza, megborzongok ahányszor ujjait tincseim közé túrja, főleg mikor futólag tarkómat is érinti.
Finoman, durván, majd ismét lágyan csókolom, szívogatom csiklóját, addig míg már szó szerint nem érzem azt, hogy teste beleremeg a gyönyörbe, mely már kitörésre készen két ököllel dörömböl ajtaján.
Elhúzódok, mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, miközben felnézek rá nyelvem végig siklik ajkamon. Fejét hátravetette így keblének dús halmai az átlagosnál is jobban domborodnak, kedvem támad erősen beléjük markolni. S miért is állnék ennek útjába? Felállok, megszabadulok a pólómtól, majd Jast is sietve megszabadítom minden felesleges textiltől. Haja kócosan omlik az arcába miután lecibáltam róla a blúzát, a könyökömmel leverek egy zacskó porcukrot az egyik polcról mikor a melltartójától is megszabadítom és az halkan puffanva ér talajt.
- Hm..- dorombolok kéjesen, rámarkolok az egyik mellére, a másikat pedig a számba veszem, épp csak egy pillanatra, hogy aztán szabadon gyönyörködhessek a csillogó tűéles rózsaszín bimbóban. Majd mielőtt még tudatosodna benne megszállottságom, elszakítom tekintetem a testéről és megkeresem a kontaktust különleges színű íriszeivel. Elvigyorodok, majd felemelem a csípőjénél fogva, egyik karom a háta mögé csúztatom, hogy úgy tudjam hanyatt fektetni a földön, hogy közben nem fenyegeti a veszély, hogy a koponyája keményen a járólapon koppanjon. Megszabadítom a  bokája köré csavarodott farmernadrágtól és minden egyébszükségtelen ruhadarabtól míg anyaszült meztelenül, kissé cukorporosan nem fekszik előttem. Újra kézbe veszem a már szinte elfeledett bőrszíjat, ismét félbe hajtom, finoman végig simítok vele álla vonalán, le a nyakán, s így szépen haladok lefelé útba ejtve a keblei közötti lankát, lapos hasát, majd végezetül egy aprót kíváncsian rácsapok combjának oldalára, csak olyan teszt jelleggel. Most vajon tudja-e tartani a száját? S ha már azok az ajkak...Föléjük hajolok, s hosszasan csókolom miközben csípőmmel combjai közé furakszom s előbb ujjaimmal, majd férfiasságommal keresem az utat a sikamlós kis réshez. Elégedetten morranok fel, mikor belé hatolok, hátam kiegyenesedik, egyik kezemmel a talajon támaszkodok, a másikkal előrenyúlok, hüvelyujjamat végig húzom húsos, duzzadt alsó ajkán, halvány porcukor csíkot kenve szét rajta.
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:17





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


+18
Annyira vágytam erre, évekig vágytam rá, hogy újra egymásra találjunk még ha nem is vallottam be magamnak. Még hozzá azért nem, mert akkor még ez nem tűnt jó ötletnek. Alec eléggé csapodár, Dante pedig nem viselte volna jól, hogy a legjobb barátja és a testvére kavarnak. Persze könnyen lehet, hogy most is ki lesz akadva, de már nehéz lett volna tovább húzni a dolgot. Mindig is vibrált közöttünk a levegő, még ha nem is vettünk róla tudomást. És most, ahogyan lábaim között játszadozott minél inkább beláttam, hogy sokáig húztuk, halasztottuk ezt. Mert most isteni.
Minden egyes hangosabb hördülésem jutalma az, hogyan elhúzódik tőlem, és ilyenkor ajkamba harapva próbálom összeszedni magamat. Persze nem olyan könnyű csendben maradni, hogyha valaki ennyire jól kényezteti az ember. Zihálok, s az első cseppek a homlokomra gyöngyöződnek, tehetetlenül hördülök fel, minden egyes alkalommal, amikor azt érzem, hogy mindjárt elélvezek  s ennek következtében egy hangosabb sóhaj vagy éppen sikkantás hagyja el az ajkaimat, és ő pedig megáll. Addig húzza az idegeim míg nem az egész testem egyetlen lüktető, feszülő csomóvá válik, melynek talán egy lehelet is elég lenne a robbanáshoz. Feláll, én meg segítek, hogy gyorsan megtudjon szabadítani a ruháimtól, alig várom, hogy végre egybe forrhassak vele. A vágy mely bennem tombol sokkal több puszta testi vágynál, és ez csak most tudatosul bennem. Habár sokáig nem tudok rajta agonizálni, hiszen, ahogyan megszabadít minden felesleges ruhaneműtől, már a földön is találom magamat.
Pillantásomat meztelen testére szegezem, képtelen vagyok levenni tekintetemet szikár vonásaitól. Könnyen rabul tud ejteni játékos pillantása. A szívem a mellkasomban olyan hangosan dübörög, hogy félő tán ő is hallja, figyelem, ahogyan a bőrszíjt végigfuttatja ziháló mellkasomon, melleim között húzva le. Beharapom az ajkamat, s izgatottan figyelem az útját egészen addig, míg a már felmelegedett anyag a bőrömbe nem csíp. Felnyögök kissé hangosabban, mint kellenes, a s testem ívben hátra feszül, ahogyan fejemet leejtem a padlóra. Nem vagyok a csendesség bajnoka azt hiszem, hogy ezt még gyakorolni kell mielőtt a testvérem hazaérkezik.
Ajkai az enyémre tapadnak így elfojtják nyögésemet, ahogyan belém hatol. A sajátom helyett az ő ajkát harapom be miközben csípőmet elemelem a padlóról, hogy mélyebben belém hatoljon és finoman hintáztatni kezdem magamat, miközben ajkaimra ujjával cukrot ken. Nem nyalom le, bár nagy a kísértés, helyette megcsókolom, s a számról az édeset az ő szájára kenem. Körmeim végig siklanak a hátán finoman karcolva barázdákat, s végül megállapodnak a fenekén. A formás, kemény hátsóba markolok, közelebb vonva még inkább magamhoz ha ez egyáltalán lehetséges, miközben még mindig nem teszem le a csípőmet a padlóra.

MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Alec Vasquez
vérpárduc alter

avatar

. :

♣️I'll put your poison in my veins
They say the best love is insane, yeah
I'll light your fire till my last day
I'll let your fields burn around me, around me

Posztok :
52
Foglalkozás :
♣ Whiskey*Blue Pub owner
. :


♣️A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd.

Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:19





Jasmine és Alec


' A szenvedély nem érzelem, inkább elrendeltetés. Milyen választásom lehet e széllel szemben, mint hogy felhúzom a vitorlát és beveszem az evezőket?'


18
Habzsolom duplán édes száját, míg a légszomj arra nem kényszerít, hogy elszakadjak a simogatóan meleg ajkaktól. Hiába volna ez az egyik legszebb halál, amit csak eltudok képzelni magamnak, addig nem lehet végem, míg szenvedélytől vonagló testünk meg nem kapja, amire annyira vágyik. Belé hatolok, teste szorosan az enyémnek préselődik, miközben eltolja csípőjét a padlótól. Beleborzongok, ahogy körmeivel végig szánt hátamnak érzékeny bőrén. Az ajkai közé morranok, s csípőmet keményen előre lendítem, visszahúzódom, majd ismét határozottan előretolakszom, újra és újra, egyre fokozódó szenvedéllyel. Próbálok kapaszkodót keresni a valóságba, de egy idő után már nincs visszaút. Elveszek benne. A csapzott tincsek, a verejtéktől gyémántként ragyogó bőr, a sóhajok, a sóvárgó ritmusosan egymásnak csapódó testek utánozhatatlan szimfóniájában.
- Jasmine.- nyögöm, a gyönyör végső hullámai még mindig rázzák testemet. Elhagy az erőm, fejem mellkasára hanyatlik. Bárgyú vigyor ül a képemen, miközben hallgatom szapora szívverését. Erős és vad.
- Ez nem is volt olyan rossz.- búgom aztán a fülébe tincsei cirógatják orromat, majd elhúzódom, egyúttal ki is csusszanok belőle.  S máris elfog egy különös, sosem tapasztalt érzés, mintha hirtelen már nem is lennék egész.
A kezembe fogom az arcát, majd összenyomom a képét, amitől olyan édesen durcásnak tűnik a kis pofája.
- A csendről viszont még lenne mit tanulnod.- vigyorodok el pimaszul, s gyors csókot nyomok gyöngyöző homlokára. A kis szurkálódásoktól kezdek újra önmagamra találni. Veszélyes egy nőszemély. Hiába sugallja minden azt, hogy jobb volna magamat távol tartani tőle, egyszerűen nem megy. Túl gyenge vagyok. Esendő. Szánalmasan önelégült.  
- Na, gyerünk.- csapok aztán sokkal kevésbé lágyan tenyeremmel combjának oldalára, majd szedelőzködni kezdek.
- Azt hiszem ez a Tiéd. - nyújtom felé kis idő múlva a mutatóujjamon himbálózó csipkés melltartót..
MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Jasmine Grey
vérpárduc

avatar

. :

Posztok :
97
Kor :
68
Lakhely :
Macskafarmketrechülyebirtok
Foglalkozás :
Tanuló
. :


Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve: 29th Március 2016, 22:19





Jasmine és Alec


' A testek, amelyek a szenvedély oldatában egyszer összevegyültek, örökké emlékeznek.'


+18
Nem vagyok egy szüzike az a biztos, de el kell, hogy mondjam nem volt még olyan jó szeretőm, mint Alec. Bár lehet már említettem, csak éppen neki nem fogom ezt az orrára kötni. Ajkaink összetapadnak, nyelvünk egymásba akad, miközben bennem mozog és éppen csak levegőért jövünk fel mid a ketten a gyönyör tengeréből. Annyira...annyira... na nem, ezt még nem. Ezer éve ismerem körülbelül Alecet és még nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, kicsit tartok Dante reakciójától is. Mi lesz ha megtudja? Persze nyilván olyan hú, de sok köze azért nincs a dologhoz. Elvégre én egy felnőtt nő vagyok, Alec meg egy felnőtt férfi. És legalább fajta beli, olyan, mint mi. És persze Dante megbízik benne még is mi kifogása lehet azon kívül a hülye indokon kívül, hogy elszedem a legjobb barátját? Persze ez nem igaz, de kinézem belőle, hogy ez lesz az első gondolata.
Körmeim végigszántanak a hátán, s ahogyan testem megremeg az gyönyörtől erősen beharapom az ajkamat, hogy ne sikítsak fel. Elvégre megbeszéltük, hogy most csak csendesen. Nem de?
Nagy nehezen sikerül is megállni egy hangosabb nyögéssel. Zihálunk, mind a ketten, elvégre egy jó menet után úgy szokás. Kék íriszeim az arcára tapadnak, hihetetlen, de ezekre a percekre teljesen megfeledkeztem mindenről. Az összes szarról ami az utóbbi időben történt velünk, na igen, erre is csak Alec képes.
Elvetem magamat, ahogyan összefogja az arcomat és megjegyzést tesz. És egy pillanatig fetrengek alulról nézve, mit ne mondjak, nem rossz látvány. Megforgatom a szemeimet, ahogyan a combomra csap, és feltápászkodok, játékos mosoly ül az ajkaimon, és közelebb lépek, hogy elvegyem a melltartómat. És ahogyan kiveszem az ujjai közül már ott is termek előtte testem az övének préselem és egy buja csókot nyomok az ajkaira.
- Ez meg szerintem a tiéd!- Búgom az ajkaira, majd egyszerűen és váratlanul a fejére dobom az alsónadrágját. Elnevetem magamat és gyorsan felkapom a melltartómat. Majd az egyéb
ruhadarabokra is rávetem magamat.
- De még mindig tartozol egy randival! Nem tudom minek nézel te engem, hogy csak úgy virág, meg bonbon nélkül lefekszem a pasikkal! - Vigyorgok rá pimaszul, és elindulok az ajtó felé.
- Én megyek előbb! Te meg maradj itt még pár percet. Tudod, csak, hogy ne legyen gyanús!- Nevetem el magamat és kisurranok az ajtón még mielőtt ő megtehetné, vagy elkaphatna.

//KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT! *-* //


MUSIC: --- | NOTE: ....| WORDS: ...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Jasmine szobája ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Jasmine szobája
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: további útak :: városon kívül :: Szomszédságok :: "Elhagyatott" kastély-
Ugrás: