Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Mount Olivet temetõ és mauzóleum

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve: 29th Március 2016, 19:57


Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve: 27th November 2016, 14:16



Frank Ziggens






Értesülést kaptam Rey egyik forrásától, hogy az egyik kriptában egy vámpír szált meg, még fiatal csak nem volt éppen ahol menedéket keressen magának és legutolsó lehetőség ként, hogy a napfénytől megmeneküljön, ide bújt el. Nem hoztam magammal semmiféle erősítést, nem hiszem szükség lenne rá, hoztam magammal a kardomat nevezetesebben a Bestiát, és egy kis hangtompítós pisztolyt. Ha lehetséges a kardommal szeretném elintézni a dolgot, nem akarok nagy lármát csapni és ennek a leghatásosabb módja. Egy suhintás és vége is van mindennek. Előnyben vagyok hiszen hét ára süt a nap. Ilyenkor nálam van az erőviszony, sokkal könnyebb napfényben vámpírra vadászni, mint az éjszaka leple alatt. Csak nagyon óvatosnak kell lenni, az emberek ne vegyenek észre semmit sem. Ha bár gyáva dolognak tűnhet egy alvó áldozatra lecsapni, de nem érdemelnek semmi tiszteletet ezek a lények, szóval nem is foglalkoztat nagyon a dolog. Ezt kaptam ki parancsba, szóval ezt kell végre hajtanom. Egyetlen egy baj van, hogy nem tudom melyik kriptában rejtőzik az az alattomos dög. Először végig vizsgálom a zárakat, hátha volt olyan hülye hogy nyomot hagyott maga után, ha nem találok semmit sem akkor majd, azokat az ajtókat ahol belül van a zár része. Közel van dél, szóval még sok időm van arra, hogy megtaláljam az áldozatomat, nem kell elsietnem a dolgot. Egy kökény fekete öltönyben vagyok, mellkasomnál elrejtve a kard, és a hátamnál a pisztoly. Mivel még egészen új vagyok ebben a szakmában ezért, még nincsenek annyira kialakulva az érzékeim, mint például a cimborámnak Reynek. Ha ő itt lenne akkor biztosan megmondaná előre, hol találom a vámpírt. De nem is baj, így legalább van lehetőségem tanulni is, ha ő mondaná meg akkor abból nem tanulnék semmit sem. Ahogy sétálok a kripták előtt hirtelen meglátok egy zárat amelyről hiányzik a lakat. Nagy eséllyel ez lesz az a hely. Egyből nem rántom elő a kardomat, mert vannak a temetőben egy páran. Ebben a hónapban volt a hallottak napja is szóval eléggé forgalmas hely ebben a hónapban. Furcsán adná magát a helyzet ha éppen berontanék oda ahol éppen a szeretteikre emlékeznek az emberek. Egy zseblámpát veszek a kezembe, majd benyitok az ajtón, senki nincsen bent. Nem is reméltem olyan könnyen meg fogom találni, lehet fel kell nyitnom egy két sírt annak érdekében, hogy megtaláljam. Bent volt egy két gyertya, lekapcsolom a zseblámpámat, majd meggyújtom a gyertyákat. A helységben négy kő koporsó van, nos hát akkor melyik is legyen az első.
-Ec pecc ki mehecc, holnap után bejöhetsz, ugorj cica az egérre fuss- számoltam a sirok között melyik legyen az első, ahogyan elmozdítom a tetejét egy koponyát látok meg, ami nem régen indult oszlásnak még a fején van egy kis száradt bőr. A szag nem zavart, megszoktam az a „ kellemes” illatot ami engem fogadott. Majd szépen lassan vissza is tolom, nos még maradt három, melyik legyen a következő. Az előbb a mondókával nem jártam sok sikerrel, ezért érdemes lenne valami mással megpróbálkoznom. El kezdtem megvizsgálni a koporsók széleit, hátha látszik valahol amelyik meg van egy kicsit dörzsölődve. Jobb lett volna előre is ezt a módszert használni. Síri csönd van, szóval a vámpír még mindig szépen alszik mármint ha itt van. Meg is találom a keresett koporsót, majd szépen letolom a koporsó tetejét. Ilyenkor mély álomba vannak merülve, szóval nem fog gondot okozni az, hogy megöljem. A legkönnyebb az lenne ha egy kis benzint locsolnék rá és meggyújtanám, de az furcsán adna ki magát ha egy kriptából füst árad ki, ezért maradok a kardnál. Elő rántottam a Bestiát, majd szépen a másik kezemben a gyertya tartót, oda tartva a koporsóban levő személyhez. Eléggé frissnek tűnik minden esetre meg kell bizonyosodnom arról valóban a megfelelő célpontot nyakát vágom el. A gyertya tartót felteszem a koporsó fedelének a tetejére, majd a kezemet a „hulla” fölé tartom és megvágom a tenyerem a kardommal, éppen csak annyira egy két vércsepp hulljon le. A szájára csöppent, ekkor gyorsan le is nyalta, nos ha ez nem zombi akkor meg van az áldozatom. Kardom a fejéhez tartottam amikor nagy szemeket nyitott a vámpír.
-Kérem ne t..- nem vártam meg amíg befejezni kardomat már át is nyomtam a fején, a biztonság esetén azonban levágtam a fejét is, és egy másik koporsóba tettem azt. Nem tudhatom mire képesek pontosan ezek a dögök, jobb ha biztosra megyek. Ezzel készen is lennék, mint aki jól végezte dolgát, jövök ki az ajtón, szépen becsukva magam mögött az ajtót. Az ajtó előtt egy számomra még ismeretlen férfi állt, remélem nincsen itt valamelyik rokona, mert hanem eléggé kényelmetlen helyzetbe kerülök.
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve: 9th December 2016, 15:54



Jackson Winney

Meg kell mondjam, sosem voltam oda a temetőkért. Mégis ki akarja, hogy a teste megrohadjon egy koporsóban? Én biztos, hogy leadom majd a rendelést egy jó kis wellness-hamvasztásra, ha eljön az idő. Kellemes, egyszerű és még olcsó is. Igaz, azt már nem értem, hogy miért adnak hozzá extrába dvd-felvételt a hamvasztásról. Hogy majd a szeretteim ezzel emlékezzenek rám halottak napján? Khm, elég morbid. Most sem önszántamból jövök hát a temetőbe, Zoe kért meg rá, hogy tegyek egy csokor friss virágot az apja sírjára, ha már ő be van zárva a négy fal közé. Az apja kedvenc virágja (igen, nem kell meglepődni, egy férfinak is lehet ilyenje...) a margaréta volt, úgyhogy evidens, hogy ezt a vidám virágot hoztam most el neki. Ráérősen kitámasztom és leláncolom a járgányt a temetőhöz tartozó parkolóba, aztán bebattyogok a düledező, rozsdás kapun. Mit ne mondjak, ráférne egy alapos tatarozás erre a helyre! Egy csomó sírkő már mállik széjjel, a fák törzsei meg korhadnak el, biztosan valami speckó betegség miatt. A növényekhez nem értek, sokkal inkább az állatokhoz, úgyhogy a pontos diagnosztikát meghagyom egy botanikusnak. Nekiállok megkeresni Tobias sírját. A temetésen voltam, úgyhogy nem nehéz újra odatalálnom. Egy igen méretes és ósdi kripta mellett van, amiből mintha furcsa hangokat hallanék. ~Jesszus, biztos valami tinipartit tartanak lent az emósok... ~ gondolom naivan, hiszen tudom, hogy manapság elég nagy divatnak számítanak errefelé a temetős szeánszok. Nem is foglalkozom vele különösebben, odalépek a sírhoz és leteszem rá a 6 szál margarétát. Halottnak adunk csak páros számú virágokból álló csokrot. Hogy miért, azt sosem értettem, mert a halottnak már úgyis mindegy. Nőknek meg páratlan számú virágszálat adunk. Na ez is rejtély. Miért, ellenkező esetben azt üzenjük a csokorral, hogy jobb lenne, ha megdöglene?
Ahogy ott állok, egy csomó emlékkép jön elő váratlanul az agyamban a nagybátyámról. Jó volt vele állatkertbe járni, egy igazán karakteres fazon volt, az a fajta, aki mindenkit meg tudott nevettetni. Kár, hogy mindig a legjobbak mennek el... ez pont egy olyan közhely, aminek kivételesen igazat is adok. Nem időzöm sokáig, épp indulni készülök, amikor a kripta ajtaja kinyílik és egy sötét köpenyes arc jön ki a kriptából. Eléggé meghökkentő jelenség számomra, nem éppen így képzeltem az emós bulik résztvevőit, úgyhogy zavaromban azonnal beállok a szabályos védő pozíciómba. Jobb lábammal hátrébb lépek eggyel, berogyasztom a térdeimet, karjaimat pedig ökölbe feszítem - utóbbi mozdulatomat eltakarja a hosszú ujjú, szürke pulcsi, amit viselek. Nem vagyok egy parás alkat, de erről az ismeretlentől kiráz a hideg. Ösztönösen érzem, veszélyt jelenthet, de azért elterelő műveletként ráköszönök inkább.
- Helló. Maga meg mit csinált ott bent? Csak nem buli van? - kérdőn mérem végig a kriptaszökevényt, aki ezek után bármit is mond, nehezen fogom elhinni. A jobb cipőjén ugyanis tetemes mennyiségű vért fedezek fel.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve: 23rd December 2016, 16:52



Frank Ziggens






Csak úgy állok ott a kripta ajtaja közt, és bámulok a férfi arcára, ez meg ki lehet? Talán valóban egy családtag lenne? Bár azt nagyon kétlem szerintem dühös lenne a hangnem, ez inkább csak érdeklődő volt aki szerette volna tudni, hogy mi folyik itt. Mint aki szégyenli magát, szemeimet a földre sütöm le ekkor veszem észre egy kis vér paca van a cipőm orrán. Na ez nagyban megbonyolítja a kimagyarázásom körülményeit. Ha tudnám nem fogja hívni a rendőrséget, csak simán elmennék mellette és nem is foglalkoznék vele. Na lássunk is neki, valamit ki kell találnám a hazugságok mestere tanított engem remélem valami ragadt rám Reytől.
-Nos hát felhívták a figyelmem, hogy a nagybátyám családjának a kriptáját feltörték és valami huligánok egy kutyát áldoztak fel ott bent tiszta vér minden, az embereket még holtukban sem tisztelik- fejeztem be a magyarázatot szinte már felháborodott hangnemben közöltem az ismeretlen férfival. Közben becsuktam a kripta ajtaját szépen lassan, hogy ne legyen gyanús de azt sem szeretném ha most bemenne oda és körül nézne.
-Most hívhatok valami takarító szolgálatot- mondtam hangosan mind aki mérgelődne a helyzetre, majd föl vettem a lakatott a földről ami az ajtó előtt hevert majd ismét megszólaltam- szuper még lakatot is kell vennem- remélem beveszi a dolgot és nem fog gyanakodni semmire sem. Szerintem ez eléggé hihető sztori amíg be nem megy addig biztosan. De még is mi oka lenne neki arra, hogy bemenjen? Az emberek nem szoktak csak úgy kíváncsiságból bemenni idegen kriptákba. Na persze leszámítva engem. Mielőtt lemennék a lépcsőn még egy pillantást vetettem a kriptára ahol az ajtó felett írta „Shepard” család nyughelye. A férfihoz közelebb lépek, próbálkoztam eddig is elrejteni angol akcentusomat, még a végén le buktatna engem, de még ez sem igazán gyanús. Jobb kezemet nyújtom a férfi felé majd ismét megszólalok.
-Milyen illetlen vagyok még be sem mutatkoztam, Jackson Shepard, - mutatkoztam be ezen a néven, így még inkább hihető a sztorim semmi kedvem nekem, hogy az éjszakát a sitten húzzam le, gyilkosságért mert ugye bár a törvény szemében a vámpírok egyenlők az emberekkel. Nagy igazságtalanság ez az egész, hogy a munkánkat még az emberek is nagyban nehezítik. Gondolom egyik szerettéhez jött.
-Na és ön mi járatban? Gondolom egyik elhunyt szerettéhez jött.- próbáltam kedvesnek lenni, gyanakvó a férfi tekintete, de viszont az emberi hiszékenység az szinte határtalan. Csak körül kell nézni a világban, ha szép körettel adják a dolgokat szinte mindent el lehet hitetni. Nem kell most a vámpírokra gondolni, csak be kell kapcsolni a tv, a természet feletti lények létezése csak a hegy csúcsa. Tartottam a jobb kezemet kézfogásra, kíváncsi vagyok, hogy fogadja-e a szándékom. De az biztos, hogy semmi félni valója nincsen. Én az embereket nem bántom, ezzel elárulnám mint azt amiben hiszek. Azért csinálom mindezt, hogy megvédjem őket nem azért, hogy ártsak nekik. Bár igaz néhányan kötelet vagy egy golyót érdemelnének, de ez nem az én tisztem az ilyesmit eldönteni.
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve: 5th Január 2017, 11:24



Jackson Winney

Miközben magyarázkodni kezd a férfi, alaposan megfigyelem a gesztusait. Jól csinálja, mit ne mondjak, a támadó állásból vissza is lépek, hiszen érzem, hogy nem fog rám támadni és már majdnem hiszek is neki, de van itt egy bökkenő: hol a feláldozott kutya? Ha már elvitték volna onnan a tettesek, akkor nem tudná, hogy kutyát áldoztak, ha meg lent van, akkor hogyhogy otthagyta megrohadni? Ezt a dilemmámat szóvá is teszem.
- Értem... a kutyát azért illene eltemetni nem? Ha gondolja szívesen segítek gödröt ásni - mondom, és közben párhuzamosan megindulok a kripta felé.
Ha igazat mondott, nincs mit takargatnia előlem, ha pedig hazudott, nos, akkor ez most elég hamar ki fog derülni.
- A lakat miatt ne aggódjon, ismerek egy jó lakatost a közelben... - kommentálom az újabb felmerülő problémát, és már nyúlok is a kilincs felé, hogy nyissam a kripta ajtaját.
Remélem, hogy az állatot nem valami brutális módon ölték meg, nem bírom nézni a jószágok szenvedését, az állatkínzók arcát legszívesebben teletetoválnám egy méretes fa**zal.
Miközben ezen dilemmázok egy pillanatnyi ideig, az ismeretlen bemutatkozik nekem. Udvariasan és határozottan kezet rázok vele.
- Örvendek Mr. Shepard. Az én nevem Frank Ziggens.
Valóban az egyik szerettemhez jöttem, a nagybátyám sajnos 1 hónapja autó balesetben elhunyt. -
Komoran nézek magam elé, vannak olyan váratlan kanyarok az életben, amik örökre meghatározzák, hogy milyen irányba megyünk tovább. Nekem most ez a pár hét kétségkívül ilyen. Olyan érzésem van, mintha egy jókora fejezetet zárnék le most, és nyitnék valami teljesen új felé. Ha az unokahúgom, Zoe végül hozzám költözik, az biztos, hogy minden megváltozik majd. Talán én is. Azt hiszem rám is fér valami ilyesmi változás, hiszen hosszú évek óta élek egyedül, igazi párkapcsolatom meg szintén ősidők óta nincs. Ez eléggé meg is látszik rajtam, sehol egy apró nyoma a női kéznek, ami általában felfedezhető azokon a férfiakon, akiket otthon vár az asszony. Egy kivasalt ing, kissé megereszkedett pocak, karikagyűrű és máris látszik, hogy nős-e az illető vagy nem. Én kérem szépen magamra főzök és magamra mosok (vasalás kizárva) mióta csak az eszemet tudom és elköltöztem otthonról. Anyám gyakran emlékeztet, hogy már gyerekként sem voltam egy anyám szoknyája alá bújó alkat, aki engedi magát ellátni. Mivel apám korán meghalt, egy idő után el kezdtem besegíteni a háztartásba, hogy levegyek némi terhet anyám válláról. Megszoktam a rendet és a tisztaságot, és nehezen viselem a lustaságot. Talán ezért is nehéz velem alapvetően, hiszen a rigolyáimból ennyi idősen már nem engedek.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve: 5th Január 2017, 14:42



Frank Ziggens






Hát ez a pasas nem adja könnyen magát, szerintem simán elmehetne rendőrnek is a gyilkosságiakhoz, kitűnő nyomozó lenne belőle. Meg akarja nézni a kutyát nos hát a kő koporsóban van a vámpír szóval ez nem okoz majd gondot, ha persze nem akarja kinyitni azt. De milyen ember szeretne simán jó indulatból kő koporsókat nyitogatni? Ha igen, akkor ott már nagy gondok vannak.
-Hát szerintem arra nem lesz szükség majd a takarítók akit hívni fogok elintézik a dolgot, kár azért bemocskolni a kezét, majd megoldja az akinek van gyomra a dologhoz, én nem bírom az ilyesmi, de ha gondolja jöjjön nézze csak meg.- intem a kezemmel, majd ha be jön a kriptába akkor mutatok a kő koporsóra ahol az oldalán le van kicsit folyva vér. Ha bár a vámpírok hallottak de azért még is annyi vér képesek ki adni magukból, szépen össze tudnak fröcskölni ha nem vigyáz az ember.
-Rendbe van, akkor mert nem régen költöztem vissza a városba és alig ismerek, sok idő eltelt már, megváltoztak a régi arcok, új üzletek meg minden más. Gyerek ként jártam ide nyaranta.- válaszoltam neki. Remélem be fogja venni ezt a hazugságot, nem hiszem hogy ezek után a koporsóhoz menne, mindenki fél a hallottaktól és ép eszű ember nem menne oda eltolja a bazi nehéz követ csak azért körül nézzen benne. Ha meg nem jön be az invitálásomra akkor meg megszabadultam az egész gondtól, nem szeretném ha rá jönne mi folyik itt mert akkor még valamit tennem kellene ellen, hogy a rendőrségre menjen és azt nagyon nem szeretném. Nem szívesen bántanék halandó embert, de mondjuk a természet felettiről nem szerezne tudomást, mert egy halott ember számára csak sima gyilkosság lenne semmi több. Szóval nem kellene megölnöm vagy ehhez hasonló, de attól még nagyon kényelmetlen helyzetbe kerülnék, mint egy gyilkosság gyanúsítottja. Figyelmesen végig hallgatom amit mond, szóval valójában egy család tagjához jött, ez kis megnyugvást jelent mert sok mindenre gondoltam ki lehet rendőr vagy valami ostoba gondnok de nem szerencsére.
-Én is örülök Frank, ha szólíthatom így szomorúan hallom a történeteket, rengeteg az autóbaleset az én szüleim is abban haltak meg még kis koromban- mondtam neki, nem tudom miért mondtam el ezt neki egy idegennek nem szoktam információkat kiadni. Talán azért mert át tudom érezni a helyzetét, szomorú dolog elveszíteni számunkra fontos személyt. Ha bár a szüleimet vámpírok ölték meg csak éppen autó balesetnek álcázva, de attól még sokáig úgy tudtam. Nem azért mondtam el neki, hogy jobban bízzon bennem, mert ilyen célra sosem használnám fel a szüleim emlékét, előbb halnék meg.
-Hogy történt a baleset ha nem túl nehéz róla beszélnie?- kérdeztem meg tőle a dolgot, hát nem könnyű dolog az ilyet feldolgozni, neki könnyebb egy részből mert felnőtt ként teljesen más, és gyerekként viszont sokkal rosszabb egyszerre elveszíteni mindkét szülőt.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Mount Olivet temetõ és mauzóleum ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Mount Olivet temetõ és mauzóleum
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» A Hydra felemelkedése 7: A rettegés háza
» Lafayette temetõ

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: gentilly-
Ugrás: