Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
2nd Április 2018, 16:54
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
21st Március 2018, 22:35
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Dokkok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Dokkok ; Elküldve: 29th Március 2016, 16:21


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Dokkok ; Elküldve: 9th November 2016, 21:16


A kellő felszerelésekkel indultam el egy kisebb vadászatra. Bár ezt inkább felfedező útnak mondanám. Egy olyan helyet látogattam meg, ahol eddig még nem jártam. Reménykedtem benne, hogy épp emiatt is tartogat számomra sok meglepetést és érdekességet. Ahogy besétáltam a rengeteg dokk közé kicsit hasonló érzésem támadt, mintha be lennék zárva. Minél beljebb mentem csak egyre jobban éreztem ezt. Bármerre is fordultam, nézhettem fel, oldalra, a hátam mögé, magam elé, de mindenhol ezek a hatalmas dokkok vettek körbe, egymás hegyén, hátán. Ki van halva és azt hiszem csak én vagyok itt. Ez a helyzet pedig kedvez nekem. Az, az észrevételem, hogy a nem e világi, fajok mindig kerülik a feltűnést. Vagyis többségben. Remélhetőleg szerencsém lesz és ha még tovább megyek, talán összefutok egyel, kettővel. Sporttáskámat megmarkolva sétáltam tovább, próbáltam halk maradni. Még a levegőt is úgy vettem, hogy alig lehessen hallani. Bár ha tényleg lesz itt azokból a mocskokból, nem hiszem, hogy bármit is számít milyen halkan próbálok lenni. Úgy is meghallanak vagy megéreznek. Egyre beljebb mentem és a sok dokkon tökéletesen tükröződött az elemlámpám fénye. Talán ez a dolog az ami nem nagyon látszódik. De attól tartok ez is egy hátrány. Ennek a kis mütyürnek köszönhetően is lebuktathatom magamat. Viszont nincs választásom, mivel már késő estére járt és mindent a vaksötétség borított. Imádom az izgalmakat és a kihívásokat. Valami pedig azt súgja, hogy most kaphatok majd bőven belőlük...
Vissza az elejére Go down
Sebastian Michaelis
vámpír nemzettségfõ

avatar

. :

Posztok :
54
Lakhely :
† Phantomhive manor †
Foglalkozás :
† not your business †
. :


Tárgy neve: Re: Dokkok ; Elküldve: 13th November 2016, 12:09



To Mira Sánchez


Fényes az éj. Múlt éjjel teljes arcával fordult felénk, most, lassan álomra szenderül a Hold Asszony. Egyes népek hozzá imádkoztak és Őt istenítették. Nekünk, az Éjszaka Gyermekinek is felé kell fordulnunk, ha hinni akarunk egy felsőbb hatalomban, mely megpecsételi sorsunkat. De, vajon Ő is figyel minket fájdalmas szemeivel, vagy egyedül a halandókat tiszteli meg ama kiváltsággal, hogy reájuk néz. Pillantása szívfacsaró, gyötrelmes. Földiek fájdalmán osztozik ’tán, vagy önnön nyomorúságunk és eltévelyedettségünk bántja hatalmas szívét? Velünk, vagy miattunk sír? Szája lefelé görbül, midőn kísérő angyalai körbeveszik. Egybeolvadnak a város fényeivel és hírt hoznak, ha megérdemeljük azt. De, Ő a legfenségesebb mind közül!
Hosszú, fekete szövetkabátom zsebeibe rejtettem fehér kesztyűs kézfejeimet. Fedetlen koponyám magasra emelem, Őt bámulom odafenn a végtelen, sötét égbolton. Halhatatlan mivoltunk egyetlen szépsége. Vajon, hányan hisznek Ő benne? Régimódi vagyok és talán, a legöregebb, élőmozdulatra képes élet-tolvaj eme világon. Lélegzetem meglátszik a napról napra hűvösebb éjszakában. A dokkok elhagyatottak, alig van néhány élő errefelé. Talán, mert éjfélre jár az idő. Egy hatalmas, konténereket szállító hajó mellett állok és várok mozdulatlan. Holló fekete megjelenésemmel, bármennyire is elegáns és drága, szinte eggyé válok a környezetemmel. Néhány lámpa ég nem messze, egy éppen két méterre mögöttem. Másik, a hajóról éppen konténert levevő gép mellett. Mindösszesen hét embert bíztam meg a feladattal, hogy különleges szállítmányom átadják nekem, majd elhelyezzék a megfelelő helyen. Erről, senki sem tud, még önnön gyermekeim sem. Személyes küldetés, ha úgy tetszik. Miért az éjszaka közepén? Nem a legfőbb indoka a dokkok elhagyatottsága, sokkal inkább az, hogy eme hosszú utat megtett, az óceánt átszelő hajó alig egy órája futott be New Orleans kikötőjébe. Így volt eltervezve.
Elmerengve gondolataimban állok, mint valami kőszobor. Hallom, érzékelem, hogy hozzám szólnak, de meg sem rezzenek. Egészen addig, amíg az egyik koszos munkás közelebb nem lép. Magas termetemből kifolyólag, mint mindenki másra, úgy rá is le kell tekintetem. Lehajtom fejemet és rá pillantok a középkorú férfira.
- Uram… Óhajtja megtekinteni az árut, vagy egyből tegyük a helyére? – ismétli újra kérdését, noha nem tudja a pontos részleteket. Lassan emelem fel egyik kezem, kabátom belső zsebéből egy sárga papírlapot veszek elő, melyet megevett az idő. Átnyújtom, és ő elolvassa. Bólintva megy vissza embereihez és kiadja nekik az utasítást. Füleim ekkor csapja meg egy hang, mely méterekkel négy óra felől jön. Eltéveszthetetlen a lábbeli morzsolódó hatása néhány apróbb kavicson, és egy olajfoltba való belelépés. Valaki… van itt. Egy illetéktelen személy. Baljós tekintettel fordítom fejem a konténerek irányába. Nyugodtságomhoz lélekig hatoló nézés társul, mely átszeli az éjszakát. Egyenesen belenézek a korom lepel mögé bújt idegen szemeibe, amikor ő – halandóhoz méltó reflexekkel – elrejtőzik az eddig is takaró hideg fém mögé. Vámpír vagyok, jobb a látásom, a hallásom és a fizikumomhoz a gyorsaság is hozzá jár. Vajon, milyen esélyekkel próbálhat majd meg elmenekülni?
Vissza az elejére Go down
Mira Gwendolin Sánchez
vadász

avatar

. :

I decide above my life
Posztok :
75
Kor :
23
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tanuló
. :

You don't win against me

Tárgy neve: Re: Dokkok ; Elküldve: 2nd Április 2017, 22:00





Gwen & Sebastian
Éjsötét rejtély

A hangot hallottam, de a beszéd értelme már nem jutott el hozzám, ahogy kikukkantottam az egyik konténer mögül, és az elemlámpát kioltottam. A hold fénye volt annyira elég, hogy ne kelljen már használnom a lámpát, így azonnal el is tettem. Hülyeség volt hozni, belegondolva, de még használható egy-két dologra, annyi bizonyos. Hál isten a sötét engem is elbújtatott, de azonban azokat is, akiket figyelni, meglesni akartam. Nem is gondoltam volna, hogy lesz itt valaki, úgy tűnik, hogy igen… és nem is egyedül, hiszen a párbeszédhez általában két ember kell. Mire bukkantam? Nagyon is kíváncsi lettem, azonban láttam, hogy felém fordul az egyik, akit még inkább nem tudtam kivenni, mint a másikat, így azonnal eltűnök a látóteréből. Meghallott volna? Ha igen, akkor biztos nem emberrel állok szembe. Ha nem, akkor véletlen szerencse, de nálam előbbire nagyobb esély volt valamiért…  annyi lénnyel találkoztam már, hogy nehezen tudtam elhinni,  hogy egyszerű emberrel állok szembe, de ha az derül ki, akkor az csak jó lehet. A sporttáskámhoz nyúlok, miközben kikotorok egy lőfegyvert. Nem, ma nincs kedvem teketóriázni és kardokkal szórakozni, ámbár a lövésem sosem valami pontos, de hoztam mást is vészhelyzet esetére. Mély levegőt vettem, éreztem, ahogy elönt az adrenalin. Nem, természetesen nem fogom lelőni most azonnal, hiszen nem tudom, hogy milyen fajú illetőről van szó, de ha azonnal kiderül, hogy valami természetfeletti, akkor azonnal ravaszt húzok. Újra kikukkantottam, hogy mi a helyzet kinn, mert túl sokáig hagytam figyelmen kívül a két illetőt, míg magamban gondolkodtam. Kezdődik is az igazi vadászat… Mivel látott, így jobbnak véltem, ha egy másik konténert választok ki, így sebesen, macskát megszégyenítő módon osontam el, és keringtem a konténerek között félelem nélkül.


- - megjegyzés: 372|| music || remélem, megfelel  -
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Dokkok ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Dokkok
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: külváros :: kelet new orleans-
Ugrás: