Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Priem galéria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Priem galéria ; Elküldve: 29th Március 2016, 16:12


Vissza az elejére Go down
Louis-Philippe Vien
ember

avatar

Posztok :
22
Kor :
33
Lakhely :
NO - Felsőváros
Foglalkozás :
festő-grafikus/egyetemi professzor
. :


Tárgy neve: Re: Priem galéria ; Elküldve: 23rd Július 2016, 12:34




Adele & Louis






Sejtelmes mondatok, árulkodó pillantások, apró jeleket rejtő mozdulatok; lassan úgy érzem: kettészakadok. Egyik részem – egy jókora részem – tisztában van vele, mit akar, miért jött el ma este, és miért jön el újra meg újra. Ez a köztünk feszülő-simuló játék, mióta elváltunk, olyasmi lett számomra, akár egy újfajta drog: a józan észt is legyűrve vonz, kísért és inspirál. Ha nem is alkotásra, hát arra, hogy minél kreatívabb hazugságokat találjak ki Adria számára, magyarázatokat, amiket néha még én magam is elhiszek. Pedig a másik részem – egy sokkalta racionálisabb én – azt is tudja, miért nem kellene játszanom ezt a játékot. Tudja, de percről percre jobban vesztésre áll.
Túlságosan rég volt a közelemben, majdnem egy hónapja, hogy a hosszas se veled-se nélküled huzavona után belekezdtem végre a sajátos elvonó kúrámba, ami ellen a mai felbukkanásommal éppen vétkezek. De az ürügy egyszerű: legalább kiderül, mennyit is ért ez az állhatatos nem-találkozás. Vagy éppen önmegtartóztatás, javítja ki önkényesen egy halovány hang valahol a gondolataim mélységes mélyén. Hülyeség.
- Hogy milyen kép lóg a hálószobámban, többé már nem rád tartozik. – A röpke, ám hangsúlyos kijelentés után szünetet tartok, a pillantásunk úgyis találkozik, hagyom, hadd beszéljen az helyettem. Szúrok, mert még mindig dühös vagyok a festmény miatt, bár el kell ismernem, legalább annyira hízeleg is, még ha ezt nem is szándékszom a tudtára adni. Látom, élvezi a szituációt, bizonyára pont így tervezte el, ez a gondolat pedig csak fokozza bosszúságomat.
- És pontosan jól tudod, mi az, amit a feleségemből kivált – folytatnám is, de ahogy a pincér felbukkan, inkább elhallgatok, és hosszan belekortyolok a saját, még érintetlen poharamba; sokadik már, az este még fiatal, mégis érzem, ahogy az alkohol gyengéden és sejtelmesen bizsergetni kezdi a tudatomat.
A hangomban visszafogottan, de volt nyoma hibáztatásnak, szemrehányásnak, elítélő véleménynek, ám a legkevésbé sem a feleségem hergelése váltotta ki. Persze, nem örülök, hogy provokálja Adriát, és az is igaz, hogy bőven ráírható a művészi szabadság számlájára, még ha nem is hiszem el olyan könnyedén, hogy egy kicsit sem akarta bosszantani vele a nejem. De ettől sokkal jobban zavar, hogy rám milyen hatással van az a kép, vagy ez az egész kiállítás. Ő.
Minden apró rezdülését követem a mozdulatnak, ahogy Adele az újabb pezsgő után nyúl, majd visszanézve rám, ajkai lassan elnyílnak és lágyan súrolják a pohár szélét, miközben belekortyol. A pillantásom ott ragad, a pirosló ajkakon, a gondolataim viszont tovább vándorolnak. Túlságosan éles az emlék, milyen érzés, amikor azok az ajkak engem érintenek. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy kívánom, a testem józan logika nélkül mozdul, az a mély, már-már ösztönös megszokás vezeti, ami annyi éven át hajtott a karjaiba, hiába veszekedtünk hevesen, vagy voltam éppen kérlelhetetlenül dühös rá.
A csókomat az éledő szenvedély vezeti, ami egy pillanatra sem titkolja mindeddig – hosszú-hosszú hetekig – visszafogott vágyát, és a jelenlegi óhajt: ettől jóval többet akar. Érzem az ő vágyódását is, de ha nem tenném, az, ahogyan visszacsókol, úgyis elárulná. Érintése még közelebb von hozzá, ahhoz a valósághoz, ami már nem tartozik az enyémhez, és amit már csak ideig-óráig lophatok a magaméba. Persze, annál jobban hiányzik.
- Lépjünk le – suttogom az ajkaiba, alig egy másodpercet hagyva csak, mielőtt újabb csókot követelnék tőle. Tenyereim rásimulnak a derekára, hogy közelebb vonjam. Fiatal még az este, a kiállítás egy órája sem kezdődött, tudom, hogy róla szól ez a bemutató, az ő sikere, az ő ünneplése, és még baromi sok ellenérvet tudnék felhozni, ha igazán át akarnám gondolni a szavaimat, ettől sokkal súlyosabbakat is, csakhogy az a nagy helyzet, hogy nem akarom. Ebben a pillanatban legalábbis biztos, hogy nem, amit akarok az ő és a jelen pillanat. És a folytatás ígérete.


••••••••••••••••••••••
Zene SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS:


Vissza az elejére Go down
Adele Vien
ember

avatar

. :

Posztok :
28
Kor :
32
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
festőművész, grafikus
. :


Tárgy neve: Re: Priem galéria ; Elküldve: 14th Augusztus 2016, 23:11


Louis & Adele
I wanna hurt you just to hear you screaming my name

Tudom, érzem, hogy Louis foggal-körömmel igyekszik ellenállni nekem. Már évek óta. De azt is tudom, hogy soha nem bírja sokáig. Most sem láttam már csaknem egy hónapja és nincs kétségem afelől, hogy ez tudatos döntés volt. Engem azonban nem tudott úgy eldobni, mint a szereket. Pedig én is hasonló hatással lehetek rá, mint azok, úgy hiszem. De most itt van. Bármilyen okból és bármennyire is fogja átkozni magát érte később. Mert azt fogja. Ismerem annyira, hogy tudjam. Valójában csoda, hogy anno a válást meg bírta lépni. Nem mintha sokat változtatott volna a dolgon. Most van egy másik kirakatfelesége, de ha valaki, én biztosan tisztában vagyok azzal, hogy fele annyira sem ég közöttük a szenvedély, mint köztünk. Még most is. Persze talán épp ezért működnek jól. Ennek ellenére nem állom meg, hogy kissé hecceljem a dologgal őt. Ahogy nézem, célba is talál.
Dühödt kirohanására csak sokatmondóan felvonom a szemöldököm és negédesen, már-már arcpirítóan ártatlanul rámosolygok. Pontosan úgy reagál a festményre, ahogy vártam és ez módfelett tetszik. Most dühös rám, de ez bármelyik pillanatban átcsaphat őrjítő szenvedélybe. Én nem állnék az útjába. nem is tudnék. Mindig is a legnagyobb veszekedések után szeretkeztünk a legszenvedélyesebbeket. Bár én most távolról sem vagyok dühös. Őt pedig talán éppen ez hergeli még inkább.
- Tudnom kellene? Mégis miért kellene nekem bármit is tudnom a feleséged hálószobai teljesítményéről? - megjátszott ártatlansággal válaszolok, ami arcomon is látható, ahogy a szempilláimat rebegtetve nézek rá. Természetesen direkt értelemezem félre a szavait. Számítok rá, hogy ez bosszantja és én mindig is élveztem olajat önteni a tűzre. Egyszerűen ilyen a természetem.
- Egyébként meg ki tudja, talán jót is tenne a házaséleteteknek, nem gondolod? - arcátlanságom már-már túllép egy határt és én ezzel tisztában vagyok, de nem én lennék, ha ez visszatartana. Túlságosan élvezem ahhoz ezt a kis játékot, amit folytatunk. Még ha igencsak veszélyes is. Vékony jégen táncolok. Mint a kapcsolatunk eleje óta mindig is tettük. Oly vékony a határvonal a szerelem és a gyűlölet között. De épp ez táplálja a leginkább  a szenvedélyt. A szenvedélyt, ami egyszerre éltet és felemészt. Őt és engem is. Mégsem tudjuk megállítani. Erősebb, mint mi vagyunk. Én talán nem is akarom, Louis pedig rendre elbukik.
Talán ezért is húzza fel magát ennyire. Nem is rám dühös, hanem magára. Ennek ellenére nem állom meg, folytatom a játékot. Akkor is, mikor látom, hogy néz rám, ahogyan az ajkaimhoz emelem a pezsgős poharat és belekortyolok. Kíván. Efelől nincs kétségem. Éppúgy, ahogy én is őt. És akkor kitörnek belőle az eddig visszafojtott érzelmek.
Hirtelen, váratlanul lép oda hozzám és tapasztja követelőzőn ajkait az enyémre. Csókja hasonló viszonzásra talál nálam és mindketten elveszünk a pillanatban. Rövid időutazás, mintha ő meg én még mindig mi lennénk. Mindig átélem ezt az illúziót egy rövid időre, mikor találkozunk. Most is, ahogy faljuk egymást, majd eltávolodik tőlem és kissé zihálva, alig hallhatóan kiejti az általam oly jól ismert és várt szavakat, mielőtt ismét lecsapna a számra és nyelve az enyémet keresné. Nem számít, ki jár erre, ki lát meg, most csak mi létezünk egymásnak. Már azt sem bánnám, ha itt és most megtörténne minden. Régen talán meg is történt volna. Soha nem voltunk túlzottan szemérmesek, ha elragadott minket a szenvedély. Most azonban nem lehet és ennyit még elködösült tudatomon, ami jelenleg szinte csak Louist érzékeli, de őt nagyon, keresztül is tisztában vagyok. El kell mennünk innen. Eltávolodok tőle, bár szinte fizikai fájdalmat okoz, annyira érezni akarom a testét az enyémhez simulva, és a tekintetét keresem.
- A lakásomon, tizenöt perc múlva - csak ennyit mondok, határozottan kijelentve, kérdőjel nélkül, mielőtt távolabb lépnék tőle, lesimítanám az előbbi heves akciótól kicsit felcsúszott ruhámat és hátat fordítanék neki. Nem várok választ, tudom, hogy kicsivel lemaradva tőlem, de ő is meg fog indulni a kijárathoz, mint most én teszem. Ha valaki az utamba kerül, odavetek egy udvarias mosolyt és egy szabadkozó elköszönést. Halaszthatatlan dolgom akadt sajnos. Mindig így megy ez. Nincs rá szükségem, hogy hátranézzek Louis-ra. El fog jönni a lakásomra, ehhez kétségem sem fér. Tudom, mert ismerem. Én pedig várni fogom.

Vissza az elejére Go down
Louis-Philippe Vien
ember

avatar

Posztok :
22
Kor :
33
Lakhely :
NO - Felsőváros
Foglalkozás :
festő-grafikus/egyetemi professzor
. :


Tárgy neve: Re: Priem galéria ; Elküldve: 18th Augusztus 2016, 17:11




Adele & Louis






Azon kapom magam, hogy felbosszantott, kizökkentett a szokásos kellemesen nyugodt, megnyerően titokzatos, ugyanakkor kellően határozott énemből, mely arcomat mindenki jól ismeri, aki egy kicsit is kapcsolatban áll velem. Hogy milyen vagyok, amikor ez háttérbe szorul, azt kis túlzással, egyedül ő ismeri. Még pontosabban: ő ismeri leginkább. A legmélyebb szenvedélytől és a legmélyebb depresszióig. Ő ismer, szőröstől-bőröstől, tetőtől talpig, álarcokkal és álarcok nélkül. Talán épp ezért vagyok képtelen elszakadni tőle. Lehetséges egyáltalán megválni valakitől, akinek egyszer már ennyi mindent odaadtál magadból? Talán már túlságosan egymásba gabalyodtunk ahhoz, hogy néhány erőteljes nyisszantással elvághassuk az egymáshoz fűző indákat. De az is lehet, hogy ez mind csak üres, kitalált duma, amivel mentegetem magam a saját józan eszem előtt.
Bárhogy is, már semmi sem változtat azon, hogy ma este itt vagyok, és gátlástalanul hatással van rám minden szó és mozdulat, ami tőle származik. Ő pedig mindent megtesz, hogy eljátszadozzon vele, részben mert ő is vágyik arra, amire én, részben pedig mert ez a szenvedély élteti. Tudom, és mégsem tehetek ellene semmit.
- Nem lehetne, hogy egyszer végre leszállnál erről a témáról? Miért érdekel ennyire? – a hangerőm nem változik, de a szemeim még mindig villognak, sikeresen felkapirgálta bennem az indulatot, ami párosul azzal a feszültséggel, amit az eddigi hiánya okozott. Hiába győzködtem magam arról, hogy idővel majd könnyebb lesz, vagy túlságosan hamar feladtam a próbát, vagy eleve esélytelen volt. – Ne válaszolj – nézek félre néhány pillanatra, amikor rájövök, hogy az utolsó kérdést nem kellett volna feltennem, hiszen ezzel pont én mászok még mélyebbre a témában. A hangsúlyom is lefelé intonál, inkább megiszom a maradék pezsgőt. A megjátszott ártatlanság, ami sugárzik róla, és a határok szándékos feszegetése olyan látszólagos ellentétet teremt, ami mindig is jó taktika volt ellenem, előbb-utóbb lefegyverzett, mindaddig, amíg ellenállni akartam neki, de amint magam is teljes mellszélességgel beszálltam a játékba, olyan szikrákat lobbantott közöttünk, amire képtelenek voltunk nem rezonálni.
Ami azt illeti, most is közel vagyok ehhez a ponthoz, nem sok hiányzik már hozzá, hogy ne érdekeljenek a körülmények, csak a közöttünk feszülő érzések-indulatok izgalma hajtson, és a következő mondatával, illetve az azt követő nonverbális jeleivel át is szakítja nálam ezt a gátat. Annyira haragszom rá, és annyira kívánom, hogy ez a kettősség felperzseli a maradék ellenállásom.
A csókomban nem tudom elrejteni ezeket az érzelmeket, de akkor már túl vagyok azon, hogy akarnám. Azon is, hogy érdekelne, hol vagyunk, és amit csinálok, annak milyen következményei lehetnek. Ahogy visszacsókol, és hozzám simul a teste, csak még biztosabb leszek abban, hogy mit akarok ma este.
Nem válaszolok, nem is szükséges, csak hagyom kisiklani az ujjaim közül, és hagyom ellépni magam mellől, mindketten tudjuk, hogy ott leszek. Ugyanis nem először zajlik le köztünk ez a forgatókönyv, de most is épp olyan gyötrelmes mégis kéjes várakozás, mint az első alkalommal. Azt hiszem, menthetetlenül szadisták és mazochisták vagyunk, mindketten.
Nem követem a tekintetemmel, ahogy elmegy, inkább a magam részéről befejezem a tárlat maradék képeinek végigmustrálását, valamivel sietősebb modorban, mint eredetileg tenném, majd mikor elérkezettnek látom az időt, magam is elegánsan távozom, fogok egy taxit, és bemondom a megfelelő címet.

••••••••••••••••••••••
Zene SABLON: © lynn MEGJEGYZÉS::köszönöm a játékot, folytatása következik a lakásodban  Cool *.*


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Priem galéria ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Priem galéria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: alsóváros és mûvésznegyed-
Ugrás: