Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Immortal tetoválószalon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 29th Március 2016, 16:11



Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 29th Június 2016, 23:32


Lassan lépek be az ajtón, felkészülve arra, hogy amennyiben van bent valaki más is, akkor azonnal távozzak. De szerencsére a két éves együttműködésünk során rászoktunk arra, hogy senki nincs bent, amikor mágikus jelek kerülnek rám. Ledobom magam az egyik tetoválóasztalra, miután levettem az ingem, közben pedig hátraüvöltök az alfának.
- Dante! Megjöttem. Bal alkarra, és vállra lenne egy-egy rúna. Hoztam képeket róluk.
Majd elkezdek turkálni a farzsebemben, skicceket kiszedve, és visszagyűrve, míg végül megtalálom a két papírt, amin a jelek vannak. Az egyik lelki nyugalmat, és magabiztosságot ad. Az utóbbi időben elégszer voltam depresszió közelében, hogy maradandóvá tegyem a jelet. Ez fog a vállamra kerülni, míg a Vegvisir, az iránytű, ami mindig megmutatja a helyes utat az alkaromra. Arra jutottam, hogy ha tényleg használni akarom az illanást, akkor jó, ha van valami, ami külön segít ebben. Kiteszem a két papírt, majd lehunyom a szemeimet, úgy várom a férfit. Mióta is? Két éve dolgozok együtt Dantéval a rúnáimon, ez alatt az idő alatt rendesen telefestett már, a hátam tele van rúnákkal, és a jobb vállam is. Mindegyiknek megvolt a célja, és a haszna is, nevezetesen, hogy ne kelljen minden alkalommal rajzolgatnom, ha használni kívántam az egyiket. Persze a koncentráció kell így is, de ha tudom, hogy melyik hol van a testemen, akkor sokkal könnyebb aktiválni is. Így aztán egyre gyakrabban jártam ide, és most azon kapom magam, hogy nem is ismerek más varázslényt NO-ban, csak Dantet.
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 30th Június 2016, 17:34


Colby & Dante
art is not what you see but what you make others see

- Megyek, egy pillanat! - kiabálok vissza, miközben a kezemet mosom.
Közben egy fanyar mosoly kiséretében arra gondolok, hogy lassan kezd megszokottá válni, hogy boszik járkálnak a szalonomba. Először Raven, most meg... Bár ha jobban belegondolok Colby már régebb óta jár hozzám, csak nem éppen ide. Azonban ő egy olyan személy, akire mindig számíthatok, ha a megélhetésemről van szó. Ahogyan ő is számíthatnám a kis rúnáival. Amik persze nem egyszerű rúnák, éppen ezért is érdekelt, amikor Raven volt nálam, hogy ő mit akar. Még senki mással nem találkoztam itt, aki hasonlóra kért volna, mint Colby. Ami azt illeti máshol sem. Néha gondoltam rá, hogy esetleg bővebben is érdeklődöm az egész dologgal, meg úgy a fajtájával kapcsolatban. Végül mégis visszafogtam magam. Jól megvoltunk, de inkább az a fajta csendes egyetértés volt közöttünk. Mindketten értettük a dolgunkat, nem kellett megmondanunk egymásnak mit gondolunk, sokszor elég volt a pillantásunk, vagy simán a hallgatásunk.
Azonban mióta találkoztam Ravennel sokkal kíváncsibb lettem eziránt a faj iránt és... felnyitotta a szememet a múltkori eset is, hogy nem ártana jobban kifelé tekintenem. Eddig túlságosan bezárkóztam, leginkább megszokásból. A vérpárducok nem barátkoznak senkivel, nem lépnek bele a többi faj politikai, vagy akármilyen csatározásaiba, inkább vigyáznak a saját írhájukra. Túl sokszor indultak már a kiírtásunkra. Azonban most már ez nem maradhat így tovább. Tudnom kell mi történik a nagyvilágban. Tudnom kell mivel állunk szemben, és így talán könnyebben tudom megvédeni a falkámat is. Ha ez végül azt eredményezi, hogy többen tudomást szereznek róluk... nos, az gáz, de valahogy megoldjuk azt is.
Megtörlöm a kezemet a törülközőben, aztán a tükörbe nézek. Már teljesen felgyógyultam a múltkori kis összetűzésemből a vadászokkal. Sehol egy zúzódás, sehol egy sötét volt, vagy seb. A macskamenta is teljesen kiürült a szervezetemből. Már ténylegesen erőm teljében vagyok. Aminek örülök. Nem szerettem bekötött kézzel járni, a moniklimmal - nem szerettem, ha látják, hogy sebezhető vagyok.
A hajamból viszont lehet lassan vágni kéne, túrok bele elgondolkozva, aztán már meg is fordulok és nem foglalkozom többet a külsőmmel. Ebben a dög melegben, amúgy sem tud senki normálisan kinézni. Szerencse, hogy itt bent azért megy a légkondi.
Kilépek a fal mögül és aranyszín íriszeimmel megkeresem barátomat. Előtte nem kell kontaktlencse mögé rejtenem eredeti színűket.
- Hé - szólok oda neki, majd letelepszem mellé az alkotó székembe. Elveszem tőle a skicceket és alaposan áttanulmányozom őket. - Ez tetszik - mutatok az iránytű-féleségre. Aztán felnézek. - Egy pár pillanat, átrajzolom őket. - Azzal felállok és hozzálátok, hogy átrajzoljam őket az átlátszó vékonyabb papírra.
Ezután felteszem azt a kérdést, amit amúgy soha nem szoktam:
- És... mi újság veled mostanság?

szavak száma: 427 | ©
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 5th Július 2016, 22:25


Csendben fekszem, amíg a másik szöszmötöl, és az életem nagy dolgain gondolkodom. Vagyis inkább azokon a dolgain, amik oda vezettek, hogy egy rúnát nem védelemért, vagy kreativitásért, vagy egyéb más, haszonélvezeti dologért, hanem a depresszió elkerülése miatt használok. Vagyis több rúnát, kötöttként. A lényeg ugyanaz. Vajon az őseim közt volt olyan, aki ilyesmire használta ezeket a jeleket? Bár feltehetően ha a klánom fennmaradt, akkor nem szenvedtek sokan identitásproblémáktól.
- Tájékozódássegítő. Az illanáshoz.
Majd újra vissza is merülnék a gondolataimba, amikor olyasmi történik, ami két éve soha. Dante a hogylétem iránt érdeklődik? Lemaradtam valamiről? A szemeim éppen csak nem lépik át a hangsebességet, olyan gyorsan nyitom ki őket, és kezdem fürkészni Dante auráját. Valami baja lenne? Nem látom jelét semminek, ami miatt búcsúzkodnia kéne, sem más okot hirtelen változásokra.
-Őőhm, hát, minden oké. Kisebb alkotói válság, de most nem akarom rúnákkal megoldani. Megvárom, hogy magától visszajöjjön az ihlet. És veled?
A hangom kissé talán a kapkodó, és kissé zavarodott is. Tényleg nem értem egészen, hogy mi az oka a hirtelen beszélgetése való hajlamnak. Mindenesetre amikor az aurája alapján nem találok semmi különöset visszahunyom a szememet, és próbálok ellazulni. Bár szükséges áldozatnak tartom, két év alatt nem szerettem meg, hogy tű ugrál ki-be a bőrömből.
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 8th Július 2016, 16:40


Colby & Dante
art is not what you see but what you make others see

- Illanás… - mormolom.
Valójában fogalmam sincs az mit takar. Vagyis persze van sejtésem, tudok egy-két dolgot a boszikról, de az tényleg csak ennyi: egy-két dolog. Fogalmam sincs, hogy hogyan nevezik maguk között a képességeiket, és másokkal sem beszéltem erről. Most viszont mindent úgy szívok magamba, mint egy szivacs.
- Ez az akar lenni, amikor eltűntök egy köd füstben? - próbálok félig viccelődve, de amúgy nagyon is komolyan érdeklődni. - Nehéz? Mármint… illani?
Felnézek, amikor meglátom a szemem sarkából, ahogy felém kapja pillantását. Láttam mennyire hirtelen volt és azt is látom most az arcán, hogy teljesen lesokkoltam. Azonban állom a pillantását egy pár percig, nem hátrálok meg. Ha már sikerült annyira összeszednem magam, hogy megkérdezzem. Különben is… talán itt az ideje, hogy végre elbeszélgessünk.
Amikor válaszol, visszafordítom a tekintetem a lapra. Szép lassan, megfontolt vonalhúzással viszem át a vékonyabb papírra a mintát. Kíváncsian nézem minden kis részletét és azon gondolkozom vajon hogy működik az ilyesmi. Csak félfüllel figyelek oda, de aztán meglepetten felvonom a szemöldökömet - ennyi jele van annak, hogy tényleg hallottam, amit mondott.
- Tulajdonképpen… mivel is foglalkozol? - teszem fel a következő kérdést. - Vagy ez… amihez az ihlet kell valami hobbi? - Ezúttal felemelem a fejem és a másik rajzra bökök a tollammal. - Netán ezt is te rajzoltad?
Figyelmen kívül hagyom egyelőre az ő kérdését én felőlem, mert most csak rá akarok koncentrálni. Szóval rúnákkal old meg… egyes problémákat. Az olyanokat, mint az alkotói válság. Vajon mi mindenre jó egy ilyen rúna még? És vajon működik ez máson is, vagy csak egy boszorkányon? Minden boszorkányra jó? Csak úgy kattog az agyam egyre több és több kérdést köpködve magából. Mégsem fogom ezt az egészet most rázúdítani.
- A másik - kezdtem vontatottan és magam elé húzom azt, majd lassan felnézek az rajzoló asztalon könyöklés közben - mire lesz? Mit segít megoldani?

szavak száma: 305 | megjegyzés: remélem, nem túl rövid, tudsz rá reagálni | ©️
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 21st Július 2016, 15:37


Tényleg furcsán bőbeszédű ma. Valami baja van? Vagy velem fura valami? Vagy csak hirtelen beszélhetnékje lett. De vajon mitől?
- Igen, és feltűnünk máshol. Hát, hogy kinek mennyire nehéz, azt nem tudom. De múltkor nekem sikerült az előszoba helyett a fürdőkádba érkeznem. Ezek után kifejezetten hasznosnak találnám, ha működne.
Kicsit fészkelődök az asztalon, kissé kényelmetlenül érzem magam, bár ez általában így szokott lenni minden tetoválás előtt. Szükséges. Szükséges. Próbálom nyugtatni magam. De nem sokat használ. Megszokhattam volna, már rég. Annyi ideje csináljuk ezt, mégis minden alkalom előtt kiakadok. A tűk miatti hisztimből a következő kérdés szakít ki, amikor is rádöbbenek, hogy tényleg semmit nem tudunk egymásról Dantéval. Jó persze, én láttam az auráját, de alig beszéltünk a két év alatt.
- Művészetis vagyok az egyetemen, festek, és rajzolok. Bár szerencsére a hobbim is ez, szóval azzal foglalkozok, amit szeretek. Odafordítom a tekintetem a rúnára, amire mutat, és bólintok. - Az összetett rúnákat én szoktam. Megvan az alap, abból rakom össze.
Nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem válaszol a kérdésemre, és már éppen közbevágnék, amikor elhangzik a következő kérdése. Ami lesokkol, nem kicsit, nagyon. A gyomrom görcsbe ugrik, nem akarok válaszolni a kérdésre, de hazudni sem szeretnék. Mit mondjak, mit mondjak, mit mondjak?
- Az nyelek egyet, és csak utána folytatom - lelki segítség.
Ennyi, nem hazudtam, de az igazat sem kellett elmondanom. Ezért nem beszélünk sokat, egy idő után eljutunk necces kérdésekhez, bárkivel.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 22nd Július 2016, 22:19





Frank & Elisa
Sokat törtem a fejem, hogy belevágjak-e, mivel ezek egy életen keresztül velem lennének, rajtam lennének, nyomot hagynának rajtam fizikailag is. Bármi történhet közben, ami miatt esetleg megbánom. Ráadásul nem egy esetről lehet olvasni, amikor teljesen elrontották a tetoválást. Bízom benne, hogy nem én vagyok az az egy a sokból, akivel ez meg fog esni, ennyire peches nem lehetek.
Délelőtt, miután a gyerekeket biztonságban tudom Dimitri anyjánál, muszáj bemennem a klubba, mert összegyűlt a sok papírmunka, amíg itthon babáztam. A hatalmas kupacok ellenére szerencsére viszonylag hamar végzek a sok írnivalóval. Még a rendeléseket is van időm összeírni. Mialatt otthon voltam, eléggé megcsappant a készlet, úgyhogy jókora kiadásra számíthatunk. Munka után a szokásos útvonal helyett egy tetoválószalon felé gurulok, amit az interneten találtam. A felsoroltak közül ez van legközelebb a klubhoz, ezért választottam ezt. Egy félreeső kis utcában leparkolok. Ahogy leállítom a motort, elkezd dolgozni bennem az adrenalin. Kicsit izgulok, de ez szerintem normális az első alkalomnál.
Kis habozás után ugyan, de benyitok a tetováló szalonba. Lassan lépek be, közben körülnézek. Akiket tetoválnak, többnyire nem az első varrás kerül fel rájuk. Kicsit ideges vagyok, mert egyáltalán nem érzem magam idevalónak. Becsukom magam mögött az ajtót, közben tovább fürkészem a helyiséget egy szabad alkalmazott után. Egy nagydarab fickót látok egyedül. Miután harminckettedjére is megbizonyosodom róla, hogy valóban becsuktam az ajtót, idegességemet valamelyest leküzdve a férfihoz lépek.
-Helló! – köszönök némi bizonytalansággal a hangomban, ami valószínűleg az arcomon is látható. Szemem sarkából közben szüntelenül figyelem az éppen munkában lévő tetoválókat. – Ha tetoválást szeretnék csináltatni, kihez fordulhatok? – kérdezem gyorsan elhadarva. Tök szerencsétlennek érzem magam, de már elhatároztam, hogy megcsináltatom. Csak három dátumról van szó. Három fontos dátumról, amik a családhoz kötődnek. Amióta pedig belecsöppentem a Romanov famíliába, ha vérengző vadász nem is lett belőlem, de annyit megtanultam, hogy a családnál nincs fontosabb.




- szavak száma: xxx - megjegyzés: bocsi, ez most kicsit rövid lett -
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 30th Július 2016, 18:58



Frank & Elisa
tetoválás-szüzet szüntess!
Nagyon örültem, hogy eljött a péntek végre. Valahogy ezen a héten sehogyse jött meg a kedvem dolgozni, a péntekben meg az a jó, hogy szimplán a hétvége közeledő illata meghozza a hangulatomat arra, hogy varrjak még egy jót utoljára, mielőtt jönne a megérdemelt lazítás. Hiába, az ember nem tud úgy pihenni igazán jót, ha előtte nem csinált semmit. Éppen ezért örülök neki, amikor kora délután betéved egy fiatal nő. Még nem láttam a városban, de ez annyira nem meglepő, hiszen csak egy éve élek itt. A nő kicsit megilletődöttnek tűnik, ami érthető, tekintve, hogy a szalonba ma néhány nehézsúlyú vendég is lejött, akik már ki tudja, hányadszor varratnak nálunk. Van egy elméletem a tetoválás függőkről, némelyikük közéjük tartozik így ránézésre. Erről talán egyszer majd írok egy könyvet.
Az új vendégről viszont le merném fogadni, hogy most csináltatja csak az első rajzát. Odalép hozzám, és megszólít.
- Isten hozott! - mosolygok rá jókedvűen. - Emberedre akadtál, én szívesen elkészítem. Egyébként Frank Ziggens vagyok - nyújtom a kezem bemutatkozásul.
- Kérsz esetleg egy vizet, teát, kávét? Közben átbeszélhetnénk, hogy mit szeretnél. - Magyarázom röviden a következő lépést. Mindig örültem, hogy van egy meghitt konyhasarok a szalonban, ami pont arra való, hogy oldja az esetleges feszültségeket, félelmeket. Itt le lehet ülni, inni egy kávét, és itt születnek a legjobb ötletek is. Mert sokszor van mit javítani az alap elképzeléseken... ja és a menthetetlenül rossz ötletek itt kerülnek elvetésre. A minap például bejött ide egy tinédzser kölyök, és pokémont akart varratni magára. Nos, ilyenkor kell lebeszélni a vendéget, én legalábbis le szoktam, mert nem venném a lelkemre, ha két évvel később lézeres eltávolításra kénne fanyalodnia, ami iszonyat drága és borzasztóan fáj. Ha aztán mégis magára varratja a nevetséges elképzelését, ám legyen, csak más kezéhez tapadjon az a förmedvény.
Míg várom a vendég válaszát a kérdésemre, lassan végigmérem, lehetőség szerint nem feltűnően. Elég jó bőr, persze egy tetoválóművész nem válogathat az alanyok között, mégis jó érzés, amikor egy dekoratív nőszemély kerül a kezeim közé. Elvégre néhány órán keresztül csak az ő testével fogok foglalkozni.


- zzz szó - elnézést kérek én is a rövidségért, majd belejövünk Wink -
x
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 4th Augusztus 2016, 00:34





Frank & Elisa
Az első pillantársa kissé ijesztő hely, a tűk zúgása és maga a helyzet, hogy én egy ilyne szalonba betévedtem hirtelen máris barátságosabbnak tűnik, mikor a férfi meglepően kedvesen válaszol. Mintha egy hatalmas szikla gurult volna le a vállamról, megkönnyebbülök. Érzem, ahogy a kezdeti izgalom és kis stressz kezd lassan, fokozatosan alább hagyni.
- Elisa Romanov – nyújtom felé a kezem mosolyogva. – Igen, egy tea azt hiszem, jól esne – válaszolok bólogatva a kérdésre. A kávét most egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hiszen végre kezdek kicsit megnyugodni, nem kell semmi, ami „doppingolna”, egy csésze kellemes tea pedig talán megnyugtatna.
Amint elindul a férfi a konyhának kialakított kis sarok felé, szorgosan követem, hogy még véletlen se vesszek el – nem, mintha egy ekkora kis helyiségben el tudnék veszni, de azért nem szakadok le tőle két-három lépésnél jobban.
- Igazából nem valami nagyot képzeltem el, nem szeretnék egy egész festményt a hátamra vagy egy körképet a combomra – kezdem el magyarázni, közben nézem a többi vendéget, akiket éppen varrnak. A többségen látszik, hogy tapasztaltabbak ilyen szempontból, akad olyan, aki már sokadik kis képét csináltatja magára, akad olyan is, akinek épp egy óriási tetoválást fejeznek be a hátán. Na ezek azok, amiket én szeretnék elkerülni. Nem akarok függő lenni, úgyhogy biztos nem lesz sok tetoválásom. Ráadásul szerintem az egész hátas alkotás is kicsit túlzás, de nincs jogom ítélkezni az emberek felett, akinek az tetszik, úgyis olyat fog csináltatni magának. – Csak három dátumot szeretnék az alkaromra, római számokkal – térek végül rá a lényegre, arra, hogy mit is szeretnék pontosan. – Nem szeretném, hogy túl nagy legyen, de túl kicsi se. Nem tudom, mi lenne az ideális méret, úgyhogy abban majd szeretnék egy kis segítséget kérni – fejezem be kicsit bizonytalanul, majd kutakodni kezdek a táskámban. Előveszem a papírt, amire már előre felírtam a három dátumot, hogy legalább azzal ne kelljen szórakozni. – Ezek a dátumok lennének – nyújtom át a papírt Frank-nek, amin a dátumok állnak római számokkal és mellettük zárójelben arabbal is. MMXIV. IV. III. (2014. 04. 03.) - Az a bizonyos nap, amit sokáig átkoztam, a nap, amikor feleségül mentem Dimitrihez. Utáltam, mert nem én választottam őt, előre elrendezett érdekházasságnak indult, de ahogy telt az idő, ez megváltozott. Ma meg már három gyereket nevelünk. Azt hiszem, ez sokat elmond. MMXV. I. VIII. (2015. 01. 08.) – A nap, amikor magunkhoz vettük Dimitri halott bátyjának a törvénytelen gyerekét. Mindenki számára titok volt Lena létezése, aztán egyszer csak jött a telefon, hogy mennünk kell érte, mert lassan nem marad egyetlen hozzátartozója sem a csöppségnek. El sem tudom képzelni, mit érezhetett abban a pillanatban, amikor elszakítottuk a nagymamájától. Végül pedig MMXV. V. IX. (2015. 05. 09.) – Amikor megszülettek az ikreink. Furcsa, hogy valami levakarhatatlan fog rám kerülni, de ezek a dátumok nem is olyanok, amiket valaha el akarnék tüntetni. Ezeket büszkén tudnám viselni.





- szavak száma: xxx - megjegyzés: bocsi, ez most kicsit rövid lett -
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 6th Augusztus 2016, 16:29


Colby & Dante
art is not what you see but what you make others see

Felhorkantok a kis sztorija hallatán, majd megrázom a fejem.
- Igen - mormolom, ahogy megdörgölöm az orromat - azt hiszem jobb, ha tudod hová csöppensz.
Még mindig szórakozottan mosolygok az előbbin, miközben befejezem az első rajzot. Egyelőre most elég lesz az első, még nem kezdek bele a másodikba. Bár boszorkányról van szó, és eddig soha nem láttam volna, hogy bármilyen gyengeséget mutatott volna mégsem kockáztatom meg, hogy rögtön az első után a másiknak neki kezdjünk. És amíg később rajzolom a másikat és ő pihen, talán még több kérdésem választ találok majd.
Odalépek hozzá és neki adom a majdnem átlátszó papírt a mintával.
- Így jó lesz? - kérdezem, rutinosan, majd elfordulva magamhoz húzom a kis gurolós tálcámat, amin az eszközeim vannak. Rendet teszek, előkészülök, de félszememmel őt figyelem. Sárgaszemeim szinte kristályként csilloghatnak a kíváncsiságtól. Bólintok és elégedetten konstatálom, hogy ő nem olyan, mint én. Szeret beszélni, és megfelelően bőbeszédű válaszokat ad nekem. Bár eddig is bírtam a csendes együttműködésünket, egyelőre úgy érzem egyre jobban megkedvelem így is.
- Szóval még fiatal vagy - vonom le az egyetemes megjegyzése után a következtetést, és rávigyorgok. Aztán felhúzom a gumikesztyűket, ha nincs ellenvetése a másolatom ellen. - Ez megy a karra? - tippelek és remélem, elismétli pontosan hova, mert már nem emlékszem. Csendesen feldolgozom a megfelelő helyre a rajzot, miután útba igazít, majd lehúzom a papírt. A festék és egyúttal a minta, ami majd segít az alaphoz, ott maradt a hófehér bőrén. - Kész vagy? - kérdezem csendesen, ahogy felemelem a tűt.
Ahogy mondtam soha nem mutatott gyengeséget, kifinomult érzékszerveimmel viszont nem tudtam nem észrevenni a feszengését. Mikor aprókat megfeszülnek az izmai, és kapkodóvá válik a tekintete, amit berrengő eszközt a bőréhez közelítem. Soha nem mutattam, hogy észrevenném, mégis mindig hagytam neki egy kis időt, hogy lelkiekben felkészüljön. Ez mondjuk sok vendégemmel megesett. Mondhatni rutinról volt szó, bár ha Colby mindig is több volt egyszerű vendégnél.
- Bár tudom, hogy a tetoválás nem számít művészetnek - mondom egy fanyar félmosollyal, és egy pillanatra felnézek. - Ha gondolod majd dolgozhatsz nálam. - Persze csak viccelődöm vele, azt akarom, hogy ellazuljon kicsit mikor a tűt a bőréhez nyomom. Nyilvánvalóan nagyobb ambíciói vannak ennél.
- Ó - mondom, ahogy megint megállok, bár alig húztam egy picike vonalt még és felnézek. Látom, ahogy szinte összeszarja magát, annyira kényelmetlenül érzi magát. Egy kicsit összehúzom a szemeimet úgy vizslatom. Lelki segítség... - Az nem csalás? - kérdezem megint viccelődve, és könnyedén tovább lendülök a témán. Ha nem szeretné kifejteni akkor.
Beszéljünk másról.
- Szóval ezek a rúnák... - kezdtem óvatosan, bár fogalmam sem volt hogy kell tapogatozni egy beszélgetésben. Amennyire én jártas vagyok az ilyen kommunikációs fortélyokban akár most valami nagyon illetlen módon érdeklődhetek. - Mindenki tudja használni őket? - Majd visszanyomom a tűt a bőréhez és tovább dolgozom.


szavak száma: 460 | megjegyzés: bocsi, hogy ennyit késett! ): | ©
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
36
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 10th Augusztus 2016, 21:24



Frank & Elisa
három szám bűvkörében...
A hölgy láthatóan kissé felbátorodott, miután látta, hogy nem eszem meg uzsonnára. Megindulok a teakonyha felé, ahol van egy asztal, három kényelmes szék meg egy egyszerű konyhapult, mindegyik cseresznyefa. Engem általában megnyugtatnak a konyhák, amikor bemegyek egy lakásba, házba, akkor leginkább az izgat, hogy milyen a konyha. Hiába, szeretek enni, leginkább sajtbureszt. Na de visszakanyarodva a leányzóra, már neki is állok a teája elkészítésének. Vízforralóba vizet töltök és bekapcsolom, majd pontosítom a paramétereket. - Gyümölcs, zöld vagy fekete teát kérsz? - közben az orra alá dugom a teagyűjteményünket. Egy egész nagy doboz van, szerencsére az ilyen részletekre mindig odafigyelünk. Hiába, a dolgok szépsége a részletekben rejlik... A hölgy közben már arról mesél, hogy mit is szeretne egy életen át magán viselni. Számokat. Nos, ennek abból a szempontból örülök, hogy első tetoválásnak én is egyszerűbb dolgokat szoktam javasolni, nem rögtön egy mandalába rejtett grizzlymedvét.
Átveszem Elisától a papírt, aztán kicsit nézegetem, amíg felforr a víz. Az egyetlen dolog ami feltűnik az az, hogy láthatóan egy rövidebb időszakon belüli történések ihlették meg őt. - Helyezd magad kényelembe! - mondom a vendégnek, aztán a kiválasztott filterét oda teszem elé a bögre forró vízzel együtt. - Cukrot, mézet, édesítőt, citromlevet, esetleg tejet kérsz hozzá? - érdeklődöm. Mindeddig mást még nem kértek nálunk teához, de aztán még érhetnek meglepetések...
Láthatóan otthonosan sürgök-forgok a konyhában, hisz napi 3 kávét szoktam itt magamnak elkészíteni. Itt az ideje a másodiknak ma, a kotyogóst be is izzítom, majd ha letárgyaltuk az ízesítő kérdést, odaülök a hölgyemény mellé.
- Na és melyik alkarodra szeretnéd, mekkora méretben körül-belül?
Egymás alá jönnének a számok? Növekvő vagy csökkenő sorrendben? -teszem fel a legalapvetőbb kérdéseket. Azt, hogy mi történt a jeles napokon, nem firtatom.  Érdekes bő egy év lehetett mindenesetre, ha három dátum is életreszólónak bizonyult ez idő alatt a számára. Na de én nem kotnyeleskedem, mindig azt szoktam mondani, hogy a bizalomhoz idő kell. Majd megosztja velem a vendég a történetét, ha szeretné.
- Nincs tűfóbiád, ugye? - nézek még rá ártatlanul. Sokszor belefutottam már ugyanis nőknél és pasiknál egyaránt, hogy amint hozzáértem tűvel a testükhöz, elájultak. Ezt azért jobb tisztázni még az elején, a kínos helyzetek elkerülése végett.


- -
x
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 7th Október 2016, 20:41


Bólogatok a rajzra pillantva, lelkiekben már nagyon készülök a tűkre. Hol is, van, hol is? Hát? Nem, jobb lapocka. Ez az. Magam elé képzelem a rúnát, amit oda varrtunk. Hagyom, hogy a rúnaképe kitöltse a tudatomat, és a szívemmel együtt pulzáljon. Nem tudom a valóságban ez hogyan nézhet ki pontosan, bár feltételezem, ha valakinek nincsenek nagyon speciális érzékei, az nem vesz észre semmit belőle. Én azért érzem, hogy a testemet enyhe zsibbadtság önti el, és az aurám is átszíneződik egy kicsit. Kiengedtem egy fájdalomcsillapító rúnát. Nem mintha a tetoválás annyira fájna, de megnyugtató a gondolat, hogy így esélye sincs kínt okozni. A kérdéseket majdnem elengedem a fülem mellett, de aztán mégis válaszolok.
- Művészet az is. Nem kis munka lehet. De nem hiszem, hogy bírnám a folytonos tűközelséget.
Jajj ne, ezt ne. Erről ne beszélgessünk. Komolyan.
- Csak egy kicsit, de az még belefér. De ezt inkább hagyjuk.
Csak akadjunk le a témáról. Látja, hogy zavar, nem? Franc. Nyugalom, nyugalom, nyugalom. Beszéljünk inkább erről. Igen, ez talán annyira nem ingoványos. A rúnákról könnyebb társalogni.
- Nem igazán tudom, még nem próbáltam ki. Az biztos, hogy egy tárgyon hatnak. Én például a lakásomat védem néhánnyal a betörőktől. Hogy más boszorkányokra, vagy bármilyen fajra hogyan hat, ha felrajzolom őket, azt nem tudom.
Nagy levegőket veszek, miközben a tű ki be ugrik az alkaromból. Dante tökéletesen mutatta a helyet, így aztán nem kellett korrigálnom. Igazából semmit nem érzek, még a kis kellemetlenséget sem, amit illene, a rúna remekül hat. De ezen komolyan elgondolkodtam. Ha egy gyakorlott rúnamágus használja a jeleket máson, az hogyan hat? Egymás közt működik, azt tudom. Ez érdekes. Talán ha... Nem, nem feltétlen éri meg. Katasztrofális is lehet a végeredmény.
- Igazából, hülye ötlet, és veszélyes, de kipróbálhatnánk. Ha van egy alkoholos filced, vagy valami hasonló. Keresek egy rúnát, ami mérhető hatást mutatna.
Hülyeség, de talán nem akkora. Ha sikerül, és másokra is rá tudom tenni a rúnákat, akkor talán később ebből profitálhatok, ha kapcsolatba kerülök más természetfelettivel. De sok a ha. Ráadásul pont én térek ki minden varázslény útjából az utcán.
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
72
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve: 25th Október 2016, 09:40


Colby & Dante
art is not what you see but what you make others see

- Oké – mondom csak azért, hogy tudja, tényleg nem fogom tovább faggatni ebben a témakörben.
Nem ismerem ahhoz eléggé, hogy tudjam mi játszódik le a fejében. Nem tudom miken ment keresztül és hogyan jutott el addig a napig, ahol most vagyunk. Így a lelki problémáit sem tudom megsaccolni, vagy hogy azok mennyire komolyak. Emiatt éppen csak egy kis bűntudatom van, de aztán ezt elnyomom magamban, miközben tovább dolgozom a bőrén. Nem érdekelhet minden jött-ment – még ha ő nem is teljesen jött-ment – aki egy kicsit is szenved.
Nem tudsz megmenteni mindenkit, Dante Grey!
Azért el kell nyomnom magamban egy lemondó sóhajt. Majd végre arra koncentrálok, ami miatt végülis elkezdtem ezt az egész vallatást beszélgetést.
A rúnák.
Látszólag elmélyülök a munkámban. Precízen húzom meg az újabb és újabb vonalat, és mindjárt kész vagyok a körvonalazott verzióval. Remélem, annyira belemélyül a monológjába, hogy nem veszi észre, amikor majd elkezdem feltölteni a köztes részeket.
Megrázom a fejem. Nem pont így értettem a kérdést. Azonban mielőtt még erről tájékoztatnám kicsúszik egy szórakozott horkantás a számon. Betörők. Egy fiatal boszorkánynak tényleg csak ennyitől kell félnie, nem igaz? Ennek ellenére az is érdekes, amit elmond.
- Ezek szerint eddig csak magadon használtad őket… és a tárgyakon – vonom le a megállapítást lassan beszélve. Egy pillanatra megállok, törlök és pihentetem a csuklómat (nem mintha szükségem lenne rá). Közben felnézek a szemeibe. – Ezt ki tanította neked? Van egy… mestered? Ismered a város boszorkánymesterét? – Hirtelen elhallgatok, majd lepillantok a munkámra. – Most jön a satírozás. Mély levegő – tájékoztatom, aztán minden egyéb teketóriázás nélkül neki kezdek. Remélem, ezzel sikerül elvonnom a figyelmét arról, hogy mennyi kérdést teszek fel.
Persze már eleve furcsának találhatja ezt az egészet, hogy ennyit beszélünk… mivel hogy nem szokásunk, szokásom. Most viszont hajt a szükség, és mint mondtam: nem vagyok olyan jó a verbális csatákban. Biztosan ezer másik személy, vezető sokkal megfontoltabban látna ehhez az egészhez. Én csak abban bízhatok, hogy a több éves ismeretség meghozza a gyümölcsét és nem ijesztem el Colby-t magamtól annyira, hogy ne válaszoljon. Lehetséges azonban, hogy nekem is adnom kéne valamit cserébe… ha folyton csak kérek az feltűnő lesz. Ha adok is… talán jobban megbízok bennem.
A lehetőség fel is üti a fejét egy pár perccel később.
Szinte mindenhol égnek mered a szőr rajtam, és borsódzik a hátam még a gondolatára is. Hogy engem összefirkáljunk mindenféle zagyva szimbólummal? Mi van, ha csapda? gondolok automatikusan erre, szinte már megszokásból, vagy ösztönből. Nem tehetek ellene… Lehet azt akarom, hogy Colby megbízzon bennem, de én nem tudok teljesen ő benne. Bár nem hiszem, hogy bántana… hogy ez lenne az ördögi terve, hogy évekig jár hozzám tetováltatni, és csak most csapna le az alkalomra, hogy mondjuk valamilyen béklyóba zárjon… Vagy a fene tudja! Bár tény, hogy ha így lenne roppant türelmes egy alkat.
Összehúzott szemekkel vizslattam a tintát a bőrén, nem néztem rá. Hosszú pillanatok teltek el és a szinte éteri csendben csak a gépem zizegése és néha-néha Colby lélegzetvétele volt hallható. Mikor ismét egy kis szünetet tartottam egy hosszabb vonalfeltöltés után hátra dőltem.
Aranysárga íriszeimet az övéibe fúrtam.
- Csináljuk – jelentem ki mély, határozott hangon. Aztán egy pillanatra megint elhallgatok. Nem hiszem el, hogy belemegyek ebbe! Előre hajolok, és úgy folytatom. – De ha valami gyanús dolgot csinálsz biztosra veheted, hogy levadászlak és letépem egyes testrészeidet, ami nem fog tetszeni… Capisce?
Ha egyetért, akkor elégedetten bólintok. Felállok, az asztalomhoz megyek, majd kiválasztok egy vékonyabb vonalú filctollat, amit visszahozok neki. Keményen a kezébe nyomom, hogy érezze nagyon nincs ínyemre ez az egész, de kész vagyok kockáztatni. Elvégre mindketten kíváncsiak vagyunk.
Összevonom a szemöldökeimet.
- Aztán ne valami baromság legyen – utasítom, mikor visszaülök a székembe. A kezére pillantok, ahol a félkész tetoválás díszeleg. – Ehhez, ha lehet, ne nyúlj hozzá! Legalább pihensz egy kicsit… Jól vagy? – kérdezem aztán, de nem nézek rá. – Ha gondolod, van… csokim.


szavak száma: 625 | megjegyzés: visszatértem! Cool | ©️
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Immortal tetoválószalon ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Immortal tetoválószalon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Utcák és terek
» Damien Knight
» A Vérfarkasokról általában
» Damien Knight

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: alsóváros és mûvésznegyed-
Ugrás: