Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Café du Monde

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Café du Monde ; Elküldve: 29th Március 2016, 15:30




Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 19th Július 2016, 10:23



Frank & Dante
koffeinbeviteli misszión
Vannak napok, amikor minden magától megy, gördülékenyen és simán. Ezek azok a napok, amiket csak élvezni kell, lényegében ezeken a napokon minden úgy megy, ahogy mennie kellene az összes többin. De az összes többin mégsem megy úgy.
Nos, ez a nap olyan volt, mint az összes többi, és mint ilyen, nehéz lett volna hozzákezdeni egy jó erős eszpresszó nélkül. Szerencsére Dante mindig partner volt abban, hogy összekaparjuk magunkat munka előtt. Ma várt rám néhány komolyabb feladat, amihez őszintén megvallva, semmi kedvem nem volt. Meg kellett javítanom a szomszéd srác motorját, mert megígértem és már régóta halogattam. Aztán ott volt az is, hogy délután jön vissza egy vendég, akit már hónapok óta varrok, és még sincs kész, mert minden áldott alkalommal kitalál még valamit. Ez persze valahol jó, hiszen mégiscsak az újabb és újabb tetoválásokból élek, de olyan szempontból bosszantó, hogy meg kéne már neki mondani, hogy kezd komolyan függővé válni. Ugyanis amikor már azért talál ki valamit, hogy kitaláljon valamit és nem azért van az a valami a testén, mert azt gondosan megtervezte, várt rá, ízlelgette, érlelgette magában, akkor azt kell, hogy mondjam, az adott vendég tetoválás-függő lett.
Ezen mélázok, miközben motorral elhajtok a café du monde-ig. Lazán öltöztem, egy khaki színű short meg egy fekete póló van rajtam, sötétkék vászoncipő a lábamon, a hajam meg szokás szerint kontyban. Miután találtam egy ideális parkolóhelyet, amit a kávézó teraszáról is lehet látni, megállok és besétálok a helyre. Kíváncsi vagyok, Dante milyen lábbal kelt ma fel, valószínűleg az arckifejezéséből azonnal tudni fogom. Lassan nyitott könyvek leszünk egymás számára, ami nem csoda, tekintve, hogy az év 365 napjából 365 napon általában látjuk egymást és megvitatjuk a dolgokat.
Mivel ő még nincs itt, ezért leülök egy üres asztalhoz és várok.
Egyedül várni szeretek ezeken a napokon. Várni, hogy legyek már végre túl rajta.


- 299 szó -
x

Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 4th Szeptember 2016, 20:46





Franknek
A hűség hűséget érdemel.
Hunyorogva néztem a telefonom képernyőjére. Elfelejtettem lehúzni a fényerőt, és most így reggel hajnalok hajnalán elhomályosította a látásomat. Lehetséges, hogy vérmacska vagyok, de ha reggel van, akkor reggel van. Így hát igyekeztem képességeimhez mérten bepötyögni a következő szavakat.
Öt perc és ott vagyok. Hamarosan indulok.
Technikailag ez nem volt hazugság. Ha akartam, akkor tudtam nagyon gyors is lenni... Azonban nem vagyok benne biztos, hogy Frank tisztában van azzal, hogy még az ágyban hentergek. Életem egyik legkellemetlenebb merevedésével. Nem mellesleg bár nem tegnap volt még mindig másnaposnak érzem magam a múltkori kis túránk után Aleccel a kaszinóban. Az emlékekre grimaszoltam egyet, és a fejemre húztam a párnát.
- Csak még egy perc - mormogtam magamnak és beleegyezően bólintottam.
Végül ebből lett vagy három perc, úgyhogy maradt két percem elkészülni és odaérni Frankhez a kávézóba. Lehetetlen feladat, amikor a város külterületén laksz. Elcsigázottan keltem ki az ágyból, és vakartam meg a fejem, ahogy kezembe vettem a telefont. Ismét.
Még öt perc. Bocs. Igyekszem.
Ledobtam az ágyra és nagyot nyújtózkodtam. A gatyámban sátorozó árbocra néztem, és elhúztam a számat.
- Nagyon nem okés! - dorgáltam meg, miközben próbáltam a fejemből kiverni egy bizonyos sötétbarna hajú szépséget. Elcsigázottan nyögtem bele a tenyereimbe, ahogy beletemettem az arcomat. Nem vagyok normális. Még mindig nem tudom elhinni, hogy egyszerű ember ennyire ki tud billenteni az egyensúlyomból.
Tovább morgolódva mentem a fürdőszobába, hogy életem leghidegebb tusolását vigyem véghez. Miután azzal is megszenvedtem, megmostam a fogam és a borostámat elviselhetőnek tituláltam. Beletúrtam a hajamban, párszor ujjaimmal végigfésültem, hogy ne nézzen ki annyira csálén. Aztán felkaptam egy kopott farmert, valahol a szobában eldobott bakancsomat kerestem, ahogy felhúztam egy szürke felsőt. Mikor sikerült teljes harci díszbe küzdenem magam, még mindig a szememet dörgöltem. Végre aztán magamhoz markoltam a kocsi kulcsomat, és a mobilomat, meg a pénztárcámat. Általában felváltva szoktunk fizetni Frankkel az ilyen alkalmakkor - de ki figyel oda az ilyesmire.
Nem volt más hátra, bepattantam a Mustangomba, majd behajtottam a városba. A hasam éhesen megkordult, miközben vezettem, úgyhogy az egész úton a Café du Mondés fánkokról álmodoztam. Reménykedtem, hogy még munka előtt betudok nyomni vagy egy öt darabot, ha nem többet. Alig bírtam ki, hogy ne érezzem végre a nyelvemen szétolvadni az édes porcukor izét.
- Bocs - mondtam, ahogy gyorsan odakocogtam Frankhez, aki a teraszon az egyik asztalnál foglalt helyet. Lezuttyantam a mellette lévőbe és lecsúsztam rajta, szétdobva a lábaimat. Elcsigázottan felnyögtem. - Ez nem az én napom - mondtam, majd ránéztem, ahogy megdörgöltem az államat. - Elnézést, hogy késtem. Minden rendben? Milyen volt a tegnapod?
Közben megállt mellettünk egy csinos pincérnő is, aki megkérdezte, hogy felveheti-e a rendelésünket. Megvártam, mig Frank kigondolta és megrendelte, amit akart, aztán szólaltam meg:
- Egy erős fekete kávét kérek, amennyire csak lehet - mondtam, megdörgölve a szemem. - És mellé öt cukros fánkot. - Kezdésnek.



- szavak száma: 463 - megjegyzés: bocsi, hogy ennyit késett! Embarassed -
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 28th Szeptember 2016, 12:02



Frank & Dante
koffeinbeviteli misszión
Szerencse, hogy türelmes alkat vagyok, mert Dante elég késős alkat. Így legyen ötösöm a lottón, le mertem volna fogadni, hogy még csak most ébredt, amikor megkaptam az első üzenetét:
„Öt perc és ott vagyok. Hamarosan indulok..”
Miközben vártam, volt alkalmam elgondolkodni az elmúlt időszak történésein. Apám öccse halott… a felesége pedig jól tudom, mennyire nincs megfelelő állapotban az anyaságra… ami azt jelenti, hogy az unokahúgomnak, Zoe-nak kell valaki. Valaki, aki felneveli…
Vagy ha nem is felneveli, hiszen pár év múlva nagykorú lesz, de a felnőtté válás rögös útján támaszt jelent neki. Elhatároztam, hogy ez a személy én leszek, már csak azt kell kitalálni, hogyan keressem fel a lányt. A temetésen találkoztunk alig egy hete, de csak futólag volt alkalmunk beszélni. Őszintén szólva, nem nagyon tudtam neki akkor és ott mit mondani, hiszen gyerekkora óta nem láttam, és egy ilyen tragédiát egyszerűen nem lehet értelmesen kezelni, pláne ha ennyire friss még. Zoe jelenleg az anyai rokonainál tengődik, de úgy tudom, ők csak ideiglenesen vállalnák a lányt.
Szerencsére anyagilag nincs gondom, el tudom őt tartani, itt New Orleans-ban meg van középsuli, át tudna ide iratkozni. Ma felhívom. - hozom meg a döntést, amikor végre befut Dante.
Mikor leül mellém, egyből láthatja, hogy valami nem stimmel a tekintetemmel. Szomorúság általában nem szokott lenni benne.
„Ez nem az én napom. Elnézést, hogy késtem. Minden rendben? Milyen volt a tegnapod?”
- Szevasz. Nem gond. Ja, látszik rajtad, hogy ez a nap már most nem az igazi. Történt valami? – kérdezem tőle. Majd válaszolok én is a kérdésére.
- Hogy őszinte legyek, nincs minden rendben. A nagybátyám meghalt… és nincs, aki magához vegye a lányát. Azaz, most már van.  – vágok eltökélt fejet, miközben Dante-ra nézek.
Közben befut a pincérnő, aki nagyon jól néz ki, de kivételesen nem tud ez most foglalkoztatni.
- Egy presszókávét kérek, simán. – mondom határozottan. Étvágyam most egyáltalán nincs.
Dante szerencsére menti a helyzetet azzal, hogy berendel öt fánkot.
Miután magunkra hagy a pincérnő, megkérdezem tőle kerek-perec, ami leginkább aggaszt.
- Szerinted alkalmas vagyok én arra, hogy egy 16 éves kamaszlány gyámja legyek?
.


- 327 szó - semmi gond Smile
x
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 15th Október 2016, 13:55





Franknek
A hűség hűséget érdemel.
Még le sem tettem a seggemet már akkor tudtam, hogy valami nincs rendben Frankkel. Viszont annyira szokatlan volt tőle, hogy ilyen erősen megmutatkozzon rajta bármilyen érzelem (értsd a szemeire máshogy esett a fény, mint szokott), hogy nem tudtam rögtön hogy kezeljem. Így hát úgy döntöttem, hogy hagyok mindkettőnknek egy kis időt, hogy összeszedjük magunkat és inkább megrendeltem a reggelit.
- Hé! – kaptam felé a tekintetem a helyeslésére és széttártam a karjaimat egy nagy gesztusban. – Azért még így is a toppon vagyok nem? – vigyorogtam rá hamiskásan, ami meghalványult kérdését hallva.
Először próbáltam tettetni, hogy minden rendben, de néha elfelejtem, hogy Frank nem a falkám tagja, így nem kell előtte erős, kemény alfának mutatnom magam a nap 24 órájában. Annyira szorossá vált a kapcsolatunk – vagy legalábbis közelebb éreztem őt magamhoz, mint bármelyik másik embert – mostanában, hogy néha már alapból úgy gondoltam rá, mint a „köröm” tagja. De ez nem így volt… ő a barátom, és ha arról van szó, meg mutathatom neki, ha éppen sebez… mármint nem vagyok a dolgok magaslatán néha.
Sóhajtottam, és visszacsúsztam a székbe, amikor megérkezett a kávét. Megköszöntem, majd a csészét a számhoz emeltem. Elborulva bámultam a sötét nedűbe.
- Sok minden történt az elmúlt napokban, úgyhogy nem is tudom, hogy érdemes lenne-e beszélni róla.
Ez bizonyos értelemben igaz volt – bár inkább óckodásom oka, hogy a természetfeletti jelenségekről nem mondhattam neki semmit. Így a történetem mindig kicsit ködösek lehettek a számára, mert volt, hogy szűrnöm kellett őket pontosan az előbbi indok miatt. Egyedül Ellie-ről beszélhettem volna neki valamennyire őszintén, de az még… túl friss volt. Túl új, hogy szembe nézzek vele.
Jézusom, annyira beszari vagyok!
Morrantam egyet, majd belekortyoltam egy nagyot a kávéból. Imádtam ezt a helyet, mert bár franciák, igazán tudták hogyan is kell egy jó kávét elkészíteni.
- Inkább mesélj te! – kérem és nem is kell ezzel sokat nyaggatnom. Bár Frank mindig is elég egyenes fickó volt, és nem köntörfalazott.
- Részvétem – mondom halkan, őszintén. Aztán felvonom a szemöldökömet. – Ez pedig te lennél? – kérdezek rá még egyet kortyolva a kávéból, ledöntve a másik felét.
Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy nem bízom a képességeiben. Ő az első ember, akihez fordulnék, ha szükségem lenne rá. Biztos vagyok benne, hogy jól gondját viselné annak a gyereknek. Azonban tudnia kell pontosan mit vagyis kit is vesz a nyakába. Már éppen megkérdezném, hogy hány éves, amikor megválaszolja ezt a kérdésemet a következő mondatával. Azonban ahelyett, hogy elborzadnék rajta – az egyik legrosszabb életkor, én már csak tudom… Jasmine-nel nem volt könnyű – valami más vonja el a figyelmem.
Az, hogy így feltette ezt a kérdést, és bár hangszíne szinte semmit nem árul el. Az a borús tekintet az azt hiszem, amire arra a következtetésre enged hagyatkozni, hogy… bizonytalan. Ez a hatalmas fickó aggódik egy 16 éves lány miatt. Hogy elég jó lesz-e neki. Más helyzetben nevetnék ezen. De ahogy említettem az előbb van tapasztalatom ahhoz, hogy jobban átérezzem a helyzetet.
- Nem fogok hazudni – mondom én is egyenesen a szemébe nézve. – Nehéz lesz. Kurva nehéz. De ha bárki, akkor szerintem te képes vagy rá, hogy egy rendes gyereket nevelj belőle! – Szám egyik fel felé húzódik, majd megveregetem a vállát. – És tudod, hogy én nem dobálok ilyen kijelentéseket csak úgy a világba.
Már akkor megérzem a cukor édes, olvadt illatát, mielőtt még letennék elém a tányért.
- Á, remek! – mondom lelkesen összecsapva a tenyerem, majd rögtön be is tömöm a számba az egyik darab fánkot és felnyögök. Dio! Máris sokkal élettel telibbnek érzem magam! – És folytatom az evést.


- szavak száma: 575 - megjegyzés: na, most már megpróbálok rendszeresebben írni! remélem, használható (: -
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 24th Október 2016, 14:34



Frank & Dante
koffeinbeviteli misszión
Általában én az az ember vagyok, aki hallgatni szokott. Nagyrészt extrovertált fazonok a haverjaim, én meg inkább introvertált vagyok, de ez esetben Dante egyből azt szeretné, hogy én beszéljek. Hiába, látja rajtam, hogy ez most nem egy átlagos grumpy nap, amit produkálni szoktam. Viszont én sem hagyom annyiban az ő baját, mert rajta is látszik, hogy mennyire ki van készülve.
- Oké, majd én is mesélek, de előbb mondd már el, hogy mi van veled, alig lehetett elérni téged napokig... És nekem ne bagatellizáld a dolgokat - nézek rá kérdőn, és remélem nem érti félre a hangsúlyomat, mert cseppet sem szemrehányón mondom. Egyszerűen csak aggódtam, hiába mostanság ez az alapállapotom.
Amíg várom a válaszát, lassan, kiélvezve iszom a presszómat, amit a csinos pincérlány hoz ki elém. Pont ahogy szeretem, full üresen és feketén.
Miután ismét rólam van szó, bólintok a részvétnyilvánításra.
- Köszönöm... aztán folytatom a bólogatósdit, mikor rákérdez a már sejthető történésekre. Igen én lennék az, aki gondoskodni fog erről a minden-lében-kanál leányzóról. Mint mondtam, nem vagyok a szavak embere, de most dőlnek belőlem a szavak.
- Másra ez a gyerek nem számíthat, és bizony a nagybátyám forogna a sírjában, ha tudná, mit művelnek szegény lánnyal a rokonai. Nem figyelnek rá, hogy rendesen legyenek tanszerei, azt akarják, hogy magától oldja meg a közlekedést a suliba, miközben most fél órával messzebbre lakik a gimitől, mint amikor az apjánál élt. Nevetséges módon azt is elvárják, hogy főzzön rájuk, hiszen suli után otthon van, úgyis ráér mi? Zoe teljesen ki van idegileg amúgy is, erre még ő főzzön ezekre a lustákra?
Nem fogom hagyni! Magamhoz veszem! - tör ki belőlem minden indulat, ami eddig belül feszített. Mikor Dante bátorító szavait hallom, hogy szerinte nekem ez menni fog, hálásan mosolygok.
- Kösz haver.... Na és mire készüljek? Neked mi volt a legkeményebb Jasmine-nel?
Közben pont meghozzák a fánkokat, úgyhogy egy pillanatra elveszítem Dante-t, mert beszippantja a cukor. Annyira jóízűen eszik, hogy nekem is megjön a kedvem most már a kajához, csak én nem vagyok édesszájú.
- Kérnék egy adag sajtos bundás kenyeret, ha lehet? - fordulok a pincérnőhöz, aki épp jókat derül Dante-n.
.


- 350 szó - köszi a türelmet Smile
x
Vissza az elejére Go down
Dante Grey
vérpárduc alfa

avatar

. :


▲ ▽ ▼ △


Posztok :
148
Kor :
71
Lakhely :
▧ közöd?
Foglalkozás :
▧ alfa; tetkós; szerelő.
. :

Az irányítás jó dolog, de nem azonos a szabadsággal.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a holnapunk.


▲ ▽ ▼ △

Néha hibázunk. Ekkor két választásod van: együtt élsz vele, vagy rendbe hozod.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.


▲ ▽ ▼ △

Nem mi magunk határozzuk meg, hogy mit akarjunk. Gondolatainkat és szándékainkat olyan háttérben megbúvó okok hívják életre, amiknek nem is vagyunk tudatában, és amik felett nincs is tudatos hatalmunk.




Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 25th Október 2016, 09:06





Franknek
A hűség hűséget érdemel.
Megrázom a fejem.
Gondolhattam volna, hogy nem úszom meg ilyen könnyen a vallatást Franktől. Elvégre már elég ideje dolgoztunk, és töltöttünk azon kívül is időt együtt, hogy tudja mikor mit jelentenek a bizonyos hangulataim. Érezhette most is, hogy a szokásos ballábbal felkelésen kívül más is van emögött.
A tekintetem egy pillanatra arra a kezemre téved, amiben a bögrét tartom. Még most is tisztán látom rajta a zúzódásokat, ha akarom. Az emléke annak, hogy mennyi macskamentával lettem telenyomva azon az éjszakán… Elég sokkal ahhoz, hogy utána még napokkal később is látszódjanak rajtam a sebek, amiket utána ejtettek rajtam – mint például a törött csuklóm. Ebből Frank egy pár héttel ezelőtt épp csak egy töredékét látta már, mert kezdett regenerálódni a testem, ahogy a szervezetemből tisztult a növény hatása… Amikor először meglátott még csak nem is kérdezett rá, csak valami csendesebb pillanatban, amikor kettesben voltunk. Amikor pedig nem akartam válaszolni és ahogy ő fogalmazott elbagatellizáltam a dolgot valami viccel, akkor nem veszegette. Most viszont emlékeztet, hogy ő sosem felejt.
Vettem egy nagy levegőt, és fáradt sóhajként engedtem ki magamból, majd megvakartam a tarkómat. Mégis hogy mondhatnám el ezt neki? Megint csak marad a ködösítés.
Felemeltem a fejem és kibámultam az égre.
- Tudod… nem mindig voltam tisztességes állampolgár – kezdtem bénán. Aztán kurtán felnevettem és megráztam a fejemet. Felkortyoltam a maradék kávémat, és felkönyökölve az asztalra a szemébe néztem. – A lényeg, hogy tettem rossz dolgokat. Teszek most is, ha hozza a szükség… Ez bizonyos embereknek nem tetszik… sok embernek – akiknek a fele nem is ember – és megpróbálnak… leállítani. – Sokáig hallgattam ezután. Kíváncsi voltam a véleményére is, illetve próbáltam megfogalmazni magamban a megfelelő szavakat. Hátradőltem és félig lehunyt szemhéjaim alól pillantottam rá lustán. – Múltkor megpróbáltak elkapni. – Amikor majdnem meghaltam. – De nem sikerült. Sokan számítanak rám, így nem adom fel. A múltamból is rengeteg… árnyék kísért még. Akikkel foglalkoznom kell. – Ismét megrázom a fejem és felülök. – Ennél többet nem mondhatok.
Meglepődötten pislogok, mikor olyan vehemenciával beszél az unokahúgáról. Ez elég szokatlan tőle, de végülis csak ez is mutatja, hogy mennyire törődik vele. Ha eddig volt még egy kicsike kis kétségem is, akkor az mostanra teljesen eltűnt. Jó dolga lesz a kölyöknek Frank mellett.
- Nyugi – mondom, ahogy újra megveregetem egy kis porcukrot hagyva a vállán. – Én totál megértelek. Ha nagybátyjról van szó, ha igaziról… a dolgunk hogy megvédjük a hugicákat, nem igaz? – villantottam rá egy ferde vigyort, aztán falatoztam tovább.
Elgondolkodva rágtam meg a következő falatot. Elsőre rávágtam volna, hogy a pasik. Tényleg ez volt a legvérforralóbb, ami Jasmine-nel kapcsolatba jött. Olyan féltékenység és védelmező ösztön tudott rám jönni már csak a gondolatra is, hogy valami szerencsétlen megpróbálja elcsábítani a húgomat… Aztán eszembe jutottak a bulik. Az sem volt semmi, amikor hajnali kettőkor lopakodik haza, hogy nehogy elkapjam… nem mellesleg az előtt is valami pasi öléből mászott ki. Végül eszembe jutott, hogy minden ilyen jelenet mögött, minden aggódásom igazi oka… a fajtánkban gyökerezik. Abban, hogy örökéletünkben bújkálnunk kellett és megvédeni magunkat mindenkitől, aki nem közénk tartozik. Ezért senkiben sem tudtam megbízni… Jasmine-ben pedig végképp nem, főleg nem abban, hogy képes legyen megvédeni magát.
Úgyhogy végül a válaszom a következő volt:
- A lázadás. Bármely formában megjelenhet. Lehet nem azokat a dolgokat fogja csinálni, mint amiket én megéltem Jassel, de… a gyerekek ilyenkor szeszélyesek, és sokszor ők maguk sem tudják mit akarnak pontosan. De elvárják, hogy te kitaláld előre, és ehhez mérten viselkedj – mormoltam kicsit bosszúsan, de valahogy mégsem tudtam a hangom alatt megbúvó gyengédséget teljesen elnyomni. Lesepertem a morzsákat a kezemről és megtöröltem a számat szalvétával. – A lényeg, hogy próbálj szilárdan ragaszkodni az elhatározásaidhoz és szabályaidhoz. Ha bizonytalannak tűnsz, nem fog bízni benned. – Hirtelen ránéztem. Reménykedtem, hogy nem ijesztettem el ezzel a kis monológgal. – De ne idegeskedj! Ha bármi van, tudod, hogy engem megtalálsz.
Bólintottam, mint aki jól végezte dolgát, és elővettem a pénztárcámat.
- Végeztél? – kérdeztem, miközben pénzt vettem elé és az asztalra tettem, egy kis borravalóval. – Mehetünk a munkahelyünkre mi lehetővé teszi, hogy ilyen fényűző reggeliben részesülhessünk?


- szavak száma: 653 - megjegyzés: héj! Cool -
Vissza az elejére Go down
Frank Ziggens
ember

avatar

Posztok :
25
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Tetoválóművész/Állatidomár
. :
"A nagy erő nagyobb felelősséggel jár."

Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve: 27th Október 2016, 14:22



Frank & Dante
koffeinbeviteli misszión
Az van, hogy megint ködösít. Látom rajta. Amikor felhozza, hogy nem volt mindig mintapolgár, akkor kábé kiröhögöm. - Na ne mondd... - mormogok közbe. Igen, tudok sok mindent Dante-ről és nem, nem gondolom, hogy az igazi problémája az, amit most nekem itt előad. Ő az a fajta barát, akiért akár gladiátornak is elmennék, ha ez kell ahhoz, hogy megvédjem és mellette álljak. De abból már borzasztóan elegem van, hogy mindig ködösíti a dolgokat. Amikor Jasmine-nek nyoma veszett, akkor sem avatott be, és most meg még inkább úgy érzem, hogy csak a figyelmemet próbálja ezzel a dumával elterelni. Közben meghozzák a bundás kenyeremet, amit három óriási falatban lenyelek, ettől kissé lehiggadok, és válaszolok végre.
- Figyelj öreg, ne hülyítsük egymást, tudom, hogy nem ez a gond igazából. Majd ha készen állsz rá, hogy elmondd, akkor meghallgatlak - nézek rá felvont szemöldökkel, közben lassan lesimítom a szakállamat.
Erre már kicsit őszintébbé válik a reakciója.
"Múltkor megpróbáltak elkapni. De nem sikerült. Sokan számítanak rám, így nem adom fel. A múltamból is rengeteg… árnyék kísért még. Akikkel foglalkoznom kell.  Ennél többet nem mondhatok."
- Akkor ezért tűntél el napokra... valaki megpróbált alád tenni, ugye? Baromira vigyázz ám magadra ember, és ha segítség kell, szólj! Lehet, hogy most nem avatsz be normálisan, de azért remélem, ha tettlegességig fajul a dolog, engem is hívsz majd! - csóválom a fejemet látványosan.
Ezek után ismét visszatérünk a "nyugisabb" témára, azaz a kamaszlány-problematikára.
- Bizony - hümmögök Dante felvetésére, miszerint nekünk az a dolgunk, hogy megvédjük őket! Aztán jön a barátom tanácsa a lázadás kezelésére. Uhh, emlékszem még, amikor én voltam kamasz, és abban bizony nem volt köszönet, de anya egész jól kezelte. Na és tényleg úgy viselkedett ő is, ahogy most Dante tanácsolja. Persze a fiúk meg a lányok egész mások, de az az érzésem Zoe-ban bőven benne van az a vadság, ami az én véremben is csörgedezik, és időnként fel-feltör. Viszont most nekem kell a megfontolt félnek lennem, úgyhogy ennek a jellemvonásomnak a közeljövőben semmiképp nem engedhetek teret.
- Oké, igyekszem lehiggadni. Ja és köszi, lehet, hogy élek majd a konzultáció lehetőségével dr. Grey - mosolygok rá fanyarul. Úgy látszik jól elszaladt az idő, a kávézó vendégei is teljesen kicserélődtek. Ezt biztosan az asztaltársam is érzékeli, és már pattan is fel, hogy kezdjünk neki a napnak.
- Igen, végeztem! Menjünk! - gyorsan fizetek a pincérnőnek, aztán irány is a szalon. Jó lesz kicsit elterelni a munkával a gondolataimat. Nos, azt hiszem Dante is így van ezzel...


- 412 szó - Köszi a játékot! Smile
x
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Café du Monde ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Café du Monde
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Café de Flore

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed-
Ugrás: