Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Antoine's Restaurant

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Antoine's Restaurant ; Elküldve: 29th Március 2016, 15:21




Vissza az elejére Go down
William Brossco
vértigris

avatar

. :



Posztok :
9
Kor :
40
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Magándetektív
. :



Tárgy neve: Re: Antoine's Restaurant ; Elküldve: 22nd Szeptember 2016, 17:02


Ciel Ashwood
Jókora paksamétával a kezemben masírozok be a helyiségbe. A szemüvegem le nem véve megyek végig az asztalok között, aztán a hátsóm leteszem a jobb oldali fal mentén elhelyezkedő üres asztalnál. Lepakolom a holmit a kezemből a tetejére. Hamarost egy pincér érkezik oda mellém, haladna tovább ha én módszeresen le nem inteném menet közben.
- Psszt!
Jobb kezem két ujját felfelé emelem neki, bár azt hiszem enélkül is értette, mert megállt mellettem.
- Uram, miben segíthetek önnek?
Megrökönyödve taglalom ez az ipse úgy néz ki mint egy komornyik, és úgy is beszél. Felfelé ívelem a szemöldököm amíg az arcát mustrálom, azonban rendre rá közlöm is vele mit szeretnék.
- Egy 2012-es liger-belairt kérek. Várok valakit, úgyhogy most így első körben csak ez lenne.
Főleg mert tudom a gazdámról ő nem szereti az emberi étkeket. Ó már megint ezt csinálom. Még gondolatban is gazdámnak hívom, pedig hányszor megkért hogy ne. A homlokom redőzve fordulok el a pincértől, aki idő közben elindul, megy tovább oda ahová tartott, felvenni a szemközti asztal rendelését. Nekem a poharamba tekert szalvétán állapodik meg a tekintetem. Hoppá! Igazi művészt vettek fel szalvéta hajtogatónak. Szokták mondani hogy az origami nem az, pedig dehogynem! Egyszer próbáltam, azóta se többet. Sikerült körültekernem magam a vécépapírral. Ez a szalvéta aprólékosan, harmonikaszerűen van végig hajtogatva a pohár teteje és a belseje között, akár egy legyező. A mintája cseresznyés motívumokkal, színe világos rózsaszín és fehér elegye. Egy ideig játszom vele, aztán a gondolataim hamar az ügy köré terelődnek. Az ügy, amit még ide is magammal hoztam. Elhúzom a  számat, megtámasztom a bal karom az asztal tetején, majd pedig a fejem rajta és csendben agonizálok a tényen: ez az origami most csak percekig volt képes elterelni a gondolataimat erről. Felcsapom az aktát és iszom sorait, na meg a képeket. Gyönyörű. Palacsintává lapított emberrel kezdünk, aki benne ült a kocsijában. A fene tudja mit csinált ott és miért nem szállt ki, gondolták a rendőrök, menten el is könyvelték tragikus balesetnek. Ki az a kretén aki nem száll ki a járgányból, ha préselő alá kerül vele? Öngyilkos? Ez egy elég extrém esete lenne akkor. Ilyenről még nem is hallottam. Bár tény hogy minden nap látok valami újat, hiába az évek meg a rutin. Ellenben akitől ezt az anyagot kaptam úgy véli, hogy köze van a Medusa nevű, "sohasenkinemlátott" bérgyilkoshoz. Csodálatias. Alaposan szemlélem a képet, eközben kerül elém a kért borom, amit a pincér felszolgál mellettem. Így hát megragadom a poharat és amíg a képet bámulom, megízlelem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Antoine's Restaurant ; Elküldve: 24th Szeptember 2016, 17:52


William Brossco részére
539 szó
remélem elnyeri a tetszésed

Finoman letöröm államról a szám szélén kicsurrant vért, azután a zsebkendőt a zsebembe süllyesztem, és a kora esti nassolnivalómra emelem a tekintetemet. A harmincas évei közepén járó tanárnő íze édes, igazán testes, megvan benne a sokat megélt asszony mélysége, de az utóíze szinte üdítően gyermeki. Talán foglalkozási ártalom? Lehetséges, lehet tévedek, ám ízlelőbimbóimat nem érdeklik ezek a semmi eszmefuttatásaim. Lágyan elmosolyodom, pillantásom a másik íriszeibe kapcsolom, azután halk, duruzsoló hanggal bocsátom útjára, s ő feledve ezt a röpke pár perces közjátékot, minden gond nélkül térhet vissza nyugodt életéhez. Ó, hogy mennyire szükségem volt erre a pár kortynyi vérre! Noha általában jól menedzselem az étkezéseimet, vannak olyan ínyencségek, amik mellett nem mehetek el csak úgy. Így történt ez ezzel a kedves hölggyel is… Arról nem beszélve, ma igen fontos találkám lesz, én pedig a világért nem rontanám el azzal, hogy méltatlanul mellőzöm a másikat, suta figyelem – nem sok – annyival sem tisztelem meg, mert más sem jár a fejemben, mint belemélyeszteni a fogaimat valamelyik lüktető vénájába és jóllakottságig szívni magamat.
A szolga legyen az utolsó utáni vészterv.
Nem azért, mert semmibe nézem őt, sokkal inkább, mert a feladata túlmutat azon, hogy két lábon járó vértasak legyen, túlmutat azon, hogy kényem-kedvem szerint manipuláljam az emlékeit, arról nem beszélve… kapaszkodnom kell egyfajta hitbe. Valami kitekert-kicsavart bizalomba, amit belé vethetek, ami kiemeli az embermasszából. Míg ilyen és ehhez hasonló dolgokon agyalok, a zakóm belső zsebéből előveszem a telefonomat és megnézem érkezett-e üzenetem, de a készülék nem jelez semmi különösebbet. Tehát a találkozó még mindig áll és nem akadályozza semmi sem. Manapság nem árt az ilyesmire figyelni. Már az utcát járom, nem sokkal ezelőtt léptem ki a sikátorból, ahol megejtettem a kis kitérőmet, most pedig egy taxit intek le, és ha ez megtörténik, megadom a sofőrnek a címet.
Antoine’s Restaurant.

- Köszönöm, de nem szükséges, már várnak rám. – hárítom el az engem fogadó pincér segítségét, és ajánlatát, hogyha asztalt óhajtanék, odakísér egyhez.
Gyorsan le is rázom őt, majd ugyanezzel a lendülettel átpásztázom a terepet és pillantásom hamarost megakad az éppen elmélyülten borozgató William-en. Határozott lépésekkel indulok meg felé, nem kifejezetten rejtem el a jelenlétemet – nem mintha annyira könnyen meg lehetne őt lepni -, viszont nem is csörtetek elé. Megvárom, míg lenyeli a kortynyi italát, s úgy helyezem tenyeremet a bal vállára.
- Bú. – faarccal, közönyös hangon adom elő a kísértetet, ami természetesen katasztrofális produkció, én mégis elvigyorodom rajta.
Jó kedvem van. A pedagógus néninek a vére szinte pezseg az ereimben. Meg sem várom a férfi invitálását, vagy reakcióját, lehuppanok a vele szemközti székre, majd kissé illetlen módon, egészen az asztaltetőre tehénkedem, könyökeimen megtámaszkodva.
- Halljam, drága barátom, most mi jóval tudsz szolgálni? Éppenséggel ki zavarja New Orleans gyönyörű, hatalmas állóvizét? – kérdéseim talán érdekesnek hathatnának idegen fülek számára.
Ha a barátaival találkozik az ember, ott általában a hogylétük felől érdeklődik, elmesélik életük apró-cseprő eseményeit, elnosztalgiázgatnak a múlton, meg ehhez hasonló csacskaságokon. Nos, bármennyire is kezeljem barátomként Willt, bármennyire tekintsem őt egy számomra értékes személynek, a kapcsolatunk nem a közhelyes szia-hogy-vagy köré épül. Szerencsére ő nem ilyen, soha nem volt az, akit a nagy átlaghoz lehetne csapni. Pont ezért esett rá a választásom. Ezért és mert profi abban, amit csinál.
- Aggódnunk kéne? – csapok még egy kérdést a sorhoz, és előrébb nyújtózva, ujjbegyemmel megkoccintom a másik borospoharát.
Vissza az elejére Go down
William Brossco
vértigris

avatar

. :



Posztok :
9
Kor :
40
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Magándetektív
. :



Tárgy neve: Re: Antoine's Restaurant ; Elküldve: 25th Szeptember 2016, 13:37


Ciel Ashwood
Több dosszié van az asztalon, én most csak az egyiket csaptam fel, de mindegyik egy személyhez kapcsolható. Valaki szerint. Én ebben még nem vagyok biztos, ezért is kezdtem el boncolgatni az ügyet. Nagyon nem a vacsora asztalhoz való, viszont én már megszoktam, otthon is vacsora közben jön az ihlet. Egyébként most hogy teljesen belemélyültem a képekbe, feltűnik hogy a kocsi jobb oldali ajtaja, amin távozhatott volna a fickó, nos, befelé horpadt. A boncolási jegyzőkönyv szerint a pasas keze kilógott az ajtón és az levágta neki ahogy összeértek a fémanyagok. Csak pillanatra tekintek fel, főleg azért mert megéreztem a gazdám jelenlétét. De nem látom sehol, hiába az érzékeim is azt jelzik nekem, itt van. Egyből elvigyorodom. Vissza tekintek a képekre, ekkor érkezik az érintés és a "Búú" a hátam mögül. Felfelé tekintek erre a szemöldököm is felfelé ível és vigyorogva jelentem ki.
- Beléd is, gazzzzz....barátom!
A fenébe, már megint majdnem kimondtam. Erre az ominózus bakira felállok, nem hiszem hogy bárkinek is feltűnt volna, rajta és rajtam kívül. Aztán le is ülök, ha már ő nagy sebbel lobbal helyet foglalt velem szemben. Legalább hellyel nem kell kínálnom, amúgy sem vagyok jó vendéglátós.
- Mi nem?
Vigyorgok rá mint egy sült bolond, még mutogatok is hozzá a kérdését követően, jól tudom mik vagyunk. Picivel később azonban komolyra fordul a szó, megcsóválom a fejem is beszéd közben.
- Ismersz olyan személyt, akit úgy hívnak, Medusa?
Szerintem nem, úgyhogy költői a kérdés, az az igazság a gazdámat majdnem minden ügybe bevonom, akarva akaratlanul. A legutóbbiba is beledugta az orrát. Legalább is az aktákat végig nézte. Nem tudom miért érdekli, gondolom, meglehet tetszik neki ez a nyomozósdi. Valahol megértem, baromi unalmas lehet örökké élni és fárasztó is egyben. A legtöbb vámpír érzéketlen s.ggfej, letargikus, meg még sorolhatnám. Szerencsére ő még nem tartozik ezek közé. Ma kifejezetten jó kedve van.
- Hát, most történetesen ez egy ember..
Fordítom felé a palacsintává lapított egyén képét, igazi kis matchbox lett belőle a kocsijával együtt. A legó játékok közé bemehetne.
- ... de aki felbérelt, az elmondtam nekem hogy pár napja vámpírokat ölt.
Mutatok aztán a többi még fel nem nyitott csodára ott mellettem.
- Szerintem ez aggodalomra adhat okot neked. Mondd csak, felbosszantottál mostanában valakit?
Rajta lehet a listáján. Már ha tényleg létezik ez a Medusa. A kérdésre komikusan fixírozom, aztán beleiszom a boromba. Úgy vélem hosszú a lista, tekintve a személyiségét. Azt azonban kétlem hogy vámpír bérelne fel vámpírok ellen egy bérgyilkost, nincs kizárva ugyan, de eléggé hihetetlennek tűnik így első nekifutásra. Ezek olyan kegyetlenek hogy egymást kicsinálják simán, dalolva, elintézik maguk közt az ilyen nézeteltéréseket. Valószínűleg sokkal szövevényesebb lesz ez az ügy. De ha kiderül hogy a munkaadóm fantáziája szállt el, akkor mérges leszek. Nem szeretek zsákutcába kerülni és olyasmire fecsérelni az időmet, ami lukas két garast sem ér meg. Ez igazán fel tud bosszantani.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Antoine's Restaurant ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Antoine's Restaurant
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Szimmetria ügy (ingyen njk kaland)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed-
Ugrás: