Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
6th December 2017, 18:07
írta: Catherine Williams
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
14th November 2017, 17:30
írta: Andrzej Strzechowski
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok



Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Sötét zsákutca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Sötét zsákutca ; Elküldve: 29th Március 2016, 15:19


Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 11th Augusztus 2016, 17:26


Helena Starwood



Az utcán sétálok ahogy a legtöbb ember, aki éppen munkából tart haza, vagy egy szórakozóhely felé tart. Fél órája kiszúrtam hogy követnek, ezért sem sietős, kíváncsi vagyok meddig bírja idegekkel az aki követ. Bár már jócskán este van, az utca rendesen megvilágított, úgyhogy egyet gondolva megállok most, előveszem a mobilom és találomra pöttyködök rajta, eközben kiesik a kezemből. Direkt csináltam, most teszek egy félfordulatot hogy lehajoljak érte, közben meg tudom nézni magamnak sunyi mód azt aki követ. A látványtól nem vagyok elragadtatva. Többen vannak. Most megint felállok, kezemben a telefon, azt zsebre rakom és tovább megyek. Valahogy le kell őket ráznom, ezért a zsákutca felé veszem az irányt, mert azon egyenesen le lehet bolyongani egy utcával lejjebb. Bőven túl vagyok már egy üveg tequilán, de ez még kevés ahhoz hogy részeg legyek, inkább spicces vagyok. A hátamnak jót tett, nem fáj és ez éppen elég, inkább mint hogy orvosságot vegyek be. A ruházatom elegáns: egy fekete hosszú nadrág hosszanti fehér csíkokkal díszítve, az ehhez tartozó ujjatlan mellény, fekete zárt cipő, a mellény alatt pedig egy fehér, selyem ing, amit nem gomboltam be a nyakánál, mert így lazábban szeretem viselni. A fejemen a szokásos szürke kendő. A kaszinóban voltam körülbelül egy órát, amíg rá nem jöttem hogy valami nem stimmel és tudom jól hogy ehhez most Romanovéknak semmi köze. Hiszen megállapodtunk, bajt pedig nem akartam se magamnak, sem nekik, úgyhogy eljöttem. Gondoltam vagy leakad rólam az aki követ, vagy elém áll és megmondja mit akar. Legrosszabb esetben a hátába kerülök és én kérem számon. Ez volt félórája, azóta megy a séta. Általában ha nem vadászni megyek, akkor nem hordok magamnál fegyvert, így most sincs. Amikor a zsákutcához érek, gondolkodás nélkül fordulok be rajta. De ott azonnal gyorsítok is a lépteimen. Elég nagy a baj, mert olyanok követnek, akiket a hátam közepére sem szeretnék. Nincs teljes sötétség az utcában, az ablakokon kiszűrődő fény kellő félhomályt biztosít a szabad közlekedéshez, így esik hogy menet közben egy alakra leszek figyelmes valamelyik nagyobb kuka árnyékában. Erre egy kicsit lassítok. Ha mákom van egy förtelemmel hozott össze a sors és ha nem én leszek neki a legszimpatikusabb vacsora, akkor könnyen megoldhatja a jelenlegi problémáim. Persze őket sem bírom. Úgy sejtem amúgy sem érnék ki az utca másik végén, akik követtek már biztos körbekerítettek, tudom jól miért keresnek. Az alak látványára lassítottam a lépteimen. Amikor kinyílik az egyik ajtó szembe vele, egyből kivenni egy szőke hajú, törékenyebb testalkatú nőt. Furcsának tűnik és zavarodottnak, de korántsem részegnek. Ő is elegánsabb ruházatot visel, ebből már biztos vagyok hogy nem valami go-go táncosnő a sarki lebujból, vagy egy örömlány az utcáról. Hát nem tudom. Most jut eszembe el kellene sétálnom mellette, mi van ha egy civil aki ide jött rókázni egyet. Egész normális megjelenése van, bár tudom ez nem mérvadó. És ha rosszul van? Töprengve megállok a közelében és feléje fordulok.
- Asszonyom, jól érzi magát?
Úgy gondolom ha olyan, akkor úgy is nekem ugrik mindjárt gondolván itt a vacsora -de ez esetben tartogatok neki meglepetést az este hátralévő részére-, ha meg nem, legalább ennyit megkérdezek tőle, mielőtt sietősen elviharzok az utca másik végébe. Várok egy kicsit, és közben arra leszek figyelmes hogy az utca végéből, amerre igyekezni akartam alakok közelednek felénk. Hátra fordulok és onnan is vészjósló árnyékok közelednek, aztán valaki kimondja a nevem.
- Reynardo Sánchez.
Ha eddig válaszolt is nekem a nő, most komolyabb gondjaim akadtak. Teljesen körbevettek mind a kettőnket, aztán az aki a nevem szólított elém áll, fegyverrel a kezében amit egyenesen rám szegez.
- Ki ez? A csajod?
Bök a fejével az ismeretlen irányába. Roppant mód gyűlölöm ezt a fajta bánásmódot, ez meg így pofátlanul kérdezget. Olyan mint egy éretlen óvódás.
- A hölgy nem velem van.
Jelentem ki felhúzva az orrom ezen, de láthatóan nem hisznek nekem, mert egy másik fazon lép elé, rá is fegyvert szegezve.
- Indulás!
Magam elé emelem a kezem tiltakozólag, ám olyat taszítanak rajtam hogy mentem teszek egy félfordulatot. Még mindig kétszáz öltés van a hátamban, olyan sérülés ami sokára gyógyul be, ezért is nyakaltam be a tequilát hogy enyhítse a fájdalmam. Erre tessék. Remélem a sors nekem kedvez és ha vámpír a nő akkor most kezdi az étlapot a rá fegyvert szegező férfivel. Lenne egy kis kavarodás erre, és meg tudnék lépni. Úgy sejtem valami kocsi felé lesz a séta, el akarnak vinni a főnökükhöz. Semmi kedvem hozzá. Fájdalomba torzult arccal indulok meg arra amerre löktek, bár hamar alábbhagy ez a fájdalom hála az alkoholnak.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 11th Augusztus 2016, 18:06


Reynardo Sanchez

Nem sok marad meg számára az éjszaka első feléből. Arra a helyre is csupán azért ment, hogy kinyomozzon valamit egy szerencsétlen elhunytnak. Szegény egy klubkatasztrófában lelte halálát, ugyanis eltaposták. A lány alig tűnik most számára többnek, mint tizenhat. Fülsüketítő sírása belengi Helena koponyáját. Nem képes a másra koncentrálni, mint a leányra, aki kínkeservesen sír. Rossz emlékek gyötrik, s Helena erőtlennek érzi magát a levegőhiányos tömegmulatságban, ahol a fények csupán pulzálnak és  a zene meg lüktet. Megpróbálja egy végső, elkeseredett pillanatában csitítgatni a lányt, és belátásra segíteni, de az hajthatatlan. Retteg, mivel nincs mihez ragaszkodnia már. Alig maradtak emlékei, csupán egy-hét jó, a többit a halál eltorzította számára. A nő már nem bírja tovább, kiszabadul egy sötét sikátorba. Hűvös levegő csapja meg, ami zavarja, mivel szoknyát visel. Egy absztrakt mintájú fekete-fehér egyberuha bújik meg blézere alatt. Retikült hord, hátha olyan dolgok történnének, amik nem kedveznek számára.
A rosszullétnek egy élő hang vet véget. Egy viszonyítva elegáns férfi áll ott, és ő kicsit furcsán tekint rá. Lehet, hogy a sötét, de inkább a nagy tömegzavar okozta vérbőségtől szenved most a nő.
- Persze, csak nem bírom a fiatalok mulatságát már. Köszönöm a kérdését. Lehet, hogy innom kéne valamit. Nem csatlakoz... - Míg rákérdezne, egy másik hang is megszólal. Reynardo Sánchez. Hm, valahol mintha már hallotta volna. Biztos valami tévedés, minden esetre örül, hogy az élők beszélgetését hallgathatja. Nem biztos, mondjuk, hogy az este további része is ily megnyugtató lesz a számára. Rosszul fest az árnyak folyamatos sereglése. Körbevették. A kislány ismét megjelenik mellette és a fülébe súgja: "Na ez szívás!". Helena egyetértően, de diszkréten bólint egyet neki.
- Igen, ezt tanúsíthatom is. Szingli vagyok. - Mondja a társaságilag kétbalkezes boszorkány. - Várjunk, szerintem nem erre volt kíváncsi az úr. Nem indul jól. - nem tudja, hogy mivel javíthatna a forró érzésen, ami a kínosságra utal. Viszont aztán őt is cibálni kezdik, és elvezetik.  Törékeny, és most nem akarja megvédeni magát, mert túl fáradt ahhoz. Inkább belemegy ebbe a kis "játékba".
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 12th Augusztus 2016, 00:02


Helena Starwood


Kínos hallgatásba burkolózva sandítok rengetegszer oldalra ahol az ismeretlen nő jön, de semmi sem történik, jelét sem látom annak hogy meg akarná támadni a fegyvereseket. Még is csak egy ártatlan embert kevertem bajba, ilyen az én formám.
- Valaki megmondaná hova megyünk?
Töröm meg aztán a csendet, holott pontosan tudom hova akarnak vinni. Kérdésemre az egyik mellém érkezik és átkarolja a vállam. ~ó, csak ezt ne~ Nem vagyok barátja a melegeknek, erre a történésre kínosan mosolygok.
- A főnök egy baráti találkozásra invitál.
Mondja nekem, majd megpaskolja a vállam. A többiek hangosan felröhögnek. Aztán lekopik, megint mögém kerül, érthető, jobb rám szegezni a fegyvert.
- És miért kellünk ehhez ennyien?
Mutatok a nőre mellettem, amire megint röhögés rázza fel a csendet.
- Te is lenyúltad az övét.
Nah erre állok meg, és szembe fordulok a fegyverekkel.
- Tévedés. Talán itt áll mellettem?
Láthatóan nem tetszik nekik ez a cselekvés, mert megragadja a karom és visszafordít előre.
- Kuss!
Hát jó, akkor menjünk tovább, itt a sikátorban veszélyes mutatvány lenne leszerelni őket, sokan vannak, meglőhetnek, sőt, meglőhetik a nőt is mellettem, akár meg is halhatunk. De a kocsiban. Ott szűk a hely, mindannyian nem férünk be. Így aztán tovább bandukolok, most már csendben, néha kibővítem az utat magam előtt, míg oda nem érünk a kocsihoz. És közben azon gondolkodom hogy az a nő itt mellettem miért nem kiabál? Miért nem hangoztatja hogy semmi köze hozzám? Csak jön csendben. Furcsa. Ugyanakkor talán megijedt. A fene sem tudja. Egyszer rásandítok megint, aztán vissza az útra. Lassan kiérünk a sikátorból, már látom a kocsit. Négyen jönnek oda velünk, a többiek egy másikba szállnak be. A nőt előrevezetik, engem meg hátra akarnak ültetni. Beszállunk, a két gorilla meg közre fog. A nőt is közre fogják, bekerül az indítókulcs a helyére. Tökéletes időzítés. Mázli hogy nem viselnek zakót. Amikor az egyik be akarja csukni az ajtót, rögtön útnak ered a kezem, s mire eszmélne már a halántékához szorítom a fegyvert. A másik a sajátjáért nyúlna, már mozdul.
- Nem ajánlom. Ide vele!
Nyújtom feléje a bal kezem és megvárom amíg odaadja. Ezután rögtön két fej kerül veszélybe.
- Elmondom mi lesz. Ti ott elől kiszálltok és felmentek a járdára!
Ha azt látom hogy a nő is ki akar szállni, akkor gyorsan hozzá teszem.
- Maga nem! Üljön a kormányhoz!
Szerintem ha jobban átgondolja ő sem akarhat kiszállni ezek közé, főleg azután hogy itt fegyverrel fenyegették, én meg most nem fenyegetem, hanem ezeket tartom kordában. Az meg eszembe sem jut hogy én vezessek, ahhoz sok volt az az üveg. Csak hamar négyen maradunk bent, a nő elöl, én meg hátul a két gorillával.
- Van némi kifogásom az eljárással. Először is, a főnököd tartozik nekem húszezerrel. Másodszor pedig, ha problémája van a párjával, azt vele beszélje meg, ne velem. De ha még is velem akarja, ajánlom legközelebb egyedül jöjjön!
Dühítő az egész, manapság már mindent így intéznek. Mérgesen tekintek körbe, szerintem felfogták. Remélem a nő komolyan vette a feladatát és most gyújtja be a motort, mert nagyon gyorsan kell innen majd elhúznunk.
- És most kotródjatok! Gyerünk! Először te!
Mutatok a jobb oldali fickóra, aki mint egy kezes bárány kiszáll a kocsiból és ránk csapja az ajtót. Aztán a másik is, mikor ezzel végezve rá tekintek, de őt nem várom meg hogy kiszálljon, egyszerűen pofám rúgom hogy repül kifelé, az ajtót meg becsapom.
- Mehetünk!
Kiáltom a nőnek és számítok rá hogy most lép rá a gázra. A fegyverek már nem kellenek, egy mozdulattal a földre dobom őket. Szerintem ezek ha ránk is lőnek el nem találnak, nem most fognak kelleni a fegyverek. Akkor veszem észre hogy van egy üveg whisky itt hátul. Megkezdték már, háromnegyedéig tele.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 12th Augusztus 2016, 12:06


Reynardo Sánchez

Szóval megindulnak. Tartja a mondás: türelem rózsát terem. Hát meglátjuk majd, hogy miféle szúrós virág lesz az este végére. A szúróssal kapcsolatban a a tinédzser lány is velük tart, mivel egyértelműen nincs jobb dolga, hisz' halott.  A férfi mond valamit, mire ő is pont felfigyel.
- Ja, azt jó lenne tudni. Végzünk reggelre? Mert mennem kell dolgozni és a főnök mindig leszid, ha kések. Mondjuk érthető, mindig kések. - Az utolsó mondat inkább egy jókedvű kis öniróniaként hat. A lány kicsit megmosolyodik rajta. Érzi, hogy aurája javul. Ha nem is segíthet rajta, legalább a negatív mélységektől eltávolítja.
- Lenyúlta? Hova tévedtünk? A nyelv annyira alacsonynak érződik. - Mondja, és finoman fájó halántékához ér. Hall pár síró lelket. A kívülről szemlélőnek úgy tűnhet, hogy egy finom, irodalmi hölgynek fáj a közönséges nyelvhasználat. Aztán, mikor a férfi egy szellemes megjegyzést tesz, egy kicsit elmosolyodik, és hozzáteszi a következőket.
- Ebben van valami logika. Maguk meg egész este maffiásat akarnak játszani, vagy még haza mehet... - Tipikusan mielőtt befejezné rávágnak egy "Kuss!"-t. Ezen a ponton felesleges már neki kiabálni, vagy menekülni. Úgysincs valódi programja estére, így talán lesz értelme. Ha menekülni akart volna, már lehet, hogy megtette volna. Aztán jön a kocsi. Betessékelik, ő meg jól begubózik a gorillákhoz. Mosolyogva köszön, majd mikor félrenéz mosolya lerohad, és egy fújásszerű grimasz lesz. "Az érett nő". És a tinédzser lány nézi őt, és sejteti vele, hogy mi van készülőben. A férfi, akit a másik Reynardo-nak nevezett meg, most fegyvert ránt. Túl sok neki ez az izgalom. Kitessékeli őket a kocsiból, melyre Helena is egy hasonló tevékenységgel próbál válaszolni.
- Jó, sok ez a kis kaland ebben a  korban. - Mondja, majd átcsúszik a vezető üllésre, ahol rájön, hogy nem tud vezetni. A lány mellette ül, és nem érti, hogy mi történik.
- Mit csinálsz? Miért nem vezetsz? - Kérdezi ő, mire Helena diszkréten, hogy Rey ne vegye észre:
- Mert nem tudok vezetni. Kérlek segíts. Vezesd a kezem! - Most csak szerencséje van a nőnek, hogy a tinédzser tud vezetni. Mármint elment pár órára vezetésből. Amint meghallja a jelet, hogy indulhatnak, gázpedál. A jármű bizonytalan irányokba téved, és cikk-cakkszerűen kezd haladni, amíg a sebesség be nem áll egy átlagos, kicsit gyors mértékre. Túl sok ez neki. Nem tud vezetni, de mivel van egy "kis" segítsége, hátraszól Rey-nek.
- Megvan minden? Nem haltunk meg? Igyunk meg valamit, mert ez eddig jó programnak tűnik. Mármint izgalmasnak tűnt ez a kis párbeszéd. Maga nem maffiózó, ugye?
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 12th Augusztus 2016, 20:34


Helena Starwood


- Biztosíthatom, hölgyem, hoooo...
Az üvegre akarok fogni, de amikor kinyújtom a kezem hirtelen élesen jobbra kanyarodunk, ettől egyből felkenődök a bal oldalára az ajtónak. Ilyen az ha valaki nincs bekötve. Joggal gondolom azt talán még is megártott a pia? Mindenesetre lemászom róla, ekkor meg balra kanyarodunk, szó szerint repülök a jobb oldali ajtóhoz, és oda is felkenődöm. Mintha rallyznánk, kínomban megkapaszkodom a kárpitban, aztán középre húzódom és az első ülésekbe kapaszkodom.
- nem vagyok az!
Siker. A whisky itt van kéznyújtásnyira. Belenézek a visszapillantóba, látom a kocsit mögöttünk. Később mikor az útra is kitekintek feltűnik a cikk-cakk alakzat.
- Távol álljon tőlem hogy a vezetési stílusát kifogásoljam, de ráléphetne a gázra.
Tőlem érezheti magát a roncsderbin, amíg nem mi kenődünk fel egy kamionra. A tekintetemmel ösztökélem arra nézzen bele ő is a tükörbe, akkor látja miért sürgetem annyira. Ezek nem fogják egykönnyen feladni, most hogy beleléptem a lelkivilágukba, ha kézre kerítenek duplán kapok, abban biztos vagyok. Nah ezért sem szeretném hogy beérjenek. Ez után hajolok le az üvegért, bal kezembe veszem és a hüvelykujjammal bedugaszolom a tetejét, nehogy kárba vesszen még több pia. Mikor ez megvan, valamennyire felállok, mert próbálok előre ülni, semmi kedvem itt hátul gurigázni. Közben kapaszkodom a két ülésbe ahogy tudok.
- Azt hiszem most már megvan minden.
Huncutul mosolygok a nőre és félig meddig átlógok az első sorba, legalább is az egyik lábam már ott van, éppen próbálok teljesen az ülésbe huppanni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 13th Augusztus 2016, 11:00


Reynardo Sánchez

Történnek dolgok, már Rey is mellette ül, hogy elhasítsanak a veszélyhelyzetből. Sikerült, és a szellem is jó munkát végzett neki, tehát az este eddig jól alakul. Majd Rey-hez szól.
- Amúgy a nevem Helena. Kezet nyújtanék, de lefoglal ez. - Ízlésesen bök a kezében forgó kormányra. Majd haladnak tovább zakatoló kis járművükkel, és a nő hallgatja Rey hangját, amint szól hozzá. Aztán felsejlik előtte, hogy valahol hamarosan meg kellene állni, mivel ez már egy előre nem beszervezett kocsilopásnak számít. Majd, miután haladnak még egy kicsit, lehúzódik az út szélére, egy szűk sikátorhoz, és megáll.
- Van ital hátul? - Kérdezi hangját telítve költőiséggel. Hátramászik közben giccsesen dúdolászik. Valahogy nem áll össze a kép. Látta, hogy az egyik gorilla leejtett valamit. Annak tudomásában van, hogy flaska, vagy hasonló, mivel nem tud arról,hogy mi van Rey kezei közt. Amint tudomást szerez róla, kiszáll a kocsiból, és erre meginvitálja a férfit is.
- Hagyjuk itt ezt a helyet. Ma már nincs kedvem összefutni velük ismét. Vicces volt, meg minden, de nem nyertünk belőle sokat.  Mi lenne, ha inkább betérnénk valahova. Addig is mesélhetne a ma történtekről. - Megigazítja szétcsúszott öltözékét, hajából kiálló szálait pedig sorba rendezi. Most már készen van minden. - Jó hallgatóság vagyok. - Mondja nem kevés öniróniával, kezével gesztikulálva.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 13th Augusztus 2016, 15:57


Helena Starwood


Valamivel később helyet foglalok a vezető melletti ülésen és becsatolom magam. Szükségességét érzem látva ahogyan vezet. Azután hátradőlök az ülésen jól meghúzva az üveget. Ekkor hallom a nevét, mert bemutatkozik.
- Kedves Helena. Kérem bocsássa meg nekem ezt a közjátékot.
Tovább nem folytatom, ugyanis valahol szándékosan kevertem bele, mert azt hittem kihúz a bajból. Végül is utóbbi sikerült, csak együtt jöttünk ki belőle. Nem jó sofőr az már most látszik, viszont ahogy a sikátorban, itt is egy finom, intellektuel hölgy képét kapom vissza, amikor végig tekintek rajta. Kissé szórakozott a történések fényében. Csoda hogy nem ájult el, vannak akiknek gyengébb idegzettel ez már felér egy horrornak.
- Csak ez a whiskys üveg.
Emelem meg kérdésére a kezemben az üveget, és azt veszem észre, hogy közben lassítunk. Pedig még alig jöttünk valamit, mögöttünk a kocsi lámpáját is láttam, nem ráztuk le őket csupán lemaradtak.
- Mi...mit csinál?
Megállunk egy újabb sötét sikátorban, ő meg hátra mászik az italt keresni. Óh, erre valóban rémült képet vágok, kioldom magam az ülésből és ki is szállok a kocsiból.
- Magának elment az esze. Meg fogunk halni.
Nem, nem üvöltök, pusztán tényként állapítom meg, szerencsére rájött hogy ez az egy üveg volt, ami a kezemben van, mert most ő is kiszáll és közli velem menjünk el valamerre.
- Egyetértek! Hölgyem?
Először az üveget nyújtom oda neki, ha nem gond hogy beleittam. Aztán a kezemet, amit ha elfogad, akkor egyből sietősen rohanunk el a kocsitól jó messzire. Közben már az üldözőink is biztos találtak parkoló helyet, most indulhatnak a nyomunkba. Valahol logikus hogy az autó miatt lopással is vádolhatnának és én is gondoltam arra hogy majd otthagyjuk egy utcában beparkolva, de ezek a fickók sosem hívnának rendőrt, előbb lőnének le minket. Túl korán álltunk meg.
Két utcával arrébb hangos zene tombol kifelé az utcafrontra is, rengetegen vannak, az egyetlen hely az eltűnésre, arra felé navigálom az alkalmi partnerem, akivel ma este érdekesen összeöltöztünk, a szórakozóhelyhez túlzottan is. Ráadásul ő még úgymond öregecske is a helyhez, mert a szokásos tucc-tucc zene ordít a hangszórókból és tánc helyett ugrabugrálnak a népek. Mintha csak egy aerobik oktatásra esne be az ember. Elragadóan vigyorgok a taréjfejűekre, akik mellett elhaladunk, majd a pincérnőre, meg arra a két túlsminkelt dísz pintyre is, akik útközben rám tapadnak. De aztán hamar magam mögött hagyom őket Helena-val az oldalamon, mert nekünk sietős, jól el kell vegyülnünk a tömegben akkor nehezen tudnak kiszúrni. Itt lehetetlenség beszélni, a pulthoz meg nem mehetünk, ott egyből kiszúrnának. Arra gondolok kinavigálom magunkat a másik kijáraton és angolosan távozunk, különben ha maradnánk nekem is megfájdulna a fejem ettől az olcsó szeméttől, ami itt a csapból is folyik.
- Ugye nem akar maradni?!
Kérdezem, de szinte üvöltenem kell hogy meg is hallja, lassan már a saját gondolataimat sem hallom a hangos zenétől.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 15th Augusztus 2016, 09:53


[color:4d33=#ff3300]Reynardo Sánchez

Érdekes számára "viszonylag" rokonlelkeket találnia. Végül is, a menekülés nem volt belekalkulálva az esti programba, de egész jól ment. És most, kiszállva a kocsiból, átveszi a whiskys üveget, hogy meghúzza, mert számára nem jelent sokat semmi sem. Viszont hatékony, a whisky ugyanis egy  kedvencei közül. Gondolja "nem rossz, nem rossz". Valószínűleg lehetne jobb is. De a fontos dolgokra koncentrál most.
- Köszönöm. Szerintem, jobb ha követem magát. Úgy tűnik jobban bánik a tömeggel, mint én. - Ezt akkor mondja, mikor az üveggel gesztikulálva majdnem feldől. Hát, az éhgyomor és az etanol hatásai... Inkább követi a férfit. Nem is tűnik rossz helynek, csak már valóban nem ebben a korban van. Valahogy nem érti meg teljesen a mai fiatalságot, de néha képes velük azonosulni. Nem volt soha gyermeke, ugyanakkor nem is tervez épp ezért. Ahogy erre gondol, ok nélkül egy szomorú tekintet ölt fel. Ő sem érti az érzést, mert nem hiányolt még semmilyen formában megjelenő gyermeket.  Közben a tinédzserlány megjelenik mellette. Talán észrevette, hogy Helena szomorú? Diszkréten megfogja kezét, hogy képviselje együttérzését. Ha Reynardo rákérdez, hogy van-e valami probléma, csak annyit felel. - Megöregedtem. - Ezután lüktetésszerűen érkezik a "zene", mely nem teszi tönkre hangulatát, sőt átnyújtja az üveget a férfinak. Hátha, majd segít neki. Az szinte már üvöltve érkező kérdésre hasonló hangnemben válaszol.
- Kövessen! Menjünk a lakásomra, közel van. Talán ott meghúzhatjuk magunkat egy időre. - Szemérmesen megragadja karját, és arrébb vezeti, ahol már lehet valamit hallani is, és utat mutatva elindul. Útközben hozzászól.
- Elnézést, de ha jól láttam, már Ön sem bírta tovább. - Válasza után valami ilyesmit mond. - Szóval... iparkodjunk valamerre.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 16th Augusztus 2016, 19:28


Helena Starwood


A partnerem dülöngél egy sort az üveggel a kezében, ami inkább arra enged következtetni: nem bírja az alkoholt. Csak pár kortyot ivott és már is rosszul van tőle. Amikor rákérdeztem csak annyi válasz érkezik, hogy megöregedett. Hát ez szép kifogás. Egész idáig egy mukkot sem szólok erről, mikor válasz érkezik a kérdésemre, felkapom a fejem. Ott a másik kijárat, szembe velünk, csupán egy tucatnyi dülöngélő táncolón kell végig caplatnunk ehhez. Ugyanakkor nem vagyok biztos benne jól hallottam-e. A lakására invitált? Ezután megragadja a karomat és ő vezet kifelé. Nem is tudom, mulatságos a helyzet, talán ezért vigyorgok úgy, mint valami sült bolond.
- Hölgyem, csak Ön után!
Jelentem ki humorosan, majd egyszer hátra tekintek magunk mögé. Persze közben haladunk, mert Helena beindult, akár egy öszvér mikor tüzes taplót dugnak a füle tövébe. Meg én is tudom mennünk kell, úgyhogy megyünk. Nem látom azokat akik üldöznek minket, ez még nem jelenti azt hogy nincsenek itt. Alaposan körbe tekintek ahogy erre lehetőségem van, majd újfent előre fordítom a fejem. Módszeresen kiérünk a csőcselékből, megint az utca szmogos levegője csapja meg az arcom.
- Nem bírom, ha üldöznek.
Elmés kijelentésemre szélesen elvigyorodok. Sokadszorra húzom meg az üveget, amit menet közben adott vissza nekem. Iparkodni akar, erre magam elé teszem a jobb kezem, míg a ballal feléje nyújtom az üveget.
- A közelben lakik?
Úgy sejtem még néhány slukk és ölben viszem, úgyhogy gyorsan észbe kapva -ha netán nagyon megborítaná az üveget-, elveszem tőle. Majd odahaza szundikál, de addig is haladjunk. Nem álltunk meg eddig sem, most viszont kihúzom magam, pillanatra megtorpanva.
- Nah ha így van, akkor kérem, mutassa az utat! Mert én bizony nem tudom hol van az.
Még mindig a szórakozóhely mellett vagyunk közvetlen és amikor újra megindulok, egy repülő fadeszkára leszek figyelmes, ami az arcom felé közelít. A következő pillanatban meg egyszerűen elsötétül a kép. Tompa, távoli hangok hallatszanak. Valaki üvölt, két férfi lép ki mellettem a kiugró takarásából. Annyira szellemképesen látok, hogy amikor felemelem a fejem, a négy lábat vagy tizenkettőnek számolom. Vár serken az orromból, ez a következő amire eszmélek, akaratlanul is az orromra fogok mind a két kezemmel. Valóban ez az én vérem. Legalább a hangok kezdenek élesedni, ahogy a kép is. Az egyik férfi engem próbál felszedni a földről, a másik a partnerem felé sietett és megragadta a karját. Hűha, ez nem tréfa. Igyekszem feltérdelni, közben jobb kezemmel megragadom a deszkát. Ez az egyetlen lehetőségünk míg ide nem ér az erősítésük. Mert akkor nekünk reszeltek. A bal kezem már csupa vér, ennyire vérzek, a jobbal most lendítem meg a deszkát, ami úgy állcsúcson pöccinti a nekem éppen segíteni próbáló fazont hogy menten padlót fog ő is. Lenyomok neki még egy jobb egyenest, aztán felállok. Ez az a mozdulat ami végképp felmérgesít, mert hirtelen történt, mentem megfájdult a hátam is, megint. A deszka már rég kiesett a kezemből. Mint egy felbőszült bika nekirontok a másiknak, aki Helenaval dulakodik, nekilököm a kandelábernek, amit lendületből megfejel, aztán elterül mellettünk. Fájdalomba torzult arccal fogom meg mind a két kezemmel az orromat, amitől menten könnyezni kezdek, ha nem is tört el, az tuti hogy megint úgy fogok kinézni mint valami részeg disznó a sarki csehóból. Pedig éppen hogy felszívódott a múltkori naplemente a szemem alól. A vérem pedig keskeny patakban folydogál a ruházatomra.
- A whiskynek annyi.
Dödögök mérgesen, egyetlen pillantást vetek a széttört üvegre. Hát ezek még ezt is elvették tőlünk, hogy a ragya cifrázza ki őket!
- Siessünk!
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 17th Augusztus 2016, 21:21


Reynardo Sánchez

Kikeverednek a tömegből, és varázsosan haladnak előre. Végre Helena is úgy érzi, hogy jól alakulhatnak a dolgok, mivel lelkében a béke töretlen, annak ellenére, hogy folyamatosan zaklatja valamiféle misztikusan elhunyt személy. A halál aspektusát viseli lelkében, de nem minden nap kell, hogy így legyen. Az alkohol enyhe ütése miatt kevésbé hoz viszont megindokolható döntéseket. Lehet, hogy a világgal kapcsolatban téves információkat szerez. Mikor ismét kézhez kapja viszont az üveget, meghúzza, és kissé meginog. A szerencsés fordulatok egyike, hogy Mr. Sánchez elveszi tőle az italt. Egyensúlyát visszanyerve, megmutatja az ideális utat kis lakására.
- Erre tessék!- mutat a sikátor fele bal karjával. A halott lány lelke kiált mellettük, hogy "Vigyázz!". De sajnos ez későn jön, és Rey-t eltalálják. A fájdalmat Helena is átérzi, de nem egészen fogja fel a helyzetet most sem, mivel egy belassult hatást él át. Viszont, mikor két támadót azonosít, azt amelyik közelebb van hozzá, kiszemeli. Míg Rey félhomályban fekszik a földön, ő szembenéz az éppen rárontó támadóval. Nem tudja, hogy mi mást tehetne, csak remélni tudja, hogy senki sem látja, amit tesz most. Hátralép, majd mikor megragadja a férfi a bal karját, egy pofont kever le neki jobb kézzel. De ez csak egy álca, mivel egy erőlökést használt, ami még jobban megtántoríthatja a férfit. Viszont, mivel eléggé ingatag állapotban van, nem skerül a trükk és a férfi még jobban rászorít karjára. Ismét a szerencse, hogy Reynardo időben érkezik, és megszabadítja őt a támadótól. Nem fest a nő számára túl jól a férfi állapota. De van egy ötlete.
- Kár. Valóban siessünk, nem lakom nagyon messze. Ott van még talán elég alkoholos italom. Most úgyis takarítottam. Siessünk viszont. Félek, hogy egy efféle dolog könnyen megismétlődhet. - Megragadja a férfit és siettségre sürgeti ezzel. Talán gyorsabban el is tudják hagyni ezt a helyet így...
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 18th Augusztus 2016, 17:33


Helena Starwood


Mind a ketten hangot adtunk mérgünknek, most az orromat igyekszem helyrerakni, mert eltört. És még örülhetek hogy kisebb agyrázkódással, de megúsztam. Felüvöltök a fájdalomra, ezzel félbeszakítva Helena-t. Persze csak pillanatnyi ideig, aztán megint belém karol és vezet. Muszáj vagyok előrefelé hajolni, mert mind a két kezem az arcomon, úgyhogy egyébként csak letépné a kezem onnan, ezt meg nem akarom. Alapvetően hülyén festünk így, ő megy elől, én meg imbolygok utána, sietünk, ezért csetlek botlok.
- Benne vagyok!
Az alkohol a legjobb gyógyír a fájdalmamra. Úgyhogy engem megvett, nem kell kétszer mondania. Abban korántsem vagyok biztos hogy mennyire lesz neki ez vonzó lehetőség, tekintve az állapotom, mire a lakására érünk jól be lesz dagadva az orrom és a szemem környéke, tele véraláfutással. Felesleges lenne a kórházba menni, egy törött orrot nem gipszelnek be és már helyreraktam, meg utálom a kórházakat. Ha még is eszébe jutna, arra biztosan heves tiltakozásba kezdenék. Bár úgy sejtem ezekkel ő is tisztában van. A többi megállapítással mélyen egyetértek, ezért sem kérdezősködöm, csak haladjunk. Minél előbb eltűnünk ezek elől, annál hamarabb kerülünk ki a bajból. És az sincs ellenemre ha vele kell eltöltenem az este hátralévő részét, annál ami egyébként történhetne velem, minden jobb.


/Lezárva/
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 21st Október 2016, 17:48


Jackson Winney
Veszettül szaladunk mind a ketten, két teljesen eltérő irányba, egyenlőre. Megbeszéltük hogy a parknál találkozunk, a gond csak az hogy én rossz helyen fordultam be. Néha megesik. Ismerem ezt az utcát, sokszor megfordultam itt, legutóbb amikor azok a gengszterek üldöztek engem. Akkor is hülye ötlet volt ide jönni és úgy érzem most sincs ez másképp. Persze most a fejvesztett menekülésnek köszönhetem ezt a szerencsét. Üldözőim lépteit egyre közelebbről hallom, míg nekem egyre fogy a lehetőségem ahogy közelebb érek az utca végéhez. A falnál megállok és kezemben a hangtompítós pisztolyokkal megfordulok.
- Nah ezt nevezik patthelyzetnek!
Kiáltom az ide érkező két szörnyetegnek, egyik szebb mint a másik. Majd két méteres, megtermett fazonok és persze a legjobb az egészben hogy vérpárducok. Igaz most emberi formában vannak, nekem amúgy épp elég baj ez is. Nem elég hogy magasabbak és szebbek, de még gyorsabbak is nálam, de a fegyverem golyóinál nem.
- Én ezt nevezem pechnek!
Válaszolja az egyik erre, amire a másik röhögni kezd. Nem tudom eldönteni hogy rajtam röhög, vagy azon amit mondott a társa, de mindegy is, mert az egyet gondolva jól kupán vágja.
- Neked, vagy nekem?
Kérdezek vissza pimaszul, az meg dühbe gurult fejjel összeüti vaskos ökleit. Láthatóan nem szeretik a keresztkérdéseimet és nem elég együgyűek ahhoz hogy legalább eltöprengjenek rajta.
- Neked, te kisegér!
Ez nem jött be. Rögtön meg is indulnak felém, látom az izmaik feszülését, nem sok időm van rá hogy kitérjek. Ösztönből a földre vetülök, először arccal előre, de ahogy fordulok a hátamra úgy mozgok elfelé alattuk. Ez a kettő nekem akart ugrani, előtte átváltoztak, így volt egy kis helyem. A földön forgás közben lövök rájuk, az egyiknek szétlövöm a lábát, a másikat teljesen szitává lyuggatom az hasán és a mellkasán. Amint újra guggoló pozícióba kerülök, egyből felállok és szaladok el tőlük. Legalább most nem egy újabb zsákutca felé haladok. Most nyerhetek némi előnyt, szaladok is az életemért. Talán öt perc előnyöm lehet, vagy tíz, ez attól függ mennyire sikerült szétlőnöm az üldözőm lábát, úgy vélem a másiknak legalább egy órás, vagy akár több órás sérülése van, ami miatt jódarabig magánál sem lesz. Valahol itt fordult le a cimbora, szerintem pont a hátukba kerülök, ha sietek. Épp ezért nem is üvöltözöm a nevét, inkább ne tudjon róla hogy jövök, akkor az üldözői sem fogják tudni. Ha le tudom szerelni őket róla, akkor már nyert ügyünk van.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 21st Október 2016, 20:26



Reynardo Sánchez






Amikor Reyel elindultunk a városba egy kis kirándulásra, nem gondoltam ilyen helyzetbe kerülök, vagyis miért ne gondoltam volna? A cimborám úgy vonzza a bajt akár csak a mágnes a vasat. Ketté váltunk, de ez az én részemről nem jött be mert felé elindult kettő utánam meg három. Ez nem fear ő sokkal jobb, mint én akkor miért én kaptam a többet? Na de valahogyan csak megoldom, sokat nem tudok a vérpárducokról de egyet biztosan és azt, hogy repülni nem tudnak. Ezért kell keresnem is magamnak egy magas helyet ahonnan tudok lőni és tiszta célpontok lesznek számomra. Meg is van találtam egy tűz lépcsőt. Van egy kis előnyöm mert eltartott egy kis ideig amíg átváltoztak, de ez által gyorsabbak is lettek. Felkapaszkodom a tűz létrán majd fel húztam állat alakban nem tudnak majd ide feljönni, így kénytelenek lesznek majd vissza alakulni emberi formába, nagyobb célpont nagyobb találati esély. Eléggé fürgék ezek a dögök állati alakban és ha hárman rám találnak, nos akkor nem lenne menekvés. Egyedül is erősebbek mint én, hallok pár lövést a távolból nos úgy látom Rey sem unatkozik. Gyorsan fel is másztam a harmadik szintre, ha fel is másznak ide akkor legyen egy kis lépés előnyöm. Meg is érkeznek, persze az illatom alapján hamar rá jönnek hol is húztam meg magam. De én már lesben álltam ahogyan a levegőbe szagoltam az egyiket sikerült eltalálnom éppen fejbe.
-Head Shot- kiáltottam le nekik, rájöttem az ilyen helyzeteket hogyan is tudom megoldani ne legyen bűntudatom egyszerűen csak nem veszem őket ember számba, a herceg megölése után minden könnyebb lett. Azóta nem gyötörnek már engem rémálmok. Egy világos barna ballon kabát van rajtam és egy kalap, na meg a pisztolyom és a kardom. De őrültség lenne szemtől szemben felvenni a harcot kettő ellen ilyen kis zárt térben, mivel semmi mozgása helyem nem lenne és beszorítanának valahová. Ahogyan a pisztoly eldördült rögtön felém is kapták a fejüket, rögtön be is menekültek az egyik szemetes háta mögé. Más-más helyre menekültek szóval nehezebb dolgom lesz mind kettőt szemmel tartani főleg, hogy ilyen piszok gyorsak ezek a dögök.
-Egyszer úgy is ki le kell jönnöd onnan, mivel csak ez az egyetlen lejárat van- kiáltották fel nekem, gondolom akkor már vissza alakultak. Az egyik egy nő volt a másik meg egy férfi, de végül is mindegy egyre megy a dolog. Szörnyetegek ezért halál rájuk nincs kegyelem.
-Persze le is megyek, csak előbb a pokolra küldelek titeket- válaszoltam nekik közben újra töltöttem, mert menekülés közben elszórtam pár golyót rájuk, hogy le lassítsam őket. Ha kiugranak akkor majd tele tárral fogom várni őket. Más pisztoly lövést nem hallottam, szóval Rey már végzett is na ezt nevezem, nem hiába hogy ő a családfő. Meg sem fordul a fejemben, hogy ne sikerült volna neki, nála nem létezik ravaszabb harcos.
Az egyik meg is próbálkozott de ahogyan kilépett már rögtön is tüzeltem, a francba ezt elhamarkodtam, közben a másik szemetes felé is küldtem egy golyót hogy, sakkban tartsam. Igaz hogy lőszerrel nem bírnám egész este de hát ha majd elfogy akkor itt van a kard. Már eggyel kevesebben vannak ez is számít nem?
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 24th Október 2016, 17:13


Jackson Winney
A hangtompítós fegyverek, valamint a távolság miatt kizárt hogy emberi fülek bármit is hallottak volna, talán még a szörnyeké sem, főleg mivel a Jackson-t üldöző csorda most nagyon el van foglalva. A cimboránál is ugyan ez a felszerelés van, alaposan elterveztünk mindent mielőtt elindultunk. Hiba azonban mindig akad, így pechünkre amikor rájuk találtunk, azzal nem számoltam hogy ennyien lesznek. És bizony a rajta ütésük közben felbukkant a plusz két fő, aljasul felborítva az én gondosan előkészített tervemet. Robbantanunk kellett, aztán menekülnünk. Most tartunk itt: éppen meghallom a hangokat, Jackson-ét azonnal felismerem, ebből gondolom hogy a szörnyekkel társalog. Úgy hallom talált ő is egy hülye helyet magának, ahogy én az előbb a zsákutcát. A helyből ahol vagyunk, tekintve hogy egy sikátorban száj-karatéznak, biztos felkapaszkodott egy tűzlétrára, ami egyébként jó rálátást biztosít az alsó terepre. Ugyanakkor itt annyi a dzsuva és a szemetesláda, hogy bárhol meghúzhatják magukat. Legyen az egy kidobott, elhasznált bútor, használt háztartási eszközök, vagy maga a kuka, ha nagyobb méretű. Neki lapulok a falnak és első körben tárat cserélek, mert az előbb teljesen kitáraztam az én két üldözőmre. Feszült helyzetek drasztikus megoldásokat igényelnek, és ilyenkor a fenébe az ezüsttel, fogyjon inkább az mint hogy fűbe harapjunk. Ezután egészen a fal széléig megyek, halkan és lassan, amikor odaérek óvatosan kitekintek egy röpke időre. Tárgyak, alakok sziluettjeit látom csupán, mert eddig én az utcán szaladtam ami azért ki van világítva. De ez a sikátor nincs. Jackson-nak már valamennyire hozzászokhatott a szeme, nekem nem. Valószínűleg még nem figyelmeztette őket a sérült társuk, akit hátrahagytam, és úgy jó, ha addig ütik a vasat amíg meleg. Kapóra jön hogy itt társalognak, remélem még szóval tartja őket Jackson, mert a hangok alapján tudni fogom hova lőjek. Gondolom nekem mind a kettő tiszta célpont lenne, ha többet látnék a puszta árnyékokon kívül. Így viszont lutri. Persze valamennyi fény beszűrődik az utcáról is, ha netán kifelé rontanak rám, akkor már látni is fogom őket. Várok egy percnyit, figyelek a hangokra és a zajokra. Aztán a kellő pillanatban kilépek a fal takarásából.
- Megjött a pizza. Ki kér?
Azonnal lőni kezdek amint előjöttem, az általam vélt helyekre ahol megbújtak. A szövegelés csupán figyelem felkeltés, kellő zűrzavar okozására gondoltam vele. Az egyik árnyéknak sikerül meglógnia előlem, látom amikor párduc alakban kiugrik a kuka mögül és elinal. Túl gyors ahhoz hogy eltaláljam, talán Jackson jobban rálát fentről. De ezeknek a mozgását lekövetni lehetetlenség, maximum tippelés alapján lehet lövöldözni rájuk ilyenkor, ha valaki például tapasztalt és tudja hogyan szoktak mozogni. De ehhez én túl messze állok, Jackson meg életében most van először ilyenen.
- Minden rendben?!
Kiáltok fel a cimborának, miközben céltudatosan haladok befelé. Hallom a nő halál hörgését, valószínűleg olyan helyen találtam el amivel ki tudja meddig szenvedne még, az ő esetükben ez különösen kényes kérdés, én pedig nem szeretem szenvedni hagyni őket. Odakeverek mellé és a pisztolyt rászegezve kettőt belelövök még, egyenesen a tarkójába, így egyből csend lesz. Ő is megnyugszik, végleg, amint lefejeztük.
- Most már lejöhetsz.
A tűzlétra alá megyek, persze valamivel távolabb állok meg helyet hagyva Jackson-nak. Nem értem miért ide mászott fel, de ez már nem is lényeges kérdés. Amíg lejön onnan, én megint tárat cserélek a fegyvereimben. Kétlem hogy a megmaradt két tagja a falkának csak úgy szó nélkül lógva hagyna minket.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 24th Október 2016, 21:24



Reynardo Sánchez






Egy nagy csönd állt be a harctéren, senki nem mozdult mindenki azt várta a másik lépjen előre. Én azért hogy hiába ne használjam a lőszerem különben még muníció nélkül leszek, ők meg gondolom, hogy tudjanak valahogyan közelebb férkőzni hozzám. Akár csak az első világháborúban az álló front. Egyszer csak hirtelen egy hangot hallottam meg „ ki kér pizzát? „ fogtam is a fejem rendesen. Hogy lehet egy olyan helyre csak úgy beállítani ahol pisztoly lövések dördültek el, hát igen erre is csak az én cimborám képes.
-Remélem sajtosat hoztál különben nincsen borra valló.-kiáltottam neki le egy nagy vigyorral ám azonban egy pillanatra sem tévesztettem szem elől a két szörnyeteget akik még mindig azt lesik, hogy mikor fogok hibázni és azt kihasználják. Ám azonban nekem idő közben megjött az erősítés is, most igen csak érdekes helyzet fog szerintem kialakulni, mert ha nekem most nincsen is rálátásom rájuk, ott ahol Rey van neki biztosan van. Majd látom is, hogy az egyik fickó kidúlt, áhh Rey ha már hangtompítós pisztollyal jössz akkor miért zajongsz? Az egyik párduc alakban próbál elinalni, nagyon gyorsak ezek a teremtmények ennyire sikerült rájönnöm, hogyan lőjem le akkor? Nem kell ide szemtanú, valamit ki kellene találnom de mit? Sokat gondolkodnom sem szabad különben már túl messze lesz akkora. Az utca vége van egy kocsi, éppen tankkal felém áll, ez még jó esély lehet arra, hogy meglepjem a párducot. Álló célponttal biztos nem hibáznék, alig van ötven méter innen biztosan el fogom tudni találni. Ahogyan a vérpárduc megközelíti a kocsit, elsütöm a fegyverem, ahogyan a golyó halad és a vérpárduc fut éppen a kocsi mellé ér.
-Remélem nem üres a tank- ekkor hirtelen egy nagy robbanás történik, és a lökés hullám a vérpárducot a falnak csapja, persze megégett de különben még mindig él de már mozgás képtelen. Lehet gyorsan gyógyul, de azt hiszem nem kell sietnem vele, hogy elfut egy ilyen sérülést nem fog tíz percen belül kiheverni abban biztos vagyok, a másik is ugyan abban az állapotban van.  Ahogyan lenéztem Rey az általam meglőtt nőnek adott végső kegyelmet, rendes dolog volt tőle. Szerintem sem kell szenvedni hagyni őket, csak ha valami különös bűnt el nem követnek.
-Persze minden okés, csak már nagyon a sarkamban voltak és kellett valami hely ahol állati alakban nem olyan hatékonyak- meséltem el neki a helyzetemet, mit és miért tettem. Nem amolyan beszámoló, csak hát kellet nekem valami fedezék. Én nem vagyok olyan hülye szemtől szembe küzdjek meg velük annál jobban féltem az életem és meggondoltabb vagyok. Mondjuk ebben a tényben Rey rossz példát mutat, mert ha akar ha nem mindig úgy csinálja szemtől szembe legyen az ellenséggel. Majd lassan lemászta, ő már a létránál várt engem, most már minden csendes csak a két párduc hörgéseit lehet hallani, de azokat sem sokáig.
-Na és veled minden rendben van? Látom még meg van mindened- mondtam neki vigyorogva, persze ő már régen lerendezte az ellenségeit. Nem is csodálkozom ezen az én tudomásom még vizet sem vihet az övének. Lassan oda sétáltam a földön heverő párduc mellé majd, egy golyót röpítettem a homlokába. Nem szeretem tarkón lőni őket, mivel nagy kaliber a fegyver és a túlsó felém a fél fejét leszedi akkor.
-A másik hová menekült el?-kérdeztem tőle, nem látom sehol sem, szóval kicsit sem hagyom alább a figyelmességemből. Alaposan körül nézek egy árnyat látok meg Rey háta mögött.
-A hátad mögött vigyázz- ám azonban akkor már fél méterre sem volt Reytől a férfi, fegyverem rászegeztem ám azonban még nem lőttem, had lássuk mi történik. Ha kell hanem nem fogom bajba sodorni, őt. Ügyes fiú ki vágja ő magát ebből. Na meg persze annyira nem bízom még a célzó képességembe, hogy Rey válla mellet át merjek lőni.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 25th Október 2016, 17:48


Jackson Winney
Egész ügyes és egyben kreatív húzás volt a cimbora részéről kilőni a járdánál parkoló kocsi tankját. Egyrészt az nem mozog, másrészt jóval nagyobb célpont, ezért könnyű eltalálni, főleg ebben a távolságban. Noha itt sötétebb van, az utca azonban bőven meg van világítva ehhez a mutatványhoz. Hamiskásan elhúzom a számat a látványra, mégse lássa hogy elégedett vagyok vele, így inkább olyan mintha jót röhögnék vele. De nem hahotázom. A menekülő párduc a falnak csapódik a robbanás erejétől, utána többet mozogni sem látjuk. Szerintem olyan fél órán belül biztos talpra tudna állni, persze nem fog.
- Hülye ötlet volt.
Jegyzem meg foghegyről, míg Jackson lefelé mászik a létrán. Ebből a szemszögből marha szerencséje van hogy ketten vagyunk, különben egy idő után elfogy a lőszere és reszeltek neki. Felfelé emelem az orrom egyet fintorogva, nem nagyon érdekel ha ezért most mérges rám, igazam van és kész. Mert én vagyok a főnök és úgy szeretem szívni a többiek vérét. No, elindulunk a sült párducunkhoz, Jackson elhúzza a nótáját, ez is már csak az örök vadászmezőkön énekli a Yo-ho-t! Jelenlegi állás ezek szerint 4-0 ide, egy maradt még aktív támadónk, amiről Jackson nem tud. Úgyhogy a kérdésére el is csodálkozom.
- Milyen másik?
Honnan a fenéből tud az én elmaradt egy főmről? Szerintem nemsokára felbukkan az is.
- Most hogy mondod...
Nem tudom befejezni, mert félbeszakít. Vigyázzak! Érzem ezt nem viccből mondja nekem, noha ez is villanásnyi ideig átsuhan a perverz agyamon, de aztán hamar leesik hogy valós fenyegetést skandál a bagólesője. Megfordulok, kezemben a fegyverem, elsütni azonban nincs időm. Szándékomban áll, csak hogy a párducunk, aki jelenleg ember, olyan gyorsan a falhoz csap, kettőig sincs időm számolni. Elég gyorsan regenerálódott, jobban mint vártam. Felkenődtem, de ez még neki nem elég, mert a kezét a torkomon hagyja. Világos, biztos baromira pipa rám és nem akarja hogy Jackson lelője őt is. Igaz belehalni nem fog, de jó időre kiütné. Egy ideig levegő után kapkodok, aztán megragadom a kezét, jó lenne valahogy leszerelni a torkomról.
- Mondtam hogy peched van, te kis gnóm!
Mély hangja keresztül szeli a levegőt a cimboráig. Tulajdonképpen most én is csak azért vagyok még életben, mert ketten vagyunk és Jackson rá szegezi a fegyvert. Így próbálja meg sakkban tartani.
- Ha tudtam volna hogy ennyire buksz rám.
Azért sikerült valamit ügyeskednem. Az egyik kezemben még szorongatott fegyverrel átlövöm a csuklóját. Pillanatnyi fájdalom, egyből elernyednek az izmok, gyorsan lebukom és felfelé az arcom elé teszem a két alkarom védekezőleg, így ha meg akarna karmolni, maximum csúnya sebeket ejt a karjaimon. Jackson-nak meg tiszta célpont lett.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 27th Október 2016, 15:26



Reynardo Sánchez






Rey már meg is kommentálta az akciómat „ hülye ötlet” volt, nos hát akár hogyan is a kardommal magaslaton még mindig nagyobb előnyben lettem volna, mint egy zárt helyen ahonnan előről és hátulról is tudnak támadni.
-Hát mivel kettő ropogósra sült és hárman voltak... gondolom az.- de percekkel később már láttam is, hogy ott fekszik haldokolva. Az ezüst golyó nem ölte meg, hát igen ezek nem halnak meg olyan könnyen aztán nyomtam még bele két golyót menjünk biztosra. Mikor Reyt felnyomta a falra a fickó akkor meglepődtem, szerencsére nem tépte le egyből a fejét. Eléggé kellemetlen dolog lett volna, minden esetre most már tenni kellene valamit, vagy a végén a szemem láttára fogja őt megfojtani. Most valamivel tisztább célpontot nyújt nekem, mivel Rey most a párduc háta mögé került. De azzal is kell számolnom, hogy ha a golyó át hatol a testén akkor meg mi a francot csinálok. Gyerünk Rey hozzad már a formádat. Gondoltam magamban ekkor hallottam, eldördült a fegyverre. Előre néztem ki lehet a sérült, mert nem igen láttam rá pontosan. Ekkor hirtelen elengedi a férfi és Rey a földre zuhan, mi az lelőtte saját magát vagy mi? Ám ekkor észre veszem a férfi keze véres, agya fúrt kis fickó az én cimborám. Most már tiszta célpont, el is sütöm kétszer a fegyveremet, először mellkason találtam, majd a másik lövés szinte legurította a fickó fél fejét. Persze szegény Reyre fröccsent az egész, tiszta trutyi lehet most, nem lennék a helyében semmiképpen sem.
-Jól vagy cimbora?-kérdeztem tőle az arcomon egy hatalmas kaján vigyorral, ami lassan szinte már röhögésbe torkollott át, azonban kicsit vissza fogtam magam. De vicces volt rá nézni, ahogyan agyvelő darabkák borították be a haját. Hát igen az előnye a nagy kalibernek, hogy ha betalál akkor ott röpít, nem mint Rey parittyája.
-Maradt még ilyen meglepetés vendég?-kérdeztem tőle, mivel nem tudtam ki volt az a tag, én az első áldozatomra gondoltam akit sikerült eltalálnom csak éppen, a fejlövés nem végzett vele. Na de most hogy így körül nézek az utcában valamit tenni kellene nem? Itt annyi a hulla, mint sz@r a harctéren, ebben a kis utcácskában.
-Nem gondolod ezeket el kellene takarítani, mielőtt valamelyik lakó ki hívja a rendőrséget?-kérdeztem tőle. Ő a szaki még is csak jobban tudja mit kell ilyenkor tenni, én most a diák vagyok és ő a tanár. Hadlásuk mit gondol ki erre a helyzetre, én legszívesebben betenném a csomag tartóba őket és egy kis jó meleg savas kádacska, aztán meg nincs több probléma velük. Viszont nem tárom fel neki a tervemet, hadlásuk ő mit eszelt ki erre. Itt nem hagyhatjuk szerintem, alig ha lehetne ezt balesetnek be állítani, mondjuk valami banda háborúnak még igen, de az is kissé gyanús volna.
-Gondolom most jön a melónak a mocskos része nemde?-kérdeztem tőle, ha nem is visszük el őket akkor legalább a helyszínen alakítani kellene valamit. Meglátjuk mi történik, minden esetre még járó kellő nem járt erre, kezd minden lecsendesedni a testemben, már nincsen annyi adrenalin. Remélem azonban ez az adrenalin érzés nem fog eltűnni a későbbiekben sem, nem tudom miféle emberek lehettek. Jók rosszak? Hát tök mindegy szerintem a vér nem válik vízé, én úgy gondolom. Annak születtek amik.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 27th Október 2016, 16:35


Jackson Winney
A fickó mielőtt még reagálhatna, nyomban golyót kap, szerencsére Jackson idejében kapcsolt. Valahogy semmi kedvem sem lett volna az este hátralévő részét ájultan tölteni, mert ha megsebesít, még ha csak a karomon is, akkor bizony ez lett volna a további elfoglaltságom. Hamar összeesik előttem, mint a krumplis zsák, a trutymó valamennyi része inkább a karjaimra pottyan, nagyon kevés jut a hajamra. Persze ettől még ocsmány, ragadós és van szaga is.
- Jól. Eltekintve ettől.
Egyenesedem fel még a fal mellett, a karjaimról rázom lefelé a cuccot fintorogva, majd megrázom a fejem. Ezzel nem úszom meg, ahhoz le kell zuhanyoznom és ruhát váltanom, de remélem jut Jacksonra is belőle.
- Mindegyiket le kell fejezni. Hajrá!
Először a férfi felé mutatok, amelyik a sikátor elején fekszik, ha jól tippelek, akkor őt lőtte agyon legelőször. Aztán ott van a nő, akit én lőttem le, majd az odakozmált és végül ez, aki most rogyott össze. Utóbbiban nem vagyok biztos, de menjünk biztosra.
- Ha itt végeztünk, akkor van még egy, pár sarokkal lejjebb.
Bár nem hiszem hogy az sok vizet zavar, tekintve még mindig ott fekszik szitává lőve, sok idő kell neki egy ilyenből, mire felgyógyul. Elrakom a fegyvereim, és előrántom a kardom. Enyém a nő meg a head shot-os fickó, Jackson-nak jut a többi. Miközben ezzel foglalkozom, legyintek egyet Jackson felé, bár nem biztos hogy ezt a gesztust látja.
- Nem. Már biztos kihívták a zsarukat, úgyhogy siessünk!
Remélem nem jut eszébe itt a lefejezett holttestekkel kalamolni, nem kell nekünk eltakarítani és időnk sincs rá, szerintem a robbanást mindenki jól hallotta, még a süketek is. Majd néhány telefon hívás és minden el lesz rendezve. Egyébként meg a szörnyeknek is vannak embereik, sosem hagynák hogy az ilyen események napvilágot lássanak. Rafinált szemétládák. Amint befejezem, megvárom Jackson-t, majd elindulunk vissza az én elhagyott macskacicómért. A kardomat is vissza rakom a tokjába, az ellentétes irányból még nagyon távolról már hallani a rendőrszirénákat. Kicsit gyorsítok a lépteimen, ha Jackson is, akkor hamar a másik sikátorba érkezünk. Egészen a végéig menetelek és a test valóban ott hever még, mozdulatlanul.
- Te, vagy én?
Fordulok meg, magam és Jackson között mutogatva a kezemmel. Ha ő akarja, akkor inkább hátrébb vonulok innen.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 27th Október 2016, 17:41



Reynardo Sánchez






Vigyorogva nézek rá, „eltekintve ettől” hát most biztosan nyakig benne van a trutyiban és ezt szó szerint kell venni. Mert hát jutott oda neki rendesen, persze ebben semmi szándékosság nem volt én csupán az életét akartam megmenteni és sikerült is, szerintem ezért nem lehet hallani panaszkodást a dologra. Viszont az mellékes hogy viccesre sikerült a dolog, az már csak hab a torkán. Nem gondoltam volna, hogy valaha is sikerül ilyennek lennem, hogy egy élőlény halálán nevetni tudok. Azért néha magamat egy szörnyetegnek látom, tudok hogy ezzel jót teszek és az embereken segítek de nehéz azért úgy lehajtani a fejem, hogy álmaimban ne jelenjenek meg a hús cafatok és a levágott fejek.
-A munka kosszal jár barátom
- mondtam neki vigyorogva, azért nem akartam jobban cukkolni mert még a végén begurult volna nekem. Én is elő vettem a kardomat, hogy teljesítsem Rey parancsát oda léptem a robbanást elszenvedett férfi mellé. Testét mindenhol égési sebek borítják de férfiasan tűri a fájdalmat, mert csak a hörgését lehet hallani és látni ahogyan köpködi ki a vért a szájából. Biztosan sok belső sérülése is lehet az miatt , hogy neki csapódott a falnak, minden esetre megoldom a szenvedését. Kardom pengéjén megcsillan a lámpa fénye, ez megváltás lesz számára, sokszor gondolkoztam, hogy legalább a nevét kellene tudni de aztán rájöttem arra ha csak egy arc marad számomra akkor hamarabb elvész a homályban, mintha egy arc mellé név is párosulna.
-Kegyelmet kapsz- mondtam neki, föl állítottam éppen volt még annyi ereje térdelni tudjon nem szeretném az utca kövébe csapni a pengéjét. A fejét már nem bírta megtartani, nem is gond legalább nem kell a szemébe néznem. Pengéjét oda tartottam a nyakához, majd egy suhintással elválasztottam a testétől a fejét, ettől persze úgy eset össze, mint egy élettelen dolog, de hiszen már az is. Egy kis vér kifröccsent de nemsokára már le is fog állni a szíve még képes dobbantani kettőt esetleg hármat azzal már a vég. Nem haboztam a többivel is végeztem már mint amit kiszemeltem magamnak.
-Hmm gondolom azok is már fél holtan fekszenek ott- mondtam neki ahogyan ismerem biztosan lassan arra fele tartunk, ha Rey is végzett már. Majd megszólal hát igen ha ezt a robbanást nem hallották meg akkor erre tényleg süket népség lakik itt.
-Igaz is, volt valaha olyan amikor rajta kaptak a zsaruk?-kérdeztem tőle, azért kíváncsi lennék ha most ki kellene oltania egy ember életét képes lenne rá a cimborám? Én biztosan képtelen lennék, egy dolog gonosz szörnyeket ölni amik megérdemlik a halált és teljesen más dolog végtelen embereket akik még ártatlanok is. Mondjuk ha egy pedofilról vagy nemi erőszak tevőről lenne szó lehet nem remegne meg a pengém, azok egyen értékűek ezekkel a dögökkel. Ott álltunk a szitává lőtt pasas mellett, erre Rey megkérdezi csináljam én vagy ő. Nos hát ennyi izgalom után szerintem már belefér ez is, meg biztos nem lehetett Reynek jó érzés felmászni a falat, egy kicsit kímélem legalább ha bár tudom neki az ilyesmi meg sem kottyan. Már semmi ereje nincsen a fickónak, szóval biztos nem tudom őt térdre állítani. Kezemmel megfogom a haját és felemelem a fejét, majd a másik kezemmel egy suhintással lecsapom a fickó fejét. Sokan azt hiszik nehéz elvágni egy csontot, pedig egy csöppet sem az csupán a sebességen múlik na meg persze a kard élességén. Majd odébb dobtam a fejét.
-Nem vagyok hívő, és a tetemet sem bánom mert jót és igazat teszünk vele, de szerinted ezért egyszer pokolra jutunk?- kérdeztem tőle, közben megcsapta a fülemet a rendőrök szirénája. Kardomat a férfi ruhájába törülte, majd vissza helyeztem a tokjába. Gondolom ideje felvenni a nyúlcipőt és elmenni innen, nem kellene az őrsön végezni a mai estét.
-Ideje elmenni, elmegyünk egyet piálni? Megünnepelni a mai vadászatot?- kérdeztem tőle, egy ilyen nehéz nap után szerintem mindketten legurítanánk pár pohárral, de szerintem az után amikor Rey lefürdőt nem tudom mi volt a fickó fejében de Rey úgy bűzlik itt mellettem, mint valami pöcegödör.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 28th Október 2016, 17:50


Jackson Winney
Egy ideig figyelem Jackson-t és mélyen legbelül örülök neki hogy a bosszúja már alábbhagyott, a lelkét nem mérgezte meg, tekintve a mostani tettét, nem látom rajta az élvezetet, pedig sok vadász élvezi ezt. Végeztünk, úgyhogy mehetünk, én meg is fordulok és elindulok kifelé a sikátorból.
- Fogalmam sincs. Ha igen, úgy az őseink baromi nagyot tévedtek.
Valamikor régen, még a legelején elgondolkoztam én is ezen, mostanában eszembe se jut. Nem tudom jól cselekszem-e avagy sem, de azt tudom hogy a saját értékrendemhez mérten azt teszem amit kell. És ennek tükrében kizárt hogy rosszat tennék. Én magamban ezzel lezártam, szerintem egyszer Jackson is eljut erre a pontra. Hallani a rendőrszirénákat, még mindig, ezért a felvetése jogos. Elrakom a fegyvereimet, a mai este már többet nem lesz szükségem rájuk.
- Benne vagyok. De mielőtt ünneplünk, én átvedlek!
Mutogatok magamra, miközben sietősebbre vettük a tempót, jobb ha először haza megyünk. Úgy bűzlök az agyvelőtől meg a rám száradt, alvadt vértől, mint akire ráborult a kuka. Emiatt menet közben próbálok az árnyékosabb részén maradni a járdának, takarva Jacksontól.
- Arról még nem is beszéltünk hogy érzed magad a ranchon? Mr. Molina kellően az agyadra ment már?
Gondolok az öregre, akit nagyon szeretek, de van neki egy igen csípős modora és szokása kelletlen megjegyzéseket tenni olykor. Aztán ott van az öcsém, Eric, ő meg maga a sátánként funkcionál nyugodt otthonunkon belül. Aztán az unokahúgaim, akik egyenként kitesznek hat embert legalább, no meg ha éppen bal lábbal kelnek fel, akkor pokollá változtatják a napom. Kíváncsi vagyok mit tapasztalt eddig ezekből a cimbora.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 28th Október 2016, 21:20



Reynardo Sánchez






Nagy útmutatást nem kaptam Reytől a feltett kérdésemre, szerintem ezt magamnak kell majd eldöntenem, hogy helyes és szükséges a dolog vagy helytelen de szükséges. A lényeg, hogy ezt valakinek meg kell tenni, és azok után amilyen sok rossz történt velem szeretnék az embereken segíteni velük ne történhessen meg ilyesmi.
-Hát ebben egyet értünk hogy helyesen cselekszünk, és a többi nem számít minden esetre ha pokolra jutunk akkor majd urakként fogunk- mondtam neki vigyorogva. Furcsa módon nem hiszek az ilyesmiben ám azonban  a kedvenc mondásom „ inkább legyek úr a pokolban, mint a mennyben szolga” nos ha oda jutunk akkor ránk ez nagyon is igaz lesz.
-Nos hát az nem rossz ötlet, nem akarlak megsérteni de szó szerint látni lehet a bűzlő csíkokat fölötted-szerintem nem eset le miről beszélek róla, hanem a hajában még mindig van egy kis agyvelő darabka de hagyjuk azt a felét, ékesíti akár csak egy korona. Majd elindultunk a Sánchez birtok fele, nekem is át kell öltöznöm ha bár én egy kicsit jobban megúsztam a dolgot de a ruhámon van pár vér folt, ami igen csak kérdéseket hagyna maga után. Ekkor Rey hirtelen megszólal Rey, előre nem igen értettem kiről lehet szó, de így lassan beugrott ki lehet az akit említett. Még nem vagyok teljesen megismerkedve mindenkivel a birtokon de igyekszem
-Persze hogy nem bírom az öreg stílusát, nagyon temperamentumos.A szirénák egyre inkább halkabbá váltak a környéken ami azt jelentette számunkra, hogy nem jönnek arra fele amerre mi haladunk. Biztos vagyok abban, hogy a holnapi újságban benne lesz a történet, ha másként is beállítva a dolgot de erre nem tudnak olyan magyarázatot kitalálni, az újság ki ne adja. Mondjuk nem is lenne jó ötlet ki adni ezeket a szörnyeket a sajtnak igen csak nagy pánikra lehetne számítani. Sötét sikátorokon át haladtunk haza fele amíg el nem értük a kocsimhoz amit nem régen vettem. A kincs keresésünk igen csak feldobta a pénzügyi helyzetemet. Szóval megérdemeltem egy kocsit nemde? Gyorsan a kabátomat be dobtam a csomag tartóba majd Reyre néztem.
-Ugye nem gondolod, így fogsz beülni nadrágot és felsőt levenni, mert így trutyisan biztosan nem fogsz, na meg azt a darabkát is a hajadból.- mondtam neki komolyan. Még alig van egy napos a kocsim nem szeretném hogy hamar tönkre menjek a kárpit. Majd egy hétig súrolhatnám ki az alvadt vért a kocsibol.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 29th Október 2016, 13:19


Jackson Winney
Nem értek egyet a feltevésével, de ezt inkább nem teszem szóvá, elvégre ki a fene tudja? Senki. Így ott marad a pont. Viszont azon jót röhögök, hogy Molina úr már kikezdte őt is.
- Én bírom az öreg stílusát.
Egy szóval sem mondtam hogy nem. Néha nagyon idegesítő tud lenni, de legalább nem unalmas. Egyenesen a kocsijához megyünk, és már útközben is célozgatott a szagomra, amit zokon veszek, elvégre nem az én hibám, de most meg be se enged a kocsiba.
- Mi van?! Azt akarod hogy alsógatyában üljek be? Még a végén megállítanak minket.
Csak nem tágít az elvárásától, komolyan, leveteti velem a felsőmet meg a nadrágomat is. Most tényleg pipa lettem rá.
- Ezért még számolunk.
Mutogatok feléje, miközben a nadrágommal bíbelődöm, nem olyan egyszerűen jön le hogy zutty, mert még övet is húztam bele. Köztudott tény, a zsaruk nem szeretik a melegeket, és hát mi ketten így felső és nadrág nélkül, feltűnőek lehetünk. Mindegy. Leveszem, kirázom a hajamból a cuccot, aztán a ruháimat hátra dobom a hátsó ülésekre, és beülök.
- Most már tényleg indíts!
Düdögöm mérgesen és az útra tekintek inkább. Nagy kedvem lenne behúzni neki egyet, de nem teszem. Fordított helyzetben engem nem érdekelt volna, elvégre a kocsit ki lehet takarítani. Igaz nem mindenki veszi olyan könnyedén az akadályokat, mint én. Végre begyújtja a motort, gázt ad neki és elindulunk. Magamban azért fohászkodom csak fényszórót ne lássak. Egy darabig minden klappol is, azonban amikor ráfordulunk a tópart felé vezető útra, megszólal a sziréna. Úgy éreztem! Mikor máskor akadnánk fent egy ellenőrzésen, ha nem most, amikor hiányos az öltözékem.
- Basszus.
Csak ennyit tudok hozzáfűzni, és ha Jackson-nal összenéznénk, hát nyugalomra intem. Szerintem megállhat. Majd tök részegnek tettetem magam, akit lehánytak, vagy saját magát hányta le, valahogy adja magát majd a történet. Ha Jackson rám hallgatott, akkor kisvártatva lehúzódunk az út mellé. Megállunk. Megáll mögöttünk a rendőrségi autó is. Kiszáll belőle egy bajszos, kackiás rendőr, tányérsapkával a fején, az egyenruhája meg annyira élére van vasalva, hogy már kezdem szégyellni magam. Jackson ablakához megy és kopogtat rajta. Amint kinyílik az ajtó, bevilágít a zseblámpájával. Nah ez hiányzott még. Pillanatra megvakulok tőle, mert én meg pont belenézek.
- Azt látom hogy maga ott részeg...
Mutat egyből rám, nem tudom miből gondolja, de legyen igaza.
- ...de maga vajon az-e? Derítsük ki! Kiszállás! Mozgás, mind a kettőjüknek!
A tetejébe meg üvöltözik is a fickó, akár csak a seregben a kiképzőtiszt. Én is kinyitom az ajtót, nem sok kedvem van itt hülyéskedni vele, de nem tudok mást csinálni. A hatás kedvéért úgy teszek, mint akinek ez is nehezen megy, hogy aztán végül szó szerint kieesek a kocsiból.
Vissza az elejére Go down
Jackson Winney
vadász

avatar

. :
Ami halott, nem halhat meg újra.
A szabadság az egy olyan kényes ribanc akinek hullák hátán kell megágyazni.


Posztok :
243
Kor :
27
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Munkanélküli
. :


Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 31st Október 2016, 18:28



Reynardo Sánchez






Nagyon meglepődtem azon, hogy bele ment a dologba, de van egy olyan érzésem ezt még valamikor vissza fogom kapni tőle. Na meg szóvá is tette a dolgot. Hát lehet megállítanak minket de amúgy sincsen amiért bevihetnének a mocskos ruhák szerintem az még nem bizonyíték. Szóval ez miatt nem aggódom, de miért állítanának meg tökre jól vezetek és ő is gondolhatja ilyenkor nem fogok száguldozni a városban.
-Ugyan nem kell ekkora nagy hisztit csapni cimborám, az első saját kocsim szeretném megbecsülni.- meséltem el, hogy miért is óvom annyira. Régebben mindig a nevelő szüleim autóját tudtam használni sosem futotta még arra, hogy vegyek egyet magamnak is. Tudom nem fog mindig ilyen nagy becsben lenni, de azért legalább most így újon legyen tiszteletben tartva.
-Majd én fizetek kárpótlás képen így rendben vagyunk?- vigyorogtam rá, vicces volt rá nézni ahogyan alsó gatyában van. Persze még egy mosoly sem húzódott az arcomon, láttam így is ideges a dolog miatt nem akartam még tovább feszíteni a húrokat. Gyorsan be is pattantunk gyújtottam is a motort, majd szépen elkezdtem vezetni. Nem vezettem azért túlságosan előzékenyen sem mert még az is gyanús olyan normálisan, mint ahogyan a minden napokban szokás. Mikor elhagytuk a várost, fel lélegeztem nem voltam ilyen helyzetben, hogy kicsivel hajtsunk el a helyszínről szóval még egy kicsit új volt a dolog, de szerre bele tanulok mindenbe. Éppen amikor hajtottunk volna le a Sánchez birtok fele sziréna hangjait véltem felfedezni a hátunkból és a vissza pillantóba nézve észre is vettem. Vissza kapcsoltam majd lassan meg is álltam, nem voltam ideges hiszen tudtam semmit sem tudnának nekünk csinálni. Lehúzom az ablakot úgy ahogyan azt szokás az igazoltatásnál, mert ugye bár olyankor nem szabad kinyitni az ajtót, legalábbis ez a szokásos eljárás.
-Jó estét!- köszöntem neki illedelmesen, de az még arra sem méltatott engem, hogy vissza köszönjön. Remek, ez biztosan egy fatökű rendőr, külsejéről is messzire látszik meg ahogyan
beszél hát majd be szakad a dobhártyám.
-Kérem nyissa ki a kocsi ajtót- meg is fogadtam a kérést is ki is nyitottam az ajtót, körül nézett a kocsiban de ott nem talált semmi érdemlegeset, és gyanús ok nélkül nincsen joga benézni a csomag tartóba. Na meg persze volt annyi eszem amikor betettük a fegyvereket és a ruhákat akkor azt mind a pótkerék helyére tettem be. Nem vagyok éppen én se annyira sült bolond oda szem elé tegyem a cuccokat. Ahogyan kérte ki is szálltunk Reyre rögtön rá is verte, hogy részeg, hát nem is tudom honnan pedig ő ilyenkor nem szokott az lenni és az ital szagot sem nyomta ki, de jól van ez így legalább nem nekem kell kitalálnom a sztorit.
-Én részeg ugyan már- mondtam neki próbálva leplezni az angol akcentusomat, úgy nézem a fickó az a típus aki még mindig a polgár háborúban él, legalábbis a nyer modorából az tűnik ki nekem.
-Nem elég hogy elűztünk titeket innen már egyszer miért kell vissza jönnötök?- na hát igen szerintem nem sikerült eltitkolni előre, eléggé jó ember ismerő vagyok szóval, hamar meglett a véleményem milyen típus ez a rendőr.
-Jöhet a fiola? Hamar esünk túl a dolgon és maga vissza térhessen a vaskalapos dolgaihoz?-vágtam vissza nem szeretem ha megsértik a nemzeti önérzetem igen is büszke vagyok arra, hogy angol vagyok. Aki ezt kétségbe vonja az ne számítson a továbbiakban jóra tőlem.
Vissza az elejére Go down
Reynardo Sánchez
vadász családfõ

avatar

. :



Posztok :
209
Kor :
35
Lakhely :
New Orleans
Foglalkozás :
Vállalkozó / autószerelő
. :



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve: 1st November 2016, 11:58


Jackson Winney
Ha még körbe is világított a kocsiban a lámpával, az tuti hogy a ruháim az ülés alá estek, annyira meg nem hajol be hogy oda is le tudjon világítani, és nem is ment a hátsó ablakhoz sem ez ügyben. Jobb is, mert ha felfedezi őket, egyből ránk varrhatnak mindent, nem beszélve a fegyverekről a csomagtartóban. Nagyon remélem hogy az van, amit gondolok, a zsaru idejött szúrópróbaszerűen ellenőrizni, hátha kifog egy két balekot akit megbírságolhat. És ha így van, akkor inkább minket fog szívatni, minthogy a kocsiban keresgéljen. A kérésére én is merészen hátrahajolok, kikotrom a nadrágom farzsebéből az irataimat, amit aztán Jackson kezébe nyomok, ő meg odaadja a rendőrnek. Aztán kiszállunk, mert ezt kérte.
- Igyekezzen!
Címzi nekem a felszólítását, én meg épp a kocsi ajtajába kapaszkodva állok felfelé. Jackson-nal diskurálnak, addig én ráhangolódom a szerepemre, majd mikor közvetlen a fazon mellé imbolygok, pont elcsípem amit a cimborának mondott. Persze erre Jackson kitér a hitéből, már látom az arca rándulásán. Most olyan nagyot tudnék röhögni, ha nem azt kéne imitálnom, hogy mennyire szánalmasan züllött alak vagyok. A jöttömre viszont a pasas egyből engem kezd el méricskélni, szerintem elengedte a füle mellett Jackson kérését.
- Kiket? Támad a Mars...
Olyan vontatottan beszélek, azt a szomszéd nyanya megirigyelhetné. Erre a kérdésre kackiásabb éllel pöndörödik a bajsza, úgy érzem most kell befognom.
- ...főtörzs?!
Amennyire egy részeg fazontól ez elvárható, én most vigyázzba állva szalutálok neki, ő meg az arca elé teszi a kezét.
- Menjen már innen! Oda!
Nem sokáig bírta a szagot, ami tényleg olyan mintha hányásban fürödtem volna. Lassan már én sem bírom, derekasan küzdök azért. Jackson mellé mutat, én meg szófogadóan odatámolygok mellé és széles vigyorral figyelek a rendőrre.
- Kezdjük az elején. Csak hogy tisztán lásson, maga kretén. Járőr vagyok, a rangom őrmester. Megjegyezte?
Először nemmel bólogatok, amire összeér a szemöldöke kezdete, utána gyorsan javítom magam, igennel.
- Hol van a ruhája? És mitől ilyen szagos? Várjon, ne maga válaszoljon, mert akkor holnap reggelig itt leszünk.
Int le engem egyből, pedig már magam elé tettem a kezem hogy valami frappáns választ adjak neki, erre fel Jackson-hoz fordul. Hát jól van, akkor csendben figyelek. Amikor a cimbora válaszol neki, én nagyot nézek magam elé. Aztán a rendőrünk folytatja, most nézi át az iratainkat.
- Melyikük Sánchez?
Szerintem amint kiejtette már tudta is rá a választ, de a szemében most inkább félelem tükröződik. No igen, Eric sok járőrt fogyaszt százon és gondolom ennek már híre ment. Persze nekem eszem ágában sincs kirúgatni, tőlem végezze a dolgát, bánom is én. Az iratokból az is egyértelmű lett a számára hogy a kocsi Jackson-é és ő vezetett. De azért mégsem olyan beszari alak, mert most fogja magát a kocsijához megy és visszatér percnyi késéssel a szondával.
- Fújjon bele!
Amint ezt meglátom én kezdek el betojni, ha nekem is bele kell fújnom, akkor egyből kiderül hogy nem is vagyok részeg. És az már több mint gyanús. Kikerekednek a szemeim a látványra és megteszek egy lépést feléje, hogy előrehajolva megkérdezhessem.
- Megméri az alkohol szintemet?
Ezt is lassított felvételben közlöm vele, mire taszít egyet rajtam hátrafelé.
- Még csak az kéne!
Logikus, végül is kiakadna a mérő mi? Úgy tűnik csak Jackson-t akarja megszondáztatni, mivel engem semmi értelme, gondolja ő.
- Megütött! Te is láttad? Megütött!
Akkor most tegyük eggyel magasabbra a mércét, ugyanis nem támadólag léptem elé, ő mégis taszított egyet rajtam, gondolom tisztában van a jogi következményeivel, meg már azzal is hogy ki vagyok én. Ha nem kéne részeg tökfilkót alakítanom, akkor most nagyon nagyon gonosz vigyorral figyelném a további ténykedését, így viszont inkább Jackson-nak mutogatom a mellkasom.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content



Tárgy neve: Re: Sötét zsákutca ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Sötét zsákutca
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: treme és a francianegyed-
Ugrás: