Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Adminok
Jasmine Grey
Profil
Diana V. Strzechowsk
Profil
Alec Vasquez
Profil
Violet Porter
Profil
chatbox

friss válaszok
Cicuska aranykalitkája
26th Szeptember 2018, 19:20
írta: Catherine Williams
Burn it ! - Diana &Andy
23rd Május 2018, 17:55
írta: Andrzej Strzechowski
Belvárosi park
28th November 2017, 17:17
írta: Alexander Bones Russel
Cat & és a kandúr
22nd November 2017, 18:59
írta: Catherine Williams
Stivali Italiani
7th November 2017, 15:10
írta: Vendég
Belső udvar
4th November 2017, 20:28
írta: Andrzej Strzechowski
A Kandúr "barlangja"
24th Október 2017, 20:55
írta: Alasar Mal
Uszoda
24th Október 2017, 19:50
írta: Violet Porter
Asztalok
4th Október 2017, 23:43
írta: Adele Vien
Játékostárs keresõ
29th Szeptember 2017, 10:51
írta: James Bryant
Munkahely nyilvántartás
28th Szeptember 2017, 18:57
írta: James Bryant
Avatarfoglaló
28th Szeptember 2017, 18:48
írta: James Bryant
James Bryant
27th Szeptember 2017, 21:45
írta: Jasmine Grey
Alexis Rowe
19th Szeptember 2017, 16:16
írta: Jasmine Grey
Hiányzásnapló
31st Augusztus 2017, 21:00
írta: Violet Porter
belépett tagok

Nincs


Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég
A legtöbb felhasználó (44 fő) 25th Június 2016, 22:24-kor volt itt.


 

 Hullaház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Fõadmin
admin

avatar

. :

Posztok :
436
Foglalkozás :
- looking upon New Orleans -
. :


Tárgy neve: Hullaház ; Elküldve: 29th Március 2016, 15:13


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Hullaház ; Elküldve: 29th Június 2016, 23:48


the freaks in the middle
Tsukinami Reiji unatkozott.
Négyszázhetvenhárom év a földön határozottan hosszú idő volt, de egész eddig nem panaszkodott arra, hogy valaha is előfordult volna vele, hogy tétlenül üljön lakásának négy fala között és azt mondja, nem tud mi kezdeni magával; de ez az éjjel pont ilyen volt, mert bármibe is fogott volna, semmi sem tudta lekötni pár percnél tovább. A tévében csak brazil szappanoperákat ismételtek, a polcain sorakozó, rengeteg könyv pedig valahogy nem vonzotta, sem az, hogy a telefonjának a kijelzőjét nyomkodja, az ép toppon lévő játékokkal ölje el az időt. Talán ezért is dönt végül úgy, hogy ideje kimozdulni; nem, mintha lenne konkrét terve, inkább afféle próba-cseresznye alapon dobálta a táskájába a dolgokat, kezdve a skiccfüzetétől, befejezve egészen a vadászkésén és jobb ötlete nem lévén egyszerűen csak elindult maga elé, pulóverének kapucniját mélyen a szemébe húzva, és nem is szentelt különösebb figyelmet annak, merre megy; egyszerűen csak hagyta, lábai hadd vigyék, utcán balra, sarkon jobbra, míg végül felnézve ismerős környéket nem látott meg maga előtt: egy olyan helyet, ahol annak idején gyakran járt, mikor ihletre volt szüksége.
Igen, lehetett volna azt mondani rá, hogy felettébb különc volt, hogy a holtak között kereste az ihletet bármihez is, amit tett, kezdve a munkájától egészen a rajzain befejezve, amiket szabad idejében alkotott; könnyebb lett volna, ha egy temetőt járt volna, de bevallása szerint nem volt semmi izgalmas abban, ha csak átugrotta a kerítést ott, ahol arra még egy kisgyerek is képes lett volna; sokkal több izgalmat látott abban, ha a nyitva hagyott ablakon át belopózhatott a hullaházba, csak hogy utána egész éjjel az egyetlen olyan halandókkal beszélgessen, akiket méltónak talált a saját társaságára: a holtakkal. Igaz, hogy ők nem válaszoltak neki, de hát nem is ez volt a célja; ha holtakkal beszélgetett, nem választ várt és nem megértést, egyszerűen csak az isteni szikrát, hogy megérkezzen hozzá a semmiből, remélhetőleg korábban, mint a nap első sugarai.
Most  is ebben a reményben ugrott be a hullaház nyitott ablakán (komolyan, ki volt ennyire feledékeny, hogy minden alkalommal nyitva hagyta?); hogy talán a holtak ötletet adnak neki, mihez is kezdjen az életével az elkövetkezendő időben. Ezzel a céllal is megy le az alagsorba, ahol a frissen behozott testeket szokták tartani, hogy felkucorodva valamelyik mellé a görgethető fémasztalra elbeszélgessen inkább magával, mint velük, mert a gondolatot, hogy holtak vérét fogyassza, már évekkel, bah, évszázadokkal elvetette, mostanra csak a társaságukat szerette élvezni. Igaz, ha hazavihetett volna egy koponyát, nem lett volna rákényszerítve, hogy ide újra és újra betérjen... De ha már itt volt, lophatott egy koponyát is magának, nem?
Ezzel a gondolattal telepedett le az egyik lepedővel letakart holttest mellé az asztalra, lábait lelógatva, ahogy elővette a cigarettás dobozát a zsebéből és rágyújtott; elméje falán felkapart a gondolat, hogy ha esetleg elég ügyes lenne (már pedig miért ne lenne az?), akár egy koponyát is hazavihetne, hogy utána preparálja és feltegye a polcra a kitömött macska mellé, hogy utána, ha a szükség úgy hozná, Hamlet módjára érdeklődje meg tőle a választ az élet nagy kérdéseire... De egyelőre csak el akart szívni egy cigarettát, majd utána fog gondolkodni ilyeneken.
TAG: Alasar WORDS: ###
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



Tárgy neve: Re: Hullaház ; Elküldve: 7th Július 2016, 15:58




Oswald & Alasar
AZ ÖNISMERET MINDIG JOBB, MINT AZ ÖNKONTROLL.


Hát megmondom őszintén, hogy most nem kellene unatkoznom otthon a nappaliba és a televíziót bámulni, amikor van egy nagyon fontos dolog, ami után kellene járnom. Az új vendégem nagyon furcsa nekem, régről ismerem de most nagyon furcsa. Gyanakvó vagyok, utálom ha eltitkolnak előlem valamit és az még rosszabb, hogy az orrom előtt teszik ezt. De valahogy nem tudom rávenni magam, hogy elkezdjem a kutatást. Nem kellene beleütnöm az orromat, de a végén még olyan dolgot csinál, ami veszélyes a társadalmunkra és saját magára. Mert a kisebb dolgokból még kitudom húzni, de ha olyat csinál már én sem tudok a büntetés ellen semmit tenni. Jah, bolond fiú. Talán ha idősebb lesz, benő a feje lágya és rájön, hogy nem éri meg felhívni magunkra a figyelmet. S ott a másik vendégem is, aki miatt legalább nem kell idegeskednem, akin kiélhetem magam. A házi cicám. A kedvenc játékszerem, én azt teszek vele amit akarok, és akkor amikor akarom, de a többi vámpírtól elvárom a tiszteletet felé. Ha a jelenlétemben bárki megpróbál vele szemtelen lenni, vagy lenéző azt kegyetlenül büntetem meg.  Annyira elmerültem a gondolataim tengerében, hogy észre sem vettem azt, hogy a nappalimból az utcára kerültem és csak úgy sétálok az éjszakában. Furcsa ez, nem szoktam elkalandozni annyira, hogy észre sem veszem azt, hogy kiléptem a házamból. Sóhajtok egy nagyot, majd zsebre dugom a kezemet és csak egyenesen megyek, ezt eldöntöttem. Hiszen a legrövidebb az, ha egyenesen mész, nem igaz? Egy fekete felső van rajtam, ami tökéletesen rajzolja ki az alakomat még a sötétben is, egy szimpla farmer nadrág és egy sportcipő. Az ujjamon egy halálfejet ábrázoló gyűrű, a szemeiben két vérvörös kő. Számból kikandikál a cigaretta és nem is nézem, hogy merre tartok, csak rábízom a lábamra. Néhány perc gyaloglás után meg is érkeztem az első épülethez. A hullaházhoz. Végigjáratom tekintetem az építményen, az ablakokat nézem és ki is szúrtam azt a pontot, ahol betudok jutni. Bár mehetnék az ajtón is, egyszerűen besétálnék és ha lenne ott valami őr, akkor maximum kiszívnám a vérét, majd elbájolnám, hogy menjen haza mert már vége van a műszakjának. Hm, talán nem is engedném haza. Leszakítanám a fejét, és feltűzném valamelyik fára, hogy adjak egy kis munkát a rendőrségnek. De nem, nem teszem meg. Nincs értelme, még. Könnyedén lépem át a nevetséges kerítést, majd egy laza ugrás és már bent is vagyok. Egy kicsit meglepődöm, hogy társaságom is van. Félredöntöm a fejem, és a szememmel az alakját vizslatom, majd elmosolyodom.
- Mit keres itt, egy árnyék klánba tartozó vérszívó?

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Tárgy neve: Re: Hullaház ; Elküldve:


Vissza az elejére Go down
 
Hullaház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DARKNESS IS COMING :: belváros :: marigny/bywater-
Ugrás: